blog155-01.jpgTényleg nem szándékosan, de a sors úgy hozta, hogy ismét egy olyan brit gépet mutatok be, amelyet nem a szépségért szeretek. Nem mintha más nemzetek nem alkottak volna hasonlóan esztétikus gépcsodákat, de engem a szovjet gépek mellet a brit tervezők végeredményei kicsit jobban érdekelnek. Pedig ha meggondoljuk, ezeket a gépeket ugyanazon ország konstruktőrei követték el, mint a Supermarine csodálatosan szép gépét, a Spitfire-t, vagy a de Havilland Mosquito-ját. Persze egy ilyen bevezető után, talán nem ártana rátérni az igazi témára a Saunder-Roe, sugárhajtású repülőcsónak-vadászgép tervezetére…

A történet gyökerei egészen a második világháború csendes-óceáni hadszínteréig vezetnek vissza. Itt vált bizonyossá, az hogy a jövő tengeri hadviselésének vezető hadihajója immár nem az a nagy kaliberű lövegekkel felszerelt csatahajó, amely évszázadokon keresztül uralta a tengereket, hanem a repülőgép-hordozó és természetesen a róla, vagy a szárazföldről felszálló repülőgép. Azonban volt egy probléma, vagy nem volt elegendő repülőgép-hordozó, vagy az apró szigetek, vagyis inkább korall-szirtek többsége nem volt alkalmas arra, hogy bármilyen apró kifutópályát is felépítsenek rajtuk. A megoldás ebben az esetben a vízről fel-és leszállni képes hidroplánokban rejlett. Még a második világháború alatt a Japán Császári Haditengerészet, a távoli szigetek védelmére a már kitűnően bevált Mitsubishi A6M2, vagy ismertebb nevén a Zéró, és a Kawanishi N1K hagyományos futóművel rendelkező vadászgépeit, úszótalppal látta el, ami ugyan nagymértékben rontotta a teljesítményüket, de a védendő szigetek felé bemerészkedő magányos felderítőgépek elfogására még így is alkalmasak maradtak. Nos a britek, látták hogy ez a megoldás egy, az egyben nem alkalmazható, hiszen a nagyméretű és így a természetesen nagy légellenállású úszótestek pont azoktól a sebességi előnytől fosztaná meg az új vadászgépüket, amely pont a sugárhajtóműben rejlő teljesítmény-növekedéstől reméltek. Szerencsére a vízi repülőgépeknek két fajtája is ismert, nem csak a hagyományos törzsű úszótalppal ellátottak, hanem azok is, amelyeknek a törzsét alakítják ki úgy, hogy közvetlenül is alkalmas legyen a vízről való üzemelésre. Ezeket a gépeket, utalva a törzsük alakjára, magyarul, nem véletlenül repülő csónakoknak nevezzük. Természetesen ez, a törzs légellenállását tekintve sem tökéletes, de még mindig kisebbel rendelkezik, mint az úszótesttel ellátott társaiké. Természetesen ezt a különbséget korábban is látták, azonban a légcsavar nem minden repülőgép esetében tette lehetővé a repülő csónak kialakítást. Nos a sugárhajtómű egy csapásra megoldotta ezt a problémát, miként arra a Saunders-Roe mérnökei is rájöttek

A Saunders-Roe egy nagy múltú repülőgépgyár volt, amely igen nagy tapasztalatokra tett szert a vízirepülőgépek építésében a harmincas és a negyvenes évek folyamán. A cég már a háború folyamán, a japán vadászgépek példáját követve megkezdte egy hasonló elveken működő, azaz a csendes-óceáni repterekben, szegény szigetvilágában is üzemelni képes vadászrepülőgép koncepciójának kidolgozását, amelyet be is nyújtott a brit Védelmi minisztérium részére. Ez az első terv, az SR-44 a Halford H-1, vagy későbbi nevén a de Havilland Goblin 10,2-12 kN tolóerejű sugárhajtóművön alapult. Mivel a brit cég a már fentebb vázolt okokból a légcsavaros megoldás helyett a sugárhajtásút részesítette előnybe. A tervek szerint 40.000 láb (kb 13.000 méter) magasságban a gép 520 mph (836 km/h) sebesség elérésére lett volna képes. A Minisztérium azonban nem osztotta a cég mérnökeinek optimizmusát, szerintük a terveken szereplő gép szárnyprofilja egyáltalán nem volt alkalmas ilyen nagy sebesség elérésére, a szárny túl vastag volt. Azonban a maga az ötlet megragadta a hadvezetés fantáziáját, és 1944 áprilisában a Minisztérium a briteknél megszokott módon az E.6/44 számú, nyílt pályázatban fogalmazta meg az elvárásait. Az új géppel szembeni elvárások már egyértelműen az európai háború közelgő befejeztének megfelelően a Japán elleni háború igényei szerint kerültek megfogalmazásra, így annak alkalmasnak kellett lennie a Csendes-óceán apró, kifutópályával nem rendelkező szigetire támaszkodva üzemelni. A Minisztérium májusba már szerződést is kötött a Saunders-Roe-val három prototípus elkészítésére.

blog155-02.jpg

A háború végeztével a fejlesztés nem állt le, sőt a Saunders-Roe már teljes erejével erre a gépre fordította erőforrásainak zömét. Oly annyira, hogy a sugárhajtású repülőcsónak-vadászgép rovására, még a nagy-hatótávolságú, négymotoros, utasszállító hidroplánjának, a Princessnek a fejlesztési ütemét csökkentette.

blog155-13.jpg

blog155-11.jpg

blog155-10.jpg

blog155-12.jpg

Mindhárom prototípus megépült, TG263, 267 és 271 jelzésekkel. A gép maga követte közvetlen elődjének építési elveit. Magasan a törzs tetején elhelyezett, egyenes vállszárnyakkal rendelkezett, amelybe be lehette húzni a támasztó, segédúszótalpakat. Az előző tervekben szereplő Halford/Goblin sugárhajtóművet lecserélték két darab Metrovick-Vickers F.2/4A Beryl erőforrásra. A gép a törzsének alsó vonalvezetése, az ekkor már megszokott módon lépcsős volt, amely lehetővé tette, hogy a vízen is nagy sebességet tudjon elérni. A hajtóművek levegőellátását biztosító szívótorkot magasan az orrban helyezték el, míg az erőforrások hátrább, a pilótafülke mellet kerültek elhelyezésre így a fúvócsövek is itt két oldalt, a szárny mögé kerültek. Igazi vadászgéphez méltóan a SR/A.1 fegyverzetet is kapott, négy darab 20 mm-es gépágyút. Ugyanakkor a gép pilótafülkéje szűk volt és a kilátás is igen korlátozott volt belőle a vastag kabintető keretek miatt. Ennek orvoslására kifejlesztettek egy automatikus, a gép kikötését segítő rendszert, amellyel külső segítség nélkül is biztonságosan meg tudta közelíteni a partot a pilóta. Két prototípust a háromból, még a Martin-Baker korai katapultüléseivel is ellátták.

blog155-07.JPG

Általános jellemzők
• Személyzet: 1 fő
• Hosszúság: 15.24 m
• Fesztáv: 14.02 m
• Magasság: 5.11 m
• Szárnyfelület: 38,6 m²

• Üres tömeg: 5.108 kg
• Felszállótömeg: 7.273 kg
• Hajtómű : 2 × Metropolitan - Vickers Beryl MVB.2 sugárhajtású (17,2 kN)

• Maximális sebesség : 512 mph (445 csomó , 824 km / h)
• Maximális repülési idő: 1 óra 48 perc
• Szolgálati csúcsmagasság: 14600 m

Fegyverzet
• 4x 20 mm Hispano Mk 5 gépágyú
• 2x 1000 lbs (455 kg) bombák vagy nem irányított rakéták

blog155-08.JPG

Az első prototípus, pilótafülkéjében Geoffrey Tyson berepülőpilótával 1947. július 16-án emelkedett a levegőbe a wight-szigeti Cowes-nál. A gép teljesítménye megfelelőnek bizonyult és a kormányozhatósága is kielégítő volt. Ugyan nem érte el a kezdetekkor felállított 520 mph-t (836 km/h) de attól csak alig maradt el 516 mph-s (825 km/h) sebességével. Ezt Tyson 1948-ban egy szakmai bemutatón is bizonyította, amikor is a gépe műrepülő tulajdonságaival kápráztatta el a szakértő közönségét. Azonban ekkor már a gép sorsa felett sötét viharfelhők gyülekeztek. A háború végét értével a brit Védelmi Minisztérium egyre kevésbé engedhetett meg magának egy ilyen erősen specifikált, ráadásul egy elmúlt háború igényeinek megfelelő gép fejlesztésének finanszírozását. Ugyan a Saunders-Roe megpróbált érvelni a gépe mellett, hivatkozva arra, hogy egy elkövetkezendő háborúban a repülőgép-hordozók szerinte igen sebezhetőek lesznek, amire természetesen a SR./A.1 megfelelő megoldást kínál, de a kormányzat hajthatatlan maradt és tovább már nem finanszírozta a fejlesztéseket. A lépésbe többek között az is közre játszott, hogy időközben megszűnt a Beryl hajtóművek gyártása és egy új erőforrás adoptálása ismét jelentős pénzösszegeket emésztett volna fel. Az 1950-ben kitört koreai háború egy rövid időre ismét életet lehelt a haldokló projektbe, de ez is csak rövid életű próbálkozás volt, mert a hadi helyzet stabilizálása mellett, az is bebizonyosodott, hogy csak a F-86 Sabre teljesítményével egyező sugárhajtású vadászgépek vehetik fel sikerrel harcot az ellen oldalon egyre jobban elszaporodó MiG-15-ösökkel és valljuk be a Saunders-Roe repülőcsónak vadászának - hagyományos kialakításának is köszönhetően - teljesítménye ehhez már kevés volt.

blog155-06.JPG

blog155-03.JPG

blog155-04.jpg

blog155-05.jpg

blog155-09.JPG

A három gépből csak az első prototípus maradt meg, mivel a másik kettő még a kísérleti repülések alatt elpusztult. Közülük az egyik fedélzetén egy katasztrófája során, 1949-ben K.A. Major pilóta is életét vesztette. Az gép 1951 júniusában emelkedett utoljára a levegőbe. A Saunders Roe ugyan tett még egy kísérletet, és kifejlesztett egy szerkezetet, amely közelítette gépe teljesítményét a szárazföldi gépekéhez, és azt „Saunders Roe Hydroski" néven szabadalmaztatta is, de a Minisztérium ekkor már az végleg elvesztette az érdeklődését a repülőcsónak-vadászgépek iránt.

blog155-14.jpg

blog155-15.jpg

Azonban azt is el kell mondanunk, hogy a britek nem voltak egyedül ezzel a sajátos ötlettel. Az USA-ban is komoly kutatások folytak egy vízről felszállni képes, sugárhajtású, vadászrepülőgép megalkotására, igaz az őket teljesen más okok miatt akartak egy ilyen szerkezetet megalkotni. Az US Navy szeretett volna egy hangsebesség feletti vadászt, de az akkor elképzelések szerint egy ilyen gép nem tudott volna felszállni a repülőgép-hordozók fedélzetéről. Az amerikaiak ezért egy sokkal nagyobb kifutópályáról, magát a tenger felszínéről szerették volna indítani a gépüket. Ez a gépet a Convair el is készítette, F2Y Sea Dart néven, de ez már egy egészen más történet.

Mint már említettem, csak egy gép maradt meg, az első prototípus, a TG263, amely ma a southamptoni Solent Sky Aviation Museum-ban lehet megtekinteni.

blog155-16.jpg

blog155-17.jpg

A gép nem kapott igazi nevet csak a Saunders-Roe által ráakasztott gyári típusjelzést, a SR.A/1-et kapta meg, gyár munkásai ettől függetlenül Squirt, azaz fecskendőnek hívták…

blog155-18.jpg

Ambasa

Szerző: ambasa  2015.03.10. 00:00 Szólj hozzá!

Címkék: repülés Nagy-Britannia

A bejegyzés trackback címe:

http://karosszektabornok.blog.hu/api/trackback/id/tr577255339

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.

Tetszett a bejegyzés? Kövesd a blogot!

blog.hu