A vörös sasok - 4. indiai gyaloghadosztály

A 4. indiai gyaloghadosztályt 1939-ben állították fel Egyiptomban. Ez volt az első olyan indiaiakból álló, de nem Indiában felállított indiai magasabb egységként a második világháború folyamán. Mint általában, itt is a tiszti beosztásokat britek, míg a legénységi állományt indiaiak alkották. A hadosztály nem az első volt ilyen néven, korábban az első világháború alatt is felállítottak egyet a 4. (Quetta) indiai gyaloghadosztályt. A 4. indiai gyaloghadosztály a második világháború után az indiai hadsereg része lett, a hatvanas években hegyi hadosztállyá szervezték át, katonái harcoltak a Kína és Pakisztán ellen viselt háborúkban is. A híres alakulat a mai napig szerves része az Indiai Szárazföldi Haderőnek.

A 4. indiai gyaloghadosztály a második világháborúban

Észak-Afrika

A második világháború folyamán a hadosztály a Földközi-tenger térségében zajló hadjáratok közül kilencben is részt vett. 1940-ben egy rövid ideig a brit 14. majd később a 16. gyalogdandár a hadosztály alárendeltségébe került. Az első hadművelet, amelyben a seregtest részt vett az 1940 decemberében zajló sir Archibald Wavell  vezette Compass hadművelet volt Egyiptom nyugati és Líbia keleti részén. A hadosztály részese volt a hadjárat döntő csatájának, amely Sidi Barrrani körzetében zajlott. A seregtest 11. indiai gyalogdandárja a 7. királyi harckocsiezreddel együttműködve szétverte a Nibiewa táborban állomásozó olasz Maletti harccsoportot.

Kelet-Afrika

1940 decemberében az alakulatot délre, Szudánba vezényelték, hogy csatlakozzon a 5. indiai hadosztályhoz. Ennek az erőnek a feladat volt, hogy megakadályozza, a térségben lévő mintegy tíz olasz hadosztályt, hogy délről előretörve fenyegesse Egyiptomot, a vörös-tengeri hajózási útvonalakat, és magát a Szuezi-csatornát. A kelet-afrikai hadjárat végül is a hadosztály számára 1941 márciusában Eritrea földjén a kereni csatával fejeződött be, ahol 19 indiai zászlóalj (meg 2 szabad francia) 42 olasz zászlóaljat győzött le.

A csata folyamán Subadar Richhpal Ram a hadosztály 5. gyalog dandárának 4/6 Rajputana lövészeihez tartozó katonája posztumusz kiérdemelte Viktória keresztet.

Észak-Afrika és Szíria

A hadjárat után a seregtest ismét Egyiptomba került, kivéve az 5. gyalogdandárát, amely sietve Szíriába küldtek, hogy 1941. júniusában részt vegyen Damaszkusz elfoglalásában. 1941 júniusában a hadosztály többi része heves harcokat vívott Tobruk térségében, miközben az alárendeltségében harcolt a 22. páncélos dandár. Az ősz folyamán az 5. dandár ismét csatlakozott a hadosztályhoz. 1941 második felében a 4. indiaiakat nem egy egységben, hanem többnyire részenként kerültek bevetésre, más seregtesteket alárendeltségében. Ebben az időszakban, 1942 januárjában a hadosztály 7. dandárját a német ellentámadás következtében Bengáziban rekedt, de onnan sikerült kitörnie és egy 200 mérföldes menet után ismét csatlakozott a brit 8. hadsereg fő erőihez.

1942 áprilisának elején a hadosztályt ismét szétszórták, a 7. dandár Ciprusra, az 5. dandár Szíriába, a 11. dandár a Szuezi-csatornához, míg egyes részeit Irakba vezényelték. Alig egy hónap múlva májusban a 11. dandárt visszavezényelték Líbiába, ahol az 5. indiai hadosztály alárendeltségében részt vett a Tobruk körzetében zajló összecsapásokban. A dandár azonban olyan súlyos veszteségeket szenvedett, hogy a következő másfél évben töröltök a hadrendből. Még ebben a hónapban az 5. dandárt is visszavezényelték Líbiába, ahol azonban Mersa Matruhnál neki is meg kellett ízlelnie a vereség keserű ízét az előre törő tengely csapatoktól. A 11. dandártól eltérően nekik sikerült elmenekülniük, így részt tudtak venni a Ruwiseat-gerincen beásva a sorsdöntő alam-halfai csatában 1942 júliusában-augusztusában. Röviddel az el alameini csata előtt, a hadosztály egységei ismét egyesültek, a 7. dandár visszatért Ciptusról, és a feloszlatott 11. dandár helyett a hadosztály alárendeltségébe a brit 161. dandár került decemberig. A seregtest az el alameini csatában viszonylag alárendelt szerepet játszott, a feladata centrum védelme volt, miközben a főbb harccselekmények tőle északra és délre zajlottak.

1942 decemberében a hadosztályt ismét szétszórták, de egy erősebb egysége továbbra is részt vett a hadjáratban egészen 1943 márciusáig, Tunisz elestéig. Ebben az időszakban a hegyvidéki harcokban tett szert a hadosztály különleges hírnevére. A 4. indiaiakat érte a megtiszteltetés, hogy fogadják von Arnim tábornok megadását, amely a tunéziai és egyben afrikai hadjárat végét jelentette.

Olaszország és Görögország

1944 januárjában a 4. indiaiakt Itáliába vezényelték állományában az újjá alakított 11. dandárral. A hadosztály részt vett a 2. és a 3. monte cassinoi csatában, ahol súlyos veszteségeket szenvedett. Májusában a 4. monte cassinói csata után az indiaiak előrenyomultak a Gót-vonalig. Az itt folyó harcok idejére az alárendeltségébe helyezték a brit 9. páncélosdandárt..

1944 novemberében a 4. indiaiakat áthajózták Görögországba, hogy segítség stabilizálni az ország belső rendjének helyreállítását, miután a tengelycsapatok elhagyták azt. Az 4. indiaiak itt érte a háború vége.

A 4. indiai gyalog hadosztály a háború alatt 25.000 főt vesztett, miközben 150.000 ellenséges katonát ejtett foglyul. A harcok során a seregtest katonái között több, mint 1.000 kitüntetést osztottak ki köztük 4 Viktória Keresztet és 3 György keresztet is. A háború során a 4. indiaik alárendeltségében harcoltak brit, dél-afrikai, kanadai és új-zélandi dandárok is.

Ambasa