blog192-01.JPGNégy év után ismét ellátogattam Krakkóba. Ugyan az egyik fő célom a közeli niepolomicei X. Pola Chwały fesztivál meglátogatása volt, de azért sort kerítettem, hogy meglátogassak néhány, olyan múzeumot is, amelyet korábban már láttam. Ennek több oka is volt, részben megpróbáltam jobb képeket készíteni, részben kíváncsi voltam a változásokra. Nos ez utóbbiban nem csalódtam. Ha valamit megtanultam a 2014-es varsói látogatásom során, hogy nem lehet úgy menni egy lengyel múzeumba, hogy ott épen ne rendeznének át valamit…

A mostani beszámolóban jórészt a változásokat próbálom bemutatni, aki kíváncsi a korábbi tapasztalataimra, és az intézmény történetére, az a korábbi idevágó írásomban elolvashatja.

Hogy mennyire állandó a változás, arra a legjobb példa, hogy beszéltem olyannal, aki két héttel előttem járt ott és mást látott. Úgy látszik a nyár elmúltával a krakkói muzeológusok is kedvet kaptak egy jó kis átépítésre, és én már ennek az előszelébe csöppentem. Így a főépület egyik nagycsarnoka már zárva volt, csak az üvegen keresztül láthattam a mennyezetre függesztett, még ott maradt repülőgépeket.

De lássuk, hogy mit is láthattam, és mi volt az újdonság…

Főépület

A főépület elég szegényes volt, mint említettem épen egy átépítés kezdetén volt. Túl sok újdonságot nem láthattam ott, sőt inkább hiányoztak tárgyak, amelyek elkerültek onnan, de nem feltétlenül jobb helyre.

Repülés úttörői hangár

Nos itt sem találkoztam túl nagy változással, leginkább az volt az újdonság, hogy talán jobb képeket tudtam készíteni. Ugyanazokkal a sajnos nem túl jó állapotban lévő ritkaságokkal találkoztam, amelyek egy része a lengyel repüléshez köthető, de a túlnyomó része az egykori III. Birodalom múzeumainak a szövetséges bombázások elöl lengyel földre menekített, majd lefoglalt relikviáiból áll. Talán megbocsáthatjuk a lengyeleknek, hogy miközben folyamatosan újítják fel a múzeum repülőgépeit, nem ezen ritkaságokkal kezdik, amelyek rendbehozatala meglehetősen munkaigényes, ugyanakkor érzelmileg nem kötődnek hozzájuk. De még ezen állapotukban is csodálatosak ezek a páratlan repüléstörténeti ritkaságok.

blog192-02.JPG

blog192-03.JPG

Első világháborús hangár

Nos az első világháborús hangár teljesen megújult, gondolom nem kis mértékben a centenáriumi évnek köszönhetően. Korábban ez egy hagyományos, világos szellős bemutató terem volt, ahol két oldalt voltak elhelyezve a korszak repülőgépei, világos és fényképezhető volt. Ehhez képest most egy teljesen új látvány fogadott, amely a ma divatos módon az érzelmekre próbált hatni. A kiállítás egy labirintus, amelyben fény és hanghatások fokozzák, hogy átérezhessük az első nagy világégés hangulatát.

Egy előcsarnok után, ahol egyből egy szárny nélküli Albatros C.I repülőgép is áll egy osztrák-magyar kantinba jutunk, majd egy teljesen sötét terembe, ahol a zeppelinek éjszakai légihadjáratát ismerhetjük meg. Innen egy kis teremen keresztül, amely az olasz hadszíntérről emlékezik meg, egy tábori moziba jutunk. Innen érünk a Központi Hatalmak repülőtechnikáját bemutató terembe, ahol egy Halberstadt CL.II, egy Roland D.VI, egy Aviatik C.III és egy LVG B.II látható a szokásos tábori javítóműhely berendezéssel, és egyéb kiállítási tárgyakkal. Innen egy kisebb terembe is benézhetünk, ahol egy DFW C.V árválkodik, olyan szűk helyre bezsúfolva, hogy még a viszonylag nagy látószögű gépemmel sem tudtam egyben lefényképezni. A következő terem természetesen az ellenfélé az Antanté, ahol egy Grigorovics M.5-ös hidroplán képviseli az oroszokat, és egy Sopwith Camel a briteket. A legtöbb helyen festett háttér teszi életszerűbbé a kiállítást, bár néhol ezek már képregényszerűek. Az egyenruhák és a személyes tárgyak ellenére számomra az új koncepció óriási csalódás volt. A korábbi átlátható tér helyett kaptam egy szűk és gyakran sötét, vagyis végeredményben fényképezhetetlen kiállítást. Remélem a centenárium elmúltával, visszarendezik hagyományos formába, bár erre a mai divat miatt kevés esélyt látok.

blog192-06.jpg

blog192-05.jpg

blog192-04.jpg

Nagyhangár

Itt bizonyos részek változatlanok maradtak, de néhány repülőgépet áthelyeztek, illetve látszott, hogy a főépületben folyó munkák miatt próbálnak itt helyett csinálni. Ezért bizonyos részek üresek voltak, de ugyanakkor volt olyan rész is, amit túlzsúfoltak. Erre a legjobb példa az a különleges, 1957-es JK-1 Trzmiel helikopter, amely kikerült a főépületből és betették a Tu-2-es elé, ahova sehogyan sem illett és egyszerűen elveszett a hatalmas bombázó árnyékában. Még egy kellemetlen élmény ért itt. Szeretek kényelmesen fotózni, akár kivárva azt is, hogy senki se legyen a képben. Erre a hétköznapi csekély látogatottság lehetőséget is adott, de itt egy érdekes jelenséggel szembesültem. Egy múzeumi dolgozó és egy hivatásos fotósnak tűnő személy egy gyereket fotózott pont a Spitfire-ban, ez nem lett volna baj, ha nem éktelenkedett volna előtte egy irdatlan ronda sámli. Aztán szerencsére a gondom megoldódott, a fotós befejezte a munkáját, a gépet becsukták és a hokedli is elkerült a gép mellől. De e negatívum mellett itt ért az első igazán pozitív hatás. Amikor legutoljára itt jártam épen nem volt látható a múzeum Messerschmitt Bf 109G-6-osa, nem úgy, mint most. És nem ez volt az egyetlen szenzáció, ugyanis a világon fellelhető két Caudron Renault CR.714C1 Cyclone közül itt látható az egyik, igaz motor nélkül. A gép annak köszönheti a megmenekülését, hogy egy repülőgép-szerelő iskolában volt oktatási segédeszköz.

blog192-07.JPG

blog192-08a.jpg

blog192-09.JPG

blog192-10a.jpg

Hidegháborús hangár

A hidegháborús hangár többé-kevésbé változatlan volt, azt leszámítva, hogy a nagyhangárból ide került a katapultülés gyűjtemény. Itt is hang és fényhatások fokozták a hangulatot, de ez számomra nem volt újdonság.

blog192-11a.jpg

Motor és hajtómű gyűjtemény

Nos legutoljára mire ide jutottam, már fáradt voltam és a fényképezőm is betelt. Most nem követtem el ezt a hibát, és gyakorlatilag itt kezdtem. Ami itt van, az szakmai szemmel nézve fantasztikus. Jó tudom, hogy a legtöbbeket egy ilyen gyűjtemény nem nagyon köt le, de itt kitört belőlem a szakbarbár. Gyönyörűen időrendbe rendezve járhattam végig a soros-, a csillag-, és a boxer-motorokat, de megcsodálhattam olyan különleges, eddig csak tankönyvben látott erőforrásokat is mint a H, az X és a W motor. A második terem a sugárhajtóműveké, de itt is van egy-két kakukktojás, mint a korai német rakétahajtóművek és azok részegységei. Amúgy ötletes módon a kiállítást színesíti néhány valamikori iskolai szemléltető eszköz.

blog192-12.jpg

blog192-13.JPG

Lengyel ejtőernyős csapatok kiállítása

A hajtómű hangárból egy számomra új kiállítás nyílt, amely röviden mutatja be a lengyel ejtőernyős fegyvernem történetét a kezdetektől napjainkig. Talán nem árulok el nagy titkot, hogy ott nagy hagyománya van ennek a fegyvernemnek. Elég gondolnunk a Híd túl messze van című filmben is szereplő 1. ejtőernyős dandárnak, de a Varsói Szerződés időszakában is Lengyelország egy egész légideszant hadosztályt tartott fent.

blog192-14.JPG

Szabadtér

A csillaghangárban a dolgok jelentős része változatlan maradt. A MiG és Szuhoj sor sajnos ugyan abban az állapotban leledzett, mint korábban és háború utáni lengyel ipar gépei sem nagyon változtak. De ennek ellenére voltak újdonságok, illetve a korábbi NATO gépeket is egybe rendezték, így elkerült innen a korábban ide tett tengeralattjáró vadász Mi-4-es. Sajnos ehhez a géphez tartozik némi negatív élményem, rossz volt látni, hogy az akkor frissen felújított helikopteren alig négy év után már látszottak a ridegtartás hatásai. De a negatívumok mellett öröm volt látni, hogy korábban általam romokban látott – tudtommal egyetlen európai – F-105-öst gyönyörűen felújították. De nem csak ez a gép szépült meg a felújítás folyamatos, idén egy tábori sátorhangárban és a látogatók előtt folyt az ex-vietnámi F-5-ös felújítása. Remélhetőleg jövőre az A-37-esre is sor kerül. Még egy újdonság volt a szabadtéren, egy Amiot AAC.1 Toucan, talán így sokaknak semmit sem mond - bevallom, ha valaki nekem mondaná ezt a típusjelzést és is értetlenül állnák – de ez egy 1946-ban, Franciaországban gyártott Ju 52/3m, amelyet 2012-ben vásárolt meg a múzeum Duxfordtól. Nem lennének a lengyelek lengyelek, ha nem lenne kiállítva az a Mi-8-as, amely anno II. János Pál pápa utazott. Akárcsak a varsói múzeumhoz hasonlóan, bizonyos időközönként a gépet kinyitják és külön jegy ellenébe belülről is meg lehet tekinteni.

blog192-15a.jpg

blog192-16a.jpg

blog192-17a.jpg

blog192-18.jpg

blog192-19a.jpg

Összességében az egyik szemem sírt a másik meg nevetett. Sajnos az első világháborús gépek kiállítása számomra élvezhetetlenné vált, de ugyanakkor a múzeum som újdonsággal gazdagodott, illetve látszik, hogy folyamatosan próbálják felújítani a kiállítási tárgyakat.

És végül egy jó tanács, Ha egyedül mész és sok szelfit akarsz, vigyél magaddal fényképezőállványt. Amellett, hogy a bezsebelheted egy régi vágású öregúr elismerését, miközben felállított a fényképezőgépedet, beállítod az időzítőt, majd odafutsz a több méterre álló gép elé, alkalmas arra is, hogy felülről fényképez le egy valódi Messert is.

blog192-20.JPG

Ambasa

Szerző: ambasa  2016.03.15. 00:00 Szólj hozzá!

Címkék: repülés múzeum Lengyelország

A bejegyzés trackback címe:

http://karosszektabornok.blog.hu/api/trackback/id/tr878433450

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.