Kipattant valaki fejéből az ötlet, hogy el kellene menni a Hadtörténeti múzeumba közösen és wargamer szempontból kis inspirációt nyerni, egyenruhaszínt leellenőrizni a futó projectekhez és el gondolkozni új témákon, amik érdekesek és ennek ellenére nem sokan foglalkoznak vele.
Így történt, hogy egyezkedés után október 23-dikán, nagyon szép, mondhatni tüntetésre való időben elmentünk hárman kicsit „informálódni”. Vadásszal a Moszkva téren találkoztunk majd miután felértünk a Várba tudatosult bennünk hogy annyira régen voltunk a múzeumban, hogy fogalmunk sincs, merre keressük. A levéltárban a biztonsági őr sem tudott segíteni ellenben a térkép, amit adott az már igen. Ambasa később csatlakozott, de addigra mi Vadásszal már bejártuk a 1848-as szabadságharc termeit és folytattuk a kiegyezés utáni majd első világháborús előkészületi időszakról szóló termekkel.
Rengeteg nekem új dolog volt kirakva és hál istennek szépen be voltak rendezve a vitrinek is. Rengeteg puska, volt olyan, ami el volt fűrészelve, hogy láthassuk a huzagolást, ágyúlövedékeknél például a repeszlövedék is ketté volt vágva, és megfigyelhető volt a belső felépítése a lövedéknek.
Ami nagyon tetszett, hogy majdnem összes első világháborúban résztvevő nemzet egyenruhái, felszerelései, vállapjai, fegyverei külön voltak kiállítva. Egy hobbitársunknak üzenem, hogy voltak bolgár első világháborús egyenruha darabok is.
Jó volt látni a Mauser pisztolyt majdnem az összes kiegészítőjével (extra hosszú cső, csigatár! és még sorolhatnám).
Vagy az olasz ikergéppisztolyt. Igen érdekes formája volt
Az őszirózsás forradalom érdekes színfoltja volt, ahogy Vadász mondta: Ez a mi „very magyar civil war”-unk. Érdekes lehetne ebben az érában játszani.
A második világháborús rész is nagyon szép volt, átlátható, jól berendezett. Az összes magyar vívmányunk ott volt (Toldi, Turán, Csaba és Zrínyi járművek). Megfordult a fejünkben az Erdélyi bevonulás is wargame szemmel nézve. Elég sok harcban volt része népünknek persze a második világégés elég sok mindent elhomályosít már a méretével is.
A második világégés utáni időszak is rengeteg egyenruhával, képekkel volt illusztrálva. Sikerült egy időszakos kiállítást is megnéznünk, a magyar haditechnika fejlődését. Magyar fejlesztésű golyószóró, öntöltő puskák, gránátok. Rengeteg olyan dolog, aminek nagyon jó elgondolása volt, de mások nem láttak benne fantáziát. Majd a híres Gepárd puskánk (az összes verzió ki volt állítva, sőt az egyik mellé oda is hasalhattunk).
Az 56-os kiállítást pont elkezdtük nézni mikor szóltak az őrök, hogy zár a múzeum. Így elhagytuk a helyet, de érdekes mód 3-4 óra alatt nem tudtuk bejárni és így maradt még amit megnézhetünk máskor (például az udvaron lévő Panzer IV-es tank tornyából kialakított géppuska fészket).
Csak jót tudok mondani a Hadtörténeti Múzeumról, nagyon jót tett neki az átalakítás és a tematikus rendszerezés. Bár bevallom még általános iskolás koromban jártam benne utoljára
Amit feltudnék róni negatívumként, hogy pár dolognak nem volt kirakva az információs táblája (egy 1850 környéki gyorstüzelő ágyú, egy talán Skoda hajóágyú és kint az aknavetők sem voltak „feltáblázva”). Ha ezeket pótolnák, én örülnék de ezek nélkül is nagyon jó és informatív volt a kirándulásunk. A középkori, honfoglaláskori termek eltüntek. Gondolom kellett a hely, ahogy hallottam talán a Nemzetibe lettek átszállítva.
Lesz még ilyen kirándulás, persze akkor más célállomás lesz. Hogy mi, az majd kiderül. Addig aki teheti látogasson el az „ágyús” Múzeumunkba, megéri…
Ghulk
