blog168-01.JPGNos, sok hányattatás után, remélem végre sikerül befejeznem az amerikai polgárháborús seregeimet, így lassan időszerűvé válik azok bemutatása is. Valamikor réges-régen már írtam a déli gyalogságomról, így itt az ideje, hogy az elkészült ellenfeleiket is bemutassam…

 

 

blog168-02.JPG

11th Regiment Massachusetts Volunteer Infantry – massachusettsi 11. önkéntes gyalogezred

A polgárháború kitörése után ezt az ezredet 1861. májusában állították fel Bostonban. A nyolc század toborzását május 9-én kezdték meg, majd amikor sikerült feltölteni azokat, az egység a Warren erődbe vonult, ahol, további két századdal egészítették ki az állományát. Az alakulatot főként helybeliek alkották, de szép számmal voltak közöttük charlestown-i és dorchester-i lakosok is. Ennek ellenére, vagy talán pont ezért, az ezredet általában, csak, mint „Bostoni önkéntesek”-et emlegették. Az ezred első parancsnokává a Massachusettsi Milíciától érkezett George Clark, Jr ezredest nevezték ki. Az ezredet június 13-án, még a Warren erődben nyilvánították bevethetőnek, majd négy nap múlva útnak indították őket délre a hadszíntér felé. A bostoni önkéntesek már június 29-én Washington D.C.-be vonultak. A 11-esek egyike volt annak a három massachusettsi ezrednek, amelyek július 21-én részt vettek az első bull run-i csatában. A 11-eseket a Franklin dandárba osztották be, amely a McDowell hadsereg Heintzelman hadosztályának alárendeltségbe tartozott. A csatában az ezred 88 főt vesztett, akik közül 21-en haltak hősi halált, vagy szenvedtek halálos sebesülést. Augusztusban a bostoni önkéntesek a Hooker dandár alárendeltségébe kerültek át. Ez után kora ősszel részt vettek a Washington körüli erődítési munkálatokban. 1861-62 telén Marylandban Bud Ferry és Indian Head vidékén láttak el területvédelmi feladatokat. Időközben a Hooker-t hadosztályparancsnokká léptették elő, így a dandár megnevezése Grover-re változott. Az ezred 1862 tavaszán részt vett a félszigeti hadjáratban, ott voltak Yorktown ostrománál, majd május 5-én Williamsburg-nél és június 25-én Fair Oaks-nál, ez után már csak kisebb csetepatékban vettek részt, és a marven hill-i csata után ki is vonták őket a harcokból, majd Washington védelmére vezényelték őket. Augusztus 27-én részt vettek a második bull run-i csatában, amelynek harmadik napján egy támadás vezettek egy fontos vasúti csomópont, Catlett's Station ellen. Ekkor 28 katonájuk esett el, köztük George E. Tileston alezredes is. A csata után az ezredet ismét hátravonták és csak kisebb harcokban vett részt. 1862-63 telét Falmouth közelében töltötte. Decemberben harcoltak Fredericksburg-nál, majd májusban Chancellorsville-nél. Ekkor már a Carr dandár alárendeltségében voltak Berry hadosztályába beosztva. Ekkora már az ezred kezdeti 1000 fős állományából, már csak 286-an voltak olyanok, akik a kezdetektől fogva részt vettek a harcokban. Július 2-án Gettysburg-nál az emmittsburgi utat védték, amikor is 37 tisztjük és katonájuk esett el (más források szerint 23-an estek el, 96-an sebesültek meg és 10 tűntek el). Az év többi részét is végigharcolták, ott voltak Rappahannock-nál, és Mine Run-nál. 1863-64 telét Brandy Station közelében töltötték. 1864 tavaszán Hancock hadtestének Mott hadosztályában lévő Brewster dandár alárendeltségébe kerültek, ahol részt vettek a híres május 5-6-i wilderness-i csatában, majd hat nap múlva Spottsylvania következett. Május 20. körül az ezredet teljes állományra töltötték fel a massachusettsi 1. ezred maradékából, mivel annak legénységének a nagy része ekkora már kiszolgálta szolgálati idejét. Ez után bevetésre kerültek Cold Harbor-nál, ahol azonban csak kisebb veszteségeket szenvedtek. Idő közben a 11-eseket is elérte az önkéntes ezredek végzete, a személyi állományának egy része kitöltötte a szolgálati idejét és leszerelt. Szerencsére maradtak annyi továbbszolgáló, és újonc, hogy az ezredet nem kellett feloszlatni, de innentől már csak massachusettsi 11. zászlóaljként szerepeltek, miután két századukkal erősítették meg a massachusettsi 16 gyalogezredet. Az alakulatot a leszerelések után újabb csapás érte, 1864. június 23-án Petersburg előtt elesett a parancsnoka William Blaisdell ezredes. A 11-esek részt vettek az 1864. nyári-őszi harcokban, majd 1865. áprilisában Lee hadseregének üldözésében. A polgárháború vége Appomattox közelében érte őket. 1865. július 14-én értek haza Massachusettsbe, ahol Readville-nél oszlatták fel az alakulatot. A polgárháború folyamán a 11-esek 11 tisztje és 153 katonája halt hősi halált, további 2 tiszt és 95 katona halt bele különböző betegségekbe, így összesen 261 fő vesztette életét az ezred állományából.

blog168-03.JPG

blog168-04.JPG

 20th Maine Volunteer Infantry Regiment – maine-i 20. önkéntes gyalogezred

Az ezredet 1862. augusztus 29-én állították fel Adelbert Ames ezredes vezetése alatt. Ekkor a 20-asok a Potomac hadsereg alárendeltségbe kerültek. Az ezred szeptemberben ott volt Antietam-nál igaz még csak, mint a tartalék része, majd decemberben Fredericksburg ostroma következett. 1863. április-májusban Chancellorsville következett volna, ha az ez egész alakulat nem lett volna karanténban egy hibás himlő elleni védőoltás miatt. Május 20-án Ames ezredest magasabb beosztásba helyezték, utódja az ezred élén Joshua Chamberlain lett. 1863. június 2-án az ezred részt vett a gettysburg-i csatában, és ott egyből a harcok sűrűjébe keveredett. A 20-asok a Little Round Top védelmét látták el az uniós állások bal szárnyának szélén. Ezen a napon a Konföderáció alabamai 15. és 47 ezrede indult rohamra ellenük, hogy kivesse őket állásaikból és elfoglalják a kulcs fontosságú magaslatot. A maine-i 20. ezred másfél órai folyamatos harc után kezdet kifogyni a munícióból. A déliek ezt látva még egy utolsó támadásra készültek, de megelőzték őket a maine-iek és a velük együtt szuronyt szegezve rohamra induló pennsylvaniai 83. gyalogezred katonái lezúdultak a dombról és szétszórták a meglepett szürkéket, akik közül sokakat foglyul ejtettek, köztük a 47-esek parancsnokát, Michael Bulger alezredest. A háború elejétől fogva az Unió hadseregét vereségek sorozata rázta meg, a katonák morálja a mélyponton volt, ekkor került sor a gettysburg-i csatára, ahol ha a délieknek sikerül szétzúzniuk a kékek bal szárnyát, nagy valószínűséggel átkarolhatták volna azt, újabb súlyos vereséget mértek volna az északiakra. Nos a 20-asok ezt akadályozták meg, és ha nagyon áttételesen is de hozzájárultak a gettysburg-i győzelemhez, amely visszaadta az északiak önbizalmát, amely végül a háború megnyeréséhez vezetett. Gettysburg után az ezred részt vett az 1864. májusi spotsylvania-i csatában, Petersburg ostromában, 1865. áprilisában five forks-i ütközetben és végül ott volt Appomattoxnál is. A győzelem után az ezred május 2-án haza indult és 12-én el is érte Washington D.C.-t, ahol a szolgálati idejüket kiszolgált katonákat június 4-én leszerelték, de a többiek sem maradtak sokáig mundérban, ők július 16-án kapták meg az obsitlevelüket. A háború során a maine-i 20-asok soraiban összesen 1.621 katona szolgált, akik közül 147-en estek el, illetve 146-an haltak meg különféle betegségekben, 381-en sebesültek meg és 15-en estek a déliek fogságába.

blog168-05.JPG

28th Regiment Massachusetts Volunteer Infantry - massachusettsi 28. (ír) önkéntes ezred

A 28-asok voltak a második, olyan massachusettsi alakulat, amelynek személyi állományának a többségét írek alkották. Az ezredet 1861 végén állították fel Bostonban, a hivatalos megalakulásának dátuma december 13. A kiképzés és az összekovácsolás után az ezred előbb a IX. hadtesthez került, majd innen a II. hadtesthez, annak is a híres 4. (ír) dandárjába. A 28-asok ott voltak a keleti hadszíntér majd minden fontosabb hadieseményénél, így 1862. szeptemberében Antietam-nál, decemberben Fredericksburg-nál, 1863. április-májusában Chancellorsville, júliusban Gettysburg-nél, az 1864-es nyári hadjáratban, majd 1865-ben Petersburg ostrománál, és végül Appomattox-nál is. A háború során ezt az ezredet is elérte az a válság, amikor is az önkéntesek három éves szerződése lejárt, így 1864. január 1-én kénytelenek voltak, egy öt századból álló zászlóaljjá átalakulni. A 28-asokat, akár csak számos másik massachusettsi alakulatot Readville-ben 1865. júniusában oszlatták fel. A háború során 1.746 fő szolgált az ezred kötelékében, akiknek mintegy negyede halt hősi halált a csatamezőn, vagy vesztette életén az ott szerzet sebesülése, vagy betegségek következtében, illetve hadifogságba esett, vagy eltűnt. Ezzel az eredménnyel az Unió hadseregében, a hetedik legsúlyosabb veszteséget elszenvedett ezreddé vált. Az ezred jelmondata „Faugh a Ballagh!” azaz „Tisztítsd meg az utat” volt.

 blog168-06.JPG

blog168-07.JPG

54th Massachusetts Infantry Regiment – massachusettsi 54. gyalogezred

Ha már északi sereg, akkor legalább egynek akkori szóhasználattal színesnek, maival szólva afro-amerikainak kell lenni, és melyik lehetne más, mint a híres 54. ezred, amely történetét a nagyszerű szereposztással bíró Glory (nálunk a teljesen hibás 54. hadtest néven is futó) film dolgozta fel. Az ezred 1863. márciusában állt fel az emancipációs törvény elfogadása után Robert Gould Shaw ezredes parancsnoksága alatt, mint az egyik első színesbőrűek alkotta alakulat. Az 54-es tisztikarát a hadügyminiszter helyettes döntése nyomán csak fehérek alkották, de a 29-ből 24 volt veterán, igaz közülük csak hat volt hivatásos. Az ezredet Boston mellett kezdték felállítani, de hamarosan azzal voltak kénytelenek szembesülni, hogy sokkal több katona jelentkezik, mint amire számítottak, így kénytelenek voltak megszigorítani az orvosi szűrést. Az ezred morálja nagyon magas volt, annak ellenére, hogy tudták, hogy egy 1862. december 23-án, délen elfogadott törvény értelmében, sem a fehér tisztekre, sem a fekete katonákra nem vonatkozott a hadifogoly státusz és fogságba esésük esetén halál várt rájuk. Az ezred hadtörténete nem indult túl fényesen. Miután 1863. május 26-án elhagyták Bostont, délre vonultak, ahol a James Montgomery által vezetett, felszabadított rabszolgákból álló dél-karolinai 2. önkéntes ezred katonáival közösen rajtaütöttek Combahee Ferry-n, ennek hatására a közeli Darien lakossága elmenekült. Montgomery, bevonult az elhagyott városba és elrendelte annak kifosztását és felgyújtását, amelyet Shaw az 54-esek parancsnoka kifogásolt, mivel szerinte az, súlyosan aláásta az alá rendelt csapatok morálját. Azonban az első valódi katonai akció sem váratott sokáig magára, július 16-án a dél-karolinai James Islandnál az 54-esek megállították a déliek rohamát, miközben 42 főt vesztettek. Két nappal később, július 18-án az ezred volt a Charleston melletti Wagner erőd elleni roham élegysége. Az 54-esekből mintegy 600-an indultak támadásra, közülük Shaw-val a parancsnokkal egyetemben 30-an haltak hősi halált, és további 24-en haltak bele az itt szerzett sebeikbe, 15-en fogságba estek, illetve 52-en eltűntek, míg a sebesültek száma elérte a 149-et. Az 54-esek összesen 272 embert vesztettek, ami a legmagasabb veszteség volt a polgárháború alatt, amit egy egység, egy bevetés során elszenvedett. Ugyan a támadás során sikerült a falakra felkapaszkodni és egyes részeit bevenni, de azt a támadók nem tudták azt megtartani. Ennek ellenére az 54-eseknek sikerült megváltoztatniuk a fekete csapatokról elterjedt negatív képet, ami meggyorsította további színes alakulatok felállítását. A csata érdekessége, hogy évtizedekkel később William Harvey Carney őrmester, az itt szerzett érdemeiért megkapta a Kongresszusi Becsületrendet, noha nem ő volt az első fekete, aki ebben a kitüntetésbe részesült, de ez volt a legkorábbi hőstett, amiért egy afro-amerikai katona elnyerte azt. Fort Wagner után Edward Hallowell ezredes vette át a parancsnokságot. Az olustee-i csatában az 54-esekre a hátvéd szerepe jutott, így jutottak el egy állomásra, ahol egy északi sebesültekkel zsúfolt vonatot találtak egy meghibásodott mozdonnyal. Az 54-esek kezdetben kézi, majd lovak segítségével 42 órán át tolták a szerelvényt megmentve ezzel bajtársaikat.1864. novemberében a honey hill-i csatában, egy csak feketékből álló dandár részeként sikerrel verték vissza a déliek támadását, majd 1865 áprilisában harcoltak a boykin’s mill-i csatában is. Az ezredet 1865. szeptember 1-én Bostonban oszlatták fel. Az 54-eseknek a háború alatt 5 tisztje, és 104 katonája esett el, további 1 tiszt és 160 katona halt meg különböző betegségek következtében az ezred teljes vesztesége 270 fő volt.

blog168-08.JPG

Igazából, amikor kiválasztottam az alakulatokat, a rendelkezésemre álló hadilobogók alapján döntöttem és csak a véletlen műve, hogy a négy ezredből három massachusetts-i lett.

 blog168-09.JPG

blog168-10.JPG

blog168-11.JPG

blog168-13.JPG

blog168-14.JPG

blog168-12.JPG

Ambasa

Szerző: ambasa  2015.08.11. 00:00 2 komment

Címkék: amerikai polgárháború újkor wargame USA 20mm

A bejegyzés trackback címe:

http://karosszektabornok.blog.hu/api/trackback/id/tr987697500

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

janos900 2015.08.11. 05:56:55

Jó lett a cikk! A sereg meg szépen passzol az ellenfélhez. :) Az évszámoknál vannak 19..-asok is a szövegben, érdemes friss szemmel átnézni.

ambasa 2015.08.11. 08:11:47

@janos900:

Köszi, igen tegnap már sem időm, sem kedvem nem volt átnézni, de mm megteszem.

TG