blog177-01.jpgHa a felől érdeklődnék, hogy ki is volt a legeredményesebb tengeralattjáró-parancsnok, minden bizonnyal sokan Günther Prien, Scapa Flow bikájának a nevét említenék, de ő csak a 9. a második világháborús ászok között 162. 769 tonna elsüllyesztett hajótérrel. A kicsit tájékozottabbak esetleg a 3. Erich Topp-ot (197.460 tonna), vagy az 1. Otto Kretschmert említenék (273.043 tonna). Ez így is lenne, ha csak a második világégést vennénk figyelembe, azonban a nagy háborúban öt olyan tengeralattjáró parancsnok tevékenykedett, aki 200.000 tonna feletti hajóteret pusztított el, és közülük négy felülmúlta a legeredményesebb második világháborús kapitány teljesítményét is. De közülük is kiemelkedik, az egyáltalán nem németes hangzású névvel megáldott Lothar von Arnauld de la Perière, aki összesen 15 bevetése alkalmával csaknem 200 hajót küldött a tenger fenekére több, mint 450.000 tonna összesített vízkiszorítással. De ki is volt ő…

Mint neve is mutatja, a la Periére család francia származású. Dédapja Jean-Gabriel Arnauld, Seigneur de la Perière miután egy párbajban összemérte kardját egy Bourbon herceggel, ezért 1757-ben kénytelen volt elhagyni hazáját és a Poroszországba távozni. Ekkoriban Nagy Frigyes uralkodott la Periére új hazájában, amely határtalan lehetőségeket kínált egy tehetséges katonának, és a dédpapi minden bizonnyal az volt, hiszen egészen a tábornoki rangig vitte. E közben háromszor nősült és tizennégy gyermeket nemzett. Közülük a 12. az 1800-ban született Eugen Ahasverus Albertus volt. Nos Albertus, aki a nagypapa volt szintén eléggé forróvérű lehetett mivel ő is kétszer házasodott és összesen 10 gyermeke lett. Második felesége, Olga Spalding 1856-ban hozta világra Eugen Emil Alexander Valentin von Arnauld de la Perière-t, hősünk apját. Alexander állami szolgálatba állt, majd nőül vette Bertha Müllert. Házasságuk második gyümölcseként 1886. március 18-án hozta világra a kis Lothart Posen-ban (ma Poznan). Lothar tanulmányait a wahlstatt-i, kadétiskolában kezdte, majd Lichterfelde-be folytatta. A kadétiskolák befejezése után, de la Periére 1903-ban belépett a Császári Haditengerészet kötelékébe. Kezdetben a SMS Kurfürst Friedrich Wilhelm, majd a Schlesien és Schleswig-Holstein sorhajókon szolgált. 1911. és 1913. között a később híressé vált SMS Emden cirkálón volt torpedótiszt. Amikor kitört az első világháború, de la Periére éppen Hugo von Pohl tengernagy segédtisztjeként szolgált Berlinben. Az ellenségeskedések megkezdése után a haditengerészet léghajós osztályához került, majd 1915-ben átvezényelték a tengeralattjáró fegyvernemhez. Miután még abban az évben elvégzett egy tanfolyamot Pólában, augusztusban kinevezték az U 3, majd novemberben az U 35 parancsnokává.

blog177-03.jpg

blog177-02.jpg

Arnauld de la Perière a háború hátralévő részében 14 bevetésen vett részt a Földközi-tengeren, miközben 194 hajót süllyesztett el 446.708 bruttó regiszter tonna összesített vízkiszorítással (más adatok szerint 193 kereskedelmi hajót 453.369 tonna, 2 hadihajó 2.500 tonna), illetve ezen felül megrongált további 8, összesen 34.312 tonna vízkiszorítású hajót.

1916. február 26-án sikeresen torpedózta meg a francia La Provance 13.753 tonnás segédcirkálót (felfegyverzett kereskedelmi hajó) útban Franciaországból Thesszaloniki felé, Cerigo-sziget közelében, fedélzetén 1.800 francia katonával, akik közül 990 a tengerbe veszett. (a hajó fénykorában egy 1.500 személyes óceánjáró volt)

Három nap múlva, pedig a brit HMS Primula ágyúnaszád vált az áldozatává.

Az 1916 áprilisában-májusában lévő bevetésén 23 hajót süllyesztett el mintegy 68.000 tonna összvízkiszorítással, majd még ugyanabban az évben, a következő bevetése alkalmával, még ezt is felülmúlta. Májusban és júniusban, alig öt hét alatt további 54 hajót küldött a hullámsírba 91.150 össztonnatartalommal. Ez alatt a portyája alatt alig négy torpedót használt fel, amelyből egy indítás nem járt sikerrel.

1916. október 2-án a francia Rigel ágyúnaszádot sikerült megsemmisítenie.

blog177-05.jpg

blog177-04.jpg

A legnagyobb zsákmánya az SS Gallia csapatszállító volt. A 14.966 tonnás, 174 méter hosszú hajó 1916. október 3-án futott ki Toulon kikötőjéből fedélzetén 2.350 fővel, számos löveggel és hozzá való lőszerrel (1.650 francia, és 350 szerb katona, továbbá 350 tengerész) útban Thesszaloniki felé. A következő nap valahol Szardinia és Tunézia között az U 35 megtámadta és egy torpedóval eltalálta. A hajó fedélzetén tárolt hadianyag felrobban és a hajót alig 15 perc alatt elnyelték a hullámok. A robbanást követően a fedélzeten pánik tört ki, mivel a mentőcsónakok egy részét nem lehetett leengedni, így a fedélzeten tartózkodók százai vetették át magukat a korláton. A helyzetet súlyosbította, hogy a robbanás következtében a rádió tönkrement, mielőtt segélykérő jelet adhattak volna le. A túlélőket a következő nap a Chatearenault védett cirkáló mentette ki. Pontos veszteséglista nem ismert, de az áldozatok számát 600 és 1.800 közé teszik. Ez utóbbi esetben ezé a francia hajóé a szomorú elsőség, amelynek katasztrófája során a legtöbben pusztultak el.

blog177-06.png

Sikereit 1916. október 11-én a legmagasabb német katonai kitüntetéssel a Pour le Mérit-tel jutalmazták.

Nem sokkal a háború vége előtt az U 139 parancsnoka lett, amellyel, még októberben, közvetlenül a háború vége előtt, négy hajót süllyesztett el és egyet megrongált.

Lothar von Arnauld de la Perière győzelmei többségét, hajója 8,8 cm-es fedélzeti ágyújával aratta, mindössze 74 torpedót bocsátott útjára harci körülmények között, amelyből csak 39 volt eredményes. Talán ebből is látszik, hogy szinte sohasem támadott a tenger alá merülve.

blog177-08.jpg

blog177-09.jpg

Az U 35

Az U 35 egy U-31 osztályú tengeralattjáró volt, testvérhajói az U 31-41 voltak. Az U 31 osztály egy nyílt tengeri típus volt. A Hans Techel mérnök tervezte kettős hajótesttel készült hajó vízkiszorítása a felszínen 685, lemerülve 878 tonna volt. Hossza 64,7 szélessége 6,32 méter volt, míg felszínen haladva 3,56 méter mélyen merült a tengerbe. Meghajtásáról két 1.850 Lóerős dízelmotor gondoskodott, míg lemerülve két 1.200 lóerős villanymotor. Két hajócsavarja segítségével, felszínen 16,4 csomós (30,4 km/h), míg lemerülve 9,7 csomós (18 km/h) sebességet volt képes elérni. Gazdaságos 8 csomós (15 km/h) sebesség mellet 9.790 tengeri mérföldet (16.280 km) tudott megtenni a felszínen, lemerülve 5 csomós (9,3km/h) sebességnél 80 tengeri mérföldet (150 km). Maximális megengedett merülési mélysége 50 méter volt. Legénysége 4 tisztből és 31 tengerészből állt. A mind a hajó orrába, mind a tatjába 2-2 50 cm-es (20 hüvelykes) torpedóvető csöve építettek be, amelyhez összesen 6 torpedót szállított a fedélzeten. Ezen kívül rendelkezett még egy 8,8 cm-es ágyúval is (néhány testvérhajóján 10,5 cm-es volt, illetve volt olyan, amelyen menetközben cserélték ki azt).

 blog177-10.jpg

blog177-11.jpgA hajó gerincét 1912. december 20-án fektették a kieli Krupp Germania hajógyárban, azonban a hajó csak 1914. március 1-én készült el, a diesel motorok fejlesztése közben felmerül gondok miatt. Az U-35 az év november 3-án állt szolgálatba, Waldemar Kophamel sorhajóhadnagy parancsnoksága alatt. A hajót a Helgolandnál állomásozó II. flottilla kötelékébe osztották be. A háború kitörése után a hajó két felderítő bevetést hajtott végre az Északi-tengeren, miközben elsüllyesztett 17 kereskedelmi hajót 25.726 tonna összvízkiszorítással. Ezt követően az U 34-gyel a Földközi-tengere hajózott, miközben tovább 3 hajót süllyesztettek el 4.067 tonna vízkiszorítással. Itt Kophamel további két portyát hajtott végre, miközben további 15 hajót küldött a tenger fenekére 59.409 tonna összesített vízkiszorítással. Ezen bevetések alatt 1915. október 23-án támadta meg sikeresen a brit Marquette szállítóhajót az Égei-tengeren. Kophammel mellesleg a 9. legsikeresebb első világháborús tengeralattjáró parancsnok volt, összesen 54 hajót süllyesztett el 148.852 tonna összesített tonnatartalommal, az U 35 után az U 140 parancsnokságát vette át, túlélte a háborút.

1915. november 18-án de la Periére vette át a hajó parancsnokságát és egészen 1918. március 16-ig töltötte be azt. Ezt követően Ernst von Voigt sorhajóhadnagy parancsnoksága alatt a hajó további két bevetést teljesített még a háború végéig. A második bevetése alatt azonban a hajtóművei meghibásodtak és ezért meg kellett szakítani a bevetést. Az U-35 utolsó parancsnoka az október 14-én kinevezett Heino von Heimburg sorhajóhadnagy lett, aki a hajót sikeresen hazavezette Kielbe.

A háború után az U 35 Angliába került, ahol a Blythben valamikor 1919. és 1920. között szétbontották.

 Az U 35 legénysége:

Lothar

Arnauld de la Periera

Kapitänleutnant

Reinhold

Badewitz

Leutnant z.S.d.R

Richard

Berger

U-Steuermann

Erwin

Ettel

Leutnant z.S

Hans

Fechter

Oberingenieur

Edmund

Graef

Marine-Oberingenieur

August

Haiungs

 

Heino

Heimburg

Kapitänleutnant

Helmut

Hunaeus

Leutnant z.S

Wilhelm

Kaiser

Oberleutnant z.S

Gerhard

Kobbelt

Oberleutnant z.S

Heinrich

Kohrs

Marine-Oberingenieur

Otto

Kophamel

Oberleutnant z.S

Waldemar

Launburg

Oberleutnant z.S

Otto

Loycke

Oberleutnant z.S

Albert

Neumann

 

Horst

Obermüller

Oberleutnant z.S

Wilhelm

Preuβen Prinz v.

Leutnant z.S

Alphons

Sage

Vize F.T.Meister d.R

Hinrich

Schelling

Marine-Ingenieur

Karlgeorg

Schuster

Kapitänleutnant

Stanislaus

Skwara

U-Oberbootsmannsmaat

Wolfgang

Steinbauer

Kapitänleutnant

Erwin

Terra,de

Oberleutnantz.S

Ernst

Voigt v.

Kapitänleutnant

 

Testvérhajói közül az U 31, az U 32, az U 34, az U 36, az U 37, az U 39, az U 40 és az U 41 harci cselekmények közepette veszett oda, a háború végét csak az U 33, az U 35 és az U 38 érte meg. Ezen hajók sorsa egy-egy hajóbontóban pecsételődött meg.

blog177-07.jpg

 Az U 35 egyik 1917-es bevetéséről propagandafilm is készült, Der Magische Gürtel címmel, az interneten hosszabb és rövidebb változata is megtalálható. Én ide a rövidebb, de jobb minőségű változatot illesztem be, de aki a teljes változatra is kíváncsi az itt megtalálja:

 44 perces változat (közepes minőség)

110 perces változat (gyenge minőség)

 

blog177-16.jpg

A háború után Lothar azon kevés tiszt egyike volt, aki a minimálisra csökkentett Reichsmarine kötelékében maradt. A 20-as években az SMS Hannover, majd az SMS Elsass sorhajók fedélzetén szolgált, mint navigációs tiszt. Ezt követően 1928. és 1930. között az Emden könnyű-cirkáló parancsnoki posztját töltötte be (ez nem az az Emden, amelyen ifjú korában szolgált). 1931-ben kapitánnyá léptették elő, közvetlenül nyugállományba vonulása előtt. Azonban továbbra is megmaradt hivatásánál és 1932. és 1938. között a Török Tengerészeti Akadémián tanított.

blog177-13.png

A második világháború kitörés után reaktiválták. 1940-ben Danzig városának tengerészeti parancsnoka volt, majd hasonló beosztásokat látott el Belgiumban és Hollandiában. A nyugat-európai villámháború után ellentengernaggyá léptették elő és kinevezték a Bretagne-félsziget, majd később az egész francia tengerpart tengerészeti parancsnokává. 1941. február 1-én altengernaggyá léptették elő. Ebben a mivoltában következett be tragikus halála is. 1941. február 24-én, alig 54 éves korábban Le Bourget-ban felszállás közben repülőgépe katasztrófát szenvedett, miközben egy titkos diplomáciai küldetésen vett részt, útban a Vichy Franciaországba.

Berlin legrégebbi temetőjében, az Invalidusokban helyezték örök nyugalomra.

 blog177-14.jpg

Katonai pályafutása:

-1903. április 1. - tengerészkadét (Seekadett)
-1904. április 15. - tengerészzászlós (Fähnrich zur See)
-1906. szeptember 28. - korvetthadnagy (Leutnant zur See)
-1909. március 27. - fregatthadnagy (Oberleutnant zur See)
-1914. december 16. - sorhajóhadnagy (Kapitänleutnant)
-1922. április 1. - korvettkapitány (Korvettenkapitän)
-1928. november 1. - fregattkapitány (Fregattenkapitän)
-1930. október 1. - sorhajókapitány (Kapitän zur See)
-1937. január 25. - ellentengernagy (char.Konteradmiral)
-1939. augusztus 19. - altengernagy (char.VizeAdmiral)
-1940. június 1. - szolgálaton kívüli ellentengernagy - (Konteradmiral a.D.)
-1941. február 1. - altengernagy (Vizeadmiral z.V.)

Főbb parancsnoki beosztásai:

U 35 tengeralattjáró: 1915. november. 13 – 1918. március 16.

U 139 tengeralattjáró: 1918. május 18. – 1918. november 11.

Emden cirkáló: 1928. szeptember 24. – 1930. október 10.

Kitüntetései:
-Pour le Mérite (1916. október 11,)

-Vaskereszt I. és II. fokozata (1914.)

-A Hohenzollern Királyi Ház Rendjének Lovagkeresztje (Ritterkreuz des Königlichen Hausordens von Hohenzollern) (1916.szeptember. 11.)

-Koronarend (Kronenorden) IV. osztálya

-Tengeralattjárós Hadijelvény (U-Boot-Kriegsabzeichen) (1918)

-Szolgálati érdemkereszt (Dienstauszeichnungskreuz)

-Hanzakereszt (Hanseatenkreuz) Hamburg

-Az osztrák Császári Lipót-rend Lovagkeresztje (Ritterkreuz des österreichisch-kaiserlichen Leopold-Ordens)

-Az osztrák-magyar Császári Vaskorona-rend III. osztálya (Orden der Eisernen Krone)

-Az osztrák-magyar Katonai Érdemkereszt III. osztálya (Österreichisches Militärverdienstkreuz)

-A török Érdemérem ezüst fokozata kardokkal ékesítve (Liakat-Medaille)

-A török Gallipoli Csillag (Harp Madalyası - Eiserner Halbmond)

blog177-15.jpg

Harci tevékenységéről eképpen vallott:

"Az én bevetéseim meglehetősen unalmasak voltak. Megálltunk a hajók. A legénység átszállt a mentőcsónakba. Ellenőriztük a hajók iratait, közöltük a legénységgel, hogyan lehetne elérni a következő kikötőt, majd elsüllyesztettük a megállított zsákmányt."

Annak ellenére, hogy ízig-vérig egy igaz porosz arisztokrata volt, de szerénysége, és képzettsége miatt legénysége körében nagy tisztelet övezte. A hajóján uralkodó családias légkör kialakulását segítette az U 35 kabalamajma, Fipps. Lothar von Arnauld de la Periere nem volt a tengeralattjáró hadviselés megújítója, egyszerűen mesteri módon alkalmazta a tanultakat, ugyanakkor lovagiasan és emberségesen bánt az általa elsüllyesztett hajók legénységével, mindig betartotta a tengeri hadviselés írott és íratlan szabályait, még akkor is amikor ettől már felsőbb parancsra eltekinthetett volna. Nem véletlen, hogy míg más tengeralattjáró parancsnokokat gyakran illetek a kalóz váddal, sőt egyeseket a háborúk után katonai bíróság elé is állítottak Lothar von Arnauld de la Periére szemben ilyen vád sohasem merült fel. Talán az egyetlen eset, amikor figyelmeztetés nélkül támadott - a hadihajókat kivéve – az SS Gallia esete volt, de ekkor is az érvényes hadijognak megfelelően járt el.

blog177-12.jpg

Ambasa

Szerző: ambasa  2015.11.03. 00:00 Szólj hozzá!

Címkék: hajózás hadtörténelem első világháború Németország

A bejegyzés trackback címe:

http://karosszektabornok.blog.hu/api/trackback/id/tr378038486

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.

Tetszett a bejegyzés? Kövesd a blogot!

blog.hu