Nos, tavaly amikor Krakkóba utaztam, eredetileg egy négy napos utazást terveztem csak, mivel úgy gondoltam, hogy amit meg akarok nézni, arra ennyi idő is elég lesz. Azonban ősszel már nem minden napos a közlekedés a dél-lengyelországi városba, és így előbb egy hétfői indulással és vasárnapi visszautazással kezdtem tervezni. Azután megint közbe szólt a sors, a busztársaság törölte a hétfői járatát, így kénytelen voltam egy egész hetet ott tölteni. Na jó, de mit is csináljak a fennmaradó három nappal? Különösen nem estem kétségbe, és elkezdtem tervezni, hogy esetleg meglátogatok néhány Krakkóhoz közeli galíciai helyet, olyanokat, mint Przemysl, vagy Zakopane, de ha minden kötél szakad, akkor legfeljebb újra megnézem Wielickát. Nos a dolgok nem egészen így alakultak, és végül az időm is kevésnek bizonyult, ahhoz, hogy mindazt megnézzem, amit végül is szerettem volna…

blog201-001.jpg

Már a négy évvel ezelőtti látogatásom folyamán a család lengyel barátja felhívta a figyelmem a város felé magasodó első világháborús erődre, amikor látta, hogy mennyire érdekel egy, a belvárosban szélét alkotó körúton található, borpinceként működő hasonló építmény. Akkor ennek meglátogatására nem került sor, de a bogár belekerült a fülembe, úgyhogy a nyaralásom egyik fix pontja ez a látványosság volt. Azonban a vasárnapi utazásom azzal járt, hogy az első szabad napom a hétfő lett, amikor akárcsak nálunk, a múzeumok zárva vannak. Noha nem akartam a vásárlásokkal kezdeni a nyaralásomat, de nem maradt más választásom, ha hasznosan akartam eltölteni az időmet. Nosza rajta irányt vettem a város észak-keleti szélén található makett bolt felé és a bajok ekkor kezdődtek.

Aki ismer, az tudja, hogy én még nem teljesen léptem át a XXI. századba, és okos telefon és GPS helyett én még térképpel a kezemben jártam a várost (talán egyetlenként az akkor épen ott tartózkodó több ezernyi turista közül). Ennek a régimódiságnak azonban volt egy előnye. Amikor a térképet forgatva utaztam furcsa jelekre lettem figyelmes, ugyanis Krakkó város térképén számos erődöt is feltüntettek. Elértem a makett üzletbe, megvettem, amit akartam, eszmecserét folytattam az eladóval az Age of Sigmar lengyelországi fogadtatásáról, majd rákérdeztem mit tud arról az erődről, amely a térkép tanúsága szerint alig két rövid megállóra van az üzletről. Természetesen semmit sem tudott, így kénytelen voltam magam utána járni, és alig pár óra múlva már tudtam, hogy mivel is fogom eltölteni a nyaralásomat…

Festung Krakau

1795-ben sor került Lengyelország harmadik felosztására, amelynek során Krakkó városa a Habsburg birodalom fennhatósága alá került. Azonban a város alig 7 km-re feküdt az orosz határtól. Nem nehéz belátni, hogy akárcsak Przemysl Krakkó is stratégiai jelentőséggel bírt, mind elhelyezkedése (közlekedési csomópont és fontos vízi átkelőhely), mind nagysága miatt (képes befogadni jelentős számú katonaságot). 1850. május 12-én I. Ferenc József parancsba adta a Krakkó megerődítését. A végső cél egy olyan öv- vagy táborvár létrehozása volt, amely képes volt egy jelentősebb haderő befogadására. Ez ebben az időszakban nem volt unikális, és főleg nem Lengyelország területén, hiszen ekkor építették ki a németek Poznan (Posen), Gdansk (Danzig), az oroszok Varsó, és az osztrákok Krakkó és Przemysl övvárait. Kezdetben az erőd magját a régi királyi vár adta. Az osztrákok 1849-től több hullámban megkezdték a város védelmének kiépítését. Az első szakasz egészen 1856-ig tartott. Ekkor három önálló erőd, a Kosciuszko, a Luneta Warszawszka és a Luneta Grzegorzecka készült el, 36 földsánccal egyetemben, amelyek az erődök körül épültek ki. A munkálatokat elhúzódósának egyik oka az volt, hogy az utolsó erőd az építkezés közben összeomlott, ezért részben újra kellett kezdeni az építkezést. Ugyanekkor készült el a déli parton lévő városrész, az akkor még önálló közigazgatási egységet képviselő Podgorze három másik erődje, a Krakus, a St Benedykt és a Krezemionki. Már ekkor, a város körül egy teljes gyűrű épült ki.

blog201-002.jpg

blog201-003.jpg

1860. és 1869. között kibővítették az erődöt és egy újabb övet építettek ki a belső mag körül. Ekkor újabb öt új erőd épült fel, a Kleparz, a Lubicz, a Pszorna, a Krowodra és a Bronowice. Az építkezéseket August Bernard von Caboga, osztrák tábornok felügyelte. Alig fejeződtek be, azonban a munkálatok, a tüzérség lőtávolságának rohamos fejlődése miatt szükségessé vélt egy újabb, harmadik öv kiépítése is. Erre az 1870-es évek második felétől került sor. Ekkor már a munkálatokat az a Daniel Salis-Soglio tábornok felügyelte, aki Przemysl-n is ott hagyta a keze nyomát. Azonban ekkor még a harmadik öv, inkább csak megerősített fedezékekből, földsáncokból állott. 1881. és 1888. között ezért a harmadik övben tíz tüzérségi erődöt építettek fel, amelyeket számos kiegészítő tüzérségi állás és egyéb tábori erődítés támogatott és védett. 1892-ben Maurice von Brunner ezredes által tervezett páncélkupolák kerültek egyes erődökre. Egészen addig, körbeforgó, páncélozott lövegtornyok még sehol sem építettek erődökre, ezek voltak az elsők a világon. 1899-től két újabb erőd épült, melyeket nagy lőtávolságú tüzérséggel szereltek fel, elkészült még 12 páncélkupolás is rövidebb lőtávolsággal, illetve három, kifejezetten gyalogsági erőd is. A rendszer alapjai a fő erődök alkották, amelyek között helyezkedtek el a kisegítő erődök. 1902. és 1909. között az első, és egyben legrégebbi öv erődjeit modernizálták, illetve a második övben, hat új összekötő erődöt építettek fel. A rendszer utolsó erődje, a Krepak 1912-re készült el. Az első világháború előestéjére a Krakkó erődrendszer nyolc körzetből állt, amelyből az első kettő helyezkedett a magban, a folyó két oldalán, és ezeket ölelte körül az óramutató járásának megfelelően számozva, a hat fennmaradó.

 blog201-004.jpg

blog201-005.jpg

-Az első körzet (Krakkó városa a folyótól északra) a Wawel mellett 12 állandó erődből és egy földsáncból állt.

-A második körzet (Krakkó városa a folyótól délre) 3 erőd és 2 földsánc.

-A harmadik körzet (Krakkót nyugatra a folyó északi partján a Wolski erdőnél) 4 erőd és 2 ütegállás.

-A negyedik körzet (ettől északra) 6 erőd.

-Az ötödik körzet (Krakkótól északra) 7 erőd, 1 ütegállás és 4 földsánc.

-A hatodik körzet (Krakkótól keletre, de még a folyó északi oldalán) 5 erőd.

-A hetedik körzet (a Visztula déli partján a várostól keletre) 6 erőd és 2 sánc.

-A nyolcadik körzet (a Visztula déli partján a várostól nyugatra) 6 erőd.

Mint látható a rendszer belső magját 15 erőd csoport és 3 sánc csoport, míg a külső övet 34 erőd csoport, 3 ütegállás csoport, és 6 sánccsoport alkotta. Összesen 60 különféle erődítmény (ebből 17 páncéltornyos) 17 sánc, 15 ütegállás, 27 bunker. Ezek mellett persze 2 parancsnokság, 20 laktanya, 9 raktár, 3 lőtér, 2 kórház, és egy katonai iskola is felépült, amely az itt állomásoztatandó hadsereg elszállásolását és ellátást volt hivatott kielégíteni. A rendszer része volt, a ma a Honi Hadsereg Múzeumának helyet adó egykori parancsnoki épület, illetve a Repülési Múzeum területén található, kezdetben ballon állomás, majd 1912-től tábori repülőtér.

1914-ben amikor kitört az első világháború, természetesen a már meglévő erődök fedezésére, a támadó gyalogság megállítására újabb fedezékek, géppuskaállások kerültek megépítésre. Nem is haszontalanul, ugyanis 1914 végén az orosz csapatok kétszer is annyira megközelítették a várost, hogy a polgárok már hallották a távoli ágyúdörgést. 1918-ban a Monarchia összeomláskor a megszülető Lengyel Hadsereg kezébe jelentős készletek jutottak a város hadianyagraktáraiból. A béke beköszöntével a város erődítményei nem csak idejét múlttá váltak de el is avultak. A Lengyel Köztársaság nem vette használatba azokat eredeti rendeltetésüknek megfelelően. A második világháború alatt a német az erődök egy részét raktárként, börtönként, használták. A front közeledtével felhasználták egy részüket a város védelmére, mint fedezékeket, de komoly harcokban nem vettek rész.

blog201-006.jpg

1950-re az erődök elvesztették katonai jelentőségüket, egy részüket lebontották felhasználva értékes és jó minőségű tégláikat az újjáépítéshez, illetve különböző vállalatok használták, mint raktárakat. Többségük azonban különböző állapotba ma is áll, és aki veszi magának a fáradságot egy-kettőbe legálisan, néhányba pedig illegálisan is bemerészkedhet. A legálisak közül, amelyeket érdemes megemlíteni.

-2. Kosciuszko erőd, amely ma, több múzeum mellett, egy rádióállomásnak is helyet ad.

-III. Kleparz ma éjszakai szórakozóhely és borospince.

-38. Skala erőd, ma a krakkói egyetem obszervatóriuma.

-39. Olszanica erőd, ma teaház, illetve szálloda.

-41. Bronowicze Male erőd, ma katonai létesítmény (na jó, ez természetesen nem látogatható szabadon).

-44. Tonie erőd, állítólag tavaly óta időszakosan látogatható, egy erődmúzeum kialakítása van folyamatban.

-45. Zielonki erőd egy része ma hotel.

-49. Kreslawice erőd, ma ifjúsági központ, de egy mini-múzeummal is rendelkezik.

-49 ¼ Grebalow erőd, ma ifjúsági lovarda.

Akit bővebben érdekel ezek után ezek az erődök, azoknak ajánlom ezt a kitűnő, igaz lengyel nyelvű oldalt:

http://www.twierdza.art.pl/index.html

http://www.twierdza.art.pl/fortress.htm

49. „Kreslawice” erőd

Miután elhagytam a makett boltot az erőd felé vettem az irányt de, nem tudtam mire is számíthatok. Valami elhagyott, vagy elzárt épületre számítottam, amit jó esetben, egy erdőben gázolva talán körbe járhatok. Amikor odaértem a Petöfiego utcai kapuhoz (igen azt jelenti az utcanév, amire gondolsz), kellemes meglepetés ért. Rendezett környezett és egy lengyel/angol/német nyelvű tábla fogadott. Az 49. erődöt 1872. és1878. között építették. Kezdetben itt csak egy sánc volt, de ennek a helyére 1881. és 1886. között egy tüzérségi erődöt építettek fel. A vár egy hegygerincre épült, ahonnan kitűnően lehetett uralni az alant elterülő völgyet, amelyen túl pár kilométerre feküdt az orosz határ. Az egyszintes, tüzérségi erőd korszerű elvek szerint épült, szinte semmi sem emelkedett a táj fölé belőle, mivel minden a föld alá volt süllyesztve. A kapuk és a vár udvara hátrafelé nézett, az ellenség felé, pedig csak földsáncok. Kezdetben egy hasonló felépítésű krakkói vár legénysége 951 legénységi állományúból és 22 tisztből állt. A fő fegyverzetet 7-7 darab 12, és 15 cm-es M.1861 ágyú alkotta, amelyet kiegészített a közvetlen védelemre szolgáló, 8 darab M.1863-as 10 cm-es ágyúk, illetve két 30 cm-es m.1859-es mozsár. A háború előestéjére az erőd felszerelése már jelentősen csökkentették. Ekkor már csak 6 darab 15 cm-es M.1861-es és 4 darab 9 cm-es M.1875/96-os ágyú alkotta, de rendszeresítésre került két géppuska is. Természetesen a csökkentett fegyverzetet kezeléséhez kevesebb ember is elég volt, így az erőd legénysége 9 tisztre és 436 közkatonára apadt.

1895-ben tüzérként e falak között szolgált Wincenty Witos, aki 1920-21-ben, 1923-ban és 1926-ban is Lengyelország miniszterelnöke volt. 1914. november 18. és 20. között az erőd ágyúi segítettek visszaverni a város ellen irányuló orosz támadást. A két háború között a lengyel hadsereg raktárként és rádiólehallgató központként működtette. A második világháborúban aztán az erőd ismét szerephez jutott. A megszálló németek hatóságok 1939. november 11. és 1941. október 15. között kihasználva a vár félreeső helyzetét, lengyel hazafiak kivégzésére használták. 1945-ben 29 sírban, összesen 440 meggyilkolt tetemét találták meg, akiket azután közös sírba temettek. 1949. és 1952. között a kazamatákat munkásszállónak használták, Nova Huta építőinek egy részét itt szállásolták el. 1994 májusától a 49-es erőd ifjúsági központként működik, de egy kis múzeumnak is helyt ad.

Az intézmény alapvetően egy ifjúsági központ, de azért egy kis házi múzeum is megtalálható benne, amely bemutatja az erőd történetét. A számos kép és tabló mellett néhány eredeti tárgyat, egyenruhát is kiállítottak. Az erőd hagyományőrzők találkahelye is, mint azt számos nagyméretű fotó is bizonyítja. Természetesen a vár egy terme a második világháborúban kivégzett mártíroknak állít méltó emléket. Mivel ez nem egy klasszikus múzeum, az igen kedves személyzet hétfőn is lehetővé tette a látogatásomat, és még belépti díjat sem kellett fizetnem. És kérésemre, még egy a Nova Huta területén lévő erődöket bemutató kis kiadványt is adott, amelynek később majd szerepe lesz.

blog201-007.JPGA múzeum külső udvara a bejárattal

blog201-008.JPGAz erőd keleti, helyreállított része

blog201-009.JPGA  gyerekek játszószobája

blog201-010.JPGAz erőd kútja a nyugati szárnyban

blog201-011.JPGKilátás az erődből az alant elterülő völgyre

blog201-012.JPGAz erőd melletti parkban található emlékmű,amely a legyilkolt hazafiaknak állít emléket

2. „Kosciuszko” erőd

A hatszögletű citadellát 1850-ben kezdték építeni a 326 méter tengerszint feletti magasságú Sikornik dombon (a valóságban alig 100 méterrel magasodik a város fölé). A téglavár 1854-re készült el. (Krakkó korai erődjeit látva valahogy nem hagy nyugodni a gondolat, hogy a szerepük nem csak a külső ellenség, hanem akárcsak a budapesti citadella esetében is, a rebellis város féken tartása is volt, mint ahogy azt 1846-ban a Wawel ágyúi is tették.) A kész citadellában 732 tiszt és közkatona szolgált, miközben az erőd fegyverzete 60 ágyúból és 6 mozsárból állt. Az 1915. decemberi 5-én és 6-én a vár ágyúi tüzet nyitottak a várost túlságosan megközelítő orosz hadseregre. A háború után a Lengyel hadsereg tulajdonába került, akik 1936-ban katonai építészeti műemlékké nyilvánították. 1939 szeptemberében az 131. légvédelmi tüzéralakulat foglalt tüzelőállást a várban és a várhegyen. A németek természetesen nem hagyták meg az erőd nevében a lengyel szabadsághőst, hanem Liste erődre keresztelték át a citadellát, amelyet laktanyaként hasznosítottak. 1945-ben mielőtt elhagyták volna Krakkót, a vár egy részét lerombolták. A rombolás a háborút követő 1945. és 1956. közötti időszakban is tartott. Végül Janusz Bogdanowski professzor tiltakozása vetett véget a falak további bontásának. 1968. óta védett műemlék.

A Kosciuszko erődhöz kétféle képen juthatunk fel, az egyik a helyi közlekedés busza, amely óránként jár. Én természetesen lekéstem, és ezért gyalog vágtam neki a nem túl meredek kaptatónak a folyó felőli oldalon. Ez az út egyes helyeitől eltekintve nem túl meredek, viszont árnyas fák között vezet, és a busz útvonala felett valamivel. Fel lehet menni egy erdőn keresztül az északi oldalon is, amely meredekebb (én itt mentem le), viszont itt a fák között és az ide futó utca oldalában is rábukkanhatunk egy-egy kisebb bunkerre, amely a felfelé vezető utat védte. Magába az erődbe a belépő átlagos, 12 Zloty, amelyért mindkét múzeum mindkét kiállítását megtekinthetjük, sőt a halomra felmászva gyönyörködhetünk Krakkó panorámájában, bár van valami bizarr, a Wawel mögött magasodó Nova Huta gyárkéményeinek és hűtőtornyának látványában.

blog201-013.JPGA vár belső bejárata, amelyen keresztül feljuthatunk a háttérben látható, kilátóhoz és a múzeumokhoz

blog201-014.JPGA vár egyik belső udvara

A Kosciuszko erőd fő látványossága az a kurgán, amelyből több is található Krakkóban. Ezt a jelképes, 34 méter magas temetkezési halmot még az erőd megépülte előtt 1820. és 1823. között emeltették a lelkes krakkói polgárok. Az osztrákok csak e köré a remek megfigyelő helyet biztosító kúp köré húzták fel a várukat. Azonban a lösz-szerű halom nem bizonyult elég stabilnak és az esők lassan megtették a hatásukat. Az 1997-es és 1998-as heves esőzések hatásra a lösz megcsúszott. A hatóságok három évre kénytelenek voltak bezárni Krakkó közkedvelt kilátóját. Azután 2002. november 10-én a lengyel függetlenség napján, maga az államelnök Aleksander Kwasniewski adta át a műemléket ismét a látogatóknak.

blog201-015.JPGNa ide kell felgyalogolni a körbe futó, egymásba fonódó, korlát nélküli szerpentineken

blog201-016.JPGA kilátás, az előtérben lévő tér néha katonai parádéknak adott otthont, de itt celebrált misét II. János Pál pápa is. Annak a csúcsából gyalogoltam fel.

Az intézményben több múzeum is megtalálható, többek között egy, amely Tadeusz Kosciuszko életét mutatja be. Ugyanebben a részlegben kapott helyett egy kiállítás, amely Kosciuszko és a többi krakkói halom, a Pilsudski, a Krakus, és a Wanda építését mutatja be. Egy másik épületrészben kapott helyett az erődmúzeum de ez sem tisztán az. A felső részén a lengyel történelem és kultúra néhány híre személyiségének viaszszobrát állították ki egy panoptikumban.  A földszinten és a pincében azonban betekintést nyerhetünk az erődrendszer kialakulásáról, és a benne való életről. Ennek átérzésében és megértésében számos archív tárgy mellett makettek, viaszbábus életképek és lengyel és angol nyelvű tablók segítenek. Ezen kívül még egy építész statikai kiállítás is helyet kapott az erődben, melynek apropóját a Kosciuszko halom helyreállítása adja.

blog201-017.JPGKosciuszko és Washington tanácskozása, ez és több más hasonló életkép gazdagítja a múzeumot

blog201-018.JPGAz erőd belseje benne annak történetét bemutató tárgyakkal, makettekkel és tablókkal

blog201-019.JPGLefelé menet az erdőben a vár egyik alsó elődvédműve

Az erőd területén található még egy rádióállomás egy olyan étterem, amelyet senkinek sem ajánlok. (Általában a krakkói éttermek kiszolgálásával elégedett voltam, a személyzet segítőkész volt, kivétel itt. Pont úgy, mint ahogy Varsóban tapasztaltam.) Apropó, a krakkóiak szerint, a király és udvara nem azért költözött Varsóba, mert a Lengyel-Litván Államszövetséget egy központibb fekvésű helyről jobban tudta kormányozni, hanem egyszerűen csak vidéki levegőre vágyott…

blog201-020.JPG

Ambasa

Szerző: ambasa  2016.05.31. 00:00 Szólj hozzá!

Címkék: haditechnika múzeum hadtörténelem Lengyelország

A bejegyzés trackback címe:

http://karosszektabornok.blog.hu/api/trackback/id/tr638756522

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.