blog126-01.jpgAz Ansaldo

Az „Ansaldo” több értelemben is fogalom a magyar haditechnika történetben. Először is ez volt az a páncélos, amelyet először nagyobb mennyiségben rendszeresített az önálló magyar fegyveres erő, s mint ilyen úttörő szerepet játszott, a ma már csak jelképes magyar harckocsizó fegyvernem kialakulásában. Másodszor az Ansaldo valahol a használhatatlan, idejétmúlt fogalom szinonimája is lett. Korábban már egy írásomban, ezen a blogon értekeztem a kisharckocsikról, azok szerepéről és kialakulásukról. A fenti okok miatt talán érdemesebb egy kicsit részletesebben is foglalkozni ennek a páncélosnak a mind a külföldi, mind a hazai történetével. Noha elég sok helyen elég sok mindent leírtak magyar nyelven az Ansaldoról, de ez jórészt a hazai a hazai históriáját ölelte fel és az is többnyire nyomtatott formában, én most ezeket megpróbálom csokorba szedni, hogy az interneten is elérhető legyen…

Az Ansaldok a harcmezőn

Az olasz-etióp háború 1935-1936.

1935-ben amikor kitört a háború az abesszinok ellen a kelet-afrikai olasz gyarmatokon, számos C.V.33/35 kis-harckocsikkal felszerelt alakulat települt már oda. A 19. Guide lovasezred 9 századdal és a IV. és az V. lovasosztály. Szeptemberben erősítésként megérkezett a Regimento Carri Armati, állományában a XX. XXI. XXII. és XXIII. osztállyal, illetve Eritreába küldtek még egy klgs. osztályt is. Ezzel egyidőben a líbiai csapatokat is megerősítették a XXXII. osztállyal. A olasz támadás októberben indult meg, és az Ansaldok amint átestek a tűzkeresztségen, hamar ki is ütköztek a hiányosságaik. A nehéz terepen való előrenyomulás következtében a IV. az V. és a XX. osztály szétforgácsolódott, gyakran a mögöttes területek biztosítására kerültek bevetésre az alárendelt csapataik.

1935. november 11-én Szomáliföldön, Hamanlei közelében egy oszlopot, amely 11 teherautón szállított Ansaldoból állt és öt páncélautó kísért, egy visszavonuló etióp hadoszlop utóvédjének esett áldozatul. Az etiópok kihasználva a terep takarását könnyű ágyukkal és páncélautókkal megerősítve rajtaütöttek az olasz oszlopon, amely más választása nem lévén kénytelen volt vállalni az ütközetet. Az olaszok súlyos veszteségeket szenvedek, többek között 3 Ansaldot, amelyből, kettő műszaki okokból veszett oda.

1935. december 14/15-én éjszaka a IV. osztály 10. századának 8 kis-harckocsija parancsot kapott, hogy mindenféle gyalogsági támogatást nélkülözve indítson támadást egy a Négus csapatai által Dembguina közelében szorongatott szállítóoszlop felmentésére. A század azonban az éjszaka folyamán maga is áldozatul esett az etióp csapatok rajtaütésének. A járművek mozgásképtelenné váltak a futóművek sérülése, majd az üzemanyag kifogyása miatt, ami a személyzetet a harcjárműveik elhagyására kényszerítette. Az etióp támadás következtében végülis az összes Ansaldo elveszett a személyzetük, mindössze négy tagjának sikerült csak visszatérnie az olasz vonalak mögé.

Ez az incidens az olasz katonai vezetést a kis-harckocsik sokkal körültekintőbb bevetésére ösztönözte. Ezt követően a tankettéket az esetek többségében már csak gyalogsági támogatással, és/vagy mélységi felderítés után vetették be. 1936 márciusában a IV. osztályt feloszlatták, a maradványaikat az V. osztály alárendeltségébe utalták.

1936 április 15-17-én az olasz lángszórós harckocsikat sikeresen vetették be a abrlangokba bujkáló abesszin ellenállók ellen. A harc végső szakaszában a tankettéket elhagyó legénység kézigránátokkal harcolt, mivel a terep nem tette lehetővé, hogy a kis-harckocsik elég közel férkőzzenek az ellenséghez.

1936. április 24-25-én a kis-harckocsikkal támogatott Frasci támadó oszlop sikeresen törte át az etióp védelmet Birgotnál.

A XX. osztály mintegy 700 km-es előrenyomulást hajtott végre, mielőtt visszavonták volna Olasz-Szomáliföldre 12 lángszórós Ansaldoval egyetemben. Az arcvonalban csak egy 10 tankettéből álló század maradt, amely 600 km-t tört előre egészen Addis Abebáig. Az etióp főváros 1936. május 5-én esett el és ez egyben a hadjárat hivatalos végét is jelentette.

A háború folyamán Eritreában összesen 143, Olasz-Szomáliföldön további 30 C.V.33/35 állomásozott, amelyek túlnyomó többségét a hadjárat befejeztével visszahajózták az anyaországba. Az etiópok a háború folyamán összesen 18 Ansaldot zsákmányoltak, de képzett személyzet hiányában azokat nem tudták bevetni a hódítók ellen.

blog126-02 etiopia1936.jpg

A spanyol polgárháború

1936. augusztus 16-án érkezett meg az első 5db C.V.35-ös a spanyolországi Vigo kikötőjébe, mint az olasz beavatkozás előfutára, noha az csak december 10-én vált hivatalossá. Ezek a kocsik akkor még csak kiképzésre szolgáltak. Az első kontingenst szeptember 20-án követte újabb 10db, amelyből 3 lángszórós változat volt. Ezek a tankették alkották a I. Raggruppamento Italo-Spagnolo Carri-t azaz az 1. olasz-spanyol harckocsi csoportot. Az olasz harckocsik első hispániai bevetésére október 21-én került sor Navalcarnero-nál, amely sikerrel végződött és csak egy páncélost veszítettek. Nyolc nappal később Sasena-nál sor került az olasz páncélosok történetében az első harckocsik közötti összecsapásra. A lángszórós Ansaldok, szovjet gyártmányú, 45 mm-es páncéltörő ágyúkkal felfegyverzett T-26-os harckocsival találták szembe magukat. A T-26-os lövése könnyedén törte át a tankette páncélzatát és megölte annak kezelőszemélyzetét, miközben a köztársasági harckocsi csak könnyebb sérülést volt kénytelen elszenvedni a nacionalisták tüzérségétől. Az összecsapás az olaszok szerencséjére, mindössze egy kis-harckocsi elvesztésével járt, de a Madridba vezető út birtoklásáért összesen 4 Ansaldo elvesztésével voltak kénytelenek fizetni. Röviddel ez után az alakulatot feloszlatták és a tankettéket átadták a francoista csapatoknak.

blog126-03 it-spain.jpg

1936. november 22-én az olasz kontingenst két másik harckocsi századdal és egy páncéltörő szakasszal erősítették meg. Ezekből és a spanyoloknak át nem adott eszközökből három harckocsiszázadot állítottak fel.

Az új alakulat támogatta az 1937. február 8-i, Malaga elleni támadást. Az egység, február 17-én felvette a Raggruppamento Carri d’Assallo (harckocsi-roham csoport) nevet, amit rövid időn belül Raggruppamneto Reparti Specializzati (klgs. csoport)-ra változtattak, állományában immár 5 századdal.

1937. március 8. és 18. között az egység bevetésre került Guadalajara-nál egy végül kudarcba fulladt olasz támadás támogatására. Az 10 napos harc után az alakulatot újjá kellett szervezni, és át is került a Commando Truppe Volontari (az önkéntes csapatok parancsnoksága) alárendeltségébe. Itt az 5 századból két osztályt szerveztek a Raggruppamento Cellere (gyors csoport) alárendeltségében. 1937 októberében lehetővé vált a Raggaruppamento Carristi (harckocsi csoport) megalakítása, amely 1938 nyarán már két zászlóaljból állt - egyenként 4 harckocsiszázaddal - és egy támogató zászlóaljjal.

A köztársasági lapok beszámoltak egy érdekes epizódról, amely szerint 1939. január 17-én Santa Coloma de Kurealt mellett, Celestino Moreno Garcia tizedes 13 olasz kis-harckocsi támadását állította meg kézigránátokkal, amelyek közül három megrekedt páncélosra felugrott és egy csákánnyal felfeszítette azok búvónyílását és foglyul ejtett öt olasz harckocsizót, miközben a maradék 10 olasz tankette kereket oldott.

A Spanyolországban harcoló olasz harckocsicsapatokat az 1939. július 31-ei, madridi díszszemle után oszlatták fel. A polgárháború alatt 149 Ansaldo került bevetésre, amelyből 36 veszett oda harci, vagy műszaki okokból. A háború után a maradék Ansaldok egy része Hispániában maradt és a spanyol hadsereg állományában szolgált tovább.

blog126-13spa1.JPG

Kínai-japán háború

1936-ban a kínai nacionalista csapatok 100, más források szerint csak 20 darab C.V.35 II sorozatba tartozó kis-harckocsit vásároltak, amelyek bevetésre is kerültek, de a háború végét egy sem érte meg közülük.

blog126-16kina.jpg

A két háború közötti átszervezések

Az etiópiai és a spanyolországi harcok világosan rámutattak az olasz kis-harckocsik hibáira. A nehéz terepen gyakori meghibásodások, különös képpen a futóművet sújtotta, így a terepen való mozgás gyakran 4-5 km-re korlátozódott. A páncélzat csak a repeszek és szabvány gyalogsági lövedékek ellen nyújtott védelmet, ugyanakkor a páncéltörő puskák, a nehéz-géppuskák, a 20 mm-es gépágyúk, már nagy távolságról is hatékonyak voltak velük szemben. Zárt búvónyílásoknál igen korlátozott volt a kilátás, különös tekintettel a vezető alig 1 méter magasan lévő figyelőrésére. A tűzerő elégtelen volt, különösen mozgás közben. A géppuska páncéltörő lövedéke hatástalannak bizonyult az ellenséges páncélosokkal szemben. A kevés lőszerjavadalmazás, a rádió hiánya és a külső indítás mind-mind rontotta az olasz tankette megítélését.

Az etióp háború és a spanyol polgárháború, az ott zsákmányolt szovjet T-26 és BT-5 harckocsik dacára sem gyorsította fel a közepes harckocsik fejlesztését, helyette inkább a tüzérségben, a kis-harckocsik számának növelésében és a gyalogsággal való szorosabb együttműködésében látták a jövőt. Ugyanakkor német mintára nagyobb, önálló páncélosalakulatok, dandár méretűek létrehozásáról döntöttek. Ezekben a magasabb egységekben az Ansaldok a gyalogság közvetlen támogatása mellett felderítő feladatokat láttak volna még el. A páncélosok elleni harcot úgy képzelték, hogy a kis-harckocsik előrevontatják a páncéltörő ágyúkat, majd önmagukat csaliként felkínálva, azok elé vezetik az ellenséges páncélosokat, bízva a mozgékonyságukban és a jószerencséjükben.

1936. szeptember 15-én feloszlatták az 5 zászlóaljból álló Regimento Carri Armati-t (harckocsi ezred) és helyette 4 Regimento Fanteria Carrista gyalogsági harckocsi ezredet állítottak fel:

1. ezred Vercelli - I. II. III. zászlóalj C.V.35 (a IV. zászlóalj Fiat 3000)

2. ezred Verona - IV. V. XI. zászlóalj C.V.35 (a III. zászlóalj Fiat 3000)

3. ezred Bologna - VI. VII. zászlóalj C.V.35 (a I. zászlóalj Fiat 3000)

4. ezred Róma - VIII. X XII. zászlóalj C.V.35 (a II. V. zászlóalj Fiat 3000)

Az olasz haderő 1936 végére összesen 19 C.V.33/35-tel felszerelt zászlóaljjal rendelkeztek további 5 Fiat 3000-es mellett.

Ezek mellett 1936. június 1-én felállításra került az 1. Brigate Motomeccanizzata (gépesített dandár) amely a XXXI. Ansaldo zászlóaljból egy bersaglieri ezredből és egy tüzérosztályból állt. 1937. július 15-én a dandár az 1. Brigate Corazzata Centauro (páncélos dandár), a 2. dandár pedig a 2. Brigate Corazzata Ariete nevet vette fel. 1938 decemberében a két dandár hadrendi száma 31. és 32-re változott. 1939. február 1-én a 31. dandárból megalakult a 132. Divisione Corazzata Ariete, állományában a 32. harckocsi ezreddel (II. IV. XI. zászlóalj) és április 20-án a másik dandárt is átszervezték 131. Divisione Corazzata Centaur néven, állományában a 31. ezreddel (VII. VIII. X. XXXI. zászlóalj). 1939. november 6-án az olasz hadsereg még egy páncélos hadosztállyal bővült a 133. Divisione Corazzata Littorio-val amelyhez a 33. harckocsi ezred került (VI. XXII. XXIII. XXXII. zászlóalj). Ezekben a hadosztályokban 276 tiszt és 7166 legénységi állományú katona szolgált, a fegyverzetüket 164db harckocsi, 16db 20 mm-es légvédelmi- 8db 47/32 típusú 47 mm-es páncéltörő- és 24db 75/27 típusú 75 mm-es tábori ágyú alkotta, a mozgékonyságot 630 gépjármű biztosította. A harckocsi ezredek 4 zászlóaljból és egy 4db L3-as harckocsival felszerelt parancsnoki szakaszból álltak. A zászlóaljak 1 parancsnoki szakaszból és 3 kis-harckocsi századból álltak egyenként 13db Ansaldoval. A század egy parancsnoki kis-harckocsiból és 3 szakaszból állt egyenként 4db páncélossal, amelyekből az egyik szakasz lángszórós volt.

A páncélos csapatok alárendeltsége is változott. 1938 végén a „Po” a későbbi 6. hadsereg alárendeltségében voltak.

A hadbalépéskor Itáliában a Littorio és az Ariete állomásozott, de ekkor már a négy zászlóaljukból az egyik közepes harckocsikkal volt átfegyverezve. A hadosztályközvetlen 6 Ansaldo zászlóalj mellett volt még 3 önálló harckocsi ezred, összesen 8 L3-as, egy Fiat 3000-es zászlóaljjal és 3 lovas osztály is szintén L3-asokkal, a Celere (gyors) hadosztályoknál. Ez összesen 90db Fiat 3000, 820db L3, és 72db közepes harckocsit jelentett. A Centauro hadosztály ekkor Albániában állomásozott, még mind a négy zászlóalja Ansaldokkal volt felszerelve, összesen 132-vel. Ezek mellett 7 zászlóalj volt Líbiában (IX. XX. XXI. LX. LXI. LXII. LXIII.) összesen 324db L3-assal és 63db más típusú harckocsival, illetve volt még Olasz-Kelet-Afrikában 39db L3-as és 24db közepes-harckocsi.

A második világháború - a francia hadszíntér

Az olasz csapatok a június 10-i hadüzenet után csak két héttel később, 23-án indultak meg a franciák ellen az Alpokon keresztül. Ezen a fronton összesen 9, Ansaldokkal felszerelt zászlóalj került bevetésre. Ezek közül 4 a Littorio hadosztály, 5 pedig a gyors csapatok alárendeltségében szolgált. A 101. Trieste gépesített hadosztály I. zászlóalja a Kis Szt. Bernard szoroson keresztül támadott Saez irányába az Isére völgyében. Az előrenyomulást a hófalak és a francia tüzérség egyaránt lassította. Miután a műszakiak megtisztították az utat az Ansaldok előrenyomultak de 2.000 méteres magasságban belegabalyodtak egy szögesdrót akadályba. Ezen túljutva egy második, aknákkal is védett műszaki zárnál szenvedték el az első veszteségeiket, itt négy esett a francia tüzérség áldozatául és további kettő vált harcképtelenné. A Trieste harckocsizászlóalja ezután sérült harckocsijait hátrahagyva visszavonult.

A második támadásra 24-én került sor a Moncenisio szorosnál, az Arc völgyében. Itt a IV. zászlóalj L3-asai indultak rohamra, de az akadályokon és az aknákon két harckocsit veszítettek, majd egy francia falucska határában a támadásuk végleg megrekedt.

A második világháború - a balkáni hadszíntér

1940. október 28-án Olaszország támadást intézet Görögország ellen. A hadjárat részese volt az Albánia megszállásban már bevetett Centauro páncélos hadosztály 170db L3-al, amelyből 37db volt lángszórós változat. A hadosztály lassan nyomult előre Kalibaki felé miközben 14db tankettét veszített. A november-december között zajló görög ellentámadás a Centauro-t a megindulási állásaiba vetette vissza. Az olasz hadvezetés kénytelen volt a Centauro-t immár közepes harckocsikkal is megerősíteni. 1941 januárjában a hadosztály sikertelen támadást intézett Klisura ellen, majd március 19-én egy másikat a Monastir hegyvidéken, ahol 5 harckocsiból 2-t elveszített.

Áprilisban a németek is bekapcsolódtak a küzdelembe, aminek következtében a Centaurot Jugoszláviába csoportosították át. Az itteni harcokban a páncéltörő ágyúkkal folytatott küzdelemben 11db L3-ast vesztettek és 5 további sérült meg.

A Jugoszlávia elleni támadásba Albánia felől csatlakozott a Littorio hadosztály is, 5 közepes harckocsija mellett 117db Ansaldoval az állományában. A Littorio végül, javarészt ellenállás nélkül több, mint 1.000 kilométert nyomult előre a Balkánon. A hadjárat alatt a görögök több mint 40 Ansaldot zsákmányoltak és néhányat alkalmazásba is vettek, de ezeket mind elveszítették a német támadás után.

126-04 Gre.jpg

A második világháború – keleti-front

1941 júniusában a CSIR – Corpo di Spedizione Italiano in Russia (Az Oroszországi Olasz Expedíciós Hadtest) állományában mindössze egy harckocsi alakulat, a 3. lovas (gyors) hadosztály III. lovasosztálya tartozott 60db L3-al. Az alakulatot Dél-Ukrajnában vetették be, de szerencséjükre szeptemberig, amíg el nem érték a Dnyepert nem igen találkoztak szovjet harckocsikkal. A folyón való átkeléskor azonban vesztettek hármat. Októberben még mintegy 40 harcképes Ansaldoval rendelkeztek, de ez a szám decemberre alig egy tucatnyira olvadt a mintegy 1.400 kilométernyi előrenyomulás végén. A hadjárat végén az alakulatot hazavezényelték és ott L6-osokra fegyverezték át, mielőtt visszaküldték volna őket a keleti-frontra.

A második világháború – az észak-afrikai hadszíntér

Június 10-én a hadbalépéskor Észak-Afrikában az olaszok 324db Ansaldoval rendelkeztek. Az L3-asok első észak-afrikai bevetésére a hadüzenet után alig pár nappal, június 15-én került sor. A IX. zászlóalj 12, más források szerint 17 Ansaldoja két gépkocsizó lövész század és egy négy löveges tábori tüzérüteg támogatásával Sidi Omar és Fort Capuzzo között átlépte az egyiptomi határt. Azonban az oszlopon rajta ütöttek a brit páncélkocsik, két A9 Cruiser harckocsi támogatásával Nezuet Ghirbánál. Először két ősöreg 1924-es Rolls-Royce páncélkocsi támadott, aminek hatására az olasz harckocsik napóleoni módra négyszögbe álltak és azok csúcsain a csak repeszgránáttal rendelkező 77/28 as lövegeket helyezték el. Ugyanakkor az Ansaldok géppuskáihoz sem hoztak páncéltörő lőszert. Hamarosan beérkezett a két darab A9 Cruiser harckocsi és néhány Mark VI-os könnyű-harckocsi is és egy tábori tüzér szakasz. A bekerített összes olasz kis-harckocsit megsemmisítették. Ez volt az észak-afrikai hadszíntér első páncélos összecsapása, már ha annak lehet nevezni az olaszok teljesen passzív szereplése miatt. Néhány nappal később, D’Avanzo ezredes, a IX. zászlóalj parancsnoka, maga is elesett Capuzzonál a britekkel folytatott harcban.

Azonban nem mindig az olaszok húzták a rövidebbet. Augusztus 5-én egy század közepes, egy század Ansaldo és egy motorkerékpáros szakasz alkotta olasz harccsoport összetalálkozott egy páncélkocsikból, harckocsiból és tüzérségből álló brit oszloppal. Az olaszok két harckocsit kilőttek és másik két A9-es cirkáló harckocsit zsákmányul ejtettek.

blog126-05 afrika1.jpg

Már az első összecsapások megmutatták az Ansaldok fegyverzetének teljes hatástalanságát a brit páncélkocsikkal szemben, amelyek viszont könnyűszerrel küzdötték le azokat, amelynek következtében az olasz kezelők morálja nagymértékben csökkent. Míg a páncélkocsik fegyverzetét Boys páncéltörő puskák alkották, addig a Mark VI-os könnyű-harckocsik 12,7 mm-es nehéz-géppuskái, páncéltörő lőszer hiányában szintén hatástalannak bizonyultak az olasz tankettékkel szemben. Ugyanakkor az egyre nagyobb számban megjelenő brit cirkáló harckocsikkal szemben az L3-asok képtelenek voltak felvenni a harcot a siker legcsekélyebb reményével is. További gond volt, hogy lassabbak voltak, mint a teherautók, amelyek a gyalogságot szállították, akikkel együtt kellett volna működniük, és a valóságban képtelenek voltak 5-10 km-nél hosszabb meneteket végrehajtani egyhuzamban a terepen.

Mivel ekkor csak két olasz közepes-harckocsi zászlóalj tartózkodott Líbiában az Ansaldok kezelői kénytelenek voltak azok fegyverzetét módosítani. 1940 novemberében a XXI. zászlóalj 32 L3-asából nyolcnak a fegyverzetét 20 mm-es Solothurn páncéltörő puskára, vagy 13,2 mm-es Breda-Safat nehéz-géppuskára cserélték. Ezek az 1. és a 2. századhoz kerültek, míg a 3. században néhány tankettére 45 mm-es Brixia gránátvetőt szereltek. Ugyanezekkel a lépésekkel némileg sikerült időlegesen megoldani az L3-asok fegyverzeti problémáját, de a harcra való alkalmatlanságukat koránt sem.

Szeptember 13-án 6 hadosztály, 9 harckocsizászlóaljjal támogatva megindult Egyiptom ellen. Három nap múlva bevették Sidi Barranit, de18-án a támadás, félúton Mersa Matruh felé ki is fulladt. Egy brit ellencsapás következtében, az addigi 52 Ansaldoból 35 veszett el és csak 17 tudott visszavonulni.

1940 decemberében megindult a brit ellentámadás, a Compas. Ekkor Egyiptomban és Líbiában lévő 270 L3-asból 125 volt az arcvonalban három zászlóalj, a IX. XX. LXIII. állományában. A IX. zászlóalj Sidi Barraninál, a LXIII. Buq Buq-nál rohanták le, míg a XX. néhány nappal később a Halfaya szorosban semmisült meg. December 9-én megsemmisült az olasz Maletti harccsoprt melynek soraiban a II. zászlóalj 23 közepes harckocsija mellett 35 Ansaldo is volt. Az olaszok megkísérelték a brit támadást megállítani, egy ellentámadással de ez a legcsekélyebb eredménnyel sem járt. Január 3-án a britek elérték Bardiát, ahol 127, javarészt L3-as harckocsi is erősítette a védőket. A brit páncélosok az ausztrál gyalogsággal támogatva lerohanta az olaszokat és másnapra be is vette az erődrendszert. A vereség után a két közepes-harckocsi zászlóalj mellett megmaradt XXI. és LXI. zászlóalj, mintegy 50 Ansaldojával Tobrukba szorult vissza. Január 9-én a britek bekerítették Tobrukot, majd 21-én be is vették azt. A négy harckocsizászlóalj a visszavonulás közben halogató harcot folytatott, miközben az Ansaldoik száma 25-re apadt, majd február 5-7 között Beda Fomm-nál ez a két maradék zászlóalj is gyakorlatilag megsemmisült. Február 12-én a hadjárat brit győzelemmel zárult. A britek 40.000 foglyot, 450 löveget és 127 páncélost zsákmányoltak, amelyből mintegy 60-70 volt könnyű-harckocsi. A harcok alatt a LXII. zászlóalj is megsemmisült és csak a közepes harckocsikkal is felszerelt Babini harccsoporthoz tartozó LX. zászlóalj 24 L3-asa menekült meg.

1941 februárjában, amikor a Rommel vezette német erősítés kihajózott Észak-Afrikában, már csak az előző év decemberében sebtében odavezényelt IV. és V. zászlóalj 46 L3-asa volt bevethető. A német erősítésekkel párhuzamosan 1941. január 24. és február 26. között beérkezett az Ariete páncélos hadosztály is állományában egy közepes mellet három könnyű-harckocsi zászlóaljjal, összesen 93 géppuskás és 24 lángszórós L3-assal. Ez a hadosztály ezt követően az év végégig folyamatosan harcban állt.

Az áprilisban meginduló német-olasz ellentámadás kezdeti szakaszában az Ansaldok bevetését hanyagolták és inkább a teherautókon szállítva követték az előrenyomulást. 11-én a Tengely csapatai elérték Tobrukot. Az első rohamot 10 közepes harckocsi mellett 50 L3-as intézte, de a támadás súlyos veszteségek közepette kudarcba fulladt. Volt olyan Ansaldo, amely az ausztrál gyalogság géppuskalövedékeinek esett áldozatul. Április végén, illetve május elején három könnyű-harckocsi század támogatásával megismételték a támadást, de ezúttal sem jártak sikerrel. Június végére az Ariete három Ansaldo zászlóalja gyakorlatilag harcképtelenné vált a műszaki elhasználódás következtében. Az összes tankette motorcserére szorult, csak augusztusban 108 kocsit kellett javításra küldeni. Az ekkor Tobruknál lévő Ansaldókat jórészt gyalogsági támogatásra vetették be párosával, vagy szakasz kötelékben, Az itt harcoló négy gyaloghadosztályhoz 14, 15-15, illetve 25 Ansaldot rendeltek alá, míg az Ariete-nél 64 maradt, illetve 15 volt a XX. hadtest közvetlen alárendeltségében. Ez összesen 148 Ansaldo.

November 15-én megindult a brit támadás Tobruk felmentésére, a Crusader hadművelet. Ekkor még 187 Ansaldo volt Észak-Afrikában. A brit támadás megakadályozására az olasz tankettéket ismét elaprózva vetették be, amelynek következtében súlyos veszteségeket szenvedtek, és ez még akkor is így történt ha lehetőség volt okosan és hatékonyan bevetni azokat. 23-án, egy a IV. és V. zászlóaljból összeállított különítmény megtámadott egy brit oszlopot és sikerült is bekeríteniük azt, mielőtt a tüzérségi tűz visszavonulásra nem kényszerítette őket. A 29 Ansaldoból 25 visszatért a saját vonalaik mögé és csak négy veszett oda. Ugyanez az egység 29-én szintén végrehajtott egy mérsékelten sikeresnek mondható akciót Bir Gersa-nál, ahol 14 kocsijából ismét négyet vesztettek el. A Trento hadosztály L3-asait december 3-án vetették be utoljára.

Az Ariete harckocsiezredének I. és II. zászlóalja november 19-én ütközött meg a brit 22. páncélos dandárral, de a hónap végére visszaszorult a Gazala vonalra. Ezalatt a röpke 10 nap alatt gyakorlatilag az összes L3-asát elvesztette, többségükben műszaki okokból.

Az utolsó Ansaldok a Halfaya-hágónál bekerített IV. zászlóalj 3. századához tartoztak. Ők 1942. január 17-én tették le fegyvert, ezt követően nem maradt harcoló Ansaldo Afrikában.

blog126-06 afrika2.jpg

Az 1941-es iraki lázadás

Az iraki Ansaldok közül kettő 1941. május 22-én Falludzsánál részt vett egy ellentámadásban, de megsemmisültek. A többi bevetéséről nincs adat.

Az Ansladok német szolgálatban

1943 szeptemberében, amikor a németek megszállták Itáliát, és lefegyverezték az ott lévő olasz csapatokat mintegy 340 különféle páncélos került a birtokukba, amelynek jelentős része volt L3-as. A használható olasz páncélosokat hamarosan alkalmazásba is vették, d az Ansaldokat, talán nem túl meglepő módon inkább csak másodvonalbeli alakulatokhoz kerültek, ahol egy részüket rendőri célra, partizánok ellen vetették be, de többségében vontatóként végezték katonai alakulatoknál, illetve a Todt szervezetnél. Néhány L3-as 1944-ben kikerült a nyugati-frontra is.

A németek sokat panaszkodtak az olasz kis-harckocsikra, az elégtelen páncélzatára és fegyverzetére. Az alkatrészek hiányát műszaki kannibalizációval oldották meg, ami a járművek számának gyors apadásához vezetett. Gondot jelentett a német szabványoktól eltérő olasz fegyverzet lőszerellátása, ez a Balkánon különösen akut problémaként jelentkezett. Ezt kiküszöbölendő néhol a fegyverzetet németre cserélték, vagy tábori átépítéseket eszközöltek rajtuk, de leginkább vontatóként vették igénybe azokat.

1944 decemberében a kiképző Panzer Ausbildung Abteilung Süd állományában még 7 Ansaldo volt, amelyből 1945 februárjára más egy sem maradt.

blog126-07 german.jpg

Az Ansaldok a háború után

A túlélő Ansaldok közül néhányat a háború után az Olasz Csendőrség használatba vett és még néhány évig használta is azokat. Az Ansaldok utolsó harci alkalmazásra valószínűleg az 1949-ig dúló görög polgárháborúban került sor.

Az Ansaldo alkalmazói

  • Albánia – Albánia ismeretlen számú Ansaldot vásárolt
  • Afganisztán – 1936 és1939 között Afganisztán ismeretlen számú az olasz C.V.35-ökkel megegyező változatú példányt állított hadrendbe, ezek közül ma is megtalálható számos többé kevésbé ép, és roncs példány.
  • Ausztria – 1935-ben az osztrákok 36 darab második sorozatú C.V.33-ast rendeltek, majd ezt 1937 márciusában megfejelték további 36 C.V.35 megrendelésével. Az osztrák változatokat egységesen egy darab 8 mm-es vízhűtéses Schwarzlose géppuskával fegyverezték fel. A 72 darab osztrák Ansaldot négy századba szervezve Bruknendorfban szolgált. Az anschluss után az osztrák Ansaldokat a németek is alkalmazásba vették, a 4. könnyű hadosztály állományában, de harci bevetésre nem kerültek.

blog126-08au.jpg

  • Bolivia – 1938 ban 14 darab második sorozatú C.V.33-ast vásárolt, más források szerint C.V.35 II sorozatú példányok voltak.
  • Brazilia – Brazilia összesen 23 C.V.35 példányt rendszeresített 1938 körül. Az 5 darab előszériás, 13,2 mm-es Breda nehéz-géppuskával felszerelt változat mellett vásárolt még 18 darab 7 mm-es Madsen ikergéppuskás változatot is. A braziloknál a tankette „autometralhadoras” azaz géppuskaszállító besorolást kapott. A 23 jármű a lovashadosztály felderítő ezredének állományába került, de csak rövid ideig álltak szolgálatba, már a negyvenes évek elején, valamikor 1940-42 között amerikai M3 Stuart könnyű-harckocsikkal váltották fel őket. Ez után kiképző századba kerültek ahol a parancsnoki szakasz mellett 4 öt kocsis szakaszt szerveztek belőlük. Egyes források szerint a boliviai Ansaldok egy része, vagy az összes korábban brazil volt. Érdekes, hyo hozzánk hasonlóan, Braziliában is csak Ansaldonak nevezték az olasz kis-harckocsit.

blog126-10bra.jpg

  • Bulgária – 1935-ben 14 darab C.V.33-at vásároltak amelyek hasonlóan az osztrák változatokhoz Schwarzlose géppuskával voltak felfegyverezve.

blg126-09bg.jpg

  • Dominika –Dominikát az 1945 után leállított brazil példányokból vásárolt ismeretlen számút.
  • Görögország – A hellének az 1940-es olasz-görög háború folyamán mintegy 40 darab C.V.33 és C.V.35 kis-harckocsit zsákmányoltak, amelyek egy részét harcba is vetették. Az 1941-es német támadás nyomán azonban ezek mind megsemmisültek, illetve német kézre kerültek. A háború végén, után a görög polgárháborúban néhány példány ismét alkalmazásra került, de ezek eredetéről nem találtam adatokat, talán a korábbi megszálló csapatok fegyverzetéhez tartoztak.
  • Horvátország – 1941-ben 10 darab került a zágrábi Poglavnik testőrzászlóalj állományába, ezen kívül később, mi is átadtunk 10 darabot. A tőlünk kapott példányok egyes források szerint csak jobb oldali géppuskával rendelkeztek, míg más források szerint teljes fegyverzetűek voltak. Egyes források szerint összesen 22 darab szolgált az usztasa fegyveres erők kötelékében. Egy, nem magyar eredetű példány ma is megtekinthető a zágrábi Technika Múzeumban.

blog126-11hr (mod).jpg

  • Irak – Az 1930-as években ismeretlen számú C.V.33-ast szereztek be az irakiak (valószínűleg 16-ot). Az iraki Ansaldok közül kettő 1941. május 22-én Falludzsánál részt vett egy ellentámadásban, de megsemmisültek. 2003-ban a bevonuló amerikai csapatok még legalább egy példányt találtak egy tikriti katonai bázison.
  • Jemen - Egyes források Jement is meg említik az alkalmazók között.
  • Jugoszlávia – A jugoszláv partizánok számos példányt zsákmányoltak és használtak. A zsákmányolt páncélosok (nem csak az Ansaldok) 1944-ben az 1. harckocsi dandár állományában szolgáltak. A jugoszlávok magyar eredetű Ansaldokhoz is hozzájutottak, ebből egy látható ma is Belgrádban.

blog126-12yu.jpg

  • Kína – 1936-ban a kínai nacionalista csapatok 100, más források szerint csak 20 darab C.V.35 II sorozatba tartozó kis-harckocsit vásároltak. A fegyverzetük vagy iker 9 mm-es Villar Perosa mod.1914, vagy 7,92 mm-es Safat géppuska volt. A kínai tankették a 2. zászlóaljban harcoltak. Állítólag a háború végét egy példány sem élte túl, ennek ellenére ma egy megtekinthető a Kínai Népi Felszabadító Hadsereg Páncélos Múzeumában.
  • Magyarország – 1935 szeptembere és 1936 decembere között 1 C.V.33-ast és 150 C.V.35 öst vásároltunk, majd később, még egy C.V.35 Lf, lángszórós is került hozzánk. A magyar példányok egyedi fegyverzetet kaptak, magyar fejlesztésű bukótornyot és 8 mm-es Gebauer ikergéppuskát (az internetes források hitelességére jellemző, hogy számos helyen 7,92 mm-es csehszlovák Brno ZB vz.26, illetve ZB vz.30 szerepel). Noha az interneten hazánkkal kapcsolatban általában csak az első rendelés 68 darabos száma található de a legközelebbi eredmény, amit olvastam az is csak 108 darabos állományról szólt a 152 rendszeresített példánnyal az olaszok után, a németek mellett, mi voltunk a legjelentősebb alkalmazói.
  • Németország – 1938-ban az Anschluss után a 72 darab korábbi osztrák Ansaldo a 4. könnyű-hadosztály állományába került, de harci alkalmazásáról és későbbi sorsukról nem találtam adatot. 1943 szeptemberében, az olasz hadsereg lefegyverzésekor 148 darab került német kézre, majd az azt követő hónapokban további példányok is (olvastam 165 darabos számot). Ezek egy részét partzánok ellen alkalmazták, egy részüket a Saloi bábállam hadereje kapta vissza, illetve a német Todt szervezethez is kerültek, mint vontatók.
  • Nicaragua – Beníto Mussolini két darab L3/33-t ajándékozott Anastasio Somoza Garcia-nak, Nicaragua diktátorának. Az egyik mai is megvan Managuában kiállítva. Egyes források szerint 1979-ben még működőképes volt.
  • Olaszország – Igen nehéz pontosan meghatározni a számos átépítés, miatt még az olasz használatban lévő páncélosok számát is, a típusváltozatok megoszlásáról nem is beszélve. Minden esetre az olasz páncélos csapatok állományába valószínűleg mintegy 1.395 darab került 1934 és 1936 között. 1938. végén az olaszok még 1.337 példánnyal rendelkeztek. Egy 1939 augusztusi jelentésben 1.320 darab szerepelt. 1940, június 10-én az Olaszország hadba lépésekor, 820 darab volt odahaza, 324 darab Líbiában, 132 darab Albániában és 39 darab Olasz Kelet-Afrikában, azaz 1.315 darab volt hadrendben. A háború után néhány túlélő példány az olasz csendőrség kötelékében szolgált még pár esztendeig.
  • Paraguay - Egyes források Paraguay-t is meg említik az alkalmazók között.
  • Salvador – 1938-ban 3 darab C.V.35 került az országba, ahol egészen az 1950-es évekig szolgálatban álltak.
  • Spanyolország – Spanyolszágba a polgárháború alatt összesen 149 különböző változatú C.V.35 került. Ezek kezdetben a nacionalistákat támogató olasz csapatok használták. A harcok során 36 semmisült meg a maradék egy részét a polgárháború után az olaszok átadták Franco csapatainak. A spanyolok egy példányt kísérleti jelleggel 20 mm-es Breda gépágyúval fegyvereztek át.

blog126-14spa2.jpg

  • Veneuela – 1935-ben a Venezuela a Kolumbiával történő sorozatos határincidensek miatt 2 darab C.V.33, vagy C.V.35 változatot vásárolt. Ezek a páncélosok voltak a dél-amerikai állam első harckocsijai.

A jármű hibái:

A belső indító kurbli harchelyzetben használhatatlannak bizonyult, egy esetleges leállás jobb esetben a kis-harckocsi harcból való kiválását, de számos esetben az elvesztését jelentette. A viszonylag nagy szögsebességgel forgó, kisméretű futógörgők csapágyai gyakran túlmelegedtek, ami a futógörgőkön lévő csillapító gumi gyors elhasználódásához, szélsőséges esetben a kigyulladáshoz vezetett, nem véletlen, hogy 4 darab tartalék futógörgő volt málházva a járműre. Az sem volt ok nélkül, hogy ugyanoda egy tartalék kardántengelyt is elhelyeztek, mivel a motor és a mellső meghajtás közötti kapcsolat is hajlamos volt törésre. Huzamosabb igénybevétel esetén a lánctalp hajlamos volt a megnyúlásra, ugyanakkor egy ideiglenes javítás a futómű komolyabb meghibásodását okozta. Ennek megelőzése teljes lánctalp cserét igényelt. Azonban a műszaki problémák mellett, a szűkös belső tér, az elégtelen páncélzat és fegyverzet, valamint a korlátozott kilátás, különösen hátrafelé, harchelyzetben igen sebezhetővé, már a háború elejére elavúlttá tette. A figyelő rések a sebezhetőség és a rossz kilátás miatt többször áttervezésre is kerültek, miközben a fegyverzetet is folyamatosan erősíteni igyekeztek.

Túlélő Ansaldók a világban:

  • L3/33 I. sorozat – Olaszország, Róma - Museo Carristi
  • L3/33 – Olaszország, Trieszt - Museo di guerra per place Diego de Henriquez
  • L3/33 – Olaszország, Altamura - "Trizio" laktanya
  • L3/33 – Olaszország, Bari - Sacrario Caduti d’Oltremare
  • L3/33 – Olaszország, Belinzago Novarese - „Barbini” laktanya
  • L3/33 – Olaszország, Cordenos - „De Carli” laktanya
  • L3/33 – Kanada, Ottawa - Canadian War Museum
  • L3/33 – Nicaragua, Managua (1979-ben még működőképes volt)
  • L3/35 – Olaszország, Pinerolo - Museo della Cavalleria
  • L3/35 – Olaszország, Cordenons – „De Carli” (működőképes) laktanya
  • L3/35 – Olaszország, Porderone – „Mittica” laktanya
  • L3/35 – Olaszország, Lecce – „Nacci e Zappala” laktanya
  • L3/35 – Olaszország, Grosseto – „Beraudo di Pralorno” laktanya
  • L3/35 – Olaszország, Cesarno – „Becchi” laktanya
  • L3/35 – Olaszország, Palermo - Reggimento di Cavalleria "Lancieri di Aosta"
  • L3/35 – Olaszország, Palmanova – „Durli” laktanya
  • L3/35 – Olaszország – F.Temeroli gyűjtemény
  • L3/35 – Spanyolország, Madrid – El Goloso Museum
  • L3/35 – Horvátország, Zágráb – Technicai Múzeum
  • L3/35 – Szerbia, Belgrád – Kalemegdan Haditechnikai Múzeum (magyar eredetű)
  • L3/35 – Oroszország, Kubinka – Kubinkai Harckocsi Múzeum (magyar eredetű)
  • L3/35 – Dél-Afrikai Köztársaság, Johanneburg – Museum of Military History
  • L3/35 – Jemen, Szanaa – Haditechnikai Múzeum
  • L3/35 – Irak, Tikrit – Speicher bázis
  • L3/35 – Afganisztán, Kabul
  • L3/35 – Afganisztán, Kabul (átfegyverezve szovjet nehézgéppuskára)
  • L3/35 – Afganisztán, Kabul – Katonai Kiképző Központ
  • L3/35 – Afganisztán, Pul-e-Charkhi
  • L3/35 – Kínai népköztársaság, Peking – Kínai Népi Felszabadító Hadsereg Páncélos Múzeuma
  • L3/35 – Brazilia, rio de Janeiro, Vila Militar - Escola de Material Bélico
  • L3/35 – Brazilia, Rio de Janeiro, São Cristóvão - Museu Histórico do Exército (Conde de Linhares)
  • L3/35 – Brazilia, Rio de Janeiro - 15º Regimento de Cavalaria Mecanizada
  • L3/33 Lf – Nagy-Britannia. Bovington – Tank Museum
  • L3/35 Lf – Olaszország, Trieszt - Museo di guerra per place Diego de Henriquez
  • L3/38 – Olaszország, Solbiate Olona – „Mara” laktanya
  • L3/38 – Olaszország, Róma - Museo della Motorizz. Militare della Cecchignola (működőképes)
  • L3/38 – Olaszország, Teluda – „Pisano” laktanya (működőképes)
  • L3/38 – Olaszország – F.Temeroli gyűjtemény (működőképes)

blog126-07belgrad.jpg

blog126-18kibinka.jpg

blog126-19Pol-e-Charki.jpg

blog126-20brasil linhares museum.jpg

Végül is a az „Ansaldóból” összesen, mintegy 2.700 darabot gyártottak 1932 és 1945 között, amelyből 1.508-ot használt az Olasz Királyi Hadsereg, illetve 1.218 került exportra, közülük 152 hazánkba, ami alapján mi mondhatjuk magunkénak azt a kétes dicsőséget, hogy a taljánok után nálunk szolgált a legnagyobb számban ez az ellentmondásos típus…

Források:

  • dr. Bornhardt Attila: A 35. M. Ansaldo, a magyar honvédség első rendszeresített harckocsija (Haditechnika 1985/2)
  • dr.Bornhardt-Sárhiadi-Winkler: A Magyar Királyi Honvédség fegyverzete (Zrínyi 1992)
  • dr. Bornhardt Attila: Magyar páncélosok 1920-1938 - Magyar autógyárak katonai járművei (Maróti 2008))
  • Bíró-Éder-Sárhidai: A Magyar Királyi Honvédség külföldi gyártású páncélos harcjárművei 1920-1945 (Petit Reál 2006)
  • Számvéber Norbert Páncélosok a sivatagban – Páncélos hadviselés Észak-Afrikában 1940-1943 (Puedlo 2010)
  • Bíró Ádám: A páncélosfegyvernem megteremtésének kezdetei a Magyar Királyi honvédségben II. (Haditechnika 1993/3)
  • Éder miklós: Kiegészítés az Ansaldóhoz (Haditechnika 1994/1)
  • Cappellano-Battistelli: Osprey New Vanguard 191 – Italian Light Tanks 1919-45 (Osprey 2012)

Képek:

És néhány videó búcsúzóul:

Ambasa

Szerző: ambasa  2014.07.17. 00:00 3 komment

Címkék: haditechnika második világháború Olaszország

A bejegyzés trackback címe:

http://karosszektabornok.blog.hu/api/trackback/id/tr636470489

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

bogesz001 · http://arhk.xszerver.hu 2014.07.17. 22:36:10

Remek sorozat volt, Gabi. Mi lesz a következő haditechnikai eszköz, amit bemutatsz nekünk? ;)

ambasa 2014.07.18. 19:00:56

@bogesz001:
Több dolog is tervbe van véve, de ami biztos, nem páncélos és nem második világháborús...

TG

bogesz001 · http://arhk.xszerver.hu 2014.07.18. 19:47:14

@ambasa: Na jó, nekem még az első világháborús is belefér. Nem kell páncélosnak lennie feltétlenül. :)

Tetszett a bejegyzés? Kövesd a blogot!

blog.hu