blog225-01.jpgA Visztulától keletre elterülő táj egyhangúság csak néhány kisebb domb és számos erdő törte meg. Deblin felszabadítása után, már csak alig 100 kilométer választotta el a Tadeusz Kosciuszko lövészhadosztály katonáit szeretett, de sokat szenvedett fővárosuktól, Varsótól. Vajon még hányszor kell rohamra indulniuk, hogy elérjék Varsót? Ezen a reggel biztos. A gyalogság első lépcsője már elfoglalta a védelmi állásaikat a felderítők még az éjszaka leple alatt előrekúsztak, miközben a lövegekről lekerültek az álcahálók. Mindenki csak a hajnal első napsugaraira várt. A nap felkeltével egyszerre elszabadult a pokol, még a föld is megremegett, amikor a lengyel tüzérség óriási erejű, de nem túl pontos össztüzet zúdított a német fallschirmjagerek feltételezett állásaira. Amikor elült a tüzérség első tűzcsapásának bömbölése, egy másik annál tompább morajlás hangzott fel, rohamra indultak a tankok, rajtuk a lengyel katonák másik felével, és a szovjet gárdistákkal…

A Games-Day és a decemberi év végi hajrá kicsit összekuszálta a társaság programját, így nem került sor a szokásos havi játékunkra. A január sem ígért túl sok jót, aztán valahogy mégis mindenki ráért az általam megjelölt napon. Míg a tavalyi év első felét a középkori WAB uralta, addig a második felében Rapid Fire-eztünk. Most is erre esett a választásunk. Azonban már korábban beszélgettünk Bandi barátommal, hogy a szokásos Észak-Afrika, Itália vagy Normandia helyett, a változatosság kedvéért most válaszuk a keleti-frontot. Már elég sok itt használható csapatom gyűlt össze, ráadásul ezek nagy része még sohasem látott játékot. Ezek közé tartoztak a Strelets lengyel néphadsereges katonái és a szovjet rohamcsapatai, de az Italeri ISz-2, ISzU-152-eseim sem lőttek még, illetve az Matchbox/Revell T-34-eseim és az Amercomos SzU-85-ösök és a Katyusám sem szagoltak még puskaport. Szándékaim szerint a másik oldalon is kerültek volna bevetésre olyan eszközök, amelyekkel még nem játszottunk, pl. a Tiger B-k, de azután az ellenfeleim más mellett döntöttek. Azonban nem csak az én eszközeim kerültek bevetésre, Gyuri gyorsan befejezte az Italeri Half-Trackokat sőt a kettőt módosított SzU-57-é. De nem csak új csapatok kerültek bevetésre, hanem egy új játékos is, mivel Bandi elhozta egy barátját, Attilát is.

Hosszas egyeztetés után végül a németek 1000, a lengyel szovjet fél 1250 pontból gazdálkodhatott. Én alapvetően egy 750/1000 pont mellett kardoskodtam, de végül a túlzott pontszám miatti aggodalmam alaptalannak bizonyult.

blog225-04.JPG

A támadóknál egy alapvetően olyan sereget próbáltam összeállítani, amely szerintem megfelelt azoknak a sztereotípiáknak, amelyet egy 1944-es szovjet lengyel sereget jellemezhetett. A sereg gerincét egy újonc lengyel gyalogos zászlóalj alkotta négy századdal (9 katona) egy képpuskás szakasz és két felderítő rajjal, amelyek egyben tüzérségi megfigyelők is voltak. Ezek támogatására egy erős tüzérség szolgált, amely igen impozáns volt. Két 120 mm-es aknavető, három ZISz-3, kér 122 mm-es tarack és ráadásnak még egy Katyúsa alkotta. A támadó csoportosítást két felderítő SzU-57-es vezette, Half –Trackon szállított szovjet rohamosztagosokkal, amelyeket két lángszórós raj is támogatott, igaz az egyiknek csak egy jeep jutott. A gyalogsági támadást egy három ISz-2-esből álló nehéz-harckocsi század, egy három T-34/76-osból álló közepes harckocsi század és egy, két SzU-85-ből és egy T-34/76-osból álló rohamlöveg üteg támogatta. A lengyel gyalogság fele a T-34-esekre és az ISz-2-ekre kapaszkodott fel igazi orosz módi szerint.

blog225-05.JPG

A németek is hasonló képen állították össze a haderejüket. Látszott már az égető emberhiány, amelyet tűzerővel próbáltak ellensúlyozni. A négy elit ejtőernyős század közül az egyik még egy érdekes fegyvert is bevethetett egy Caesar féle Puppchent. Természetesen nekik is volt három 8,1 cm-es aknavetőjük, két Pak 40-esük, két Flak 38-asuk és három páncélozott alvázra telepített Nebelwerferük, amelyek tüzét egy előretolt Pz.II segítette. A páncélos erők a várt Tigrisek helyett, csak egy StuG ütegből és egy, két Pantherből, és egy Pz.IV-esből álló század alkotta. Őket egészítette ki még két Pak 40-essel ellátott Sd.Kfz.251/22.

blog225-06.JPG

Szerintem sikerült úgy összeállítanunk a seregeket, amelyek jellemzőek lehettek 1944-ben a lengyel tőhátságon.

Eredetileg szerettem volna valami véletlen szerű parancsokat gyártani, amely megakadályozta volna a szokásos, megyünk és lövünk játékot, de végül ezt nem sikerült kidolgoznom. Ellenben bevezettem egy újdonságot, a német csapatokat csak kártyalapok jelölték, amelyek között bizony voltak hamis, azaz csapatokat nem tartalmazók is. Vagyis az alap felálláskor az én csapataim közül az első lépcső látható volt, míg a német oldal egyfajta ködbe burkolózott. Mindkét félnek volt ezen kívül egy speciális szabálya. A németek, a páncélosok kivételével mind beásva voltak, és amíg nem fedeződtek fel joguk volt egy rajtaütést végrehajtani, persze ilyenkor elveszítették láthatatlanságukat. A támadók tüzérsége, viszont egy nulladik körben találomra leadhattak egy-egy lövést valamelyik kártyalapra, a peremvonal mögötti 30 cm-es sávban, ahol csak jelöltük a találatokat és csak a lapok felfedés után dolgoztuk ki a hatásukat.

blog225-02.JPG

blog225-03.JPG

Az eredeti elképzelésem az volt, hogy egy erőteljes tüzérségi csapás után ködöt lövök az ellenség elé, és ennek fedezetében indítom rohamra a csapataimat, de mint az kiderült a szabály ezt nem tette lehetővé, mert ködöt csak felfedezett ellenség elé lőhettem volna, az meg természetesen nem sikerült. Így a terveket sutba dobva, Tibi barátom biztatására a két úton teljes sebességgel előre robogva négy gyalogos századdal és mind a kilenc harckocsimmal és páncélosommal támadásba lendültem. A gyalogság nélküli rohamlöveg üteg némileg összegabalyodott a T-34-es századdal, amikor is keresztezték egymás útvonalát, de végül is ebből nem lett nagyobb baj. Végül a támadóknak kedvezett, hogy az ellenfél kezdetben nem fedte fel állásait, de azután amint hatásos lőtávolba értek a támadók egyre több ágyú tátotta ki torkát a harckocsijaim felé. Szerencsénkre a német oldal első lövéseivel nem remekelt, és a támadás jó ütemben haladhatott.

blog225-07.JPG

blog225-08.JPG

blog225-09.JPG

blog225-10.JPG

Azután megváltozott minden, a jobb szárnyon sikerült erős veszteségeket okoznom a németeknek, de én is elvesztettem egy ISz-2-est, ami megakasztotta a támadást. Ugyanakkor a balszárnyon, pedig a háború ködéből előbukkant a teljes német páncélos csoportosítás. Középen a T-34-esek elérték az útkereszteződést, de egy magányos Stug és a védelem mélységében elhelyezett 8,8 cm-es légvédelmi ágyú megtizedelte őket. Ellenben a német jobbszárnyon lévő gyalogos századok is elolvadtak a tüzérség és az Sztálin harckocsik tüzében. Itt került sor a lángszóróm első bevetésére is, tegyük hozzá teljesen sikertelenül. Miután a Jeep-jükből kiszállva nyílt terepen besült a lövés, a maradék német gyalogság közvetlen közelről szitává lőtte őket. Közben elveszettem mindkét felderítő SzU-57-esemet is. Miután a német páncélosok megjelentek a színen a rohamlövegek és a T-34-esek megpróbálták felvenni velük a küzdelmet, de ez meglehetősen egyenlőtlennek bizonyult és sorra borultak lángba a tankjaim. Az ellenfél ezen a szárnyon elhelyezett 88-asa is kivette részét a pusztításból. Végül a két rohamszázadom a Half-Trackokból kiszállva elérte az ellenség vonalait és a lángszórójuk, a lövészpáncélosuk nehéz-géppuskái és a zsákmányolt páncélrémük segítségével sikerült kiiktatniuk a Pak 40-est (a másik, amely a jobb szárnyon volt, mint utóbb kiderült még a nulladik kör bombázásában elvesztette a teljes személyzetét), az egyik Stugot és egy fél német gyalogos századot, de eközben létszámuk 5/6-át elvesztették. De nem hiába voltak gárdisták a végsőkig kitartottak.

 blog225-11.JPG

blog225-12.JPG

blog225-13.JPG

blog225-14.JPG

Aztán ahogy közeledett az este, még egy utolsó erőfeszítéssel a támadók megpróbálták megtizedelni az ellenséget, a két ISz-2-es méltóságteljesen elforgatta tornyait és össztüzet lőtt a lőtávolsága határán lévő Pantherrel, de nem sikerült eltalálniuk. Nem úgy a balszárnyon lévő SzU-85-nek, amely végül sikeresen megsebezte az egyik nagymacskát. Azonban nem sokáig örülhetett a sikernek, mert a lenyugvó nap fényében leadott német sortűz őt is lángba borította.

 blog225-15.JPG

blog225-16.JPG

blog225-17.JPG

A játék végeredményben hozta a történelmi formát. Mindkét fél súlyos veszteségeket szenvedett. A támadók a hat lövész századukból négyet elvesztettek (a megmaradók nem hagytak el lövészgödreiket). Két ISz-2-es kivételével az összes szovjet páncélos a harcmezőn lángolt, csak a csapatszállítók 2/3-a úszta meg mert mindig volt fontosabb célpontja a német ágyúknak. Viszont a teljes szovjet tüzérség továbbra is érintetlenül állt az állásaiban.

A németek is kénytelenek voltak súlyos veszteségeket elkönyvelni, noha azért ők valamivel jobban álltak. Ők is elvesztettek két és fél ejtőernyős századot két Pak 40-nel egyetemben, két Stug-ot, egy Pz.II-t és a két páncélvadász Sd.Kfz.251/22-t amelyből az utolsót a hírmondó T-34-es lőtte ki. Végül egy Panther is súlyos sérülést szenvedett.

Azonban még így is maradt egy érintetlen Pantherük, egy Pz.IV-ük és egy Stug-uk és ne feledjük a másik Panther is csak a következő körre esett még csak ki. Megmaradt mind két 8,8 cm-es légvédelmi ágyújuk, noha az egyik már csak fél kezelőszemélyzettel rendelkezett, illetve mind három aknavetőjük és mindhárom ködvetőjük.

blog225-18.JPG

blog225-19.JPG

Végül is szerintem sikerült egy jó hangulatú klubdélutánt összehoznunk, amelyből érzésem szerint mindegyikünk valamilyen sikerélménnyel távozhatott.

Ambasa

Szerző: ambasa  2017.01.17. 00:00 Szólj hozzá!

Címkék: wargame 20mm

A bejegyzés trackback címe:

http://karosszektabornok.blog.hu/api/trackback/id/tr1512131751

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.