blog276-01.jpgValamikor a XIX. század végén egy olyan fegyver jelent meg, amely valóban forradalmasította a hadviselést. Ugyan a messze hordó vontcsövű puskák elterjedésével már a francia-porosz háború folyamán a hadvezérek kénytelenek voltak szembesülni, hogy a tömött oszlopokban való rohamozás már a múlté. A tömött alakzatok fellazultak és lassan a gyalogság kénytelen volt csatárláncba fejlődni. Az ipari forradalom teljesen átalakította a hadsereget és a hadviselést. Egyre több embert lehetett felszerelni és egyre jobban szét lehetett húzni az arcvonalat. A csataterek kiszélesedtek, de döntést továbbra is a roham lökőerejével kívánták kivívni a hadvezérek. Ez azonban azt jelentette, hogy ugyan a tömött alakzatok fellazultak, de a döntés miatt, még mindig egy viszonylag szűk helyen kellett támadni sok gyalogossal, mert a tűzerőt csak így lehetett összpontosítani. Azonban, ekkor a XIX. század végén egy amerikai feltalálónak az üzlettársa azt javasolta: „Ha pénzt akar keresni, akkor valami olyat találjon ki, amivel az európaiak egymás torkát elvághatják, és gazdag ember lesz.” A feltaláló, akit Hiram Maximnak hívtak, megfogadta a tanácsot, és megszületett a géppuska, ami aztán végleg átalakította a csatamezőket…

A géppuskák megjelenése, és elterjedése, olyan gyorsan változtatta meg a csaták menetét, mint amilyen gyorsasággal árasztották el a csatamezőket a lövedékeikkel. A támadóknak még inkább szét kellett húzódniuk, ha nem akarták, hogy a golyózápor lekaszálja őket. Ez azonban azzal járt, hogy a tűzerő összpontosítást a támadó már nem tudta biztosítani, a védelem fölénybe került. Ennek a patthelyzetnek a feloldására egy lehetőség volt, ha a támadó, a rohamozó gyalogságának a hadrendjébe is fel tudott vonultatni géppuskákat. Igen ám, de a kor géppuskái igen nehezek, gyakorlatilag helyhez kötöttek voltak. Ennek az egyik oka a fegyverek nagy tűzgyorsaságából adódó hőfejlődés volt. A lövések során a lövedéket kisméretű robbanások repítették ki a csőből, és ugye a robbanás, az gyakorlatilag egy nagyon gyors égés, ami ugye hőfejlődéssel jár. Természetesen ez nem volt új keletű probléma, de egy puskánál nem igazán jelentkezett, amit percenként jó, ha 15-20-szor sütöttek el. Azonban a géppuskáknál már az egy hevedernyi, 250 lőszert minden gond nélkül kilőhették egy minutum alatt, ami jelentős hőfejlődéssel járt. A cső melegedésének megakadályozására több lehetőség is volt. Az egyik a több cső alkalmazása, mint a gatling rendszerű fegyvereknél, de ez ekkoriban még nem terjedt el. Lehetett volna cserélgetni a csöveket, mint, ahogy azt később tették, de ekkor ennek még nem voltak meg a technológiai feltételei. Végül a fegyvertervezők egy viszonylag egyszerű megoldást választottak, a csövet egy tartályba helyezték, amelybe vizet töltöttek. A folyadék, mint hűtőközeg jól működött, és viszonylag egyszerű volt cserélni, ha felmelegedett. Ugyan, ez jelentősen növelte a fegyver tömegét, de ez nem volt probléma, hiszen a fegyvereket kezdetben eleve tüzérségi lövegtalpakra helyezték. Aztán ezek az állványok egyszerűsödtek és könnyebbé váltak, de a vízhűtés megmaradt. Így mikor kitört az első világháború a rendszeresített géppuskák túlnyomó része továbbra is nehézkesen mozgatható, viszont nagy tűzerejű vízhűtéses kivitelű volt. Ugyan volt néhány kivétel. Az egyik az 1908-ban megszületett francia Hotchkiss géppuska volt, amely már léghűtéses volt. Itt a cső köré hűtőbordákat raktak, de ennek a hűtése nem volt teljesen kielégítő, és a fegyver számos gyermekbetegséggel küzdött. Igazából bevethető fegyverré csak az első világháború előestéjére vált. Azonban nem ez volt az első fecske, már az orosz-japán háborúban megjelent a dán Madsen golyószóró. Igazából ennek a fegyvernek a szükségességét az indokolta, hogy az oroszok a lovasságot is el szerették volna látni sorozatlövő tűzfegyverrel. A Madsen egy korát megelőző fegyver volt, gyakorlatilag megszületett vele a könnyű-géppuska, avagy a golyószóró. Azonban ahogy megjelent, az orosz vereséggel el is tűnt. Képletesen szólva a kozák katonalovak szemellenzői, bizony a világ katonai vezetői előtt is ott voltak, és nem látták meg az új fegyverben lévő lehetőségeket. Persze ez a fegyver sem volt tökéletes, de lett volna idő a továbbfejlesztésre és a tökéletesítésére, de ez megrendelés hiányában elmaradt. Azonban míg az európai tábornokok, továbbra is egy régi háború kereteiben gondolkodtak, Amerika mindig is híres volt a szabadabb gondolkodásáról és az újító szelleméről. E mellett az igények is mások voltak. Ekkoriban az öntudatra ébredő amerikai imperializmus éppen túl volt a szárnypróbálgatásain, de hamar rá jött, hogy mozgékony expedíciós haderőre van szüksége.

blog276-02.jpgEkkoriban egy Newton Lewis nevű katonatiszt, egy forradalmi kézifegyver ötletével állt elő. Az ő géppuskája, viszonylag könnyű volt és egy ember is elboldogult vele a harcmezőn. A nagy, és nehéz kerekes lövegtalpat, a három-, vagy négylábú állvány helyett, egy egyszerű villaállványt tervezett a fegyverhez, amivel nyomban vagy 20 kg-ot spórolt meg a fegyver tömegén. Azonban az igazi újdonsága a fegyvernek nem ez volt, hanem egy hatékony léghűtés. A hűtővíz tömegének elhagyása szintén jelentősen csökkentette a fegyver tömegét. Summa summarum, a Lewis tömege alig volt 13 kg, míg a legkönnyebb géppuskák is ennek a kétszeresét nyomták, mint pl. a legelterjedtebbek, a brit Vickers csak 23 kg volt, de a német Maxim 69 kg, vagy az osztrák-magyar Schwarzlose pedig 41 kg. Mint látható ez azért óriási tömegcsökkenés, és valóban egy hordozható kézifegyvert sikerült megkonstruálni az óceán túlpartján. Persze a 13 kg, sem kevés, és természetesen nem lehet egy kézben tartott fegyver pontosságát összehasonlítani egy stabil platformra helyezettével, de Lewisnak ennek ellenére sikerült egy hadi használatra alkalmas fegyvert megalkotnia. 

Nézzük mi is volt a titka Lewis fegyverének. Lewis fegyverének a lényege a hűtése volt. A fegyver csövét alumínium hűtőbordákkal vette körül, de nem elégedett meg ezzel. A hűtőbordákra egy köpenyt szerkesztett, így egy körbe zárt, de elöl, hátul nyitott hűtésrendszert hozott létre. Ennek így önmagában nem sok értelme lett volna, de Lewis zseniális módon felhasználta a lövés energiáját. A lövés és a csövet elhagyó lövedék, nyomáscsökkenést okozott a hűtőköpeny alatt, ami miatt folyamatos áramlás jött végre a cső körül. Ugyan ez nem volt nagy, de már elégséges hűtést biztosított. A kényszerhűtés nem volt új találmány, már az amerikai polgárháborús Agar ágyú hűtésénél is használták, de nem ilyen formában. Azonban nem ez volt az egyetlen előremutató megoldása a fegyvernek. A Lewis nem tömegzáras, hanem gázelvezetéses rendszerű volt, ami bizonyos értelemben egyszerűsítette a fegyvert. A gázdugattyú, a ma megszokottól eltérően a cső alatt kapott helyett, mivel a fegyver adagolása felülről történt. A korabeli géppuskák tömegzárasak és rövid csőhátrasiklásosak voltak, ami számos rugó beépítését követelte meg. Ezzel szemben a Lewis, egyetlen rugót használt, amely meglepő módon egy spirális órarugó volt, ami a helyretolást segítette elő. Egyébként jellemző módon, ennek a rugónak lehetett az előfeszítettségét változatni, hogy a hőmérséklet függvényében a legideálisabb legyen. Jellemző, hogy a Maxim géppuska szerkezet nyolc rugót tartalmazott, de még a Hotchkissé is négyet.

Ugyan a Lewis belső szerkezete viszonylag bonyolult volt, ezért számos meghibásodási lehetőséget rejtett magában, de még így is egyszerűbb volt, mint kortársai. A korabeli segédletek 13 olyan okot soroltak fel, ami fegyver elakadását okozhatták. Ez mai szemmel soknak tűnik, de egyáltalán nem rítt ki a kortársai közül.

A fegyverhez két féle tár tartozott, egy kisebb 47, és egy nagyobb 97 lőszeres, de ez utóbbit, csak a repülőgépeken alkalmazták. A tár, dobtár volt, vagyis nem olyan rendszerű, mint a PPS géppisztoly gyakran annak nevezett tára. Az ugyanis csigatár, mivel a lőszerek, ott egy spirális pályán helyezkednek el. A Lewis géppuska tárjában a lövedékek, hegyükkel befelé, sugár irányba voltak, és a tár alsó felé lévő nyíláson keresztül jutottak a töltényűrbe, akár csak a későbbi, nálunk is jól ismert 1928-as DP golyószórónál.

A Lewis, könnyű villaállvánnyal rendelkezett, ami lehetővé tette, hogy akár 800 méterre lévő célpontokra is hatásosan lehetett vele tüzet vezetni. A szerkezet elméletileg 500-600 lövés leadására volt alkalmas. A fegyver teljes hossza 1280 mm volt, amelyből a cső 670 mm-t tett ki. A fegyver lángrejtővel és könnyen leszerelhető, bajonettzáras fa tusával rendelkezett. Az irányzéka a korban megszokott első céltüskéből és hátsó, állítható keretes irányzékból állt.

blog276-03.jpg

Lewis, amint elkészült a fegyverével nyomban értékesíteni is akarta azt. Természetesen először szülőföldje hadseregének ajánlotta fel. Azonban senki sem lehet próféta a saját hazájában, Lewis rideg elutasításában részesült. A rossznyelvek szerint ennek oka az lehetett, hogy a beszerzésekért felelős tiszt, William Crozier tábornok és Lewis között nem volt túl jó a viszony. Miután a tervező többször is próbálkozott, és mindannyiszor elutasításában részesült, végre belátta, hogy hazájában túl sok babér, no meg dollár nem terem számára. Ezért megfogadta az egykor Maximnak adott tanácsot és Európába utazott, hogy a helyszínen segítse elő, az európaiakat a torkuk elvágásában. 1913-ban a belgiumi Liege városában megalapította az Armes Automatiquie Lewis céget, ahol beindította a fegyvere gyártását. Azonban hiába volt zseniális tervező, egy gyártás megszervezése, már egy teljesen más jellegű feladat. Így hát megkereste a Birmingham Small Arms vállalatot a BSA-at, amely a múlt században kiváló motorkerékpárjairól is híres volt. A dolog ennyiben is maradt volna, ha a Belga Hadsereg végül a világháború hajnalán nem rendelt volna egy kisebb tételt a fegyverből. A fegyverek meglepő módon nem a belga gyalogsághoz, hanem páncélautókba került beépítésre, ami azért meglepő, hiszen a járművek a nehezebb fegyvert is elbírták volna. Végül is lényegtelen, hogy mi vezette a derék belgákat, a fő, hogy megszületett az első megrendelés, és beindulhatott a gyártás. Közben azonban gyűltek a viharfelhők. A megrendelés nem volt túl jelentős, és a háború előszele is kezdte megcsapni Európát. Ekkor, 1914 elején a BSA egy vételi ajánlatot tett Lewisnak, amelynek értelmében a gyártás átkerült Angliába, viszont a feltaláló részesedést kapott a legyártott fegyverek után. Lewis kapott az alkalmon és elfogadta a birminghamiak ajánlatát.

1914-ben be is indult a gyártás Angliában, és amint kiderült, hogy a katonák nem térnek haza mire a falevelek lehullanak, egy csapásra megnőtt a kereslet a fegyver iránt. Még abban az évben a brit kormány 1552 Lewis-t rendelt. A BSA természetesen a szabvány brit .303 (7,7 mm) űrméretben gyártotta a fegyvert. Azonban a kereslet olyan nagy lett, hogy a BSA egyedül nem győzte, ezért a fegyvert az amerikai Savage Armsnál is gyártani kezdték. Kezdetben, a brit megrendelésnek megfelelően ők is a .303-as űrméretben. Azonban, hamarosan az US Navy és az US Marine Corps is felfigyelt a fegyverre. Mivel a fegyverzet-beszerzésük teljesen független volt a hadseregétől, így Croizer ellenszenve Lewis iránt nem befolyásolta őket, ezért hamarosan ők is rendeltek a géppuskából, természetesen a náluk szabványos, .03-06 (7,62 mm) kivitelben. A brit fegyver 1915.-, míg az amerikai űrméretű 1917. Mintájúként került rendszerbe. A kétféle űrméret miatt, a fegyver bizonyos alkatrészei, természetesen nem voltak csereszabatosak, mivel az erősebb amerikai lőszer miatt módosítani kellett annak gázelvezetési rendszerét is. Ugyan a fegyver nem volt olcsó, sőt drágább volt, mint a Vickers állványos géppuska, mégis nagy számban rendszeresítették. A háború végéig a britek nem kevesebb, mint 50000 darabot gyártottak le. A fegyverre a cári Oroszország is felfigyelt, akiknek a Mandsen miatt már voltak tapasztalataik a könnyű géppuskák alkalmazásáról. Azonban a valós ok ennél sokkal prózaibb volt, az orosz ipar egyszerűen képtelen volt felfegyverezni annyi katonát, amennyit be tudott sorozni, és ezért ahol csak lehetett megpróbált fegyvert vásárolni. Így kerülhetett sor arra, hogy a Lewis mindkét űrméretéből 10000-10000 darabot rendelt. 

A Lewis első bevetésére már a világháború első napjaiban, augusztus és szeptember folyamán sor került, amikor a belga páncélautók alkalmazásra kerültek. A belgák, ahol csak tudtak, lecsaptak a rendületlenül előre menetelő német oszlopokra, aminek következtében az ellenség hamarosan a „belga csörgőkígyó” nevet akasztotta Lewis fegyverére. A britek tömegesen 1915. októberében kezdték rendszeresíteni, amikor is a gyalogzászlóaljak Vickers géppuskáit Lewisra cserélték, míg az így felszabaduló Vickersekből önálló géppuskás századokat állítottak fel. Ugyan az akkori árfolyamon a Lewis jóval drágább volt, mint a Vickers, az előbbi 164, míg az utóbbi csak 100 Fontba került, a Lewist előállítási ideje 4/5-e volt nehezebb társáénak. A háború végére minden Vickers géppuskára három Lewis jutott a fronton, ez az arány pontosan a fordítottja volt a háború első felében lévőnek. 1917-ben a britek kedvező tapasztalatai nyomán az US Navy és az USMC is rendszeresítette. Azonban az amerikaiaknál nem ment minden rendben, hiába rendszeresítették a fegyvert, az Európába áthajózott és bevetett tengerészgyalogos hadosztály katonái mégsem használhatták azokat. A bőrnyakúak a hadsereg alárendeltségében kerültek bevetésre, akik még mindig elutasították honfitársuk fegyverét. Így azoknak le kellet adniuk azt, és helyette a jóval megbízhatatlanabb, francia Chauchat fegyverrel voltak kénytelenek harcba szállni. Ugyan a francia fegyver egy totális csőd volt, a hadvezetés mégsem engedélyezte a Lewisok kiosztását, hanem helyette a később híressé vált Browning Automatic Rifle, vagyis a BAR magvásárlása mellett döntött. A BAR azonban elkésett és csak a háború végén került rendszeresítésre.

blog276-05.jpg

Az oroszok, mint már írtam 10000 géppuskát rendeltek a Savage Armstól és még 10000-et a BSA-tól. Egy kimutatás szerint 1917. március 31-ig Amerikából 5982 darab került leszállításra, de az nem egyértelmű, hogy ezek mind Savage gyártmányok voltak, vagy voltak közöttük olyanok is, amelyek a BSA-ban készültek, csak Amerikán keresztül szállították az orosz kikötőkbe.

Érdekes, de egyáltalán nem meglepő módon a brit Mark IV harckocsiba is a Vickers helyett Lewis géppuskákat építettek be. Ennek - véleményem szerint - az lehetett az oka hogy hiába volt páncélozva a jármű, és elbírt volna egy nehezebb fegyvert, a géppuska hűtésének a védelmét nem sikerült kielégítően megoldani. A Vickers géppuska hűtőköpenye védtelen volt, és így könnyen működésképtelenné válhatott. Azonban a Lewis táras adagoló rendszere nem igazán vált be a harckocsiba, ezért hamarosan, a szintén léghűtéses Hotchkiss géppuskára cserélték le azokat. A Hotchkiss-ek előnye a Lewis-zal szemben a 250 lőszeres hevederrel való tüzelési lehetőség jelentette.

Természetesen a németek, ha csak tehették, felhasználták a zsákmányolt Lewis-okat, és mivel a saját könnyített Maxim-jaik jóval nehezebb volt, ha csak tehették a brit golyószóróval szerelték fel a rohamcsapataikat.

blog276-06.jpg

A repülés hőskorában (is) minden deka számított, így ha fel akartak fegyverezni egy repülőgépet kézenfekvő volt, hogy arra minél könnyebb tűzeszközt keressenek. Így teljesen érthető, hogy a korszak nagy és nehéz vízhűtéses géppuskái helyet hamar a Lewisra esett a választás. Ugyan volt egy kis csavar a történetben, mert a magasban hidegebb a levegő, illetve a menetszél is hűti a fegyver csövét, így mindegyik géppuskánál elhagyhatták a vízhűtést, vagyis könnyebbek lettek a fegyverek. Azonban ugyan ezen okból a Lewis sem igényelte a cső köré épített hűtőköpenyt és bordákat, és maga a fegyver szerkezete önmagában is könnyebb volt, mint sok korabeli géppuska. Így talán nem meglepő, hogy a Lewis lett az első géppuska, amelyet egy repülőgép fedélzetére telepítettek, az azonban már igen, hogy mindez 1912-ben jóval az első világháború előtt történt. Az első géppuskával a fedélzetén felemelkedő gép egy Wright Model B Flyer volt. A gépet Roy Kirtland hadnagy vezette, míg a géppuskát a mellette helyet foglaló Charles Chandler százados kezelte. A géppuska gyakorlati kipróbálására is sor került. A fegyverrel - a későbbi alkalmazásával ellentétben - lefelé és előre lehetett tüzet nyitni, vagyis ez a gép nem a vadászgépek, hanem a csatarepülők elődjének tekinthetők. Talán feledésbe is merülhetett volna a Lewis légi karrierje, de kitört az első világháború, ami ismét - a szó átvitt és valós értelmében is l a magasba repítette a Lewist. A súlyából adódóan kézenfekvő volt a Lewis alkalmazása a repülőgépeken, amint megszületett az igény a repülő drótakadályok felfegyverzésére. Az első típus, amelyen alkalmazták a brit tolómotoros, Vickers F.B.5 Gunbus volt. A gép 1914 augusztusában jelent meg a fronton. Kezdetben egy átalakított Vickers-szel próbálkoztak, de hamar a Lewis-ra váltottak át. A gép kialakítása miatt nem volt gond a szinkronizálással, hiszen itt a tolólégcsavar miatt a lövésznek szabad kilövés volt előrefelé. Azonban hamarosan felmerült, hogy ugyan ez az elrendezés jó a fegyverzet beépítése szempontjából, de kedvezőtlenül hat a repülőgép teljesítményére. A következő lépcsőfok az 1915-ös Bristol Scout C volt. Itt már vonólégcsavart alkalmaztak. A légcsavar ellövésnek megakadályozására egy sajátos megoldást alkalmaztak a tervezők, a fegyver nem előre a légcsavarkörön keresztül tüzelt, hanem 30°-ra előre és kifelé volt tájolva. Az ugyan megoldott egy problémát, de igen nehézzé és körülményessé tette a célzást, és egy ilyen géppel nem lehetett felvenni a versenyt a sikeres találat szempontjából jóval egyszerűbben kezelhető Fokkerekkel, amelyek hála a szinkronizáló berendezésüknek a légcsavar körön keresztül tüzelhettek. Hamarosan persze az Antant is a birtokába jutott a szinkronizálás titkának, azonban volt egy kis gond. Ugyan a Lewis kiváló és könnyű géppuska volt, de belső szerkezete lehetetlenné tette hogy a tüzelését szinkronizálják a motor fordulatszámával. Ezért a britek egy sajátos megoldást alkalmaztak, amelyet azután a háború végéig megtartottak. A Lewisokat a felső szárnyra szerelték fel, amely így a légcsavar kör felett tüzelt. Azonban a hagyományos géppuskákkal ellentétben, amelyek lőszer-javadalmazás akár 250 lőszer is lehetett, a Vickers 47 lőszeres tárkapacitása, bizony elégtelen volt. Így került rendszeresítésre a nagyobb 97 töltényes tár. Természetesen még ez is kevés lehetett egy intenzív, légi összecsapás során, ezért meg kellett oldali az újratöltés lehetőségét. Kezdetben ehhez a pilótának elengedve a kormányokat, vakmerően fel kellett állnia, és a szárny felé nyúlva kellett kicserélni a tárat. Valljuk be ez egy eléggé veszélyes művelet volt, az éppen senki által nem vezetett, a légerők kénye-kedvére kitett gépben. Természetesen hosszú távon ez a primitív megoldás nem maradhatott, ezért a géppuskát egy sínre építették, ami által a pilóta a szárnyról maga elé lehúzhatta a géppuskát, és a pilótaülésben ülve cserélhette ki a tárat, majd tehette újra tűzkésszé a fegyvert. A sínrendszert, a feltalálója után Foster tartónak nevezték el. Ez a megoldás egy nem várt új harcászati eljárást is szült. Sok pilóta alkalmazta azt a taktikát, hogy a mit sem sejtő, ellenséges gép alá manőverezte magát és annak holtterében a géppuskát maga elé húzva előre és felfelé nyitott tüzet. Ezt az eljárást állítólag, először a híres ász Albert Ball alkalmazta. Az eljárás annyira bevált, hogy pl. a későbbi Sopwith Dolphin gépen a két hagyományos, szinkronizált, a motor fölé beépített Vickers géppuska mellett, megtartották a szárny fölé Foster taróra beépített Lewis-t is. Ha meg gondoljuk, akkor nem is annyira volt forradalmi a később a második világháború alatt a németek által alkalmazott Schrage Musik fegyverzetbeépítés. Ezzel a sínes beépítési módszerrel a Lewis egy igazi gyilkos fullánkká vált és egyre több brit gépen jelent meg. De nem csak briteken, hanem franciákon is. A híres S.E.5a mellett a Nieuport 11 és 17 beépített fegyvere lett, sőt az Avro 504-esen már nem csak az előretüzelő géppuska volt Lewis, hanem a megfigyelő is ugyan ilyen típusú fegyvert kapott. A megfigyelő Lewisa egy olyan sínre került, amely lehetővé tette mind az oldalra, mind a függőlegesen való mozgatását. 

A repülők mellett a Lewis a brit léghajók fegyverzetébe is bekerült, ahol védőgéppuskaként alkalmazták őket.

blog276-07.jpg

blog276-08.jpg

Természetesen hiába ért véget az első nagy világégés a földön továbbra is számos háború dúlt, ahol a Lewis továbbra is megállta a helyét. Ezek közül az első az orosz polgárháború volt, amelyet még számos kisebb nagyobb fegyveres összecsapás követett. És ahol dörögtek a fegyverek, bizony ott a Lewis is megjelent.

blog276-10.jpg

Az első világháború után tanulva a tapasztalatokból egyre modernebb fegyverek jelentek meg, amellyel a Lewis már nem tudott versenyre kelni, de ugyanakkor nagy számban állt rendelkezésre. Az új és korszerűbb fegyverek rendszeresítése után a Lewisek-et azonban nem selejtezték, ahhoz túl jók voltak, hanem szépen elraktározták őket, gondolva arra, ha majd ismét nagytömegű katonát kell gyorsan felszerelni. És erre hamarosan sor is került. 1940 júniusában, a brit hadsereg a dunkirk-i menekülése után a fegyverzete nagy részét a kontinensen hagyta, és mivel a katonákat sikerült kimenekíteni azokat ismét fel kellett szerelni. És ekkor ismét előkerültek a naftalinból a Lewis-ek. Igaz nem az első vonalbeli alakulatok kapták meg őket, hanem a kisegítő- és a repterek közvetlen légvédelméért felelős csapatok. Illetve sok került a japánok ellen küzdő nemzetközösségi csapatokhoz is. De nem csak raktári példányok kerültek elő, hanem új példányok is, ugyan is a háború során a BSA további 145000 darabot gyártott le. De nem csak ők, mert az amerikai Savage Arms is felújította a gyártást és 2500 darabot készített amerikai, és további 1050 darabot brit űrméretben. A háború előrehaladtával a Lewis-ok elsődleges feladata lett az alacsonyan támadó gépek leküzdése, ezért a repterek védelme mellett számos példány került hajók fegyverzetébe. A Lewis szabvány felszerelése lett a brit hajóknak, és egyaránt megtalálhatóak volta a csatahajók fedélzetén, de a konvojkísérő halászhajókon is nagy számban alkalmazták őket. A fegyver a hagyományos alkalmazása mellett gyakran alkalmazták iker géppuskaként, de volt példa arra is, hogy négy géppuskát építettek össze egy állványra. Persze a háború előrehaladtával, a jóval nagyobb teljesítményű 20 mm-es Orliekon fokozatosan felváltotta a Lewis-okat a hajók fedélzetén, de a háború kezdeti, fegyverínséges időszakában igen jó szolgálatot tettek.

blog276-14.jpg

blog276-09.jpg

 A hajókon való alkalmazása mellett a Lewisek legismertebb megjelenése, talán a brit sivatagi felderítők és kommandósok, az LRDG járműveire való felszerelés jelenti. Érdekes módon ezek, gyakran elavult repülőgépekről származó Lewisek alkották a mozgékony Jeepek és Chewroletek fő fegyverzetét, amint a sivatag mélyéről előbukkanva rajta ütöttek a tengelycsapatok utánpótlási vonalain.

blog276-11.jpg

A Lewis-t az amerikai Haditengerészet és a Tengerészgyalogság is leporolta és használta a háború alatt, a raktárok mélyéről előhalászott példányait, de természetesen a hadsereg most is kerülte, mint ördög a tömjénfüstöt.

A Lewis-t azonban nem csak a Szövetségesek használták. A németek a háború folyamán végig fegyverzetínségben szenvedtek, és amit csak lehetett, és kicsit is használhatónak bizonyult rendszerbe állítottak. Így a Lewis is bekerült a Wehrmacht fegyverzetébe, igaz csak a kisegítő alakulatoknak osztották ki őket le.MG 136(e) névvel. A németek mellett a japánok is alkalmazták a fegyvert, sőt ők gyártásba is vették Type 92 típusjelzéssel.

blog276-12.jpg

Ha azt gondolhatnánk, hogy a második világháborúban már csak szükségmegoldásként használt Lewis, a brit hadsereg 1946-os kivonási döntése után végleg eltűnt a csatmezőkről, tévedünk. A Lewisek, igaz kis számban bevetésre kerültek a koreai- és az indokínai háborúban is.

Természetesen egy ilyen jól bevált, és hosszú időn keresztül gyártásban lévő fegyver többféle kivitelben készült:

Nagy-Britannia

-Mk.I amelyet 1915-től gyártottak Angliában, csak apró részletekben különbözött Lewis eredeti konstrukciójától.

-Mk.II volt az első, valóban repülőgép fedélzetére tervezett változat, a korábban a repülőgépre szerelt példányok, igazából csak mosósított Mk.I-esek voltak. Az Mk.II csövéről a hűtőbordákat elhagyták, de a hűtőköpeny még megmaradt a cső körül. Természetesen a fa tus is feleslegessé vált, és helyére egy markolatot szereltek. Ez volt az első változat, amelyhez már rendszeresítették a 97 lőszeres tárat.

blog276-04.jpg

-Mk.II* egy 1918-as változata a volt az alap Mk.II-esnek, amelyen megnövelték a tűzgyorsaságot.

-Mk.III is egy 1918-as változat volt, szintén megnövelt tűzgyorsasággal, de ennél a változatnál már a hűtőköpenyt is elhagyták.

-Mk.III* az amerikai .30-06-os űrméretű M1918 repülőgép-fedélzeti változat brit típusjelzése. 1940-ben a brit kormány 46000 darabot rendelt ebből a változatból a Home Guard a brit Polgárőrség részére. Mivel ezek a fegyverek alapvetően repülőgép-fedélzeti változatok voltak, de szárazföldi változatként kívánták alkalmazni, ezért utólag el kellett látni azokat fa, vagy egyszerű fémvázas tussal, mellső markolattal és villaállvánnyal.

blog276-13.jpg

-Mk.III** hasonlóan módosított repülőgép-fedélzeti géppuskák voltak, mint a fenti változat, csak ezek nem amerikai, hanem brit .303-as űrméretben készültek.

Mk.III DEMS (Defensively Equipped Merchant Ships) egy különleges változata a volt az Mk.III**-nak azzal a különbséggel, hogy a könnyebb kézből való tüzelés végett egy mellső pisztolymarkolattal is ellátták.

blog276-15.jpg 

-Mk.IV. Miután kitört a háború előkerültek a Lewisek a raktárakból. Ezeket, mielőtt kiosztották volna, átvizsgálták. Természetesen a korábbi háborús használat és a raktározás miatt számos példány már nem volt alkalmas hadihasználatra, ezért megkezdődött a használhatatlan fegyverek kannibalizációja, vagyis, a működésképtelen példányok alkatrészeinek cseréjével próbáltak minél több használható darabot összeszerelni. Ez azzal járt, hogy sok alkatrész, illetve félig meddig hiányos fegyver maradt vissza a raktárakban, amiket kár lett volna veszni hagyni. Ezen fegyverek legtöbbjéből a helyretoló rugó hiányzott, így kézenfekvő volt, hogy ezek pótlásával ismét működképessé tegyék ezeket az öreg, de még használható fegyvereket. Kézenfekvő lett volna a szabvány rugókat utángyártani, de a britek valamiért nem így tettek, hanem ezeket hagyományos rugókkal helyettesítették. Ezek az átépített példányok lettek az Mk.IV-esek. Ezeknek a fegyvereknek egy része, a hagyományostól eltérő, egyszerű fémvázas tusát és villaállványt kapott.

Kanada

A kanadaiak a brit űrméretű .303-as változatot alkalmazták, amelyet azonban a szomszédban a Savage Arms-nál gyártatták le. Ezek Mk.I  változatok voltak és megegyeztek a szintén ott készült Franciaországnak és Olaszországnak gyártott exportpéldányokkal.

USA

Az M1917, az USA Haditengerészete és Tengerészgyalogsága részére gyártott .30-60-as űrméretű Mk.I változat volt, amelynek módosították a gázelvezető rendszerét is, a lőszer erősebb volta miatt. Létezett hagyományos és repülőgép-fedélzeti változata is. Az US Navy-nél a fegyvert Mk.IV típusjelzéssel rendszeresítették.

Hollandia

A fegyvert a németalföldiek Mitrailleur M.20 típusjelzéssel rendszeresítették a háború után. A holland példányok 6,5x53 R lőszert használtak (az első szám az űrméret, a második a hüvely hosszát jelöli milliméterben). A hollandok a fegyvert szárazföldi és repülőgép-fedélzeti kivitelben is alkalmazták, viszont mindkettőhöz csak a nagyobb, 97 lőszeres tárat használták. A könnyebb használhatóság miatt a gyalogsági változat csőköpenyére egy bilincsel rögzített hordfoganytyút szereltek. A fegyver bevetésre került a második világháborúban és a Hollandia eleste után számos példány német zsákmány lett. A németek a holland zsákmányfegyvereket 6,5 mm leichtes Machinegewehr 100(h) típusjelzéssel állították szolgálatba.

Franciaország

1916-ban a francia kormány megbízta a Saint-Etien városában lévő, Darne vállalatot, a Lewisek gyártására, ahol 3266 darab brit űrméretű példány készült. A Derna a háború alatt/után továbbfejlesztette a Lewis-t,  amelyek 8 mm-es Lebel, 7,5 mm-es MAC és 7 mm-es űrméretben is készültek 1922-től. Ez a fegyver szintén gázelvezetéses rendszerű volt de dobtár helyett hevederes adagolású volt. A németek ezt a fegyvert le.MG 106(f) névvel állítottak szolgálatba.

Japán

1932-ben a Japán Császári Hadsereg rendszeresített a hazai gyártású Type 92 típusú könnyű-géppuskát, amely a Lewis helyi koppintása volt. (Meg kell jegyezni, hogy ugyan ekkor rendszeresítettek egy Type 92-es állványos géppuskát is, de a két fegyver nem ugyan az.) A Type 92 a felkelő nap hazájában szabványos .303-as kivitelben készült. A japánok, mind földi, mind légi kivitelben gyártották, természetesen a már bevált módon, az előbbit hűtőköpennyel, míg az utóbbit a nélkül. A japán fegyver leginkább az elsütőbillentyű más kialakítású sátorvasáról ismerhető fel. Természetesen a japánok saját mind szárazföldi, mind légi célok ellen egyaránt alkalmazható állványt rendszeresítettek a fegyverhez. Érdekes, hogy a repülőgépek védőfegyverzetekén egészen a háború végi típusokon is alkalmazták 97 lőszeres tárral a Type 92-t, pl. olyan gépeken is, mint az 1943-as Nakajima B6N torpedó-bombázón.

blog276-17.jpg

Csehszlovákia

A csehek vz.15 típusjelzéssel rendszeresítették, illetve gyártásba is vették, sőt Letecki kulomet vz. L/28 típusjelzéssel létezett a náluk szabványos 7, 92 mm-es Mauser töltényes repülőgép-fedélzeti változata is.

blog276-16.jpg

Kísérleti változatok:

1921-ben a BSA megpróbálta átalakítani a fegyvert nehézgéppuskává 12,7x81 mm-es űrméretben. A fegyvert alapvetően repülőgépek és páncélozott harcjárművek ellen szánták. Nagyjából ezzel egy időben kifejlesztettek egy könnyített változatot is a gyalogság részére. A könnyített változat alul egy rövid, fa ágyazatot/markolatot kapott, hasonlóan az ekkor elterjedő amerikai BAR golyószóróhoz. Illetve a 47 lőszeres tár helyett egy 22 töltényest alkalmaztak. Szintén megpróbálták a repülőgép-fedélzeti változatot is továbbfejleszteni. Az új védőgéppuska egy iker kivitelű változat volt. Két fegyvert építettek egymás mellé, és hogy a nagyméretű dobtárak elférjenek, ezek a fegyver tetejéről annak két oldalára kerültek. Ugyan ezek előremutató fejlesztések voltak, de rossz időben születtek, és egy kormánytól sem kapott a BSA megrendelést a modernizált Lewis géppuskákra.

Lewis is kész volt továbbfejleszteni fegyverét, és átalakította a géppuskát a BAR-hoz hasonlóan szekrénytárasra. Ez a fegyver, mivel az amerikai piacra szánta természetesen .30-06-os lőszerhez készült. A fegyver az Assault Phase Rifle elnevezést kapta, amely ha minden igaz az Assault Rifle, azaz a rohamfegyver elnevezés első megjelenése. Ugyan a fegyver három kilóval könnyebb lett, de az Amerikai Hadsereg most sem mutatott érdeklődést a fegyver iránt. Hogy ez a korábbi rossz viszonynak, vagy annak tudható be, hogy ekkor már rendszeresítés alatt állt a BAR döntse el ki-ki maga.

A második világháború kezdetén felmerült egy rövidebb csövű, a Bren géppuskához hasonló kivitelű változat megalkotása is, amellyel könnyebben lehetett volna menetből tüzelni. De aztán a britek úgy döntöttek, hogy felesleges két, azonos rendeltetésű fegyver rendszeresítése, és Bren mellett tették le a garast.

blog276-18.jpg

Ugyan a Lewisen túl lépett az idő de meglepő módon bizonyos technikai megoldásai tovább éltek. Amikor a németek megalkották a forradalmi FG 42-es ejtőernyős géppuskájukat/rohamfegyverüket, a Lewis gázelvezetési rendszerét használták fel. Azután amikor az amerikaiak a háború után elkészítették a vietnami háborúból jól ismert általános rendeltetésű M60-as géppuskájukat, bizonyos technikai megoldásokat, így a gázelvezetés rendszer megalkotásánál a német FG 42-esét vették alapul. Végül is a kör így zárult be, ugyan az amerikai hadsereg végig mereven elzárkózott Lewis fegyverétől, annak egy lényeges szerkezeti elemét, német közvetítéssel mégis átvette…

A fegyvert, különböző űrméretekben számos állam rendszeresítette, illetve használta:

Algéria, Ausztrália, Belgium, Chile, Csehszlovákia, Észtország, Finnország, Franciaország, Fülöp-szigetek, Grúzia, Hollandia, Honduras, Írország Izrael, Japán, Jordánia, Jugoszlávia, Kanada, Kína, Kolumbia, Lengyelország, Lettország, Mexikó, Nagy-Britannia, Németország, Nicaragua, Norvégia, Olaszország, Portugália, Románia, Oroszország/Szovjetunió, Spanyolország, Sri Lanka, Tibet, Thaiföld, Új-Zéland, USA, Vietnam.

Maga a fegyver ikonikus formája miatt számos filmben is szerepelt. A Gun-IMBD nem kevesebb, mint 52 mozi- és 10 TV filmet sorol fel. Ezek közül talán a legmeglepőbb felbukkanása egy jól ismert ikonikus sci-fiben található. Talán sokak előtt ott van az a kép, amikor a Csillagok Háborújának az egyik jelenetében egy birodalmi rohamosztagos járőr egyik katonája egy vaskos fegyvert tart a kezében, ami mi is lehetne más, mint egy Lewis…

blog276-19.jpg

Felhasznált és ajánlott irodalom:

Kaliberinfo

Elfnet

https://sassik.livejournal.com/166583.html


blog276-20.jpg

Ambasa

Szerző: ambasa  2018.09.24. 00:00 Szólj hozzá!

Címkék: haditechnika második világháború első világháború Nagy-Britannia

A bejegyzés trackback címe:

https://karosszektabornok.blog.hu/api/trackback/id/tr5114258161

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.