150124005mod.JPG2015. január 24-én rendeztük meg a városban az 5. Ólomkatona és Hadijáték bemutatót. Ezúttal a Csók István Képtár biztosította a helyszínt. A rendezvényről a Hadijátékos blogon már megjelent egy beszámoló, illetve a Fejér Megyei Hírlap is tudósított az eseményről.

Szerettünk volna egy évfordulós csatát játszani, ami ráadásul helyileg is egybevág a helyszínnel. Ezért esett a választásunk Székesfehérvár visszafoglalására.

1945. január 21-én este 20 órakor megindult a roham Székesfehérvár ellen. Délnyugati irányból – a rádióállomás körzetén át – az 1. német páncélos hadosztály részei támadtak; a várost nyugatról övező vasúti töltésen át a magyar Ney-SS-harccsoport tört előre ezrederővel, míg a 23. német páncéloshadosztály továbbra is észeknyugati irányból nyomult előre. A január 21-én esti óráktól 22-én a reggeli órákig tombolt a harc a várost védő 21.  szovjet lövészhadtest és a 7. szovjet gépesített hadtest csapataival. A piac körzetében, a székesegyház mögötti Hősök terén, a cisztercita rendház és gimnázium körüli utcákban helyenként kíméletlen közelharc alakult ki, melyben különösen a magyar SS-katonák tűntek ki!

olomkatona_5_10917114.jpg

Az áttekinthetetlenségig bonyolult utcai harcok január 22-én 13-16 órára már a város északi-északkeleti negyedeiben – elsősorban a Kiskecskemét városrészben – dúltak, ugyanis erre az időre a várostól északra támadó 23. német páncéloshadosztály csapatai is benyomultak a városba. Január 22-én az esti órákra a visszavonuló szovjet csapatok összefüggő arcvonalat alakítottak ki a Zámoly délkelet, Máriamajor, 183. magassági pont, Csala, Pákozd védelmi terepszakaszon.

Székesfehérvár visszafoglalását követően a 23. német páncéloshadosztály a várostól észak-északkeletre húzódó arcvonalban helyezkedett el; az 1. német páncéloshadosztály pedig a Velencei-tó déli térségében nyomult előre, az ott támadó 3. SS “Totenkopf” páncéloshadosztály támogatására. Magában Székesfehérvár városában a  magyar Ney-SS-ezred és a 20, magyar gyaloghadosztály három zászlóalja maradt, megerősítve a 403. német népi tüzérhadosztály három tüzérosztályával. Az említett magyar csapatok a város északkeleti szélén az öreghegyi szőlőkben és a Fiskális út vonalában építették ki védelmi állásaikat, melyekben kereken két hónapig – január 22-túl március 22-ig – harcoltak a szembenálló 21. szovjet gárda-lövészhadtest csapataival. A magyar Ney-SS-harccsoport székesfehérvári harcairól egy bizonyos Andreas von Weissenberg készített összeállítást. Leírása szerint 1945. január 21-én 18 órakor Súr községben kaptak parancsot arra, hogy vonuljanak Székesfehérvár délnyugati térségébe, s készüljenek fel a támadásra.

A harccsoport – a 23. német páncéloshadosztály támadási sávjában – a január 21-ről 22-re forduló éjszaka az első lépcsőben tört be a városba, s reggelre a várost visszafoglalta. A pályaudvaron egy vaspáncélost zsákmányoltak, s az éjszakai harcban – főleg páncélöklökkel! – tizenhét szovjet harckocsit kilőttek. A harccsoport az utcai harcokban 171 hősi halottat és kb. 300 sebesültet vesztett. (A harccsoport létszáma 1870 fő volt!)

A város elfoglalása után több száz székesfehérvári levente és repülőkatona kérte felvételét a harccsoportba. Ezeket Súrra irányították. Az érdemek elismeréséül a harccsoport a Ney-SS-ezred (SS-Regiment Ney) nevet kapta. A harccsoport tizenkét katonája kapta meg a német Vaskereszt II. osztályát, három katona pedig a Vaskereszt I. osztályát. Ney Károlyt pedig őrnaggyá (SS-Sturmbannführer) léptették elő. Magyar részről azonban semmiféle kitüntetést nem kaptak…”

(A fenti kis történelmi összefoglaló a Harcok és Bűnök c. könyv alapján íródott.)

Eddig a történelem. A következő sorok már a terepasztal történéseit mutatják be:

 

A német erők Szabadbattyán keleti határában és attól északra Úrhida irányában foglalták el kiindulási állásaikat. Az Úrhida előtti lejtőkre a német népi tüzérhadtest ütegei és egy tüzérségi megfigyelő szakasz kerültek, illetve felderítő páncélautók, és önjáró légvédelmi gépágyúk. Az arcvonal közepén a Ney-SS harccsoport egy százada lövészpáncélosokkal, illetve egy századnyi PzKpfw IV Ausf G harckocsi sorakozott fel. Tőlük jobbra a harccsoporthoz rendelt gépesített gyalogság egy százada várta az indulási parancsot. Szabadbattyán előterében egy újabb tüzérüteg és egy PaK 43-akból álló páncéltörő üteg állt a Balaton út két oldalán. Az ágyúk előtt a gépesített zászlóalj másik két százada állt, illetve mögöttük egy aknavetős szakasz. E két század jobb szárnyán egy SdKfz. 222-es páncélautós szakasz, bal szárnyán egy csonka páncélvadász század állt (egy Vadászpárduccal és egy Marder-el). A zászlóalj törzse Szabadbattyán legkeletibb épületeiben rendezkedett be.

A támadó erők elsődleges célja Emmaróza épületeinek birtokba vétele, hogy onnan utána Székesfehérvár fel újabb támadást indíthassanak. A felderítés alapján Emmarózát egy századnyi beásott szovjet gyalogos erő tartja, illetve megerősítésére a szovjetek újabb egységeket küldenek. A cél tehát, hogy mielőbb Emmarózát birtokba kell venni, az ott beásott gyalogosokat ki kell ugrasztani, a védelmet fel kell számolni.

Szemben a szovjetek Székesfehérvár irányából a Balatoni úton és azzal párhuzamosan gyors mozgású egységekkel (Universal Carrier-eken és harckocsi deszantolt gyalogsággal) közelítettek Emmaróza felé. A város határában az úttól délre ISU-152 önjáró tüzér ütegek foglaltak el tüzelő állást. Az úttól északra egy T-34/85 szakasz, egy IS-2 szakasz, egy M4 Sherman szakasz és egy SU-76 szakasz alkotta a támadó páncélos erőt, illetve egy századnyi gyalogos az úton is felvonult Emmaróza irányába, mely közelebb lévén Székesfehérvárhoz, természetesen a szovjet erők érték el elsőként, és ott a házakba befészkelték magukat. Kis idővel később a német arcvonal (mely többé-kevésbé megőrízte egységét annak ellenére, hogy a jobb szárnyon előretörő gépesített gyalogság alól a járműveiket rövid úton kilőtték) is megérkezett Emmaróza előterébe. Itt a szemben álló páncélosok összecsaptak, melynek eredménye képpen a T-34/85 szakasz járművei és annak legénysége sérülést szenvedtek el, így ez az egység kissé visszavonult, helyét az IS-2 szakasz vette át. A Ney-SS gyalogosok megfogyva bár, de lerohanták a szovjetek által megszállt épületeket és heves kézitusában végül a túlerővel szemben alulmaradtak. Eközben a PzKpwf IV század szétvált, egy jármű a települést északról próbálta megkerülni, míg a század másik két szakasza déli irányban foglalta el pozícióit. Az így csapdába esett IS-2-es szakasz járművei a házak között próbáltak elbújni és időközben az északi oldalról érkező német páncélosokat egy sortzűzzel megsemmisítették. A német harckocsik össztüze is képtelen volt az IS-2-esek páncélját átütni. Eközben a jobb szárnyon a németek a csonka páncélvadász századukkal próbáltak meg áttörést elérni, de sajnos az időközben mozgásba lendült ISU-152 ütegekkel is számolni kellett. Az egyiket sikerült is mozgásképtelenné tenni, de végül a jobb szárnyon a SU-76 döntötte el a kérdést azzal, hogy egy jól irányzott lövéssel megsemmisítette a Vadászpárducot. A Mardereknek még sikerült áttörni a szovjet vonalon, de önmagukban képtelen voltak eredményeket elérni, pedig a sérült T-34/85-ös szakaszt hátulról a legsebezhetőbb irányból vették tűz alá.

Miután a bal és jobb szárnyon is a szovjet erők kerekedtek felül, a középütt még támadásban lévő német páncélosokat már könnyű szerrel sikerült elpusztítaniuk. Az ide felállított PaK 43 páncéltörő üteget egyetlen aknavető sortűz semmisítette meg mielőtt az első lövését leadhatta volna. A középen előretörő megfogyatkozott német gyalogság megrohamozott egy épületet, melyben szovjetek húzták meg magukat, de sajnos hasonló sorsra jutottak, mint az SS harcosai: bár veszteségeket okoztak a szovjeteknek, mégsem sikerült az épületet elfoglalni. Emmaróza északi házait megkerülve a szovjet Universal Carrier-ek géppuskáikkal előretörtek és felszámolták az Úrhida előtt álló német tüzérséget is, mely ellen az önjáró légvédelmi gépágyús szakasz eredménytelen felmentő kísérleteket tett.

A német támadás első hulláma így teljes kudarcba fulladt, a hadistenek elpártoltak a német oldalról, a hadiszerencsét a szovjet oldal felé billentve.

Képek:

150124015_1.JPG

150124018.JPG

150124021_1.JPG

150124027_1.JPG

150124028_1.JPG

150124030_1.JPG

150124031.JPG

150124053_1.JPG

150124058.JPG

150124068_1.JPG

150124071_1.JPG

150124077.JPG

150124068.JPG

(Talán ez volt az első olyan csatánk, aminél a szabálykönyvünkbe már nem kerültek bejegyzések, melyeket a módosítandó szabályok mellé szoktunk feljegyezni játék közben.)

Bogesz

Szerző: bogesz001  2015.02.03. 00:00 Szólj hozzá!

Címkék: rendezvény második világháború wargame Magyarország 20mm Alba Regia Hadijáték Klub

A bejegyzés trackback címe:

http://karosszektabornok.blog.hu/api/trackback/id/tr927122365

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.