blog137-01.JPGAz az igazság, hogy már nagyon régen, még a felújítás időszakában lett volna lehetőségem megnézni ezt a hajót, de a sors úgy hozta, hogy csak most került rá sor. Az ötlet nem tőlem származott, Petyo vetette fel, hogy mi lenne, ha meglátogatnánk ezt az amúgy páratlan haditechnikai emléket. Kapva kaptam az alkalmon, már csak azért is, mert nekem semmit sem kellett intéznem csak bele kellett ülnöm a készbe…

Maga hajó története eléggé közismert annak, aki nem ismerné, tucatnyi leírás kering róla a neten illetve a Csonkaréti Károly is már számos könyvében és cikkében megírta azt, úgyhogy én nem is erre helyezném a hangsúlyt, hanem magának a Múzeumhajónak a bemutatására. A Lajta ma a Hadtörténeti Intézet és Múzeum tulajdonában van, de az, hogy jelenlegi formájában megtekinthető, többek között a Zoltán Alapítványnak és a TIT Hajózástörténeti klubjának is köszönhető.

 Maga a hajó, mint általában a magyar múzeumok keddtől vasárnapig látogathatóak, 10 órától 18-, októbertől 17 óráig. A hajó csak november 3-ig horgonyoz a Parlament előtt utána téli kikötőbe vontatják, úgyhogy aki meg akarja látogatni, már csak ez a hét áll rendelkezésére vagy meg kell várnia a tavasz beköszöntét, amikor is remélhetőleg ismét elfoglalja helyét az Országház előtt. Maga a látogatás ingyenes, de van egy-két szabály. A hajó maximum 15 fős csoportokban látogatható, ha ennél több személy szeretné meglátogatni, akkor bizony az ezen felülieknek a parton kell maradnia. A csoportok minden fél és egész órában indulnak, de maga a regisztrációs jegy kiadása ami feljogosít a hajó fedélzetére lépésre, és ezen felül egy jópofa emlék, már tíz perccel korábban kiosztásra kerül. A hajó maga szűk, úgyhogy senki se számítson holmi szuvenír boltra, őrizze meg a jegyét ez lesz az egyetlen emléke, no meg a fotói, ha készít. A fotózás teljesen szabad és a vaku is használható, ami nem lényegtelen, mivel a fedélzet alatt számos helyen meglehetős sötétség uralkodik.

blog137-04.JPG

Ezek után nézzük mit is láthatunk, ha úgy döntünk, hogy meglátogatjuk ezt a ma már egyedülálló hadtörténeti, haditechnikai és műszaki emléket.

A legkorábbi csoportot céloztuk meg. Biztos ami biztos alapon és ez be is jött, csoportunk nem érte el 15 főt. Először is bájos és segítőkész idegenvezetőnk tájékoztatott néhány biztonsági rendszabályról. Felhívta a figyelmet a szűk terekre a klausztrofóbiásokra való tekintettel, hogy aki nem bírja a bezártságot, az inkább a fedélzeten töltse el a hajó megtekintésére rendelkezésre álló fél órát, illetve kiosztották a miden 100 centiméter feletti látogató számára kötelező fejvédő sisakokat. Itt egy kicsit csalódtam, mert míg az idegenvezetőnknek a hajó nevét viselő sisak jutott, addig mi csak sima egyszínű kékben pompázhattunk. Talán nem lett volna túl nagy dolog, ha minden sisakra került volna, az amúgy egyszerűen csak fehér lapra nyomott feliratból, de úgy látszik erre senki sem gondolt még. Amúgy a sisakra valóban szükség van, az én kobakom is többször találkozott a hajó bizonyos szerkezeti elemivel persze ez annak is betudható, hogy így nem éreztem a valós magasságomat.

Először az első fedélzet került bemutatásra, ahol idegenvezetőn megkondította a hajóharangot és beszélt a fedélzeten található, piros körrel kiemelt horpadás eredetéről.

blog137-05.JPG

Ez után lementünk a hajó gyomrába. Itt is nagyon figyelmesen felhívták a figyelmünket a lépcső/létra célszerű használatára. A fedélzet alatt az első állomásunk a legénységi körlet volt, de itt volt található még a fogda, az altiszti szállás és az élelmiszer és borraktár. A korabeli életet beöltöztetett bábuk tetté átélhetőbbé, amit fokozott az, hogy az időközben erősödő hajóforgalom miatt a hajó néha billeget, és így a függőágyban lévő matróz bizony néha-néha életre kelt.

blog137-07.JPG

blog137-08.JPG

blog137-09.JPG

blog137-10.JPG

Ezután megkezdtük utunkat hátrafelé. Először a lövegtorony alatti lőszerraktárba jutottunk, na itt éreztem először ebben a sötét és alacsony térben, hogy elkél a sisak.

Következő állomásunk a kazánház és a vele egy egységet alkotó gépterem volt, ahol a kazán és a hajógép reprodukciója mellett további tengerészuniformisba bújtatott próbababák mellet két másik monitor igen szép makettjét is megcsodálhatjuk.

blog137-11.JPG

Ezután jutunk a fedélzet alatti látogatásunk végpontjára, ahol a gazdagon berendezett parancsnoki kabin mellett a csak jelképesen jelölt négy tiszti szállást is megtekinthetjük.

blog137-12.JPG

Ezután ismét a felszínen- a hajó tatfedélzetére- a csónakok közé értünk, ahol további érdekességeket tudhattunk meg a hajó történetéről.

blog137-06.JPG

Innen utunk a hajókonyha és lövegtorony belsejének megtekintése után a felső fedélzetre vezetett, ahol megtekinthettük a két Palmkranz-Nordenfelt szórlöveg pontos mását, a szabad és a páncélozott kormányállást.

blog137-13.JPG

blog137-14.JPG

blog137-15.JPG

blog137-03.JPG

blog137-16.JPG

blog137-17.JPG

blog137-18.JPG

Talán azt érdemes tudni, hogy az eredeti hajóból gyakorlatilag csak a hajótest maradt meg így majdnem minden, ami a hajót múzeummá teszi és nem csak üres vasdobozzá, az replika. Ez hála a szakszerű újjáépítésnek csak kevés helyen látszik. Maga az idegenvezetés szakszerű, én magam csak egy apró tévedést tapasztaltam, de ez egyáltalán nem kísérőnk hibája volt, hanem azé, aki megírt számára kötelezően előadandó anyagot.

blog137-02.JPG

Ugyan a látogatás csak fél órára szólt, de idegenvezetőnk igen rugalmas volt, noha próbált noszogatni minket ezt a lehető legnagyobb udvariassággal és sohasem bántóan tette, sőt valójában az előírt félóra helyett közel háromnegyed órát öltöttünk a Lajta fedélzetén. Végtelen türelmét és segítőkészségéért utólag is köszönet illeti. Sajnos még ez az idő is kevés volt, pl. a kiállított tablókra legfeljebb csak egy-egy rövid pillantást vethettünk, elolvasni idő hiányában képtelenség lett volna. Azonban be kell látnunk, hogy ennek oka van, leginkább az, hogy így is gyakorlatilag óránként legfeljebb 30 ember tekintheti meg a kiállítást.

blog137-19.JPG

Mindenesetre a hideg ellenére egy kellemes és hasznos órát töltöttem el a Lajta Monitor Múzeumhajó fedélzetén, mindenkinek csak ajánlani tudom, valószínűleg, hogy ha rajtam múlik, nekem sem ez volt az utolsó alkalom, hogy meglátogattam.

Néhány hasznos link azoknak, akik többet szeretnének tudni A Múzeumról, illetve a hajó történetéről:

A Lajta Monitor Múzeumhajó honlapja

A Lajta Monitor története

blog137-20.JPG

Ambasa

Szerző: ambasa  2014.10.28. 00:00 Szólj hozzá!

Címkék: múzeum hajózás Magyarország

A bejegyzés trackback címe:

http://karosszektabornok.blog.hu/api/trackback/id/tr576834853

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.