blog65 01.jpgA háború első időszaka

Az európai közvélemény elsöprő francia offenzívát várt, azonban a mozgósítás és a hadsereg felvonulása közben tapasztalt hibák miatt erre azok nem voltak képesek. Július 24-én Metzben alig 200.000 katonát tudtak csak összevonni, és ez az erő a háború előtti tervek végrehajtására elégtelen volt. A háborút közvetlenül megelőző átszervezés sem kedvezett, a helyzetnek, de a franciák, tudták, hogy már csak belpolitikai okokból is valamit fel kell mutatni.

Augusztus 2-án a franciák hat hadosztálya támadásba lendült Saarbrücken ellen, amelyet egy német ezred védett, némi lovas támogatásával. A franciák 88 fős veszteség mellett, amiből 11 volt halott, elfoglalták a várost övező dombokat, de a városba nem vonultak be.

Időközben a németek is megérkeztek a hadszíntérre, a jobb szárnyon a I. és a II. hadsereg Metz és Lotaringia, míg a balszárnyon a III. hadsereg Strasbourg és Elzász ellen vonult. Moltke a clausewitzi alapelv értelmében egyetlen bekerítő hadműveletben, a Saar folyó körzetében kívánta megsemmisíteni a francia haderőt. A szép tervet azonban nem a franciák, hanem pont saját tábornokai akadályozták meg. A balszárny a tervezetnél lassabban vonult fel, míg a középen elhelyezkedő Steinmetz vezette II. hadsereg, a paranccsal ellentétben Saarbrücken ellen vonult, így nem bekerítette, hanem szembe ment a francia hadsereggel. Steinmetz döntésében talán az is szerepet játszott, hogy az idős katona nem igen szívelte Moltkét.

blog65 02.jpg

Wissemburgi csata

blog65 03.jpgA német gyalogság rohamra indul a háború első jelentősebb összecsapásában

A porosz előrenyomulás először a balszárnyon ütközött a francia ellenállásba. Itt a franciák Mac-Mahon I. és Douay VII. hadtestét vonultatták fel. A franciák nem vonultak fel a határra, hanem szétszórva Vogézek lejtőin próbált akadályozni a Strasbourg ellen haladó ellenséges csapatok előrenyomulását.

Augusztus 3-án reggel Wissemburgnál 50.000 német indult rohamra 144 ágyú támogatásával, 8.000 francia ellen akiket 18 ágyú támogatott. Kora délutánra a csata eldőlt, a támadók elfoglalták a várost. A Chassepot puskák megtizedelték a támadó gyalogságot, de hasonlóan eredményt ért el német tüzérségi fölény is. Néhány óra alatt a bajorok 3.500 halottat vesztettek, míg a franciák vesztesége halottakban, sebesültekben és foglyokban 2.200 főre rúgott. A modern háború megmutatta igazi arcát és felvázolta az elkövetkezendő csaták lefolyását.

blog65 04.png

blog65 05.jpgNémet tisztek tisztelegnek a fogságba esett francia katonák sorának a wissenbourgi csata után

Wörthi csata

blog65 06.JPGA francia 9. vértes ezred ellentámadása

Mac-Mahon aki látta a csatát, nyomban erősítést kapott, de koránt sem az igényelt mennyiséget. Végül is sikerült összevonnia 48.000 katonát és 167 löveget. A vele szemben felsorakozó III. hadsereg 100.000 főt és 342 löveget számlált. A német felderítők augusztus 5-én felderítették a francia állásokat és másnap a III. hadsereg 75.000 gyalogosa, 6.000 lovasa 300 ágyú tüzének fedezete alatt indult rohamra, a Wörth mögötti dombokon állomásozó 32.000 gyalogos 4.800 lovas és 101 ágyú ellen. A franciák délután 5-ig hősiesen tartották állásaikat, de végül is a túlerő elsöpörte őket. A poroszok keserves árat fizettek a győzelemért 10.500 katona esett el, sebesült meg vagy tűnt el az oldalukon. A franciák vesztesége még ezt is felülmúlta, 8.000 volt halottak és 12.000 a sebesültek és a fogságba esettek száma, azaz  a seregük több mint fele odaveszett. A csata folyamán a francia lovasság ellenrohamra indult, amely kezdetben sikereket is ért el, de amint a franciák a német gyalogság pergőtüzébe kerültek, a vértesek pompás rohama vérfürdőbe torkollott.

A veszteségek mértékére jellemző, hogy a csatatéren a sebesültek összeszedése 3 napba, a halottak eltemetése, pedig egy hétbe került.

A csata megmutatta, lovasroham hatástalanságát egy jól felkészült, korszerű puskákkal felszerelt gyalogsággal szemben, de drámai mértékben mutatott rá a két fél tüzérsége közötti különbségre is. Ez nem csak a számbeli különbségben, és abban nyilvánult meg, hogy az egyik fél elölről, míg a másik hátulról töltötte meg lövegeit, hanem sokkal inkább abban, hogy a franci a gránátok időzítő gyújtóval rendelkeztek, amelyek így csak 1.200, illetve 2.800 méteren voltak hatásosak, míg a németek lövedékei megbízható érintőgyújtóval rendelkeztek.

Miközben a csata után a franciák rendezetlen visszavonulásba kezdtek a németek augusztus 12-én elérték Strasbourgot és ostrom alá fogták, de a város egészen szeptember végig kitartott.


blog65 07.png

Spichereni csata

blog65 10.pngA porosz gyalogság megrohamozza a francia állásokat

A wörthi csata napján a jobbszárnyon is szembe találták magukat a német csapatok a franciákkal. A poroszokkal szemben felsorakozó francia csapatok felzárkóztak a határra és minden jelentősebb utat ellenőrzésük alatt tartottak, de ugyan akkor túl szétszórtan helyezkedtek egymástól, hogy esetleg hatásos támogatást tudjanak nyújtani egymásnak. A IV. hadtest Saarlouisnál, a II. hadtest Spicheren és Forbach körzetében, a III. hadtest Sarregueminesben, az V. hadtest pedig  Bitchenben volt. A porosz főcsapás a Frossard vezette II.hadtest ellen irányult. A poroszok fokozatosan vetetették harcba erőiket, de az éjszaka folyamán sikerült bevenniük a franciák uralta stratégiai fontosságú spicheren-i magaslatokat. A veszteségek kiegyenlítettek voltak, a támadók 4.800, míg a védők 4.000 katonát vesztettek. A részvevő csapatok létszámáról ellentmondásos adatokkal találkoztam, az egyik szerint a 43.000 porosz állt szemben 58.000 francával, míg a másik szerint az arányok pont fordítottak voltak 37.000-29.000 arányban. Minden esetre a franciák veresége visszavezethető volt arra, hogy amikor még fölényben voltak, nem próbálták egy erőteljes csapással szétzúzni a fokozatosan harcba vetett porosz csapatokat, illetve Bazaine, annak ellenére, hogy csapatai alig kétórányira állomásoztak tétlenül szemlélte hadvezértársa vereségét.

blog65 09.png

A mindkét szárnyon augusztus 6-án bekövetkezett francia vereség hatására ki kellet üríteni Elzászt és Lotaringia is veszélybe került. A német győzelmek a francia haderőt kettévágták. III. Napóleon visszavonulást rendelt el a nemrég elkészült metzi erődbe. Augusztus 11-re Metzbe zsúfolódott össze II. a III. a IV. az alakulóban lévő VI. hadtest és a császári gárda. Ekkor a franciáknak délre kellett volna vonulniuk, hogy újra egyesítsék megfogyatkozott, de még így is tekintélyt-parancsoló erőiket, de ezt a császár politika okokból elvetette, mivel helytelenül úgy vélte, hogy ebben az esetben védtelenül hagyná a fővárost.

A vereségek hatására a francia belpolitikai helyzet teljesen megváltozott, augusztus 6-án Ollivier kormánya megbukott, amelyet 9-én Palikao tábornok vezette kabinet váltott fel. Közben az intrikus császárnő is akcióba lépett, és amilyen eréllyel harcolta ki, hogy férje legyen a főparancsnok, most ugyan akkora elánnal érte el, hogy mondjon le róla Bazaine javára, de előtte még elrendelte, hogy a sereg vonuljon Chalonsba. Az új főparancsnok és a korábbi között már hosszú idő óta erős ellenszenv volt, és az előbbi erős politikai ambíciókkal is rendelkezett, amely megvalósítására elérkezettnek látta az időt. Bazaine a haderőt Verdunon keresztül vitte Chalonsba, de a menet alatt hátvédjére Bornynál lecsaptak a poroszok, Bazaine, ahelyett, hogy megpróbált volna elszakadni az ellenségtől inkább harcba bocsátkozott vele.  Az összecsapásban a poroszok 5.000 a franciák 3.500 embert vesztettek. Mindkét fél úgy érezte, hogy győzött, azonban a franciák igazi vesztesége az 12 óra volt, amit elfecséreltek a harccal.

Bazaine a császár parancsának megfelelően Verdun felé tartott, miközben megpróbálta elkerülni, a poroszok célját akik viszont meg akarták akadályozni az egyesülését Mac-Mahonnal.

Mars-la-Tour-i csata

blog65 12.jpgA német lovasság halállovaglása a francia ágyúk ellen

Augusztus 16-án a visszavonuló 160.000 franciát ismét utolérték a poroszok előrevetett osztagai Mars-la-Tour, Vionville, Rezonville térségében. A csata alatt a franciák egyértelmű erőfölényben voltak mind gyalogság, mind lovasság, mind tüzérség tekintetében. A franciák 127.000 embert vetettek harcba, míg a poroszok kezdetben 30.000-et amit a csata végére is csak 80.000-re tudtak feltornázni. Bazaine, ahelyett, hogy erőfölényét kihasználva szétverte volna a szétszóródott poroszokat inkább csak pozíció tartására tett erőfeszítéseket. A veszteségek mindkét oldalon ismét igen magasak voltak, a poroszok 15.700, míg a franciák 13.700 katonát vesztettek. Bornyhoz hasonlóan mindkét fél győztesnek érezte magát, de az igazi vesztes ismét a Bazaine volt aki megrettent a poroszoktól és visszafordult Metzbe. Ugyanakkor Moltke nem volt elégedett, időre volt szüksége, hogy összpontosítsa erőit a döntő ütközetre, aminek nem használt az, hogy kisebb-nagyobb csatákban morzsolódott fel a hadereje.

blog65 11.jpg

Gravelotte Saint-Privat-i csata

blog65 14.jpgNémet gyalogság rohama Gravelotte-nál

Bazaine megpróbált Metzbe visszavonulni, mivel úgy gondolta, hogy itt képes megőrizni hadseregét, amely esetleg később politikai tőkét is jelenthet számára. Ekkor 113.000 katonával és 520 löveggel rendelkezett. Augusztus 17-re a poroszoknak sikerült az erőkoncentráció és 188.000 katonát és 732 löveget vontak össze a francia főerőkkel szemben.

A franciák erős védőállást vettek fel, amelyek Gravellotte, Amanvillers és Saint-Privat településekre támaszkodtak. Ebből a gravelotte-i védőállás különösen erős volt, mive itt a Chasepot puskák és a szórlövegek akadály nélkül onthatták gyilkos tüzüket. Augusztus 18-án Frigyes Károly csapatai rohamra lendültek a francia állások ellen. A francia csapatok sokáig hősiesen dacoltak, de végül ismét megtörtek. Bazaine, ha jobban követi a csatát és a tartalékokat megfelelő helyen veti harcba győzhetett volna. Gravelotte-nál Frossard szétszórta Steinmetz I. hadseregét, ugyan akkor a poroszok Saint-Privatnál legyőzték a segítségre hiába váró Canrobertet, ezért azoknak fel kellett adniuk erős támpontjaikat. Mint látható a porosz hadsereg sem volt hibátlan, és verhetetlen, Steinmetz 4.200 embert vesztett, míg a vele szemben lévő franciák csak 2.100-at, ugyanakkor azok elmulasztották a megzavarodott támadók üldözését. A másik szárnyon a helyzet sokkal súlyosabb volt, a poroszok ugyan győztek , de 20.100 katonájukba került, míg a franciák vesztesége 12.300 főre rúgott. A súlyos porosz veszteségek egyik oka volt, hogy a gárdahadtestet tüzérségi fedezet nélkül küldték rohamra a Chassepot puskák ellenében. Az eredmény borzalmas volt alig 20 perc alatt 8.000 katona esett el, vagy sebesült meg a porosz hadsereg színe-javából.

Mindkét oldalon történtek taktikai hibák, de a poroszok stratégiai győzelmet arattak és sikerült végleg megakadályozniuk a franciák menetét Verdun felé és visszaszorították őket Metzbe, ahol az első hadsereg a második négy hadtestével megerősítve ostrom alá vette azokat, miközben a német főerők immár megindulhattak Franciaország szíve felé, hiszen a francia főerők ostromgyűrűbe zárva várták sorsukat.

Ez a csata nem csak méretében, hanem abban is különbözött a korábbiaktól, hogy itt a németek tudatosan kényszeríttették harcra a franciákat, míg korábban csak a kínálkozó lehetőségekre reagáltak.

blog65 15.jpg

A chalons-i hadsereg

Mac-Mahon hadserege, mikor végre meg tudott pihenni megkezdte újjászerveződését. Mac-Mahon  hadserege, kiegészülve az új 12. hadtesttel immár 130.000 katonát és 423 löveget számlált. Fegyverzettekintetében nem volt hiány de egyéb felszerelésben igen. A katonák egy része a Mozgó Gárdából került át, akiknél fegyelmi problémák is előfordultak. Mivel ez a hadsereg még nem volt elég erős, hogy ütközetbe vessék, ezért mind a császár, mind annak parancsnoka úgy vélte, hogy célszerű lenne Párizsba vonultatni, ahol az ott felállítás alatt lévő másik két hadtettel elégséges erőt jelentene a főváros megvédésére. Azonban a császárnő ismét közbe szólt és politikai megfontolásból elérte, hogy ez a haderő induljon meg Metz és Bazaine felmentésére. Mac-Mahon egészen addig értelmetlennek találta a tervet, amíg augusztus 19-én nem kapott táviratot Bazaintől, hogy ő kitör Metzből és Sedanon keresztül elindul felé. Mac-Mahon III. Napoleon kíséretében 21-én tábort bontott és megindult Reimsbe, miközben a német csapatok ekkor tőle már csak alig 25 mérföldre voltak. Mac-Mahon megkísérelte, hogy még az ellenség beérkezése előtt átkeljen a Meuse folyón, de koránt sem bízott a terv sikerében és tudatában volt annak is, hogy ha sikerül is nem biztos, hogy fel tudja menteni Metzet, mielőtt Bazaine-nak elfogyna a lőszere.

Miközben Mac-Mahon elindult a végzete felé Moltke is átszervezte csapatait. A II. hadseregből kivált a 4. és a 12. hadtest két lovashadosztállyal, Meuse hadsereg néven a szász trónörökös parancsnoksága alatt. A II. hadsereg négy hadteste a az I. hadsereggel együtt Frigyes Károly parancsnoksága alatt ostromgyűrűben tartotta Metzet. Az átszervezések nyomán sikerült az addig sok galibát okozó Steinmetztől is megszabadulnia. A meuse hadsereg és a III. hadsereg feladata lett Mac-Mahon haderejének megsemmisítése. Azonban volt egy gond, Moltkénak fogalma sem volt hol járhat a chalons-i hadsereg. A háború ködét egy augusztus 24-én Londonból érkező távirat oszlatta szerte szét, amikor a francia Havas hírügynökség világgá kürtölte, hogy Mac-Mahon csapatai északnak tartanak, hogy egyesüljenek Bazaine katonáival. A német felderítők 25. és 30. között a franciák keresésére indultak. Az, hogy a keresés ilyen hosszúra nyúlt, talán annak is betudható, hogy Mac-Mahon, amikor arról értesült, hogy Bazaine nem tört ki Metzből elbizonytalanodott és csak a császárnő ismételt noszogatására volt hajlandó ismét megindulni.

Augusztus 30-án Mac-Mahon alárendeltségében lévő V. hadtestet Beaumontnál felfedezték az Montmédy felé vezető utat elzáró bajor és szász csapatok. A gyanútlan francia táboron a németek rajtaütöttek és 3.500 fő veszteség mellett 7.500 fő veszteséget okoztak az ellenségnek, miközben zsákmányoltak 42 löveget is. A csata alatt a Fally vezette V. hadtest nem kapott segítséget, mivel Mac-Mahon fontosabbnak vélte, hogy minél több egységét jutassa át a Meuse-n egy természetes akadály védelmébe.

Sedani csata

blog65 18.jpgBajor csapatok betörtnek Sedanba

Mac-Mahon mivel belátta, hogy a Metzbe vezető utat elvágták előle ezért a Meuse folyó védelmében erős védőállást próbált kialakítani. A folyó mocsaras völgye és a várost északról övező dombok védelmében. A VII. az I. és a XII. hadtest védelmi állásai félkörívben helyezkedtek el, míg az V. hadtest maradéka szolgált tartalékul. Azonban az erős védelmi állás megtartásához egy hosszadalmas, több napig tartó harcban a franciáknak nem volt elegendő lőszerük, ezért némi pihenő után tovább akart vonulni, hogy egyesüljön a Mezieresben állomásozó XIII. hadtesttel. Azonban ezt az elképzelést a császárné, ismételt, határozott követelése a Metzbe való vonulásra és a németek megjelenése keresztül húzta.

Sedan alig 7 mérföldre feküdt a belga határtól, ezért Bismarck erőteljesen figyelmeztette a belgákat, hogy ha a francia hadsereg átlépi a határt vagy lefegyverzik őket, vagy a német hadsereg ott is folytatni fogja az üldözést. Moltke hasonló megfontolásból, hogy ezt a helyzetet elkerülje a Meuse-i hadsereget a franciák és a belga határ közé vezényelte, míg a III. hadsereg a Meuse bal partján nyomult a franciák felé. Immár a másik francia hadsereg is egérfogóba került.

Az eddigi csatározásoknál általában viszonylag kiegyenlített erők vettek részt, azonban Moltkénak végre ismét sikerült az erőösszpontosítás és a döntő ütközethez való erőfölény biztosítása. 200.000 német 710 ágyú támogatásával állt szembe120.000 franciával, akiknek csak 468 löveg állt a rendelkezésére (egyes adatok szerint az arány 190.000/134.000). Moltkénak határozott elképzelése volt az ütközet megvívásáról, míg Mac-Mahon egyre jobban elbizonytalanodott.

A csata szeptember 1-én kezdődött, előbb, mint azt Moltke szerette volna. A német parancsnok, szerette volna, ha a szárnyai jobban felzárkóznak, mielőtt megkezdődik az ütközet. Ezt a szándékot azonban az I. bajor hadtest keresztülhúzta, amikor is idő előtt átkelt a Meuse-n és 4 órakor Bazeillesnél Lebrun csapataiba ütközött, akik kemény ellenállást fejtettek ki. 6 órakor a bajorok segítségére siettek a Meuse-i hadsereg csapatai is. Mac-Mahon hogy személyesen győződjön meg a helyzetről kilovagolt de egy repesz megsebesítette, a vezetésre alkalmatlanná vált ezért utódjává Ducrot tábornokot nevezte ki, nem tudva, hogy erre az esetre Párizs már intézkedett és ebben az esetben az V. hadtestnél állomásozó Wimpffen tábornoknak kellett átvenni a vezetést. Ducrot a harcászati helyzet hiányos ismeretében visszavonulásra adott parancsot, amely ellen többen tiltakoztak. Az ellenvetések ellenére Ducrot 8.30-kor épp kiadta a visszavonulási parancsot, amikor Wipffen megérkezett a főhadiszállásra. Ducrot átadta a parancsnokságot. Az új főparancsnok visszavonta a visszavonulási parancsot, mivel ő Ducrottal ellentétben tudta, hogy a németek már megszállva tartják az arra vezető útvonalakat, a francia hadsereg bekerítés ekkora már teljessé vált. Ugyanakkor támadást rendelt el Metz irányába. A támadás a francia lovasság hősies rohama ellenére kudarcba fulladt, 22 lovasszázadnak alig ötöde menekült meg. Kisebb csoportoknak azonban sikerült a kitörés, néhány franciának sikerült eljutnia Mezieresbe és 5.000-nek sikerült átlépnie a belga határt ahol lefegyverezték őket, azonban a zöm beszorult Sedanba. A csata az időközben beérkező I. Vilmos, Roon hadügyminiszter és Moltke vezérkari főnök kitűnő megfigyelő állása előtt zajlott. A beteg és zavaradott III. Napóleon végső kétségbeesésében kilovagolt csatatérre, de nem adatott meg neki a hősi halál lehetősége. Végső elkeseredésében délután 4 órakor elrendelte a sedani citadellára a megadást jelentő fehér zászlófelvonását. A császár hatalma megőrzése érdekben egyezkedni próbált a porosz uralkodóval, terve szerint a francia hadsereg belga földre vonul, ahonnan a háború után hazatérve ismét hatalomra jutathatná, azonban szeptember 2-án Bismarck és Moltke határozottan közölte vele, hogy szó sem lehet személyes találkozásról, amíg alá nem írja a kapitulációt. A fegyverletétel hálátlan feladata Wimpffenre hárult aki szintén megpróbálkozott azzal, hogy hadserege szabad elvonulás fejében megígéri, hogy a háború további ideje alatt nem fog fegyvert a németek ellen, azonban Moltke ezt határozottan elutasította és teljes fegyverletételt követelt. Wimpffen az ellenállás folytatásával fenyegetőzött, de Moltke közölte vele, hogy tisztában van a franciák valós helyzetével. A francia haderő ekkora már 80.000 főre olvad és alig 48 órára elegendő utánpótlással rendelkezett, miközben a német erők ekkora már 250.000 főre duzzadtak. A német vezérkari főnök egyetlen engedményre volt csak hajlandó, azok a tisztek akik esküt tesznek, hogy a háború további részében nem fognak fegyvert a németek ellen szabadon elvonulhatnak, 550-en éltek ezzel a lehetőséggel. A fegyverletételi okmány aláírására szeptember 2-án 11 órakor került sor. A német hadsereg kezébe került az eddig elfogott 21.000 katona mellé további 83.000, 5.000 tiszt és 50 tábornok, 419 tábori- és 139 erődlöveg, 66.000 puska és 1.000 vagonnyi ellátmány. A csata során a franciáknak 17.000 katonája esett el, vagy sebesült meg, míg a német oldal vesztesége 9.000 katona volt.

blog65 17.jpg

A vereség hatásaként a chalonsi hadsereg megszűnt létezni, szeptember 4-én Párizsban megalakult a Nemzeti Védelem kormánya, amely első intézkedései között kimondta a császári dinasztia trónfosztását. Ezzel lezárult a háború első időszaka és kezdetét vette a második…

blog65 19.jpgIII. Napóleon megadja magát

blog65 20.jpgMoltke megszemléli Párizs felé tartó csapatait

Ambasa

Szerző: ambasa  2013.04.25. 00:00 7 komment

Címkék: hadtörténelem újkor Németország Franciaország

A bejegyzés trackback címe:

http://karosszektabornok.blog.hu/api/trackback/id/tr635215712

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Bulba 2013.04.25. 07:32:54

Ismét egy alapos és érdekes poszt. Egyre több kedvem van elmenni egy Hadtörténeti délutánra, ha ott is ilyenek vannak...

KVadász 2013.04.25. 17:50:21

Király téma. Mikor játsszuk? :D

HPetyo 2013.04.26. 21:16:11

Nekem is nagyon szimpatikus. Mint azt már hangoztattam. :-) Milyen figurák érhetők el hozzá amúgy?

Azért itt már erősen érezhető a nagy háború korai csatáinak hatalmas veszteségei. Persze így utólag okoskodva. Kiváncsi leszek, hogy a hadvezérek milyen következtetéseket vontak le a háború után. Ha Gábor kitér majd erre.

KVadász 2013.04.27. 15:37:13

@HPetyo: Franciához nagy a bőség, hiszen szinte a teljes krími francia kínálat jó ide is, de vannak direkt erre a háborúra (aszem Strelets) zuávok, gyalogság, tüzérség.
Poroszéknál nagyobb a baj, oda dedikáltan csak gyalogságot láttam. Utána kell nézni, egy +/- 20 éven belül jó-e a lovasság, tüzérség, akár még korai WW1-es lovassági készletek is figyelmet érdemelhetnek.

janos900 2013.05.06. 08:46:11

Ax egyik kedvenc blogomrol, majdnem korabeli figurak (1893), a haboruhoz:castlesoftin.blogspot.co.uk/search/label/Franco-Prussian%20War

KVadász 2013.05.09. 07:16:43

@janos900: Csalás! Ezek 2D-sek!! :)

janos900 2013.05.09. 21:38:58

@KVadász: Azért én elfogadnám a kollekciót. :D