Nem megszokott ezen a blogon, ha nem hadtörténelemről, haditechnikáról, vagy épen történelmi hadijátékról írok, szokatlan, de nem példátlan. Valamikor már írtam polgári eszközről a SS Canberra-ról cikket, de ennek azért voltak hadtörténeti vonatkozásai. Azonban mint műszaki ember lenyűgöznek a gépek, legyenek azok akár hajók, repülőgépek, fegyverek, vagy várak, vagy épen régi automobilok és szívesen zarándokolok el olyan múzeumokba, ahol ezeket megtekinthetem. Így jutottam el tavaly egy olyan helyre, amely már régen szerepelt a bakancslistámon, de eddig kimaradt: a szentendrei Városi Tömegközlekedési Múzeum…
Aki a Nagyfaluban él, és ide járt iskolába, az majdnem biztosan járt már Szentendrén és valamelyik, fő látványosságában, a Skanzenban, vagy épen a Kovács Margit Múzeumban. Azonban ha HÉV-vel érkezett, mielőtt begördült volna a végállomásra, jobb kéz felöl néhány régi HÉV kocsit is láthatott. Azonban ezek nem a járműjavító épp aktuális karbantartásra váró vonatai, hanem egy gyűjtemény részei, amely a magyarországi városi közlekedés fejlődését van hivatott bemutatni.
Ha HÉV-vel érkezünk, akkor a végállomást elhagyva és onnan jobbra fordulva, alig pár perces séta után már el is érhetjük ezt a sajátos gyűjteményt. Én egy kora őszi hétköznap jártam ott, így nyugodtan fényképezhettem, nem túl sok látogató zavart, de ez nem jelenti azt, hogy üres lett volna a múzeum. Ugyan kell külön fotójegyet venni, de még azzal együtt is igen baráti, sőt kifejezetten olcsó a jegyár.
Maga a gyűjtemény egy gazdag képgyűjteményből áll, amelyeken végigkövethetjük a városi közlekedés fejlődését Magyarországon. Igen Magyarországon, és nem csak Budapesten, mivel a tablókon sorba haladva megismerhetjük nem csak vidéki városaink, de a határon túli településeink városi közlekedését a XIX.század második felétől.
Innen továbbhaladva számos olyan tárgyi emléket, technikai kütyüt láthatunk, amelyek leginkább a bennfenteseknek mondanak valamit, villanymotorokat, jelátalakítókat, sínprofilokat, szerszámokat, vagy épen egy kovácsműhelyt. Számomra ezek érdekes tárgyi emlékek, mivel még láttam őket működés közben, vagy épen használtam hasonlókat, de egy ifjabb korosztálynak, akik a ma elektronikus világában nőnek fel olyan lehet, mintha a középkorba látogatnának el.
Folytatva utunkat a múzeum legszegényesebb gyűjteményi részébe a az autó- és trolibuszokhoz jutunk. Sajnos, valamiért ide csak nagyon kevés jármű jutott, de remélhetőleg később bővülni fog a gyűjtemény.
Ha végeztünk itt vissza kell fordulnunk, és a már bejárt termeken átjutva jutunk a nagy remiz-csarnokba, ahol a aztán az igazi csodák, a régi villamosok és HÉV-eket tekinthetjük meg testközelből. Ezek nem olyan kordonnal körülkerített kiállítási tárgyak, itt számos szerelvényre fel lehet kapaszkodni és meg lehet tekínteni a belső berendezésüket. Bevallom kicsi korom jutott eszembe, amikor ezekbe a villamosokba jártam. Eszembe jutott gyermekorom, amikor nyaranta a nagymamámnál ilyen, szó szerint fapados villamosokon utaztam az 50-es, a 42-es vonalán, vagy amikor az 56-s villamossal amelynek nem volt ajtaja, csak egy felhajtható rácsa. Igen kicsit nosztalgia fogott el és újra a szemem elé kerültek azok a színes papírra nyomtatott A4-es plakátok, amelyeket az ablakok fölé ragasztottak és az épen aktuális mozifilmeket hirdették, vagy amikor szeme elé kerültek a kis, fehér és piros villanykörték, vagy a szinte állandóan hiányzó ablaktekerők, amelyen egyszer ottfelejtettem két lekvárostáskát.
Ha már beteltünk a nagycsarnok gazdag gyűjteményével, akkor azt elhagyva az udvaron további érdekes járműveket csodálhatunk meg. Igaz ezek nem olyan régiek, de sokszor olyan különleges kiszolgáló járművek amelyek létezésre korábban nem is gondoltam, mint pl a „Stuka” villamosból átalakított síncsiszoló . De itt láthatunk néhány 50-es 60-as évekbeli HÉV szerelvényt, illetve a GANZ kísérleti, nem túl hosszú élettartamot megért metrókocsiját is, amivel talán többünk is utazott a 90-es évek elején.
Bátran tudom ajánlani mindenkinek, hogy látogasson el ide és nosztalgiázzon, vigye magával a kisgyerekét, és mutassa meg neki egy családi program keretében, hogy egykor apu ilyen trolibuszon ment az iskolába a Belvárosban, vagy épen a nagypapa amolyan villamoson a munkába, a külső Váci úton. Aki ide ellátogat szerintem nem fog csalódni, ha szereti a buszokat, villamosokat, vagy épen a HÉV-eket.
Ambasa
