A Francia Idegenlégió sok híres alakulattal rendelkezett, ezek közül talán a legismertebbek az ejtőernyős ezredek, az 1e és a 2e REP és a második világháborúban a Szövetségesek oldalán harcoló 13. féldandár a 13e DBLE. Ezeket az alakulatoknak a történetét számos helyen olvashatjuk akár magyarul is. Ezen híres egységek fénye elhomályosítja a Francia Idegenlégió 6. gyalogezredének történetét, amely amúgy is igen csak kurta. Ugyanakkor egy bizonyos okból mégis erre az alakulatra esett a választásom, mivel ez az egység volt az, amely a Vichy Franciaország lobogója alatt fegyverrel szállt szembe a szövetségesekkel Szíriában 1941 nyarán. Már régóta érdekel – több más egzotikus hadszíntéren zajló hadjárat mellett – a szíriai-libanoni is, amelyről a terveim szerint később majd részletesebben is próbálok írni. Ez volt az egyik olyan háború, ahol mindkét oldalon áldozták vérüket francia katonák…

A Francia Idegenlégió 6. gyalogezredének rövid története

Az alakulatot először 1939. október 15-én állították fel 1. és a 2. REI részeiből. Állományába kezdetben négy zászlóalj tartozott, amely személyi állománya abból a 64.000 külföldi önkéntesből került ki, akik ekkor a francia haderő szolgálatában álltak. Az ezred megalakulásakor 3.297 fővel (egyes helyeken 10 fővel kevesebbet adnak meg) rendelkezett (87 tiszt, 334 altiszt és 2876 legénységi állományú) és a levantei 192. hadosztály alárendeltségbe került, amelybe rajta kívül még a 10. észak-afrikai féldandár, a 17. szenegáli lövész ezred a 41. gyarmati gyalogezred egy ütege és a 80. tábori tüzérezred két ütege tartozott.

Szervezet:

-Ezredparancsnokság – Homs

-1. zászlóalj (Az idegenlégió 1. ezredének részeiből) – Soeuid

-2. zászlóalj (Az idegenlégió 1. ezredének részeiből) – Baalbeck

-3. zászlóalj (Az idegenlégió 2. ezredének részeiből) – Damaszkusz

-4. zászlóalj (Az idegenlégió 1. ezredének részeiből) – Homs és Palmyra

Az alakulat az Idegenlégió levantei ezrede néven is ismert volt.

1940. január 1-én az ezredet két részre osztották:

Az ezred hegyi hadviselésre kiképzett és felszerelt részei Homs központtal Barre alezredes parancsnoksága alatt, a 192 hadosztály alárendeltségében marad. Ezek az erők az ezredtörzsből, az 1. és a 2. zászlóaljból és kiszolgáló alakulatokból álltak.

Az ezred másik fele Vian alezredes parancsnoksága alatt, gépesített erőként Damaszkuszi központtal az Idegenlégió Levantei Erői alárendeltségébe került. Ezek az erők szintén a törzsből, és a 3. és 4. zászlóaljból álltak.

Az 1940. április 28-án létrehozott 1. idegen önkéntes gyalogzászlóalj már március 1-én az ezred alárendeltségébe került, ahol a 11. idegen önkéntes zászlóalj elnevezést kapta egészen az ezred kötelékében lévő rövid pályafutása végéig, október 16-ig, amikor is azt feloszlatták.

1941. január 1-én az Idegen Légió Levantei csapatait ismét átszervezték, amely a 6e REI-t is érintette, az alárendeltségben létrehoztak egy 3 ütegből álló tüzércsoportot.

1941. június 8-án a Szövetséges csapatok - állományukban a Francia Idegenlégió 13. féldandárjának katonáival - megkezdték az Exporter hadműveletet, amelynek célja a vichy-hez hű francia csapatok és kormányzat kiűzése Szíria és Libanon földjéről. A július 14-ei fegyverletételig természetesen az ezred is kivette részét a harcokból, de a közhiedelemmel ellentétben az Idegen légió két alakulat nem csapott össze egymással. Sajnos még a francia nyelvű oldalak bújása közben sem sikerült megbízható adatra lelnem, amelyből kiderült volna, hogy az ezred és alárendelt alakulatai mely csatákban vettek rész és mekkora veszteségeket szenvedtek el.

Szíria eleste után az ezred nem állt át a Szövetségesekhez, ugyan akkor szabadon távozhatott Levantéből. Az alakulat 1941. augusztus 16-án hagyta el szülőföldjét Szíriát és négy nap múlva hazatért a franciaországi Idronban lévő támaszpontra. 1941. december 3-án az ezred az algériai Sidi-bel-Abbes-ben található parancsnokság alárendeltségébe került, amely végül is végrehajtotta rajta a halálos ítéletet és december 31-én  feloszlatta az ekkor alig két éves múltra visszatekintő ezredet. Az egység katonái más légiós alakulatokba kerültek.

Miután véget ért a második világháború és Franciaország ismét hatalmi pozícióba érezhette magát egy új kihívással kellett szembenéznie, a Franciaország tengeren-túli megyében egyre másra fellángoló függetlenségi mozgalmak elfojtásával. Ezeknek a területek lázadásainak leverésére az Idegen Légió tűnt a legalkalmasabbnak ezért annak bővítésébe kezdte. Ezen törekvések sorába tartozott a 6. idegenlégiós gyalogezred újbóli felállítása 1949. április. 1-én immár Tunézia földjén. Az egység részei 1949-től részt vettek az Indokínában folyó háborúban, illetve 1952-55 között a tunéziai szeparatista mozgalmak ellen harcoltak. Az ezred végzete itt teljesedett be, 1955. június 30-án immár végérvényesen feloszlatták.

A figurák

Seregem alapját az ESCI 237 French Foreign Legion / Italeri 6054 French Foreign Legion dobozai közül az utóbbiból készült. Amikor a sereg építésébe kezdtem egy olyan francia egységben gondolkodtam, amelyet tudok majd használni az első világháború-, az orosz polgárháború- és a második világháború korai csataterein játszódó játékokban is. Ugyan a figurák ruházata nem teljesen felel meg ennek a széles követelménynek, de a játék kedvéért szemet hunytam e felett a hiányosság felett és a festéssel próbáltam ezt palástolni. Az készlet eredetileg a gyarmati idők kék-piros egyenruhájának megfelelő festést ajánlja, illetve egy teljesen fehéret, amely még az első világháború elején is megfelelő lenne, de én ezt a fenti okokból elvetettem és valami kicsit későbbit szerettem volna, de úgy, hogy megőrizem az légiósokra jellemző színeket is. Sajnos ez a készlet is a már az amerikai polgárháborús figuráimnál megismert utálatos lágy világoskék műanyagból készült, úgyhogy igen csak sűrűn kellet imádkoznom, hogy valahogy megtapadjon rajta a festék. Alapozásnak egy régebbi Maestro sötétszürkét használtam, amelyet fehér Panocolor művészolajjal szárazecseteltem a nadrág és a kepi táján. A zubbony Revell akril okkersárga lett, míg az arcok és a kezek a jól bevált Humbrol 61-est kapták, mindkettőt Citadel Devlan Muddal folyattam be, majd az egyenruhát visszaszárazecseteltem. Ez után következtek a puskák, a csizmák és a felszerelési tárgyak feketéje és barnája szintén Revell akrillal. A vékony szíjazatnál alkoholos filcet használtam de csak lakkozás után, hogy ne kopjon annyira a tollak hegye. Amúgy menet közben többször is lakkoztam a figurákat abban a reményben, hogy talán így tartósabb lesz a festés de a Maestro matt lakkjával vigyázni kell, mert közvetlenül érintkezve hajlamos megmarni az olajfestékeket, ezért felváltva használtam a  PeBeo matt lakjával. Amikor nagyjából elkészültem a festéssel a figurák kaptak még egy végső matt lakkréteget, majd szárazecseteltem a fém részeket Humrol gunmetallal, ezüsttel és némi arannyal. A talpalásnál valami sárga színű apró kavicsot használtam, ami kezdetben jónak tűnt, de készen nem tettszett a színe, ezért ezt is lefestettem okkersárgával.

A sereg figurái önmagukban nem voltak teljesen megfelelőek az általam használni kívánt korszakhoz, ezért kiválasztottam két különböző pózban lévő öt figurát és megpróbáltam belőlük golyószóróst gyártani, hogy növeljem kicsiny seregem tűzerejét. A golyószóró típuskiválasztásánál az első világháborús használat miatt eltekintettem, hogy a brit Brenhez hasonló, a második világháborús francia fegyverzethez jobban illő MAC mle.1924/29-től és inkább a jellegzetes, ugyan akkor meglehetősen megbízhatatlan Chauchat-ot választottam. A kiválasztott figurák fegyverét némileg megrövidítettem, majd az öntőkeretből a jellegzetes félköríves tárakat ragasztottam rájuk. Sajnos a pillanatragasztó és én nem alkotunk jól együttműködő párost így némi kísérletezés után lemondtam arról, hogy imitáljam a hátsó markolatot és a mellső villaállványt, de a jellegzetes tár miatt talán még így is felismerhető a szándékom és az asztalnál velem szemben lévő játékostársamnak sem okoz majd gondot felismerni a rá veszélyesebb figurákat.

A csapataim nehézfegyver támogatását a Hat készleteiből származó egy géppuskás és két ágyús változatú FT-17-es adja, amelyekről majd később egy önálló posztban is szeretnék még írni. Ezt a páncélosmennyiséget, különös tekintettel a tüzérség hiányára kicsit kevésnek érzem, ezért később vásárolok még két Amercomos Soumat is, hogy keményebb diónak bizonyuljanak a szövetséges csapatoknak, amikor majd el akarják foglalni Szíriát.

Ambasa