blog186-01.JPGAmikor tavaly kora ősszel ismét ismét Krakkóba látogattam, több határozott célom is volt, de a most bemutatásra kerülő múzeum nem tartozott közé. Igazából fogalma sem volt a létezéséről, de a szerencse mellém szegődött. A busz, amelyen utaztam erős késésben volt amit tetőzött, hogy nem találta meg a kétszintes buszpályaudvaron a neki szánt állóhelyet, ezért többször is nekifutott az az előtt elterülő körforgalomnak. Miközben bosszankodtam, egy jellegtelen tábla került a szemem elé az egyik betonpilléren, amely a múzeumot hirdette. Nocsak, gondoltam ennek jó lesz utána nézni. Mivel nem rendelkeztem minden napra kötött programmal gondoltam ennek az intézménynek a meglátogatását is beillesztem a programjaim közé…

Nos a tábla nem véletlenül díszelgett ott, ahol volt, hiszen a Múzeum, amely egy, 1911-ben, a Monarchia idején épült parancsnoki épületben kapott helyett igen közel volt a buszpályaudvarhoz. Aki még nem járt Krakkóban, azoknak elmondom, hogy az óváros észak-keleti sarkánál található a Főpályaudvar és emögött a buszállomás. Vagyis a múzeum a az óvárostól, alig negyedórányi kényelmes sétával könnyedén elérhető.

Magát az intézményt még 2000-ben alapították, de a gykiállítási tárgyak gyűjtése, már vagy tíz évvel korábban megkezdődött. Jelenleg az intézmény mintegy 7.000 kiállítási tárggyal, több, mint 12.000 archív, többnyire személyes dokumentummal és egy 11.500 kötetes könyvtárral rendelkezik.

2011-ig közel 100.000 látogatóval büszkélkedhetett a múzeum, de a régió vezetői belátták, hogy az intézmény épülete és maga a gyűjtemény is felújításra, megújításra szorul. Ez évben a múzeum bezárt - talán ezért sem tűnhetett fel a megléte az az évi látogatásom alatt – és csak 2012. szeptember 27-én nyitotta meg ismét kapuit immár megújulva, megszépülve és megnövelt kiállítótérrel.

Maga a intézmény nem csak a szigorúan vett lengyel ellenállási mozgalom történetét mutatja be, hanem annak előzményeit, és utóéletét is.

A háromszintes múzeumban az eligazodást a padlón lévő nyilak segítik, ha ezeket követjük, akkor időrendben sétálhatunk végig a kiállítási termek során. Maga az ellenállás természetesen nem a földalatti mozgalommal indult, így az első termekből megismerhetjük a lengyel haderő 1939-es kétfrontos háborúját. Ezt követően megismerhetjük a mind a német, mind a szovjet megszállási övezetben tomboló terrort. Az utolsó terem a külföldre - előbb Franciaországba, majd Nagy-Britanniába - menekült lengyelek harcát villantja fel.

blog186-02.JPG

blog186-03.JPGEgy ötletes megoldás, egy stilizált Vickers-E harckocsi vázára két, a közelmúltban megtalált eredeti roncsból származó darabokat szereltek, mint pl a torony alatti homloklemezt, illetve a lánctalp töredéket

Ezeket a termeket elhagyva, az udvar túloldalán a német megszállást ismerhetjük meg részletesebben. Ez a lényegében egy nagyobb, de fülkékre osztott terem, amely egy utat mutat be, sok személyes tárgyal, dokumentumokkal. Utunk a hétköznapok bemutatásával indul de a terem végét egy szimbólikus koncentrációs táborkapu zárja le.

 blog186-04.JPGEredetileg ez a terem sokkal sötétebb, csak a vaku világosította ki ennyire

A nyilakat követve innen az utunk a pincébe vezet, amely immár ténylegesen a földalatti mozgalom, a Honi Hadsereg tevékenységét mutatja be. (A második világháború idején nem csak ez a lengyel ellenállási mozgalom létezett, de mind közül ez volt a legjelentősebb, és az intézmény csak ennek az egy szervezetnek állít emléket.) Itt rengeteg tárgyi emléket ismerhetünk meg. Megismerhetjük az ellenállás kialakulását és tevékenységét. Számomra érdekes volt, hogy a történeti sorrendet követő kiállítás folyamát időnként olyan tematikus termek szakították meg, amelyek egy-egy sajátos nézőpontot is villantottak fel. Ilyen volt pl. a nők, vagy az egyház szerepét bemutató tablók, illetve a toborzást, és a kiképzést megismertetők.

blog186-06.jpgA baloldalon egy stilizált brit bombázó belseje látható, amelyből éppen a diverzánsok ugranak ki valahol Lengyelország felett. A jobb oldalon a nők az ellenállásban bemutató tablók láthatóak.

blog186-07.JPGEgy föld alatti parancsnoki harcálláspont berendezése

blog186-08.jpgBalra az előző képen látható földalatti bázis rádiós kiképző asztala, illetve jobbra egy pisztoly rejtett szállítására szolgáló könyv.

blog186-09.jpgAz ellenállók fegyverei és használati tárgyai

blog186-10.JPGAz erdei partizánok fegyverei és felszerelési tárgyai. A tabló érdekessége, hogy a múzeum termeit járva ugyanezt később hátulról is láthatjuk.

blog186-11.JPGAz egyház a Honi Hadseregben betöltött szerepét bemutató tablók

blog186-21.jpgV-2 makett, rajta a Vickers harckocsihoz hasonló módon eredeti darabok

blog186-12.jpgA baloldali tablón egy illegális fegyverraktár, míg a jobb oldalin egy börtöncella látható.Jellemző, hogy a zárka csak a vakus fényképen ilyen világos, benézve valójában még az orromig sem láttam, egyedüli fény az ajtón és a szemben lévő kis ablakon szűrődött be.

Mint ismeretes a Honi Hadsereg története a németek bukásával nem ért véget, mivel tagjaira további üldöztetés járt, immár a szovjetek és a velük együttműködő kommunista államgépezett részéről. Természetesen a szervezet története nem lenne teljes, ha történetének ezt a részét nem elevenítené fel.

blog186-13.JPGA kommunista megtorlást bemutató kihallgató szoba

A pincéből feljőve az udvaron egy fotókiállítást láthatunk a nyugati lengyel haderő tagjairól, illetve számomra nem teljesen érthető módon az árkádok alatt néhány, a független Lengyelország kikiáltása és 1939-es bukása közötti polgári- félkatonai szervezetet ismerhetem meg jórészt egyenruhák és jelvények segítségével.

A múzeum emelete három időszakos kiállításnak ad otthont. Az egyik természetesen a varsói felkelésnek állít emléket, egy másik, pedig egy az első világháborús, osztrákok oldalán harcoló lengyel légió egykori tagjának személyes hagyatékát mutatja be.

blog186-14.JPGA varsói felkelést bemutató, jórészt fotókiállítás

blog186-15.JPGEmil Fieldorf légiós hagyatéka

A harmadik kiállítás volt számomra, talán nem véletlenül a legérdekesebb, és természetesen ez volt a leglátványosabb is. Ez nem volt más, mint egy Kanadába szakadt lengyel tekintélyes méretű, személyes fegyver- és egyenruhagomb gyűjteménye volt.

blog186-16.jpg

blog186-17.jpgA fegyvergyűjtemény

blog186-18.jpgA gombgyűjtemény

Ugyanitt egy másik érdekes terem is volt, ahol ki tudtam próbálni, hogy milyen érzés is megküzdeni egy 7,92 mm-es wz.35-ös páncéltörő puskával egy német Pz.38(t)-vel, vagy egy szovjet T-28-assal. Itt két állás volt, a baloldali fekvőben a szovjet tank ellen harcolhattam, míg a jobboldaliban térdelve a németet kellett kilőnöm. Mindkét esetben, a sötét teremben először csak egyre erősödve a harckocsi hangját hallottam, majd a vetített képen feltűnt, maga acélszörnyeteg is. Ekkor a sötétben fel kellett húznom a puskát, majd céloznom és lőnöm, és ezt addig ismételni, amíg az ellenséges tank, vagy ágyújával ki nem lőtt, vagy le nem géppuskázott, esetleg el nem taposott, mert végül mindig erre a sorsra jutottam. Az egész igen életszerű volt a hang és fényhatások közepette, megvallom, annyira az élmény hatása alá kerültem, hogy többször elvétettem a fegyver felhúzását.

blog186-19.jpg

Ha nem lett volna a fegyvergyűjtemény és a fenti virtuális játék, a múzeum nekem személy szerint nem tetszett volna. Az én ízlésemnek, meglehetősen hatásvadász volt, nagyon komor és nyomasztó. Én megértem, hogy természetesen a téma némileg megköveteli ezt, de ugyanakkor nekem túlzott volt a szenvedés kiemelése a hősiességgel szemben. Az összhatást fokozta a termekben uralkodó sötét, a fekete alapú tablók és a különböző hanghatások. Voltak igen ötletes megoldások, pl. egy szobabelső, amely ablakába az égő Varsót vetítették. Hasonlóan nagyon hatásos volt a kihallgató szobában lévő sík alak fejére vetített arckép, amely élővé tette az amúgy élettelen figurát, miközben az itt lévő hangszóróból folyamatosan és monotonul ismétlődött a kihallgató tiszt kérdése, akárcsak a valóságban.

Én nem akarok senkit lebeszélni, arról hogyha Krakkóba jár hogy 2-3 órát szánjon a Múzeum meglátogatására, egyszerűen számomra túl túl komor és lehangoló volt, és összehasonlítva a Varsói felkelés Múzeumával, amolyan pótléknak éreztem. Kicsit olyan érzésem volt- persze a tévedés jogát fenntartva - hogy csak azért került az intézmény Lengyelország egykori fővárosába, amely köztudottan nem a német megszállással szembeni ellenállás jelképe volt, mert itt sok turista fordul meg.

A belépőjegy 13 Zloty, de ezért a pénzért nem csak ezt az intézményt, hanem a Visztula másik partján található Schindler gyárából kialakított múzeumot is meglátogathatjuk. Fényképezni szabadon lehet, vaku és állvány is használható.

A Honi Hadsereg Múzeumának honlapja

blog186-20.jpg

Ambasa

Szerző: ambasa  2016.01.19. 00:00 Szólj hozzá!

Címkék: múzeum Lengyelország

A bejegyzés trackback címe:

http://karosszektabornok.blog.hu/api/trackback/id/tr258284112

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.