Már évek óta terveztem, hogy egyszer ellátogatok Pozsonyba, az ottani év végi makettező fiesztára, a Plastic Winterre, vagy ahogy ott mondják a Plastikova Zima-ra. Szerencsére a kedvenc utazási irodám már évek óta szervez oda buszos kirándulást, igen csak elérhető áron. Sajnos a rendezvény az elmúlt években, általában ütközött más programjaival, ahol gyakorlatilag kötelező a megjelenésem. Természetesen, november utolsó szombatja ismét a Hadtörténelmi Délutánokkal esett egy időbe, de úgy döntöttem, most az egyszer kihagyom, és inkább a szlovák fővárosba látogatok el…
Maga a kiállítás, Pozsony egyik külvárosában, egy művelődési házban kerül megrendezésre, egy jól megközelíthető helyen, immár 13. alkalommal. Az idők folyamán a verseny szépen kinőtte magát, azoknak, akik ismerik a mosonmagyaróvári rendezvényt elég annyit mondanom, hogy úgy képzeljék el, mintha annak a felét látnák. Úgyhogy nem kis rendezvényről van szó, és ez nem csak a méretre, hanem a színvonalra is igaz. A rendezvény a művelődési ház két szintjén került megrendezésre, a földszint a kereskedőké, és a magánzó árusoké, míg az emelet a versenyzőkké és a kluboké volt.
A verseny - és a rendezvény - a nálunk szokásostól elérően, egy napos, ami azt jelenti, hogy 10 órára a makettek az asztalra kerülnek, ahol, tőlünk eltérően olvasható a készítő neve, és lakhelye, a makett típusa, gyártója. Az eredményhirdetésre 15.30 körül kerül sor, és ekkor bizony már meg is kezdődik a kiállítás bontása. Ez szűknek tűnik, de jó időkihasználással minden bejárható és megnézhető. Talán a közelség, a verseny színvonala, vagy a remek börze, sok magyart is vonzott. Rengeteg ismerős arccal találkoztam azon a szombaton. Nagyon sok makett ismerős is volt az őszi magyar versenyekről, ugyanakkor furcsa volt, hogy igaz csak szúrópróbaszerűen néztem, de szerintem több hazánkfia vállalta itt a megmérettetést, mint az utóbbi hónapok Budapesti és vonzáskörzetében rendezett versenyeken.
A tőlünk megszokottól eltérően, itt a fő vonulatot a harcjárművek és a repülők alkották. Az természetes, hogy hajók itt se nagyon voltak, de ami furcsa volt, hogy szinte teljesen hiányzottak a figurák, a polgári járművek és repülők, de még a sci-fi kategória is. Ugyanakkor igen népes volt a gyerek és ifjúsági kategória, és ami látszott, itt nem az apukák műveit nevezték, hanem tényleg gyerekkéz alkotta műveket láthattunk. A két fő csoport, repülő, és a harcjármű természetesen számos alkategóriára oszlott. Szerintem jól jellemzi a pályaművek számát, hogy több, mint 800 képet készítettem. Érdekes volt összehasonlítva a hazai versenyekkel a típusok kavalkádja (míg a Bólyain a Fw 190-es tengtek túl, addig Gödöllőn a Spitfirek). Itt mindenki megtalálhatta a kedvenc típusát. Nem tudom, hogy máskor mi, de idén a Bf 109 volt a slágertéma, a németek mellett volt finn, spanyol, szlovák, román, svájci és cseh felségjelű is. Hasonlóan sokszínű kínálatot vonultatott fel a Spitfire, amelyből volt természetesen brit, de cseh, szovjet, és izraeli is. Szintén meglepő volt számomra a sok, nagyméretű, bontott repülőgép.
Természetesen harcjárművekből is hasonló, színes felhozatal volt. Nekem a kedvenc méretarányom az 1:76-72, amelyből, szintén az utóbbi hónapok hazai versenyein alig volt (egy-egy rendezvényen jó ha két tucat árválkodott az asztalokon), míg itt az ott látottak sokszorosát, jóval száz felett, de talán a számuk még a másfélszázat is elérte. Volt itt minden, ami szem szájnak ingere, az első világháborús, brit Mark harckocsitól, a legújabb, orosz Armata T-14-ig. Nem csak a sokszínűség, hanem az ötletesség is jellemezte a műveket. Hasonlóan sokszínű volt a nagyobb 1:35-ös kategória, ahol szintén szép számmal voltak harcjárművek és diorámák is. Természetesen itt is a német és a szovjet technika dominált, de volt egy-két más csemege is.
Talán csak egy negatívumot tudok felhozni, a legkisebb csodákat, az 1:144-es repülőket sikerült a legsötétebb sarokba elhelyezni, illetve a legkomolyabb, nagyméretű műveket, pedig ellenfényben, ami nem könnyítette meg a fényképezést. (Ez nem volt számomra újdonság, Gödöllőn a rendezők szintén elkövették ezt a bakit.) Szerencsére délután már szórt fény jött, be az ablakon így akkor már megismételhettem a fényképezést, némileg jobb körülmények között.
A börzén a helyiek mellett számos magyar, osztrák, cseh, és néhány lengyel is volt. Azok akik szeretnek vásároln elmondom, hogy az árusok száma a becslésem szerint az ötvenhez közelített. Számomra meglepő módon a csehek az áraikat koronában írták ki. Magáról a börzéről nem sokat tudok mondani, mert én nem azért mentem ki, de azért persze vásároltam némi vásárfiát. A kiírt árak átlagosak voltak, de állítólag lehetett alkudni. Wargame szempontból egy árus volt, aki viszont árult Caesar figurákat, nem is számban illetve Plastic Soldier Company, és S-Model maketteket is. Egy másik kereskedőnél, pedig volt néhány doboz 28 mm-es Italeri készlet, illetve többüknél volt First to Fight készletek 6 euróért. Igazából azonban szerintem, amit érdemes volt venni azok az apró kiegészítők, amelyből szép kis választék volt.
Ha azt mondom, kitűnő benyomásokkal távoztam a rendezvényről, a tömeg ellenére mindenki udvarias volt, nem volt tülekedés, mindenki kivárta a sorát. A fényképezést nem korlátozták, és ugyan minden asztalnál éber szemek vigyáztak, egyszer sem szóltak rá, a fényképezőjükkel, vagy telefonukkal az asztal felé benyúló, de ugyanakkor láthatóan óvatos látogatókra. Ugyan én egy szervezet utazás keretében látogattam oda, vagy negyvened magammal, mégis minden útitársam betartotta a megbeszélt gyülekezési időt, amiért külön köszönet illeti meg őket. Hála a pontosságuknak, így maradt még egy kis időnk, hogy felbuszozva a várhegyre megcsodáljuk az épen éjszakai kivilágításba burkolózó, jellegzetes, négytornyú várat.
Talán nem meglepő, ha azt mondom, hogy aki teheti. És érdeklik a szép makettek, egyszer látogasson el ide, akár egyénileg, akár szervezett formában.
Ambasa
