blog49 DR_1944_875_Heldengedenktag_Fallschirmjäger.jpgFallschirmjager

Aki egy kicsit is jártas a hadtörténelemben, annak erről a szóról a Német Birodalom rettenthetetlen elit katonái jutnak eszébe, akik számos esetben többszörös túlerő ellenében értek el világra szóló sikereket. Nem alaptalanul váltak a német háborús propaganda egyik kedvencévé. Megjelenésük a második világháborús csatatereken alapjaiban változtatta meg a nyugati oldal katonai gondolkodását, és ugyan a háború végére a tanítvány felülmúlta mesterét, a német ejtőernyős hatása a hadviselés fejlődésére elvitathatatlan. A fallschirmjagerek azon német katonák közé tartoznak, akik bátorságukkal kivívták ellenfeleik megbecsülését, Monte Cassino alatti helytállásuk nyomán ellenfeleiktől a „Zöld ördögök” elnevezést érdemelték ki.  Ugyan harcaik dicsőségekkel teli, nem kerülhették el a háború törvényszerűségét, a túlerő legyűrte őket, először csak szárnyaikat vesztették, és mint elit gyalogság voltak kénytelenek harcolni, majd a Harmadik Birodalom romjai maga alá temették ezt a hajdan volt dicső fegyvernemet.

Történelmi előzmények

Az ejtőernyős és vele együtt a légideszant hadműveletek gyökerei a napóleoni háborúk távoli koráig vezethető vissza, amikor is a franciák léggömbök bevetésével is terveztek csapatokat átjuttatni a Csatornán, hogy ez mennyire lett volna kivitelezhető, talán ne firtassuk, minden esetre az ötlet felmerült. Az első ejtőernyős bevetésre egészen az első világháború derekáig kellett várni, amikor is a németek ezt az eszközt vették igénybe, hogy egy kémüket az ellenséges vonalak mögé juttassák 1916 szeptemberében, az ejtőernyős hadviselés eme úttörője, miután földet ért az orosz vonalak mögött, sikeresen rongált meg egy vasútvonalat. Nem sokkal később a másik oldal is követte a német példát és a franciák hasonló módon és hasonló céllal jutattak egy három fős csoportot a német vonalak mögé. A háború végén 1918-ban, az életében meg nem értett amerikai teoretikus William Mitchell vetette fel, hogy egy az amerikai 1. gyaloghadosztályt légi úton jutassák a német vonalak mögé, ami természetesen több okból is irreális volt és ezért nem valósulhatott meg. Az ejtőernyős csapatokban rejlő lehetőségekre nem csak nyugaton, hanem keleten is felfigyeltek, 1918-ra az ifjú Vörös Hadsereg már egy egész ejtőernyős zászlóaljjal rendelkezett.

Természetesen, ahhoz, hogy ütőképes ejtőernyős fegyvernem jöhessen létre két nagy technikai problémát kellett megoldani. Kellett egy egyszerűen kezelhető és biztonságos ejtőernyő, és az ejtőernyős katonát a bevetés helyszínére szállító repülőgép. Az első világégés utáni csömör nem kedvezett a haditechnikai fejlesztéseknek, de ugyan akkor a polgári szektor több úton is segítette az új típusú katona létrejöttét. Az első világháború végén nagy tömegben kiselejtezett katonai repülőgépek elősegítették a polgári légiforgalom, kialakulását. Azonban hamar nyilvánvalóvá vált, hogy ezek a repülőgépek, ugyan alkalmasak voltak arra, hogy letegyék a légiközlekedés alapjait, de nem igazán voltak célszerűek annak feladatainak ellátására. Ennek hatására egyre több cég kezdett kifejezetten utas és teher (posta) szállítására alkalmas gépek kifejlesztésébe és gyártásába. Egy másik indok is közrejátszott ezen gépek megszületésében, ugyan is a párizs környéki békék számos államnak – köztük hazánknak és Németországnak – kifejezetten tiltották katonai gépek rendszerbe állítását. Ezért ezek az államok olyan utas- és teherszállító repülőgépek vásárlásába és kifejlesztésbe kezdtek, amelyek másodlagos céllal alkalmasak voltak bombázásra, amellett, hogy a törzsükben tágas hellyel rendelkeztek utasok (katonák) szállítására. Azonban nem csak a vesztes de a győztes államok is fejlesztettek ilyen kettős célú repülőgépeket, amelyek alkalmasak voltak csapatok szállítására a gyarmatokra, de alkalom adtán bombáikkal képesek voltak a lázadó törzsek megregulázására. Ennek a folyamán születtek meg a Caproni cég különböző kettős célú repülőgépei, a Bristol Bombay, vagy az egyik legismertebb a Ju 52, amely nagymértékben hozzájárult a német ejtőernyősök kezdeti sikereihez.

blog49 Bundesarchiv_Bild_101I-670-7410-10,_Fallschirmjägerabsprung_aus_Junkers_Ju_52.jpgEjtőernyősök hagyják el az elnyűhetetlen Tante Ju-t

 Miután a technikai feltételek adottá váltak, megkezdődhetett a személyi feltételek megteremtése is. Elsőként 1927-ben az olasz hadseregben kezdtek ismét ejtőernyős gyalogság kiképzésébe, majd őket követték a britek, akik 1929-ben egy hadgyakorlaton hajtottak végre imitált légideszant támadást, majd 1932-ben egy lázadás leverésére a RAF két százada segítségével hat nap alatt 21 repülőgép segítségével egy zászlóaljat csoportosítottak át Egyiptomból Irakba. Ugyan akkor Európa másik felén a Szovjetunióban is megkezdődött az ejtőernyős fegyvernem létrehozása. 1932-ben felállították az első zászlóaljat, amely 450 katonája 18 gépből kiugorva végrehajtotta az első tömeges ugrást. Meglepő módon a nagyon konzervatív vélt orosz/szovjet katonai gondolkodás igen újító szelleműnek bizonyult ezekben az években, ekkor született meg Triandafillov és Tuhacsevszkij munkássága nyomán a mély hadművelet elmélete, amely több más mellett tartalmazta a függőleges átkarolás lehetőségét is. Természetesen nem csak a szovjet katonai gondolkodók agyában születtek ilyen tervek, nagyjából ebben az időben hasonló gondolatok születtek olasz, brit, amerikai és német kortársaik fejében is. Azonban volt egy nagy különbség, amíg a többiek csak gondolkodni tudtak a válság súlytotta országaikban, a szovjetek megvalósították elképzeléseiket. 1935-re a három évvel korábban még csak zászlóalj erejű szovjet légideszant csapatok immár hadosztály méretűre növekedtek és egy hadgyakorlaton 1.800 ejtőernyős segítségével foglaltak el egy repteret, ahova rövid idő alatt további 5.700 katonát jutattak be légiúton, ezek a csapatok már nehéz fegyverekkel is rendelkeztek köztük 29 géppuskával és 10 löveggel. Még ugyan ebben az évben egy másik hadgyakorlaton 1.200 ejtőernyőst 5.000 deszantos követett, majd mindezt megkoronázva 4.000 katonát csoportosítottak át 6.300 kilométerrel arrább.

Ezeken a hadgyakorlatokon résztvevő nyugati megfigyelők csak ámultak, ám volt közöttük valaki, aki túllépet a meglepődésén és elhatározta, hogy egyszer majd az ő keze alatt is egy ilyen haderő fog létrejönni, ezt az illetőt Kurt Studentnek hívták, akit később csak a német ejtőernyős fegyvernem atyjaként emlegettek.

blog49 Bundesarchiv_Bild_146-1979-128-26,_Bernhard-Hermann_Ramcke,_Kurt_Student.jpgAz előtérben Kurt Student és neki jobbra a fallschirmjagerek másik nagy neve Hermann Ramke

A német ejtőernyős fegyvernem

1933, a nácik hatalomra jutása után  Hermann Göring, akit a Luftwaffe megteremtőjeként ismerünk volt a porosz belügyminiszter is. Ekkor a keze alatt létrejött egy különleges gyorsreagálású rendőri erő, amely alapjain, azt továbbfejlesztve létrejött négy vadászzászlóalj. Ezek egyike volt a későbbi I. fallschirmjager zászlóalj jogelődje. 1935-ben ezeket az alakulatokat egy közös ezredbe szervezték, amely Herman Göring nevét vette fel. Az új egység hivatalosan a Wehrmacht alárendeltségébe került, de hamarosan a névadó haderőneme, a Luftwaffe gyakorolta a közvetlen parancsnoki jogkört felette. (Csak egy apró megjegyzés, sokan keverik a német fegyveres erők részeinek elnevezését. A Wehrmacht a német fegyveres erők, amely haderőnemei a szárazföldi haderő a Heer, a légierő a Luftwaffe és a haditengerészet a Kriegsmarine, sajnos a köztudatban a Heer-t és a Wehrmacht-ot sokan összekeverik.)

1936-ban alakult meg hivatalosan a Luftwaffe alárendeltségében a fallschirmjager fegyvernem, majd felállították az első zászlóaljat és a kiképző iskolát, ahol megkezdődött az első 600 önkéntes kiképzése. Ugyan akkor a hatalmi harc ekkor még nem ért végett és a Wehrmacht ismét létrehozott, egy a saját alárendeltségben lévő ejtőernyős alakulatot. Itt két elképzelés is viaskodott egymással, míg a légierő ekkor még könnyű fegyverzetű beszivárgó csoportokként képzelte az ejtőernyősök harctevékenységét a haderő zászlóalja ezzel szemben egy nehézfegyverekkel megerősített egység volt, amelynek a feladata fontos objektumok elfoglalása és megtartása volt, egészen a felmentő csapatok beérkezéséig. 1938-ban a légierő I. ejtőernyős zászlóalja kivált a Hermann Göring ezred kötelékéből és megszületett az első tisztán ejtőernyős alakulat. A haderő és az annak alárendelt haderőnem vitájának Student színre lépése vetett végett, aki a két erőt a Wermacht alárendeltségében de a Luftwaffe irányítása alatt egyesítette 7. repülő hadosztály néven. Az új parancsnok taktikai kérdésekben a haderő elképzeléseit vette át, ami lehetővé tette, hogy a fallschirmjagerekből kifejlődjön az az erő, ami a későbbi sikereik alapja lett. Ugyan akkor a Wehrmacht is tett engedményeket, amikor egy direktívájában elismerte, hogy bizonyos harcászati helyzetekben lehet létjogosultsága a légierő elképzelésének az ejtőernyők bevetésével kapcsolatban. A háború küszöbére nem csak méretben növekedett de technikailag is gazdagodott az új fegyvernem, eszközei között megjelentek a szállító-vitorlázó repülőgépek.

Az új alakulat első harci bevetését a Szudéta-vidék megszállásakor tervezték, amikor is a cseh védelmi rendszer kulcsfontosságú objektumait kellett volna lerohanniuk az égből. Mivel a cseh válság békés úton rendeződött a bevetés elmaradt. A fallschirmjagerek hasonlóan lemaradtak a következő háborúról is, noha több hadműveletben is tervezték bevetésüket, többek között nekik kellett volna elfoglalniuk a Visztula egyik fontos hídját, de még mielőtt felszállhattak volna a panzerek megelőzték őket. Ugyan akkor ha nem is a tervezett mértékben kisebb erőik bevetésre kerültek a lengyel hadjáratban és ekkor érte őket az első veszteség is. Student csalódott volt, hogy katonáik nem mutathatták meg oroszlán körmeiket a villámháború első hadjáratában, de Hitler biztosította őt, hogy ami késik nem múlik és a fallschirmjagerekre úgy tekint, mint a birodalom titkos csodafegyverére, amelynek idő előtti leleplezése a világ előtt nem lenne szerencsés.

Hamarosan elkövetkezett a német ejtőernyősök első tömeges bevetésének időszaka, ahol a korábbi elképzelése szerint vetették be őket. 1940 áprilisában részt vettek Dánia és Norvégia elfoglalásában, majd májusban következtek a Benelux államok. Az ejtőernyősök az itt elért sikerük, a belga Eban-Emael erőd bevétele után nyomban az ismertség középpontjába kerültek. Bebizonyosodott, hogy egy maroknyi jól képzett és elszánt katona képes legyőzni nálánál nagyobb számú erőt és a meglepetés erejével bevenni egy jól védett pontot is, majd megtartani a saját erők beérkezéséig. A Belgium és Hollandia területén bevetett ejtőernyősök oroszlánrészt vállaltak, hogy a német páncélosok gyorsan át tudjanak haladni ezeken a területeken és gyorsan kikényszerítsék ezen államok kiválását a háborúból.

blog49 Bundesarchiv_Billd_146-1971-011-27,_Belgien,_Eben_Emael,_Fallschirmjäger.jpgNémet ejtőernyős vadászok közvetlenül az eban emaeli bevetés után

Franciaország eleste után a fallschirmjagerek nem sokáig ülhettek a babérjaikon és fürödhettek a megérdemelt dicsőségben, hanem meg kellett kezdeniük a Seelöwe hadműveletre való felkészülést, amely megvalósíthatta volna a napóleoni álmot Anglia elfoglalását, beleértve a levegőből bevetett csapatokat is. Szerencsére erre nem került sor, viszont az ejtőernyősök hamarosan Európa egy másik felén találták magukat. Alig egy évvel Franciaország eleste után a német haderő megkezdte balkáni hadjáratát, amelynek célja Jugoszláviában, Albániában és Görögországban az ellenséges befolyás megszüntetése.

A viszonylagos békében telt idő alatt újabb átszervezések történtek immár létrejött a 1. és a 2, ezred mellett a harmadik illetve felállításra került az ejtőernyős rohamezred is. Ezek az erők a légiszállításra korábban kiképzett 22. gyaloghadosztállyal együtt képezték a IX. repülő hadtestet. A görög hadjáratban az ejtőernyősök feladata volt a korinthoszi-csatorna hídjának elfoglalása, és így a brit csapatok visszavonulási lehetőségének elvágása. Noha végül is az ejtőernyősök sikeresen teljesítették a feladatot, az első baljós árnyak már ekkor megjelentek az ilyen bevetések felett, de ennek ekkor még nem tulajdonítottak túl nagy jelentőséget. Ugyan ebben a hadjáratban került sor a német ejtőernyősök legnagyobb szabású hadműveletére, Kréta elfoglalására, a Merkur hadműveletre. Több hullámban összesen 22.000 légideszantos katonát vetettek be, akik elszántságuk révén ismét számbeli fölényben lévő ellenség felett győzedelmeskedtek, de a diadalnak hatalmas ára volt. Összesen 3.250 német katona hallt meg és a sebesültek száma elérte a 3.400-at. A krétai csatából érdekes módon a hadviselők különböző következtetéseket vontak le, a németek ugyan terveztek később is nagyobb szabású légideszant hadműveleteket, de ezek közül már egyet sem valósítottak meg és az ejtőernyős csapataik száma noha tovább növekedett, már inkább mint elit könnyű-gyalogság került bevetésre, ugyan akkor a nyugati szövetségesek felismerték az ilyen csapatok bevetésében rejlő lehetőségeket és mind a britek, mind az amerikaiak megkezdték, saját nagyméretű deszant-csapataik létrehozását.

blog49 Bundesarchiv_Bild_141-0864,_Kreta,_Landung_von_Fallschirmjägern.jpgNémet ejtőernyősök ereszkednek le Krétára

A továbbiakban sorolhatnánk, azokat a csatatereket, ahol a német ejtőernyősök vérüket hullatták, beleértve Afrikát, Itáliát, a Szovjetuniót, Normandiát és Nyugat-Európát. Ezek közül talán három akciót emelnék ki, az egyik a monte cassinoi csata, ahol hősies védekezésükkel kiérdemelték ellenfeleiktől a „Zöld ördögök” megtisztelő elnevezést. A másik Mussolini kiszabadítása, és a harmadik a Market-Garden hadművelet, ahol bevetésre került az 1. ejtőernyős hadsereg Student parancsnoksága alatt. Noha ez a hadsereg nem csak ejtőernyősökből állt, mégis említést érdemel mint a legmagasabb szervezeti forma, amibe ejtőernyősöket szerveztek.

blog49 Bundesarchiv_Bild_101I-577-1917-08,_Monte_Cassino,_Fallschirmjäger_mit_Granatwerfer.jpgNémet ejtőernyős aknavetősök valahol Monte Cassino körzetében

Ha a fallschirmjagerekről szólunk meg kell említenünk, hogy nem minden ejtőernyős katona tartozott a Luftwaffe alárendeltségébe, ugyan is a haderőnemek vetélkedése nyomán az SS is létrehozta a maga ejtőernyős alakulatát az 500. ejtőernyős zászlóaljat, amelyen kezdetben katonai vétség miatt elítéltekből állt. Miután az alakulat gyakorlatilag megsemmisült Jugoszláviában újjá szervezték 600. hadrendi számmal, de ekkor már nem kerülhettek a soraikba elítéltek. A német ejtőernyősök Magyarországon is bevetésre kerültek tevékenyen részt vettek a szálasi-puccs biztosításában.

blog49 wss-fall-500-budapest.jpgSS ejtőernyős őriz egy budapesti középületet 1944 októberében

 

Felszerelés és fegyverzet

A német ejtőernyősök különleges hadviselési módjuk miatt rendelkeztek néhány csak számukra kifejlesztett fegyverrel, ezek közé tartozik az FG42, amit az Stg44 előfutárának is tekintettek, de rendelkeztek korai hátrasiklás nélküli lövegekkel úttörő szerepet játszva ennek az új típusú lövegnek a harcmezőn való megjelenésében. Ugyan akkor el kell mondanunk, hogy amellett, hogy a fallschirmjagerek sokszor igen különleges, csak az ő számukra kifejlesztett fegyvereket kaptak, nem voltak képesek számukra megfelelő ejtőernyőt biztosítani illetve a fegyverrel való ugrást sem tudták biztonságosan megoldani. Ennek következtében a bevetésre kerülő német ejtőernyős harcbavetésének egyik legkritikusabb pontja volt az ugrás. Még ha sikerült is baleset nélkül a földetérést, és nem szakadt el túlságosan a társaitól még mindig meg kellet keresnie azt az ejtőtartályt, amely a fegyverét rejtette. A szétszóródás ellen az alacsony magasságból való ugrás jelentett némi megoldást, de ez tovább növelte a balesetek számát, illetve, mint azt Kréta is mutatja a repülőgépek is jobban ki voltak téve az ellenséges légvédelem tüzének. A fegyverek viselése azonban maradt a régi, bár ennek a légi úton való bevetések elmaradásával egyre kevésbé volt jelentősége.

blog49 Bundesarchiv_Bild_101I-720-0344-11,_Frankreich,_Fallschirmjäger_mit_FJG_42_in_Stellung.jpgNémet ejtőernyős egy FG 42-vel

blog49 249423190_69731690f8_o.jpgNémet ejtőernyősök egy 10,5 cm-es Leichtgeschütz névre hallgató HSN löveggel tüzelnek valahol Olaszországban

blog49  contenitore01.jpgFallschirmjagerek a fegyvereik és a felszerelésük ledobására szolgáló ejtőtartállyal

blog49 37mmpak_29-06.JPGJu 52-es a hasa alatt egy 37mm-es Pak 36-os páncéltörő ágyúval

Végül is összességében több a háború végére összesen több, mint 10 ejtőernyős hadosztályt állítottak fel, amelyek soraiban 134-en érdemelték ki a Lovag Keresztet 1940 és 1945 között. Azonban fallschirmjagerek nem tűntek el nyomtalanul a német katonai hagyományokból. A Német Birodalom romjain létrejövő mindkét német állam hadserege létrehozta a maga ejtőernyős alakulatát. Nyugaton 1956-ban felállításra került az 1. légideszant hadosztály, a 26. és a 31. légideszant dandárral, amely alárendeltségbe fallschirmjager zászlóaljak tartoztak, illetve keleten az NDK Nemzeti Néphadseregének kötelékében 1961-ben megalakították a 40. Fallschirmjägerbataillon Willi Sänger-t

Figurák

A figurák az Italeri cég 6134 számú German Paratroops (Tropical Uniform) készletéből származnak. Maguk a figurák követik az cég utóbbi időben követett gyakorlatát és anyaguk a maketteknél megszokott kemény műanyag. Ezek a figurák nem az ESCI cégtől átvett régi készlet után-öntéséből származna, hanem új faragásúak. Ezen előnye mellett épp ez is a készlet egyik nagy hibája is, mivel az Italeri ezen új készleteiben három teljesen egyforma öntőkeretet ad, aminek következtében sok figurafajtából többet kapunk egy normális játéknál elvártnál. Ennek köszönhető, hogy kapunk három aknavetőt de megfelelő számú kezelőt nem igazán, Ugyan így túl sok a tiszt a készletben, de ami leginkább szembetűnő a 12 könnyű-géppuskás, akikhez ugyan akkor csak 3 lőszeres dukál. Ezen hibák orvoslása miatt döntöttem, hogy hat MG34-essel rendelkező katona fegyverét megpróbálom puskássá alakítani, inkább a festék, mint a szike használatával, illetve a megmaradó golyószórós katonák hangsúlyosabbá tételéhez tűzőgép kapocs felhasználásával azokra villaállványt aplikáltam. A katonáknál nem az ajánlott festésmintát követtem, hanem egy háború közepi átmeneteit. Az elit jelleget hangsúlyozandó terepszínű zubbonyt kaptak, de ugyan akkor, hogy színesebbé tegyen a figurákat még a korai világoskék nadrágot és rohamsisakot festettem meg nekik.

blog49 makett01.JPG

blog49 makett02.JPG

blog49 makett03.JPG

blog49 makett04.JPG

blog49 makett05.JPG

blog49 makett07.JPG

blog49 makett06.JPG

blog49 makett08.JPG

 

blog49  fig2_2008_15.jpgFallschirmjager hagyományőrzők, az általam is megfestetthez hasonló egyenruha összeállításban

Könyv

Chris McNab: Fallschirmjager – A német ejtőernyős-haderő képes története a II. világháborúban (Hajja & Fiai 2000)

blog49 macnab.jpgAmikor elhatároztam, hogy az ejtőernyős figuráimhoz könyvet is ajánlok, már elsőre ez a könyv jutott eszembe, noha ilyen-olyan ok miatt addig nem vásároltam meg. A könyv némi utánajárással állapottól függően 1500-2500 Ft között beszerezhető valamelyik antikváriumból, én is így tettem. A könyv maga 10 fejezetre oszlik. Az első kettőből megismerhetjük az ejtőernyős fegyvernem megalakulását és a kiképzését, a következő hatban hadszínterek szerint olvashatunk az ejtőernyős csapatok harcairól, az utolsó előtti a különleges bevetésekről szól, míg az utolsóból a felszerelésüket és a fegyverzetüket ismerhetjük meg.

A könyv nagy előnye a gazdag képanyaga, több mint 250 fotó és olvasmányossága. A fejezetek 12-20 oldalból állnak viszonylag rövid törzsszöveggel, ezért elég gyorsan kiolvasható, én a 170 oldalt a metrón olyan 4 nap alatt letudtam. A könyvnek azonban nem csak előnyei vannak. Mint általában a tematikus könyvek ez is túlhangsúlyozza az általa tárgyalt témát, elfeledkezve az ugyan ott harcoló más alakulatokról ennek tudhatóak be olyan mondatok, mint „A Fallschirmjagerek heves ellenállása miatt a Market Garden a vártnál eredménytelenebbül zárult.”,  könyv már az legelején következetes keveri a Wehrmachtot a Heerrel, nem tudva azt, hogy az előbbinek része a Luftwaffe és ez végigvonul az egész könyvön. A szöveg tartalmaz egykét mosolyra fakasztó megállapítást is, amely alapvető fogalomzavarról tanúskodik „Ju 87-es zuhanóbombázók lendülnek támadásba Sztálingrádnál. A város eleste után fordult a német hadiszerencse a keleti hadszíntéren.”, „Kréta mellett talán a Monte Cassinó-i volt a legnagyobb defenzív hadművelet, melyben a Fallschirmjagerek részt vettek.”. Egyébként a könyvnek valamiért kedvenc szava a „defenzív” talán azt gondolták ennek használatától nagyon szakszerűek lesznek, de sajnos olyankor is alkalmazzák, amikor annak, mint az előző példából is látszik nem mindig megfelelő értelemben. Másik kedvencem a könyv számos eufemizmusából „ Az amerikai 3. hadsereg egyre nagyobb nyomást gyakorolt a 5. FJD-ra, mely végül visszahúzódott Bastogne-ba. Mivel az már az amerikai 101. légideszant-hadosztály kezén volt, a németek bekerítették a várost”. Meglepve olvastam a könyvben egy 12. Schwere Pancerbüsche dandárként megjelölt alakulatról, nos én ilyen alakulatot de ilyen jellegű szervezetet sem találtam a német fegyveres erők soraiban, hogy ez eredetileg mi lehetett kíváncsi lennék. Sajnos még sok hasonló példát sorolhatnák fel amelyekről nem tudom megállapítani, hogy a szerző, vagy a fordító hibái.

Alapvetően a könyv erőssége a képanyaga, bár a fentiek miatt azok képaláírásait is illik kritikával kezelni (van olyan kép, amelyről nem tudok rájönni, hogy a szerző miből gondolta, hogy ejtőernyősöket ábrázol). Forrásként használni mind az elfogultsága és túlzásai, mind szakmai tévedései miatt, nem igen használható. Elolvasható, de inkább olyanoknak ajánlanám, akik tudnak olvasni a sorok között és rendelkeznek a témában, már némi alapismeretekkel, így ki tudják szűrni nyilvánvaló túlzásokat és tévedéseket.

Ambasa

Szerző: ambasa  2013.01.28. 00:00 6 komment

Címkék: könyv második világháború csapattörténet Németország 20mm

A bejegyzés trackback címe:

http://karosszektabornok.blog.hu/api/trackback/id/tr415003419

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

HPetyo 2013.01.28. 06:28:19

Szépek a figurák, tanúsíthatom. Nekem nem lenne türelmem ilyen terepmintát festeni.

KVadász 2013.01.29. 12:16:18

Arra kérlek, ne félj bennünket egy színsémával, festékszínek felsorolásával fárasztani, kedves Ambasa. :)

ambasa 2013.02.01. 22:02:18

@KVadász:

Hát emlékeim szerint a nadrág és sisak esetében Humbrol 157-et használtam, a terepszineknél meg mindenféle megkezdett festéket, valószínűleg Humbrol 93-as sárgát, 160-as barnát és talán 30-as zöldet.

TG

KVadász 2013.02.02. 09:11:45

@ambasa: Mirt dolgozol Humbrollal? Az nem vízoldású, vagy tévedek? Nem egyszerűbb egy vízbázisú Vallejo, vagy Citadel akrillal dolgozni?

ambasa 2013.02.02. 21:00:46

@KVadász:

Mert még van dögivel, illetve olajjal könnyebb szárazecsetelni.

TG

HPetyo 2013.02.04. 10:50:50

Kiváncsi lennék, hogy tartósabb-e az olaj, mint az akril?! Gondolok itt a mindannyiunk által ismert jó minőségű műanyagról való lepattogzásról.