Március elsején összejöttünk a Székesfehérvári Helyőrségtörténeti Emlékgyűjteményben, azaz a MÚZEUM-ban, hogy megvívjuk a Don menti hídfőcsaták utolsó felvonását, a harmadik Urivi csatát. Ez a játék jó alkalom volt arra is, hogy tapasztalt wargamerekkel próbáljuk ki az Össztűz, TŰŰŰŰŰZ!!! szabályt.

  Előzmények:

            1942. július végére mindhárom magyar hadtest (III, IV, VII) megérkezett a Don vidékére, hogy felváltsa a német hadseregcsoportokat, amelyeket a német hadvezetés a sztálingrádi ostromban akart bevetni. Augusztus 25-re minden magyar katona elfoglalta a helyét. A magyar hadsereg egy 200 km-es szakaszát védte a frontvonalnak. A magyaroktól északra a 2. német hadsereg helyezkedett el, délre pedig a 8. olasz hadsereg védte az állásokat. A Don folyó magyar védelmi szakaszán három hídfő volt: Scsucsje, Krorotojak és Uriv. Ezek a Don egy-egy kanyarulatában voltak és erős szovjet ellenállás akadályozta a lerohanásukat. A Don tökéletes védelmet jelentett a számukra. Az esetleges szovjet ellentámadásnál ezeknek a hídfőknek óriási jelentősége lett volna, ezt a központiak hadvezetése is tudta, ezért még a nyár folyamán több támadással is megpróbálta bevenni azokat.

            1942. július 18-án megtámadták az urivi szovjet hídfőt. A 7. könnyű hadosztály és a Zádor-csoport vett részt ebben a támadásban a 2. magyar hadseregből. Jórészt sikerült megtisztítani a területet az ellenségtől. A szovjet csapatok még az éjszaka folyamán erősítést kaptak, másnap ismét fellángoltak a harcok. A 7. könnyű hadosztály nem volt képes az ellenállásra, ezért vitéz Jány Gusztáv vezérezredes elindította az 1. páncéloshadosztályt, hogy az segítsen felszámolni az orosz haderőt az urivi térségben. Eközben érkezett a hír, hogy Korotojaknál támadást indított a Vörös Hadsereg. Veress altábornagy a 7. könnyű hadosztálynak mindössze egy harckocsiszázadot és egy üteget hagyott hátra, a többi páncélost Korotojak vidékére irányította. Ellentámadást akart intézni a magyar hadsereg, gyalogsági támogatásként a 12. könnyű hadosztály volt kijelölve, amely augusztus 6-án érkezett meg Korotojakhoz. Illésházy Gábor vezérőrnagy parancsnoksága alatt majdnem ezer kilométert gyalogoltak az előző napokban, így fáradtak, elgyötörtek voltak. A vezérőrnagy hangot is adott aggodalmainak, mire Jány idegkimerültség címén leváltotta! Az utódja Sáska Elemér vezérkari ezredes lett. Az ellentámadást azonnal megindították és sikerült is kiverni az oroszokat Korotojakból, de a hídfőt még mindig nem adták fel. A harc két napja alatt a 12. könnyű hadosztály 30 %-a megsemmisült. A németek erőltették a körzet mielőbbi megtisztítását, így itt egész augusztusban folytak a harcok. Erősítés érkezett: a magyar 10. és a 13. könnyű hadosztály, a 386. német gyalogezred, valamint egy páncélos harccsoport. Szeptember 3-ra sikerült is teljesen megtisztítani a hídfőt. A 12. hadosztályt azonban ki kellett vonni a körzetből, mert akkora veszteségeket szenvedett el.

            A magyar páncélosokat nem sokkal a harcok megkezdése után visszavezényelték Urivhoz, ahol a 7. és a 20. könnyűhadosztályt segítette. A magyar csapatok parancsnokai jórészt tapasztalatlan tisztek voltak, így előfordult az is, hogy a katonákkal saját tüzérségük végzett. A veszteségek nagyok voltak. A 20. hadosztály például 1400 honvédot veszített a 13 500-ból, de voltak olyan századok is, ahol nem maradt tiszt. Augusztus 20-án gépével lezuhant Horthy István. A hír döbbenetet keltett a magyar katonákban és tovább rombolta a morált. Mindeközben a németek elhatározták magukat az urivi szovjet hídfő mihamarabbi felszámolása mellett. A helyszínen tartózkodó 7., 13. és 20. könnyű hadosztály német segítséget kapott, a legjelentősebb a 24. német páncéloshadosztály volt. A német légierő megfigyelői jelentették, hogy hozzávetőlegesen egy hadtestnyi szovjet katona védi a hídfőt.^[1]

            Mivel a német hadvezetés mindenképpen fel akarta számolni ezt a hídfőt is, az itt lévő magyar alakulatokat (7., 13. 20. k. ho. és 1. pc. ho. zöme) jelentős német kötelékekkel (elsősorban tüzérség, valamint a 168. német hadosztály és egy rohamlövegosztály) erősítették meg. Szeptember 9-én megindult a támadás, és a következő 2 nap során sikerült a hídfő felét elfoglalni. A támadásban részt vevő magyar egységek itt is jelentős veszteségeket szenvedtek (pl. a 13. k. ho. minden századparancsnoka elesett már az első nap).^[2]

 Források:

          ^[1] www.masodikvh.hu

          ^[2] www.hu.wikipedia.org

  Helyszín:

            Uriv és előtere, a Don-tól nyugatra, Voronyezsi körzet

 Térkép:

 Időpont:

            1942. szeptember 9.

 Résztvevő felek:

-          A szovjet 18. lövészhadtest alegységei, mint védők (900 pont értékben).

-          A magyar 20. könnyűhadosztály alegységei, a magyar 1. páncélos hadosztály részei, a német 168. gyaloghadosztály részei illetve egy német rohamlövegosztály egy százada, mint támadók (1200 pont értékben).

 Felállás:

-          A védő fél Uriv területén bárhol elhelyezheti egységeit, ezen kívűl Urivtól nyugatra maximum 3” ávolságban is. Továbbá a Don folyó keleti partján bárhol.

-          A támadó fél a Szoldatszkoje-Oszkino úton és attól nyugatra helyezheti el egységeit, illetve Bolgyirevka területén.

Játék hossza:

            7 kör (a 7. Kör végén mindkét fél dob egy kockával, és ha az összeg 8, vagy nagyobb, akkor még egy kört le kell játszani.)

Győzelmi feltételek:

          Uriv területén meg kell határozni négy objektumot:

1. A folyó mellett egy bunker
2. Szovjet főparancsnokság épülete a főtéren
3. Templom
4. Vorosilov traktorjavító üzem

            Magyar/német célok (összesen 15 pont gyűjthető):

-          A bunker elfoglalása: 3 pont

-          A főparancsnokság elfoglalása: 1 pont

-          A templom elfoglalása: 1 pont

-          A traktorjavító üzem elfoglalása: 1 pont

-          Minden 100 pontnyi elpusztított szovjet egység: 1 pont (maximum 9 pont)

-          Minden 150 pontnyi elpusztult saját egység: -1 pont

            Szovjet célok (összesen 15 pont gyűjthető):

-          A főparancsnokság megtartása: 2 pont

-          Minimum 4 magyar/német tiszt likvidálása (főparancsnok kettőnek számít): 1 pont

-          Minden 100 pontnyi elpusztított magyar/német egység: 1 pont (maximum 12 pont)

-          Minden 100 pontnyi elpusztult saját egység: -1 pont

Pontszámítás:

            Személyes siker (játékosonként):

            -3, vagy kevesebb: katasztrófa

            -1, vagy -2: kis vereség

            0, azaz nulla: döntetlen

            1, vagy 2: kis győzelem

            3, vagy 4: győzelem

            5, vagy több: kimagasló győzelem

            Csapat eredmény (játékosok személyes pontjai összeadva és ezek viszonya az ellenfél pontjához):

            -3, vagy kevesebb: katasztrófa

            -1, vagy -2: kis vereség

            0, azaz nulla: döntetlen

            1, vagy 2: kis győzelem

            3, vagy 4: győzelem

            5, vagy több: kimagasló győzelem

Játékbeszámoló

          Szeptember 9-én, a hajnali órákban a Tengely erői elfoglalták kiindulási állásaikat, hogy végre megtisztíthassák az Urivi hídfőt a szovjet alakulatoktól. A támadó erőket magyar részről két harckocsi század, egy tüzér század, egy gyalog zászlóalj, egy gépesített felderítő század, német részről pedig egy rohamlöveg század, egy gépesített gyalogos zászlóalj, egy aknavetős század alkotta.

     A támadás kezdetén azonnal észrevehető volt, hogy a gépesítés nélkül harcba vetett magyar gyalogság képtelen tartani a lépést a harcjárművekkel és a gépesített német gyalogsággal, ezért a magyar zászlóalj egyes századait a nyílt mezőn átrohamozva igen heves tüzérségi csapások érték, aminek következtében a támadás kezdetén már több szakasznyi katona a veszteséglistára került. Ezt látva a német parancsnok az egyik német gépesített századot a magyar csapatok támogatására küldte. A gyalogság jó része elérte az erdőt és itt viszonylag biztonságban tudtak tovább nyomulni. Eközben a bal szárnyon a német lövészpáncélosok elértek egy keskenyebb erdősávot és ott érte őket az első ellenséges tűz is. Egy szakasznyi szállítójármű lelassult futóműproblémák miatt, míg másik járművekben kisebb károk keletkeztek. A 38M Toldi I-esekkel felszerelt harckocsi század - melyben a parancsnoki jármű egy PzKfw IV Ausf F1 volt és egy Nimród önjáró légvédelmi gépágyúval volt megtámogatva - elérte a magaslatot a bal szárnyon, melyet megkerült és tüzelőállást vett fel az ellenséges célpontokkal szemben. A heves tűzharcban folyamatosan tűz alatt tartották a központi úton létesített bunkert, illetve a velük szemben bevetett T-60-asokból álló könnyű harckocsi századot. A tűzpárbajban megsérültek a Nimród szakasz járművei, ezért hátrébb kellett vonni, illetve megsemmisült a PzKpfw IV harckocsik zöme is. A maradék két szakasznyi Toldi harckocsi ugyan felvette a harcot az eddigre már csak szintén két szakaszra olvadt T-60-asokkal, de nem sikerült áttörniük a szovjet vonalakon, mivel a német gyalogság elakadt a búzamezőn az ellenséges páncéltörő lövedékek okozta pusztítás miatt.

          A jobb szárnyon a másik magyar harckocsi század – melyben szintén PzKpfw IV Ausf F1 tankokból állt a parancsnoki szakasz, illetve két Skoda T-38 könnyű harckocsi és egy 39M Csaba felderítő páncélgépkocsi tartozott még az állományához – előretört és a sziklás, erdős rész szélén megpróbálta kieszközölni az áttörést. Itt azonban néhány páncéltörő ágyúval találta szemben magát, illetve egy szakasznyi T-34-es közepes harckocsival. A tűzharcban megsemmisültek a PzKpfw IV-esek, illetve egy T-38-as szakasz elakadt, mozgásképtelenné vált. A német rohamlöveg század – mely két StuG III Ausf D és egy StuH 42 szakaszt, valamint egy SdKfz 222 felderítő páncélautós szakaszt tartalmazott – az erdőn keresztül tört előre. A StuG-ok azonban elakadtak, miközben próbálták leküzdeni a T-34-es szakaszt, illetve az út közepén felállított bunkert. A csata elején az úton egy KV-1-es nehéz harckocsi szakasz is tevékenykedett, sérüléseket okozva néhány magyar és német járműben, de ezt az időközben beérkező Junkers Ju-87D raj sikeresen megsemmisítette, miközben a légtérben folyamatosan harcolt a Luftwaffe Messerschmitt Bf-109-es vadászrepülő raja és a Magyar Királyi Légierő MÁVAG Héja vadászrepülő raja a szovjetek e légtérben bevetett P-40-esekből és MiG-3-asokból álló vadászrajai, valamint egy Il-2-esekből álló csatarepülő raja ellen. Az Il-2-eseket a német vadászrepülők lelőtték.

     A csatát vezénylő német főtiszt ezen a ponton úgy ítélte meg, hogy minden további kísérlet a hídfő megtisztítására csak felesleges veszteségeket okozna az élőerőben és a technikában, ezért elrendelte az általános visszavonulást. A célok elérésére a leghalványabb remény sem maradt az addigra elszenvedett tetemes veszteségek miatt.

          A történelemből jól tudjuk, hogy az így meghagyott Urivi hídfőből a következő év januárjában a szovjet erők támadást indítanak és áttörik az ott védekező IV. magyar hadtest arcvonalát.

          A  pontszámítás alapján a szovjet fél kis győzelmet ért el.

Résztvevők:

- Tengely oldalon: Pataki Áron, Bognár Balázs

- Szovjet oldalon: Tarr Gábor, Balogh János, Fekete-Páris Szabolcs

 Balról jobbra: Pataki Áron, Balogh János, Fekete-Páris Szabolcs, Tarr Gábor, Bognár Balázs, Rangel István.

 A játékot az Össztűz, TŰŰŰŰŰZ!!! szabályok alapján játszottuk (1.05-ös verzióval, amit azóta továbbfejlesztettünk).

Bogesz