blog220-01.jpgAnno biztos, hogy sokunkat elbűvölt az Onedin család kezdő képsorai, amikor Hacsaturján Spartacusára beúszott egy gyönyörű fehér hajó, széltől duzzadó vitorlákkal. Ma, a számítástechnika korábban, azt gondolhatnánk, hogy ezek a vitorlások, amely a XIX. században egy korszak végét jelentették, már teljesen eltűntek a tengerekről, kiszorították őket, a fekete füstöt okádó gőzösök, de nem. Ezek a nagy vitorlások ma is virágkorukat élik, és több mint 50 járja a világtengereket különböző feladattal. Természetesen ma már nem teát hoznak Kínából, vagy Indiából, hanem kalandvágyó, és pénzes turistákat szállítanak a romantikus karibi vizekre. A hajók egy másik részét viszont iskolahajóként alkalmazzák. Még ma is számos haditengerészet gondolja úgy tengerésztisztjeik kiképzésének alapjait, ilyen hajókon kell elsajátítaniuk, köztük az Amerikai Egyesült Államok Haditengerészete is…

1932. július 26-án a Balti-tengerre egy fergeteges szélvihar csapott le, és felborította a Reichsmarine kiképző vitorlását a Niobe-t. A katasztrófa közvetlen következményeként 69 német tengerész veszett a habokba. A Német Haditengerészet kénytelen volt pótolni az elsüllyedt hajót és még abban az évben megrendelt egy új vitorlást. A hajó munkálatai 1932. december. 2-án kezdődtek a hamburgi Blohm & Voss hajógyárban, amelynek sólyáin olyan vitorlások születtek a század elején, mint a méltán híres P-osztály. Alig 100 nappal később, 1933. május 3-án el is készült a tengerészet új kiképző hajója, a Gorch Fock. A Reichsmarine június 26-án állította szolgálatba az 1.500 tonna vízkiszorítású, 82 méter hosszú háromárbocos bark vitorlázatú hajóját. A hajó legmagasabb árboca több, mint 41 méter magas volt. A hajó 23 vitorlával rendelkezett, amelynek össz felülete 1.753 m² volt. Tanulva a Niobe katasztrófájából, több mint 300 tonna acél-ballasztot helyeztek el a hajó gerincén, amitől hajó rendkívül stabillá vált. A Gorch Fock személyzete 265 fő volt, amelyből 198 volt a növendék. A nácik hatalomra kerülésével, megkezdődött a német fegyveres erők Reichswehr, majd (1936. június 1-étől) a Wehrmacht nagymértékű és gyors fejlesztése. Természetesen a többi haderőnem mellett, a haditengerészet is nagyléptékű tervekkel állt elő, lerázva a versaillesi béklyókat. A nagyra törő tervek természetesen sok tengerészt igényeltek, így meg kellett növelni a kiképző kapacitást is, ami újabb hajókat igényelt. A Reichsmarine nyomban megrendelt három további hajót, amelyhez csatlakozott a Román Haditengerészet is egy további példánnyal. Ugyan a németek alapvetően elégedettek voltak a Gorch Fock konstrukciójával és a tulajdonságaival, de volt néhány dolog, amelyeket meg kívántak változtatni. John Stanley, a tervező hozzá is fogott a haditengerészet által támasztott új követelmények megvalósításához. A leglényegesebb, két különbség, az elődhöz képest, a némileg megnövelt méretek, és hajótest borításának fáról, acélra cserélése. Mindezek ellenére az új hajókat is a Gorch Fock osztály részének tekintették.

blog220-02.jpgA Niobe

Az első hajó építése 1936. február 15-én kezdődött meg, június 13-án bocsátották vízre és szeptember 16-ra már el is készült. Az új hajóvízrebocsátásra hatalmas ünnepség keretében került sor. Rudolf Hess mondott beszédet, és maga Adolf Hitler is megjelent az eseményen. A hajó névadója frau Wessel volt, édesanyja annak a Horst Wesselnek, akiről a hajót elnevezték. Érdekesség, hogy a hamburgi Blohm + Voss-nál a Horst Wessel az 508-as gyári számot kapta, az 509-es a Bismarck lett. Az, hogy a Németország ilyen magas rangú vezetői megjelentek egy egyszerű iskolahajó névadóján nem a véletlen műve volt. Horst Wessel a náci párt egyik mártírja volt, és az osztály hajói is hasonló sorsú személyekről kapták neveiket (Albert Leo Schlageter és Herbert Norkus)

blog220-04.jpgHorst Wessel

Az új vitorlás iskolahajó osztály vízkiszorítása 1.824 tonna lett. A 10 mm-es szegecselt Krupp-acélból készült hajótest a vízvonalnál 71 méter hosszú volt (a hajó teljes hossza 90 méter), szélessége 12 méter és a merülése 5,3 méter. A három árboca közül az első és a fő 44,9, a tat pedig 40,2 méter magas volt, amelyre 2.070 m² felületű vitorlavásznat tudtak felvonni, amivel akár 17 csomós (31 km/h) sebességet is el tudott érni. A hajó kötélzetének össz hossza 9,7 km volt, amely az árbocok merevítésére, és a vitorlák mozgatására szolgált. Szélcsend esetére a hajó kapott egy 750 Lóerős, diesel segédgépet is. Amikor a hajó a diesel segítségével, vagy nem teljes vitorlázattal haladt, akkor az árbocok felső három méterét bevonhatták, hogy lentebb vigyék a hajó súlypontját. A hajó gyomrában két fedélzetet alakítottak ki, amelyek szintén 10 mm-es acéllemezekből készültek, míg a felső fedélzet borítása 7,6 cm-es teak fa volt. A legénység létszáma is megnőtt, immár 298 főre, amelyből 220 volt a kadétok száma. Egy-egy hajó építési költsége 2,4 millió birodalmi márkába került.

blog220-03.jpg

A Horst Wessel szolgálatba állítás után átvette a kiképző flotta zászlóshajói címét a Gorch Fock-tól. A parancsnoki lobogó nem véletlenül kúszott fel az új hajó árbocára, hiszen a Horst Wessel új parancsnoka, August Adolf Karl Hermann Thiele az osztály névadó hajójáról jött. A kiképző flotta anyakikötőjeként Kiel-t jelölték ki, ahonnan a következő három évben számos hosszú távú útra futott ki a Horst Wessel, többek között az Atlanti-óceánra is. 1938. augusztus 21-én Hitler ismét meglátogatta a hajót. Még ugyan abban az évben a Horst Wessel és az Albert Leo Schlageter egy négy hónapos útra indult, amelyben útba ejtették a Karib-tengert, St Thomast és Venezuelát. A tengerészek a hosszú úton cápák és teknősök halászatával egészítették ki étrendjüket, miközben a hajó gyomrában kacsákat tartottak, hogy friss tojáshoz jussanak.

blog220-05.jpg

Amikor kitört a második világháború a Horst Wessel-t leszerelték, de mint kikötőben álló hajó továbbra is igénybe vették a Hitlerjugend fiatalok tengerészeti előképzéshez. Ez a tetszhalott állapot csak 1942-ig tartott, amikor is a hajót újra reaktiválta a Kriegsmarine. A hajó légvédelmi fegyverzetet kapott. A híd két oldalára egy-egy 20 mm-es Orleikon gépágyú került, és az orrfedélzetre szintén kettőt építettek be. További két 20 mm-es négycsövű Flakvierling-et pedig a hajó közepén helyeztek el. Az immár felfegyverzett vitorlás 1942 végétől 1945 elejéig számos kiképző útra futott ki a Balti-tengerre. 1944. november 14-én ismét testvérhajójával, az Albert Leo Schlageter-rel szelte a habokat. Az időjárás meglehetősen rossz volt, amikor Rügen szigetének közelében a Schlageter aknára futott és a Horst Wessel segédkezett a hajó megmentésében.

blog220-06.jpgDönitz admirális és Hitlerjugend fiatalok a Horst Wessel fedélzetén

1945 áprilisában, miután a Horst Wessel fedélzetét az utolsó kadét is elhagyta, a vitorlás menekülteket vett fel Rügen-en és Flensburgba hajózott, ahol Barthold Schnibbe kapitány és legénysége megadta magát a briteknek. A német hadilobogót az Union Jack váltotta fel. A brit hatóságok a Horst Wessel-t Bremenhavenbe irányították, ahol számos berendezésétől megfosztották.

A kiképző vitorlások akár csak az egész német flotta a győztesek hadizsákmánya lett. A kiképző vitorlásokra több nemzet is bejelentkezett, köztük a szovjetek és a britek is. A hajók elosztását, sorsolás útján döntötték el. A szerencsések az amerikaiak lettek, a Horst Wessel nekik jutott. Az amerikaiak 1946. május 15-én hivatalosan is szolgálatba állították a hajót U.S. Coast Guard Cutter Eagle néven. 1946. júniusában az Eagle felszedte a horgonyt és kifutott Bremenhaven-ből. Immár amerikai lobogó alatta a hajó első útját Gordon McGowan kapitány parancsnoksága alatt tette meg, de munkáját segítette Schnibbe kapitány és számos német tengerész is, akiket az amerikaiak felfogadtak. Az út New York-ba az Atlanti-óceánon és egy hurrikánon keresztül vezetett, ahol kitették a németeket, majd a connecticut-i New London-ba, az új, kijelölt, honi kikötőjébe hajózott.

 blog220-07.jpgImmár amerikai tulajdonban de még német vizeken

A vitorlás kiképző hajók története nem előzmény nélküli az amerikai tengeri erőknél. Az első ilyen jellegű hajót még 1877-ben állították szolgálatba Revenue Cutter James C. Dobbin néven. Már ekkortól az amerikai parti őrség hatáskörébe tartozott a kadétok gyakorlati képzése, így a kiképzőhajó az ő állományukba került. A James C. Doblint már a következő évben lecserélték az alkalmasabb Revenue Cutter Salmon P. Chase-re. Ekkor még a kadétok a fedélzeten éltek és az osztálytermek is a hajó gyomrába voltak. A képzés elméleti része csak a századfordulón került ki a partra. Az elkövetkező negyven évben a Salmon P. Chase számos tengerészt adott az amerikai hajózásnak. 1907-ben a hajót kivonták és Marine Hospital Service-nek adták át. Azonban az U.S. Coast Guard nem maradt vitorlás kiképző hajó nélkül, mert a kivont hajó helyére szolgálatba állították az Itasca-t. Azonban az első világháborút követő megszorítások elérték a haditengerészetet is és 1922-ben az Icasta-t leszerelték és szétbontották. Helyét egy az amerikai spanyol háborúból visszamaradt, bark-vitorlázatú ágyúnaszád, az Alexander Hamilton vette át. A hajó 1930-ig szolgált, majd ezt is kivonták a szolgálatból. (Ma ennek a hajónak az árboca szolgál a new londoni Akadémia zászlórúdjaként.) 1930-tól az amerikaiak nem rendelkeztek vitorlás kiképző hajóval. Úgy tűnt, hogy ez így is marad, de az 1939-es Világkiállításra New Yorkba érkezett a Dán Haditengerészet Danmark kiképző vitorlása. A háború kitörése után a dánok nem kívánták hazavinni a hajójukat és felajánlották az USA kormányának. Az amerikaiak éltek a lehetőséggel és használatba vették a Danmark-ot USCGC Danmark néven. A hajó egészen 1945. szeptember 26-ig szolgált amerikai zászló alatt, amikor is a dánok visszakapták. Azonban az amerikaiak tanultak a leckéből és mielőbb szolgálatba akartak állítani egy vitorlás kiképző hajót, amely nem lett más, mint a kiforrott Horst Wessel immáron Eagle néven.

 

Az amerikaiak az idők folyamán némileg átépítették a hajót. Valamikor az 50-es években a tatárboc osztott vitorláját egy szólóra cserélték, de ezt a 80-as években visszaalakították. 1967. január 27-én egy ködös délutánon, alig hogy az Eagle elhagyta a parti őrség hajójavító üzemét, ahol időszakos javításon vett részt, délután a Curtis-öbölben, nem messze a maryland-i Baltimore-tól, alig 6 csomós sebességgel összeütközött a Philippine Jose Abad Santos motorossal. Szerencsére a hajó túlélte az ütközést, de természetesen nyomban vissza kellett térnie egy rendkívüli javításra a gyárba. 1979-re az az agg vitorlásra immár ráfért egy alapos felújítás, amit a parti őrség döntéshozói el is rendeltek. Az elkövetkező négy telet, egészen 1983-ig az Eagle a hajógyárban töltötte, miközben nyaranta végezte a szokásos kiképző tevékenységét. Ekkor építették ki az eredeti, 1936-os Burmeister & Wain diesel motorját és egy erősebbre 1.000 Lóerős, Caterpillar D399 diesel motorra cserélték, ami által kevésbé zajos és meleg lett a gépterem. Ezen felül kapott két 320 kW-os Caterpillar generátort is. Az Eagle az új motorja segítségével, 7,5 csomós sebességet tartva (14 km/h) akár 5.450 tengeri mérföldet is meg tud tenni (10.000 km). A hajó szerkezetét is átalakították, további vízzáró válaszfalakat építettek be. A legénység körülményein is javítottak, új, komfortosabb hálóhelyeket alakítottak ki, ami által lehetővé vált immár női kadétok fogadása is. Javították a hajó szellőzését és édes vizes zuhanyzókat és mosodát építettek be. Természetes korszerűbbre cserélték a hajó radarját és híradó berendezéseit. És végül az eredeti teak fa felső fedélzetet acélfedélzetre cserélték. Az utolsó felújításra 2014-ben került sor, amelynek a célja, hogy az Eagle a XXI. században is tudja szolgálja az amerikai tengerészek kiképzését.

blog220-08.JPGAz ütközés után

A hajó állandó személyzete jelenleg 7 tiszt és 50 tengerész, de kiképzési feladatok miatt néhány specialistával is kiegészül a létszámuk, így az elérheti a 12 tisztet és 68 tengerészt is. Az állandó legénységen felül a hajó még 150 kadétot is a fedélzetére tud venni. A hajón kiképzési időszak a nyári hónapokban zajlik, amikor is a leendő tengerészek több hetes kurzusokban sajátítják el a hajózás minden csínját-bínját. Beleértve a kötélzet és a vitorlák kezelését, a gépek kiszolgálást, vagy épen a helyzetük meghatározását szextáns segítségével, hiszen nem mindig áll a rendelkezésre GPS.

Természetes a kiképző utakat számos alkalommal összekötik más megjelenésekkel is. Így az Eagle számos jószolgálati küldetést is teljesít. Természetesen megjelenik minden olyan rendezvényen, ahol valamilyen okból más ilyen hajók is összejönnek. Persze erre csak ritkán, igen jeles alkalmakkor kerül sor. Ilyen volt pl. az 1964-es, 1976-os, 1986-os, 1992-es és 2000-es Tall Ship Race. 1976-ban az Amerikai Egyesült államok megszületésének 200. évfordulóján rendezett new york-i viziparádét az USCGS Eagle vezette. 1972-ben jeles eseményre került sor, a háború után először látogatott az Eagle Németországba, ahol együtt hajózott a Gorch Fock II-vel, egykori testvérhajója utódjával és a lengyel Dar Pomorza-val. Nem ez volt az egyetlen németországi látogatása, ezt megismételte 1988-ban, 1996-ban a 60. születésnapján, 2005-ben és 2011-ben is immár 75 évesen. 1987-ben még a messzi Ausztráliába is ellátogatott a miniszterelnök meghívásának eleget téve. 2005-ben részt vett a trafalgari csata 200. évfordulóján rendezett flottafelvonulásban, majd ugyanebben az évben ellátogatott Bremenhavenben, ahol a helyiek lelkes fogadtatásban részesítették az egykori német hajót. 2010-ben ismét egy egzotikus utazás következett, az Eagle Argentínába és Chilébe látogatott tíz másik nagy vitorlás társaságában, tisztelegve a kétszáz évvel ezelőtt megalakult első, független dél-amerikai kormány emléke előtt.

 blog220-09.jpgAz Eagle-t Kennedy elnök is meglátogatta

Érdekesség, bár lehet, hogy csak a magyar lelkem lát bele valamilyen összefüggést, de a hajó kapitányát 1996. és 1999. között Robert J. Papp Jr.-nak hívták, aki 2010. és 2014. között az U.S. Coast Guard parancsnoki tisztjét is betöltötte.

Az Eagle immár közel 70 éve vesz részt az amerikai tengerészek kiképzésében. Ugyan jelenleg nem az egyedüli vitorlás az amerikai haditengerészetben, hiszen hivatalosan az 1797-es, veterán USS Constitution ma is szolgálatba áll, de az Eagle az egyedüli aktív hajó.

 blog220-10.jpg

 

A testvérhajók

 

blog220-11.jpg

Gorch Fock

A Gorch Fock építése 1932. december 2-án kezdődött meg Hamburgban. 1933. május 3-án bocsátották vízre és június 26-n állt szolgálatba. Nevét egy híres német íróról, Johann Kinau-ról kapta, aki Gorch Fock írói álnevet használta. Kinau a jütlandi csatában esett el az SMS Wiesbaden fedélzetén.

A Gorch Foch a Horst Wessel elkészülte után háttérbe szorult. Kiképző hajóként szolgált a háborút megelőző időszakban. A háború kitörése után a Gorch Fock-ot is leállították és Stralsund-ban, irodai célokra használták a kikötőben. 1944. április 19-én reaktiválták. 1945. május 1-én a legénysége, Rügen mellett, a sekély vízben elsüllyesztette, hogy ne kerüljön az előre törő Vörös Hadsereg kezébe, ennek ellenére a partra kiérkező szovjet harckocsik háromnegyed órán át tüzeltek rá.

 blog220-12.jpgA Gorch Fock nem sokkal a szolgálatba állítása után, még a weimari köztársaság lobogója alatt

blog220-13.jpgFélig elsüllyedve

A háború után a szovjetek a B Staude Schiffsbergung céget bízta meg a hajó kiemelésével. A munkák egészen 1947-ig eltartottak, majd a felújítás további két évbe került. A munkálatok 1950-re fejeződtek be és a szovjetek 1951-ben állították szolgálatba Tovaris néven. A hajó új bázis Odessza lett. 1957-ben részt vett egy világ körüli úton, majd 1974-ben és 1976-ban megnyerte a nagy vitorlás hajók között zajló versenyt. A Szovjetunió felbomlása után a Tovaris Ukrajnához került és Herszon lett az új állomáshelye. Ezekben az időkben a hajó állapota nagyon leromlott, 1993-tól javításra várt. A nagyjavításhoz szükséges pénzösszeg csak két év múlva sikerült előkeríteni. 1995-ben a Tovaris elhagyta a Fekete-tengert az angliai Newcastle-upon-Tyne-ban meg kezdődött a felújítása. A költségeket gazdag mecénásokkal akarták finanszírozni, de ez a terv a magas költségek miatt 1999-re dugába dőlt. Végül a hajó a németekhez került, ahol a következő négy évben Wilhelmshaven-ben végre sikerült befejezni a helyreállítását. A hajó végül egykori állomáshelyére, Stralsund-ba került, ahol visszakeresztelték eredeti nevére Gorch Fock-ra. 2011-re a hajó állapota ismét leromlott, de múzeumi célra alkalmas. Körülbelül hatmillió dollárba kerülne, hogy ismét ki tudjon futni a nyílt tengerre.

blog220-14.jpgImmár szovjet, majd ukrán zászló alatt Tovaris néven

 

Albert Leo Schlageter

Az osztály harmadik hajóját 1937. október 30-án bocsátották vízre és a következő év február 12-én állt szolgálatba. A háború kitörése előtt a hagyományos kiképző utak mellett, több nemzetközi utat is teljesített. Testvérhajóihoz hasonlóan a háború kitörése honi kikötőbe parancsolta, de 1944-től ismét reaktiválták, hogy a Balti-tengeren vegyen részt a német tengerészek kiképzésben. 1944. november 14-én Rügen-szigete mellett Sassnitz közelében egy szovjet aknára futott, amely súlyosan megrongálta. Először Swinmünde-be vontatták, majd Flensburga került. Itt került a bevonuló szövetséges csapatok kezére. Ez a hajó is az amerikaiakhoz került, akik 1948-ban, szimbolikus 5.000 dollárért eladták a braziloknak. A hajót Rio de Janeiro-ba vontatták, ahol a felújítása után Guanabara néven állította szolgálatba a Brazil Haditengerészet kiképző hajójaként. 1961-ben Portugália vásárolta meg, ahol a Sagres nevet kapta meg, immár harmadikként a Portugál Haditengerészet történetében. A derék luzitánok szintén iskolahajóként alkalmazták a Sagres-t. A hajó állapotára jellemző, hogy 2010-ben egy világ körüli utat teljesített Pedro Proenca kapitány parancsnoksága alatt. A Sagres január 19-én hagyta el Liszabont és december 24-én futott be ismét, miközben 35.000 tengeri mérföldet tett meg. 2012. jeles év volt a Sagres történetében, hiszen ekkor volt 75 éves és 50 éve szolgált a portugál lobogó alatt.

 blog220-15.jpgItt még Albert Leo Schlageter néven

blog220-16.jpgÉs itt már Sagres-ként

Mircea

1938. szeptember 22-én bocsátották vízre, és 1939. január 25-én állt szolgálatba a Román Haditengerészetnél. A hajó Havasalföld egyik legnagyobb fejedelméről kapta a nevét. Testvérhajóival ellentétben a Mircea eleve exportra épült, és testvéreivel ellentétben sohasem váltott lobogót. Ugyan a háború után a szovjetek egy időre lefoglalták, ám később visszaszolgáltatták a románoknak. 1966-ban a hajó egy nagyjavításon esett át, szülőhelyén a hamburgi Blohm & Voss-nál. 1976-ban, a Mircea részt az Amerikai Egyesült Államok alapításának 200. évfordulóján rendezett ünnepségen. 2004-ben benevezték a nagy vitorlás hajóknak rendezett versenyre, ahol az ötödik helyen végzett. 2005-ben a hajó egy nagyobb utat teljesített, amely során útba ejtette a Földközi-tengert az Atlanti-óceánt és az Északi-tengert is.

 blog220-17.jpg

Herbert Norkus

A hajó gerincét még 1938-ban fektették le, azonban elődeitől eltérően az építése már lassabban haladt. A háború kitörésekor a munkálatokat leállították. Azután, mivel kellett a sólyatér az építendő tengeralattjáróknak gyorsan olyan állapotba hozták, hogy elhagyhassa az építési területet. A hajó elég magas készültségi fokot ért el, árbocai és kötélzete jórészt megvolt, de hiányzott a hajógépe. A Herbert Norkus a háború végig a hajógyárba maradt és lakóhajóként használták. 1945 januárjára a hajót többé-kevésbé befejezték, azonban márciusban egy szövetséges légitámadás súlyosan megrongálta. A háború után brit tulajdonba került, akik a braziloknak akarták értékesíteni, de ők inkább testvérhajóját, az Albert Leo Schlageter-t vásárolták meg az amerikaiaktól. Végül 1947-ben pecsételődött meg a hajó sorsa, amikor a Szövetségesek lőszerrel pakolták meg és elsüllyesztették a Skagerrakban.

Gorch Fock II

A második világháború után a német haditengerészet elvesztette az összes kiképző vitorlását. Ezek a kitűnő hajók mint láttuk, igen kapósnak bizonyultak a győztesek között. A háború után újjáéledő, immár NATO tag Bundesmarine vezetésében 1957-ben felmerült, hogy ideje lenne pótolni ezt a kiesett képességet. A haditengerészet vezetői a már jól bevált gyökerekig, a Gorch Fock osztályig, azon belül is annak, nagyobb, továbbfejlesztett ágáig nyúltak vissza. Konkrétan, leporolták az Albert Leo Schlageter terveit, és némileg módosították, korszerűsítették azt. A németek nagyon elégedettek voltak az osztály rendkívüli állékonyságával. Azonban 1957-ben a Pamir katasztrófája bebizonyította, hogy ez nem elég a biztonsághoz, ezért az utolsó pillanatban további változtatásokat eszközöltek a terveken. Növelték a hajótest szilárdságát, további válaszfalakat építettek be, és megnövelték az életmentő eszközök számát.

Talán mondanom sem kell, de ez a hajó is a hamburgi Blohm & Voss-nál épült meg. A hajótestet 1958. augusztus 23-án bocsátották vízre. Az új vitorlás december 17-én készült el teljesen. A hajót az osztály első tagja után Gorch Fock II.-nek nevezték el. A név megismétlése valahol logikus volt, hiszen Gorch Fock neve nem kompromittálódott a nácik által, mivel a névadó az 1916-os skagerakki csatában esett el, és az első hajó, még hatalomra kerülésük előtt nyerte el a nevét.

A hajótest méretei nem nagyon változtak az osztály utolsó három tagjához képest. Kezdetben a vitorlafelülete 1.952 m² volt, de amikor a hagyományos vászon vitorlákat műszálas anyagból készültre cserélték, némileg megnövelték azok méretét. Ugyanakkor, hogy a hajó elférjen a Kieli-csatorna hídjai alatt árbocai magasságát, némileg megkurtították. Az évek során a hajón számos korszerűsítést hajtottak végre. 1991-ben légkondicionálóval látták el, és eltávolították a rákkeltő azbesztszigeteléseket. Még abban az évben lecserélték a gépét egy új, hathengeres, 1.660 Lóerős diesel motorra, amivel képes volt elérni a 13,7 csomós (25 km/h) sebességet. Az idők folyamán nőt a legénységi körletek komfort szintje, miközben paradox módon a befogadó képessége is, hála az egyre kisebb helyet elfoglaló egyéb berendezéseknek. A Gorch Fock, mint minden NATO hajó, szövetségi jelzést is kapott, az A60-t

A Gorch Fock 1958. óta folyamatosan vesz részt a német tengerészek kiképzésében. Ezen idő alatt közel 15.000 kadét fordult meg a fedélzetén. 1958. és 2006. között 146 kiképző utat teljesített. 1987-88-ban a hajó egy világ körüli úton vett részt. A 336 napos út során öt kontinenst is érintett. Azonban nem ez volt a leghosszabb időtartamú útja, 1996-97-ben a Kiel-Bankok-Kiel utat 343 nap alatt teljesítette.

A Gorch Fock orrszobra, egy külön történet. Az eredeti albatroszt, Heinrich Schroeteler, egykori tengeralattjáró parancsnok alkotta meg. Az 1958-as szobornak néhány év múlva nyoma veszett, ezért egy fából készülttel pótolták. 1969-ben súlycsökkentés miatt ezt egy műanyagra cserélték le. Azonban a 2000-es nagyjavítás során ez a madár eltörött, ezért újra egy fából készülttel pótolták. 2002. december 11-én egy heves viharban az immár negyedik szobor is elveszett, ezért egy újabb szintén fából készült madárral kellett pótolni. Azonban ez sem volt hosszú életű, hiszen csaknem egy évvel később, 2003. december 5-én ezt is leszakította egy vihar. A Gorch Fock 2004. február 24-én kapta meg a vélhetőleg utolsó, immár szénszál erősítésű műanyagból készült madarát, amely remélhetőleg már nem száll el.

 blog220-18.jpg

Dél-amerikiai másolatok

A Gorch Fock osztály olyan jól bevált konstrukció volt, hogy a bilbaó-i Astilleros Celaya S.A. hajógyárban számos másolat készült jóval a második világháború után. Az itt készült hajók szerkezete nagyrészt megegyezik az alapkonstrukcióval, a fő különbség általában a megnövelt tüzelőanyag tartályok voltak. Ilyen hajók a Gloria, amely 1967-ben épült Kolumbia számára, a Guayas 1976-ban Equatornak, a Simon Bolívar 1979-ben Venezuelának és végül a Cuauhtémoc 1982-ben Mexikónak.

 blog220-19.jpgA Gloria egy igazán méretes nemzeti lobogóval

 

blog220-20.jpgÉs végül a Horst Wessel testvérhajója, az fedélzetéről Albert Leo Schlageter fedélzetéről fotózva

Ambasa

Szerző: ambasa  2016.11.26. 00:00 3 komment

Címkék: haditechnika hajózás USA Németország

A bejegyzés trackback címe:

https://karosszektabornok.blog.hu/api/trackback/id/tr8411998804

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Dobrovolszky Miklós 2016.12.05. 13:04:52

Remek kis dolgozat, egyvalamit azonban hozzáfűznék: a Gorch Fock nem barkentin hanem bark. A barkentin csak az előárbocán visel keresztvitorlát.

ambasa 2016.12.05. 19:00:54

@Dobrovolszky Miklós:

Köszönöm a helyesbítést, javítottam is.

TG

NekemNemEzKell 2016.12.06. 19:10:10

Öröm volt olvasni egy számomra teljesen távol álló témáról!
Remek, olvasmányos, elgondolkodtató írás!
süti beállítások módosítása