blog80-01a.jpgA háború második időszaka

Miután a francia hadsereg egyik fele Metz erődjébe zárva várta sorsa beteljesedését, a másik fele, pedig Sedan-nál az uralkodóval az élén kapitulált, a poroszok úgy érezték, hogy győztek és vége a háborúnak, de keservesen csalódniuk kellett. A háború innentől, Párizs ostromára és azt felmenteni készülő támadások elhárítására korlátozódott.

A franciák a metzi hadseregbe vetették a hitüket, nem tudva, hogy Bazaine arra tartogatja az erejét, hogy a békekötés után rendet teremtsen az országban a segítségével, és átvegye a hatalmat. A németek ekkor már hajlottak arra, hogy békét kössenek, hiszen elérték kitűzött céljaikat, de volt egy alapvető problémájuk, nem volt kivel. A vereségbe taszított országban nem maradt olyan központi hatalom, amely később garantálni tudta volna az egyezmény betartását, és a főváros ostrom alá vevése ezen helyzeten inkább rontott, mint segített.

Moltke a sedani csata után némi pihenőt engedélyezett, de szeptember 7-én a német hadigépezett megindult a francia főváros ellen. Párizs korántsem volt egy védtelen város, 1840-től több mint 140 millió frankot költöttek a várost övező védelmi rendszer kiépítésére, amely 15 erődből és 94 bástyából állt. Ezek a védművek egy jól szervezett tűzrendszert alkottak és kellően erősek is voltak. Az első vereségek nyomán fokozták az építkezések ütemét és további 12 millió frankot költöttek a főváros védelmére. Mire a poroszok Párizs alá értek már egy 60 km hosszú erődvonal védelmezte a várost. A védművek önmagukban azonban mit sem értek, megvédésükre a számítások szerint 200-250.000 katonára volt szükség. Ekkor a fővárosban a XIII. és a XIV. hadtest tartózkodott, az utóbbi a sedani csata idején Mezieresben tartózkodott, de még idejében sikerült visszavonulnia. Ezt a két hadtestet egészítette ki 10.000 Sedanból menekült katona, 3.000 tengerészgyalogos, 8.000 tengerész. Ezek a csapatok 106.000 főnyi fegyelmezett és megbízható katonát számláltak. Ezt az erőt egészített ki a mintegy 100.000 főt kitevő mozgó gárda és a vidékről frissen behívott 300.000 főnyi újonc. Úgyhogy papíron mintegy félmillió katona állt rendelkezésre, de ebből a reguláris haderő kivételével a többi csak alapvető védelmi feladatok ellátására volt alkalmas.

blog80-02.jpgPárizs védműveivel és a két fél csapatainak elhelyezkedése

A poroszok szeptember 15-én érték el a várost és kezdték meg az ostrom előkészületeit. Szeptember 20-ára a Meuse-i hadsereg és a III. hadsereg erői Saint-Germain en Leye-nél találkoztak, ezzel teljessé vált a főváros bekerítése. Az ostromló haderő ekkor 150.000 katonát számlált, de Moltke szerint ez az erő elegendő volt a feladat végrehajtására. A porosz vezérkari főnök fő gondja sokkal inkább a két hadsereg ellátása volt, hiszen ekkor csak két olyan vasútvonal volt, amelyen keresztül elláthatta az ostromló csapatokat.

Ugyanakkor Franciaországban a császár bukása után egyfajta nemzeti ellenállás is kibontakozóban volt, amelynek hatására új hadsereg szerveződött a Loire mögött. Ennek az ellenállásnak az első jele volt szeptember 18-án amikor is a francia csapatok megpróbálták megakadályozni az ostromgyűrű kialakítását, igaz ekkor még sikertelenül. A bekerített város továbbra is fent próbálta tartani a kapcsolatot a külvilággal, állandó postaszolgálatot szervezett léggömbök segítségével. A franciák diplomáciai erőfeszítéseket is tettek de egy vereséget szenvedett ország mellé nyíltan senki sem akart állni. Ennek hatására, a franciák megpróbáltak békét kötni, de ekkor még számukra elfogathatatlan feltételként Bismarck Elzászt és Lotaringiát követelte, megtetézve 3 milliárd frank hadisarccal. A kancellár később azt állította, hogy ez a követelés a katonák részéről hangzott el, valójában, Bismarck tudta, hogyha e két tartomány Németországhoz kerül, akkor a franciákban olyan reváns vágy fog élni, ami állandó külső fenyegetésként fog hatni a németekre és ez a félelem nemzetté kovácsolja majd őket. A tárgyalások ekkor december 5-éig megszakadtak.

blog80-03.jpgPárizs ostroma Jean-Louis-Ernest Meissonier allegorikus festményén

A franciák vidéken, territoriális alapon egy új 900.000 katonát számláló haderőt állítottak fel, amelyet három hadseregbe szerveztek. Ez az erő impozánsnak tűnhet, de hazafias lelkesedésen kívül a katonák mind kiképzettségben, mind fegyverzetben és felszerelésben komoly hiányossággal küzdöttek. Az utóbbi orvoslására, fokozták a Chassepot puskák gyártási ütemét, régebbi elöltöltős fegyvereket hátultöltőssé alakítottak át, illetve külföldről szereztek be fegyvereket, ennek eredményekén a francia hadsereg fegyverzetében több mint 18 különféle puska tartozott.

Ugyan nem ekkor jelent meg de ekkora vált tömegessé a francia partizánmozgalom a franctireurs-ok megjelenése. Ezek az egységek mind megjelenésükben, mind összetételükben igen színes képet mutattak. A nizzaiak tiroli zsakettban, a pireneusiak baszk sapkában, voltak egységek, akik a három testőrből jól ismert testőrruhára emlékeztetőt öltöttek magukra. Soraikban megtalálhatóak voltak spanyolok, amerikaiak és lengyelek is. Azonban mint a legtöbb partizánmozgalom, ennek a működése is ellentmondásos volt, és bizonyos helyeken több kárt okoztak, mint amennyi hasznot hajtottak. A poroszok már a kezdetektől fogva keményen léptek fel velük szemben.

blog80-04.jpgFranctireur-ök porosz katonákra csapnak le

Az első reguláris alakulatokat a XV. és a XVI. hadtestet Orleansban állítottak fel, ezek kezdetben még túl gyengék voltak és nem is tudták megtartani a várost, amelyet október 11-én a németek be is vettek. Azonban az új hadsereg 70.000 katonája a város eleste után is szervezett erő maradt, amely alapját adta a Loire hadseregnek, amelynek parancsnoka az afrikai és a krími háborúk veteránja de Paladines lett (Bourbaki a biztos kudarc tudatában nem vállalta). Ez ellen az erő ellen október 23-án Frigyes Károlyt vezényelték, akire ekkor már nem volt szükség, Metznél, hiszen a város kapitulációja már csak napok kérdése volt. Ez 27-én be is következett amikor is 186.000 francia tette le a fegyvert, az ostrom a németeknek 10.000 fős veszteségbe került. A franciák, még a friss német csapatok beérkezése előtt harca akarták vetni a Loire hadsereget. De Paladines 70.000 főt számláló csapatai november 9-én ütköztek bele von der Tann 20.000 bajorjába, akiket kemény összecsapásban Coulmiers-nél meg is vertek, bár a veszteségek mint két oldalon csekélyek voltak. November 10-én felszabadították a franciák szemében olyan fontos Orleanst. Ugyan akkor a franciák lovasság hiányában nem tudták üldözni a bajorokat és nem tudtak tovább vonulni Párizs felmentésére, épp ezért inkább Orleans megvédésére rendelkeztek be.

blog80-05.jpgCsata Coulmiers-nél

Ez idő alatt a franciák két értékes hetet vesztettek, miközben Frigyes Károly csapatai beérkeztek és lezárták az Orleansból Párizs felé vezető előrenyomulás útját. Gambetta miniszterelnök ekkor utasította az időközben 160-200.000 főre gyarapodott Loire hadsereget, hogy törje fel a főváros blokádját. A hadsereg főparancsnoka nem igazán bízott a sikerben de végrehajtotta a parancsot. November 28-án azonban a Loire hadsereg 31.000-60.000 fős hadsereg Beaune-la-Rolande-nál vereséget szenvedett az alig 9-12.000 főt számláló porosz seregtől. A németek vesztesége nem érte el az 1.000 főt, míg a franciák legalább 8.000 katonát veszítettek.  Két nappal később Gambetta miniszterelnök azon értesülése alapján, hogy a párizsi helyőrség kitörésre készül ismételt támadásra adott parancsot. A 80.000 főt számláló francia csapatok minden hősiessége ellenére a jól szervezett, kiképzett és vezetett 35.000-es német sereggel szemben december 1-2 között Loigny-nál vereséget szenvedtetek, a győztesek vesztesége 4.200, míg a veszteseké 8.000 halott és 3.000 hadifogoly volt. A vereség hatására december 4-én a franciák kénytelenek voltak kiüríteni Orleanst, ahova németek másnap ismét bevonultak.

blog80-06.jpgHadmozdulatok Párizstól délre 1870-71 fordulóján

A vereség hatására a Loire hadsereget ketté osztották. Az I. Loire hadsereg Bourbaki parancsnoksága alatt a XV. XVIII. és a XX. hadtestekből, míg a II. Loire hadsereg Chanzy parancsnoksága alatt a XVI. XVII. És a XXI. hadtestből állt. Ez utóbbi 110.000 fős haderőt, Frigyes Károly már december 7-én megtámadta 27.000 emberével, aminek hatására kénytelen volt visszavonulni. Január 11-13 között Le Mans-nál Frigyes Károly 50.000 emberével ismételten megtámadta Chanzy 150.000 katonáját. Az ütközetben a poroszok 9.400, a franciák 25.000 embert vesztettek, a II. Loire hadsereg teljesen megsemmisült.

blog80-07.jpgAz I. Loire hadsereg megsemmisülése le Mans alatt

A II. Loire hadsereg ez alatt megindult északra a Vogézek felé, hogy felszabadítsa Belfort. 110.000 főt számláló seregét egykori partizánok és Garibaldi 15.000 önkéntese is erősítette. Bourbaki azonban ahelyett, hogy határozottan cselekedett volna csak lassan haladt előre. Január 9-én Villersexelnél még sikerült legyőznie 20.000 katonája élén egy 15.000 főt számláló porosz haderőt, de hat nap múlva a Lisaine völgyében 100.000 katonája 52.000 porosszal szemben vereséget szenvedett, a németek vesztesége 2.000, míg a franciáké 6-8.000-re rúgott. Bourbaki -18 fokos metsző hidegben volt kénytelen visszavonulni. A visszavonulás azonban túl lassú volt és a németek elvágták a délre vezető utat. Ekkor Bourbaki öngyilkosságot kísérelt meg, utódja Clinchant lett. A hadsereg új parancsnoka megkönnyebbüléssel vette tudomásul a fegyverszünet hírét azonban nyugalma csak időleges volt, mert abban az ő csapatait nem említették meg. Elkerülendő a felesleges vérontást február elsején csapataival átlépte a svájci határt és 90.000 katonájával egyetemben internáltatta magát.

blog80-08.jpgII. Loire hadsereg támadása Belfort irányába

Amíg Párizstól délre a némi siker mellett annál több kudarcot felmutató Loire hadsereg vívta kilátástalan harcát novemberben északon is szerveződött egy új 45.000 katonából álló hadsereg Faidherbe parancsnoksága alatt. Tevékenysége a németek szárnyának zavarására korlátozódott, azonban erőik Amiens visszafoglalására már erőelégtelennek bizonyultak. 40.000 fős hadseregére január 19-én Saint-Quentennél 33.000 porosz mért döntő csapást. A németek 2.400 fős veszteség mellett 3.500 franciát öltek meg, vagy sebesítettek meg, míg 90.000 foglyot is ejtettek. Az Északi hadsereg tevékenysége megmentett néhány megyét a német megszállástól de érdemben nem befolyásolta a háború menetét.

blog80-09.jpgPorosz lovasság rohama St-Quentennél

Miközben a poroszok folyamatosan hárították el a Párizs felmentésére irányuló kísérleteket, október 8-án megkezdték a város módszeres ostromát annak lövetésével. Párizs helyőrsége, az aktív védelem keretében több kisebb támadó hadműveletet hajtott végre az ősz folyamán, majd később háromszor is megpróbálkoztak a kitöréssel. Az elsőt november 30. és december 2-a között próbálkoztak, a másodikra december 21-én került sor, majd a harmadik január 19-én került sor. Ezek a hadműveletek rosszul szervezettek voltak és nagy veszteségekkel jártak. Párizsban az ostrom folyamán egyre nagyobb lett az élelmiszerhiány, és a lakosság szenvedését a németek ostromágyúk tüze is súlyosbította. A sorozatos vereségek amelyek hatására nem sikerült a főváros felmentése, a kormány január 23-án kénytelen volt ismét tárgyalóasztalhoz ülni a németekkel, és január 28-án alá is írták az okmányt a fegyvernyugvásról.

blog80-10.jpgAlphonse de Neuville festménye az 1870. november 29. és december 3. között Champigny mellett lezajlott csatáról, amikor is Párizs védői először kísérelték meg a kitörést az ostromlott városból

blog80-11.jpgA porosz ostromtüzérség rombolása Párizsban

A béke

Mivel Bismarck a békét csak olyan kormánnyal volt hajlandó megkötni, amely egész Franciaországot képviselte, ezért február 8-án általános választásokat tartottak. Az ideiglenes kormány február 26-án Versailles-ben aláírta az ideiglenes békeszerződést, meg lehetett kezdeni az alkudozást a részletekről. A németek Elzászt, Lotaringiát és ekkor már hat milliárd frank hadisarcot követeltek, amiből a franciáknak sikerült lealkudniuk egy milliárdot és Belfort városát. Viszont kénytelenek voltak elfogadni, hogy a német csapatok bevonuljanak Párizsba. A németek március elsején be is vonultak, de mivel még aznap az ideiglenes nemzetgyűlés elfogadta a béke súlyos feltételeit 3-án már el is hagyták a francia fővárost. Ugyan a párizsi kommün késleltette a béke aláírást, de május 10-én immár a végleges okmány is aláírásra került.

blog80-12.jpgNémet csapatok szemléje az elfoglalt Párizsban

Január 18-án Bismarck álma beteljesült, a versaillesi kastély tükörtermében megtörtént az kikiáltották a német egységet.

blog80-13.jpgA Német Császárság kikiáltása a versaillesi kastély tükörtermében 1871 január 18-ánAnton von Werner festményén

A háború ára franciák részéről 138.871 halott, 143.000 sebesült, és 474.414 hadifogoly volt. A németeknek a győzelem 28.208 halottjába és 88.488 sebesültjébe került.

 

A háború tapasztalatai

A háború eddigi tapasztalatai nyomán mindkét hadvezetésnek szembe kellett néznie, hogy az eddig alkalmazott taktikájuk végletesen elavult. A háború kitörésekor még mindkét hadsereg a csata eldöntését egy végső szuronyrohamban látta, és erre a legalkalmasabb a napóleoni időkből örökölt zászlóalj-oszlop látszott a legalkalmasabbnak. Noha már az 1860-as években felvetődött, hogy a modern tűzfegyverek megjelenésével talán célszerűbb lenne átállni a vonalharcászatra és a terep jobb kihasználására, de ezek a hangok akkor még nem kaptak kellő figyelmet. A poroszok is saját bőrökön tanulták meg, hogy puskáik és az ellenség korszerűbb puskáik közötti különbséget csak tüzérségi fölényük alkalmazásával tudják ellensúlyozni, de ez azzal járt, hogy a Krupp ágyúknak először el kellett hallgattatniuk a francia tüzérséget, majd meg kellett tizedelnie és szét kellett szórnia a francia gyalogságot, hogy a porosz katonák végre sikeres rohamra indulhassanak, egy új formációban. A Chassepot puskák ellen már nem lehetett tömegrohamokat indítani, a német katonák a harcmezőn csatárláncba fejlődve indultak meg ez után az ellenség felé. Ez azt jelentette, hogy a századoszlopok rajokká bomlottak fel, amelyek futólépésben közelítettek az ellenséges állások felé. Ez az alapvető harcalakzat az első világháborúig uralkodó maradt.

Az új tűzfegyverek nem csak a gyalogsági, de a lovassági tömegrohamokat is lehetetlenné tették, ahogy erre a megelőző csatákban mindkét oldalon számos példa akadt. Ugyan a nagyszerű lovasrohamok kis időre megakaszthatták az ellenséget, de ezek ára koránt sem volt arányban a közben elszenvedett veszteségekkel.

A lovasság az amerikai polgárháború tapasztalatai hatására átalakult, a felderítés és az ellenség mélységben lévő utánpótlási vonalai- bázisai elleni csapásmérés vált a fő feladatává. Nos az előbbit a kiképzési különbségnek köszönhetően a porosz jól oldották meg, míg a francia lovasság, mivel semmiféle ilyen jellegű kiképzésben nem részesült képtelen volt ellátni ilyen jellegű feladatát.

blog80-14a.jpg

Könyvajánló:

blog80-15.jpgMajoros István: Sedan

A kis alapú könyv viszonylag rövid, alig 125 oldal, úgyhogy két-három nap alatt simán ki lehet olvasni még a metrón is. A könyv rövidsége ellenére meglepően részletes, ugyan akkor olvasmányos. Megismerhetjük a két fél útját, és motivációit a háborúba vezető úton, és a háborút megelőző diplomáciai manővereket. Viszonylag részletesen megismerhetjük a két oldal vezetőit és haderejét azok erényivel és gyengeségeivel egyetemben. Betekintést nyerhetünk azokról az új fegyverekről és (hadi)technikai újdonságokról, amely ebben, vagy az ezt közvetlenül megelőző időszakban jelentek meg. Olvashatunk magáról a háború lefolyásáról beleértve a kevésbé taglalt második időszakot is. Igazából a könyv kétharmada szól az előzményekről és csak mintegy egyharmada a tényleges háborúról, magáról a sedani csatáról pedig alig öt oldal. A könyv erénye a számos illusztráció, ugyan akkor annak ellenére hogy tartalmaz néhány térképet, azért egy igazán jó áttekintőt hiányoltam belőle, amelyen jól lekövethettem volna a hadmozdulatokat.

Összességében nekem nagyon tetszett a könyv, a fenti íráshoz nagymértékben támaszkodtam rá. Megjelenésekor a kor nem igazán vonzott, ezért nincs is a birtokomban a könyv, de ezt a hiányosságot a lehető leghamarabb megkísérlem orvosolni…

blog80-16.jpg

Ambasa

Szerző: ambasa  2013.07.24. 00:00 3 komment

Címkék: hadtörténelem újkor Németország Franciaország

A bejegyzés trackback címe:

http://karosszektabornok.blog.hu/api/trackback/id/tr45411884

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

janos900 2013.07.24. 09:28:53

Jó a cikk, gratula. A könyvet is olvastam anno. Nekem az 1859, meg az 1866-os háborúk izgalmasabbak, mert ott volt magyar részvétel, de a Foundry 28mm-es figuráit elnézve, ez is egy nagyon látványos korszak.

ambasa 2013.07.24. 20:13:18

@janos900:
A távlati tervekben szerepelnek ezeknek a háborúknak is a feldolgozása. Igazából ez és az aduai cikk is olyan terv része, amiben sorra veszem a napóleoni háborúk utáni XIX. századi háborúkat csatákat, vagy legalábbis válogatok belőlük.
Mondjuk az általad felsoroltak mellett, nekem a fantáziámat az 1864-es porosz-osztrák-dán (2. schleswigi) háború is izgatja, főként azért, mert magyarul nem sok anyagot találtam róla és ekkor még a poroszok szövetségese voltunk, aztán két év múlva már az ellenségei, illetve a osztrák haditengerészet egyik első győzelmét ekkor aratta.

TG

janos900 2013.07.24. 21:12:05

@ambasa: Igaz, az is érdekes téma. Az egyik évben a dán háború volt a téma a SALUTE-on, a XIX. századi európai háborúk társasága csinált belőle demo játékot.
Engem főleg ezek inspirálnak: www.northstarfigures.com/list.php?man=100&page=1

Szigorúan skirmish alapon, csak nem volna sokkal másabb mint a már meglévő 1848-as skirmish. Ha már van porosz meg osztrák, akkor jöhet a francia gyüjtemény és már be is zárult a kör. :) A dánok és olaszok már csak a hab lenne a tortán. A kis német államok seregei is nagyon színesek lennének. A figura felhozatalban azonban mindenképpen az 1866-os háború a nyerő nálam.
Ma megérkezett Móvárra a hadijátékos gyüjteményem, könyvek, seregek stb. 23 doboz, 330kg. Nagy könyv kiárusítást kell csapnom úgy érzem, nem férek el...