Általában a második világháború, a német fegyveres erők, vagy akár a páncélosok és azok hadviselése iránt érdeklődők bizonyára ismerik Michael Witmann nevét. Ugyancsak sokan vannak, akik már hallottak Ernst Barkmannról, vagy Otto Cariusról. Ugyanakkor érdekes módon minden idők legtöbb ellenséges páncélos megsemmisítését elérő férfiúról annál kevesebben.
Kurt Knispel törzsőrmesterről, aki halálakor 168 igazolt és 27 igazolatlan kilövéssel rendelkezett, amiből 42-t harckocsi-parancsnokként, 126-t pedig lövegirányzóként ért el szinte alig lehet adatot, vagy éppen olyan fényképet találni ami őt ábrázolja, vagy egyáltalán kapcsolódik a személyéhez (a három Knispelt ábrázoló kép mellett a blogbejegyzésben szereplő másik öt, az alakulatához az 503-asokhoz köthető). Ugyan jelent meg róla életrajzi könyv, de az angol wikipedia is alig ír róla valamit, a német meg jószerével csak az életrajzi és szolgálati adatokat közli. Pedig nem csak kiemelkedő eredményei, hanem azért is érdeklődésünkre tarthatna számot, mivel harcolt hazánk területén is.
Úgy gondolom, élete és katonai pályafutása megérdemli, hogy amennyire tőlem telik megemlékezzek róla, és egy kicsit rá irányítsam a figyelmet, amely sajnos nagyon sok, amúgy a téma iránt érdeklődő előtt is árnyékban maradt.
Kurt Knispel 1921. szeptember 20-án szudétanémetként, az akkor Csehszlovákiához tartozó Salisovban (Salisfeld) született. Egész gyerekkorát ezen a vidéken töltötte viszonylag gondtalan nyugalomban a szomszédos Niklasdorfban. Közepes testalkatú, szélesvállú, hosszúhajú ifjú volt, amely külső jellegzetességeit később katonai pályafutása során is megőrzött.
1940-ben, miután szakmát szerzett egy autógyárban jelentkezett a német fegyveres erőkhöz, azon belül is a további életét meghatározó páncélos csapatokhoz.
Bevonulása után a minden német katona számára kötelező alapkiképzés után az alsó-sziléziai Saganban található páncélos kiképző zászlóaljhoz került, ahol megtanították a Pz.I, Pz.II és Pz.IV harckocsik kezelésére.
A páncélos ismeretek elsajátítása után, 1940. október 1-én hadsereg 12. páncéloshadosztályának 29. páncélosezredének 3. századához vezényelték, ahol töltőkezelő lett egy Pz.IV-en. Ezután további szaktanfolyamokon vett részt, amelyek 1941. június 11-ére értek véget, épp időben, hogy Knispel elfoglalja a helyét a Barbarossához felsorakozó német harckocsizók ezrei között.
Knispel első harci beosztását, Hellman hadnagy parancsnoksága alatt álló Pz.IV-ben, mint irányzó kezdte meg. Első bevetését a 3. Panzergruppe alárendeltségében lévő LVII. páncéloshadtest kötelékében teljesítette. Ezután több, mint egy év szakadatlan harc következett keleten. A Jarzevo folyótól eljutott keletre Sztálingrád kapujáig, de az északi Leningrádtól, a déli Kaukázusig sokfelé megfordult a keleti front harcaiban.
1943. januárjának végén Knispel hazatért Putlosba, hogy kiképzést kapjon az akkori idők legerősebb harckocsijára a Tiger I-re. Ekkor már, vagy csak még 12 ellenséges páncélos megsemmisítését írták jóvá a nevére.
A Putlosi kiképzés után Paderbornba az 500. páncélos osztályhoz vezényelték. Itt néhány társával alapját képezte a 503. nehézpáncélos osztály 1. századának, amely Kurszknál a 7. páncéloshadosztály szárnyán került bevetésre. A citadella hadművelet sikertelensége után a német hadsereg megkezdte hosszú visszavonulását, ahol az egyre szaporodó nehézpáncélos osztályokra a legsúlyosabb elhárító harcok terhei nehezedtek. Ezekből az összecsapásokból természetesen Kurt Knispel is kivette a részét. Harcolt Korszun-Sevcsenkónál, Vinnyicánál, Jampolnál és Kamenyec-Podolszknál.
Schwere Heerespanzerabteilung 503 azaz a hadsereg 503. nehézpáncélos osztályát 1942. májusában Neuruppinben állították fel. Harcoltak a sztálingrádi csata utáni elhárítóharcokban, ott voltak Harkovnál és Sztavropolnál. A kurszki kiszögelésben a Zitadelle alatt az alakulat 385 harckocsit 4 rohamlöveget és 265 páncéltörő ágyút semmisített meg. Részt vettek a Panzer Regiment Bäke alárendeltségben a korszun-sevcsenkoi katlannál folyó harcokban, ahol az osztály egy hónap alatt, mintegy 500 ellenséges harckocsit és rohamlöveget lőtt ki, miközben összesen csupán 9 harckocsit kellett véglegesen leírni az állományából. Ez után Normandia és egy egészen más háború következett, a Goodwood hadművelet első napján az osztály 13 harckocsijának megsemmisülését volt kénytelen lejelenteni. A rövid nyugati kitérő után páncélosai erődemonstrációjukkal biztosították a nyilas hatalomátvételt Budapesten. E rövid epizód után az osztály a magyarországi elhárító harcokban vett részt, beleértve az Alföldön zajlókat és a Budapest felmentésére irányuló Konrad hadműveleteket is. 1944. december 21-én az 503-asokat betagolták a Feldhernhalle hadosztályba, és ekkortól az elnevezése schwere-Panzer-Abteilung Feldherrnhalle lett. A német 503, nehézpáncélos osztály, később Feldherrnhalle nehézpáncélos osztály a második világháború folyamán, összesen 1.700 ellenséges páncélost semmisített meg. A harcok során az alakulat 252 Tiger I és II illetve Pz.III harckocsit vesztett. Azonban a 252 elvesztett harckocsijának 49 százaléka 123 darab volt az, amelyet saját legénysége pusztított el és 45 százalék 113 darab volt az, amely ellenséges kilövés áldozata lett. Ez az eredmény 15:1 győzelem:veszteség arányhoz vezetett, amely még az igen eredményes német páncélos csapatoknál is kiemelkedő eredménynek számított. |
Időközben a III.Birodalom nyugati határait is támadás érte. Knispelt alakulatával Normandiába vezényelték, ahol részt vett a Caen körüli harcokban. Azonban e kitérő csak rövid volt és az 503-asok ismét a keleti front harcainak sűrűjében találták magukat ezen belül is Magyarországon. Knispel harcolt Mezőtúrnál, Törökszentmiklósnál, Ceglédnél, Kecskemétnél és a garami hídfőben. Ez után az egykori Csehszlovákia területén Nyitra, Laa és Wostitz következett, ahol egy másik páncélos társával együtt végzetesen megsebesült. Kurt Knispel a csehországi Urbau tábori kórházában halt bele a csatamezőn szerzett sebesülésébe, alig tíz nappal az második világháború európai harcainak befejezése előtt életének 24. évében.
Knispel messze a legeredményesebb második világháborús páncélos ász volt, eredményeit a mai napig senki sem döntötte, meg de még csak meg sem közelítette. A feljegyzések szerint egyszer egy T-34-est 3.000 méterről lőtt ki. Rövid katonai pályafutása alatt, volt töltőkezelő, irányzó és harckocsiparancsnok is.
Knispelt hírneves társaitól eltérően nem halmozták el kitüntetésekkel, az 50. ellenséges páncélos megsemmisítése után kapta meg az Első Osztályú Vaskeresztet, a 100. harckocsi összecsapása után a az ekkor járó jelvény aranyfokozatát. Mikor Knispel megsemmisítette a 126. ellenséges páncélosát (ezen felül még 20 igazolatlan kilövéssel is rendelkezett) csak a Német Kereszt Arany fokozatával tüntették ki. Ugyanakkor ő volt az egyetlen nem hivatásos német páncélos parancsnok, akit egy Wehrmacht közleményben név szerint megemlítettek. Tiger I és Tiger II parancsnokként Knispel 42 ellenséges páncélos megsemmisítését tudhatta magának.
Az hogy Knispel eredményei ellenére mindvégig törzsőrmester maradt és a propaganda sem kapta fel más hírneves harckocsiászokkal ellentétben, nem kis mértékben volt köszönhető konfliktusainak a náci hatalommal szemben. Megjelenése sem kedvezett annak, amit a propaganda egy példaképtől elvárt, egyáltalán nem volt a katonai fegyelem mintaképe, nem volt sportos alkat ráadásul hosszú hajával és kecskeszakállal egyáltalán nem nyújtott katonás benyomást. Eredményei ugyan megóvták a büntetésektől, de ugyanakkor a megérdemelt elismeréseket sem kapta meg.
Ambasa