Mint kiderült szófia beszédnek bizonyultak azok a szóbeszédek, hogy Iván nagyherceg februárban elesett a csatamezőn a betolakodók elleni harcban. Ugyan súlyosan megsebesült, de ennek ellenére rövid idő alatt felépült, és ismét harcba szólította az igaz oroszokat, hogy kiverjék a gaz hódítókat Hazaanyácska megszentelt földjéről. De lássuk hogy is alakult a harc márciusban, vajon a teutonok folytatják dicső menetelésüket, vagy az oroszok feltámadnak haló poraikból…

A havi márciusi játékot ismét a WAB szerint a XVI. század elején játszottuk, a februári játék visszavágójaként. Az orosz sereg nem sokban változott, továbbra is a védelemre és a lövésre épült. A teuton sereget ellenben lényegesen átalakítottam. Sajnos ez a sereg eléggé szűkölködik lövős egységekből, pl nem tudnak íjászokat hozni. Azonban van egy kis kiskapu, hozhatok turkopolkat – igaz nem olcsón – akik lovas íjászok, de rendelkeznek thrusting spear is, ráadásul bevethetőek skirmishként és zárt hadrendbe is. A másik lényeges változtatás volt, hogy látva, hogy az előző játékban milyen eredményes az orosz lándzsás gyalogság, most én is ezzel szereltem fel a két legerősebb gyalogos egységemet, a teutonokat és a vegyes templomos-johannita egységet, a kétkezes fegyver helyett, vagyis a támadás helyett inkább a védelemre helyeztem a hangsúlyt. Nos ember tervez, Isten végez, mivel ugyan én állítottam össze a sereget, de nem én játszottam vele, mivel rám a bíráskodás szerepe jutott.

Miután a játékosok felváltva felpakolták a csapataikat. A kezdést eldöntő dobást, hogy kicsit érdekesebbé tegyük, nem egy-egy kockával vetettük, hanem minden játékos dobott és a két oldal összegét hasonlítottuk össze. A szerencse a teutonoknak kedvezett, így övék lett a páratlan kör, míg a párosak az oroszoké.

1. kör

A teuton nagymester általános előrenyomulásra adott parancsot, A németek megindultak, ennek következtében az egyik számszeríjász csapat nem is tudott lőni, csak a másik. Rajtuk kívül még turkopolok feszíthették meg az íjaik idegeit, de minden eredmény nélkül.

2. kör

Az oroszok ezzel szemben óvatosan mozogtak előre, viszont nyílzáport zúdítottak az ellenségre, nem is minden eredmény nélkül.

3. kör

A németek tovább folytatták az előrenyomulásukat, miközben most már eredményesebben lőtték az oroszokat. Oly annyira, hogy fejedelmi öreg druzsinákból két jó lovag holtan bukott le a lováról.

4. kör

Az oroszok zöm továbbra inkább a nyilaikban bízott, nem is minden alap nélkül. A becsapódó nyilak hatására számos számszeríjász elesett. A zsoldosok nem is bírták tovább a feszültséget és bizony megfutottak.

Mindeközben a jobb szárnyon az oroszokat elragadta az ifjúi lelkesedés és a fiatal druzsinák rohamra indultak keresztes lovagok ellen, míg a könnyűlovasok egyenesen a nagymestert vették célba. A németek lándzsáikat előre szegezve fogadták a támadást, amelyet meg is nyertek a szlávok, de a teuton lovagokat nem olyan fából faragták, ami miatt ilyen holmi csipp-csupp kellemetlenség miatt megtörtek volna.

5. kör

A számszeríjászokba nem sikerült lelkesedést plántálni, ezért tovább futottak a harctól, de ugyanígy jártak a németek összehangolt tüze következtében az orosz íjászok is. A johannita lovagok megtámadták az első elébük kerülő orosz falanxot, a lóról szállt lovagokat, de a rohamukat megtört az rájuk szegeződő lándzsaerdőn. Közben a nagymester vezette teuton lovagok, diadalmaskodtak könnyűlovasok felett, akik nem bírták a talpig vasban lévő lovagok nyomását. Nem így a keresztes lovagok, akik bizony megfutottak a fiatal druzsinák elől. Az orosz lovagok üldözésre sarkantyúzták lovaikat, de mielőtt utolérhették volna a menekülő németeket, beleütköztek abba városi gyalogságba, amely a múlt hónapban kivívta a győzelmet. Ugyan oldalba kapták a gyalogosokat, de a lovagok elleni harc kifárasztotta a bojárt és csapatát, a könnyű prédának kínálkozó gyalogosokat nem sikerült elsöpörniük.

6. kör

Az orosz könnyűlovasság sikerese rendezte sorait, akárcsak az íjászok. Közben az orosz számszeríjászok össztüzet zúdítottak a turkopolokra, akiknek több, mint a negyede holtan bukott le a lováról. Aratott közöttük a halál, így nem csoda, hogy meginogtak és ők is csatlakoztak a menekülőkhöz. A németek részéről kezdtek rosszra fordulni a dolgok. A johannita lovagok sem bírtak az orosz falanx tömbjével és ők is a menekülést választották. Miközben lassan a németek fele a menekülőre fogta a dolgot, a bajt tetézte, hogy a fiatal druzsinák mind egy szálig levágták a városi gyalogosokat. A jó német polgároknak nem sikerült a múlt havi diadalukat megismételniük.

7. kör

Ekkor csoda történ, felharsantak a német harsonák, és számszeríjászok kivételével, akik végleg elhagyták a csatateret, a többiek mind szembefordultak az egyre fenyegetőbb ellennel. Közben a Nagymester ismét megrohanta az orosz könnyűlovasokat és mind egy szálig le is vágta őket.

8. kör

Immár, hogy szabaddá vált az út a bojár csapata előtt, ismét megrohanta, a keresztes lovagokat, akik éppen hogy csak rendezték a soraikat. Egy részüket levágta, ismét megfuttatta őket. Közben az orosz lövészek továbbra is sikeresen irtotta a németeket, ez úttal számos templomos és johannita gyalogos esett áldozatokul.

9. kör

Közben a turkoplok ráfordultak az ifjú druzsinákra, miközben a teuton lovagok a gyalogosokkal karöltve, akik aktívan segítették a könnyűlovasok legyőzésében, jobbra, a csatatér közepe felé fordultak, hogy immár oldalról támadva számolják fel az orosz vonalakat. Közben az johannita lovagok a dolgok szerencsés alakulása következtében oldalba kapták a lóról szállt orosz lovagok falanxát és meg is futatták őket. A lovagok fegyvereiket eldobálva menekültek, de ez sem segített rajtuk, a fekete lovagok utolérték őket, és senkinek sem kegyelmeztek. Nem felejtették még el, hogy alig egy órával ezelőtt, még ők menekültek ugyanezen csapat elől. Mindez az addig a németek orra alá sok borsot törő számszeríjászok előtt zajlott, akiknek a vérfürdőt látva, bizony inukba szállt a bátorságuk.

Mindeközben a teuton számszeríjászok csak ijeszgették az ellent, kárt nem tudtak okozni bennük.

10. kör

Az oroszoknak ismét sikerül rendezni a soraikat. A maradék orosz íjászok nyilaikkal próbálták megállítani a johannitákat, nem túl sok sikerrel.

11. kör

A johannita lovagok közben lerohanták az épen megálló számszeríjászokat, míg a Nagymester a városi milíciát kapta el hátulról. A lovagok mindkét esetben győznek de a kifáradtak a harcban és mindkét esetben a gyalogosoknak sikerült elfutniuk előlük.

12. kör

A városi milícia halált megvetve fordult szembe a johannitákal, akik épen újabb áldozat után néztek. A városi falanx azonban a teutonok lovainak hideg leheletét a tarkóikon érezve tovább folytatták a menekülést. A nagyherceg látva a dolgok ilyettén rosszra fordulását, rohamra vezette az öreg druzsinákat. Első áldozata a számszeríjászok tüzétől már korábban súlyos veszteségeket szenvedett templomos-johannita gyalogság volt.

13. kör

A turkopolok ekkor egy önfeláldozó rohamra indultak, a fiatal druzsinák ellen, megmentve ezzel a keresztes lovagokat. Természetesen nem volt sok esélyük, és el is buktak, de közben a lovagok értékes időt nyerhettek volna. De a sorozatos vereségek, és a szemük előtt lejátszódó vérfürdő meglebegtette előttük az eljövendő sorsot és inkább a futást választották.

14. kör

Az orosz íjászok a nap végére kifáradtak és egyre eredménytelenebbül lövöldöztek, miközben a Nagyherceg immár diadalmaskodott a templomos-johannita gyalogosok felett, de megint nem tudta őket utolérni.

Ekkor leszállt az éj, de a játékosokat nem hagyta nyugodni a mi lett volna ha, kérdése és két szituációt tovább játszottak. A templomos-johanita gyalogosok megálltak és szembefordultak a nagyherceggel, miközben a teuton számszeríjászok oldalba támadták azokat. Közben a keresztes lovagok ismét megemberelték magukat, de a johannita lovagok hiába győzték le a városi milíciát nem sikerült levágniuk őket. Úgyhogy miközben a németek maradtak látható többségben a csatatéren, az oroszoknak még mindig megvolt a két, szinte verhetetlen lovassága. Összességében az oroszok több zászlót vesztettek, és látszólag rosszabb helyzetben is voltak, de én személy szerint egyáltalán nem láttam reménytelennek a helyzetüket.

Ugyan én voltam a döntnök, de mivel én építettem fel a sereget, bizony néha, sőt talán döntő módon nyúltam bele a játék menetébe tanácsokkal segítve a német felet. Mint az előző játék ez is gyakorló, tét nélküli meccs volt, egyszerűen csak csiszoltuk a játéktudásunkat. Végre alkalmaztunk, bizonyos tulajdonság szabályokat, ha épen nem feledkeztünk meg róla. De továbbra sem vagyok meggyőződve, hogy jól számolom a mentődobásokat, illetve a vegyes harcrendű egységek harcának is jobban utána kell néznem még.

Ambasa