cikk272-01.jpgMár régóta játszom a gondolattal, hogy indítsak a blogon egy olyan sorozatot, amely a hadviselés, a hadszervezet, és a haditechnika, bizonyos háttér kérdéseivel boncolgatja több szempontból is körbejárva azokat. Mondhatom, hogy már évtizedek óta foglalkozok, a magam műkedvelő szintjén ezekkel a kérdésekkel, és még mindig nem tudtam megszokni, hogy komoly szaklapokban, könyvekben mennyi helytelen szóhasználat fordul elő. Természetesen az a hosszú idő, amit a téma boncolgatásával foglalkoztam, nem jelenti azt, hogy tévedhetetlen, vagyok, ezeknek a kérdéseknek a jó részét nem tanultam, hanem én is a különböző olvasmányaimból szedtem össze, így minden érdemi, alátámasztott kiegészítést, javítást szívesen veszek. Sajnos, azt veszem észre, hogy ezekben a forrásokban, ismeretterjesztő művekben, de az internetes fórumokban is számos ember, használ olyan katonai kifejezéseket, csak hogy szakszerűbbnek tűnjön, amelyek mögöttes tartalmával nincs kellően tisztában. Ezeket az írásokat, nekik és olvasóiknak szánom…

Mottó:

Elöljáróban, ha valaki ezeket a sorokat olvassa, és azt gondolja, hogy én ezt máshogy tudom, ne feledje, a hadszervezésben, mindenre van példa, és az ellentettjére is…

Nos ami leginkább szembe tűnő nekem az a katonai szervezetek, és ezen belül a szárazföldi csapatok elnevezéseinek pongyola használata. Már számos fórumon találkoztam azzal, hogy pl. a Magyar Honvédség szervezeti átalakításáról lamentálnak egyesek, akkor csak úgy dobálóznak azzal, hogy ilyen meg olyan ezredet kellene létrehozni. Na de miért pont ezredet, miért nem dandárt, aki írta vajon tisztában van a két szervezet közötti különbséggel? Ha ezek már megvannak, akkor szokott felmerülni, hogy egy egység, vagy alegység (mert ez sem ugyan az) mennyi és milyen technikai eszközökkel rendelkezik. Pl. ha felmerül a harckocsizászlóalj kérdése, akkor azt tapasztalom, hogy sokan egyből rávágják, 31 harckocsi a régi, Magyar Néphadsereges beidegződésből. Jó, de kérdem én, mikor és kinél, mert ez még az MN esetében sem igaz mindig. Ugyanilyen kérdés, a haderőnem, fegyvernem, csapatnem, vagy a stratégia (hadászat) és taktika (harcászat) közötti különbség. De mennyünk szépen sorjában az alapoktól. Most a század és a zászlóalj miben létét szeretném felvázolni, az ez alatti szervezetekkel nem igazán kívánok foglakozni, mert megmondom őszintén ez kívül állt az érdeklődési körömből.

Mielőtt azonban belekezdenék, megosztanák néhány gondolatomat a hadszervezés kérdéséről. Először is sajnos nem találtam olyan összefoglaló művet, ahol a katonai szervezetek eredetét és fejlődéstörténetét taglalták volna, ezért ezt számos, néha egymásnak ellentmondó forrásból próbáltam összeszedni azt. Ezért természetesen gyakran fordulhatnak elő fehér foltok, ellentmondások, vagy akár tévedések is.

Ugyan, itt most csak a modern értelemben vett hadseregekről szeretnék írni, de az hogy a hadseregeket részekre, és jellemzően viszonylag szabályos és egységes elvek szerint részekre bontják már nagyon régen, az ókorban elkezdődött. Ha valaki megnézi ezeket az ókori hadseregek belső szerkezetét, akkor látja, hogy számos esetben - persze nem mindig, mert vannak kivételek - meglepő módon hasonló számú katona alkotott egy-egy alegységet, egységet, vagy magasabb egységet. Ha megnézzük, pl. az ókori Spárta, vagy Róma hadszervezetét akkor nagyon ismerős létszám adatokat és szervezeti tagozódást fogunk látni.

A spártai hadseregről két leírással is rendelkezünk, ahol a szervezeti lépcsők megegyeznek, de számuk és létszámuk eltérő. Thuküdidész szerint, az alapegység a 32 fős enomotia volt, amelyből négy alkotott egy pentékosztüszt 128 fővel. Egy lokhos két pentékosztüszből állt. Négy lokhosz alkotott egy 1024 fős morát. Ez a leírás tetszhetne is nekünk, de az igazsághoz tartozik, hogy Xenophon ettől lényegesen eltérőbb szervezetet ad meg. Szerinte az enomoita 64 fős, amelyből kettő alkot egy pentékosztüszt, és a lokhosz is csak két ilyen szervezettel rendelkezik. Ellenben négy pentékosztüsz alkot egy elméletben több, mint ezerfős mórát, amely a valóságban nem mindig érte el az előírt létszámot és időnként csak 600-900 fő alkotta.

cikk272-02.jpg

A korai, római hadsereg alapja a két centuriából álló 120-160 fős manipulus volt. Három különböző fegyverzetű manipulus alkotott egy cohorst, és tíz cohors, a kiegészítő hadrendi elemekkel, mint pl. a lovasság alkotott egy légiót. Érdemes megfigyelni, a légi 300 fős lovasságának tagozódását, amelynek alapelem a 30 lovasból álló turma, amelyből három, tízfős alegységre oszlott. Érdekes, hogy 80 fős centuria ha nem is harcászati egységként, de tíz hálóközösségre osztották.

Ez a tízes számon alapuló szervezés aztán később is fennmaradt, elég csak gondolni mongol, vagy a székely hadszervezetre. De miért is mentem vissza ennyire az időben? Ez két okból is fontos. Először is a reneszánsz idején, amikor kialakultak a modern hadseregszervezés alapjai a condottierie, avagy hadivállakozók megjelenésével, előszeretettel nyúltak az újra felfedezett ókori klasszikusok műveihez, amelyeket a kor gondolkodói szinte faltak. Másodszor, ezek a példák számomra világosan mutatják, hogy már a korai időkben is felismerték a katonai vezetők, hogy egy-egy tiszt, vagy parancsnok hány embert tud irányítani, és ezek szerint építették fel a hadsereget, amely meglepő módon hasonló számú részekből állt, mint ma, vagy a modern korban.

 

A század

Először is nézzük, mit mond a Hadtudományi Lexikon a fogalomról:

„Az államok többségében a fegyveres erők harcászati alegysége. A századok a zászlóaljak, ezredek állományába tartoznak, vagy lehetnek önállóak. A századok általában parancsnokságból és három szakaszból állnak. A harckocsi század, parancsnokságból és három harckocsi szakaszból áll, állományában tíz-tizenhét db harckocsi tartozik.”

Nos mint látható maga a szakirodalom is elég pongyolán kezeli a kérdést, és nem tud elszakadni attól a sémáktól, amelyet a szerzők ismernek, és amelyben szolgáltak. A század, vagy régies idegenes hangzású nevén a kompánia a francia hadszervezetben, már a XIV. század közepén megjelenik és kezdetben a király által felfogadott zsoldos csapatokat nevezték így. Ezek azonban nem állandó létszámú alakulatok voltak. A szó és az azt takaró szervezet, a reneszánsz folyamán is fentmaradt. Ezek közül talán a legismertebb a Fehér Kompánia volt, amelyben Toldi Miklós is szolgált és a létszáma 1361-ben elérte a 3500 lovast és a 2000 gyalogost, ugyanakkor 1388-ban alig 250 harcost számlált. Nem téved nagyot az, aki a szót összeköti a ma ismert, angol company szóval, hiszen az eredeti századok nem voltak mások, mint egy katonai vállalkozó magánhadseregei. Ha már itt tartunk talán érdemes megnézni, hogy egyes nemzetek hogy is nevezik a századokat. Az angol company, a német kompanie, a francia compagnie, az olasz compagnia, az orosz rota, a lengyel kompania. Ezek ellentétben a magyar a század szót használja, amelyre ugyan nem találtam adatot, de gondolom, nyelvújítás korabeli kifejezés lehet. Egy kicsi meg kell állnunk az orosz rota kifejezésnél, mert az szintén elüt a megszokottól és egy kicsit másfelé kell visszanyúlnunk. A középkori lovagi hadseregek alapegysége a lándzsa (lance) volt, amely egy lovagból és a köré csoportosuló kisérőkből állt. Egy lándzsa általában 10-15 lovast számlált. A lándzsa a különböző nemzeteknél eltérően nevezték de általában a szó eredete hasonló volt lance, gleve, kopia, azonban a lengyeleknél ez a XIV. században chorągiew szó váltotta fel, amely zászlót jelentett, de alternatívaként a rotát is használták, amely rokonságban áll a német rotteval. Vagyis visszajutottunk egy olyan szóhoz, amely ma szláv nyelvekben századot jelöl, de korábban egy sokkal kevesebb emberből álló szervezeti egység elnevezése volt, ugyanakkor a zászló(alj) alapeleme, ami ma a század. A század, mint alapegység aztán később is megmaradt, pl.a tizenötéves háború alatt a toborzási egység az ezred alapeleme volt a lovasságnál a kompánia, ami talán nem meglepő módon 100 lovast jelentett. A XVI. század folyamán a lovagi seregek lassan háttérbe szorultak és a modern, professzionális, tűzfegyverekkel jól ellátott, zsoldos gyalogság vált a csataterek urává. Kezdetben a svájciak, majd a landsknecktek később a spanyol gyalogság hatalmas formáció győzedelmeskedtek a harcmezőn. Azonban ezek a formációk igen merevek és rugalmatlanok voltak. Ezekben z időkben számos háború dúlt, köztük a spanyolok próbálták pacifikálni az állandóan lázadó németalföldi provinciájukat, Az itteni rebellisek vezetője Orániai Móric ellensúlyozandó a nagy és merev spanyol terciókat egy kisebb rugalmasabb egységeket hozott létre. A németalföldi gyalogság alap szervezete a félezred volt, azonban már ez is századokra tagozódott. A modern, mai értelemben is értelmezhető század a svéd hadseregben jelent meg II. Gustáv Adolf haderőreformjával 1631-ben. A svéd szervezetben 150 ember alkotott egy kompániát és nyolc kompánia egy ezredet. Ezt érdemes megjegyeznünk, mert ez a rendszer, mármint a zászlóalj kihagyása szervezeti lépcsőből még hosszú ideig fent állt, elég belegondolnunk, hogy az amerikai polgárháborúban is még így épültek fel a hadakozó felek ezredei, sőt a mai francia ezredszervezet is csak századokból áll. A svéd század 48-54 pikásból és 54-82 muskétás, tovább 18 egyéb katonából (törzsből) állt. Gyakorlatilag a svéd század kialakuláával megszületett az a mai napig is fentálló század, amely a zászlóaljak alap alegységét jelenti. Ugyan az idők folyamán belső szerkezet változott, letisztult megjelentek a szakaszok, amelyek eredete szintén egészen a XVII. századi svéd haderőreformig vezethető vissza igaz ekkor még csak harcászati elemként.

cikk272-04.jpg

A XVII. századi konfliktusok, mint pl. a tizenötéves, a harmincéves háború vagy épen az angol polgárháború nyomán az országokban megindult egy olyan egységesítési folyamat, amely kezdetben a hadivállalkozóktól, majd az ezredtulajdonosoktól megkövetelt egy viszonylag egységes szervezetet, és ami elvezetett az állandó hadseregek felállításhoz. Ezeknek a hadseregeknek az alakulatai már viszonylag szabványos szervezetekből álltak és már az előképeikben a XVII. század fordulóján megjelentek a szabványos, egységes katonai alegységek mellett a törzsek és a különböző gazdálkodási szervezetek. Gyakorlatilag a harminc éves háborúban kialakult századszervezet továbbiakban legfőképpen fegyverzetében változott. Az idő előre haladtával egyre nőtt a lövészek száma, aminek az egyik oka, hogy a tűzfegyverek egyre megbízhatóbbakká, és olcsóbbá váltak, tovább kezelésük egyszerűbben megtanulható volt, mint pl. a pikáké, amelyek használata meglepő módon sokkal nagyobb katonai szakértelmet követelt meg. Továbbá egy pikás teljes felszerelése a páncélzatával együtt többe került, mint egy lövészé, illetve a magasabb képzetsége miatt a zsoldjuk is drágább volt. Ugyan a csatadöntő tényező még mindig a pikások falanxa volt, de azok megbontására egyre inkább előtérbe kerültek a lövészek, és a fenti okok miatt arányuk egyre nőtt a hadseregeken belül. A lövészek számának növekedését elősegítették olyan okok is, mint pl. a magyarországi hadszíntér, ahol a török sereg számbeli fölényét a tűzerővel tudták hatásosan ellensúlyozni, ami azt okozta, hogy lassan átbillenteni a katonai erőegyensúlyt a keresztény hadak oldalára. Mindez ahhoz vezetett, hogy szép lassan a század gyakorlatilag már csak lövészekből állt. (Sőt gustav Adolf hadseregében voltak olyan ezredek, amelyek már csk lövészekből álltak és a pikások teljesen hiányoztak belőlük.) Noha még a XVIII. század hajnalán még voltak pikások, de ezek a bayonet megjelenésével, tökéletesedésével, majd elterjedésével teljesen kikoptak a hadrendből. Innentől szálfegyverrel már csak az altisztek voltak felszerelve, akik spontonjaikkal inkább csak fegyelmeztek, illetve a sorokat egyenesítgették. Az hogy a század fegyverzete egységesedett és gyakorlatilag már csak puskákból állt, egy újabb szervezeti előrelépéshez vezetett. A fegyverek tökéletesedésével a töltési sebesség is növekedett, ami oda vezetett, hogy a folyamatos tűz érdekében a századot három sorban állították fel, ami véleményem szerint gyakorlatilag elvezetett a hosszú ideig fennálló hármas tagozódáshoz. Igaz a napóleoni időkben a század két egymás melletti szekcióból (szakasz) állt és ezeken belül volt három, a briteknél két sor. Lehet, hogy azután innen eredeztethető britek sajátos, négyes tagolódása.

cikk272-05.gif

cikk272-06.jpg

cikk272-07.jpg 

A század a modern értelemben szakaszokból áll, hogy mennyiből, a változó, a Hadtudományi Lexikon kijelentésével ellentétben szerintem ez a szám meglehetősen változó és három, de akár hat is lehet. A század létszáma is változó 80-250 fő. Ugyanez igaz a harckocsi századokra is, amelyek állhatnak akár 5 (szovjet nehézharckocsi század a második világháború idején) de akár 22-24 harckocsi is (német második világháborús harckocsi század). Ma általában 13-16 harckocsi alkot egy harckocsi századot. Itt felhívnám a figyelmet egy gyakori hibára, a harckocsi század szakaszokból áll, amely 2-5 harckocsi, de a három harckocsi az nem raj. A harckocsi raj, az maga az egyes harckocsi, legalábbis a szovjet terminológiában.

cikk272-09.jpg

cikk272-10.jpg

cikk272-11.png

A tüzérség kicsit kilóg a sorból, ott a századnak megfelelő szervezeti lépcsőt ütegnek hívjuk. Az üteg kifejezés a XVIII. században terjedt el és 6-12 löveget értettek alatta.  A napóleoni korban megjelent a nagy üteg, vagyis a grande batterie kifejezés, amely nem volt valós hadrendi elem, hanem a már meglévő alakulatok összevonásával megszületett alkalmi kötelék volt, ma talán úgy neveznénk, hogy tüzérségi csoportosítás. 1848-ban a honvéd tüzérség ma táborinak nevezett ütegei általában (már ha adottak voltak a lehetőségek) négy ágyúból és két tarackból álltak. A modern értelemben általában 4-6 löveg, azonban ez is változó és lehet akár kevesebb is, vagy több is, de pl. egy-egy nagyobb löveg alkothat önállóan is egy üteget. Azonban, hogy lássuk, hogy az átlagszámtól mekkora eltérések lehettek. Pl. a Magyar Királyi Honvédség 21 cm-es nehéztarackaiból 2 került. Ugyanakkor, pl. a második világháborúban a német és a magyar rohamlöveg ütegek (amelyek a tüzérséghez és nem a páncélos csapatokhoz tartoztak ezért ütegekbe, és nem századokba szervezték őket) kezdetben 7 majd 10 kocsival kellett (volna) rendelkeznie. Ugyanígy a honvéd röppentyűs (sorozatvető) üteg akár 12 vetővel is rendelkezhetett. Az üteg elnevezést nem csak a löveggel felszerelt egységekre használják, hanem sok esetben velük megegyező szervezeti szinten lévő más alegységekre is a tüzérség keretein belül. Ilyen pl. a törzsüteg, amely tüzérosztály parancsnoksága. (Persze vannak vicces, nem hivatalos elnevezések is, pl. Szentkirályszabadján a disznótelepet nem hivatalosan D-ütegnek hívták.) Az üteg, a szovjet szervezésben lövegrajokból áll, míg máshol ez szakaszokból, félütegekből, és a löveg maga a félszakasz (Magyar Királyi Honvédség).

cikk272-08.jpg

cikk272-12.jpg

A zászlóalj

A zászlóalj, illetve az ennek megfelelő szó a batalia, amely olasz eredetű már a XIV-XV. században megjelent. Igaz ezek ekkor még nem voltak előre meghatározott számú harcosból álló alakulatok, hanem csak olyan harci kötelékek, amelyek zárt hadrendben harcoltak. Ezek a bataliák létszáma erősen változó, 1000 és 10000 fő között is mozoghatott. A XVI-XVII században, a hadivállalkozók kezdetben 3-4000 fős ezredek megszervezésére kaptak megbízást, ám ezeket az egységeket kisebb, részekre osztották fel. Szám szerint tíz 3-400 fős alegységre. Ezeket német nyelvterületen fahne, azaz zászlónak hívták. Gyakorlatilag ekkor már kialakultak a zászlóalj szervezett, bár még nem annak hívták. Aztán az idők folyamán, a Franciaországból bejövő hugenották honosították meg a batalia, battalion elnevezést, ami a csata szóból eredt a korábbi fahne helyett. A modern zászlóalj megszületéséhez megint Oránia Vilmoshoz kell visszanyúlnunk, aki a XVI. század második felében a hadserege alap harcászati egységévé a félezredet tette, amely 250 pikásból és 250 muskétásból állt. Ezt a rendszert fejlesztette azután tovább a svéd Gustáv Adolf. Azonban ő sem a semmiből építkezett. A hadsereg, amelyet megörökölt területileg szervezett ezredekből állt, amelyek nyolc, holland típusú századdal rendelkeztek. A svéd király ezt szervezte át. A hadsereg alap harcászati egységévé a zászlóaljat tette, úgy hogy az ezred nyolc századát két, négy-négy százados harcászati egységbe szervezte. Az egyiket az ezred parancsnoka, míg a másikat helyettese vezette. (Hogy ezt minek nevezték arra nem találtam egységes elnevezést, a szakirodalom hol zászlóaljnak, hol squadronnak, hol firfenleinnek nevezi.) Ez az alegység létszáma 330 (Csikány) illetve 192 pikás és 216 muskétásból állt (Razin). Bárhogy is volt, gyakorlatilag megszületett egy viszonylag kis méretű, jelentős tűzerővel rendelkező, mozgékony alegység. Ezzel az új formációval a svéd hadsereg hatalmas sikereket ért el a harminc éves háborúban, aminek hatására lassan mások is átvették ezt a szervezeti formát. (Meg kell jegyeznem a svéd sikereknek nem csak ez volt az oka.) Ahogy ezek a kisebb egységek felváltották a nagy merev terciókat a nevük is egységessé vált, battalion lett. Ugyanakkor az is igaz, hogy még sokáig, zászlóalj-század szervezet mellett, vele párhuzamosan létezett az ezred-század szervezés is, mint arra már utaltam. Pl. ezt tartotta meg Cromwell New Model Army-ja, amely ezredei tíz századból álltak. Végül a kontinentális hadseregek többségében a zászlóalj-rendszer honosodott meg, míg az ettől eltérő rendszerek inkább érdekes színfoltként maradtak meg. Illetve ahol megmaradtak, ott is általában létrejöttek az ezredeken belül olyan alparancsnokságok, amelyek több század (század-harcsoportok) harcát fogta össze.

cikk272-13.jpg

Aztán az állandó hadseregek megjelenésével létrejött az ezredrendszer, de ezek jórészt adminisztratív szervezetek voltak, a régi hadivállalkozók államosított rendszerének továbbéléseként. Az ezredek teljes létszámukban ritkán vonultak harcba. Ugyanakkor szükség volt valami olyan alap egységre, amelyek a harcmezőn irányíthatóak voltak, és erre a zászlóaljak voltak a legalkalmasabbak. Ezért az ezredek zászlóaljakat állítottak ki, amelyeket a harcmezőn általában dandárokba szerveztek. Jellemző, hogy a XVIII. századtól a hadseregek gyalogsági erejét már zászlóaljakban mérték. Egy-egy csata leírásakor, az erők összevetésekor egészen a XX. századig ezt találjuk, mint mérőszámot.

cikk272-14.jpg

cikk272-15.gif

A mai modern zászlóaljak már 300-800 fővel rendelkezik és több századból áll. Hogy mennyiből az nagyon változó. Pl. a szovjet szervezési rendszer szerint a zászlóalj három századból állt, addig az angolszász rendszerben négy, míg a németben akár öt századból is álhatott a második világháborúban. A hidegháború alatt egy szovjet lövészzászlóalj gerincét három lövésszázad adta, amelyek összlétszáma mintegy 500 fő volt. Manapság Pl. az USA hadseregének zászlóaljai 2-5 századból állnak és létszámuk ennek megfelelően is változó 300-1200 fő. Az internetet olvasva kardinális kérdés szokott lenni a páncélos zászlóaljak harcjárműállománya. Hogy ezek állománya mennyi, az megint nagyon változó. Pl. egy Varsói Szerződéshez tartozó harckocsizászlóalj 21-31 harckocsiból állt, a szovjet 1980-as évek végi 40, míg nyugati megfelelője akár 64 páncélos is lehetett. Ma, azonban amikor ezek a harceszközök igen drágák egyfajta visszafejlődésnek is tanúi lehetünk. Egy 2005-ös szervezésű Bundeswehr páncélos zászlóalj 44 harckocsival rendelkezik a korábbi hidegháborús 54-el szemben. Ma a hasonló brit egység 56, az amerikai, pedig hasonló, mint a német az 44 kocsis.

Azonban ezen a szervezeti szinten a zászlóalj nem teljesen egységes elnevezés. Az angolszászoknál az ezen szervezeti szinten lévő formációkat, egységesen zászlóaljnak nevezik, így a tüzér alakulatokat, vagy a szárazföldi alárendeltségben lévő repülőcsapatokat is. Így az angolszász hadseregekben léteznek tüzér-, vagy akár helikopter zászlóaljak is. Azonban az általam kontinentális hadseregnél nem ez az elnevezési rendszer alakult ki, bár meg kell jegyeznem, hogy ez ma már eltűnőben van és már nálunk is kezdenek megjelenni ezek az elnevezések, lásd a szolnoki helikopter ezred alegységeinek átnevezését századról zászlóaljra.

Nos az gondolom vitathatatlan, hogy sokáig Európa vezető katonai hatalma a franciák mellett, a németek voltak. A német katonai diadalok sok nemzetet késztettek arra, hogy átvegyék azok katonai szervezetét, amit az is elősegített, hogy a germánok sok katonatisztet is exportáltak. Az nem meglepő, hogy sok kis nemzte ezt a rendszert vette át, de oroszok is így tettek. Aki figyelmesen megnézi a cári hadsereg történetét számos olyan tisztet fog találni, akinek neve egyáltalán nem oroszos csengésű, sokkal inkább német (számos más náció mellett). A német rendszer az angolszászokkal ellentétben különbséget tett a gyalogsági és a más fegyvernemhez tartozó zászlóaljak között. Míg az előzőeket ők is battalionnak hívták, az utóbbiakra más elnevezéseket használtak az abteilungot, amit magyarul általában osztálynak fordítunk. (Azért írok általában, mert bizonyos esetekben ezek lehetnek alkalmi harci kötelékek és ilyenkor szerintem helyesebb az osztag elnevezés.) A lényeg, hogy a német (és az orosz) rendszerben a lovassági és tüzér eredetű alakulatok az osztály megnevezést kapták. Az oroszban létezik egy apró nyelvi probléma, amelyet, a felületes olvasót megzavarhatja. Az oroszban az osztály és a hadosztály elnevezése alig különbözik, az előbbi дивизион (divizion), míg az utóbbi дивизия (divizija). A XX. században a modern fegyverek megjelenésével a történet szétvált. A németeknél a páncélos és felderítő csapatokat a lovassági eredetűnek tartották, ezért ott az osztály megnevezést kapták meg, nem úgy a Vörös Hadseregben ahol kezdetben szintén a lovassági elnevezést használták, de aztán nagyon hamar szakítottak ezzel, és áttértek a zászlóalj megnevezéshez. Talán nem kell mondanom, de a Magyar Királyi Honvédség elnevezésrendszerében a németet, míg a Magyar Néphadsereg a szovjet rendszert vette át. Manapság ez változik meg és a Magyar Honvédség a NATO-sítás jegyében a z angolszász elnevezési rendszer irányában mozdult el. Mellesleg ez a folyamat nem csak nálunk folyt le. Mikor a második világháború után az NSZK hadereje a Bundeswehr felállításra került, a harckocsi alakulatok és a tüzérség alapegysége nem osztály, hanem zászlóalj lett.

cikk272-18.png

A lovasságnál a zászlóaljat a XVIII. században svadronnak nevezték, amely két századból állt. Három svadron alkotott egy ezredet. A csaták erőszámvetéseinél a zászlóaljak mellett a svadronok számát adták meg a gyalogsági zászlóaljak mellett. Később a német rendszerben a svadront váltotta fel a nem lovassági alakulatoknál az abteilung, de ez alól is van kivétel. Pl. a német második világháborús hadosztályok szervezetében, ha a felderítő alakulat nagyobb volt egy századnál, de nem érte el az osztály mértet, akkor svadron elnevezést kapta, mintegy jelezve, hogy az elegység mérete a kettő között van. Az oroszok a lovasságnál megtartották a svadron, эскадрон elnevezést. Megjegyzem pont ez a kettőség okozza a magyar nyelvben azt a zavart, hogy repülőegységeknél a squadront századnak, vagy osztálynak fordítsák, és ami ironikus, hogy szerintem mindkettő helye lehet.

cikk272-16.jpg

cikk272-17.jpg

A tüzérségnél egységesen mindkét rendszerben megmaradt az osztály elnevezés, míg az angolszász rendszerben ezeket is zászlóaljnak nevezik. Az osztály elnevezés az oroszoknál 1701-ben jelent meg. A tüzérségi osztályok ütegből állnak, hogy mennyiből, az a fegyverzettől függ, számuk 2-5 között mozoghat. Mivel egy üteg régebben négy, ma inkább hat csőből áll, így az osztály általában 12-18, esetleg 24 tüzérségi eszközből áll. De ez nem szentírás, ugyanis ezek száma a légvédelmi, vagy a páncéltörő alakulatoknál teljesen más lehet. Pl. a honi légvédelmi rakétaegységeknél a szovjet rendszerben egy Sz-75 Dvina osztály hat indítóból állt. Míg egy páncéltörő osztály tizenkét lövegből és kilenc irányított páncéltörő rakétaindítóból állt. Ugyan így a második világháborús német és magyar rohamlövegosztályok sem az akkor a tüzérségnél szokásos 12 tűzeszközzel rendelkeztek, hanem 31 harcjárművel. Ugyan ez igaz, pl. a Magyar királyi Honvédség röppentyűs (sorozatvető) osztályaira, amelyek elvben négy, hat vetővel rendelkező ütegből állt, azonban a 154. honvéd röppentyűs osztály három, 12 vetővel rendelkező ütegből épült fel. Tehát itt sem beszélhetünk egységes szervezetről, vagy darabszámról.

 cikk272-19.jpg

cikk272-21.jpg

Sokáig próbáltam kapcsolatot keresni a középkori bandérium, és a zászlóalj között. A katonai alakulatokat több okból, érzelmiből és vezetéstechnikaiakból is próbálták egy-egy nagyobb zászló alá szervezni. Ennek az volt a jelentősége, hogy a katonák tudjanak valami olyan köré rendeződni, amelyet jól látnak a csatamezőn, és ez a zászló volt. Hogy a hadseregen belül az egyes egységek elkülöníthetőek legyenek, ezek különböztek, így ezek tekinthetőek a zászlóaljak alapjainak. Azonban ezek mérete az idők folyamán olyan nagymértékben különbözött, a néhány száz főtől, a több ezerig terjedt, így szerintem, nem lehet felvázolni egy egységes fejlődési vonalat. Ha jobban megnézzük, a szó azonosság, csak nálunk létezik, ami szerintem a XIX. századi nyelvújítóinknak köszönhetünk, akik szerintem nagyon helyesen nem a tükörfordítás eszközéhez nyúltak, hanem inkább logikus megnevezéseket alkottak meg.

cikk272-20.jpg

Nos dióhéjban ennyit a századokról és a zászlóaljakról. Legkozelebb az ezredet és a dandárt veszem gorcső alá.

Ambasa

Szerző: ambasa  2018.07.20. 00:00 3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://karosszektabornok.blog.hu/api/trackback/id/tr5914122319

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Galaric 2018.07.20. 16:07:26

nagyon jó kis írás, tetszett!

gorugrany 2018.08.14. 16:02:23

Kellemes írás én is nagyon szeretek ezen a témán töprengeni és jó ezt így összefoglalva látni. Kis kiegészítést tennék a lovassághoz. Az osztrák lovasság négyosztályos ezredekből állt. Ez a napóleoni háborúk alatt (1806) úgy változott, hogy a nehézlovasságot kétosztályosra csökkentették, majd a háborúk után háromosztályosra szervezték át. A huszárok (kivéve a székely ezredet), ulánusok, svalizsérek 4 osztályos ezredben tevékenykedtek. A székely huszárezred kivétel volt ezt három osztállyal szervezték.

ambasa 2018.08.16. 20:24:08

@gorugrany:
Köszönöm a kiegészítést.
Sajnos, szinte a végtelenségig lehetne folytatni. Pl. a cikk megírása után tudtam meg, hogy az MN. 11. Hunyadi János hk.z. pl. 54 kocsis volt, mert négy századdal rendelkezett.

TG