Nem, nem elírás a cím, ez az írás valóban a világ egyetlen tavi csatahajójáról a HMS St Lawrence-ról szól. A HMS St Lawrence egy 112 ágyús első osztályú háromárbocos, és háromfedélzetes sorhajó volt, amely az Ontario-tavon szolgált az 1812-es háború idején. Ez a hajó az egyetlen olyan a Royal Navy kötelékébe tartozó sorhajó volt, amely nem a tengeren, hanem egy tavon töltötte szolgálati idejét. Ekkor 1812. és 1815. között (ha jól számoltam össze) a Királyi Haditengerészet kötelékében még kilenc ilyen igen költséges, legalább 100 ágyúval rendelkező első osztályú sorhajó szolgált.

cikk16 03a.jpg

Az 1812-ben háború tört ki Nagy Britannia és az Amerikai Egyesült Államok között, amely az elkövetkező három évben az Észak-Amerikai kontinens számos pontján vezetett fegyveres összecsapáshoz mind a szárazföldön, mind a vízen. Az ellenségeskedések megkezdésekor Isaac Brock vezérőrnagy azt mondta, hogy Kanada sorsa attól fog függeni, hogy ki uralja majd az Ontario- és az Erie-tavakat. A tavak feletti ellenőrzés elengedhetetlen volt a csapatok szállítása és ellátása szempontjából. Aki ezt a területet uralta, megszállhatta akár Kanadát is, de ugyan innen sikeres hadműveleteket lehetett folytatni akár New York, vagy Washington ellen is.

Abban az időben az Ontario-tó a tengertől a kis hajók kivételével teljesen el volt zárva, felső folyását a Niagara vízesés, míg az alsót a gyors és sekély Szent Lőrinc folyó zárta el. Ennek következtében hadihajókat nem lehetett a tóra bejutatni, hanem annak partján kellett megépíteni. A britek erre a célra Kingstont, míg az amerikaiak Sackets Harbort használták. Volt még egy másik lehetőség, a tó kereskedelmi hajóinak felfegyverzése.

cikk16 04a.jpg

Erre az amerikaiak is hamar rájöttek a térség fontosságára és számos ágyúnaszádot, schoonert és brigget állítottak szolgálatba a tavakon, hogy megszerezzék az ellenőrzést a térség felett. Ezek a hajók fából épültek és sima furatú ágyukkal voltak felszerelve a kornak megfelelően. Bizonyos értelemben ez nem csak a hadihajók, hanem a hajógyárak háborúja is volt, amit a kanadai és az amerikai hajógyárak vívtak egymással.

Hála a háborúnak a hajógyárak gyorsan fejlődtek és egyre nagyobb hajókat adtak át országuk haditengerészetének, kezdetben szlupokat, majd fregattokat, és végül mindennek a betetőzéseként még egy sorhajót is. Azonban nem volt egyedi ez a tavi monstrum, a háború befejeztekor a brit Kingstonban már készült testvérhajója, míg az amerikai oldalon két másik hajó volt hasonló készültségi állapotban. A két hajógyár közötti harc fokozatosan erősödött, amikor Kanadában vízrebocsátották a 10 ágyús Duke of Gluchester brigett, az amerikaiak rögtön válaszoltak a 18 ágyús Onediaval, melyre a viszontválasz a 22 ágyús Royal George korvett volt. A hajógyárak egyre nagyobb hajókat építettek, mivel talán szem előtt tartották egy svéd király mondását, aki azt mondta „kis hajókat építeni azt jelenti, hogy elpocsékoljuk a fiatal fákat”.

A hajógyárak csatájának csúcspontján mintegy 1200 munkás dolgozott azokban. A brit admiralitás megpróbálkozott, hogy Angliában előre gyártott elemekből építsen hajókat a Nagy-tavakon. Az első ilyen hajó a HMS Psyche volt, amely 1814. december 25-én bocsátották vízre. Pont azon a napon, amikor a két hadviselő fél Gentben aláírta a háborút lezáró békeszerződést.

Noha ezt a furcsa fegyverkezési versenyt itt végül is a britek nyerték meg történetünk főszereplőjével, a HMS Lawrence-al az egyetlen tavon szolgálatba állított első osztályú sorhajóval, a háború mégis az ő vereségükkel végződött.

cikk16 05a.jpg

 

HMS St Lawrence

 

HMS St Lawrence

Építő: a kingstoni Királyi Hajógyár

Építés kezdete: 1814. április 12.

Vízrebocsátás: 1814. szeptember 10.

Szolgálatba állítás: 1814. október 15.

A szolgálatból való kivonás: 1815.

Eladva: 1832.

Műszaki adatok:

Vízkiszorítás: 2305 tonna

Hossza: 58,27 méter (az ágyúfedélzetnél mérve)

Szélesség: 16 méter

Személyzet: 700 katona és tiszt

Fegyverzet: Összesen 112 ágyú

-Alsó fedélzet: 28 darab 32 fontos, 4 darab 24 fontos ágyú és 2 darab 68 fontos karronád

-Középső fedélzet: 36 darab 24 fontos ágyú

-Felső fedélzet: 32 darab 32 fontos ágyú és 2 darab 68 fontos karronád

A HMS St Lawrence egy 112 ágyús első osztályú háromárbocos, és háromfedélzetes sorhajó volt, amely az Ontario tavon szolgált az 1812-es háború idején. Ez a hajó az egyetlen olyan a Royal Navy kötelékébe tartozó sorhajó volt, amely nem a tengeren, hanem egy tavon töltötte szolgálati idejét. Ekkor (ha jól számoltam össze) a Királyi Haditengerészet kötelékébe még kilenc ilyen igen költséges első osztályú sorhajó szolgált.

A hajó építése

A hajó közel 10 hónap alatt készítette el John Dennis vezette 200 hajóács. (egyes források William Bellt nevezik meg a hajó tervezőjeként és építőjeként). A hajó gerincét 1814. április 12-én fektették le a kingstoni Királyi Hajógyárban és a hajót még az év szeptember 10-én vízre is bocsátották, majd alig öt hét múlva október 15-én szolgálatba is állították.

Ellentétben a tengerre szánt hasonló hajóktól nem rendelkezett negyedik fedélzettel és előbástyával és emelt tatfedélzettel. A hajó ennek ellenére a 112 ágyújának köszönhetően megkapta az első osztály sorhajó besorolást. Ugyan ez a hajó volt a Nagy tavak legnagyobb hadihajója, de mégsem volt akkora, mint hasonló tengeri társai, mivel ezen a hajón nem kellet kialakítani hónapokra elegendő helyet a legénység ivóvíz és élelmiszer készleteinek. Mivel az építésnél nem állt rendelkezésre megfelelő alakú fák ezért néhány munkás kételkedett a szerkezet szilárdságában és azt jósolták, hogy a hajó ketté fog törni a vízrebocsátásakor. Nos ez nem következett be, mi több sikeresen szolgálatba állt és hajózott ki a tó vizére.

Az első osztályú hajó elkészítéséhez 5750 tölgyet használtak fel és még számos fenyőt is. A hajó kötélzetéhez kenderkötelek kilométereit használták fel és meghajtására 20 vászonvitorla szolgált.

Az 1814-ben épült St Lawrence építése akkor 500.000 dollárba került (az nem írja a forrás, hogy ez hány font minden esetre a HMS Victory építése 60 évvel korábban 63.000 fontba került, egy akkoriban általánosan használt 74 ágyús sorhajó 44.000 font volt). A hajó felszerelése és fegyverzete Angliából érkezett. A hajót október 15-én állt szolgálatba és hajózott át a Hamilton öbölbe több mint, 1000 katonával és tengerésszel a fedélzetén.

cikk16 01a.jpg

 

A hajó pályafutása

A hajó 1814. októberi szolgálatba állítása után Sir James Lucas Yeo zászlóshajója lett, míg a parancsnoklásával Frederick Hickey kapitányt bízták meg.

A tó feletti ellenőrzés mind, az amerikai, mind a brit fél számára létfontosságú volt a csapataik ellátása szempontjából. A sorhajó megépítése a háború utolsó hónapjaiban kétes brit fölényt hozott a tó feletti ellenőrzésben, amelyet addig fregattok és szlupok uraltak. A HMS St Lawrencenek már puszta jelenléte is visszatartotta az amerikai flottát, hogy szolgálatba állítása után hadműveletekbe kezdjen az Ontario-tavon, mivel a St Lawrence 112 ágyújával nagyjából azonos értékű volt, mint a vele szemben felvonuló két legerősebb fegyverzetű amerikai hajó.

1815-ben, közvetlenül a háború befejezése után a hajót leszerelték, és tartalékállományba helyezték. 1832. januárjában a hajótestet Robert Drummon vásárolta meg 25 fontért. Május és augusztus között a hajótestet a Navy-öbölbe vontatták. Itt később a kingstoni Morton’s sörgyár használta, mint raktár, de a sört is itt főzték. A romló állagú hajótest itt is süllyedt el a mintegy 9 méter mély vízbe, ahol a mai napig népszerű búvárcélpont.

Ellentétben korának leghíresebb sorhajójával a HMS Victoryval, a St Lawrence eltekintve az üdvlövésektől soha nem sütötte el ágyúit. Bár soha nem ütközött meg ellenséggel, mégis puszta jelenléte kikötőiben marasztalta az amerikai hadihajókat.

cikk16 02a.jpg

 

A könyv

cikk16 08.JPGAkit érdekel az 1812-es háború tengeri harcai, annak ajánlom figyelmébe a John Helfers: Kézikönyv az Egyesült Államok Haditengerészetéről, ami az Alpha Bravo Delta sorozatban jelent meg. A könyv nem csak erről a korról szól, hanem címének megfelelően feldolgozza az US Navy történetét a kezdetektől napjainkig. A könyv eltekintve az első és az utolsó fejezettől érdekes, olvasmányos és helyenként még meglehetősen önkritikus is. Koránt sincs nyoma, hogy a szerző csak a dicső dolgokat szeretné megörökíteni, hanem megismerhetjük azokat az időket is, amikor az amerikai flotta története mélypontján volt. Könyvben igen kellemesen csalódtam, annak ellenére, hogy kezdő és a befejező fejezet az én izésemnek kicsit propaganda ízű. A könyv igen hasznos játék szempontjából, hiszen elég részletesen ismerhetünk meg számos összecsapást a függetlenségi-, a polgár-, vagy éppen az 1812-es háború időszakából, amely akár ötletet is adhat azok újrajátszásához.

A szabály

cikk16 07.jpgAki a kor tengeri harcait akarja megismételni, annak bízvást ajálhatom a nálunk is több klubban népszerű Warhammer Trafalgar szabályát, amely pont az ilyen pár hajóból álló csaták lejátszására alkalmas leginkább. A szabály maga viszonylag egyszerű, bár a szerzőnek sikerült az érthetőséget megzavarnia jó pár nem éppen mindennapi hajózási kifejezés használatával. A könyv igen hasznos ábrákkal magyarázza el az alapszabályokat, amelyet haladó szabályokkal és sereglistákkal is kiegészít. Természetesen ez a könyv is tipikus angol szabálykönyv. Keményfedeles és a szabály mellett sok hasznos és teljesen érdektelen információval, attól kezdve, hogy hogyan fessük ki egy hajót, át a hajózási kifejezések szótárán egészen addig, hogy egyáltalán mi is volt az a trafalgari csata.

 

A makettek

cikk16 10.jpgA fent említett könyv az 1:1200-as méretarányú hajók használatát ajánlja, ami több gyártótól is beszerezhető pénztárcánk és igényeink figyelembe vételével. Az olcsó, de kőkori kereskedelmi rendszerrel rendelkező NavWartól a drága de igen szép Langtonig. Azonban én nem ezekre a hajókra szeretném felhívni a figyelmet, hanem egy nem annyira igényes, de annál ötletesebb termékre a Wizkids Pirates hajóira. A cég tudtommal már nem gyártja ezt a sorozatot, de ettől függetlenül még jó pár erre szakosodott hazai szakboltban kaphatóak ezek a viszonylag olcsó és aranyos hajócskák. A hajókhoz egy igen egyszerű szabály is tartozik, amely fordítása még talán ma is elérhető a neten.

 

cikk16 06a.jpg

Ambasa

Szerző: ambasa  2012.07.18. 10:00 10 komment

Címkék: könyv hajózás csapattörténet Nagy-Britannia

A bejegyzés trackback címe:

http://karosszektabornok.blog.hu/api/trackback/id/tr334663262

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

iipepeii 2012.07.18. 15:31:39

Nagyon tetszett az írás.

iipepeii 2012.07.18. 15:34:22

Nem lehetne, hogy kirakj faecbook-os "Tetszik", meg "Megosztás" lehetőséget? A Hadijátékoson mindig tetszikelek és jó párszor visszahallottam már, hogy ismerőseim, akiknek amúgy semmi köze a hobbihoz, bele kukkantottak, vagy el is olvasták a cikket. Szerintem jól tennéd te is.

ambasa 2012.07.18. 15:51:14

@iipepeii:
Köszi az ötletet, de engem valahogy még nem győzött meg a Facebook világa, még ellenállok neki, de majd elgondolkodok rajta. Egyenlőre sokkal inkább szeretnék másokat is megnyerni, hogy írjanak ide.

TG

iipepeii 2012.07.18. 23:55:03

Értem én amit mondasz. Nem is neked kell fellépni a Facebook-ra, hanem a blognak kéne egy gomb és ennyi. Tényleg csak azért, hogy ha van egy új cikked, akkor arra tudjanak nyomni az emberek. Egyébként Én is sokáig kitartottam, aztán úgy döntöttem, hogy leszarom. A személyes adataimat, úgysem innen lopják el, hanem egyszerűen a hivatalokból. Nagy üzleti titkokat, meg nemva Facebook-on fogok megosztani senkivel. Viszont arra, hogy egy kiváló cikket megossz az ismerőseiddel, gyorsan és hatékonyan, tökéletes. De te tudod.

janos900 2012.07.19. 12:19:15

@iipepeii: Egyetertek! A FB olyan mint a mobiltelefon, a kommunikacio ujabb szintje. Ambasa nem vagy egyedul, pont a napokban hallottam vissza ugyanezt a velemenyt egy masik magyar wargamer baratomtol, de meg az unokanoveremtol is, szerintem mind tevedtek. Eleg ha a napokban tortent szomoru pecsi esetet veszed alapul, az eltunt lany kepet ezrek osztottak meg, en nem olvasok napi hireket, nincs tv-m megis 12 oran belul tudtam az ugyrol, itt Londonban! A Rapid Fire szerzojenek is van FB oldala, nagyon jo, valaszol a kerdesekre, egyenes kapcsolat a szabaly irojahoz, mar ezert erdemes felregisztralnia egy wargamernek. A szemelyes adatokrol meg eleg annyi, hogy azt toltesz ki, amit akarsz, semmi sem kotelezo. :)
Az en blogomon kiugro nezettseget produkalt amikor belinkeltem a lemil forumara egy ellenvelemenyemet egy vonatkozo cikkel, ugyancsak szemmel lathato volt a nezettseg megugrasa, az lfg-s cikk megjelenesekor. A blogot be kell agyazni es ossze kell kotni mas oldalakkal, akkor mukodik igazan. :)

iipepeii 2012.07.19. 23:35:08

Szerintem is így van. Az Én cikkem után ugrott meg a nézettséged egyébként? Mert akkor nagyon örülök. Csak azt sajnálom, hogy már kinn volt a cikk, mikor először találkoztam a karosszektabornok.hu-val. Akkor nyilván linkeltem volna.

janos900 2012.07.20. 00:14:50

@iipepeii: Igen a cikked utan.:) Koszi! Elosszor nem ertettem, miert olyan magas a szam, hiszen nem is postoltam semmi ujat, aztan par nappal kesobb megneztem az lfg-t, akkor mar fent volt a masodik resze is az irasodnak, es akkor jottem ra, honnan volt az az extra 20-30 latogato. :)

HPetyo 2012.07.20. 11:12:58

Alighanem igazatok van. Lehet, hogy nem ártana egy tetszik meg egy megoszt gomb. Lehet sok olyan történelem kedvelő, aki amúgy nem wargame-ezik és érdekelné a dolog.

ambasa 2012.07.20. 16:51:54

Nem arról van szó, hogy valami féle titokvédelem miatt idegenkedek a Faecebooktól, egyszerűen amikor felléptem rá, nem tudtam arra használni, amire nekem volt szükségem. Ettől függetlenül Petyóval való beszélgetés után arra jutottam, hogy érdemes kipróbálni, amit javasoltok, mert különösebben nem látom, hogy valamit is vesztenénk vele, ugyan akkor a mérleg másik serpenyőjében, pedig ott van egy lehetséges nyereség.

Köszönöm a javaslatot, meggyőztetek!

TG