dscf3976.JPG1940. májusában a III. Birodalom erői támadást indítottak Nyugat Európában, és ez a támadás néhány hét alatt a tengerbe szorította a védekező francia, brit és egyéb kisebb nemzetek katonáit. Mint tudjuk a történelem könyvekből, Dunkerk-nél a támadást felfüggesztették egy időre, és mire újra megindult a britek a zseniális Dinamo hadművelet kereteiben több, mint 300.000 szövetséges (javarészt brit, francia és belga) katonát menekítettek át a csatorna túloldalára.

Kisebbik fiam már egy ideje rágja a fülem, hogy wargamezni szeretne, sokáig gondolkoztam rajta, hogy milyen egyszerű szabályrendszerrel játsszunk, amit egyszerűen megtanul, de mégis megalapozza az ismereteit az összetettebb szabályok felé. Túl sok egységet sem akartam, hogy először az alapokat sajátítsa el. A Flying Leads és a Bolt Action között őrlődtem, végül ez utóbbira esett a választásom.

 dscf3982.JPG

A csatát két menetben nyomtuk le, de szerencsére a garázsban el voltak a bakák pár napig érintetlenül, étlen, szomjan. 20 mm-ben csináltam, mert gondoltam, hogy ehhez több mindenem van. Aztán rájöttem, hogy szovjetből alig 6-10 katonám van, románból kb. 10. Az olaszok még csak most készülnek, amerikai van kb. 12 fő. Német viszont van vagy 80, brit kb. 60-70 fő, magyar kb. 30 és úgy egy 30 japán is akad.

Namost ha ezeket jól megnézzük, látszik, hogy ebből egy brit-német összecsapás kerekedhet csak ki megfelelő létszámmal. A www.boltaction.easyarmy.com kiváló army builder, imádom. Ebben raktam össze a két sereget. Raktam bele majdnem mindent, hogy mindent ki is tudjunk próbálni.

Az asztal úgy nézett ki, hogy kétoldalt volt egy-egy nagyobb domb, meg a jobb oldalon (brit szemszögből írok mindent) még egy kisebb dombocska. A domboktól a pálya közepe felé erdő volt, középen egy nyílt területtel. A brit oldalon a nyílt folyosóval szemben egy parasztház, ezt uralták a britek, ezt kellett (volna) elfoglalniuk a fricceknek. Itt-ott elhelyeztem még pár fát és bokrot. Illetve volt egy tavacska is, de az teljesen indifferens maradt a játék alatt, ahogy az várható is volt.

dscf3977.JPG

dscf3978.JPG

dscf3980.JPG

A fiam a németeket választotta, nem ideológiai szempontból, hanem mert nekik volt egy Kfz. 13-as páncélautójuk egy géppuskával. Így én lettem a britekkel.

Az egységeket felváltva pakoltuk fel (nem tudom, hogy egyébként hogyan kellene). Természetesen a QF-2-es páncéltörő ágyúmat a nyílt tisztással szembe állítottam be, mivel a kerekes járművel az erdőbe nem mehetett be, gondoltam, hogy majd ott jól kilövöm. Persze nem így lett. A parancsoki egységem a ház takarásában volt, a QF-2-estől balra a könnyű aknavetősök, előttük kicsivel egy bokor mögött a tüzérségi megfigyelő. Az LMG-s gyalogsági rajt (ejtőernyősökkel voltam kénytelen jelölni, hogy a fegyveropciók is jól látszódjanak), a jobb szélen voltak elhelyezve. A háztól jobbra volt egy géppuskás egységem is. Az ágyú mögött állt a másik nagy gyalogos rajom, tőlük balra, kicsit előre az 5 fős rajocska. Ennyire futotta az 510 pontból, amit előtte meghatároztam, mint pontszám.

Levente jó érzékkel felrakta a nyílással szemben egy facsoport mögé a géppuskásait, és a parancsnokát. A három lövész rajt pedig egyenletesen elosztotta. Mindkét szélre rakott egyet, meg maradt egy középen is. A páncélautó az erdő mögött volt elhelyezve, készen arra, hogy bármikor kibújjon onnan és tüzelhessen.

A játék úgy indult, hogy Levi a géppuskásaival gyakorlatilag letarolta az én géppuskásaimat, ami maradt az pinnelve hasalt a ház mögött. Aztán a két szélső rajjal előre nyomult a saját oldalukon, illetve a középső is a nekem bal oldalra kitért. A páncélautó kicsit előrébb jött, hogy tudja lőni a géppuskásokat. Sikerrel, szóval az első kör végére egy parancskockával kevesebb került vissza a zsákba a brit oldalon.

A következő körök arról szóltak, hogy a jobb szélemen legyűrtük az ottani német rajt, a bal szélen meg a németek tették ugyanezt az én nagy rajommal a hegytetőn, a kicsivel bemenekültem az erdőbe. Levi közelített még a páncélautóval és a parancsnoki rajával is az erdő szélén. Persze a páncélautó a géppuskájával rövid úton kiosztott egy csomó pint az ágyúmnak, tehetetlen voltam ellene. Az aknavetőseim telibe kapták a hegytetőt, de csak pineket osztottak.

A jobb szélen az erdőből éppen csak, hogy rálássanak a páncélautóra, a britjeim előkúsztak és elkezdték a járművet sorozni. Ebben a helyzetben a géppuskása nem tudott rám lőni, és sikerült a Kfz.13-ast 6-7 pinig feltolni. Lekötöttem, de Levi ügyesen dobta a rally-t (6 pint szedett le). A géppuskása már a páncéltörő legénységét apasztotta, balról meg jött egy csonka és egy friss rajjal. Úgy éreztem, hogy bukni fogom a csatát.

De ekkor elszánta magát, és a parancsnoki rajával bement az erdőbe britekre vadászni. Ez be is jöhetett volna neki, mert géppisztollyal voltak, mi meg csak puskákkal, de szerencsére én húztam előbb parancskockát, és itt Levi rosszul is dobott. Sikerült az agresszor parancsnokot a két legényével hidegre tennem. A bosszú persze nem maradt el: az erdőben a friss rajával lemészárolta a derék brit rajocskámat. A csonka rajával a tó mellett jött tovább, és ügyesen elintézte az aknavetőseimet is. Közben én lehívtam egy tűzcsapást a géppuskásaira, de az késett.

dscf3985.JPG

dscf3995.JPG

dscf3996.JPG

Amikor meg megjött, 1-est dobtam, Levi rárakta a jobb szélső rajomra. Nem halt meg senki, kaptunk néhány pint, de a hatósugár akkora volt, hogy a páncélautó is kapott belőle. Következő körben ezt feltoltam annyira, hogy a járgány el is futott. Utána elindultam velük, hogy felszámoljam a géppuskásokat. A parancsnoki rajommal is kénytelen voltam előbújni, mert a csonka raját már csak ezekkel tudtam sakkban tartani. Itt elég jól dobáltam, osztottam nekik rendesen a pineket, meg apadt is a létszámuk.

Végül a nagyobb rajával elindult, hogy a géppuskásokat felszabadítsa. A rajom könnyedén lerohanta a géppuskásokat, elég sok pin volt rajtuk, nem tudtak aktiválódni. De közben jött a német raj is visszafelé. Nagy nehézségek árán sikerült őket elég jól pinnelnem (a parancsnoki rajom is úgy manőverezett, hogy tudja lőni őket, szerencsére kicsit kijöttek az erdőből). Miután a maradékuk elfutott, koncentrálhattam a megmaradt pár németre, akik időközben kilőtték az ágyúm utolsó kezelőjét. Mondjuk az utolsó két morálját hagytam, hogy újradobja, mert kicsit el volt keseredve, meg látszott a Leventén, hogy kellett neki, hogy lelője a tüzért, így kicsit egyenlíthetett. A parancsnoki rajommal, meg a maradék gyalogossal meg közben arrébb vonultam, hogy nyugodtan lövöldözhessen.

dscf4004.JPG

dscf4008.JPG

Játék közben érdekes módon kétszer is eszébe jutott, hogy vissza kellene vonulni. Logikusan játszott, egy-két dologtól eltekintve. De mindenképp érdekesnek találtam, hogy egy 8 éves (na jó mindjárt 9) gyereknek eszébe jut, hogy inkább visszavonul, mert akkor nem szenved el nagy veszteségeket, sok felnőtt játékos is (teljesen irreálisan) addig megy előre, amíg van élő katona.

Jó volt, de a következőt már 28 mm-ben fogjuk játszani.

 

Bogesz

Szerző: bogesz001  2017.08.22. 00:00 Szólj hozzá!

Címkék: wargame 20mm Bolt Action

A bejegyzés trackback címe:

http://karosszektabornok.blog.hu/api/trackback/id/tr4512679977

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.