Valamikor majdnem négy éve Ghulkkal és Vadásszal meglátogattam a Hadtörténeti Múzeumot, amelyről azóta Angliába szakadt barátom írt is egy bejegyzést a blogra. Nos kíváncsi voltam a változásokra, hiszen azóta megnyílt az új első világháborús kiállítás, és egy időszakos is Hunyadi koráról, amelyről wargame.hu-n olvashattok egy személyes beszámolót. Kihasználtam az augusztus 20-i ingyenes napot és felkerekedtem…
A korábbi látogatásom óta az egyik lényeges változás, hogy azóta a fényképezés ingyenes lett, de vakut és állványt nem szabad használni.
Az ideiglenes kiállítások a földszinten kaptak helyet, így itt kezdtem a látogatást. Balra fordultam az első világháborús kiállítás felé. A kiállítás a kor szellemnek megfelelően igen virtuális, sok érintő képernyővel, amelyek segítségével különféle játékokat játszhattam volna, ha van jegyem, mert ehhez az azon lévő kód kellett volna. Ez az apró probléma nem zavart, hiszen nem játszani, hanem nézegelődni és fényképezni mentem első sorban.
Az első világháborús kiállítás nagyjából 4-5 termet ölel fel, amelyben minden helyiség egy-egy évnek felel meg. Az építők próbálták bevonni a fiatalabb korosztályt, ennek jegyében a digitálisjátékok mellett hagyományosakat is beiktattak. Az újabb irányvonalnak megfelelően sok a dioráma. A termeket végigjárva a folyosón különböző, az első világháborúhoz kapcsolódó képzőművészeti alkotásokat, főleg festményeket, rajzokat láthatunk.
A földszint másik oldalára került, a már négy éve is ott volt, a második világháború utáni hadtörténelmet feldolgozó kiállítás. Akkor sajnos, mind az időkorlát, mind a zsúfoltság miatt nem nagyon tudtam megnézni azt. Itt is 3 terem van, amelyből egy az 1956 előtti, néphadsereget mutatja be, a következő az 1956-os eseményekkel foglakozik, majd a harmadik, az az utáni időszakkal. Számomra ez egy kiemelt téma, így kíváncsi voltam a megvalósítására. A múzeumnak talán itt sikerült a mérethez képest az egyik legtöményebb kiállítási részt összehoznia. A sok fénykép mellett számos egyenruhát, mi több néhány érdekes fegyvert is sikerült bemutatniuk. Külön figyelmet érdemel egy erősen átalakított PPS géppisztoly. Ugyanítt, egy MiG-21 szimulátor kabinját is kiállították, és ötletes módon mögé festették az egész gépet. Szintén ebben a teremben kézbe vehetünk egy PPS-t ,e DP-t és egy dióverőt is. Érdekes, hogy egy AK-nak már nem jutott hely, pedig ha a néphadseregről van szó akkor talán már az is belefért volna, hogy az ifjabb korosztálynak az apukák bemutassák mit is kellett cipelniük. Tudom a szándék az 56-os fegyverek bemutatására koncentrált, de ennek ellentmond, hogy ezeknek nem abba terembe helyezték el, mert az ott lévő termet, egy 56-os dioráma uralja. Sajnos ennek a részlegnek a legnagyobb hibája a fény hiánya, amely nagyon megnehezíti az értékelhető képek készítését.
E mögött a rész mögött kapott helyett a Hunyadiak fegyverben kiállítás, amely jelentős részben magánkezdeményezés. Ennek megfelelően sok a replika, nem igazi múzeumi anyag. Maga a kiállítás látványos, a központi dioráma és a három páncél, illetve a wargame.hu, 1:72-es diorámája miatt.
Az időleges kiállítások megtekintése után az udvarra akartam menni, amely megérkezésemkor még nyitva volt, de ekkor azt egy rendezvény miatt már lezárták. Sajnos nem tudom mi volt az az esemény, amelynek az előkészítése miatt, nem mehettem ki, nehogy megzavarjam az asztalokat terítő pincéreket. Ha ez a tisztavatáshoz köthető, akkor megbocsátható, de ha máshoz, akkor sajnos nem teljesen értem a múzeum hozzáállását, hogy pont egy nyílt napon teszi lehetetlenné, a gyűjteménye egy részének a megtekintését.
A kis intermezzo után az emelten folytattam a látogatásomat, ahol az állandó kiállítások vannak. A lépcsőfordulóban lévő ajándék és könyvesbolt nem üzemelt, és amint hallottam ez nem csak az augusztus 20.-i dátumom van így.
Fent a magyar hadtörténetet bemutató rész 1815-tel kezdődik. Hogy mi alapján választották kezdőpontul a napóleon háborúkat lezáró évet, számomra rejtély. Persze ennek nem nagyon van jelentősége, hiszen ez az első terem gyakorlatilag a forradalomhoz és a honvédség megalakulásához vezető utat mutatja be. A következő termeken végigsétálva, a magyar hadtörténelmet ismerhetjük meg egészen az első világháború végéig. Az 5-6 termen végigsétálva megismerhetjük a forradalom és szabadságharcot, a kiegyezés utáni Honvédség kialakulását és történetét az első világháború végéig. Az utolsó terem egy amolyan látványterem, ahol még két hajóágyú is helyett kapott, illetve itt látható a 100.000. Budapesten készült Mannlicher puska.
A másik szárny az első világháború utáni magyar hadtörténelemmel foglakozik a második világháború végéig. Ebben a részben is számos dioráma látható, amelyben helyet kapott néhány komolyabb eszköz is, mint pl. egy Schwimmwagen, vagy egy 7,5 cm-es hegyiágyú és egy 3,7 cm-es páncéltörő ágyú. A múzeum javára mondva sikerült ezt a megosztó korszakot amennyire csak lehet ideológia-mentessen feldolgoznia. Sajnos ebben a részben is vannak sötét termek, ahol nehéz fényképezni.
Az centenáriumhoz kötődően a kapisztrán téri kapu elé a török (valójában kínai) ágyúk helyére kiállítottak két felújított első világháborús löveget.
Nos ez volt a hivatalos szöveg, és most következzen a személyes véleményem. Sajnos nem vagyok elégedett a látottakkal. Nem igazán értem, hogy az egy időleges kiállítást kivéve, a magyar hadtörténelmet miért csak a XIX. század elejétől mutatják be, és miért nem a honfoglalástól. Persze tudom, hogy ennek vannak terjedelmi korlátai, de véleményem szerint, két párhuzamos első világháborús kiállítás nem nagyon van szükség, centenáriumi év ide, vagy oda. Főleg úgy, hogy van egy másik a Várkert Bazárban. Ráadásul, szerintem az négy évvel ezelőtti első világháborús kiállítás sokkal jobb volt. Én akkor azt, az új múzeumi vezetés egyik legnagyobb erényeként értékeltem, ötletessége miatt. Véleményem szerint kár volt szétszedni azt, és erre a mostanira cserélni.
Valahogy az arányokkal is baj van, szerintem kicsit terjedelemben nagy helyet kapott a 20-as, 30-as évek, majdnem annyit, mint a második világháború. Ugyan nagyon sok érdekes eszköz, fegyver és egyenruha került kiállításra, sőt ez utóbbiból igen tekintélyes mennyiség, valahogy mégsem éreztem, hogy a múzeum megfogott volna. Túl sok olyan érdekes, de ugyanakkor nem közönségvonzó tárgy került a vitrinekbe, amelyek felett gyorsan átsiklunk. Nem hiszem, hogy az átlag látogatóra túl nagy benyomást kelt sok relikvia a fegyverek helyett, ha rám sem tesz azt. Például nagyon érdekesek a tüzérségi gyújtók de két egész tárló azért kicsit sok belőlük. Pedig fegyverből is van éppen elég, de valahogy elvesznek, nem vonzzák a tekintetett, legalábbis az enyémet semmi esetre sem. A másik probléma - és tudom, hogy ez nem egyedi, mert külföldön is találkoztam vele - a hatáskeltés miatt a helyiségek, és a tárlók egy része kifejezetten sötét. Az a kisebb baj, hogy ez zavarja a fényképezhetőséget, de az komolyabb, hogy a láthatóságot is. Tudom lényeges a hangulatkeltés, de én amolyan konzervatív múzeumlátogatóként szeretek látni.
Ugyan ez nem olyan lényeges de volt két dolog, ami valahogy szemembe ötlött. Az 1919-es eseményeknél a Lajta makettjét is kiállították, de nem a korabeli, hanem az 1870-es évek beli állapotút, ami azért komoly szakmai hiba szerintem. A másik dolog nem valami, hanem valaminek a hiánya volt. Ugyan Gömbös Gyula festménye szerepel a múzeumban, de nem emlékszem hogy láttam volna Horthyét. Persze lehet hogy van, de én nekem nem tűnt fel. Ugyan akármennyire is megosztó személyiség, azért a magyar hadtörténelem része, akár mint az otrantói győző, akár mint a legfőbb hadúr.
Mindennek ellenére mindenkinek bátran ajánlom az intézmény meglátogatását, ha másért nem, hogy megcáfoljon. A múzeum legközelebb október 23-án lesz ingyenesen látogatható. Úgyhogy nosza rajta. Ambasa
Ambasa