Hollósy-Kuthy László - Élményeim a második világháború alatt

hollosy.jpg

Az idei Ünnepi Könyvhét számomra sok hasznos dolgot hozott. Egyrészt nagyon olcsón sikerült régebbi Haditechnika számokhoz jutnom, másrészt a Fejér Megyei Levéltár kiadásában régebben megjelent két könyvet is sikerült megszereznem. Ezek közül az egyiket már el is olvastam, erről fogok most pár sorban egy összefoglalót közölni.

Maga a könyv egy puha papírborítású kiadvány, kb. a 2/3-a ami a szerző tollából származik, a maradék pedig igen precíz jegyzetek (a levéltár munkatársaitól, kutatóitól), valamint korabeli dokumentumok, fényképek és térképek másolata.

 

Pár szó a szerzőről

Vitéz gertenyesi Hollósy-Kuthy László 1896. augusztus 23-án született Buziásfürdőn. Gyerekként katonának készült a császári és királyi műszaki katonai akadémián végzett. Harcolt az első világháborúban (ahol megsebesült), majd a két háború között különféle műszaki beosztásokban tevékenykedett. Természetesen a második világháborúban is részt vett, erről szól a könyv is és ezt fogom később jobban körüljárni én is. A háború végén családjával Németországba került, ott amerikai hadifogságba esett, több tábort és fegyházat megjárt (miközben egyetlen egyszer sem voltak hajlandóak kihallgatni a fogvatartói). 1945 végén aztán repülőn Budapestre szállították, ahol kihallgatták és mivel nem találtatott bűnösnek, két hét után szabadlábra helyezték. És mint sok sorstársa, ő sem vehetett részt az új (nép)hadsereg munkájában, sőt segédmunkából kellett eltartania családját. Kitelepítették Csanádapácára, onnét végül Székesfehérvárra kerül, és nyugdíjasként is dolgozik tovább. Megírja emlékiratait, amit csak a rendszerváltás után adnak ki. 1979. július 25-én hal meg Székesfehérváron.

 

A 13. könnyű hadosztály parancsnokaként

A 13. könnyű hadosztály a Don mentén, Korotojak városánál volt védelemben. Mivel az 1942 nyári és őszi harcok során a korotojaki hídfőt sikerül felszámolni, így az első szovjet támadások elkerülték a hadosztályt. Nem úgy a tőle északra és délre védő szomszéd hadosztályokat. Először az északi szomszédot törik át, majd a délit is, így a 13-asoknak egyre nagyobb frontszakaszt kell védeniük, hiszen északról és délről is elvesztették védelmüket és a bekerítés fenyegeti őket. Ettől függetlenül kitartanak, egyre hevesebb összecsapásokba sodródnak, míg végül parancsara visszavonulnak Osztrogozsszkba, ahol német erőkkel megerősítve (szintén parancsra) körvédelemre rendezkednek be. Itt tapasztalják meg először, hogy a német fegyvertárs próbálja a magyarok védelmében minél inkább saját egységeit hátra vonni, hogy a magyar alakulatok fogják fel a szovjet nyomást. A hadosztály parancsnok, erélyesen kiáll minden esetben a magyarok védelmében, de csak felsőbb parancsra vonul vissza. A körülzárt városban egyre jobban fogy az élelem és főleg a lőszer, ezért többször kérvényezi, hogy nyugati irányban kitörhessenek. Végül ezt parancsba is kapják. A szovjet gyűrű még elég képlékeny volt, így az élen haladó német rohamcsapatok könnyen áttörik a gyűrűt, utóvédként viszont a magyar egységek már komolyan veszélyeztetve vannak. Mivel a doni események után az arcvonal elég sokára szilárdul meg, ezért a hadosztály folyamatos hátrálással (újabb kitörésekkel) és teljesen szétzilálva éri csak el a magyar vonalakat.

 

A 25. gyaloghadosztály parancsnokaként

A 25. gyaloghadosztály Erdélyben, Tordánál véd az Aranyos patak mentén. A tordai harcokra az után kerül sor, hogy augusztusban a románok elárulják eddigi szövetségesüket és átállnak a szovjetek oldalára. A Tordai harcokban tehát a magyar és szovjet fél mellett románok és kis részben németek is részt vesznek. A szovjetek több ízben betörnek a magyar állásokba, Tordának egy részét is birtokukba veszik, de ezeket általában sikerül elreteszelni, sőt visszavetni a kiinduló pozícióba. Azonban a hatalmas túlerő nyomásának engedve az Aranyos patakon létesített két magyar hídfőt sorra fel kell adni, majd végül október 8-án elrendelik a visszavonulást hátsóbb védelmi állásokba. A csata a magyar királyi honvédség egyik legnagyobb fegyverténye, ugyanis majdnem egy hónapon keresztül a jócskán túlerőben lévő szovjet és román csapatokat feltartotta, így megakadályozta, hogy az 1. magyar hadsereget Kárpátalja térségében a szovjet erők bekeríthessék.

 

A III. hadtest parancsnokaként

A tordai csata alatt Hollósy-Kuthy Lászlót előléptették és a csata után átkerül az 1. magyar hadsereg III. hadtestének élére. Feladatuk Ungvár védelme. A védelem kiépítése és a védővonal megszállása közben értesül arról, hogy a tőle délre védő V. hadtest védelme összeomlott és az egységek rendezetlenül vonulnak vissza. Próbálkozásokat tesz az V. hadtest északi egységeinek összegyűjtésére és azokkal a védelem megszilárdítására, de ez nem sikerül. Több lépcsőben igyekszik visszavonulni, hátsóbb védelmi pozícióba, hogy a hadtest szárnyai nem maradhassanak védelem nélkül. Német nyomásra a felettes magyar szervek eleinte megtagadják a visszavonulási kérést, de később belátják, hogy értelmetlen a teljes hadtest feláldozása német kérésre, így hozzájárulnak a visszavonuláshoz. A német vezetés nem tolerálja a magyar hadtest parancsnokának visszavonulásra tett intézkedéseit, ezért Hollósy-Kuthy Lászlót német nyomásra leváltják a hadtest parancsnoki tisztségéből, és Mosonmagyaróvárra rendelik műszaki megfigyelői beosztásba.

 

Véleményem a könyvről

Az, hogy a könyv nem jelenhetett meg a rendszerváltás előtt, már önmagában is sejteti, hogy nem egy szovjet szájíz szerint megírt mű. A könyv olvasásakor többször az volt a benyomásom, hogy a szerző próbálja igazolni akkori cselekedeteit, menteni a mundér becsületét, ha erre egyáltalán szükség van. Többször megemlíti a pocsék ellátmányt, mind élelmezési, mind hadianyagi alapon. Említésre kerül (főleg a Don menti harcok leírásánál) a szállítókapacitás totális hiánya, ami rengeteg anyagi veszteséghez vezet. Azonban mindezek ellenére sohasem vonult vissza parancs, vagy engedély nélkül. Addig küzdött a honvédség bürokratikus útvesztőiben, amíg kijárta az alá rendelt alakulatok hivatalos visszavonását. Hatalmas információ áradat zúdul ránk a levéltári jegyzetek olvasása során. Több, mint 160 jegyzet segíti, hogy a könyvben előforduló nevek között eligazodjunk. A mű  végén pedig jól érthető térképvázlatok teszik jobban átláthatóvá, hogy az egyes csaták során hogyan is alakult a hadihelyzet. Már a szerzemény olvasása közben folyamatosan hadijátékos szemmel figyeltem a leírt eseményeket. Mind a három csata, de az első kettő különösképpen alkalmas hadijáték szintű feldolgozásra. Elég pontos képet kapunk, hogy a magyar erők (de sokszor az ellenséges erők is) milyen technikával, vagy élőerővel rendelkeztek. Sokszor az volt az érzésem, hogy ezt, vagy azt a csatát nagyon jó lenne újra játszani, szinte láttam magam előtt a terepasztalt. Úgy gondolom, hogy következő második világháborús csatám ezen könyv valamelyik epizódjának feldolgozása lesz.

Bogesz

 

 

Szerző: bogesz001  2013.08.23. 00:00 1 komment

Címkék: könyv második világháború Magyarország

A bejegyzés trackback címe:

http://karosszektabornok.blog.hu/api/trackback/id/tr165460133

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

janos900 2013.08.23. 08:15:04

Fel is írtam a listámra, köszi az ajánlót.

Tetszett a bejegyzés? Kövesd a blogot!

blog.hu