Már nagyon régóta a bakancslistámon volt, hogy egyszer eljussak a páncélosok egyik Mekkájába, a munsteri Panzermuseumba. Szerencsére erre idén tavasszal végre lehetőségem adódott hála János barátomnak, akivel és Tamással egy rövid, de annál tartalmasabb németországi kiránduláson volt szerencsém részt venni…
Munster, Hamburgtól délre található kicsiny település, amelyet talán senki sem ismerne, ha 1891-ben a Porosz Hadügyminisztérium egyik vezetőjének nem esett volna rá a választása, hogy a hannoveri X. hadtest itt építse ki az egyik kiképzőbázisát. 1893 júniusában ide települt a 91. gyalogezred és a falutól alig másfél kilométerre megkezdődött egy katonai tábor kiépítése. A kiképzőtábor első parancsnoka Paul von Hindenburg volt a későbbi tábornagy, német főparancsnok és birodalmi elnök. Így talán érthető, hogy a a katonai tábor ma az ő nevét viseli. A katonai bázis szépen bővült és itt kerültek felkészítésre, többek között a német gyarmati csapatok is.
Az első világháború alatt egy hadifogolytábort hoztak létre a körzetben, ahol 21000 belga és francia hadifogoly raboskodott. Aztán 1916-ban egy vegyi harcanyagokat előállító gyárat is alapítottak, amely hat üzemegységből állt volna, de ezekből csak négy készült el. Az első kettőben foszgént, a másik kettőben pedig mustárgázt állítottak elő. Az gyártelep a négy különálló üzemcsarnok mellett rendelkezett egy mintegy 100 kilométeres ipari vasúttal, saját erőművelés természetesen a 6000 munkás elhelyezésre szolgáló lakóteleppel. Ezeken felül helyben gondoskodtak az elkészült lőszerek tárolásáról, de a telephez kapcsolódó lőtér lehetővé tette azok kipróbálást is. Munster jelentőségét jelzi, hogy fénykorában itt állították elő a német hadsereg vegyi töltetű lőszereinek negyedét, tovább itt került letárolásra az orosz fronton zsákmányolt, mintegy 20000 klórgázzal töltött palack is. Természetesen miután beköszöntött a béke, ez az örökség, amely fellendítette a falut átoknak bizonyult. A nagy mennyiségű, mintegy 48000 tonna veszélyes harcanyagokat meg kellett semmisíteni. A németek a vegyi tölteteket az Északi-tengerbe süllyesztették, de elszállításuk nem járt minden nehézség nélkül. 1919. október 24-én az egyik szállítmány felrobbant az egyik üzem területén. A robbanás 42 épületet romba döntött és több környező település lakosait ki kellett telepíteni. Végül a telephely teljes mentesítése egészen 1925-ig elhúzódott.
Aztán a nácik hatalomra kerülése és a Wehrmacht megalakítása újra életet lehelt a csipkerózsika álmát alvó kiképzőközpontba. Újra megindult a lőszergyártás köztük a vegyi fegyvereké igaz csak, mintegy 15%-os arányban. Ugyanakkor a hely múltjára tekintettel a régi 6500 hektáros ipartelepet és gyakorlótelepet 10200 hektárosra bővítették, ami lehetővé tette a vegyi fegyverek kipróbálást is, bele érve akár a légi úton való kiszórás kipróbálását is. A háború folyamán nagyon sokféle lőszert próbáltak ki az 500 kg-os légibombákig bezárólag. A vegyi anyagok hasonlóan színes palettát mutatnak a mustárgáztól a tabunon át a szarinig. 1945-ben a területet a brit csapatok foglalták el, akik sorra felrobbantották e veszélyes, tömegpusztító fegyverek előállításával foglakozó vegyi üzem épületeit.
1956-ig aztán megint a feledés homálya borult Munsterre, amikor is az újjáalakított Bundeswehr egy kiképzőbázist és egy lőteret hozott létre, miközben számos kiképző- és fegyvertesztelő alakulatot telepített a helyszínre. Többek között ide került a páncélos csapatok kiképzőközpontja, a 9. páncéloskiképző dandár benne egy páncélgránátos iskolával, egy páncélos és egy páncélgránátos kiképző zászlóaljjal. Ezeken felül ide teleült az 53. teszt alakulat, amely a vegyi hadviselés új eszközeit volt hivatott kipróbálni.
Ma a munsteri kiképzőtelep két részre, egy északi és egy délire oszlik az előbbi 10200, míg az utóbbi 7400 hektáron terül el. A nagy kiterjedésű gyakorlóterek lehetővé teszik a Bundeswehr rendszeresített és majdan rendszeresítendő fegyvereinek jelentős részének kipróbálását. A lőtereken éles lövészet hajtható végere gyalogsági fegyverekkel, páncéltörő rakétákkal, harckocsikkal, de még M109-es és Panzerhaubitze 2000-es önjáró lövegekkel is. A lőtér alkalmas arra is, hogy a Luftwaffe repülőgépei mind fedélzeti gépágyúikkal lövészetet hajtsanak végre, mind a bombavetést gyakorolják. A közelben lévő kaszárnyában lehetőség van 1750 német, vagy szövetséges katona elhelyezésre a lőgyakorlatok során.
Természetesen, mint sok más helyen ahol egy-egy ország páncélos csapatainak kiképzése zajlik, létre jön egy gyűjtemény, amely a hallgatók pallérozására szolgál. Nincs ez másként az angliai Bowingtonba, az oroszországi Kubinnkában, vagy az egyesült államokbeli Aberdeenben sem. Ezek gyűjtemények mind-mind egy kiértékelő-kiképző központ házi gyűjteményeként jöttek létre, majd idővel megnyitották kapuikat a nagyközönség előtt is. Ez az idő Munsterban 1983-ban következett be, amikor is megnyílt a hivatalosan Deutsches Panzermuseum Munster névre hallgató közgyűjtemény.
∗ ∗ ∗ ∗ ∗ ∗ ∗ ∗
Maga a múzeum fő irányvonala a páncélosok, de néhány jármű és tüzérségi eszköz is megtalálható a gyűjteményben, bár ezek inkább második világháborúsak, vagy az a Bundeswehr korai időszakából származnak. A gyűjtemény túlnyomó része az összesen 75000 négyzetméteres fedett csarnokokban került elhelyezésre. A kiállított tárgyak gerincét természetesen a közel 100 féle páncélozott harcjármű: harckocsi, lövészpáncélos, önjáró löveg, műszaki jármű adja, de e mellett még számos ismert és kevésbé ismert löveg illetve a Wehrmacht, a Bundeswehr, vagy épen a National Volksarmee terepjárói, motorkerékpárjai illetve néhány teherautója is színesíti a képet.
Elméletileg e gyűjtemény részét képezi egy kézifegyver, egy egyenruha, egy kitüntetés- és jelvény, no meg egy játékkiállítás is, de megmondom őszintén ezek ott jártamkor vagy nem voltak nyitva, vagy annyira lekötött a panzerek látványa, hogy nem vettem észre a bejáratukat.
Nos nehéz dolgom van, ha ki akarok ragadni a látottak színes kavalkádjából bármit is, ugyan is olyan bőséges a kínálat. A múzeumi jegypénztártól a páncélosokig egy rövid folyosón keresztül vezet az út, ahol kiállításra került néhány egyenruha illetve a német lovasság történetét bemutató néhány tabló.
A páncélosok termébe érve időrendben haladhatunk kezdve egy első világháborús A7V replikával és egy Svédországból visszakapott LK-II-essel. Ugyan itt látható egy közvetlenül a nagy háború utáni Daimler páncélkocsi. Az ezt követő utunk során megtekinthetjük a Wehrmacht majd valamennyi páncélosát a Pz.I-től a Pz.VI Tigerig bezárólag, igazából csak egy foghíj vagy a gyűjteményben, hiányzik a Pz.II. Itt tényleg minden panzerfan megtalálja kedvencét beleértve a három Tigert, egy E-t egy B-t és egy Sturmtigert. A kiállítást számos részegység, kiszerelt löveg, hajtómű, híradó- és optikai eszközök színesítik. Ezek mellett bemutatásra került több felújításra váró harckocsi alkatrész pl. Pz.II és korai Pz.IV torony. Ezek mellett látható néhány ikonikus BMW és Zündapp motorkerékpár, illetve a híres Kübel- és Schwimmwagem is. Jellemző hogy a németek nem csak Svédországból szereztek vissza számukra fontos harcjárművet, hanem pl Finnországból is, ahonnan a StuG.III-asuk származik. Ezek mellet az egyik igazi érdekesség, hogy egymás mellett tekinthető meg a StuG.IV prototípusa és sorozatgyártású példánya.
Természetesen ebben a teremben néhány nem német harcjármű is helyett kapott többek között Sherman, T-34, SzU-100, Comet, M10 Achilles.
A következő terem már a hidegháború korai időszakát idézi felvonultatva, mind keleti, mind nyugati technikát. Itt látható egy metszett T-55-is. A csarnok harmadik terme egy-két kivételtől eltekintve a két háború utáni német állam harckocsi, páncélozott csapatszállító és felderítő harcjárműveit vonultatja fel. Természetesen a itt is a Bundeswehr harcjárművei dominálnak kezdve a Leopard I prototípusától a legmodernebb Leopard II A6-ig. Ezek mellett a kelet-német vonal is képviselve van többek között egy metszett BTR-60-assal. Azonban nem ez egyetlen látványos kiképzőeszköz, mert ide kerültek a nyugat-német hadsereg hasonló eszközei, egy Leopard I és egy Marder metszett, illetve egy M48 harckocsi torony, illetve a keleti oldalról egy hasonló T-72-es kiképzőeszköz. Ahogy az előző teremből itt is nehéz kiemelni bármit is, számomra mégis a T-62-es és a Bundeswehr által az egyesítés után modernizált BMP illetve a közös német-amerikai MBT-70-es volt a legérdekesebb. Ami megdöbbentő volt az az, hogy a legmodernebb, rendszerben lévő eszközök is kiállításra kerültek, olyanok, mint más említett Leopard II A6, vagy a Puma lövészpáncélos, illetve a Fennek felderítő jármű, a hozzá kapcsolódó drónokkal.
Ezt a termet elhagyva az udvaron haladtunk keresztül, ahol éppen egy hídvető harckocsival gyakoroltak a katonák és a növendékek. De itt került kiállításra egy Leopard I-es, amelybe be is lehetett mászni és egy aknatelepítő harcjármű, no meg egy érdekes panzer emlékmű a harmincas évekből.
A következő csarnok egy U alakú épület, amelynek egyik szárában az önjáró tüzér-, légvédelmi és műszaki páncélosok kaptak helyett, beleértve a legmodernebb Panzerhaubitze 2000-et is. Az U-k összekötő szára a Bundeswehr önjáró páncélozott páncélvadász eszközeié. Végül az utolsó, két részre osztott terem első felében jórészt az idegen páncélosok kaptak helyet többek között számomra nagy meglepetésként egy Merkava (amelyről úgy tudtam, hogy Európában csak Saumurban és Lesanyiban van egy-egy példány) illetve egy svéd Strv-103. Az utolsó terem a Német békefenntartóknak van szentelve.
A múzeumi felnőtt belépőjegy ára 8 Euró, de valószínűleg nem ússzuk meg ennyivel, ha betévedünk a múzeum gazdag ajándékboltjába. Én személy szerint itt egy angol nyelvű múzeumi katalógust vettem 10 Euróért. Meg kell jegyeznem, hogy noha mi hétköznap voltunk a múzeumban, meglehetősen sokan voltak, de ha valakinek van türelme a látogatók száma délutánra már apadt, úgyhogy, amit délelőtt nem lehetett jól lefényképezni, azt délután visszatérve már kényelmesen lehetett. Apropó fényképezés, a termek nagy része világos, ugyan akkor számos esetben erős ellenfény nehezíti a fényképezést.
Ugyan hazánkból nem egyszerű eljutni Munsterba, mi is egy Hannoveri pihenő közbeiktatásával tettök, de mindenkinek csak ajánlani tudom, hogyha érdeklik a páncélosok és ezen belül a német vonal, akkor, ha teheti, az életében legalább egyszer látogasson el oda.
Ambasa
