blog297-01.jpgMár régóta játszom a gondolattal, hogy indítsak a blogon egy olyan sorozatot, amely a hadviselés, a hadszervezet, és a haditechnika, bizonyos háttér kérdéseivel boncolgatja több szempontból is körbejárva azokat. Mondhatom, hogy már évtizedek óta foglalkozok, a magam műkedvelő szintjén ezekkel a kérdésekkel, és még mindig nem tudtam megszokni, hogy komoly szaklapokban, könyvekben mennyi helytelen szóhasználat fordul elő. Természetesen az a hosszú idő, amit a téma boncolgatásával foglalkoztam, nem jelenti azt, hogy tévedhetetlen, vagyok, ezeknek a kérdéseknek a jó részét nem tanultam, hanem én is a különböző olvasmányaimból szedtem össze, így minden érdemi, alátámasztott kiegészítést, javítást szívesen veszek. Sajnos, azt veszem észre, hogy ezekben a forrásokban, ismeretterjesztő művekben, de az internetes fórumokban is számos ember, használ olyan katonai kifejezéseket, csak hogy szakszerűbbnek tűnjön, amelyek mögöttes tartalmával nincs kellően tisztában. Ezeket az írásokat, nekik és olvasóiknak szánom…

 

Mottó:

Elöljáróban, ha valaki ezeket a sorokat olvassa, és azt gondolja, hogy én ezt máshogy tudom, ne feledje, a hadszervezésben, mindenre van példa, és az ellentettjére is…

Nos ami leginkább szembe tűnő nekem az a katonai szervezetek, és ezen belül a szárazföldi csapatok elnevezéseinek pongyola használata. Már számos fórumon találkoztam azzal, hogy pl. a Magyar Honvédség szervezeti átalakításáról lamentálnak egyesek, akkor csak úgy dobálóznak azzal, hogy ilyen meg olyan ezredet kellene létrehozni. Na de miért pont ezredet, miért nem dandárt, aki írta vajon tisztában van a két szervezet közötti különbséggel? Az első részben a századdal és a zászlóaljjal fogalkoztam, akkor most következzen az ezred és a dandár.

Az ezred

Megmondom őszintén, aki az interneten szeretné megtudni az ezred meghatározását, az bajban lesz. A wikipédia alig két mondatban intézi el a kérdést, míg a Pallas Nagylexikona egy eléggé elavult meghatározást közöl. De ha már a Pallas, akkor nézzük meg más lexikonokat is. Az Akadémia Kiadó Kislexikona 1989-ből szintén két mondatban elintézi a kérdést. Ezek utám meglepve vettem a kezembe gyerekkorom Új Magyar Lexikonát, 1960-ból, amely a kor színvonalánal megfelelő, korrekt meghatalmazást ad, sőt még az eredetére is kitér. Természetesen ne várjunk sokat a civil enciklopédiáktól, és nézzük meg, hogy a katonai összefoglaló szakmunkák hogyan is határozzák meg az ezred fogalmát:

-Katonai Zseblexikon (1939.):

„Az ezred a fegyvernemek legnagyobb szervezési egysége, amely 2-3 osztályból (zászlóaljból) és esetleg több ezredközvetlen alosztáyból, vagy önálló szakaszból áll. Parancsnoka ezredes.

Valljuk be ez azért eléggé leegyszerűsített meghatározás egy tiszteknek szánt műből. 

-Katonai Értelmező Szótár (1972.):

„Igazgatási, kiképzési és anyaggazdálkodás szempontjából, viszonylag önálló katonai kötelék… … Általában rendeltetésének megfelelő zászlóaljakra (osztályokra) tagozódik, van törzse és több, harci, valamint anyagi-technikai biztosításhoz szükséges szakalegysége. Az ezredet külön hadrendi számozással látják el. Különleges szolgálataiért megtisztelő nevet is kaphat, pl. a magyar néphadseregben a Budapesti 37. forradalmi ezred.”

Mint látható ez már bővebb, és tesz utalást az elnevezésére, de az eredetét teljesen homályba hagyja.

De innentől kicsit komolyodjunk.

-Szovjet Katonai Enciklopédia VI/1 kötet (magyarul 1983.):

Ezt nem idézném, mivel ez a mű csaknem négy oldalon keresztül foglalkozik a témával. Definiálja az ezred fogalmát, szervezetét, és eredetét is. Bemutatja a korai, de az első és második világháborús felépítésüket, illetve természetesen kitér a NATO szervezetre is.

-Hadtudományi Lexikon (1995.):

„Katonai szervezet, több országban a különböző haderőnemek, fegyvernemek és szakcsapatok alapvető harcászati és igazgatási-gazdasági egysége…

Ezen meghatározás után közel fél oldalon ecseteli a szervezetét és eredetét, de látható, hogy a szerző(k) jelentősen támaszkodtak a Szovjet Katonai Enciklopédiára.

Magának ezred szervezetnek és megnevezésnek az eredete két tőről fakad, de nem mond ellent egymásnak a két eredettörténet. Azonban ezt hogy megértsük, egy kicsit nyelvészkednünk kell. A magyar ezred elnevezés - gondolom - mint olyan sok más szavunk nyelvújítás korabeli, ezzel az ezred elnevezés eredetének vizsgálatakor nem kell foglalkoznunk, akárhogy csűrjük csavarjuk nem tőlünk ered sem a szervezet sem maga név. Az ezredet máshogy hívják a szláv, és az attól eltérő nyelvterületeken. A szláv nyelvek a „polk/pulk” míg az attól eltérők a francia eredetű „regiment” szót használják. Így a különböző elnevezés miatt két eredettörténet alakult ki.

Az első szerint az ezred mint szervezet, az ősi orosz területeken született meg, valamikor a X. században a Novgorodi fejedelemségből kiindulva. Minden esetre az 1187-es, híres Igor énekben már megtalálható a polk szó, mint a hadsereg egy építő eleme. Természetesen az ó-orosz ezred nem volt azonos azzal a szervezettel, amit ma értünk alatta, de bizonyos tekintetben betöltötte azt a szerepet. Novgorod haderejének egy része öt ezredből állt, amely egyben öt hadkiegészítési területet ölelt fel. Azonban ezek ezredek csak két szotnyából (lovasszázad) álltak. Viszont ezzel az ó-oroszok kimerítették az ezred, mint igazgatási hadkiegészítési szervezet rendeltetését. Ugyanakkor a harcászatit is valamennyire, mivel a hadra kelt orosz hadsereg a különböző részeit is polk névvel illették. A vonuló, vagy csatarendbe álló hadsereg zöme volt az udvari-, vagy nagyezred, amely mellett sorakozott fel a bal- illetve a jobb kéz ezred. Előttük volt az őr-, vagy él ezred, illetve a tartalék, amely a csapdaezred elnevezést kapta. Ez a rendszer többé kevésbé megmaradt egészen az 1630-as évekig, amikor is hozzájuk is begyűrözött a nyugati módi és a korabeli elnevezést átvéve felváltotta ezt.

Nyugaton az első ezredek francia mintára a XVI. században kezdtek megalakulni. A legrégebbi ezrednek a spanyol 9. Soria könnyűgyalogos ezred tekinthető, amely az eredetét egészen az 1505-ben megalakított Tercio de Napoles-ig vezeti vissza. De hasonló hosszú múltra tekint vissza a svéd gárdaezred (1521.) a brit  Honourable Artillery Company (1537.), a Buff (Royal East Kent Regiment) (1572.). Illetve vannak olyanok, akik még régebbre vezetik vissza eredetüket, bár ezek jogfolytonossága, illetve az, hogy az elődszervezet mennyire volt a mai értelemben vett ezredszervezetnek tekinthető vitatható. Mindenesetre érdemes megemlíteni őket is. A legrégebbi általam felelt császári ezred, a prágai Infanterie Regiment Johann Georg Prinz von Sachsen Nr.11, amelynek jogelődjét 1629-ben alapították.

Klasszikus értelemben azonban az ezred, mint katonai szervezet a hadügyi forradalom hajnalán a zsoldosság intézményének elterjedésével jelent meg. Kezdetben a különálló zsoldoskompániákat fogta össze, mint toborzási, és adminisztratív egység. Ha vissza akarunk nyúlni, akkor a nyugati ezredek eredetét valahol 1487-ben kereshetjük, amikor is I. Miksa császár (akkor még csak német király) megbízást adott Eitelfritz von Hohenzollern grófnak, hogy svájci minta lapján fogadjon fel Brüggeben német Landsnecteket. Ezeket a zsoldosokat 3-4000 fős ezredekbe szervezték, amelyeket négy „fahne” zászlóra osztották (nem összekeverendő a zászlóalj fogalmával). Ezeket a korai ezredeket a hadivállalkozók állították fel, akik egyben tulajdonosaik és névadóik is voltak azoknak. A vállakózók az uralkodótól toborzási engedélyt kaptak, amely általában egy-egy földrajzi területre szólt. Ezen zsoldosezredek megalakulását alapvetően az az igény hozta létre, hogy az uralkodók egyre inkább függetleníteni szerették volna magukat a középkor feudális-lovagi hadsereg által állított megkötöttségektől, illetve az egyre gazdagabb, csak a királytól függő, szabad városok kínálta anyagi lehetőségek, megteremtették azok pénzügyi alapját. Azonban az egy más kérdés, hogy miközben a nemesi rend késztette kényszer alól sikerült kibújniuk, a hadivállalkozók által diktált feltételek csapdájába estek, amelyre jó példa a harmincéves háború története.

Azonban a harmincéves háború két tanulsággal is szolgált. Az egyik, hogy az uralkodók megszabadultak a megbízhatatlan és mohó hadivállalkozóktól és inkább egy állandó hadsereg létrehozása felé léptek, amely megtartotta toborzás szempontjából az ezredrendszert, csak immár a vállalkozók helyett különböző nemes urak kaptak megbízást, területi elven az ezredek toborzására és felállításra. A másik gond, az volt, hogy ezek a nagy 3-4000 fős ezredek ugyan kitűnően megfeleltek a korábbi terciókon alapuló hadviseléshez, de kevésbé a korszerűbb, a Németalföldről, és Svédországból elterjedő zászlóalj alapúhoz. Az egy más kérdés, hogy aztán ezeket a kisebb, és mozgékonyabb egységeket, amelyek végül legyőzték, és háttérbe szorították a merevebb terciókat végül egy nagyobb szervezetbe kellett tömöríteni, a dandárba.

blog297-02.jpg

Kezdetben ezek az ezredek csak toborzási egységet jelentettek és szervezetük sem volt teljesen egységes. Azonban a franciák nem követték a dandárszervezetet és megtartották a régebbi ezred alapult, de felhasználták azokat a tapasztalatokat, amelyeket a svéd Gusztáv Adolf király katonái hoztak,a mikor is francia zsoldba szegődtek. Jellemző, hogy a XVII. század végi, Turenne marsall által fémjelzett időszakban, a francia hadseregben háromféle ezredet is megkülönböztettek, amelynek az alapja a zászlóalj volt, amelyek száma azonban nem volt egységes. Azonban maguk a zászlóaljak sem voltak egyformák. Egy echte francia ezred zászlóalja 17, a gárdáé 6, míg az idegen (svájci, német, olasz és ír) egyégek csak 4 századból álltak. (Ezek a századok azonban alig 50 fősek voltak.) Az ezredeket alkotó zászlaljak rövid időszakon belül is igen változóak voltak, Turenne idején (1672.) 1000, míg a spanyol örökösödési háborúban csak 50 fősek voltak átlagosan. Maga a francia ezredszervezet nem nélkülözi a bakugrásokat, amelyre az egyik legérdekesebb példa a XIV. Lajos idején a tüzérség fedezésére szervezett fusiliers du roi ezred volt, amelynek 26 századát két 13 százados dandárba(!) osztották be.

blog297-03.jpg

A XVIII. század dinasztikus háborúiban, aztán az ezred, inkább, mint csak hadkiegészítési szervezet jelenik, meg és a csatákat a dandárokba szervezett zászlóaljaik vívják.Az ekkori ezredek, amennyiben több zászlóaljból álltak akkor az elsőt ezredesinek, a másodikat alezredesinek és a harmadikat, vagy ha volt több is, akkor azokat is őrnagyinak (korabeli elnevezéssel strázsamesterinek) nevezték. A lovasság ettől annyiban különbözött, hogy azok alegységei lovasosztályok, vagy más nevükön svadronok voltak. Az ezredrendszer megjelenése és az ezredek ilyettén való felosztása együtt járt a ma ismert rendfokozatok megjelenésével is. Ez így is maradt egészen a régi rend bukásáig, amikor is Napóleon visszaállította az ezredet, mint taktikai egységet. Korábban a francia ezredek kevés kiviteltől eltekintve csupán egy zászlóaljból álltak, azonban a császár szakított ezzel. A francia ezredek immár teljes létszámukban négy zászlóaljjal, állományaikban 22 századdal jelentek meg a csatatéren. Ugyan Napóleon elbukott, de az általa életre keltett szervezeti változások tovább éltek és fejlődtek. A XIX. századi hadseregeknek is átvették a napóleoni ezredrendszert, azonban megszületett egy újítás: a pótzászlóalj. A pótzászlóalj lehetővé tette, hogy az ezred zászlóaljai, akár külön-külön, akár egységesen elvonuljanak a helyőrségükből, mialatt az ott maradó alegység tovább folytathatta a kiképzést és folyamatos utánpótlást adhatott az anyaezredtől távol harcoló, vagy állomásozó zászlóaljaknak.

blog297-04.jpg

blog297-06.jpg

A XX. század hajnalára a kontinetális hadseregek nagy része a poroszok három háborúban is kivívott sikereik láttán átvették azok szervezeti és hadkiegészítési rendszerét. Így az első világháború kitörésekor a hadseregek alapjait a hadosztályok alkották, amelyek két dandárába két-két ezredet szerveztek, amelyek mindhárom zászlóaljukkal kivonulhattak a csatatérre. A veszteségek pótlásáról az említett pótzászlóaljal gondoskodtak, amelyek az elgondolások szerint, havonta tudtak küldeni egy-egy 300 fős menetszázadnak nevezett utánpótlást. Ez elméletben működhetett is, azonban az első világháborúja felborította ezt a rendszert és a menetszázadok gyakran nem a saját alakulatokhoz, hanem idegen ezredekhez kerültek, és azok veszteségeit pótolták.

Azonban az első világháború, megmutatta, hogy ez a négyezredes felállás, ahova még egy közbenső vezetési lépcső, a dandárt is beiktatták, túl merev, illetve a hatalmas emberveszteségek miatt nem lehet fenntartani, ezért fokozatosan megszüntették a dandárokat és a hadosztályok egyik ezredét. Így kialakult a klasszikus hármas tagozódás, a három ezredes hadosztály, amely aztán a második világháború kontinentális hadseregeire is többé kevésbé jellemző volt. Természetesen a britek más utat választottak, de a Magyar Királyi Honvédség is csak 1943-ban tért át erre, bár a lovashadosztály kivételével, nem alkalmazta a két dandáros négy ezredes szervezetet, de ez majd igazából a következő cikk témája.

Akkor, hogy így megismerkedtünk az ezredszervezet történetével érdemes megnézni az egyes nemzetek sajátosságait, hogy egyes korokban és helyeken tulajdonképen mit is értettek egy ezred alatt.

Nagy-Britanniában az ezred egy szervezeti, toborzási egységet jelentett. A brit ezredek az Új Típusú Hadsereg létrejöttével kezdetben ezredtulajdonosi rendszerben működtek, majd területi alapon szerveződtek. A brit ezredszervezet köszönhetően a gyarmatbirodalomnak egy sajátos utat járt be. A brit ezredek, mind toborzási egységek akárhány zászlóaljból állhattak, az első világháború idején nem volt ritka a tucatnál több zászlóaljból álló sem. Ez ráadásul a páncélos és a különböző tüzércsapatoknál csúcsosodott ki, ahol az ezred amolyan csúcsszervezet volt. pl. a Királyi Harckocsi Ezred (Royal Tank Regiment) rendelkezett 50 feletti hadrendi számú zászlóaljjal is. Azonban a brit ezred nem képezett taktikai egységet a brit ezredek zászlóaljai mindig is dandárokba szerveződtek. Alapvetően, békeidőben a brit ezredek két zászlóaljból álltak, amelyek közül az egyik otthon, míg a másik valamelyik gyarmaton teljesített szolgálatot, és időközönként váltották egymást. Számaikat csak háborúk esetén növelték meg. 

A franciáknál, a napóleoni időszakot kivéve hasonló volt a helyzet, azzal a csavarral, hogy a francia ezred századból is áll a mai napig.

A németek és az őket követők az idők folyamán a nálunk is jól ismert hármas tagolást vették át, vagyis nagy általánosságban az ezred általában három egynemű zászlóaljból és az őket támogató alegységekből áll. Persze vannak kivételek, hiszen a klasszikus hidegháborús, szovjet minta szerinti MN lövészezred a három lövészzászlóalja mellé még kapott egy harckocsizászlóaljat is, azonban ez nem volt igaz fordítva, mivel a harckocsiezred viszont egynemű volt.

Az oroszok története, egy kicsit érdekes. Hiszen, ők magukat tekintik az ezred elnevezés megalkotójának és ezzel egyenlőségjelet tesznek az ezredrendszer megalkotásával, ami részben akár igaz is lehet. Azonban 1630-tól az oroszok fokozatosan átvették a nyugati rendszert, ami Nagy Péter alatt teljesedett be. 1695-ben felállításra került a Szemjonov és a Preobrazsenszkij gárdaezred amelyeket további sorezredek követtek. Az orosz ezredek két zászlóaljból álltak kivéve a két gárdaezredet, amelyek négyből. Egyébként az, hogy a gárdaezredek hadrendje különbözött a sorezredektől az a szovjet időkben is megmaradt, mert míg egy sima lövészezred egy, addig egy gárda-lövészezrednek két géppisztolyos százada volt. Az orosz/szovjet/orosz ezredrendszer azután Nagy Pétertől gyakorlatilag napjainkig fenttmaradt, de közelmúltbán már a hivatásos hadsereg bevezetésével ők is átálltak a dandár szervezetre.

Maga az ezredszervezet változását érdemes megfigyelnünk az USA haderejében. Az USA szárazföldi hadseregének alapjait egy rövid, 1792. és 1796. közötti időszaktól eltekintve, amikor az alapegységeket légióknak hívták, az ezredek képezték. Kezdetben természetes módon a brit mintát vették alapul és 1773. és 1783. között az amerikai ezred hét századból állt, de voltak ennél nagyobb létszámuak is, amelyek akár tizenkettővel is rendelkezhettek. Aztán ez a szám a háborúk, vagy épen a békeidőszakoknak megfelelően négy és nyolc között mozgott.

A polgárháború kitörésekor az Amerikai Egyesült Államok hadserege 10 ezreddel rendelkezett, 1-10. terjedő hadrendi szánnal. A régi ezredek egy, 10 századdal rendelkező zászlóaljból álltak. Ehhez szerveztek további kilenc újat 11-19. hadrendi számmal, amelyek azonban három zászlóaljjal rendelkeztek, mindegyikben 8-8 századdal. Azt azonban meg kell jegyezni, hogy a valóságban a kilenc új ezredből csak négy tudott felállítani ténylegesen három zászlóaljat a többi jó ha kettőt. Ezeken felül felállításra került 39 önkéntes ezred is, de a tervezett létszámadatokból látszik, hogy ezeknél is csak egy-egy zászlóaljjal számoltak.

Aztán a polgárháború után az ezredek századainak számát lecsökkentették a szokásos tízről nyolcra, és csak a háborúk idején emelték meg újra. Ez alól kivételt képezett az 1898-as spanyol-amerikai háború, amikor is újból három, négy százados zászlóaljból állt az amerikai ezred. Ez azt jelentette, hogy egy polgárháborús ezred 1146, egy század végi már 1380 főből állt. Aztán a háború után megtartották a szervezetet, de a századokat nem töltötték fel teljesen csak mintegy 70%-ra.

Aztán eljött az első világháború és Amerika hadba lépett. Ugyan ekkorra kivérzett európai államok már mind áttértek a háromezredes hadosztályra, de amerikaiak új fiuk voltak, és emberük volt bőven. Ők a régi szervezetet is felülmúlták. Alapvetően ők is a hármas tagolást vették alapul, csak épen az amerikai hadosztály három dandárból, bennük egyenként három ezreddel és egy hadosztály-közvetlen lovas-és tüzérezreddel rendelkezett. Aztán persze hamar rájöttek, illetve a szövetségeseik elmagyarázták nekik, hogy ez miért nem jó és áttértek a négyes tagozódásra, ami gyakorlatilag a háború eleji kontinetális/német szervezésnek felelt meg. Persze ez azért nem volt teljesen logikátlan, a kor hadviselési szabályait figyelembe véve, hiszen a lövészárokháború vérszivattyújában régóta vergődő, európai hatalmak részben kényszerből váltottak, ugyanakkor a frontvonalak áttörésére bevetett, friss amerikai vérnél kellett a tömeg, amely kivívja a győzelmet.

A második világháborús hadba lépés előtt 1939-ben, azonban, már az US Army is a jól bevált hármas tagozódást vezette be. Eltörölték a dandárokat és a hadosztály már csak három ezredből állt, amely egyenként három zászlóaljból.

1956-ban, alkalmazkodva a nukleáris kor kihívásainak, az amerikai hadsereg ezredeit gyalogos harccsoportokká alakították egyenként hat századdal. Aztán 1965-ben ezt is teljesen eltörölték és áttértek a dandár szervezetre. Innentől az ezredek - egy-két kivételtől eltekintve - már csak nevükben éltek tovább. Azonban voltak kivételek és néhány, főleg különleges rendeltetésű ezred megtartotta ezt a tradicionális szervezeti formát.

Magyarország, amikor önálló hadüggyel rendelkezett, vegyesen használta az ezred, vagy dandár rendszert, ahogy azt a lehetőségei megengedték, illetve ahogy azt a szövetségesi rendszerre épen megkövetelte. Az ezred rendszerrel Hazánk 1987-ban szakított, amikor is a Magyar Néphadsereg március 1-én a Bakony-II hadrend keretében átállt a dandár-hadtest szervezetre.

Természetesen tudom, mindenkit a mennyi az annyi kérdése izgatja, úgyhogy felsorolok néhány példát, amelyen látszik, hogy hogy változott ez a szervezeti forma.

-A XVI. század végén, a XVII. század elején, vagyis nagyjából akkor, amikor az ezredrendszer kikristályosodott egy gyalogezred 2-4000 főből állt, és általában 500 fős zászlókra oszlott. Egy lovasezred mintegy 1000 fővel rendelkezett, amely négy 250 fős zászlóra, azok pedig 50 fős századokra oszlottak. Ezek azonban csak elvi számok voltak, hiszen ezek inkább toborzási egységek voltak, mint harcászatiak, így előfordulhatott 500 fős lovasosztály 100 lovasos századokkal is. Az ezekkel szemben felálló németalföldi ezred két 500-500 fős félezredből állott, bennük egyenként 250 pikással és ugyanannyi lövésszel. Ez azonban a harcászati alakzat volt, emellett léteztek a klasszikus toborzási ezredek is egyenként 10-16 70-100 fős századokkal.

-Ez az állandó hadseregek megjelenésével a XVIII. században annyiban változott, hogy egy gyalogezred (elvben), három hatszázados zászlóaljból, míg egy lovasezred három, kétszázados osztályból (svadron) állt.

-A napóleoni hadsereg gyalogezrede három hatszázados és egy négyszázados zászlóaljjal rendelkezett, elvben, mert a valóságban a zászlóaljak száma 3-7 is lehetett. Az osztrákoknál a gyalogezred három hatszázados gyalogzászlóaljból állt, amihez szerveztek még két gránátos századot is, de ezeket dandáronként önálló zászlóaljakba vonták össze. A poroszoknál 1806-ban 10, de 1813-ban 12 századból állt a három zászlóaljas ezred. Egy orosz gyalogezred szintén három zászlóaljjal rendelkezett, de azokban nyolc század volt 1810-ig, de ez után már csak két zászlóaljból álltak. A lovasság még ennél is színesebb, a francia lovasezredek 5 osztályból álltak, míg az osztrákok csak négyből. Ezzel szemben az orosz dragonyos ezred 5, míg egy huszár, vagy ulánus ezred akár 10 osztállyal is rendelkezhetett 1812-ig, az után már lecsökkentették az ezredek osztályainak számát hatra. Természetesen ezek elvi létszámok és változhattak attól is, hogy az ezred a lovasság melyik csapatneméhez tartozott.

blog297-05.gif

Az első világháborúban egy osztrák-magyar gyalogezred négy, négyszázados kivonuló, és egy pót (kiképző/helyőrségi) zászlóaljjal rendelkezett. A franciának és a németnek ezzel szemben csak három zászlóalja volt, viszont az utóbbinak már 1914-ben volt egy géppuskás százada.

blog297-07.gif

A második világháborúban, legalább is az első időszakban a legtöbb hadseregben egy gyalogezred a klasszikus három zászlóaljjal rendelkezett, amelyet kiegészítettek aknavető-, géppuskás-, tüzér- és már páncéltörő alegységekkel is. Persze tudom, mindenkit a páncélosok érdekelnek. A német panzer ezred a világháború első felében két, de esetleg egy harmadik osztállyal is rendelkezhetett, aztán ahogy haladt előre a háború egységesen két osztályra csökkent a számuk. Kezdetben egy német ezred  több, mint 200 harckocsival rendelkezett, később ez elvben 150-160-re csökkent, majd olyan 180-ra emelkedett. A magyar Királyi Honvédség a német mintát követte, pl. a 2. magyar hadsereg 1. tábori páncélos hadosztályának 30. harckocsiezrede kereken 126 harckocsival rendelkezett. Ez így azonban nem nagyon hasonlítható össze a többi nemzet haderejével, mert ott a harckocsicsapatokat inkább dandárokba szervezték. Azonban voltak kivételek, pl a szovjet nehézharckocsi ezredek, csak négy századdal és alig 21 ISz-2-es harckocsival rendelkeztek a háború befejező időszakában. Illetve 1941-ben rövid ideig a Vörös Hadsereg a harckocsi csapatainál a hadosztály-szervezetet alkalmazta, amelyek harckocsi ezredekből álltak, egy ilyen egység négy zászlóaljában 185 harckocsi volt, amely nagyjából megfelelt a korábbi német ezredeknek, azonban azokat ekkora már lecsökkentették. A háború későbbi szakaszában léteztek még a gépesített dandárok harckocsi ezredei 39 harckocsival.

blog297-09.jpg

blog297-10.jpg

A magyar hadsereg szervezetének alapja a három zászlóaljas gyalog-, illetve a három százados lovasezred volt.

A hidegháborúban a magyar fegyveres erők a szovjet szervezési elveket és a hármas tagozódást vették át. Az 1956-ot megelőző időszakban a magyar páncélos csapatok a folyamatos átszervezés időszakában voltak és a vágyak szinte soha sem találkoztak a valósággal. Soha sem volt elég semmiből, és mielőtt sikerült volna feltölteni egy egy szervezetet, már újabb, és általában nagyobbat hoztak létre. Az akkoriban létező 33. harckocsi ezred 68 T-34-gyel, míg az önálló nehézharckocsi-rohamlöveg ezredek két harckocsi zászlóaljában 34 ISz-2 míg a rohamlöveg zászlóaljába 16 ISzU-122 rohamlöveg volt. 1956-57-ben elvben a lövészhadosztályok harckocsiezredei 52 T-34-essel rendelkeztek volna, míg a gépesített hadosztályoké 68-82-vel, a nehézharckocsi ezred, pedig 66 ISz-2-sel. Természetesen ezek csak tervek maradtak, mert az 1956-os forradalom elfújta ezeket a szép terveket. Aztán a forradalom után szép lassan megkezdődött Magyar Néphadsereg harckocsi csapatainak újjászervezése. Kezdetben a lövész-hadosztályok harckocsiezredei a tervek szerint békében 36, háborúban 68 harckocsival rendelkeztek volna. Ezzel szemben az önálló harckocsiezredek 52/68-cal. Mint látszik ebben az időszakban az ezredek zászlóaljai csak 21 harckocsival rendelkeztek, követve a szovjet második világháborús sémát. Csak valamikor a hatvanas évek közepétől a T-54/55-ösök megjelenésévek kezdték a harckocsi ezredek zászlóaljaiban a harckocsi számát fokozatosan a sokak által is ismert 31 kocsira emelni. Akik ezt ismerik, ilyenkor szokták rávágni, hogy a harckocsiezred 94 harckocsival rendelkezett, de ez természetesen így nem igaz. Valóban 3x31+1 T-54/55 volt elvileg az állománytáblában, azonban általában mindenki megfeledkezik az ezred felderítő századának PT-76 úszó-harckocsijairól, amelyek száma 4-10 volt, így a valóságban az MN harckocsiezred összesen 98-104 harckocsival rendelkezett.

Ha már itt tartunk, a hidegháború zenitjén az MN harckocsiezredek egyneműek voltak és három szervezetszerű harckocsizászlóaljjal rendelkeztek, azonban a lövészcsapatoknál a hármas tagozódás nem volt teljesen tiszta. Igaz ugyan, hogy három lövészzászlóaljuk volt, de rendelkeztek emellett egy harckocsizászlóaljjal is.

blog297-12.jpg

Végül is ma nagyjából itt tart az ezredrendszer, amelyet a legtöbb helyen felváltotta a rugalmasabb dandárrendszer. A történelem során sokféle ezred létezett és létezik mai is, bár sok esetben a szervezetük, mint az látható volt, nagymértékben átalakult. A klasszikus, modern ezredek jellemzői azonban az volt hogy általában három egynemű zászlóaljból, lovasság, vagy tüzérség esetén a - német-orosz nyelvterületen - osztályból álltak. Az ezredek történetük során igazgatási és szervezési egységek voltak, bár mind a napóleoni, mind az azt követő háborúkban már, mint harcászati egységek is megjelentek a csatamezőkön, azonban a második világháború után fokozatosan elveszítették ezen rendeltetésüket és a közelmúltban már Oroszország és talán Kína is átállt a dandár-rendszerre.

És egy apróság. Az ezredrendszer velejárója volt, hogy ezek az saját csapatzászlót kaptak, amely megtestesítette a csapatszellemet. Az ezredzászlón jelölték az adott egység dicséreteit, és azt, hogy melyik ütközetekben, vagy csatákban vett részt. Ezeket, vagy ráhímezték, vagy különböző zászlószalagokon jelölték. A csapatzászlót mindig ünnepélyes keretek között adták át, sok esetben zászlószentelés keretében. Az ezred tagjai az ezredzászló előtt tették le az esküjüket. A csapatzászló elvesztése igen nagy szégyennek számított, amelyik ezredre ez a pecsét került, elveszítette a becsületét és akár fel is oszlathatták.

blog297-13.jpg 

A dandár

Érdekes módon, az ezred meghatározásával szemben a magyar wikipedia a dandárral, már meglehetősen bőven foglakozik. Kitér az eredetére, és a szervezetére is, sőt bemutatja több ország ilyen katonai szervezetét. A Pallas szintén egy a korának megfelelő definíciót közöl. Az Akadémia Kislexikon most is három mondattal elintézi a kérdést. Ami azonban meglepő, hogy az Új Magyar Lexikon is hasonló képen tesz. Végül is, ha meggondoljuk, ezekből a meghatározásokból tisztán kirajzolódik, hogy az adott korszak magyar fegyveres erejében akkor inkább az ezred, vagy a dandár szervet dominált, és ennek megfelelően kapott nagyobb hangsúlyt és bővebb terjedelmet hol az egyik, hol a másik meghatározása.

Ha a katonai műveket nézzük, akkor az 1939-es Katonai Zseblexikonban nem találtam meghatározást.

-Katonai Értelmező Szótár (1972.):

„A haderőnemek fegyvernemeinek és a szakszolgálati ágaknak a magasabb egysége. Szervezeti alapja a zászlóalj (osztály). A dandár állományába néhány zászlóalj (osztály) és különleges rendeltetésű alegység tartozik.”

Sajnos az általam birtokolt Szovjet Katonai Enciklopédia köteteiben nem találtam a dandár meghatározást.

-Hadtudományi Lexikon (1995.):

„A fegyvernemek néhány zászlóaljából, szakcsapatokból és anyagi-technikai biztosító egységekből álló harcászati rendeltetésű magasabb egység…”

Ez a lényeg, természetesen ez után kitér a szervezetére és a fajtáira, mintegy 8-10 mondatban.

A dandárok története, noha csaknem szintén elég régre nyúlik vissza koránt sem olyan színes, és fordulatos, mint az ezredekké, vagy csak nem találtam annyi adatot. Mint látható a lexikonok is jóval szűkszavúbban bánnak a témával.

blog297-16.jpg

Maga a dandár török eredetű szó, de a világ legtöbb nyelvében brigádnak nevezik, ami viszont olasz.

A dandárok kialakulása szintén a hadügyi forradalom idejére tehető. Valamikor a XVII. század elején a németalföldi hadsereg a spanyol terciók jelentette kihívásra a kisebb, mozgékonyabb 500 fős félezredek (zászlóaljak) rendszerét vezette be. Ezt a rendszert vette át a svéd Gusztáv Adolf király, azonban rájött, hogy ezek harcát össze kell fogni. A svédek a zászlóaljaikat dandárokba szervezték. A dandárok, maximum hat zászlóaljból álltak, mivel akkoriban az a nézet uralkodott, hogy egy tiszt ennél több egységet nem tud vezetni. Végül is mivel a továbbiakban a viszonylag legegységesebb méretű szervezet a zászlóalj méretű alakulat maradt, nevezzék azt bárminek (ezred, félezred), ez lett az a szervezeti forma amivel a hadvezérek számolni tudtak és nagyon sokáig ez, illetve a lovas-svadronok száma lett, amivel, leírták egy-egy ütközet résztvevőinek erőegyensúlyát. Ez annyira így maradt, hogy még a múlt század huszas-harmincas éveiben is a Magyar Királyi Honvédség zászlóaljakban és ütegekben mérte a saját és a Kis-Antant közötti erőegyensúlyt(alanságot). No de visszatérve a zászlóaljak ugyan megmaradtak harcászati egységnek, de ezeket a vezethetőség érdekében dandárokba fogták össze. Ez így maradt egészen sokáig, amibe csak Napóleon császár kavart bele egy kicsit és elődeit követve bevezette a hadosztályokat. Azt azonban érdemes tudni, hogy nem ő találta ki, de ez majd egy következő írás témája lesz. Végül is a dandárok a legtöbb hadseregben, mint azt már az ezredeknél is írtam megmaradtak, de azért voltak kivételek. A franciáknál kimaradt a XIX. században, sőt az 1848-as Honvéd alapból használta a dandár rendszert, de azután a képzett tisztek hiánya miatt kiszervezték azt a lépcsőt és a furcsa helyzet jött elő, hogy a sereg hadosztályai közvetlenül zászlóaljakból álltrak, megspórolva, mind a dandár, mind az ezred lépcsőt. Nagyából erre az időszakra, a XIX. századra tehető, hogy a hadosztályok dandárjaiba megkezdték az egész ezredeket integrálni a napóleoni francia minta szerint, ami magával vonta a pótzászlóalj intézményének létrejöttét is. Szép lassan a dandárok egységesen két ezreddel kezdtek rendelkezni és létre jött az a rendszer, ami aztán az első világháború kitörésekor tetőzött. Vagyis, hogy a hadosztály dandárokból, az pedig ezredekből állt.

Aztán az első világháború egyfajta cezúrát jelentett, és elkezdődött a különböző rendszerek szétválasztása. A dandár fogalma megváltozott, legalább is a kontinentális hatalmaknál és egyfajta, nem teljes értékű hadosztály szinonimája lett. Persze voltak kivételek, a briteknél, mivel nem voltak klasszikus ezredek, ezért náluk a hadosztály szervezetén belül megmaradt a dandár, de igazából az az ezredeknek felelt meg szervezeti szinten.

A nagy háború után illetve a második világháborúban a dandár értelmezése többféle is lehetett. Volt a brit példa, amely a hadosztály zászlóaljait fogta össze. Volt a Magyar Királyi Honvédség, ahol a nem teljes értékű hadosztályokat hívtál így. A szovjet Vörös Hadseregben voltak önálló dandárok, illetve míg a hadosztályok ezredekből, álltak, főleg a gyalogságnál, addig a harckocsi- és gépesített csapatokat - egy rövid időszaktól eltekintve - hadtestekbe szervezték, amelyek azonban dandárokból álltak. A németek, pedig többféle képen is értelmezték és használták a dandár fogalmát. A kezdeti időkben a Wehrmacht páncélos hadosztályaiban volt két dandár, amelyből az egyik a páncélozott erőket, míg a másik a gépesített lövészeket fogta össze. Azonban ahogy gyűltek a háborús tapasztalatok, rájöttek, hogy ez egy fölösleges lépcső a parancsnoki láncban így megszüntették azokat. E mellett főleg a háború utolsó éveiben a mikor a veszteségek egyre csak nőttek, megpróbálta a hadosztályoknál kisebb magasabb egységeket létrehozni, ilyenek volta a rövid életű páncélos dandárok, amelyek azonban tévútnak bizonyultak, illetve léteztek a tüzérségnél is dandárok, de alkalmazták ezt az elnevezést olyan hadosztályokra is, amelyeket még a teljes feltöltöttségük előtt vetettek harcba. Azonban ezek a német dandárok a tüzérség kivételével általában nem voltak hosszú életűek, vagy feloszlatták őket vagy hadosztályokká fejlesztették tovább.

A második világháború után aztán inkább a hagyományos mintát követve az ezredek maradtak meg a világ legtöbb sorozott hadseregében, mint a hadosztályok alkotóelemei. Azonban a nyolcvanas években ezek a nagy és merev struktúrák elavultá váltak és ismét visszatértek a dandárok. Kezdetben az USA hadosztályaiban úgynevezett dandár-harccsoportokat hoztak létre, amelyek alá rendelték a hadosztály zászlóaljait, amelyek azonban, mint már utaltam megtartották a történelmi, ezredekhez köthető hadrendi számukat. Végül ma már ez annyira elterjed, hogy az oroszok is szakítottak az évszázados szervezési elveikkel és ők is átálltak a dandárszervezetre.

A Magyar Néphadsereg a hidegháború legnagyobb részében, mivel szovjet minta alapján hadosztályokból állt ezért az ezred szervezetet használta, de ez nem jelenti, hogy ne lettek volna dandárjai. Főleg a tüzérségnél, illetve a műszaki csapatoknál, léteztek olyan hadsereg-közvetlen magasabb egységek, amelyek, mivel az ezrednél erősebbek voltak dandár elnevezést kaptak. Ilyen volt pl. a marcali 44. tüzérdandár. Aztán ahogy már írtam a Magyar Néphadsereg 1987. március 1-én átállt a a dandár rendszerre, amelynek az egyik oka az volt, hogy a legfőbb feltételezett ellenfelünk, az olasz hadsereg is a többi állammal ellentétben hasonló szervezettel rendelkezett.

És nézzük a létszámadatokat itt is. Az ős németalföldi dandár három ezredből, vagyis hat félezredből állt, azaz 30000 fővel rendelkezett. A svéd dandárokat alkotó zászlóaljak kisebbek alig 336 fős létszámúak voltak, ezekből 3-4 alkotott egy dandárt.

blog297-14.jpg

A harmincéves háború után a dandárokat az ezredek zászlóaljainak összefogására használták, de a napóleoni hadsereg kihagyta ezt a képcsőt. A napóleoni háborúk után a dandárok visszakapták régi szerepüket. Pl. a magyar szabadságharc alatt kezdetben mindkét oldalon a hadszíntéren a különböző ezredek zászlóaljainak összefogásra szolgáltak, azonban hamar rájöttek, hogy ez így nem jó, és a század közepétől megkezdték az állandó dandárok, mint a hadosztályok alkotóelemeinek szervezését. Ezek a dandárok legalább két ezreddel, de néha még önálló vadász zászlóaljjal is rendelkeztek. Nagyából ezzel a szervezettel jutottak el a különböző hatalmak az első világháborúig. E mellett természetesen létezett a brit rendszer is, ahol azonban a dandárok a valóságban a kontinentális ezredeknek feleltek meg, azzal a különbségek hogy a klasszikus hármas tagozódás helyett, a brit dandárok általában négy zászlóaljból álltak.

blog297-15.jpg

A második világháború alatt a szovjetek a harckocsi csapataiknál dandárokat használtak, amelyek a német harckocsiezredeknek feleltek meg. Ezek általában 65 harckocsival rendelkeztek (három 21 kocsis zászlóaljjal) illetve a nehézharckocsi ezredeket is dandárokba fogták össze szintén hasonló létszámmal. A fő különbség azonban az, hogy a harckocsidandárok zászlóaljakból, míg a nehézharckocsi-dandárok ezredekből álltak. Azonban a háborús tapasztalatok nagymértékben változtatták a szovjet harckocsidandárok szervezetét. Pl. 1941. augusztusában még 93, egy hónappal később már csak 67, míg az év végén 46, és végül a következő év nyarán 53 harckocsival rendelkeztek.

blog297-17.jpg

A világháború után a Magyar királyi Honvédségben a dandár szervezett egy sajátos utat járt be. Kezdetben katonai körzetenként egy-egy két ezredes dandárt állítottak fel, illetve volt még egy négy lovasezreddel rendelkező lovasdandár is. A háború közeledtével megszervezett gyors és hegyi dandárok, azonban kihagyták az ezredképcsőt és tisztán zászlóaljakból álltak. A háború második felében a MKH is áttért a német mintára, először a gyalogdandárokat könnyű-hadosztályokká nevezték át majd teljesen át is szervezték azokat, de az már egy másik cikk témája.

A hidegháború alatt a szovjet önálló harckocsidandár 107 harckocsival rendelkezett, mert léteztek ilyenek is a hadosztály szervezeten kívüli ezredeken felül is. Ezzel egy időben az ezzel szemben álló német dandár is 110 harckocsival volt felszerelve.

blog297-18.jpg 

Összefoglalás:

Végül is ha igazságot akarunk tenni, akkor a leglényegesebb különbség az ezred és a dandár között, hogy az előbbi, csak egység, míg az utóbbi magasabb egység, ami híven tükrözi a haderő egészében elfoglalt helyét. A dandár inkább egy mini összfegyvernemi hadsereg, míg az ezred sokkal inkább egyneműbb, és általában egy magasabb egység része. Persze tudom, vannak kivételek, és természetesen, amiket leírtam az csak a szárazföldi csapatokra, és jórészt a gyalogságra vonatkozott.

Legközelebb, talán néhány hónap múlva majd sort kerítek a hadosztályra és a hadtestre.

Ambasa

 

Szerző: ambasa  2019.05.28. 00:00 2 komment

Címkék: hadtörténelem csapattörténet

A bejegyzés trackback címe:

https://karosszektabornok.blog.hu/api/trackback/id/tr6714864818

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

savaz 2019.06.09. 17:57:06

Vezetés szervezésből azt tanítják, hogy az átlagember 3-5 független dolgot bír párhuzamosan átlátni ezért ingadozik ezek körül a vezetési egység alá beosztott alegységek száma. Ez persze lehet néha több is, de azok egy egységként harcolnak (pl 8-10 napóleoni század egy vonalban).

A harctéri egységek létszáma meg attól függ, hogy hány ember kell az adott feladat megoldásához. Amihez anno kellett egy 500 fős pikás négyszög, azt már megoldotta egy puskás század, ma meg elég hozzá egy lövészraj. Ezek a kisebb egységek ráadásul nagyobb területen szétszóródva harcolnak, tehát jóval nehezebb áttekinteni a szituációt. Ez is az egységek létszámámak csökkenését eredményezi és a részletesebb vezetési struktúra felé mutat.

ambasa 2019.06.10. 06:38:48

@savaz: Köszönöm az észrevételeket!

TG