Azzal talán nem mondok újat, hogy az orosz hadsereg sok, hosszú történeti múltra visszatekintő alakulatok sorával rendelkezik, amelyek számos háború, és még több ütközet folyamán szolgálták nemzetük érdekeit, miközben a bennük szolgálók ezrei adták életüket Oroszország Anyácskáért, vagy éppen az akkor hatalmon lévő uralkodó érdekiért. Akárcsak a legtöbb európai államban a legrégebbi múltra visszatekintő ezredek valamikor az 1600-as évek második felében alakultak meg, ezek sorába tartozik a Preobrazsenszkij gárdaezred is…
A Preobazsenszkij gárdaezred az orosz hadsereg egyik legrégebbi alakulata. Több, mint 300 éves története egészen a XVII. századig nyúlik vissza. Mint ahogy az ezred, úgy keletkezése sem volt mindennapi. Egy herceg, akit a történelem később Nagy Péter néven ismert meg az ifjú korát egy Moszkva melletti faluban Preobrazsenszkojéban töltötte. 1683-ban a 11 éves, kiskorú uralkodó szórakoztatására, nevelésére egy kezdetben 50, majd hamarosan 100 fős játékhadsereget állítottak fel. No nem valami ólomkatonákra kell gondolnunk, hanem hús vér emberekre. Ezt a hadsereget ifjú nemesek és szolgák alkották. Alig három év múlva Péter serege már 300 főre duzzadt és ő is egyre komolyabban vette azt. Már nem csak a játék, hanem tényleges katonai ismeretek megszerzése volt a cél, így ennek elősegítésére valódi hivatásos tisztek is bekapcsolódtak a sereg és a herceg kiképzésbe. A kis haderőnek rövidesen egy garnizont is felépítettek a faluban, majd a miután a kis sereg ketté oszlott 1687-ben a szomszédos faluban, Szemenovszkijban is létesítettek egy hasonlót. Ekkor mindkét faluban egy-egy század állt fel saját lovassággal és gyalogsággal. Ez a két kis század volt az alapja a két későbbi gárdaezrednek, a Preobrazsenszkijnak és a Szemenovszkijnak. Péter, anya 1894-es haláláig nem gyakorolta a hatalmat, de ekkor szembe kellett néznie az uralkodás felelősségével. Hatalomra kerülése után alig egy évvel 1695. április 25-én, ifjú kora két egykori játékalakulatából az elsőt tényleges ezredként állíttatta fel Preobrazsenszkij gárdaezred néven, majd öt év múlva a Szemenovszkij gárdaezred is megszületett, de az egy másik történet.
Az új ezred immár kilenc századnyi erővel azonnal délre vonult, és részt vett a Péter első háborújában, amely a törökök ellen vezetett, az azovi hadjáratban. Alig telt el egy esztendő és a 3454 főnyi ezred már négy zászlóaljból zászlóaljanként négy gyalogos századdal, és ezen felül még egy gránátos- és egy tüzér századból állt.
1700. és 1720. között az alakulat részt vett a nagy északi háború majd mindegyik jelentősebb csatájában. 1700-ban közvetlenül a narvai csata előtt az alakulat hivatalos neve Preobrazsenszkij testőr-gárda ezredre változott. 1706-tól I. Péter sok más címe mellett, az egység ezredese is volt. 1722-ben az ezred részt vett a Perzsia elleni hadjáratban. Nagy Péter halála után, 1726-ban a Preobrazsenszkij moszkvai százada kivált az alakulatból, mint moszkvai testőr-gárda zászlóalj a későbbi Murom testőr-gárda zászlóalj elődjeként. 1737. és 1739. között az ezred katonái ismét a törökök ellen küzdöttek, ekkor került sor Ocsakov ostromára, amelyben egyes részei szintén részt vettek. A város birtoklásáért folytatott harc, talán elveszne a hadtörténelem számos ostroma között, ha nem tette volna ismerté egy bizonyos Münchausen báró, akinek az egyik meséje pont ezt az eseményt örökíti meg. A török hadjárat után 1842-ben az ezredet északra vezényelték a svédek ellen.
Az ezred egyenruhája a 1700-as évek elején és a napóleoni háborúk idején
1796-ban az ezred három gyalogos és egy gránátos zászlóaljból állt. A zászlóajak a parancsnokaik nevét vették fel, az 1. Őfelsége zászlóalja, a 2. Tatiscsev altábornagy zászlóalja , a 3. Szuvorov tábornagy zászlóalja és a 4. a gránátos Arakcsejev tábornok zászlóalja volt.
1789-1790-ben ismét a svédek elleni háborúba vonult az ezred.
1805. augusztus 22-én a a Nagyherceg gárda-hadteste részeként az ezred I. és III. zászlóalja elhagyta Szentpétervárat, hogy december 2-án részt vegyen a híres austerlitzi csatában. Ezzel az ütközettel egy hosszú harc vette kezdetét a svédek és a törökök után egy új ellenség, Napóleon csapatai ellen. 1807. június 5-én immár mind a négy zászlóalja szintén a Nagyherceg gárda-hadteste részeként részt vett a guttstadti és az altkircheni csatában a Ney vezette francia csapatok ellen, majd kilenc nap múlva a friedlandiban is
1808. szeptemberében az ezred II. zászlóalját Finnországba vezényelték, és 1809. márciusában ismét a svédek ellen küzdöttek Bagratyion herceg parancsnoksága alatt álló csapatok részeként.
1811-ben az ezredet francia mintára, három zászlóaljasra szervezték át, minden zászlóalj három lövész és egy gránátos századból állt.
1812-ben részt vettek Oroszország első nagy honvédő háborújában. Ismét a Nagyherceg gárda-hadteste részeként, a Barklay-de-Tolly vezete 1. nyugati hadsereg alárendeltségébe kerültek. Szeptember 7-én az ezred katonái is ott küzdöttek borogyinó véres mezején. A francia visszavonulás idején, decemberben az ezredet tartalékként visszavonták Vilnoba.
Az ezred a borogyinói csatában
1813. január 13-án a Preobrazsenszkij megindult és katonái átlépték a Nyeman folyót. Miután április 2-án díszelgő felvonuláson vettek részt III. Frigyes Vilmos porosz király és császár tiszteletére. Még abban a hónap 14. napján diadalmasan bevonultak Szászország fővárosába, Drezdába. A békés előrenyomulást azonban hamarosan felváltották a véres ütközetek sora. Május másodikán részt vettek a lutzeni csatában. Május 19-21. között, a bautzeni ütközet következett a Nagyherceg vezérlete alatt a központi tatalék részeként. Augusztus 28-án és 29-én a kulmi ütközetben az 1. gárda gyalogos hadosztály alárendeltségében küzdöttek.
1814. január 13-án, napra pontosan a Nyemonon való átkelés után egy újabb folyó, a Rajna következett, amelyet Bázelnál léptek át, a cár, I. Sándor vigyázó tekintete közepette. Az alakulat ekkor a Barklay-de-Tolly vezette főerők része volt. Az ezred részt vett a március 30-i párizsi csatában, majd másnap bevonult a francia fővárosba. Két hónap pihenő után, június15-én, a normandiai Cherbourgban behajóztak, hogy végre hazatérjenek. Majd kétévnyi folyamatos hadakozás után augusztus 12-én, dicsőségtől övezve érkeztek haza, Szentpétervárra.
A Preobrazsenszkij Párizs alatt
1877-78-ban ismét egy török elleni háborúban találták magukat.
Az ezred 1862-es és az 1872-es egyenruházata
1906-ban az ezred I. zászlóalját kizárták az ezredből és megfosztották gárda címétől, helyette egy új alegységet szerveztek a Szent-György rend lovasságából és az előző évi orosz-japán háború hőseiből.
1914. és 1917. között az első világháború számos ütközetében és hadjáratában vettek részt, ott voltak Galicíában, Varsónál, a Mazuri tavaknál, és végül a Bruszilov-offenzívában is.
1917-ben a februári forradalom nyomán március 15-én a Cárt lemondatták, és a cári gárda ezred az új rend szemében megbízhatatlan volt, ezért decemberben, 222 évvel az alapítása után feloszlatták.
A cári ezred jelvénye és lobogója, illetve a a mostani jogutódjának jelvénye
A Szovjetunó évtizedei alatt az ezred hosszú, majd 100 évig tartó csipkerózsika álomba szenderült. 2013-ban Vlagyimir Putyin elnöki rendelete alapján azonban a Preobrazsenszkij és testvére a Szemenovszkij is újjászületett.
Vlagyimir Putyin már 2012-ben elhatározta, hogy újjáélesztik Oroszország hírneves alakulatait, amelynek keretében 2013. április 9-én alá is írta a 326. számú elnöki rendeletét, amely rendelkezett a 154. Preobrazsenszkij önálló komendáns ezred létrehozásáról. Azonban ez az új egység nem a semmiből keletkezett, és közvetlen a gyökerei még a szovjet időkig, egészen pontosan 1979-ig nyúlnak vissza, míg a távolabbiak egészen a második világháború végéig 1944-ig.
1944-ben a NKVD, moszkvai 1. különleges rendeltetésű hadosztályának 1. ezredéből kikülönítettek egy alegységet (vagyis a belügyi csapatok alárendeltségéből) hogy egy a brit Household, az amerikai 3 gyalogezred, vagy a francia Köztársasági Gárda 1. gyalogezredéhez hasonló, állandó, díszelgő alakulatot állítsanak fel. Ez az alegység a 73. különleges rendeltetésű zászlóalj alárendeltségébe került, amelyet később 465. különleges rendeltetésű (később) komendáns századdá neveztek át. Ekkorra az alakulat már a belügytől a hadsereg irányítás alá került 01904 fedőszám alatt.
1949. április 10-én 465. különleges rendeltetésű komendáns század, a Szovjet Vezérkar parancsa alapján átszervezésre került és megszületett belőle a 99. önálló komendáns zászlóalj. 1956. november 29-én az Miniszterek Tanácsa (a Szovjet Kormány) rendelete alapján, megalakították az 1. díszelgő századot és a hozzá szervesen kapcsolódó díszelgő katonai zenekart is a Moszkvai Katonai Körzet parancsnokának alárendeltségében. 1960-ban külön díszelgő egyenruhával látták el a századot miközben a három szakaszából egyet-egyet adott a három haderőnem, a hadsereg, a haditengerészet és a légierő. 1971-től a díszegységet, a Szovjet Honvédelmi Minisztérium rendelete alapján már csak kizárólag hivatalos, állami feladatokat látott el.
1979. decemberében azonban a díszegység feladati lényegesen kibővültek. A szovjet vezérkar utasítására a 99. önálló komendáns zászlóalj, az 1. díszelgő század és több más alakulat összevonásából megalakult a 154. önálló komendáns ezred. A 154-esek a különböző állami protokoll rendezvények fényének emelése mellett, feladati közé tartozott a moszkvai helyőrség parancsnokságának védelme is. 1980-ban az ezred civil ruhás tagjai kísérték az olimpia zászlót a moszkvai olimpia megnyitó ünnepségén. 1981-ben az egység rész vett a Zapad hadgyakorlaton majd egy különös kitüntetésben is részesült, mivel katonái részt vettek a Moszkva körüli erdőkben elharapózó tűzvész megfékezésében. Az ezred a sok más állami protokoll rendezvények ellátása mellett, különös megtiszteltetés érte, 1987-ben visszatért ősapáik dicsőségének színterére és részt vett a borogyinói csata 175. évfordulós ünnepségein is.
1991 májusában a 154. ezred 1. díszelgő századát zászlóaljjá fejlesztették fel.
Mint már írtam, 2013. április 9-én nagy nap virradt a moszkvai komendáns ezredre, amikor is felvette a tradicionális Preobrazsenszkij előnevet.
A több, mint ezer főt számláló ezred ma Moszkvában, Lefortovóban állomásozik. Szervezetébe egy díszelgő- és két komendáns zászlóalj mellett, számos kisebb-nagyobb alegység, köztük egy különleges rendeltetésű század is tartozik. Az ezred feladatai közé tartozik a főváros fontos középületeinek védelme, illetve olyan látványos, díszelgő feladatok ellátása, mint a minden évben megrendezett győzelmi napi megemlékezés felvezetése. 1960 óta az ezred és jogelődje, minden május 9-én, közvetlenül az állami lobogót közvetlenül kísérve hordozza a 79. lövészhadtestének 150. a Kutuzov Rend második fokozatával kitüntetett Idrickoji lövészhadosztály lobogóját azt a történelmi zászlót, amelyet 1945. április 30-án kitűztek a berlini Reichstagra.
Az ezred mai szervezete:
-ezred parancsnokság
-műszaki szolgálat (beleértve egy tűzszerész alegység is)
-1. komendáns zászlóalj
-2. komendáns zászlóalj
-díszelgő zászlóalj
-1. díszelgő század
-2. díszelgő század
-díszelgő zenekar
-különleges rendeltetésű század
-támogató század
-szállító század
-katonai rendész század
Két videó, amelynek aláfestő zenéje az ezred hivatalos indulja:
Az ezred emlékműve Moszkvában a róluk elnevezett téren
És végül, úgy látszik nem csak az én érdeklődésemet keltette fel ez a hosszú múltra visszatekintő ezred története, a Csomópont blogon nyomon követhetjük egy ilyen egység elkészültét egy a nagy északi háborús orosz sereg részeként.
Ambasa
