Még tavaly elhatároztam, hogy összegyűjtöm, és szabadidőm adta lehetőségekhez mérten végigrágom magamat a Magyar Királyi Honvédséggel foglakozó összefoglaló műveken, hogy megosszam tapasztalataimat és szubjektív véleményemet ezekről a könyvekről. Sajnos ez akkora mennyiség, hogy egyszerre nem fog menni, ezért 3-4 könyvenként fogok időről időre sort keríteni ezekre a csokorba szedett könyvismertetőkre…

blog184-01.jpgBonhardt Attila: Zrinyi II rohamtarack - A Magyar Királyi Honvédség páncélosai (PeKo Publishing 2015)

A PeKo Publishing ritka színfoltja a magyar könyvkiadásnak. Kizárólag második világháborús témákat dolgoz fel. Eddig két könyve jelent meg a magyarországi hadszíntéren folyó harcokkal kapcsolatban, illetve létezik egy sorozata, amely különböző, második világháborús páncélost mutat be száz, jó minőségű A4-es fotón keresztül rövid leírással fűszerezve. Ezek a könyvek fekvő A4-es formátumukat és jellemzőjük a kétnyelvű, magyar és angol szöveg, amely szerintem igen helyesen segíti a külpiacokon való megjelenést, és így a kiadó hosszabb távon való megmaradását. Nos ez alól ez a könyv némileg kivétel, mert itt külön jelent meg magyar, illetve angol nyelvű változat. Mint már fentebb, a másik könyv kapcsán írtam a szerző elismert kutatója a témának.

A kötet első tíz oldalán röviden megismerhetjük a típus kifejlesztésének történetét, műszaki leírását és az egyes gyártási sorozatok közötti különbséget, illetve a rohamtüzér alakulatok szervezetét és harci alkalmazásukból is felvillan néhány esemény.

Ez után következnek a képek, amelyek kétharmada érthető okokból leginkább a kiképzési időszakban készült. A képaláírások jelentős része itt is a különböző változatok közötti eltéréseket ismerteti, de található egyetlen egy belső fotó is. A képekről megismerhetünk számos rohamtüzért név szerint is. Az utolsó harmadba a harctéri, részben pedig a budapesti bekerítésben visszamarad roncsokról készült fotók kerültek. Minden képen látható a jogtulajdonos is, amelynek túlnyomó többsége a szerző, de vannak kivételek is. Ezek közül talán a legérdekesebb a Barankay család tulajdonába lévő kettő, amely Barankay József százados temetésén készültek.

Ugyan én nem szeretem az ilyen ”képeskönyveket” de a magyar vonatkozása miatt kivételt tettem, ráadásul az eredetik közel 5500 Ft-os árból is megspóroltam 20%-ot mivel a megjelenés első hónapjában rendeltem meg az Alexndra Online-on keresztül. A tervek szerint jövőre várható egy újabb, ilyen magyar vonatkozású kötet, amely a Nimród történetét dolgozza fel, már alig várom!

 

blog184-02.jpgSomogyi Győző: Hungarian Soldier int he World Wars 1914-1918, 1939-1945 – A világháborúk magyar katonái 1914-1918, 1939-1945 (Zrínyi 2015)

Mostanában a Zrínyi Kiadó örvendetes módon felújította a Somogyi-féle egyenruhás könyvek kiadását. Amellett, hogy több, régebben megjelent könyvet is újra kiad hol eredeti, hol átdolgozott formában, születnek újak is. Ez a most ismertetésre kerülő könyv is részben ilyen. Nos miért is csak részben? A könyv, noha nekem nincs meg, de szemlátomást nagyban támaszkodik a korábban megjelent huszárokkal foglakozó könyvekre, amit a lovasság - arányaihoz képest szerintem – túlsúlyossága is mutat. A könyv a Millenium in the Military – Egy ezredév hadban sorozat keretében jelent meg, amely keretében idén több, számomra érdekesnek tűnő rész is megjelent, beleértve a Mátyás seregét feldolgozót is. Az már csak egy vágyálom, hogy vajon mikor fognak kiadni egy, azt ezt megelőző időszakot is feldolgozó színvonalas munkát.

A könyv 110 oldalas, minden oldalon általában több rajzzal, amely nem csak honvédeink egyenruháját és felszerelését, hanem a jelentősebb nehézfegyverzetet is megpróbálja bemutatni.

Az első 52 oldalon bemutatásra kerül az Osztrák-Magyar Monarchia hadseregén belül működő Honvédség, illetve a Közös Hadsereg magyar vonatkozású elemei. Beleértve a magyar gyalogezredek hajtókaszíneit, a rendfokozati- és csapatjelvényeket. Végég követhetjük az egyes fegyvernemek, és szakcsapatok egyenruhájának és felszerelésének változását. Megismerhetjük a tüzérség, a Haditengerészet és a Folyamerők, no meg a Légjáró csapatok néhány fontosabb eszközét. A főbb haderő- és fegyvernemek mellett bemutatásra kerül olyan kevésbé ismert szakcsapatok, mint a trén, illetve az egészségügyi szolgálat. A könyv nem feledkezik meg a fontosabb kitüntetések, a hadilobogók, és egy-egy híresebb katona bemutatásáról sem szerencsére.

Az első világháborús rész után egy-egy oldalon kerül bemutatásra a Tanácsköztársaság Vörös Hadseregének, és a Nemzeti Hadsereg katonái.

Az ezt követő ötven oldalon a Magyar Királyi Honvédség, és az ahhoz kapcsolódó fegyveres szervezetek egyenruhái és a felszerelési tárgyai kerülnek ismertetésre, a könyv első feléhez hasonló módon. Itt is megismerhetjük a rendfokozati jelzéseket, a fegyvernemi színeket, a kitüntetéseket, a hadilobogókat, a fegyvereket, és néhány jelentősebb katonánkat is.

Nos a szándék jó volt a kivitelezés kevésbé. A könyv angol és magyar nyelvű, amely elvben segíthetné a világháborúkban és a közte lévő időszak magyar katonáinak egyenruháinak és felszerelésének bemutatását a külföldi közönséggel, de nem így. Noha, az általam újabbnak vélt rajzok alapján Somogyi már kezd megtanulni lovat rajzolni, azonban az arányokkal még mindig komoly baj van. Erre a legjobb példa Horthy egész oldalas lovas rajza (59. oldal), amelyen a Kormányzó majdnem nagyobb, mint az alatta lévő paripa. Mellesleg Horthy kétszer is szerepel könyvben, egyszer, mint tengerész, egyszer az ominózus lovas ábrázoláson. Én elhiszem, hogy a szerző, vagy a könyv megrendelői szemlátomást hódolattal adózik(nak) az egykori magyar államfőnek, de az utolsó rajz, inkább nevetségessé teszi szerintem. Erre az esetre tökéletesen illik a kevesebb, néha több mondás. Sajnos nem csak a fenti rajz aránytalan, de számos repülőről, hajóról, és más egyéb haditechnikai eszközről készült is (52- 53. 106-107. oldalak). A képeket nézegetve, néha az merült fel bennem, hogy ezeket akár egy-egy ügyesebb kezű általános iskolás is készíthette. Számomra, mint makettezőnek az is zavaró, hogy gyakran a művészi ábrázolás kedvéért ugyanazon egyenruháknál más és más árnyalatokat használt a rajzoló, ami nem segít a majdan elkészülő magyar seregem elkészítésénél.

János barátom egyszer Somogyi könyveit magyar Osprey-nak titulálta, nos a könyv engem sokkal inkább emlékeztet Funcken világháborús könyveire, mind stílusában, mind rajzai minőségében (Elnézést Funcken!), de annak minőségét ez a kötet meg sem közelíti. A könyv 2.500 Ft-os ára ugyan nem drága, de ennél többet nem is ér (én szerencsére ráadásul a szokásos 20%-os kedvezménnyel vettem közvetlenül a kiadótól). Nem mondom, hogy felesleges pénzkidobás volt, de így utólag a hiánya a könyvespolcomról, nem töltene el álmatlan éjszakákkal.

 

blog184-03.jpgMujzer Péter: Huns on Wheels – Hungarian Mobile Forces in WWII Armoured, Cavalry, Bicycle Troops, motorised Rifle (Magánkiadás 2015.)

Mielőtt a könyv megjelent volna már felkeltette az érdeklődésemet, mivel az interneten a szerző sorra publikált általam még sohasem látott fotókat a Magyar Királyi Honvédség páncélosairól, járműveiről és fegyvereiről. Maga a szerző, noha a fiatalabb korosztály számára nem annyira ismert, nem ma kezdte a szakmát, már a kilencvenes évek elején is publikált, pl. társszerzője volt a kitűnő Horridó című könyvnek. Maga a könyv egy érdekes kezdeményezés, a könyv olvasása közben végig az volt az érzésem, hogy a szerző a nem magyar anyanyelvű olvasónak próbálta meg bemutatni a Magyar Királyi Honvédség páncélos- és gyorscsapatainak történetét és felszerelését. Nos lássuk, hogy mennyire is sikerült ezt a célt megvalósítania.

A könyv bevezetője már önmagában is érdekes, volt számomra, hiszen a szerző családi indítatását meséli el a téma iránt, amikor is bemutatja Móker Józsefet, aki a szerző nagymamájának legfiatalabb öccse volt és rádiós lövészként szolgált a 30. harckocsi ezredben az 1942-43-as don-kanyari harcok idején.

A könyv első fejezete röviden ismerteti a magyar haderő két világháború közötti helyzetét. Gyakorlatilag ebből a részből a nem magyar olvasó dióhéjban megismerheti, és megértheti azokat a hatásokat, amelyek a trianoni békediktátum okozott, és amelyek meghatározták a két háború közötti magyar kül- és katonapolitikát, illetve amely miatt a magyar fegyveres erők fejlődése olyan pályát írt le amilyet.

A második fejezet magát a magyar gyorscsapatokat mutatja be, kialakulásukat és szervezetüket. Ezen belül külön részt kap a sereg- és csapatlovasság, a kerékpáros- és gépesített csapatok, a könnyűgyalogság.

A harmadik fejezet már kifejezetten a páncélos csapatokról szól, itt is bemutatásra kerül röviden azok háború előtti szervezete és fegyverzete. Gyakorlatilag a második és a harmadik fejezet azokat a háború előtti próbálkozásokat és útkereséseket mutatja be, amelyen keresztül végül is kialakult a magyar gyorscsapatok szervezete és fegyverzete.

A negyedik fejezetből immár a háború alatti hadrendi elemeket ismerhetjük meg viszonylag részletesen.

Az ötödik fejezet a kiképzési rendszert, annak szervezetét és metodikáját, a tisztikar összetételét írja le.

A hatodik fejezet 17 alfejezetben mutatja be a magyar gyorscsapatok harcait a második világháború folyamán. Külön részekben mutatja be a szlovák-magyar határháborút, az észak-erdélyi bevonulást, a Jugoszlávia elleni háborút, a Szovjetunió elleni hadjáratot, a Don menti harcokat, a megszálló csapatoknak alárendelt páncélosokat, a 2. páncéloshadosztály 1944-es galíciai harcait, a lovas hadosztály a Pripjaty-mocsaraktól Varsóig tartó küzdelmeit, a 2. páncélos hadosztály erdélyi támadó hadjáratát, beleértve a tordai csatát, majd további harcait egészen a háború végéig. Ugyanígy kölön rész kap az 1. páncéloshadosztály 1944-45-ös romániai és magyarországi harcai, Budapest ostroma, és a háború végi utóvédcsaták, iletve a németországi átképző tanfolyamok. Ennek a fejezetnek a végén röviden megismerhetjük a magyar páncélvonatokat is, de ezeket sajnos tényleg csak érintőlegesen. Ez a fejezet amellett, hogy bemutatja a magyar gyorscsapatok háborús helytállását, nem rejti véka alá, főleg a kezdeti időkre jellemző technikai, kiképzési és szervezeti hiányosságokat. Az események jobb megértését számos térkép is segíti, bár ezek általában magyar és német megnevezéseket tartalmaz, miközben a könyv szöveganyaga az angolos átírást használja, ami talán megzavarhatja a kevésbé tájékozott olvasót.

A hetedik fejezet a bemutatja a könyv tárgyát képező csapatok fegyverzetét és felszerelését, annak ipari hátterét. Ez a fejezet egyben egy típusismertető is, amelyben röviden megismerhetjük a fontosabb és kevésbé fontosabb páncélosainkat. Nos talán a nyomdai határidő miatt, de ez a rész a könyv leggyengébb pontja. Az első részben egy-két oldalon egy négynézeti rajzzal és néhány kivonatos műszaki adattal mutatja be a magyar gyártású páncélosokat. Nos itt számomra kicsit érthetetlen a kiemelt műszaki adatok csoportosítása, és az is, hogy miért pont ezek kerültek bele. Ugyanitt ráadásul az alfejezetek számozásába is hiba csúszott, amikor is kimaradt a 7.11-es rész. A magyar páncélosok után tényleg csak pár mondatban megismerhetjük az idegen eredetű, vásárolt, kapott, vagy éppen zsákmányolt páncélozott harcjárműveket, amelyet rövidebb-hosszabb ideig használt a Magyar Királyi Honvédség. Szintén hasonló rövidséggel olvashatunk a nem páncélozott járműanyagunkról is.

A nyolcadik fejezet, talán nem titkoltan a makettezőknek is szól. Itt olvashatunk a harcjárművek festéséről, a felségjelek változásáról és az egyéni csapatjelzésekről.

A kötet tartalmaz egy részletes bibliográfiát. Azonban a mű nem fejeződik itt be, ugyanis a könyv törzsanyagát további nyolc melléklet egészíti ki.

Az első mellékletből négy páncélos tiszt életútját ismerhetjük meg. A második igen érdekes, mivel a szovjet zsákmányba került harcjárművek tevékenységét ismerteti. A harmadik melléklet a magyar gyorscsapatok egyenruháját mutatja be. A negyedik melléklet a tüzérségi eszközök és a kézifegyverek ismertet, egy-két mondatban. Sajnos itt tördelési hibák is belecsúsztak a táblázatokba. Az ötödik melléklet táblázatos formában közli a magyar páncélos alegységek, egységek és magasabb egységek parancsnokait és azt is, hogy mikor is álltak az adott alakulat élén. A hatodik melléklet bemutatja a magyar páncélos csapatok elméleti és valóságos páncélos állományát. A hetedik melléklet pedig az idegen államok páncélos hadosztályainak fegyverzeti állományát, hogy jobban megérthessük a magyar erejét. Sajnos itt a szerző egy számomra érthetetlen szakmai hibát vétet, míg a magyar 1942-es páncélos hadosztályt a német 1941-43-assal, a szovjet 1943-assal és az amerikai 1942-essel veti össze, nem értem, hogy ezeket miért az 1944-es brithez hasonlítja. A nyolcadik melléklet egy igen látványos formában, kicsi fegyver sziluettek segítségével mutatja be több magyar egység szervezetét és eszközállományát. Mindamellett, hogy a kis jelképek alapján látjuk az eszközállományt ezt a legtöbb esetben még az alegységeknél leírva is olvashatjuk, ez alól egyedül az utolsó tábla kivétel. Ugyanakkor ez egy kis félreértésre is okot ad, ugyanis az 1943-as lovas-harckocsi zászlóalj ismertetésénél a harckocsi sziluettek és az odaírt mennyiségek nem egyeznek.

A könyv végén színes táblákon ismerhetjük meg a magyar páncélosok, gépjárművek festését, az egyenruhák színeit, illetve a csapatjelzéseket, és felségjeleket. Sajnos itt egynéhány, lehet, hogy színhelyes, de érzésem szerint kicsit sötétre sikeredett, de ennek talán nyomdatechnikai okai voltak. Sajnos itt is előfordul egy nyilván figyelmetlenségből, vagy kapkodásból eredő elírás a típusmegnevezéseknél,

A 264 oldalas könyv tagadhatatlanul legfőbb előnye a 385 archív fotó, számos fegyverrajz 14 térkép 34 szervezeti tábla és 16 színes tábla. Maga a könyv még az én szerény angolságommal is érthető volt, ami talán annak köszönhető, hogy a szerző szerencsére kerülte a bonyolult körmondatokat. Ugyanakkor még nekem is feltűnt egy-egy betűhiány. Szintén van pár, főleg a könyv elején olyan szerkesztési hiba, amikor is a kép és a szöveg között, nincs hézag, a kép a szövegen ül, illetve a már említett tördelési hiba a fegyverismertetőkben. Ugyanakkor a könyv szerintem igen jó arányérzékkel ismerteti egy nem magyar anyanyelvű olvasóval a magyar gyorscsapatok történetét, szervezetét és fegyverzetét. Miközben számos érdekes epizódot ír le mégsem éreztem, hogy bőlére eresztené a mondanivalóját, olvasható, ugyanakkor informatív, bár sajnos megismétel néhány azóta már megcáfolt legendát is. Viszont a jobb érthetőség és a visszakereshetőség érdekében a magyar csapatelnevezések lefordítása mellett talán érdemes lett volna feltüntetni zárójelben az eredeti magyar megnevezéseket is.

A fenti leírásból talán látszik, hogy a könyv nekem tetszett, számos új információval gazdagodtam belőle (bár ez talán betudható, hogy sajnos még számos magyarnyelvű mű elolvasásra vár a polcomon). Szerintem egy nagyon jó mű, amely hasznos lehet, minden angolul tudónak, aki kíváncsi a magyar haderő gyorsfegyvernemének második világháborús tevékenységére. A kötet ára 6.000 Forint, ami a mai könyvárak mellett, átlagos, sőt ha a tartalmat is néznem igen jó vásár.

 

A Magyar királyi Honvédségről szóló könyvek első rész itt érhető el.

Ambasa

Szerző: ambasa  2016.01.05. 00:00 1 komment

Címkék: könyv második világháború Magyarország Honvédség

A bejegyzés trackback címe:

http://karosszektabornok.blog.hu/api/trackback/id/tr888233988

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Péter Mujzer 2016.01.08. 15:12:15

Nagyon szépen köszönöm a rendkívül korrekt kritikát. Valamikor a honlapomon megírtam a könyv előtörténetét is, ha valakit érdekel előkeresem. Igen alapvetően angol nyelvű közönségnek szántam a könyvet. A szerkesztési, elütési, elírási hibák mind engem terhelnek. Sokszor átnéztük, de benne maradt, a szerkesztés hibák is abból fakadnak, hogy az első saját szerkesztésű és kiadású könyvünkről van szó. A következő fotó album a haditudosító század 1940-1942-es anyagából hamarossan a nyomdába kerül.