Ez a cikk a szovjet hadiipar különleges rendeltetésre szánt egyik harcjárművét, a T-38-as harckocsit mutatja be. A szovjet hadsereg 1932-ben fogadta el az úszó harckocsik fejlesztését. 1933-tól a 37-es számú gyár már elkezdte gyártani a T-37-eseket.

 Egy fejlesztett T-37A

    A T-38-at a T-37-es úszó harckocsiból fejlesztették ki, ami viszont a Vickers úszó harckocsi elgondolásain alapult, amit még 1930-ban vásároltak a szovjetek Nagy Britanniától. De szintén hatással volt a T-38-as kifejlesztésére a francia AMR 33-as harckocsi is. A Vickers modell alapján gyorsan sorozatgyártású modell lett a T-37A-ból, de 1935-re már megmutatta a jármű a rengeteg hiányosságát, amelyek mind megoldásra vártak és kívánták egy fejlesztett modell megalkotását.

T-37 könnyű harckocsi.

Vickers könnyű úszó harckocsi.

Renault AMR-33 könnyű harckocsi.

    A 09A gyári megnevezés alatt futó fejlesztési munka 1934 végén kezdődött. A 37-es számú gyár (Zavod n°37) Moszkvában még abban az évben előállt a fejlesztett modell prototípusával (egyes források szerint ez csak 1935-re készült el), mely az alábbi módosításokat tartalmazta: a torony és a járművezető helyet cserélt (a torony a jobb oldalról átkerült a bal oldalra), surlódó tengelykapcsolót szereltek a hajtás továbbítására a lánctalpak felé, továbbá új, rezgésmentes futógörgőkkel látták el a járművet a simább, kényelmesebb haladás érdekében. Ezen felül a T-38-as egy kicsit egyszerűbb, alacsonyabb és könnyebb, valamint hosszabb lett és jobb úszóképességgel rendelkezett, mint az elődje. A tervezők Nikolaj Alekszandrivics Asztrov és N. Kozyrev voltak. Asztrov volt a fő tervező, neki volt már tapasztalata a PT-1 típusú kétéltű tank fejlesztésében.

   Az 1936 február 29-éig tartó vizsgálatok egyértelműen bebizonyították a jármű előnyeit az elődjével szemben.

   A járművet két fő szolgálta ki. A járművezető a páncéltestben bal oldalon, míg a jármű parancsnoka a toronyban kapott helyet, és a géppuska kezelését is ő látta el.

Modifikációk a fejlesztés folyamán

   A 37-es számú gyár mérnökei nem kívántak nagy mértékben eltérni az eredeti T-37-es változattól, néhány változtatást végeztek csak, leginkább a jármű kezelését, hajtását és mozgási jellemzőit érintő kérdésekben. A tűzerő növelése érdekében egy 20 mm-es ShVAK ágyút építettek be fixen a járművezető részére, de ez a megoldás nagyon kényelmetlen volt, így csak rövid teszteknek vetették alá.

   A T-38 harckocsi teknője alacsony kialakítású volt, a felépítménye is éppen csak kiemelkedik az alvázból, mindeközben a szerkezet viszonylag széles. E mellé üreges sárvédőlemezeket alkalmaztak, ami az úszóképességet és a jármű kezelését a vízben szintén előnyösen érintette. A dupla hajtás rendszer változatlanul maradt, akár csak a Ford eredetű GAZ motor, a váltómű, a lánchajtó kerék és a visszafutó görgők elrendezése úgyszintén. Viszont súrlódó tengelykapcsolókkal látták el a modellt.

   Egy kicsi 3 szárnyú propeller szolgáltatta a tolóerőt, amikor a jármű elmerült a mély vízben. A messze ülő lánctalpak segítették a járművet a víz alatti kapaszkodásban. Szárazföldön a járművet a csavarrugós felfüggesztése tartotta, melyet átalakítottak, hogy a nagy sebességnél fellépő vibrációt csökkentsék. A hosszan futó lánctalpak segítették a talajnyomás csökkentését.

   A megcserélt torony – járművezető pozíciók javították a vezető kilátását a harckocsiból, továbbá a vezetést is kényelmesebbé tették a jobb kezes járművezetőkre tekintettel. A páncéltestet hengerelt acéllemezekből állították össze, amit egy acél kerethez szegecseltek és speciálisan szigeteltek. A jármű védelme nem változott, ahogy a fegyverzete sem. A heveder töltésű DT géppuskát építették be ebbe a modellbe is. Rádió készüléket nem építettek a harcjárműbe.

Gyártás

   A T-38-ak első kis sorozatát a Gorkij Autógyár (GAZ) készítette el 1935 végétől 1936 február 1-ig. Ez a sorozat 40 harckocsit számlált, de ebből csak 36-ot vettek át a vörös hadsereg műszaki átvevői. A bevezető széria gyártása után a GAZ leállt a termeléssel és 1936-ban a 37-es gyárban elindult a tömegtermelés és 1939-ig szünet nélkül készültek a T-38-asok. Egyes források szerint azonban a gyártás csak 1937-ig volt folyamatos, ami idő alatt 1228 db harckocsit adtak át (ebből 165 db rendelkezett rádióval is), majd két év után 1939-ben kezdődött újra a gyártás további 112 db jármű átadásával. Ekkorra már nem tudtak elmenni a rádió hiánya és az elégtelen tűzerő problémája mellett. E két nagy hiányosságot később a T-40-eseken már javították. A legyártott darabszámok forrásonként eltérnek. A legtöbb forrás azonban 1200 és 1500 közöttire teszi azon járművek számát, melyek a háború kitörése előtt le lettek gyártva és szolgálatba is álltak a csapatoknál. Talán leghitelesebb mindegyik forrás közül az orosz Wikipedia, ahol az 1936 és 1939 közötti időszak alatt legyártott T-38-ak darabszámát 1340-re teszik.

                A gyártás évekre bontva a fenti forrás szerint:

                1936: 1046 db

                1937: 182 db

                1938: 2 db (T-38M1 és T-38M2)

                1939: 122 db (ebből 3 újabb T-38M prototípus és 7 db T-38M széria kocsi).

Járművariációk

SU-45

   Ez a változat gyakorlatilag egy önjáró löveg, vagy inkább egy tankette volt. 1936-ban tesztelték, egy 20-K típusú 45 mm-es páncéltörő ágyút építettek be a teljesen átalakított felépítménybe. A páncéltest hosszát megnövelték és egy további futógörgőt helyeztek el oldalanként. A teszteredmények azonban azt mutatták, hogy a felfüggesztést és a páncélteknőt túl nagy feszültségek érik. Sorozatgyártásra sohasem került. Összesen két prototípus épült, az egyik 4,2 tonna tömegű volt, míg a másik csak 3,4 tonna. Míg az előbbi 3 fős legénységgel rendelkezett, az utóbbit csak két fő szolgálta ki.

SU-45 önjáró löveg.

T-38T

   A fejlesztés kezdetekor 1936-37-ben egy 20 mm-es ShVAK ágyút építettek be, de a szűk hely miatt ez nagyon kényelmetlen volt, a fegyver szinte kezelhetetlennek bizonyult. A változat kifejlesztését ezért ejtették.

T-38T

T-38RT

  1937-től sorozatgyártott rádiós változat, melyen egy keretantennát helyeztek el egy 71-TK-1 típusú rádióval. Azonban minden felderítő egység csak egyetlen ilyen járművet kapott. 165 példány épült ebből a típusból.

T-38M

   1937-ben gyártott prototípus, mely a korábban jelentkező úszóképességi problémákat volt hivatott javítani. Hét darab épült belőle.

T-38M1

   Ez a kísérleti jármű 1938-ban egy új bolygóműves váltót kapott, amelyet aztán nem rendszeresítettek a bonyolultsága miatt. A tömege 600 kg-al nagyobb volt az alap modellnél.

T-38M2

   1938-tól próbálkoztak a váltómű és a motor fejlesztésén. Ezúttal a GAZ M1 típusú motor került beépítésre. A gyártás elindult, de nem maradtak fenn adatok a továbbiakról. A jármű tömege 450 kg-al több volt, mint az alapváltozaté.

T-38TU

   Parancsnoki változat, amelyen egy extra hosszútávú antenna kapott helyet. Szintén sorozatban gyártották.

OT-38 (vagy HT-38)

   Lángszórós változat, ugyanazokkal a berendezésekkel ellátva, mint a HT-37. Egy 1936-os gyártású T-38-at alakítottak át, amely sikeresen vette a teszteket, mégis a kísérleti szinten megrekedt, sorozatgyártásra nem került.

T-38TT (vagy TT-38)

   Kísérleti távirányítható változat, amelyet robbantási feladatokra szántak. 1939-40-ben tesztelték Finnországban a Mannerheim vonal áttörésére, a tesztek eredményeképpen a fejlesztést leállították. A TT-38-at egy szintén átalakított TU-38-as vezérlő tankból irányították. Mindkét járműbe egy KS-61T típusú lángszórót és egy DT géppuskát építettek. Emellett a TT-38 természetesen egy nagy erejű robbanó töltetet is hordozott.

T-38-KV

   1944-ben a finnek átalakítottak 15 db zsákmányolt, régi T-38-as harckocsit. A felépítményükre páncéltest imitációt hegesztettek, illetve erre még egy toronyimitációt is. Ezeket az átalakított járműveket páncéltörő lövészeteken használták célobjektumként egészen 1961-ig.

Két példa a T-38-KV típusra.

T-37 és T-38 fegyverzet fejlesztés

   A háború előre haladtával újra felmerült, hogy a jármű fegyverzetét erősíteni kell, ezért TNSh-20 típusú ágyút építettek be. 400 harckocsi átfegyverzését terveztél- A munkát a 105. számú javító üzemben végezték Khabarovszkban. A Távol-Keleti Front jelentése szerint 1944. január 1-ére már 97 db T-37 és T-38 lett átépítve, majd a hónap folyamán újabb 2 db T-37 és 11 db T-38 került átfegyverzésre. Februárban még 10 db T-38-at szállítottak ezzel a fegyverrel. Ezen adatok alapján legalább 120 járművet korszerűsítettek, de a tényleges számok ennél nagyobbak lehetnek.

20mm-es SHVaK ágyú.

Felépítés

   A T-38-as felépítése teljes egészében megfelelt a korszak szovjet úszó harckocsijainak. A legénység és a vezérlés a jármű középső részén volt, akárcsak a motortér. Elöl helyezkedett el a sebességváltó, míg hátul a hűtőrendszer, az üzemanyagtartály és a hajócsavar volt. A legénység két főből állt: a vezető a küzdőtér jobb oldalán foglalt helyet, míg bal oldalon volt a torony és a parancsnok helye. Ő volt egyben a lövész is, sőt ha a jármű rádióval is rendelkezett, akkor a rádiókezelő is. A járművet a kezelői saját búvónyíláson keresztül tudták elhagyni.

   A páncéltestet 4-9 mm-es hengerelt páncéllemezek alkották, melyeket szegecseléssel és hegesztéssel rögzítettek. A torony jelentősebb módosítások nélkül került át a T-37A-ról, és gyakorlatilag két féle kivitelben épült attól függően, hogy az Izhora, vagy a Podolsk üzemek gyártották.

   A jármű fegyverzetét az 1929-es mintájú, 7,62mm-es DT géppuska adta, melynek célzását diopter segítette. A lőszerjavadalmazás 1512 db-ól állt, mely 24 db háromsoros tárban volt tárolva, melyek mindegyike 63 lőszert tartalmazott. Ezeket a küzdőtér bal oldalán, illetve a torony belső falán helyezték el. A fegyvert szükség esetén gyorsan ki lehetett emelni a járműből, sőt a használatát ekkor egy állvánnyal (bipod) könnyítették meg.

   A jármű erőforrása egy GAZ-AA, 3280 cm³-es, négyütemű, soros, négyhengeres, karburátoros (GAZ-Zenit), vízhűtéses motor volt, 40 LE-s teljesítménnyel. A személyzet két tagja között helyezték el. Indítását MAF-4001 típusú elektromos indítómotor végezte. A motor hűtése a jármű hátuljában volt, a jobb oldalon. Ugyanitt, de a bal oldalon a 120 literes üzemanyagtartály kapott helyet, ami elegendő volt arra, hogy autóúton a harckocsinak 250 km hatótávolságot biztosítson. (A későbbi T-38M típusok GAZ M1 motorok erősebbek voltak, 50 LE-s teljesítménnyel rendelkeztek 3285 cm³ lökettérfogat mellett.

   Az erőátvitelt is a GAZ-AA teherautóból kölcsönözték. Egy egytárcsás surlódó tengelykapcsolóval rendelkezett, aminek 4 előremeneti és 1 hátrameneti állása volt. A láncokra oldalsó többlemezes, surlódó tengelykapcsoló vitte át a forgatónyomatékot. A mechanikus vezérlést a vezető a két oldalán elhelyezett karokkal szabályozta, így irányította a harcjármű haladását. A T-38M típusoknál már a Komszomoletsz lánctalpas vontató erőátviteli rendszerét alkalmazták, amely a GAZ-AAA teherautóból származott.

   A jármű oldalanként 4 db gumírozott futógörgőn haladt, melyek páronkénti rugózott felfüggesztésen keresztül vitték át a terhelést az alvázra. A meghajtó kerék átmérője 400 mm, míg a két láncvisszavezető görgő (szintén gumírozott) átmérője 180 mm volt. Oldalanként 86 db, 200 mm széles, öntött lánctagból állt a lánctalp.

   A szárazföldet elhagyva a jármű mozgatását a hátoldalon elhelyezett, 3 lapátú, bal forgású  hajócsavar segítette, mely a jármű motorjáról kapta a meghajtást, áttételen keresztül. A harckocsi a vízben kis kormánylapáttal volt irányítható, amely a propeller mögött kapott helyet. Rendelkezett egy fenékszivattyúval is, ami segített az esetlegesen járműtestbe jutó víz eltávolításában. Azonban sok esetben ez kevésnek bizonyult és már kisebb hullámzás esetén is elsüllyedhetett a harcjármű.

   Az alapváltozatban a kevés rendelkezésre álló hely miatt semmiféle tűzoltókészülék nem került. Azonban a T-38M típusba a jobb helykihasználás miatt a szovjet tankok közül elsőként került be tetraklorid tűzoltó készülék.  A 20 mm-es ágyúval szerelt változatokba két készülék került. Az ilyen oltó készülékekhez elengedhetetlen a maszk is, mivel erős mérgező anyag keletkezik egy kémiai reakció során (foszgén).

   A géppuska célzását egy nagyítólencsés optika segítette, míg a 20 mm-es fegyvernél a standard TMFP-1 célzót szerelték be. A járműből való kitekintésre és megfigyelésre a torony négy oldalán egy rés állt rendelkezésre. Illetve a páncéltest homlokán is volt. Emellett a vezető rendelkezett oldalra is kilátással hasonló résen keresztül, de nyugodt helyzetben a vezető fedele hátrahajtható volt, így jobban át tudta tekinteni a környezetet. Azonban a jobb oldalon elhelyezkedő vezetőállás miatt a jármű bal oldalának jelentős része nem volt áttekinthető.

   A T-38 harckocsikban az elektromos vezetékek egyvezetékesek voltak, a második vezeték maga a harckocsi páncélteste volt. A tápfeszültség 6 V-os, amit egy 3ST-85 akkumulátor szolgáltatott (85 Ah kapacitással). Az akkumulátort egy GVF-4106 típusú generátor töltötte. Elektromos működtetésű volt természetesen a jármű külső és belső világítása, a műszerek, a külső hangjelzés, a rádió (amely kocsikon volt), illetve az indítómotor. A belső kommunikációt nem segítette semmilyen elektromos berendezés.

Aktív szolgálat

   1936-ban a Vörös Téren díszszemlén mutatkoztak be a T-38-asok, TB-3 bombázok alá erősítve, így demonstrálva egyben azt is, hogy ezen harcjárművek légiúton is szállíthatók. Mint általában a könnyű harckocsi, így a T-38-as is felderítésre és a gyalogság közvetlen támogatására lett kifejlesztve. A felderítésre különösen alkalmassá tette az alacsony sziluettje, nagy hatótávja és úszóképessége. Ugyan nagyon korlátozott mértékben képes volt terhet is hordozni úszás közben, de 120-150 kg-os terhelés esetén már a parancsnok azt kockáztatta, hogy járműve elsüllyed a vízben, így gyalogos deszant alkalmazása lehetetlen volt.

   Számtalan alkalmazásra volt példa, amikor mélyen az ellenfél vonalai mögé juttatták ezeket a járműveket. Minden ejtőernyős egység kapott 50 db T-38-ast és a gyalogos zászlóaljak is 38 db ilyen járművel rendelkeztek. 1937-ben álltak végül szolgálatba, és rövidesen meg is mutatkozott a rádió hiányának problémája. Abban a pillanatban, ahogy a szakasz rádióval felszerelt járművét kilőtték, az egység képtelen volt a kommunikációra, így nem tudták az ellenség pozícióit jelenteni kivéve, ha egy járművet hátra küldtek az adatokkal.

   Emellett a páncélvédettség és a tűzerő színvonala csekély harcértéket biztosított a T-38-asoknak. Ez a legtöbb összecsapásban azonnal megmutatkozott.

   A lengyelországi hadjárat alatt nagy darabszámban vetették be őket 1939-ben. Az első tömeges bevetésük Finnországban történt, mégpedig nyáron a mocsaras területek miatt. Hamar kiderült, hogy a géppuska lövedékek is képesek átütni a páncélzatot és ez a probléma igazán csak akkor csökkent, amikor elkezdték lecserélni őket T-40-esekre 1941-ben. A Nagy Honvédő Háború kezdeti szakaszában is tömegesen harcoltak ezek a járművek, bár a német invázió kezdetére már inkább, mint beásott géppuskafészkek kerültek alkalmazásra különböző védelmi vonalakon. A német PaK 35/36 könnyű páncéltörő ágyú, ami akkoriban a német haderő páncéltörő erejének gerincét képezte, könnyedén ütötte át a T-38-asok vékony páncélzatát. Ennek következtében az állomány nagy része megsemmisült, de sok jármű zsákmányanyag lett. A finnek a zsákmányolt járműveket a szovjetek ellen vetették be, míg a németek a Luftwaffe állományába állították, és az előretolt repterek védelménél használták őket. Ismeretes, hogy legalább egy T-38-as magyar kézbe került az ukrajnai harcok során. A szovjet alakulatok a kezdeti időszakot túlélő példányokat 1944-ig alkalmazták a fronton, de a hátországi kiképző iskolákban, és alárendelt alegységekben a háború végéig szolgálatban álltak.

Zsákmány

   A szovjet alkalmazás mellett a szembenálló felek is használták a zsákmányként hozzájuk került járműveket. Finnország legalább 29 T-37A-t és 19 T-38 tankot zsákmányolt. Németország viszonylag kis darabszámban jutott hozzá. A románok legalább 19 T-37A-t, 3 T-38-at és egy T-40 tankot állított szolgálatba, míg Magyarországra néhány T-37A és legalább egy T-38 került.

 T-38 a Magyar Királyi Honvédség szolgálatában.

A finnek által zsákmányolt egyik T-38-as könnyű harckocsi.

Túlélő példányok

• Kubinka Tank Múzeum, Kubinka, Oroszország (1 db T-38, a Don-folyó medréből emelték ki 1984-ben)
• Leningrádi Ostrom Áttörése Múzeum, Kirovsk, Oroszország (1 db T-38, a Néva folyó medréből emelték ki 2005-ben)
• Nemzeti Automobil Múzeum, Vzsevolozsk, Oroszország (2 db T-38, üzemképesek, egyik a Néva folyó medréből kiemelve 2008-ban)
• Vadim Zadorozhny Múzeum, Arhangelszk, Oroszország (3 db T-38, üzemképesek, évente részt vesznek a Vörös Téri felvonuláson)
• Nemzeti Hadtörténeti Múzeum, Padikovo, Oroszország (1 db T-38)
• Katonai Felszerelések Múzeuma, Verknyaya Pyshma, Oroszország (1 db T-38, üzemképes)
• A Páncélos Erők Központi Múzeuma, Moszkva, Oroszország (1 db T-38T, 1945-ben kapta a múzeum)
• Finn Páncélos Múzeum, Parola, Finnország (1 db T-38-KV)

Az egyik működőképes T-38 könnyű harckocsi Kubinkában.

T-38 Technikai adatok

Méretek (H x Sz x M): 3780mm x 2330mm x 1630mm

Hasmagasság: 300mm

Árokáthidaló képesség: 1600mm

Lépcsőmászó képesség: 500mm

Gázlóképesség: úszóképes

Lánctalp szélesség: 200mm

Össztömeg, harckész: 3,28t (egyes források szerint 3,3t, de van utalás 3,638t-ra is)

Személyzet: 2 (parancsnok, járművezető)

Erőforrás: GAZ-AA, 4 hengeres benzinmotor, 40 LE

Váltómű: surlódó tengelykapcsolóval szerelt váltómű

Futómű: 4 rezgésmentes futókerék oldalanként (2x2 csavarrugókon), 2 láncvezető görgő, a meghajtó kerék elöl

Maximális sebesség: 35 km/h előre (egyes források szerint 40km/h), vízben 4 (egyes források szerint 6) km/h

Legkisebb fordulási sugár: nem ismert

Hatótávolság: 185km (a források eltérően 170-250km-t közölnek)

Fegyverzet: 7,62mm-es DT géppuska

Lőszerjavadalmazás: 1512 db lőszer a géppuskához

Páncélzat: test: 6-9mm (10°/20°/80°), alul és felül 4mm; torony: elöl 8 mm (0°), felül 4 mm.

Összes legyártott mennyiség: kb. 1300 db

Források:

Surviving Panzers Website

Tanks Encyclopedia

Military Factory

Wikipedia (RU)

Beszerezhető makettek különböző wargame méretarányokban:

T-38:

1/56 (28mm): B-Plan, 3D nyomat: 42,00 EUR

1/72 (20mm): DeAgostini, DieCast: 4,99 EUR

1/72 (20mm): B-Plan, 3D nyomat: 23,33 EUR

T-38M:

1/56 (28mm): B-Plan, 3D nyomat: 42,00 EUR

1/72 (20mm): B-Plan, 3D nyomat: 23,27 EUR

T-38T:

1/56 (28mm): B-Plan, 3D nyomat: 42,00 EUR

1/72 (20mm): B-Plan, 3D nyomat: 23,39 EUR

Bogesz