blog27 01.JPGMinden haditengerészetben hagyomány, hogy bizonyos hajó nevek öröklődnek és az idők folyamán ugyan azt a nevet több hajó is viselte természetesen nem egy időben. Ennek a hagyománynak az ápolásában, már csak a nemzete történelmében betöltött szerepe miatt is a Royal Navy élen jár, és nem ritka ha ugyan azt a nevet akár tíznél több hajó is viselte az idők folyamán. Érdekes módon ezek nem feltétlenül a nagy és híres csatahajók nevei, hanem sokszor a második vonalba tartozó igáslovaké. Talán a legtöbbet használt név a HMS Alert, amelyet 1753 és 1971 között nem kevesebb, mint 21 hajó viselte, de Drake híres zászlóshajója a Pelican (később Golden Hind) is hasonló számban szerepelt. Az ismertebb nevek is általában 6-12 alkalommal ismétlődtek attól függően, hogy éppen mik voltak a névadási szokások, lásd Victory 7, Warspite 9, Hermes 11, Antelope 12, csak hogy néhányat említsek a teljesség igénye nélkül. Ugyan is a XX. század folyamán a brit hadihajó osztályokat sokszor ugyan azzal a kezdőbetűvel kezdődő névvel illették, illetve a cirkálók esetében előfordult, hogy mind egy városról vagy megyéről lett elnevezve. Így lehetséges, hogy pl. London városa nevét 1636 és 2002 között 14 hajó is viselte.

Ezek sorába tartoznak azok a hajók is, amelyek az Ardent nevet viselték Őfelsége szolgálatában, szám szerint tízen. Ardent néven azonban hadihajók nem csak a Királyi Haditengerészetben szolgáltak, hanem volt legalább egy az ausztrál és legalább három az Amerikai Egyesült Államok flottájának kötelékében is, illetve az egyik brit hajó rövid időre francia szolgálatba került. Persze felmerülhet a kérdés, hogy annyi ismétlődő név közül miért is pont az Ardent a téma. Korábban sokat foglalkoztam a falklandi háborúval, és itt találkoztam először ezzel a HMS Ardent névvel és a hajó kecses vonalai, és sorsa már akkor megmozgatta a fantáziámat. Később az ezen az oldalon már ismertetett Hubachek könyvben találkoztam a tragikus sorsú másik ezt a nevet viselő hajóval, majd hamarosan feltűnt a Jütlandnál elsüllyed harmadik is. Néhány év múlva egy fórumon, ahol régebben hajózással kapcsolatos rejtvények feladásával szórakoztattuk egymást, valaki feladta a 10 hajó történetét. Sajnos ez reggel történt és mire hazaértem valaki már megelőzött a megfejtéssel, de mégis érdekes volt úgy zanzásítva szembesülni a 10 hajó változatos sorsával. Nos a XX. század folyamán négy brit hajó is viselte ezt a nevet, amelyek közül háromnak nem adatott meg a békés hajóbontó képében eljövő vég, hanem tengeri csata folyamán merültek hullámsírba. Minden esetre igen dicső dolog lehetett egy ilyen nevű hajón szolgálni, de ugyan akkor egyben sokak számára talán pech is.

blog27 02.jpg

 

1. HMS Ardent (1764)

Az első HMS Ardent egy 64 ágyús harmadosztályú sorhajó volt. A hét hajóból álló Ardent osztály első hajója volt, annak az osztálynak a tagja, amelybe a híres HMS Agamemnon is tartozott, amely részt vett a trafalgari csatában és korábban a Földközi-tengeren fedélzetén Nelson parancsnokolt. A hajót 1761. december 16-án rendelték meg a hulli Blades hajógyártól, és a következő év január 15-én sor is került a gerincfektetésre (a félreértések elkerülés végett, ez nem egy szexpóz, hanem gyakorlatilag az építés kezdete).  A hajótestet 1764. augusztus 13-án bocsátották vízre. De érdekes módon a hajót a haditengerészet csak 1773. októberében állította szolgálatba, azaz a megrendelése után csaknem 12 évvel.

A HMS Ardent első bevetésére 1774. októberében futott ki sir George Douglas parancsnoksága alatt. Négy évvel később immár George Keppel parancsnoksága alatt része annak a flottának, amelyet Howe admirális iányított és a feladata volt a d’Estaing admirális vezette francia flottával szemben New York védelme. A két flotta 1778. augusztus 11-én ütközött meg Rhode Island-nél de különösebb eredmény nélkül, mivel egy kétnapos vihar mindkét köteléket szétszórta. A HMS Ardent 1779. januárjában visszatért Portsmuthba, ahol szolgálton kívül helyezték.

1779. júniusában a hajót újra aktiválták, és a hajó augusztusban  Plymouthból kifutva Phillip Boteler parancsnoksága alatt csatlakozott a La Manche-on hajózó sir Charles Hardy vezette kötelékhez. A hajónapló szerint a legénység  4/5-e olyan tengerészekből állt, akik még kevesebb, mint egy éves tengerész gyakorlattal rendelkeztek.

A csatornán járőröző hajó kapitányának nem volt tudomása arról, hogy időközben egy francia flotta is kifutott. Kétnapi eseménytelen járőrözés után a mit sem sejtő HMS Ardent találkozott egy öt hajóból álló kötelékkel, amitől jelzőzászlók segítségével önmaguk azonosítását kérte. Sajnos a britek nem voltak tisztában azzal a ténnyel, hogy a franciák rendelkeztek a brit flotta kódkönyvével, így a brit sorhajó kérdésére megfelelő választ tudtak adni. Amint a francia hajók megfelelő lőtávolságba értek a francia Junion fregatt hirtelen lobogót váltott és immár a trikolor alatt gyorsan két oldalsortüzet adott le a meglepett britekre. Rövidesen három további fregatt és a spanyol Princesa sorhajó is csatlakozott tűzharchoz. Az HMS Ardent a túlerő támadására csak szórványos és pontatlan ágyútűzzel válaszolt, majd be is vonta a lobogóját, ami azt jelentette, hogy megadta magát.

Az esetet, mint minden ilyen esetben brit részről hadbírósági tárgyalás követte, ahol Boteler azzal védekezett, hogy azért fejtett ki csak csekély ellenállást, mert kevés volt a lőpora, de ezt egy tüzére cáfolta, mivel az ágyúk mellett 50 percnyi folyamatos tüzelésre elegendő lőpor volt. A bíróság el is utasította Boteler ez irányú védekezését, ugyan akkor a hajó elvesztésének fő okaként a legénység tapasztalanságát állapította meg, de ez nem segített a kapitányon, mivel őt is elbocsátották a haditengerészet kötelékéből.

A hajó rövid francia pályafutásáról nem sokat tudunk az biztos, hogy nevét meghagyták. 1782. április 14-én a saintesi csatában a britek visszafoglalták a hányattatott sorsú sorhajót és még abban a hónapban Richard Lucas parancsnoksága alatt csatasorba is állították. Azonban innentől a hajóra már csak rövid pályafutás várt, a következő évben a nevét Tiger-re változtatták, majd 1784. júniusában kivonták a szolgálatból és eladták.

blog27 03.jpg

 

2. HMS Ardent (1782)

A második HMS Ardent szintén egy 64 ágyús harmadosztályú sorhajó volt. A hajó építését 1779. szeptember 9-én rendelték meg bursledon-i Staves & Parson hajógyártól, ahol 1780. októberében kezdték meg a hajó építését és 1782. december 21-én bocsátották vízre.

A hajó 1784-ben Harry Harmond parancsnoksága alatt a Portsmouthot védő flotta tagja volt.

1793. augusztusában Robert Manner Sutton parancsnoksága alatt csatlakozott a Hood altengernagy vezette, Toulont blokkirozó flottához. Szeptemberben ebből a flottából Robert Linze irányítása alatt kivált egy kötelék, amely megtámadta Korzikát, a HMS Ardent része lett ennek a kötelének.

1794. áprilisában a HMS Ardent a korzikai Villa Franca kikötője előtt hajózott, amikor két francia fregatt tűnt fel a látóhatáron, azonban, hogy ez után mi történt, arról csak elképzeléseink lehetnek…

1794. nyarán a Genovai-öbölben hajózó HMS Berwick több hajómaradványt fedezett fel köztük beazonosíthatóan a HMS Ardent negyedfedélzetét. A roncsdarabok heves tűz és robbanás nyomait viselték magukon, a hajó mintegy 500 fős legénységéből senki sem került elő, így örök homályban marad, hogy végül is hogyan is érte el a végzet a második olyan hajót, amely az Ardent nevet viselte Őfelsége haditengerészetében.

 

3. HMS Ardent (1796)

A harmadik HMS Ardent szintén egy 64 ágyús harmadosztályú sorhajó volt, amelyet 1796. április 9-én a northfleet-i Pitcher hajógyárban bocsátottak vízre. A hajót eredetileg a Kelet-Indiai Társaság részére kezdték el építeni, de a francia forradalmi háborúk kitörése után a hajót a haditengerészet megvásárolta.

A hajó 1797. október 11-én részt vett a camperdown-i csatában, majd 1801. április 2-án a Koppenhágaiban ott, ahol sor került arra a híres esetre, ahol Nelson a vak szeméhez helyezte látcsövét, amikor nem akarta észrevenni a visszavonulási parancsot.

1808-ban a HMS Ardent brit kereskedelmi konvojok védelmét látta el a Nore Gothenburg közötti útvonalon. 1812-ben a hajót kikötői szolgálatra osztották be, majd 1824-ben szétbontották.

 

4. HMS Ardent (1841)

A negyedik HMS Ardent egy öt ágyús Alecto osztályú lapátkerekes ágyúnaszád volt, amelyet 1841. február 12-én bocsátottak vízre chathami hajógyárban.

A hajó szolgálatáról nem sokat tudni, minden esetre a legénység egyik tagja, név szerint John Robarts tüzér a krími háborúban elnyerte a Viktória keresztet. Az ágyúnaszádot több mint húsz év szolgálat után 1865-ben selejtezték ki.

 

5. HMS Ardent (1843)

Az ötödik HMS Ardent-et 1843-ban kezdték el építeni a sheernessi hajógyárban, ami egy forradalmian új hajótípus első tagja volt. A HMS Ardent egy 12 ágyús fa építésű csavargőzös volt a maga nemében az első ilyen. Apró szépséghiba a történetben, hogy ugyan ezt a hajót kezdték el először építeni, mégis az első ilyen típusú hadihajó, amelyet gőzgép forgatta hajócsavar bírt mozgásra az USS Princeton volt. Ám ez a hajó mégsem Ardent néven vonult be a hajózás történetbe, mivel még a vízrebocsátása előtt átnevezték. A hajót ma mindenki úgy ismeri, hogy HMS Rattler, amely az HMS Alectoval végrehajtott híres 1845-ös kötélhúzási versenyében nyújtott teljesítményével bebizonyította, hogy a hajócsavar hatásfoka jobb, mint a lapátkeréké, kijelölve a fejlődés új irányát.

blog27 04.jpg

 

6. HMS Ardent (1894)

A hatodik HMS Ardent a Royal Navy Ardent osztályú rombolóját 1894. október 16-án bocsátották vízre a Temze partján fekvő chiswicki Thornycroft hajógyárban.

A HMS Ardent szolgálatba állása után csatlakozott a földközi-tengeri flottához, ahol annak zászlóshajójának a HMS Ramilliesnek lett a kísérője. Fő tevékenysége közé tartozott, hogy biztosította a kiképzést flotta gépészei számára a vízcsöves kazánok üzemeltetésének megismeréséhez. A hajó eseménytelen pályafutásának vége 1911-ben következet be, amikor is eladták és szétbontották.

blog27 05.jpg

 

7. HMS Ardent (1913)

A hetedik HMS Ardent ironikus módon az Acasta osztály 7. tagjaként 1913. szeptember 8-án bocsátották vízre a dumbartoni William Denny & Brother Ltd-nél. Az építés alatt 1913. októberében, fittyet hányva az ősi tengerész babonára a hajót átnevezték HMS Kenric-re, de ezt meggondolták és rövid idő múlva visszakapta eredeti nevét.

A hajó szolgálatba állítása után a 4. romboló-flottában szolgált H78 jelzéssel, amely tagja volt a Grand Fleetnek az első világháborúban.

1916. június 1-én a brit flotta színe java végre összemérte erejét a német császári flotta fő erejével Jütlandnál (németül Skageraknál). A világtörténelem akkori legnagyobb csatája azonban nem dicsőséget, hanem a pusztulást hozta a hetedik HMS Ardentnek. Az kialakuló tűzharcban a SMS Westfalen csatahajó másodlagos tüzérségétől elszenvedett találatok következtében süllyedt el.
A hajó ma védett helynek minősül azon 1986-os törvény alapján, amely gondoskodik a fedélzetükön elesett tengerészekkel elsüllyedt hajókon szolgálók kegyeleti nyugalmáról.

blog27 05a.jpg

 

8. HMS Ardent (1929)

A nyolcadik HMS Ardent egy romboló volt, amelyet 1928. március 6-án rendeltek meg a skóciai Greenockban székelő Scotts hajógyártól. Az építést 1928. július 30-án kezdték meg és 1929. június 26-án bocsátották vízre. A hajó 1930. április 14-én állt a haditengerészet szolgálatába H41 jelzéssel, miután márciusban átesett a tengeri próbákon. Az új rombolót a földközi-tengeri flottához osztották be, de az egyik löveg beépítési hibája miatt vissza kellett térnie Chathamba javításra, ezért csak májusban érkezett meg új állomáshelyére Máltára.

A hajó pályafutása elég döcögősen indult, mivel újabb és újabb hibák merültek fel minek következtében októberben ismét javítódokkba került, ezúttal Máltán és ott is maradt és egy hosszadalmas javításon esett át, amely egészen 1931. szeptemberéig tartott. A hajót november 4-én helyezték ismét szolgálatba és decemberben csatlakozott a 3. romboló flottához.

A hajó egy rövid időszaktól eltekintve a  háború előtti éveket a Földközi-tengeren töltötte, miközben a spanyol polgárháború kitörése alatt résztvett brit állampolgárok kimenekítésében és egyéb humanitárius missziókban.

1937-ben a hajó visszatért az anyaországba, ahol egy alapos felújításon esett át és felszerelték a kornak megfelelő tengeralattjáró elhárító fegyverzettel, többek között szonárral is. A javítás után a romboló a plymouth-i parancsnokság alárendeltségbe került. Közvetlenül a háború kitörése előtt 1939. júliusában a HMS Ardent a 18. romboló-flottilla alárendeltségbe került, amelynek feladata konvojok kísérése és tengeralattjáró elhárítás volt a La Manche-on.

A háború kitörése után a brit honi vizeken végezte a rombolók szokásos háborús feladatát, konvojokat kísért és tengeralattjárókra vadászott. Ennek keretében 1940. január végén részt vett abban a hadműveletben, amely végül az U 55-ös tengeralattjáró elsüllyedéséhez vezetett.

A HMS Ardent 1940. márciusában hajózott először a későbbi végzetét jelentő vizekre, amikor is a Clyde és Norvégia között konvojkísérésben vett részt. A következő hónapban a németek norvégiai inváziója után ismét csatlakozott a Honi Flottához, majd részt vett egy a skandináv államba tartó csapatszállító konvoj kisérésében. Májusban megsérült a szonárja ezért ismét rövid javításra szorult. Májusban a HMS Ark Royal és a HMS Glorious repülőgép-hordozók kíséretéhez tartozott, melyeknek feladat volt a szövetséges csapatok kimenekítésének légi biztosítása.

1940. Június 8-án a HMS Ardent és a HMS Acasta feladatul kapta, hogy kísérje Scapa Flowba, a brit flotta fő támaszpontjába a norvég vizekről a HMS Glorious repülőgép-hordozót. Balszerencséjükre, azonban mielőtt elérhették volna a biztonságot jelentő honi vizeket, szembe találkoztak a németek legerősebb hajói közül kettővel, a Scharnhorst és a Gneisenau csatacirkálókkal. A brit hajók az egyenlőtlen harc mellett döntöttek és miután a rombolók megpróbálták füstfüggöny mögé rejteni a kíséretükre bízott HMS Glorioust rohamra indultak a német óriások ellen. A HMS Ardent miközben a német hajók lövedékei árasztották el maga is többször eltalálta azokat, mielőtt hullámsírba merült volna fedélzetén a legénysége 152 tagjával. Az egyenlőtlen harcban osztozott sorsával, mind a testvérhajója, mind a rájuk bízott repülőgép-hordozó is. Öt nappal később egy német hidroplán felfedezte és kimentette a hajó két túlélőjét, akik közül az egyiküket 1943-ban rossz egészségi állapota miatt a németek szabadon engedtek és visszatérhetett Nagy Britanniába.

A hajó jelmondata „Tűzön vízen át” volt, ennek szellemében is pusztult el.

blog27 06.jpg

 

9. HMS Ardent (1945)

A kilencedik HMS Ardent egy Amphion osztályú tengeralattjáró lett volna de végül is csak papíron létezett, mivel a háború befejeztével törölték a rá vonatkozó megrendelést.

 

10. HMS Ardent (1975)

A tizedik HMS Ardent egy 21. típusú fregatt volt, amelyet 1973. április 17-én rendeltek meg a glasgow-i Yarrow hajógyártól. Az építése 1974. február 26-án kezdődött meg, 1975. május 9-én bocsátották vízre és 1977. október 13-án állt szolgálatba. Jelzése F184 lett.

A hajó nagy valószínűséggel a teljes szolgálati idejét az észak-atlanti vizek őrzésével és szovjet tengeralattjárók becserkészésével töltötte volna, ahogy azt már számos elődje tette a hidegháború alatt, ha a sors nem szolt volna közbe.

1982. áprilisában Argentína úgy döntött, hogy megszállja a Brit Birodalom részét képező Falkland-szigeteket, aminek következtében háború tört ki a dél-atlanti vizeken.

Az HMS Ardent április 19-én indult el a hadműveleti terület felé, ahova május 9-én érkezett meg miközben feladata volt a Canberra (ahogy akkoriban nevezték a Nagy Fehér Bálna) óceánjáró védelme, amely akkor turisták helyett tengerészgyalogosokat hordozott a fedélzetén.

Május 21-én a brit inváziós flotta behatolt a két Falkland szigetet elválasztó szorosba, amelynek része volt a HMS Ardent és a már fent említett Canberra is. A fregatt feladata volt az invázió déli szárnyának védelme, aminek keretében 4,5” ágyújával lőtte a goose greeni felszállópályát is.

Az invázióra az argentinok válasza nem maradt el és az elkövetkező napokban számos kisebb kötelék folyamatosan támadta a szorosban lévő brit hajókat. Ezekben a támadásokba számos brit hajót ért találat köztük némelyiket végzetes. Ezek közé tartozott a HMS Ardent is.

Az első légitámadás, amely 16 órakor következett be még szerencsésen átvészelte, ugyan két bomba is eltalálta de azok nem robbantak fel. A következő alkalommal azonban már nem volt ilyen szerencsés légvédelme nem működött és 17.40-kor egy Dagger gépágyútűzzel árasztotta el a bal oldalát, majd három bombája is eltalálta. Két bomba a helikopterhangárban robbant, ahol elpusztította a Lynx típusú helikoptert és a 24 méter magasra hajította a felépítmény tetején lévő légvédelmi rakétaindítót, mielőtt az a felszálló fedélzetre zuhant. A harmadik a segéd gépházba talált de nem robbant fel. A sérülések következtében a hajó energiaellátása lecsökkent, aminek következtében a néhány kulcsfontosságú berendezés, köztük a 4,5” ágyú működésképtelenné vált. A hangár lángokban állt és a legénység közül is többen elestek, vagy megsebesültek.

Mivel a gépek még rendesen működtek a HMS Ardent teljes gőzzel észak felé hajózva megpróbálta elhagyni az az argentin repülők vadászterületének számító Falkland-szorost. Azonban 18 órakor ismét ráakadtak és a támadó öt Skyhawk több bombája is eltalálta, ugyan néhány megint nem robbant fel de néhány igen és több közeli robbanás is volt, ami vízbetörést eredményezett a mellső segéd gépházban. Az étkezde romokban hevert, megszakadt a kapcsolat a gépház és parancsnoki híd között és a hajó kormányozhatatlanná vált. Ez a támadás is számos áldozatot szedett többek között a hangár tűz megfékezésén dolgozó kárelhárító csapat tagjai közül is.

A támadás után a hajó megfeneklett a sekély vízben, és Alan West kapitány parancsára a legénység a HMS Yarmouth segítségével elhagyták a súlyosan sérült és harcképtelen fregattot. A hajó legénységéből 22 ember vesztette életét, a túlélőket pedig a Canberrára szállították. A hajó az éjszaka folyamán tovább égett és több robbanás is hallatszott felőle mielőtt hullámsírba merült volna. Reggel 6.30-kor a sokat szenvedett hajó helyzetét már csak a felszín felé emelkedő árboccsúcs jelezte.

Első világháborús névrokonához hasonlóan ez a hajó is ma védett roncsnak minősül.

blog27 07.jpg

 

Ambasa

Szerző: ambasa  2012.09.18. 04:00 Szólj hozzá!

Címkék: hajózás második világháború újkor első világháború csapattörténet Nagy-Britannia XX.század

A bejegyzés trackback címe:

http://karosszektabornok.blog.hu/api/trackback/id/tr374784769

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.

Tetszett a bejegyzés? Kövesd a blogot!

blog.hu