blog206-001.jpgSajnos az utóbbi időben egyre kevesebbet jutok el könyvesboltokba, így nehezen tudom követni az újabb és újabb megjelenéseket. Mivel lehet, hogy nem csak én vagyok így, ezért megpróbálom időről időre megosztani olvasmányélményeimet a blog olvasóival, hátha egyesek kedvet kapnak egy-egy olyan könyvöz, amelyről még nem hallottak, de az érdeklődési körükhöz tartozik…

-Trevor Rowley: A normannok (Hajjai & Fiai 2008.)

-B. Bartlett: Az utolsó kereszteshadjárat (Hajjai & Fiai 2008.)

-Roger Whiting: A spanyol Armada (Hajjai & Fiai 2007.)

-Előhegyi István: Harcok a tengeri uralomért – Az angol királyi tengerészet története 1588-1805 (Máv Mosztalgia Kft. 2009.)

-John Keegan: Az amerikai polgárháború (Akadémia 2012.) 

-Paul G. Halpen: Otrantói ütközet – Az Adria bejáratának ellenőrzése az I. világháborúban (Lauris 2007.)

blog206-002.jpgTrevor Rowley: A normannok (Hajjai & Fiai 2008.)

Gondolom, mint a legtöbb kamaszt, nekem is volt egy korszakom amikor nagyon érdekeltek a vikingek. Számos könyvet olvastam róluk, így amikor egy könyvesboltban jóval az eredeti ára alatt kínálták ezt a könyvet lecsaptam rá. Természetesen ez a könyv nem a klasszikus vikingekről szól, hanem a kirajzásuk utáni, Európában megtelepedett utódaikról. A könyv alapvetően két részből áll. Az első fele a Normandiában letelepedő ágat, amely később meghódította Angliát, míg a másik fele a Dél-Itáliába és Szicíliába betelpülők történetét dolgozza fel. A könyv röviden ismerteti a viking kirajzást, és a hódítók Normandiába érkezését. Megismerhetjük, hogy hogyan is erősödhetett meg a nyugat-franciaországi kicsiny hercegség, kihasználva az akkor még gyenge központi hatalommal rendelkező királyságban. Olvashatunk a bonyolult családi viszonyokról, amelyek aztán alátámasztották Hódító Vilmos trónigényét. Természetesen kapunk egy leírást a hastingsi csatáról, és az angliai invázióról, beleértve az azt közvetlenül megelőző hadieseményeket és a felkészülést is. A könyv külön kitér az új hatalom konszolidációs törekvéseire. Érdekes szempontok szerint vizsgálja a kérdést, pl olyanok szerint, mint a birtokszerkezet és a tulajdonosi kör megváltozása, de kitér arra is, hogy a hódítók hogyan alakították át a haderő szervezetét. Nem csak történelmi kérdésekről olvashatunk, de a könyv sorra veszi a megmaradt építészeti emlékeket, vagy pl. kitér a koraközépkori zenei emlékekre is.

A könyv másik fele a normannok Dél-itáliába való érkezéséről, és az található zavaros viszonyok kihasználásával létrejövő rövid életű de erős államuk kialakulásáról szól. A könyv részletesen ismerteti a hasonlóságokat és a különbségeket is, amely a két normann államot jellemezte. Itt is az állam történelmén felül, leírás kapunk a hercegség társadalmi, gazdasági és művészeti életéről. Ehhez a részhez kapcsolódik egy nyúlfarknyi leírás, amelyben helyet kap a harmadik, normannak mondható állam az Antiochiai Fejedelemség.

Ez a könyv is jól tagolt, utazás közben is jól olvasható mű. A sok érdekes részlet mellett, azonban voltak benne, számomra olyan érdektelen részek, mint pl a zenei emlékek, amelyeken átlapoztam. Szintén gond volt számomra sok, hasonló hangzású név követése, ráadásul ezek része nem is igazán fontos szereplő. A kép számos térképet és 40 képet is tartalmaz.

 

blog206-003.jpgB. Bartlett: Az utolsó kereszteshadjárat (Hajjai & Fiai 2008.)

A könyv az előző sorozatba tarozik, de erre egy antikváriumban leltem. Sokáig szemeztem vele, mivel érdekel a keresztes háborúk története. A könyv nem a klasszikus első keresztes hadjáratot dolgozza fel és nem is a Jeruzsálem elvesztéshez vezető hattini csatát, de nem is az azt követő, csak részben sikeres III. hadjáratot mutatja be, hanem a kevésbé ismert majd száz évvel későbbi VII.-et. A könyv részletesen ismerteti azt a folyamatot, amin keresztül IX. Lajosban megfogalmazódott az elhatározás, és az hogy hogyan is valósította azt meg. Megismerjük a rövid időszak nyugat-európai és közel-keleti bonyolult politikai viszonyait. Olvashatunk az ezt megelőző hadjárat kudarcának okairól és arról, hogy a király hogyan is próbálta ezt elkerülni.

A könyv részletesen leírja a hadra kelt sereg utazását, a ciprusi felkészülést, Damietta elfoglalását, majd a sereg útját Kairó felé. Olvashatunk a kezdeti diadalokról és az azt követő vereségről, majd a sereg felbomlásáról és fogságba eséséről. A könyv azonban végigviszi a történetet, és részletesen bemutatja azokat az éveket is, amit a IX. Lajos még a Szentföldön töltött, illetve a kalandos hazautat is. Egy jó műhöz méltóan a könyv nem csak a keresztesek szemszögéből ismerteti az eseményeket, de megismerhetjük a muzulmán oldal, és ezen belül Egyiptomi belső viszonyait. Külön érdekesség az asszaszínok és a térségben megjelenő mongolokról közölt leírások.

A könyv jórész a király egyik hű kísérőjének, Jean de Joinville a Champagnei Grófság szenesáljának (királyi bírájának) jóval a hadjárat, Lajos halála és szenté avatása után írott visszaemlékezésén alapul, de támaszkodik más pl egy angliai szerzetes korántsem hízelgő leírására is. A szerző a korszak közel-keleti történelmének avatott kutatója, amelyről több könyve is árulkodik. A hadjárat leírását számos érdekesség közlésével színesíti a szerző. Szintén elmondhatom, hogy emészthető a könyv fejezetbontása és néhány térkép mellett egy képmellékletet is tartalmaz. Viszonylag részletesen ismerteti a hadieseményeket a csataleírásokat, sokszor személyre lebontva, bár néha ellentmondást véltem felfedezni a csapatok elhelyezkedésének leírásában. Ezek a részek dinamikusak, szinte mi is ott érezhetjük magunkat a keresztesek sorai között, átélve a diadal, majd a keserű bukás ízét.

A 240 oldalas könyv számomra igen olvasmányos és könnyen emészthető volt, mindenkinek csak ajánlni tudom akit érdekel a XIII. századi hadviselés és a keresztes háborúk története.

 

blog206-004.JPGRoger Whiting: A spanyol Armada (Hajjai & Fiai 2007.)

Ezt a könyvet az elsőként ismertettet módon szereztem be. Aki ismer az tudja hogy évtizedek óta érdekel a hajózás, így természetes, volt a kedvező árának köszönhetően, hogy ez a mű is a kosaramban kötött ki. Mint a legtöbb ilyen könyv ez is ismerteti az Armada létrehozását, és megszervezését, a kor politikai viszonyait, amely alapján képet is kaphatunk II. Fülöpöt mozgató okokról. Mint minden olyan könyv, amely ezzel a témával foglakozik, kitér a flotta felszerelésének nehézségeire, az angol és a spanyol hajók közötti különbségekre, de az admirális, Medina Sidonia a két országban lévő teljesen eltérő megítélésére. A könyv alapjaiban nagyon hasonlít a már jóval korábban általam olvasott Daniel Howarth 1981-es munkájára, noha az ajánlóban az olvasható hogy a legújabb kutatási eredményeken alapulnak. Ebben a könyvben is olvashatunk az indulásról a csatákról és a viszontagságos visszaútról. Ami azonban újdonság volt számomra, az az inváziós tervek és az azt végrehajtó hadsereg ismertetése, illetve az, ezzel szembe szállni hivatott angol hadsereg leírása és az esélyeinek latolgatása. A könyv érdekessége, hogy ismerteti ennek a hadseregnek a mindennapi életét, és az angol hadvezetés elképzeléseit a szárazföldi harcokról. Ez a könyv is ír az Írországban hajótörést szenvedett spanyolok sorsáról és bizony kendőzetlenül ír az angolok és persze az írek, a sérelmükre elkövetett, de a kor szokásainak és helyzetnek megfelelő ellenintézkedéseiről, beleértve a hajótöröttek parton való lemészárlását, és kirablását, illetve a sziget belsejébe jutottak elleni hajtóvadászatról. A könyv utolsó fejezet kitér a víz alatti régészeti kutatásokra, és az ebből levont következtetésekre. A könyv árnyalt és részletes képet nyújt a hazatért flotta veszteségeiről, illetve a könyv legvégén néhány kiegészítő melléklet is található.

Az a könyv is egy könnyű, alig 180 oldalas olvasmány, igazán alkalmas utazás, vagy akár strandolás közbeni időtöltésre.

 

blog206-005.JPGElőhegyi István: Harcok a tengeri uralomért – Az angol királyi tengerészet története 1588-1805 (Máv Mosztalgia Kft. 2009.)

Na ez a könyv egy igazi kakukktojás volt a számomra, és teljesen véletlenül bukkantam rá egy antikváriumban. Már a kiadója is szokatlan, és az interneten böngészve a szerzőtől inkább vasúttal kapcsolatos könyveket találtam. Ez egy kissé bizarr volt a de a választott téma és korszak magyar nyelvű feldolgozása az ismereteim szerint finoman szólva is hiányos. Természetesen a könyv kezdő- és végpontja meglehetősen ismert és feldolgozott, na de ami közte van az fehér folt. A könyv idősorrendbe veszi sorra az angol haditengerészet történetét ebben a jó kettőszáz esztendőben. Bemutatja az angol-holland háborúkat, illetve a későbbi franciákkal való összecsapásokat, de kitér az amerikai függetlenségi háború időszakára is. A könyv a hadtörténelmi leírás mellet bemutatja a hajók szerkezeti átalakulását. Ettől a mű ezidáig szokványos, de még így is hiánypótló lenne, de a szerző nem állt meg itt. A fejezetek végén olvashatunk a navigáció fejlődéséről, illetve többször is olvashatunk, a csatákat eldöntő parancsközlő rendszer, a lobogó- és fényjelek fejlődéséről, az ezekhez tartozó kódkönyvekről. Na ez tényleg egy olyan terület, amelyről eddig sehol sem olvastam még érintőlegesen sem, pedig mint azt a csatleírások is megmutatják, számos esetben döntő volt egy-egy összecsapás kimenetelében.

A 350 oldalas könyv számomra igen olvasmányos volt. A szerző kitűnő arányérzékkel találta meg az egyensúlyt a csatleírások jók, és a szakmai leírások is precízek, miközben közérthetőek. A könyv megértését rengeteg illusztráció, kép és térkép segíti, szinte nincs is olyan ütközetleírás, amelyhez ne tartozna egy vagy több térkép. Ugyanekkor talán ez is a könyv egyik, vagy talán az egyetlen hibája, ugyanis ezek az ábrák és képek sokszor túl picik, alig pár centisek. Számomra a most ismertetett könyvek közül ez volt a legjobb, ami nagyban köszönhető az unikális témaválasztásának. És végül végre megtudtam, hogy mi az előnye, vagy épen a hátránya, ha valaki szél felől, vagy szél alól támad, illetve egy hajó fordulása közben hogyan kell mozgatni a vitorlázatot attól függően, hogy éppen merről is éri a szál, vagy miért is nem hátszélben a leggyorsabb a vitorlás sorhajó.

 

blog206-006.jpgJohn Keegan: Az amerikai polgárháború (Akadémia 2012.)

Talán mint ismert, mostanában sikerült kifestenem egy északi és egy déli sereget is. Természetesen meg szerettem volna szerezni a kellő alapot és hangulatot, ezért szakirodalom után néztem. A választásom Keegan könyvére esett, amelyre János, blogján hívta fel a figyelmemet. Nagyon szeretem Keegan munkáit, noha hajlamos már megcáfolt toposzokat leírni, a megközelítése sok esetben a szokványostól eltér. Általában nem csak általános hadtörténetet ír, hanem próbálja a háborút, az ember szemszögéből is bemutatni. Ugyanakkor nem idegen tőle filozofikus eszmefuttatások a háború természetéről. Nos ez a könyv sem különbözik a „mester” korábbi műveitől.

A könyv első fejezetei felvázolják a háború előzményeit és azokat a politikai és társadalmi folyamatokat, amelyek végül elvezettek ahhoz a fegyveres konfliktushoz, amelynek kirobbanása koránt sem volt elkerülhetetlen. A szerző bemutatja két oldal társadalmát és gazdaságát. Olyan, részleteket ismerhetünk meg, mint pl az átlagpolgár étrendje, vagy épen a vasúti nyomtávok sokszínűsége. Az előzményeket ismertető hat fejezett után következik a háború tényleges ismertetése. A brit hadtörténész először is ismerteti a két fél fegyveres erejét és terveit, és azokat a katona földrajzi problémákat, amelyek miatt a háború úgy alakult, ahogy. Maga a háború leírása, többé-kevésbé kronológiai sorrendben történik, de a végén van egy kis törés, ami a két fő hadszíntér térbeli elkülönülésének köszönhető. A könyv zárófejezetei igazi keegani eszmefuttatások, itt visszalép a sajátos stílusához és különböző nézőpontokból vizsgálja a háborút. Olyanok szerint, mint pl. a színesbőrű katonák helyzete, egy átlagos ütközet lefolyása, a hátország helyzete és élete, de kitér a Konföderáció esélyeire is, illetve a számomra oly kedves, tengeri háborúra is.

Maga könyv viszonylag olvasmányos, de néhány filoziófikusabb eszmefutatásába szerintem még a fordító bicskája is beletörött, ami az érthetőség rovására ment, pedig azt dr Molnár György követte el, akit én az egyik legjobbnak tartok és nagyon kevés hibát szoktam találni a munkáiban. Viszont sajnos, lehet, hogy nagyok voltak az elvárásaim, de amire én kíváncsi lettem volna, vagyis a csatleírások, meglehetősen kurták, egy-két oldalnál ritkán hosszabbak és a számomra fontos hadrendek is hiányoznak. Sajnos a könyv térképei, oly sok más műhöz hasonlóan nem mindig segítik az események könnyebb megértését, mert a szövegben kiemelt helységnevek néha hiányoznak róla. Mint említettem Keegan szeret egy-egy sajátos nézőpontot bevonni a kutatási területébe, és ez ebben az esetben a katonaföldrajz. A szerző annyira bűvöletébe esik ennek, hogy többször visszatér erre a kérdésre, és meglehetősen hosszan értekezik róla, ami néha az önismétlés miatt számomra már egy kicsit unalmas volt. Talán a tanulmányaim hiányosságai miatt, vagyis hogy nem igazán vagyok tisztában az észak-amerikai kontinens földrajzi viszonyaival, egy térkép nagymértékben segíthette volna a jobb érthetőséget.

Számomra fontos egy könyv tagolása, és itt ismét előkerül Keegan rutinja. A könyv emészhető méretű fejezetekből áll,. Ugyan én inkább szövegcentrikus vagyok és kevésbé hoznak lázba szép színes albumok, de azért néhány illusztráció, talán színesebbé tehette volna a művet.

Összességében érdekes olvasható könyv, de inkább a hadjáratok menetét és kevésbé a konkrét összecsapásokat ismerteti.

 

blog206-007.JPGPaul G. Halpen: Otrantói ütközet – Az Adria bejáratának ellenőrzése az I. világháborúban (Lauris 2007.)

Már számos könyv és írás jelent meg az otrantói csatáról különböző, magyar szerzők tollából, de ezeknek mindig volt egy közös hibája, Horthy személye miatt, nem voltak elfogulatlanok. A háború előtt, és a rendszerváltás után megjelenő művek mind az egekbe marasztalták, míg a kettő közöttiek igyekeztek kisebbíteni a jelentőségét. Így kíváncsi voltam hogy egy idegen, jelesül amerikai szerző, aki kívül álló, hogy is értékeli az összecsapást. Erről a könyvről már olvashattam egy beszámolót János blogján. A könyv nem csak szigorúan az otrantói összecsapásról szól, hanem az oda vezető útról is. Megismerhetjük az Adrián folyó tengeri háborút, illetve a térségbe vezényelt antant flottakötelékek bonyolult alá-és felérendelési viszonyait, a parancsnoki láncolatot, és az ebből fakadó súrlódásokat. Igen szemléletesen mutatja be a szerző, azokat az ellenintézkedéseket, amelyeket a földközi-tengeri német és kisebb részt osztrák-magyar tengeralattjárók ellen próbált az Antant foganatosítani, és amelynek egyik következménye lett a tengerzár, illetve az ellene végrehajtott támadás. Természetesen olvashatunk magáról a címben szereplő összecsapásról és következményeiről, illetve az követő ellenintézkedésekről. A könyv azonban nem zárul le itt, mivel bemutatja az azt követő, de kevésbé ismert és sikeres további támadásokat.

Számomra ez a könyv is olvasmányos volt, és a kívül álló szerzőnek sikerült egy szerintem tényleg pártatlan, elfogultságmentes könyvet írnia. Az események jobb megértését térképek és mellékletek segítik. A könyv nagyon sok adatot tartalmaz és minden szóba kerülő hajó műszaki adatait is ismerteti. Nem csalódtam ebben az alapos történeti leírásban.

Ambasa

Szerző: ambasa  2016.07.12. 00:00 Szólj hozzá!

Címkék: könyv

A bejegyzés trackback címe:

https://karosszektabornok.blog.hu/api/trackback/id/tr648779956

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.