cikk254-01.jpgNapra pontosan 390 esztendővel ezelőtt 1627. november 28-án, a székesegyházáról híres Oliwa városka előtt, amely ma Gdansk egyik negyede, ágyúdörgés verte fel Balti-tenger csendjét. Egy maroknyi lengyel hajó rontott rá fél tucat svéd hadihajóra. Nem ez volt a világtörténelem legjelentősebb tengeri összecsapása, annyiban azonban mégis nevezetes, hogy az újkori lengyel történetírás ide vezeti vissza a haditengerészetük eredetét. De nézzük, mi is történt azon november végi napon, amikor megszületett a lengyel haditengerészet első győzelme…

Az 1587-ben a Báthory István halála után a lengyel rendek a svéd Wasa házból származó III. Zsigmondot emelték a trónra. Zsigmond, apja halála után, 1592-ben megörökölte a svéd trónt is. Zsigmond továbbra is Krakkóból irányította a birodalmát, de az egyszerűség kedvéért nagybátyját, a södermandlandi herceget nevezte ki helytartónak a skandináv ország élére. Azonban a távkormányzás mellet volt egy jelentősebb probléma is, amely magában hordozta a viszály magját. Ebben az időben Svédország lakosságának döntő többsége már áttért az evangélikus hitre, míg Zsigmond katolikus volt. Ez nem lett volna gond, hiszen a svéd korona elfogadása feltételeként az uralkodó ígéretet tett a szabad vallásgyakorlás biztosítására. Azonban a helytartó, bírva a svéd nemesség támogatását, lázadást robbantott ki. Válaszul 1598-ban Zsigmond egy 12000 fős sereg élén partra szállt a Skandináv-félszigeten. Seregében nagy számban voltak magyar és német lovasok is, de számos királyhű svéd is csatlakozott hozzá. Szeptember 8-án Stegeborgnál sikerült a lázadók fölébe kerekednie, de két hét múlva a soron következő ütközetben, Stangebronál már vereséget szenvedett, és kénytelen volt elhagyni a második királyságát. Ezzel kitört az a több háborúból álló sorozat, amelyben a Wasa-ház svéd és lengyel ága vívta küzdelmét a Balti-tenger medencéje feletti hegemóniáért. A hadakozás egészen 1660-ig tartott, melynek utolsó időszakát, Sienkiewicz az Özönvíz című regényében meg is énekelte.

A XVII. század elejére a Balti-tenger térsége felértékelődött. Több feltörekvő hatalom emelkedett fel, amelyek hamarosan egymás vetélytársává váltak, ráadásul hamarosan kitört az egész Európát megrázó, harmincéves háborúként ismert, vallásháború. A helyzet bonyolultságát jelzi, hogy míg a katolikus oldalon a Habsburgok és a lengyelek sorakoztak fel, addig a protestáns oldalon a svédek, a hollandok és az angolok mellet a katolikus franciák is beszálltak a küzdelembe. Ugyanakkor komoly érdekellentét alakult ki a svédek és a hollandok között a balti-tenger feletti kereskedelmi jogok megszerzéséért.

1527-re a lengyelek már erősen vesztésre álltak, a svéd csapatok ekkor már Gdansk kivételével birtokba vették a lengyel partvidék nagy részét, és májustól a várost is blokád alá vonta a svéd flotta. A skandinávok egy 16 hajóból álló erős flottaköteléket vontak össze a várossal szemben, amely az év hátralévő részében blokkolta a kereskedő város forgalmát, és ezáltal erősen korlátozta egész Lengyelország északi kereskedelmét. Az őszi viharok beköszöntével a svédek úgy döntöttek, hogy kevesebb hajó is elegendő a blokád fenntartásához, ezért tíz hajójukat hazaküldték az időszakos karbantartások elvégzésére, míg a maradék hat hajó a Hel-félsziget védelmébe húzódva továbbra is blokkolta a város kereskedelmét. A lengyelek ekkor elérkezettnek látták az időt, hogy enyhítsenek a várost fojtogató szorításon. November 26-án a lengyel flotta vitorlát bontott és elhagyta Gdanskot, hogy szétzúzza a svéd tengerzárt.

A szemben álló felek

A svéd flotta

A hat hajóból álló svéd flotta Niels Göranson Stiernsköld admirális parancsnoksága alatt hajózott. Stiernsköld 1583-ban született és hosszú, egészen 1600-tól kezdődő katonamúlttal rendelkezett. Harcolt a lengyelek, az oroszok és a törökök ellen is, miközben több fontos hivatalt is betöltött. A flottája öt galleonból és egy kisebb hadihajóból állt. A hat hajó fedélzetén összesen 140 ágyú volt. Érdekes módon a parancsnok a tengernagyi lobogóját nem a legerősebb hajóra a Solen-re vonta fel, hanem csak a harmadik legerősebbre, a Tigern-re.

Tigern (Tigris) - galleon, 22 ágyú, 320t

Solen (Nap) - galleon, 38 ágyú, 300t

Pelikanen (Pelikán) - galleon, 20 ágyú, 200t

Manen (Hold) - galleon, 26 ágyú, 300t

Enhörningen (Unikornis) - galleon, 18 ágyú, 240t

Papegojan (Papagáj) - 16 ágyú, 180t

A lengyel flotta

A lengyel flotta tíz hajót számlált de a svédekhez képest sokkal színesebb volt. A lengyel hajók parancsnoka Arend Dickmann tengernagy volt. Talán nem árulok el nagy titkot, de Dickmann nem volt született lengyel, a hollandiai Delfben látta meg a napvilágot 1572-ben. 1608-ban telepedett meg Gdansk városában, mint hajózási vállalkozó, azonban a szépen ívelő kereskedelmi karrierjét a folyton kiújuló ellenségeskedések kettétörték és kénytelen volt katonának állni. 1626-ban lépett be III. Zsigmond szolgálatába, aki kinevezte flottája admirálisává. Dickmann flottáját két, öt-öt hajóból álló rajra osztotta. Ugyan számbeli fölényben volt és némileg több ágyút is birtokolt, összesen 179-et, azonban neki csak négy galleonja volt, a maradék hat hajó közül három még a leggyengébb svéd hajóval sem vehette fel a versenyt. Dickmann a technikai hátrányát a gyalogsági fölényére alapozva kívánta kiegyenlíteni.

Az első raj

Ritter Sankt Georg (Rycerz Święty Jerzy) Szt György Lovag) - Galleon, 31 ágyú, 400t (Johann Storch lapitány, 50 tengerész és 100 katona)

Fliegender Hirsch (Latający Jeleń) (Repülő Szarvas) - galleon, 20 ágyú, 300t (Ellert Appelman kapitány, 50 tengerész és 80 katona)

Meerweib (Panna Wodna) (Tengeri Szűz) - 12 ágyú, 160t (Adolf von Arzen kapitány, 35 tengerész és 50 katona)

Schwarzer Rabe (Czarny Kruk) (Fekete Holló) - 16 ágyú, 260t (Alexander Bley kapitány, 35 tengerész és 80 katona)

Gelber Löwe (Żółty Lew) (Sárga Oroszlán) - 10 ágyú, 120t (Hans Kizer kapitány, 30 tengerész és 50 katona)

A második raj

Meermann (Wodnik) (Vízöntő) - galleon, 17 ágyú, 200t (Hermann Witte, 30 tengerész és 80 katona)

König David (Król Dawid) (Dávid Király) - galleon, 31 ágyú, 400t, (James Murray kapitány 60 tengerész és 100 katona)

Arche Noah (Arka Noego) (Noé Bárkája) - 16 ágyú, 180t (Magnus Wesman, 35 tengerész és 50 katona)

Weißer Löwe (Biały Lew) (Fehér Oroszlán) - 8 ágyú, 200t (Peter Böse kapitány, 25 tengerész és 80 katona)

Feuerblase (Płomień) (Lángoló Tűz) - 18 ágyú, 240t

A lengyel hajók eredete, akárcsak a kapitányaiké, eléggé sokszínű volt. Nem kell túl sok figyelem, hogy észrevegyük a kapitányok között a sok németes vagy hollan csengésű nevet, de ott van James Murray, aki skót volt. Hasonló a hajók eredete is. A vezérhajó a Szt. György Lovag, a Vízöntő, és a Dávid Király lengyel eredetű volt, míg a Repülő Szarvast 13429 lengyel Forintért vásárolták Koppenhágában. A Tengeri Szűz, a Sárga Oroszlán és a Noé Bárkája pinka típusú hajók voltak és Gdanskban, illetve Puck-ban épültek, míg a Fekete Holló, a Fehér oroszlán és a Lángoló Tűz egy-egy Hollandiában vásárolt fluta volt.

A Galleonok, mint pl. a 31 ágyús Szent György Lovag, 34 méter hosszú és 7,4 méter széles volt, de a kisebb hajók hossza inkább csak 20 méter, míg a szélességük alig 5,5 méter. Érdemes megnézni, hogy miből is állt ezeknek a hajóknak a fegyverzete. Szerencsére ismerjük a Dávid Király 31 különböző ágyújának az összetételét: egy 22 fontos bronz, két 12 fontos bronz, két 9 fontos bronz, tíz 6 fontos vas, kilenc 3 fontos bronz, három 2 fontos bronz ágyú, két ¾ fontos falkonet valamint két 8 fontos kartácslövő. Ezen felül a hajó fedélzetén volt még két darab kőgolyók kilövésére alkalmas löveg is. Mint látható, noha ez a hajó hadihajónak épült, de fegyverzetét az alkotta, amit össze tudtak gyűjteni a felszerelésére.

cikk254-02.jpg

Mint már mondtam a lengyel flotta észlelve a svéd flotta meggyengülését, 26-án vitorlát bontott és kihajózott Gdanskból. 28-án reggel hat órakor, a Hel-félsziget közelében sikerült megpillantaniuk az ellenséget. Ekkor Dickmann egy ágyú elsütésével utasította a flottáját a horgonyok felvonására, amelyet az éjszakai pihenő miatt bocsátottak le. A lengyel hajók kifeszítették vitorláikat és megindultak a svédek felé. Elől haladt a Dávid Király, és szorosan követte őt a Szt. György Lovag. Amikor az élen haladó lengyel hajó felismerte a svéd zászlóshajót a Tigern-t, utat engedett Dickmann hajójának, hogy az élre törjön, majd a Repülő Szarvast és a Tengeri Szüzet is maga elé engedte. Az első raj mögött sorakozott fel a második, sorban a Vízöntővel, a Lángoló Tűzzel, a Noé Bárkájával és a fehér Oroszlánnal. Azonban a lelassult Dávid Király nem csatlakozott a csatasorhoz. A svéd parancsnok látva a lengyel hajók számbeli fölényét megpróbált a nyílt tenger irányába kitörni. Ezt látva a Repülő Szarvas kivált a lengyel oszlopból és megpróbált a svédek elé vágni, hogy megakadályozza a szökésüket. Közben a két zászlóshajó között rohamosan csökkent a távolság, és Dickmann -a lengyel admirális- amint lőtávolba ért a hajója, négy orrágyújával nyomban tüzet nyittatott. A svéd vezérhajó, a Tigern, szintén tüzet nyitott a Szt. György Lovagra, és el is találta annak orrát. Amint a két hajó egyre jobban megközelítette egymást, a kisebb űrméretű fegyverek is megszólaltak, és az ágyúk bömbölésébe bekapcsolódtak a muskéták pukkanásai is. Ebben a tűzharcban kapott halálos sebet a svéd admirális Stiernsköld.cikk254-10.jpg

cikk254-04.jpg

A lengyel muskétások folyamatos és pontos tűzzel árasztották el a svéd hajó fedélzetét. A svéd katonák és tengerészek sorra estek el hajójuk fedélzetén, de nem adták fel a harcot és próbálták viszonozni a tüzet. A két hajó egymásba gabalyodott és a lengyel katonák megrohanták a svéd hajót. Ádáz kézitusa kezdődött. Ekkor kapcsolódott be a tervek szerint a Tengeri Szűz, amelynek muskétásai szintén tűz alá vették a Tigern fedélzetét. Közben a Repülő Szarvas is csatlakozott a svéd vezérhajó elleni küzdelemhez, és egy jól irányzott oldalsortűzzel söpörte végig annak fedélzetét, azonban nem vette észre, hogy közben már a lengyel gyalogság is ott küzd, így számos honfitársuk is baráti tűz áldozatává vált. Közben a lengyel hajó felismerte a hibáját és besorolt a Tengeri Szűz mellé, a svéd hajó tatja mögé. Ezalatt a svéd hajón küzdő lengyelek legyűrték a maradék svéd személyzet ellenállását, és elfoglalták a hajót. Amikor a lengyel gyalogság parancsnoka Olofsson hadnagy (aki a lengyel oldalon harcolt) betört a svéd admirális kabinjába, a vezérhajó legénysége belátta a további harc hiába valóságát és letette a fegyvert.

 cikk254-08.jpg

Miközben az ádáz küzdelem dúlt a Tigern fedélzetén, a svéd Pelikan galleon kihasználva a zűrzavart a Szt György védtelen oldala mellé siklott és tüzet nyitott a lengyel zászlóshajóra. Ezt látva a lengyel katonák nyomban visszatértek hajójuk fedélzetére és viszonozták a tüzet. A lengyelek ismét pontosabban lőttek és a Pelikán legénysége súlyos veszteségeket szenvedett. Rövid tűzharc után a Pelikán is kitűzte a fehér zászlót. Azonban ekkor kedvező szél támadt, és még mielőtt a lengyel tengerészgyalogosok birtokba vehették volna újabb zsákmányukat a Pelikán a tenger felé fordult és elhajózott. Közben Dickmann éppen a Manen elfoglalására adott parancsot, amikor egy eltévedt ágyúlövedék szétzúzta a lábát, melyet nagy valószínűséggel a menekülő Pelikánról adtak le. Azonban a lengyelek még végrehajtották utolsó parancsát és üldözőbe vették a Manen-t is.

 cikk254-05.jpg

Ez idő alatt a második raj sem tétlenkedett és a Vízöntő tűz alá vette a Solen-t. Az ágyú- és a muskétatűz után a lengyelek itt is megpróbálkoztak azzal, hogy rohammal vegyék be a svéd hajó fedélzetét, de nem sikerült átszállniuk rá. Ezért a második raj parancsnoka de Witte parancsnoka utasította a Dávid királyt, hogy támadja meg a svéd hajó szabad, bal oldalát. De a Dávid Király ismét nem engedelmeskedett és ahelyett, hogy segített volna közrefogni a svéd hajót, a lengyel hajó mellé állt, hogy gyalogsága azon keresztül rohamozza meg az ellenséget. Ekkor azonban az aprócska, alig nyolc ágyús Fehér Oroszlán is bekapcsolódott a harcba. Közben az egymásnak simuló Vízöntő és Solen fedélzetéről kézifegyverrekkel lőtték egymást a harcolók. Ugyan a lengyeleknek még mindig nem sikerült a svéd hajóra átjutniuk, de hogy megakadályozzák esetleges szökését, megkezdték a kötélzete elvágását. Ezt látva a svéd hajó kapitánya, meggátolandó hajója elfoglalását, égő kátrányt dobott hajója lőporkamrájába. A Solen-t egy hatalmas robbanás tépte darabokra. A Solen gyorsan elsülyedt, de felrobbanása a svéd legénység mellett, 23 lengyelt is megölt. Mielőtt a svéd hajó elpusztult volna, a fedélzetéről még harmincketten átugrottak a lengyel hajóra, és inkább a fogságot választották. További 14 svédet és még 3 lengyelt a Fehér Oroszlán legénysége halászott ki a tengerből.

 cikk254-06.jpg

cikk254-07.jpg

A Solen felrobbanása véget vetett a csatának és a svéd hajók maradéka inkább a nyílt tenger felé vette az irányt. A lengyelek üldözőbe vették őket, de nem sikerült beérniük a svéd hajókat, így hamarosan felhagytak a hajszával.

 cikk254-11.jpg

cikk254-09.jpg

A lengyel flotta diadalmasan tért haza, feltörte a svéd blokádot, ám az ő veszteségeik is súlyosak voltak. A két halott admirálist katonai tiszteletadás mellett helyezték örök nyugalomra Gdansk városában. A Tigern-t Tigris néven a besorozták. Később, a tél folyamán egy kisebb hajóraj elhagyta a blokád szorításából megmenekült Gdanskot, de a négy hajóból hármat a téli viharok erősen megtépáztak, a negyedik pedig elveszett. Közben a svédek taktikát váltottak, és ha nem sikerült a tenger felől elpusztítaniuk a lengyel flottát, akkor a szárazföldről kísérelték meg azt. 1628-ban a Szt. György és a Sárga Oroszlán egy éjszakai manőver során a Visztula torkolatának közelében megfeneklett. A svédek kihasználva a kedvező helyzetet, összevonták a tüzérségüket a szárazföldön és szétlőtték a két magatehetetlen hajót. Hogy ne kerüljenek csapdába, a lengyel hajók elhagyták Gdanskot és a Dávid Király vezetésével Wismarba hajóztak, hogy Wallenstein flottájával egyesülve harcoljanak. Azonban 1632-ben a Wismar elesett és a lengyel flotta maradéka svéd kézbe került, köztük az egykor svéd Tigern is, amelyet újra hadrendbe állítottak.

 cikk254-03.png

Sokáig a csata nem töltött be túlzott jelentőséget a lengyel történetírásban, de a harmincas, majd az ötvenes években is az érdeklődés előterébe került, hogy ezzel is erősítsék a lengyel nemzeti büszkeséget. Később a csata kutatásának az adott újabb lökést, hogy 1969. október 20-án Gdansk északi kikötőmedecéjének bővítése közben felfedezték a Solen maradványait, mintegy 14-16 méter mélységben. A gdanski Nemzeti Tengerészeti Múzeum munkatársai nyomban hozzáfogtak a W-6 elnevezésű roncs feltárásának és a leletmentésnek. Összesen 11 ágyút emeltek ki, amelyből nyolcon ott van a svéd Wasa család címere, kettő lengyel eredetű, egy pedig orosz volt. A következő években több mint 6000 leletet hoztak felszínre a roncsból, köztük további kilenc ágyút, számos ágyúgolyót, muskétát és más személyes használati tárgyakat. 1975-ben a roncsból eltávolították a ballasztköveket, majd 1980-ban a hajó maradványait a forgalmas hajózási útvonalról egy másik nyugodtabb helyre szállították át. A teljes feltárás 1981-re készült el. Ma a hajó leltei a gdanski Tengerészeti Múzeumban tekinthetőek meg. Szintén ennek a háborúnak az érdekessége, hogy a tragikus sorsú svéd hadihajót, a Wasa-t eredetileg a lengyel flotta ellen kezdték építeni 1626-ban. A 64 ágyús Wasa akkora lett volna, hogy önmagában erősebb tűzerővel rendelkezett volna, mint a teljes lengyel flotta összes hajója együttvéve.

cikk254-12.jpg

cikk254-13.jpg

cikk254-15.jpg

cikk254-16.jpg

Szintén a csatához köthető mondás, amely a Solen felrobbanásához kapcsolódik, amelynek a neve Napot jelent, hogy aznap a nap délben nyugodott le.

Ambasa

Szerző: ambasa  2017.11.28. 00:00 4 komment

Címkék: hajózás középkor hadtörténelem Lengyelország

A bejegyzés trackback címe:

http://karosszektabornok.blog.hu/api/trackback/id/tr9913397161

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

HPetyo 2017.11.29. 09:03:50

A térképen az látszik, hogy a svéd hajók a part mentén haladva, de látszólag rossz irányba indultak. Ennek mi lehetett az oka? Valamilyen hajózástechnikai indok vagy csak a legközelebbi saját kézen lévő kikötőt vették célba?

ambasa 2017.11.29. 09:16:07

@HPetyo:
A térkép a csata három fázisát mutatja be. Szerintem Te az első térképre utalsz.

A svédek, amikor meglátták a lengyel hajóhadat, először maguk is támadólag léptek fel, bízva nagyobb, és erősebb hajóikban. Ebben a fázisban a két hajóhad egymás felé tartott. A svéd vonal be akartak fordulni, a rendezetlen, két, raj alakzatban támadó lengyel hajók elé, ami ha sikerül végiglövik őket. Csakhogy a lengyelek voltak a gyorsabbak, és megakasztották fordulás közben a svéd vezérhajót, majd a második raj a feltorlódott svéd hajók elé vágott, veszélyeztetve ezzel a tengerre való visszavonulásuk útját.

Ennek ellenére, csak miután a vezérhajót megcsáklyázták, és az admirálisuk halálos sebet kapott, majd amikor a Solen is felrobbant, vonultak vissza.

TG

HPetyo 2017.11.29. 11:28:55

@ambasa: Értem, köszi. Így már világos. Ez vajon hadvezetési hiba volt a svédek részéről (rosszul mérte fel a parancsnok a sebességet, távolságot, hogy a lengyelek előbb érnek oda) vagy egyszerűen hadiszerencse( hogy a lengyelek gyorsabbak voltak és beékelődtek a hadrendbe)?

ambasa 2017.11.29. 13:35:15

@HPetyo:
Jó kérdés, nem tudom. Viszont ha én lettem volna a svéd parancsnok helyébe, (és természetesen az időjárásviszonyok nem gátoltak volna) én is támadólag léptem volna fel, bízva az erősebb hajóimba és a jobban képzett legénységemben. Ha megnézed a manőverét, a svédek sokkal rendezettebben támadtak és ha sikerül a fordulójuk, mondjuk előbb kezdik meg, akkor gyilkos tüzet zúdítottak volna a lengyelekre. Az kérdés, hogy ekkor mennyire voltak hatékonyak az ágyúk, illetve, mennyivel voltak egységesebbek a svéd hajók fegyverzete, szemben a lengyelekével, amire azt tettek, amit találtak.
Szerintem a svédeknek volt esélye a győzelemre, egyszerűen a lengyelek agresszivitása szerencsével párosult, pont mint a wargameben.
A későbbi eseményeket látva, ez után hosszú ideig a lengyelek nem rúgtak labdába már a tengeren. Talán ezért is volt később fontos számuka ez aprócska győzelem, amelyben megtalálhatták a maguk "hajós nemzet" legendájukat,

TG