blog275-01.JPGNógrád várának első említése Anonimustol származik: „Árpád vezér tanácsot tartván sok katonáthadba küldött, hogy Gömör és Nógrád várának népét meghódítsák neki. Ezeknek a hadba kelő katonáknak fejeivé és vezéreivé nagybátyjának Hüleknek két fiát, Szovárdot és Kadocsát rendelte, meg aztán Hubát a fejedelmi személyek egyikét. Az összes szlávok, annak a földnek a lakosai, akik előbb Salán vezér alattvalói voltak, tőlük való féltükben mind meghódoltak nekik.”

Mint látható Nógrád várának eredete már a magyarok bejövetele előtti időkig nyúlik vissza. A táj fölé mintegy hatvan méterre emelkedő hegy könnyen megerődíthető volt és meredek falai három oldalról is természetes védelmet nyújtottak az estleges támadókkal szemben. Ezt természetesen minden itt élő nép hamar felismerte.

Talán nem meglevő a fentiek ismeretében, hogy maga Nógrád neve is szláv eredetű Novi Hrad, azaz új vár, ami utal ősi mivoltára. A település írásos említése először 1108-ban, a vár megléte pedig egy 1138-as oklevélben történik. A mai ismereteink szerint ez hazánk egyik legrégebbi vára. Nógrád vára a kor szokásainak megfelelően egy a hegytetőre épített gerendákkal megerősített földvár volt. Jelentőségét az adta, hogy előtte vezetett át a Budáról, Vácon keresztül a felvidékre vezető hadi és kereskedelmi út. Ennek következtében nem csak a vár, hanem Nógrád is jelentős fejlődésnek indult, amelynek városi rangot Szent István adományozott. Sajnos a tatárjárás nem kímélte a várost, és a mongolok dúlása elnéptelenítette a települést. A tatárjárás követő idők után IV. László, I. Tamás váci püspöknek adományozta a birtokot, valamikor 1278-84. táján. Ez úgy tűnik jó választásnak bizonyult. A várat először Szilassy Vince, majd Mátyás idején Báthory Miklós váci püspökök erősítették meg. Az utóbbi komoly építkezésekbe fogott, és ő építette a három emeletes öregtornyot, melynek csonkja az egyik jellegzetessége ma is a várnak. Ezen felül a váron belül létrehozott egy belső várat, melyet egy árok választott el a külső vártól. Bátory nem sajnálta a pénzt és nagynevű építészeket hívott meg. A belső vár egyben egy reneszánsz palota volt, amely az itáliai Jacobus Tragurinus keze munkáját dicsérte, de besegített Mátyás udvari építésze Giovanni Dalmata is. Ezek a nagyszabású intézkedések azonban nem csak a püspökség nagyságának hirdetésére szolgáltak, hanem komoly katonai okai is voltak. Ebben az időben ugyanis megnőtt a veszélye egy esetleges huszita betörésnek, amely ellen igen indokolt volt Nógrád várának korszerűsítése.

blog275-02.jpg

Mohács után a várat hol Szapolyai, hol Ferdinánd ellenőrizte, de igazi újbóli felértékelődést Buda 1541-es eleste váltotta ki. A kor hadviselésének megfelelően egy olyan nagy hadsereg, mint a török mozgása és ellátása jórészt a folyókra, leginkább a Dunára támaszkodott, azonban ennek megvédése azt igényelte, hogy a folyó körüli védelmi zónát minél jobban kiterjesszék. Ezért természetes, hogy a törökök megpróbálták kiterjeszteni ezt a biztonsági zónát. Ezért már 1544-ben Mehmed budai pasa hadjáratot indított előbb Visegrád, majd Vác és Nógrád bevételére. Azonban a vár helyőrsége értesülvén a vár felé közeledő oszmán haderőről, harc nélkül kiürítette, így  az erősség, érett gyümölcskén hullott a törökök kezébe. A hódítók felismerve a hely jelentőségét megerősítették a várat, illetve a magát a várost is amelyet szintén fallal vettek körül. Az oszmánok hosszú távon gondolkodtak, a városban még egy fürdőt is építettek.

A magyar haderő sokáig gondolni sem tudott a fontos erősség visszavételére, amely közepes méreténél fogva jelentős haderő befogadására volt képes. Azt bármelyik hadvezér könnyen beláthatta, hogy az időközben jelentősen megerősített várhegy, amelyet három oldalról meredek hegyoldal védett, illetve nem övezték olyan környező magaslatok, ahonnan eredményesen lehetett volna lövetni, már csak komoly ostromtüzérség bevetésével volt bevehető. Így a törökök kereken ötven évig háborítatlanul uralhatták Nógrádot, de 1594-ben a tizenöt éves háború folyamán a császári haderő végre erősnek érezte magát egy komoly támadó hadjárat lefolytatására, amelynek végső célja természetesen Buda lett volna. Azonban, hogy ezt megtegyék, először az arra vezető utakat biztosító várakat kellett megvívniuk. Ennek jegyében Mátyás  főherceg a haderő főparancsnoka 1594 januárjában Győrben egy haditanácsot hívott össze, ahol alvezéreinek kiosztotta a hadműveleti feladatait. Ennek jegyében egy általános támadást határoztak el, amely főként a hadszíntér szárnyain hajtottak végre. Így az Északi-középhegység lábainál fekvő várak és városok felszabadítását célozta meg, illetve délen a Száva mentén terveztek jelentős hadmozdulatokat. Az északi támadás két oszlopban indult meg, Teuffenbach Hatvan ellen indult, míg Nógrád bevételével Pálffy Miklóst bízták meg. Pálffy 21000 embere Drégely és Nagyoroszi körzetében gyülekezett. Mint a létszám is mutatja ez a korban jelentős haderőnek számított, amelynek kétharmada gyalogos és egyharmada lovas volt, ugyanakkor jelentős tüzérséggel is rendelkezett. A sereg hamar elérte a várat és már február 27-én megkezdte az ostromot, amelyet ekkor Kara Mohamed bég 800 főnyi helyőrsége védett. Az ostromlók először a város palánkerődjét zúzták szét és bevették a várost, majd megkezdték a várhegy három oldalról történő lövetését is. A védők már pár napi ágyúzás után belátták, hogy a várat megtartani nem tudják. Végül szabad elvonulás fejében március 10-én a megmaradt 450 védő feladta a várat, és a vár ormáról végre lekerült a lófarkas zászló. A császári csapatok jelentős készleteket zsákmányoltak, többek között a török tüzérséget és poggyászt, ugyanakkor a várat már a pár napi lövetés is erősen megviselte. A Budai pasát azonban annyira felbőszítette az erősség elvesztése, hogy Kara Mohamed bizony selyemzsinórt kapott.

blog275-03.jpg

Nógrád bevétele után Pálffy folytatta az offenzívát és megtámadta Esztergomot, de a szokatlanul csapadékos tavasz megakadályozta annak bevételét, így a frontvonalak ismét megmerevedtek. Azonban Nógrád felszabadításával jelentős magyar területek és népesség került ismét császári uralom alá illetve egy olyan erősség, ahonnan már eredményesen lehetett volna fenyegetni Vácot, Pestet és természetesen Budát. A vár jó bázisul szolgálhatott volna kisebb-nagyobb rajtaütések végrehajtására. Azonban a háború, hála a zsoldosseregeknek, ekkor már igen költséges passzió volt, így a várban mindössze 300 magyar és 300 német katonát hagytak hátra, akik nem voltak túl buzgóak az ostrom rombolásainak kijavításában. Igazából csak a legszükségesebb helyreállítási munkákat hajtották végre. Végül is a földtúrás a parasztnak ,való, nem a katonának, gondolták. Később még ezt a helyőrséget is megfelezték. Azonban a császáriaknak szerencséjük volt, mert ekkor az oszmán haderőt más hadszínterek harcai kötötték le, és mivel felmérték, hogy a várakozássokkal ellentétben nem fenyegeti őket ebből az irányból veszély, így ők sem törték magukat annak visszavételével. Ugyan a törököket nem nagyon érdekelte Nógrád, de nem úgy Bocskait, aki 1605-ben ostrom nélkül vette be a várat a csekély, fizetetlen és ellátatlan császári helyőrségtől. Később ugyanígy jutott Bethlen hadainak kezébe is. Látszólag a vár a védők motiválatlanságának hatása miatt bárki bevehette, de ez azért nem teljesen volt igaz. A törökök 1627-ben és három évvel később is megpróbálkoztak egy-egy ostrommal, de mindkét esetben dolguk végezetlenül kellett hazakotródniuk. Végül az ismétlődő támadások ráébresztették a császári hadvezetést is Nógrád fontosságára, ezért nagyszabású építkezésekbe kezdtek. A vár mai, végleges formáját ekkor, a XVII. század első felében nyerte el. Ekkor épültek ki az olaszbástyák, és alakult ki a mai is látható alaprajza és kiterjedése.

1663-ban a törökök megindították utolsó nagy, számukra sikert hozó offenzívájukat, amelynek egyik célpontja az ekkora már kiépült Nógrád volt. A várat ekkor Nadányi Miklós vezette magyar-német helyőrség védte. Az ostromlók a felvonulások után módszeres ostromba kezdetek. A törökök tüzérségi tűzzel szétlőtték a Rókabástyát, majd aláaknázták a Kerekbástyát is. A két fontos védmű lerombolása lehetetlenné tette a további védekezést, ezért 27 napi ostrom után a Nadányi Miklós kénytelen volt feladni a várat. A sikeres ostrom után a törökök Kaszim pasa vezetésével 400 főnyi helyőrséget hagytak hátra, amely sikeresen visszaverte Souches császári tábornok visszavételi kísérletét.

blog275-04.jpg

Ezek után patthelyzet alakult ki. Azonban 1685-ben váratlan esemény történt. Egy viharos napon villám csapott a puskaporos toronyba. A robbanás nyomban szétvetette a tornyot, de nem csak azt. A detonáció akkora erejű volt hogy a vár falai is jelentősen megrongálódtak. A pusztulás olyan nagy mértékű volt, hogy a törökök értelmetlennek látták, vagy nem volt rá pénzük a vár helyrehozására. Ugyanakkor jelenlegi állapotában megtartását lehetetlennek találták, ezért levonultak Nógrád várhegyéről. Így a budai támadás megindulásával kardcsapás nélkül jutott a vár maradványai a császári csapatok kezére. 1686-ban aztán Buda ismét keresztény kézre került, ami által Nógrád elveszítette jelentőségét.

Ez így is maradt egészen a Rákóczi szabadságharcig, amikor jelentősége ismét felértékelődő a császári kézen marad Budával és Pesttel szemben. Azonban a vár romos állapotában teljesen védhetetlen volt, ezért 1709 tavaszán vak Bottyán, a Fejedelem unszolására maga is belátta a tarthatatlan állapotot és a vár bizonyos mértékű megerősítésébe, helyrehozásába kezdett. Hamarosan negyven szekér érkezett a vár alá megrakva épületfával. Ráday Pál ekkor, június 14-én a Fejedelemnek írt levelében erről így jelentett: „Nógrádot, mellyet három héttül fogva jól fortificáltak, nem kell félteni az ellenségtül, mert két- s háromezer meg nem veszi, egész ármáda penig alája nem megyen.” Az „földmunkákat” meggyorsította, hogy a kuruc katonák között elterjedt egy legenda a váci püspök elásott kincseiről. Ezért aki tehette ásót és csákányt ragadott, és minden pincét és üreget felforgattak, de nem jártak sikerrel, a kincseket nem sikerült meglelni. Azonban alig telt el két hónap Bercsényi Miklós augusztus 9-i levelében már nem volt olyan optimista, mint Ráday Pál. Bercsényi eképpen írt a várban tapasztalt állapotokról: „Azzon várral úgy vannak már, mint a rossz feleséggel, elbontani nincs erejek, építeni nincs idejek, másként hozzá nem bízhatnak.” A vár hadnagya pedig ennél még szókimondóbb volt: „Nyargalótúl nem fél, de lövő ellen nem tarthatja azt.”  Bercsényi ekkor a vár lerombolását határozta el Bottyán kérte, hogy ne tegye ezt. Októbertől Kókai kuruc ezrede látta el a vár védelmét, de mivel a leromlott falakban nem sok bizodalma volt, ezért a hónap második felében kivonult onnan, és hogy a császáriak ne használhassák ellenük a maradékot is lerombolta. Azonban Kókai kicsit elhamarkodta a dolgot, mert ekkor már Bercsényi is hajlott a vár megtartására, mert: „Nógrádnak kéretlen elhagyása megrezzenését jelenti hadainknak.” De már késő volt, ekkora vár már csak igen nagy költséggel lett volna újra védhetővé tehető.

Az 1709-es rombolás után a várat már senki sem hozta rendbe, katonai jelentőségét végleg elvesztette. Köveit lassan széthordták a környékbeli építkezésekhez. Ez a tetszhalott állapot egészen 1949-ig tartott, amikor egy rövid ideig ásatásokat végeztek, de azután sokáig nem történt semmi. A vár feltámadása a kilencvenes évekre tehető, amikor jelentős állagmegóvásokat végeztek, illetve pont idén augusztusban, hosszú szünet után folytatódtak az ásatások is.

blog275-05.JPG

Ma a vár népszerű kirándulóhely, mivel Budapesthez viszonylag közel van. Az erőd megmaradt falai között évente rendeznek várjátékokat, illetve a vár aljában egy kopjafákból álló milleneumi emlékművet is felállítottak. Mindemellett a nógrádi vár egyik legnagyobb vonzereje ma az a pazar kilátás, ami a várból nyílik a környező hegyekre. Aki innen kitekint, nyomban beláthatja a vár jelentőségét.

blog275-06.JPG

Én a várbeli kirándulásomat egy túrával kötöttem össze. Budapestről indulva első állomásom Kismaros volt, ahonnan az erdei kisvasúttal jutottam el Királyrétre. Itt egy négy kilométeres séta után indultam el az alig 7,5 kilométerre lévő várhoz. Azonban sikerült elvétenem az irányt, így egy jóval hosszabb, mintegy 12 kilométeres séta várt rám. Hiába volt rekkenő meleg az erdei séta kellemes volt, és csak néha kellett kisebb-nagyobb szintkülönbséget leküzdenem. Az eltévedésért kárpótolt az erdőben talált szederbokrok, amikből alaposan belakmároztam. Az eltévedés ellenére volt időm megnézni a várat sőt még a hegy lábánál található Béla Bácsi Büféjében egy jó babgulyást is elfogyasztani. Azonban a programom ekkor még nem ért véget, mert a falú másik felén lévő vadasparkot is meglátogattam. Ha valaki szintén ezzel a programmal akarja lezárni a kirándulását, annak tudnia kell, hogy a vadaspark csak este, az etetés idején látogatható, illetve szerencsés már egy héttel előbb felhívni az intézményt és helyet foglalni, mert a napi látogatók száma erősen korlátozott.

blog275-07.jpg

blog275-08.jpg

blog275-09.jpg

blog275-10.jpg

blog275-11.jpg

blog275-12.jpg

blog275-13.jpg

blog275-14.jpg

blog275-15.jpg

blog275-16.jpg

blog275-17.jpg

Egy kedvcsináló honlap, ahol virtuálisan megnézhetjük a várat.

A felhasznált képek forrásoi, többek között a wikipedia, a Szép Magyarország, A képtár OSZK illetve saját képeim. A szövegben nagy mértékben támaszkodtam Csorba Csaba: Regélő váraink című művére, de használtam a Bánlaky József: A magyar nemzet hadtörténelme című könyvét is.

blog275-18.jpg

Én személy szerint mindenkinek csak ajánlani tudom, akár a csak a vár, akár egy ahhoz kapcsolódó túrát, ha fogékony a történelmi helyszínekre, illetve egy pazar panorámára.

blog275-19.jpg

Ambasa

Szerző: ambasa  2018.09.04. 00:00 Szólj hozzá!

Címkék: múzeum Magyarország

A bejegyzés trackback címe:

https://karosszektabornok.blog.hu/api/trackback/id/tr3814203679

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.