blog188-01.JPGAz Úr 1303. esztendejében szokatlanul korán köszöntött be a tavasz. Von der Tarr a Teuton Rend nagymestere, már február elején megindította csapatait, hogy az igaz keresztény hitre térítse a pogány szlávokat. Seregéhez csatlakozott a Johannita Rend parancsnoka, Andreasz magiszter is. Az egyesített teuton-keresztes sereg február derekán már mélyen bent járt Oroszhonban, amikor is, Iván fejedelem és vele szövetségben lévő Gaborov bojár csapatai állták útját. Az oroszok szent esküt tettek, hogy inkább meghalnak, de megőrzik hitüket és nem engedik, hogy Haza Anyácska földjét idegen hódítók tiporják. A nagymester egy korai ebéd után felsorakoztatta a csapatait a vele farkasszemet néző oroszokkal. A keresztény csapatok áldoztak, majd egy rövid ima elrebegése után - amelyben kérték Istent, hogy vezesse őket győzelemre - megindultak a pogány oroszok felé. Ezzel megkezdődött az az összecsapás, amely majd a nagy északi keresztes háború első csatájaként vonul majd be a wargame krónikákba…

Miután lassan nekem is kicsivel több szabadidőm lett, mi Gáborok elhatároztuk, hogy havonta legalább egyszer játszunk. Decemberben egy török-magyar összecsapás volt a WAB szabályai szerint, majd január hónapban az amerikaiak mérték össze az erejüket a vichy franciákkal. Így februárra megint egy WAB meccs nézet ki, de ezúttal egy évszáddal korábbi orosz-teuton összecsapás. Az egyeztetéseket már több héttel előbb megkezdtük, így szerencsére a többségünk részt tudott venni a játékban, de aki nem az is megjelent nézőként és ételkóstolóként. Akárcsak korábban, most is a GépHáz vendégszeretetét élveztük. Külön meglepetés volt, hogy a Games Day-en terepasztalukkal méltán nyerő Sagasások, pont mellettünk vertek tanyát, így ha többségben nem is voltak a történelmi játékosok, de tekintélyes számban képviselték magukat aznap. Mielőtt rátérek a játék ismertetésére, ki kell hangsúlyoznom, hogy ez egy tét nélküli tanulómeccs volt, ahol tényleg a részvétel és a gyakorlás volt a fő szempont, oly annyira, hogy az orosz oldal vezére életében most először állított össze önállóan sereglistát.

blog188-02a.jpg

Az orosz és a teuton fővezér más-más alapelvek szerint állította össze a listáját, míg az előbbi minden extrát megvett, én inkább csak a legszükségesebbre szorítkoztam, aminek következtében az oroszok könnyebben tudták menteni a találataimat, míg nekem kettővel több egységem volt a pályán. Mindkét sereg az ide vágó, Armies of Chivary seregkönyv szabályai szerint lett felállítva.

Az oroszok sereg (már amennyire emlékszem):

-öreg druzsina lovasok, benne a Knyaz, a vezér (12 lovag íjjal)

-fiatal druzsina lovasok, benne a bojár (12 lovag íjjal)

-lóról szállt druzsina gyalogos lovagok, benne a seregzászló (24 lovag)

-könnyűlovasság (12 lovas)

-nagyobb, városi gyalogos csapat, íjászokkal (12 lándzsás és 12 íjász)

-kisebb, városi gyalogos csapat, íjászokkal (6 lándzsás és 6 íjász)

-számszeríjász milícia (22 számszeríjász)

Az orosz sereg az megvehető fejlesztéseknek köszönhetően sok lövési lehetőséggel és erős védelemmel rendelkezett, de mozgási szabadsága korlátozott volt. 36 lovas és 82 gyalogos, azaz 118 figura nagyjából 2500 pont

blog188-03a.jpg

A teuton sereg szervezésénél én más utat választottam. Mivel szeretem, ha egy egység legalább hasonlít arra, aminek szánom, így nálam egyáltalán nem voltak íjászok. Az orosz sereg felépítésénél ellenfelem is hasonló képen járt el, de neki szerencséje volt, mert rendelkezett kellő számú lövő figurával, sőt nem kellet úgy tennie, mint nekem, hogy a számszeríjászaim közé bizony bele kellett kevernem néhány dárdavetőt is. Az én seregem a mozgékonyságra és a roham erejére épült, igazi lovagsereg volt.

-teuton lovagok a nagymesterrel (9 lovag)

-johannita lovagok a magiszterrel (9 lovag)

-észak-német lovagok (9 lovag)

-svábföldi lovagok (8 lovag)

-teuton gyalogság a seregzászlóval (18 kétkezes fegyverrel rendelkező gyalogos lovag)

-johannita-templomos gyalogság (18 kétkezes fegyverrel rendelkező gyalogos lovag)

-veterán észak-német gyalogság (21 lándzsás)

-teuton számszeríjászok (13 lövész)

-zsoldos számszeríjászok (15 lövész)

Mint látható, míg oroszok minden körben akár 76 nyilat is röpíthettek elém, addig én ezt csak 28-al tudtam viszonozni, viszont egyel több lovasságom volt. A teuton keresztes seregben 35 lovas és 85 gyalogos volt, azaz 120 figura, hasonlóan körülbelül 2500 pont értékben.

blog188-04a.jpg

De lássuk, hogy is zajlott le a játék. Miután kidobtuk a tereptárgyak elhelyezkedését, felváltva megkezdtük a csapataink elhelyezését az asztalon a tényleges helyükre. Mivel nekem több egységem volt így én kezdtem az egységek lerakását. Ez után kockadobással eldöntöttük a kezdés jogát, amely a teutonoknak kedvezett.

blog188-05.JPG

1. kör

A gyalogos és a lovas lovagok egy percet sem habozva megindulta a szárnyakon az ellenség felé, csak a centrumban lévő, csekély harcértékű észak német gyalogság és a számszeríjászok maradtak mozdulatlanok, de nem tétlenek, ugyan is megkezdték az ellenség puhítását, amelynek következtében három orosz számszeríjász és egy városi milicista boldogult meg.

 blog188-06.JPG

2. kjor

Az oroszok vonala nem mozdult, ellenben viszonozta a tüzet, amelynek következtében a teuton nagymester két bajtársa esett el, illetve az észak-német lovagok is vesztettek három főt, amelynek következtében meginogtak és nyomban jobbnak látták, ha 14”-et hátrébb vonulnak.

 blog188-07.JPG

3. kör

A teuton folytatták az első körben megkezdett előrenyomulást miközben további orosz gyalogosok estek el a német számszeríjászok jól célzott tüzében. Közben az észak-német lovagok is megemberelték magukat és ismét szembefordultak az ellenséggel igaz jó mélyen a saját vonalaik mögött.

blog188-08.JPG

4. kjor

Az oroszok tovább lőtték a vezér csapatát, amelyből ismét elhullott egy lovag, azonban a másik szárnyon sokkal drámaibb események zajlottak le. A knyaz rohamra vezette lovasságát a magukra maradt sváb lovagok ellen és kettőjük legyilkolása után meg is futamította azokat, de szerencsére nem érte utol őket (8” vs. 3”)

blog188-10.JPG

5. kör

A bajorok is megemberelték magukat és ismét szembefordultak az ellenséggel. Eközben a másik szárnyon a teuton és a johannita lovagok egyesült erővel megrohanták a bojár lovasságát. Noha az megpróbálta egy nyílzáporral megállítani a támadást, de ez a kísérlete sikertelen volt. A két csapat fej-fej mellet vágtázva csapódott neki az orosz nehézlovasságnak. Az eredmény nem lehetett kétséges, a bojár megingott és menekülőre fogta a dolgot, de mielőtt elérhette volna a csatamező szélét a ritterek beérték, és mind egy szálig levágták fiatal druzsinákat. Ezt látva a nagyobb városi milícia is felvette a nyúlcipőt és a következő kör elején haza is futott. Rövid időn belül az amúgy is gyengébb orosz jobbszárny összeomlott. Az orosz fővezér már csak az könnyűlovasságában bízhatott, hogy kellemetlen nyílzáporaival még ideig-óráíg le tudja kötni a két legerősebb német lovasságot.

blog188-09.JPG

6. kjor

Az orosz könnyűlovasság továbbra is próbálta megtizedelni a teuton vezér csapatát de sikertelenül. Közben a másik oldalon az orosz fővezér, vezértársa haláláról értesülve szörnyű haragra gerjedt és csapatával ismét az észak-német lovagokra vetette magát. Az eredmény nem lehetett kétséges és ismét levágott belőlük hármat, azonban az öldöklésben lassan az oroszok is fáradni kezdtek és két jó orosz lovag kezéből is kihullott a kopja, és ismét nem sikerült utolérniük a menekülő németeket.

 blog188-11.JPG

7. kör

Az észak-német lovagoknak a második vereség azonban már túl sok volt, és ők is elhagyták a csatateret. Közben a német számszeríjászok nyilaikat ezúttal a gyalogos druzsinákra zúdították, akik közül hármat sikerült is leteríteniük.

blog188-12.JPG

8. kjor

Az oroszok ekkor megpihentek és rendezték soraikat, mivel a felszabaduló teuton lovasság elhelyezkedése miatt komolyan számolniuk kellett egy esetleges hátbatámadással. Ezért a számszeríjászok alakzatot váltottak, de így nem tudtak lőni. Mindeközben a druzsina gyalogság is megzavarodott, hogy hírtelen magára maradt a csattér kellős közepén, látva hogy, a teuton és az egyesített johannita-templomos gyalogság is két oldalról közelít felé. A kevés megmaradt orosz íjász lövései mind célt tévesztettek.

9. kör

A johannitáknak megpróbálták csatára kényszeríteni az orosz könnyűlovasokat, akik azonban nem vállalták a harcot. Eközben a teuton nagymester mégsem az oroszok által várt úton vezette a csapatait, amely tovább növelte a tanácstalanságot az orosz sorok között.

Ekkor gyakorlatilag a német balszárnyon viszonylag tiszta helyzet alakult ki, a johanníták folyamatosan üldözték a menekülő orosz könnyűlovasokat, miközben minden más egység igyekezett a jobb szárny megsegítésére. Erre valóban nagy szükség volt, mert a teuton sereg ott igencsak bajban volt, mivel itt a teljes lovasságuk elveszett, és csak idő kérdése volt, hogy a knyaz egyesével hogyan számolja fel német gyalogos egységeket is. A teutonok felkészültek a leendő küzdelemre és a számszeríjászok szembe fordultak a várható fenyegetéssel, míg a mellettük lévő lándzsások is végre előrenyomultak megelőzendő, hogy beléjük szorítsák a lövészeket. Ezen manőverek következtében a németek amúgy is gyér tüzelése megfeleződött, de még így is sikerült a pajzsfaluk mögé bújó gyalogos druzsinákból egyet lelőniük.

blog188-13.JPG

10. kjor

Az orosz könnyűlovasok nem hallgattak vezérük megálljt parancsoló szavára és tovább menekültek. Ez alatt Iván, az orosz fővezér, miután már sikeresem megfutamított két német lovagcsapatot, a látszólag könnyű prédának ígérkező teuton számszeríjászokra vetette magát. Azonban nem várt fordulat következett, be, mert a jól képzett német lövészek megállították a rohamot és győztek. Az oroszok szerencséjére, azonban a vezér lelket tudott önteni csüggedő katonáiba, akik nem szakadtak el az ellenségtől.

blog188-14.JPG

11. kör

Miközben a johnniták nem tévesztették szem elől az orosz könnyűlovasokat és a heves nyílzápor ellenére a gyalogos lovagok továbbra is kitartóan közelegtek az orosz lóról szállt lovagok felé, Von der Tarr megindult, hogy összemérje pengéjét az ekkor még a csatamező másik sarkában lévő Iván fejedelemmel. Vajon hű lövészei kitartanak addig, amíg meghozza számukra a felmentést?

blog188-15.JPG

12 kjor

Miközben tovább folyt az adok-kapok az orosz lovagok és a teuton számszeríjászok között, azoktól balra a német lándzsások szépen ráfordultak az orosz fővezér oldalára. Most már Ivánt sürgette az idő, mihamarabb végeznie kellett ezekkel a pimasz parasztokkal, ha nem akarta kitenni csapatát egy oldaltámadás minden káros következményének. És ekkor rámosolygott a szerencse, végre sikerült megtörnie a teuton lövészek sorait, akik menekülőre fogták a dolgot, de az üldözés szokás szerint nem sikerült. Immár sokadik alkalommal történt meg, hogy az orosz lovagok erős védőfegyverzete megakadályozta őket a győzelmeik kiteljesedésében. Viszont felcsillant a remény, az orosz könnyűlovasság végre megemberelte magát és szembefordult üldözőivel.

blog188-16.JPG

13. kör

A teuton lövészek menekülése magéval rántotta a még érintetlen zsoldos számszeríjászokat is. Már csak idő kérdése volt, hogy a knyaz, mikor vezeti rohamra csapatát a menekülők ellen. De ekkor a gyenge német lándzsások halált megvető bátorsággal siettek bajtársaik segítségére, és oldalba támadták a meglepett orosz vezért. Ugyanekkor a johanniták végre beérték az orosz könnyűlovasokat - akik a túl kicsi harctávolság miatt már nem tudták íjaikat megfeszíteni - megfutamították őket, majd le is vágták a menekülőket. Közben az előző körben óvatlanul kitámadó orosz gyalogos lovagok harapófogóba kerültek. Teuton gyalogos lovagok szemből, míg a keresztes lovagok oldalról vetették magukat rájuk. Heroikus küzdelem bontakozott ki, amidőn a két seregzászlós egymásnak esett. Az orosz lovagok egyáltalán nem esélytelenül vették fel harcot, hiszen hála lándzsáiknak két sorból harcolhattak, ráadásul ők üthettek először, mivel mindkét német csapat kétkezes fegyverekkel volt felszerelve. Majdnem be is jött a papírforma és csak egy paraszthajszálon múlt, hogy elbuktak. Ők is menekülőre fogták, de keresztes lovagok beérték és egytől-egyik le is vágták őket a seregzászlóssal egyetemben

14. kjor

Az orosz számszeríjászok jól irányzott tüzükkel tovább tizedelték, az immár közvetlen közelükben harcoló és győzedelmeskedő német gyalogos lovagokat, de ekkor a vértől megrészegült teutonok, johanniták és templomosok már fittyet hánytak az ilyen kellemetlenségre, tudták, hogy már csak idő kérdése, hogy mikor vesznek véres elégtétel az eddigi kínzóikon.

És ekkor nem várt fordulat következett be, az észak-német lándzsások ismét győzedelmeskedtek Iván fejedelem felett, aki ekkor már elfáradt érzékei eltompultak és hibás parancsot adott ki, aminek következtében csapata felbomlott és menekülőre fogta. De jaj, az észak német- gyalogosok vérszemet kaptak, a vezér és csapata után vetették magukat és még mielőtt az elhagyhatta volna a csatateret lemészárolták őket.

blog188-17.JPG

15-16. kör

Ugyan ekkor már nem volt jelentősége, csak egy röpke gondolatkísérlet erejéig, még megpróbáltuk rallizni a menekülő egységeket. Amely az oroszoknak sikerült jobban. A vezér halálát követően a városi milícia nem ingott, meg, míg a számszeríjászoknak sikerült rendezniük a soraikat, mielőtt elhagyták volna a harcmezőt. A keresztes oldal nem volt ilyen sikeres, itt csak a teuton számszeríjászok álltak meg, a zsoldos lövészeknek már sok volt az aznapi öldöklés és bizony a győzelem ellenére ők is elfutottak.

A mintegy öt órás összecsapás alaposan kifárasztott, de végre egyszer nekem is sikerült győzelemre vezetnem a seregemet és nem ismét a vesztes oldalon álltam. Utólag is bocs András, de ilyen helyzetben nem mertem kockát adni a kezedbe!

Ambasa

Szerző: ambasa  2016.02.16. 00:00 11 komment

Címkék: wargame 20mm Warhammer Ancient Battles

A bejegyzés trackback címe:

http://karosszektabornok.blog.hu/api/trackback/id/tr358388718

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

MeyilKree 2016.02.16. 02:47:01

Jó lett a leírás, szep seregek, remek képek!
Szinte ott áltam az asztal mellett ahogy olvastam.

janos900 2016.02.16. 05:48:09

Gratulálok! Jó lett a cikk, és a csata se lehetett semmi. :)

kugi · http://kugi.blog.hu 2016.02.16. 07:45:24

Érdekes poszt, jó volt olvasni!

Sándor Kaba Sarkadi 2016.02.16. 07:45:57

TEUTONOK!!!! Igen-igen-igen akarom! MEgAlájk! Már alig várom, hogy elolvashassam.

Sándor Kaba Sarkadi 2016.02.16. 07:59:01

Na, el is olvastam, nagyon tetszett. Én is szeretem a WAB-rendszerét, éppen annyira bonyolult, amennyire kell, egy cseppel sem több. Amit azonban kérdezni akarok, hogy ha 28mm-es figurákkal (és nem 1:72-esekkel) játszok, akkor mennyire borul az egész?

Illetve mit szólsz az Impetushoz? Szerinted középkort lehetne nyomatni vele? Nekem az Impetus annyival szimpatikusabb, hogy nem kell leszedegetni egyenként a figurákat (lásd még: Kings of War).

HPetyo 2016.02.16. 17:14:03

Szép kis csetepaté volt!

ambasa 2016.02.16. 19:18:21

@Sándor Kaba Sarkadi:

Semennyire, a WAB alapból 28 mm-es figurákra készült, de emlékeim szerint a könyv írja, hogy játszható más méretarányban is. Mi annyiban "csalunk", hogy a gyalogosok a 28 m-es hasonlóan 2x2 cm-es talpakon vannak, de a lovasok 2,5x5 cm helyett 2x4, így egy összecsapásnál ugyanannyi lovas üthet, mint gyalogos. Ez lehet, hogy egy kicsit elviszi a dolgokat, de mindkét fél élhet vele.

Megmondom őszintén, az Impetus, szerintem egy tipikusan olyan szabály, amely a GW-től a historikálba átrándulóknak jó. Kevés figura is elég, hiszen a talpméret számít és nem az, hogy hány figura van rajta. (Minden rosszindulat nélkül, a talán a GW hülyesége mellett ahogy látom a KoW népszerűségéhez ez is hozzájárulhat, hogy takarékosan lehet sereget építeni) Nem véletlen lett a hirtelen népszerűsége, de ahogy látom gyorsan ki is múlt. kicsit mindig mosolygok, amikor (tisztelet a kivételnek) egy GW-n szocializálódott játékos felfedezi a historikalt. Általában két reakciót látok, az egyik az, hogy mennyivel olcsóbb, a másik, pedig az, hogy gyorsan lefújja fekete alapozóval, felteszi a talpra és kipróbálja a játékot, majd három játék után megunja és dobja, Hiszen nem volt nagy kiadás, tehát elvesztése nem nagy kár, ugyanakkor a játékélménye sincs meg. Én mindig kicsit mosolygok, amikor valaki azt mondja, hogy a serege hány százalékban kifestve, nálunk senkinek sem jutna eszébe egyetlen egy kifestetlen figurát is feltenni az asztalra. Elhiszed micsoda különbség van az mi játékélményünk, is egy olyan sereggel játszó között, aki legtöbbször csak odáig jutott, hogy lealapozta a figuráit. (ez utóbbi nem neked szól, tudom a Te seregeid festettek) Én ezért nem hiszem, hogy akár az Impetus, akár más történelmi szabályrendszer csodafegyver lenne a historikal népszerűsítéséhez, nagy csalódásomra a WAB sem az, pedig bármely fantasy játékos két kör alatt megtanulja, de ha nem festi ki hozzá a seregét, akkor nem lesz motivációja, hogy megtartsa és játsszon is vele.

A másik, én szeretem a tömött sorokat és a sok figurát az asztalon, mert az mutat jól szerintem. A másik, egyszerű lélek vagyok, szeretem azt, hogy megszámolom a figurákat, aki üthet és tudom, hogy hány kockával kell dobnom. Az Impetus tudtommal nem ilyen. Még a régi D21-ben láttam az Impetus iránti nagy fellángolást, ma már senkit sem látok (igaz ritkán jutok el klubokba), hogy játszanának vele. A baráti köröm rendelkezik egy csomó, különböző korokhoz köthető, egyesével talpalt, 1/72-es figurával, ókori gallokkal, rómaikkal, görögökkel, középkori oroszokkal, teutonokkal, keresztesekkel, szaracénokkal, magyarokkal, törökökkel. Folyamatosan váltogatjuk, hogy mindenki tudja használni a különböző seregeit, egyik hónapban az egyik korszakot játsszuk, a másik hónapban a másikat. Mi a seregeinkkel bármit játszhatunk, az Impetus-hoz talpalt sereg meg csak ahhoz jó. Nézd, én egy doboz 1/72-es, egyszerűbb színsémájú, második világháborús figurát (50 gyalogos, vagy 12 lovas), ha jobb hetem van egy hét alatt kifestek esténként. A középkori kicsit hosszabb, viszont élvezett festeni, ahogy újabb és újabb pajzsmintákat és színösszeállításokat találsz ki.

Na jól elkanyarodtam a témától, bocs az ömlengésért.

TG

HPetyo 2016.02.17. 09:19:48

@Sándor Kaba Sarkadi, @ambasa:
Bocs, hogy beleugatok, de szerintem Gábor jól megfogalmazta a dolgot. Én kiegészíteném annyival (saját meglátásommal), hogy mi/ti történelmi wargamesek (magamat is idesorolom, bár én játszok sci-fit is, ezért használok királyi többest) azért játszuk ezt a játékot, mert érdekel a kor, szeretjük a történelmet, szeretünk játszani és egy kicsit beleélni magunkat egy hadvezér szerepébe. Míg a legtöbb GW-n nevelkedett játékos azért, mert győzni szeretne. A játékot egy útnak tekinti, a szabályokat egy eszköznek, aminek a maximális kihasználásával le lehet győzni az ellenfelet. Ez a verseny filozófia versenyszabályokkal. Sokan nem tudnak ettől elszakadni, náluk a játék kimerül a versenyekben vagy az arra való felkészülési tesztmeccsekben. (Nem akarok ezzel senkit megbántani, ha nekik ez okoz örömet akkor mindent bele. És természetesen akinek nem inge, ne vegye magára) Csak mi pl. többnyire nem versenyszabályokkal játszunk, amit ha kipróbál egy más beállítottságú játékos, könnyen csalódás érheti. És mivel legtöbbször a mi játékainkaban nem lehet kiforgatni, kimaxolni úgy a szabályokat hamar feledésbe is merül a dolog.

Sándor Kaba Sarkadi 2016.02.17. 09:39:47

Hűha, nem gondoltam volna, hogy csekély terjedelmű hozzászólásommal ilyen tapasztalatcserélős lavinát indítok el, de kifejezetten örülök, hogy ez lett belőle. Még egy plusz pont a történelmi játékok kedvelőinek, hogy nem írnak foghegyről odavágott egy szavas bejegyzéseket, már a válaszok hosszából is érzem azt a végtelen nyugodtságot és türelmet (háttérben a tenger ringató morajával), amit teljesen hiányolok a vérpistikés játékokból (Warmachine és Hordes főleg).

Én már észrevettem magamon is, ha nagyon felpumpálom magam egy csúnya vereség után, és hülye módjára húszezreket kidobok pár új egységre, amiket csak a táposság miatt vettem meg, a következő meccsen gyakorlatlanságom vagy újabb kódexkiadás után ugyanúgy a földbe tipornak. Ráadásul elmegy az egésztől a kedvem, és még festeni sem fogok, pedig a társaság után igazából ezt élvezem legjobban ebben a hobbiban. Ha százalékos arányban felírnám, mi teszi számomra a terepasztalos stratégiai játékot élvezhetővé, valószínűleg ez lenne:

80% haveri társaság, akikkel közös az érdeklődési körünk és szívesen találkozok velük bármikor klubon kívül is.

15% a festegetés, ami engem teljesen kikapcsol és feltölt energiával.

5% pedig maga az élmény, amikor felpakolod a teljesen festett seregedet az asztalra, és az ellenfeled megdicséri.

HPetyo 2016.02.17. 15:14:26

@Sándor Kaba Sarkadi: Egy újabb érv, hogy történelmit játssz. (eltekintve néhány gyártó rendszerétől, amik ugyan történelmi köntösbe vannak bújtatva, de valójában versenyszabályok) A WAB vagy a Mud&Blood például nem nagyon fog változni, hisz nincs is rá szükségük. Nem lesznek új kiadások, hogy eldobhasd a régi seregedet és vegyél egy újat. Egy lovag holnap is ugyanaz a lovag lesz és a géppuska holnap is ugyanúgy fogja kaszálni a rohamozó gyalogságot.
Ám én úgy gondolom, hogy nagyon fontos, hogy valaki már az elején erősen érdeklődjön a történelem iránt ahhoz, hogy elhivatott és maradandó játékos legyen. Ha nem az, akkor valószínűleg elsodródik, jobb esetben csak egy fentebb említett történelmi köntösű játék felé.
Mindez megint csak a személyes véleményem, én így láttam eddig a dolgokat működni.

zirrian 2016.02.18. 22:08:27

Jó volt olvasni a csatajelentést, köszi :) Szép seregek, öröm látni az ilyet, főleg a kedvenc méretarányomban.

Viszont most jól feladtad a leckét...áttalpaljam-e a galljaim egyesével, mert jelenleg négyesével vannak egy 40-es talpon, skirmisherek hármasával. Nincsenek még szerencsére sokan befejezve, viszont külön talpalva könnyebb lenne WAB-ozni, ami szinte biztos, hogy az egyetlen rendszer amit el tudok fogadtatni a klubban, mint történelmit (legalábbis ókortól felfelé kb. az első világégésig).

A festett v. festetlen kérdésre: rengeteg korszak rengeteg seregét festem, de törekszem a teljes festettségre. Pár kivétel van csak, de akkor is gyorsan orvosoljuk, első napóleoni csatánkat két kisebb sereg között (4-4 gyalogos, 1-1 lovas egység, ill. 1-1 tüzérüteg) javarészt festetlen figurákkal játszottuk, hogy kipróbáljuk a rendszert. A következő csatára azonban mindketten teljesen festett sereggel jelentünk meg, bár én kicsit hiányos talpalással (kb. 2 egységnek még nem volt kész). A festett holmit felrakni jobb. Jobb vele játszani, más az élmény, mint a festetlen figurával, de ha arról van szó, akkor játszok festetlen/félig festett sereggel vagy az ellen is, a fontos hogy mindig legyen haladás a seregekkel, mert néha a motiváció a festéshez az pont egy játékon múlik. De teljes mértékben meg tudom érteni a ti álláspontotokat is, és ha egyszer elkeverednék arrafelé, akkor csakis festett, talpazott, teljesen kész sereggel jelennék meg az asztal mellett :)

Mégegyszer gratula a seregekhez, köszi az élménybeszámolót, középkori hadaim fenik a fegyvereiket hogy egyszer a festőasztalra kerüljenek végre.