partisan_002.jpg1941. szeptember 8. Alexandrovkától nyugatra


Egy Opel Blitz haladt komótosan az úton észak felé. Ellátmányért ment egy 12 km-re lévõ telepre. A jármûvet Kéglitz Elemér õrvezetõ vezette, aki a háború elõtt a MAORT-nál dolgozott sofõrként. Mellette a fülkében vitéz Horváth Mihály fõhadnagy ült, õt Feleki István alezredes rendelte magához személyes jelentéstételre. A platón, faládákon ücsörgött Kovács Imre õrmester és Tótfalusi Géza õrvezetõ. Elõbbi az ellátmányért volt felelõs, utóbbi a pakolásban fog segíteni. A teherautó zötyköldõve, csörögve-zörögve haladt a félig kikövezett úton, így a hátul ülõknek esélye sem volt beszélgetni. Inkább unottan szívták az oroszoktól zsákmányolt cigarettát.


A jármû éppen kiért egy viszonylag egyenesebb szakaszra, amikor szembõl lövések dörrentek, egy autómata fegyverbõl adtak le néhány lövést, amihez egy-két puskalövés is társult. Egy lövedék áttörte magát a fülkén, de senkit nem talált el. Viszont több lövés érte a motorházat, melybõl lassan fehér füst kezdett az ég felé kígyózni. A jármû motorja elõször kihagyott, majd teljesen meg is állt. A hadnagy és a sofõr kiugrottak a vezetõ fülkébõl és az út menti növényzet között kerestek menedéket. A platón ücsörgõ két katona a lövéseket hallva azonnal felugrott és a fülkét használva fedezékként az ellenséget fûrkészte. Kovács õrmester a 39M Király géppisztolyával az út jobb oldalán húzódó sövényre eresztett meg egy célzott lövést, amikor a sövény mögött észrevett egy puskás alakot. Tótfalusi õrvezetõ a 31M Mannlicher puskájából szintén a sövény felé tüzelt. Az imént felbukkant alak a földre esett. A magyar katonák által leadott lövések némi mozgolódást váltottak ki az út mentén húzódó sövény mögött.

partisan_004.jpg
A pillanatra beállt csendet kihasználva egy ember szaladt át az út bal oldaláról a másik oldalra. De a csend tényleg csak egy pillanatig tartott. Újra felugatott az ismeretlen automata fegyver, valamint a puskákból is tüzeltek az út szélén megbúvó partizánok. Tótfalusi õrvezetõ a combjához kapott és a platóra esett, amikor egy lövés érte. Szerencsére nem volt súlyos a sebesülése és saját magát el tudta látni, így a vérzést azonnal megszüntette. Az õrmester a sövényt sorozta a géppisztolyából. Kéglitz õrvezetõ megfelelõ lõállást talált egy út menti fa mögött és hosszas célzás után egy sövény mögött térdelõ partizánt talált fejbe. Szerencsétlennek a fél arcát letépte a lövedék. Élettelenül esett hátra. A sövény mögül pedig, mint a nyúl úgy ugrott ki egy alak és futott át a bal oldalra.
partisan_007.jpg
Horváth fõhadnagy magához tért az elsõ meglepetéstõl és 37M Frommerét elõhúzva a teherautó mögött átfutott az úton, így a sofõr mellé érkezett. Néhány kurta utasítást adott neki, majd a platóra is felkiabált. Az ellenséges lövések intenzitásából arra következtetett, hogy maximum négy, vagy öt támadójuk lehet, az egyik valamilyen autómata fegyverrel küzd, a többiek pedig puskákkal.

Ismét pillanatnyi csend ült a tájra, a partizánok nem mutatták magukat. A fõhadnagy elérkezettnek látta az idõt, hogy felkutassák az ellenük orvul támadókat. Azonban ezt megelõzve a bal oldalon egy gyapjas fejû alak dugta ki a fejét a sövény mögül. A sofõr azonnal tüzelt. Két lövést adott le a Mannlicherébõl és az egyik el is találta a felbukkanó alakot. Az azonnal visszarogyott a sövény mögé. Újabb feszült pillanatok következtek, miközben a sebesült Tótfalusi õrvezetõ a platóról lemászva a fõhadnagy mellé vonszolta magát. A fõhadnagy utasította, hogy maradjon a fa mögött, és fedezze õket, amennyire tudja, majd elõre lendült és egy közeli bombatölcsérben keresett menedéket. Ellenõrízte a pisztolyát. Itt nem lehet hibázni, ha a fegyver valamiért nem sül el, akkor vége és ezt nagyon jól tudta õ is. Kovács õrmester az utasításoknak megfelelõen az út jobb oldalán lemászott a jármûrõl és a sövény mögé futott, ahol térdelve keresett menedéket. Elindult a partizánok becserkészése.
partisan_014.jpg
Ekkor egy magányos lövés dörrent, nem volt túlzottan pontos, de a sövényen átvágódva mégis az õrmester vádlijába fúródott. Kínjában felnyõgött, majd oldalra gördült és már nyúlt is az egyéni kötszeréért. A vérzés azonban olyan erõs volt, hogy nem sikerült elállítani, így segítségért kiáltott. A sofõr habozás nélkül felettese felé rohant és mellé térdelve saját kötszerével végül sikerült a vérzést csillapítani, majd teljesen megszüntetni. Errõl a kis közjátékról Horváth fõhadnagy mit sem tudott, kiugrott a bombatölcsérbõl és a szemben lévõ sövényig rohant, ami mögött egy fa fedezékébe vetette magát. Még arra is volt ideje, hogy egy kósza lövést adjon le pisztolyából, az idõközben hátrahúzódó partizánokra. Persze a lövés inkább csak zavaró jellegû volt, veszélyt nem igazán jelentett.

Kéglitz õrvezetõ, miután ellátta bajtársa sebeit elõre görnyedve rohant egy darabon a sövénnyel párhuzamosan, majd letérdelt és lõni kezdte az út jobb oldalán fekvõ és térdelõ alakokat. Lövései nyomán az egyik partizánt sikerült eltalálnia. A fiatal orosz legény elvágódott, de még élt, mert mellkasa ütemesen járt fel és le, miközben zubbonyán egyre terjedt egy vörös vérfolt. A fõhadnagy pisztolyából több lövést leadva az utolsó még talpon lévõ partizánt is eltalálta.
partisan_016.jpg
Eközben az õrmester is elõre kúszott, ami sebesült lábát tekintve nem volt neki túl egyszerû, de elöntötte agyát a vér és bosszúra szomjazott. A sofõr újabb lövéseket eresztett a partizánok felé, és az út túloldalán sikerült is eltalálnia az utolsó még úgy-ahogy harcképes ellenséges harcost, aki végül a vérzõ mellkasához tapasztott kézzel a földre esett. Néma csend lett egy percig. Ekkor nyílvánvalóvá vált, hogy a támadókat a magyar katonák legyûrték, ellenállásra már nem kell számítani.

Horváth fõhadnagy és Kéglitz õrvezetõ miután átvizsgálták a partizánokat a két sebesült bajtársukat a jármûhöz segítették. Ott a platóra fektették õket, hogy pihenhessenek. Ezután visszatértek a partizánokhoz, az eszméletlen, de még élõ orosz fiú sebeit bekötözték, és a jármûhöz hurcolták. A partizán fegyvereket a paltóra hordták. Így sikerült szert tenniük egy Beretta M1938A géppisztolyra, egy Luger P08-ra, két Tokarev TT-33-ra, két Moszin-Nagant és egy Karabiner 98K puskára.

Amíg a fõhadnagy az olasz géppisztolyt, addig a sofõr a motorteret vizsgálgatta, és szomorúan látta, hogy a motor komolyan megsérült. Önerõbõl a jármû képtelen tovább haladni, így felmászott a platóra a társai mellé, megtömte pipáját némi zsákmány mahorkával és rágyújtott.


Bogesz

Szerző: bogesz001  2013.09.17. 00:00 3 komment

Címkék: második világháború 28mm wargame Alba Regia Hadijáték Klub

A bejegyzés trackback címe:

http://karosszektabornok.blog.hu/api/trackback/id/tr955503268

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Takács Krisztián FÖMI 2013.09.17. 20:34:30

Ez remek, izgalmas sztori volt! :-)

bogesz001 · http://arhk.xszerver.hu 2013.09.18. 18:32:20

Köszi. Lesz még ilyenből több is. :)

Solo captain 2013.09.24. 00:12:42

Remek, izgalmasan regényes sztori volt. Gratulálok!

Tetszett a bejegyzés? Kövesd a blogot!

blog.hu