Talán sokan emlékeznek arra az ikonikus jelenetre az Angliai légicsata című filmből, amikor az engedetlen lengyel pilóták a kötelék repülés gyakorlása közben sorra leborítanak az angol parancsnokuk mögül, hogy rávessék magukat a német bombázókra. Ez a jelenet, ha nem is pontosan úgy, de a valóságban is megtörtént, mégpedig történetünk főszereplőjével, a 303. lengyel repülőszázaddal…

Azonban ha meg akarjuk ismerni a 303-asok történetét, érdemes egy kicsit jobban visszamenni az időben. 1939. szeptember 1-én a Wehrmacht csapatai átlépték a lengyel-német határt, és kezdetét vette a második világháború. Már az első napon a Luftwaffe gépei lecsaptak a lengyel repülőterekre és Goebbels bejelentette: a lengyel repülők megsemmisültek. Ez azonban nem teljesen volt igaz, ugyan a németek valóban megbombázták az állandó lengyel repülőtereket, ott azonban akkor már csak kiképző gépek és más másodvonalbeli repülőgépek voltak csak. Az első vonalbeli repülők, már napokkal korábban széttelepültek a tábori repülőterekre, ahonnan felszállva bátran szálltak szembe a támadókkal. Bátran, de nem túl sok eséllyel. Az egykor kitűnő PZL P.11-es vadászgép ekkora már régen elavult volt és képtelen volt utolérni a német bombázókat. A lengyel pilóták csak egy dologban bízhattak a kiváló képzettségüknek, ami vitán felül állt. A technikai hátrányukat ezzel némileg tudták ellensúlyozni, így a hadjárat végére 126 hasábkeresztes repülőgépet tudtak lelőni. Azonban hiába volt a bátor ellenállás szeptember 17 után, amikor keletről a szovjet Vörös Hadsereg is megindult, már csak idő kérdése volt a vereség. Lengyelország vereséget szenvedett, de amint a himnuszuk is mondja el nem veszett. Lengyel katonák sora indult nyugatra a brit és francia szövetségeseik felé, hogy ott folytassák a harcot a németek ellen, Egy részük a skandináv országokon, mások Hazánk területén át, de a zömük Románián jutott el nyugatra, köztük 9000 repülős, pilóták és földi személyzet, amely a háború előtti lengyel légierő személyi állományának 4/5-t tette ki.

Kezdetben az emigráns lengyel repülők, a francia légierő kötelékében szállhattak szembe ismét a németekkel. Beilleszkedésüket megkönnyítette, hogy a legtöbbjük, saját anyanyelve mellett, beszélt németül és franciául. Az első lengyel hajózók már 1940 márciusában francia repülőkön repülve megkezdték az őrjáratozást a francia-belga határon. Amikor május 10-én megindult a német támadás, immár nyugat felé az emigráns lengyel pilóták ismét összecsaptak a németekkel. A rövid hadjárat alatt összesen 50 német gépet lőttek le, azonban maguk is szenvedtek veszteségeket, 17 pilóta és 12 földi kiszolgáló áldozta életét a franciák oldalán harcolva. Franciaország összeomlása tovább űzte a harcolni akaró lengyeleket nyugat felé Nagy-Britanniába.

Az első lengyel repülősök valamikor 1939 végén, 1940 elején érkeztek a ködös Albionba. A lengyelek nagy reményekkel telve érkeztek, de hamarosan csalódniuk kellett. A briteknek elsősorban bombázórepülőkre volt szükségük, és a lengyeleket a RAF Bombázó Parancsnokság századaiba beosztva kívánta alkalmazni. A britek elvárták, hogy a lengyelek a saját emigráns kormányuk mellet esküdjenek fel a Brit Koronára is, amit többen megtagadtak. A britek józanságát dicséri, hogy szemet hunytak e felett és többet nem is feszegették ezt a kérdést.

A francia összeomlás és a dunkirki kiürítés után Angliának fel kellett készülnie a német invázióra. A németek tudták, hogy Anglia sikeres elözönlésének feltétele a teljes légifölény kivívása az Albion felett. Megkezdődött a harc a levegőben a RAF és a Luftwaffe között, melynek tétje Nagy-Britannia bukása volt.

Az angol légvédelem gerincét a 700 első vonalbeli vadászgép, a 2000 légvédelmi löveg, az 1500 kötött ballon mellett az 1935-től kiépített korai előrejelző rendszer segítette, amely 80 radarállomásból és mintegy 1000 földi megfigyelő pontból állt. A briteknek minden technikai feltétele megvolt, hogy sikeresen szálljanak szembe a német támadókkal, a szűk keresztmetszett a személyzet volt. Amint megkezdődtek a harcok, már Franciaországban és Belgiumban a RAF Vadászrepülő Parancsnokság igen korán súlyos veszteségeket volt kénytelen elkönyvelni. Hamar kiderült, hogy a brit repülőgépgyárak sokkal nagyobb ütemben adják át a csapatoknak a korszerű, a németekével egyenértékű repülőgépeiket, mint ahogy azt a kiképző alakulatok pilótákkal el tudják látni. Valamit tenni kellett, a RAF-nak sürgősen pilótákra, lehetőleg jól képzettekre volt szükségük. Természetesen először a Nemzetközösséghez fordultak, de hamarosan ez a forrás is elégtelennek bizonyult, más után kellett nézniük.

Ekkor terelődött a figyelmük a németek által megszállt országok honpolgárai felé, akik Nagy-Britanniában kerestek menedéket, köztük a lengyelek felé is. Először is egy jogi problémát rendeztek, ami megtiltotta, hogy idegen csapatok tartózkodjanak a Szigetországban. A brit kormány ezek után július 11-én és augusztus 5-én írt alá egy-egy egyezményt az emigráns lengyel kormánnyal, amely többek között rögzítette, négy bombázó, két vadászrepülő század illetve egy hadsereg felállítás. A megállapodás és a tévhitekkel ellentétben a repülőszázadok nem képezték a RAF részét, de a lengyel parancsnok mellett rendelkeztek egy brittel is. A vadászrepülő századok állományába mintegy 30 pilóta és 140 fő földi személyzet tartozott 20 repülőgéppel, amelyből kétszer hat volt bevethető, a többi a tartalékot képezte.

Kezdetben a két fél meglehetős gyanakvással tekintett egymásra. A britek tartottak attól, hogy a lengyeleket megviselték a sorozatos vereségek és kétségeik voltak, hogy a harcban a németekkel ismét szembe kerülve nem törnek-e meg. A másik komoly akadály a nyelv volt, mivel a lengyel repülők közül csak igen kevesen beszéltek angolul. A britek a lengyelek repülő tudását sem ismerték és ezért lekezelően bántak velük. A lengyel oldalt hasonló kétségek gyötörték. A lengyel pilótákat megdöbbentette, és felháborította, hogy ahelyett, hogy nyomban harcba vetnék őket, nyelvet kötelékrepülést kénytelenek gyakorolni.

Ugyan a lengyelek nehezményezték a velük való bánásmódot, a briteknek azonban sok tekintetbe igazuk volt. Az emigráns pilóták kitűnő repülők voltak, de szokatlan volt nekik a behúzható futóműves vadászrepülőgép, hiszen a korábban otthon repült PZL-ek nem ilyenek voltak. Másik fontos eltérés a gázkarok működési iránya volt, amely szintén ellentétes volt a megszokotthoz képest. (Hasonló gonddal a Magyar Királyi Honvédlégierő pilótái is szembesültek az olasz típusokon.) És igen a nyelv is fontos volt, ha túl akarták élni harcot, amikor az életük másodpercek alatt meghozott döntéseken múlik, illetve a parancsok gyors vére hajtásán.

Aztán ahogy a két fél megismerte egymást lassan olvadni kezdett a jég közöttük. A lengyelek rájöttek, hogy a brit repülősök koránt sem olyan merevek, illetve a britek is, hogy a szövetségeseik sem most kezdték a repülést tanulni.

Ahogy az angliai légicsata egyre hevesebbé vált és a veszteségek egyre fokozódtak, a britek úgy döntöttek, hogy nincs értelme megvárni az önálló lengyel parancsnokság felállását, és megkezdték a lengyel pilóták RAF vadászalakulatokhoz való vezénylését. Az első két lengyel pilóta, akit brit harci alakulathoz vezényeltek Wilhem Pankratz és Antoni Ostowicz voltak, akik 1940. július 16-án kerültek Tangmere-be a RAF 145. Századának állományába. Közülük Ostowicz két elsőséget is magának tudhat. Ő volt az első lengyel pilóta, aki győzelmet aratott egy német repülőgép felett Anglia légterében, amikor is július 19-én lelőt egy He 111-est, illetve szintén ő volt az első lengyel pilóta, aki az angliai légicsatában elesett, augusztus 11-én. Összesen 81 lengyel pilóta került a RAF 27 különböző századába.

Az önálló lengyel repülőcsapatok létrehozása 1940 júniusában kezdődött a 300. és a 301. Bombázó századok felállításával. Ám ezek az alakulatok a személyzet összeszoktatása miatt, csak szeptemberre váltak bevethetővé. Első veszteségüket szeptember 25-én szenvedték el Boulogne felett. Az első ténylegesen bevethető lengyel harci repülő egység a 302. vadászrepülő század lett, amelyet 1940. július 30-án állítottak fel Leconfield-en. A 302-esek állományát jórészt az egykori poznani 3. repülőezed személyzete adta é főleg London védelmében kerültek bevetésre.

Következő század a Hawker Hurricane-okkal felszerelt 303. vadász volt, melyet augusztus 2-án Northolt-ban állítottak fel. Kezdeti állományába 13 repülőtiszt, 8 repülő altiszt és 135 fő földi személyzet tartozott. A század első parancsnoka a lengyel Zdislaw Krasnodebski és a brit Ronald Kellett volt. Krasnodebski képzet pilóta volt, harcolt Varsó védelmében, az ott felállított vadászrepülő dandár kötelékében. Az ő révén lett a század későbbi az elnevezése is az egykori varsói 111. repülőszázad után: Kosciuszko, illetve a századjelvényük is innen jött. A század rajparancsnokai az angol Forbes és a kanadai Kent lett.

Zdislaw Henneberg, John Kent, Marian Pisarek

Northoltban a britek a frissen felállított századot kemény kiképzésnek vetették alá, noha a lengyelek égtek a harci vágytól. A kötelékrepülések augusztus 12-én kezdődtek. A lengyelek nem értették, hogy olyan brit kiképzők akarják őket a veterán, és puskaport szagolt pilótákat teljesen elavult merev harcászatra megtanítani, akiknek jóval csekélyebb, vagy egyáltalán nincs harci tapasztalatuk. A lengyel pilóták hamarosan az egész kiképzést értelmetlennek találták, de harcolni akartak, így befogták a szájukat. Az egész századkötelékben végre hajtott felszállásukat augusztus 24-én hajtották végre. Hat nappal később ismét századkötelékben szálltak fel. És ekkor történt az a bevezetőben is ismertetett filmbeli jelenet. A kötelék egyik pilótája Ludwik Paszkiewicz egy vadászok által oltalmazott, német bombázóköteléket észlelt. Paszkiewics a kötelékből kiválva, habozás nélkül a németekre vetette magát és lelőtt egy Bf 110 kétmotoros vadászgépet a ZG76 4. Századából (akkor még tévesen Do 17-esként azonosították). Minden más esetben a lengyel pilótát függelemsértés miatt megfenyítették volna, de a britek máshogy döntöttek és a századot Kellett javaslatára bevethetőnek nyilvánították, és a London és Délkelet-Anglia védelméért felelős 11. vadászrepülő csoport alárendeltségbe vezényelték.

A századot már másnap  késő délután bevetették és a brit nyilvántartások szerint Kent felett az A raj igazoltan négy és nem igazoltan két német Bf 109-es gépet lőtt le saját veszteség nélkül. A győzelmeket Kellett-nek, Henneberg-nek Feric-nek és Karubin-nak igazolták.

A következő győzelmüket szeptember 2-án aratták. Ezen a napon a századot háromszor is megemelték. Az utolsó alkalommal Feric-nek sikerült ismét lelőnie egy BF 109-est, de az ő gépe is megsérült és kénytelen volt kényszerleszállni Dover közelében. Ugyanezen a bevetésen a lengyelekkel harcoló, cseh Josef Frantisek egy  Bf 110-es felett diadalmaskodott. Frantisek egyébként egy érdekes személyiség volt. Miután a németek hazáját megszállták Lengyelországba menekült és felderítő repülőként harcolt a német-lengyel háborúban. Angliába kerülve azonban nem a Csehszlovák Légierőhöz csatlakozott, hanem a lengyelekkel maradt. Frantisek egy érdekes harceljárást dolgozott ki. A hazatérő magányos német repülőkre vadászott a Csatorna felett. Sajnos ez azonban azzal járt, hogy lengyel bajtársai nem igen számíthattak rá, Frantisek az egyik pillanatban még a kötelékben volt, majd egyszer csak miden átmenet nélkül kámforrá vált, hogy megkezdje magányos vadászatát. Ezt a függelemsértést, amely harcba akár a társai életét is veszélyeztette, a lengyelek érthetően nem nézték jó szemmel, de belátóak voltak és meg tanultak vele élni. Hiszen Frantisek is csak azt tette, amit ők, áthágta a szabályokat a siker érdekében, és bizony a cseh pilóta eredményes volt, amit számos német gép személyzete bánt. A lengyel parancsnokság úgy oldotta meg a Frantisek okozta gordiuszi csomót, hogy a cseh pilótának innentől “vendég” státuszt adtak, és a továbbiakban hosszabb pórázra engedték, és engedélyezték neki a szabad vadászatot. Végül Frantisek lett a legeredményesebb szövetséges pilóta az angliai légicsata során összesen 17 légigyőzelemmel (más források ezt vitatják, de az ő adataik szerint is megosztva a 3-4. helyem áll).

Az elkövetkező napokban a 303-asok folyamatosan részt vettek az összecsapásokban, és miközben újabb győzelmeket arattak veszteségeket is kénytelenek voltak elkönyvelni. Szeptember 6-án a század kilenc Hurricane-jára a III/JG27 Messerschmittjei csaptak le. Kellett-et Forbes-t, Karubin-t é Krasnodebski-t lelőtték, további másik három gépük is megsérült. A századparancsnok, Krasnodebski súlyos égési sérüléseket szenvedett, ezért a 303-asok élére Witold Urbanowicz-ot nevezték ki. Az új parancsnok egy érdekes figura volt, első légigyőzelmét még 1936 augusztusában aratta egy P.11a-val egy berepülő szovjet felderítő gép felett. A győzelemért hivatalosan megfenyítették, de nem hivatalosan megdicsérték. Győzelme után a deblini repülőiskolába helyezték át, ahol a Kobra becenév ragadt rá.

Szeptember 7-től a századot London védelmére vetették be. Itt következett be a sajnálatos eset, hogy a század egyik lezuhanó Hurricanja egy családi ház óvóhelyén három ember életét oltotta ki. A lengyelek sorra aratták a győzelmeiket, 7-én 14, 16-án 15, 26-án 13, 27-én ismét 15 német gép lelövését jelentették. Közben a században sorra születtek az ászok, szeptember 27-én és 30-án Urbanowicz a századparancsnok egyaránt 4-4 ellenséges gép feletti légigyőzelmet jelentett.

A lengyel század sikereit egyre jobban felkapta a brit sajtó. Szeptember 17-én maga Wladislaw Sikorski tábornok az emigránslengyel kormány feje és a lengyel csapatok főparancsnoka látogatta meg az alakulatot Látogatása során 14 pilótát tüntetett ki a híres Virtuti Militari keresztet, illetve további négy kapott más érdemjelet. A kitüntessék mellett, engedélyt adott, hogy a század a továbbiakban használja a Varsó és a Kosciuszko előnevet tovább ápolva a lengyel légierő 7. ezredének hagyományait. A népszerűségüknek köszönhetően 26-án a századot maga VI. György király is meglátogatta egy kanadai századnál tett vizitje után. Az uralkodói kezet fogott a század legénységével, majd a vendégkönyvbe is bejegyzett. Amíg a látogatás tartott a századot riadóztatták. Az nap a lengyelek 13 ellenséges gép lelövését jelentették.

Sikorski tábornok látogatása a lenygel egységnél (a kép még Franciaországban 1940. április 15-én készült)

A század október 8-án elveszítette a híres cseh ászt, Franciseket. Frantiseken már korábban is kezdtek kiütközni a harci fáradság jelei, egyre magányosabb és zárkózottabb lett, és romlott az összpontosítási épessége is. Azonban Franciseket nem az ellenség győzte le, hanem egy repülőbalesetben vesztette életét, Hurricanja a földnek csapódott. Azonban az intenzív harcok felőrölték a századot és a gépállomány is fogyott. Október 11-én a századot kivonták a harcból, és hátrább vonták a 12. vadászrepülő csoport alárendeltségébe, míg a helyére a 302-ik századot vezényelték.

Az angliai légicsatában résztvevő 66 brit és szövetséges vadászszázad közül végül a 303-asok bizonyultak a legeredményesebbnek az általuk lejelentett 126 légigyőzelem alapján. Az alatt a röpke hat hét alatt, amíg harcban álltak 18 gépet voltak kénytelenek leírni, hét pilótájuk elesett és öt súlyosan megsebesült. Ezek a saját adataik, de a kép ennél kicsit árnyaltabb, ugyanis britek és a német győzelmi/veszteség adatok között jelentős eltérés van. A britek összességében túlbecsülték a győzelmeik számát és ezért számos történészkutatásokba kezdett a győzelmi adatok pontosítása érdekében. John Alcorn 44 győzelmet tudott minden kétséget kizárólag igazolni a 303-asoknak. Ha ez igaz, akkor nem a lengyel század a legeredményesebb, mert Alcron kutatásai alapján 603. század 57,8, a 609. 48, a 41. 45 és 1/3 győzelmet ért el és a 303-asok csak ez után, negyedikként következnek. Azt azonban hozzá kell tenni, hogy mind a három másik század, a jóval korszerűbb Spitfire-t repülte. Ugyanakkor Jerzy Cynk és más lengyel történészek a 303. Század tényleges győzelmei számát 55-60 német gépre teszi. Jacek Kutzner kutatásai alapján 58,8 győzelmet lát igazoltnak. Bárhogy is van a lengyelek mindenképen a legeredményesebb Hurricane század voltak és minden bizonnyal időarányosan is az egyik legjobban teljesítő század volt.

1941-ben aztán fordult a kocka, és immár a RAF lépett fel támadólag. A Brit Királyi légierő megkezdte a Franciaországban lévő célpontok módszeres támadást, amelybe a 303-asokat is bevonták. Alapvetően kétféle ilyen jellegű támadás létezett, az egyik a Rebarbara, amelynek során a brit vadászgépek mélyrepülésben támadták a földi célpontokat, általában a Luftwaffe repülőtereit. A másik a cirkusz volt, amikor alig pár tucat könnyűbombázót nagyszámú, akár 16 vadászrepülő század kísért a kontinens felé. A 303-asok első ilyen jellegű támadására 1941 január 22-én került sor, amikor Luftwaffe I/JG26 Crecy melletti repülőterét géppuskázták végig felgyújtva két Messerschmittet.

1941.  január végén a század leadta a jól bevált Hurricane-jait és Spitfire I-esre nyergelt át. Immár az új típuson februárban vettek részt az első cirkusz bevetésen. Április elején a századhoz csatlakozott a 306. Lengyel század és a brit 601-es. A három egység összevonásából megalakult az 1. Lengyel repülő wing A magasabb egység parancsnoka Kent és Urbanowicz lett. Április 12-én a század ismét egy kiváló pilótáját vesztette el. Aznap hat Spitfire csapott le Henneberg vezetésével egy német reptérre. A kötelékparancsnok Spitfire II-ét egy német flak eltalálta, és Henneberg kénytelen volt a Csatorna vizére szállni sérült gépével. Azon nyomban intenzív keresés indult meg a kimentése érdekében, de az nem járt eredménnyel, holteste a mai napig nem került elő.

Az 1. lengyel wing április 16-án repülte az első cirkusz bevetését, amiben két pilótájukat is elvesztették. Két nap múlva sikerült egyenlíteniük és négy német BF 109 lelövését jelentették, de ezúttal is vesztettek két pilótát. (Ezekkel az adatokkal is csínján kell bánni, a 18-i támadás során a RAF összesen 10 légigyőzelmet jelentett, míg a Luftwaffe iratok szerint aznap nem vesztettek gépet.) Június 21-én egy érdekes eset történt, egy összecsapás során állítólag Drobinskinak sikerült megrongálnia egy Bf 109F-2 repülőgépet, amely kénytelen volt kényszerleszállni Calais-nál, míg Kent lelőtt egy másikat. A súlyosan sérült gépet Adolf Galland a JG26 parancsnoka, a lelőtt gépet, pedig kísérője Hegenauer repülte. Az tény hogy az nap a két gépet a britek megrongálták, illetve lelőtték, azonban más források szerint a győzelmet a RAF 145. századának pilótája Grant érte el. 1941 folyamán tovább zajlottak ez a felőrlő anyagcsaták Franciaország felett, amelynek nap, mint nap a részese volt a 303. repülőszázad is. Ugyan a britek számos légigyőzelmet jelentettek, de valóságban ezek a küzdelmek sokkal kiegyenlítettebb végeredménnyel jártak. Jellemző ezekre a harcokra, hogy amikor július 2-án az akkori századparancsnok Lapowski elesett a helyére Arentowicz-ot nevezték ki aki, hat nap múlva szintén hősi halt halt. Öthónapnyi harc után, július 13-án a századot ismét hátravonták pihentetésre és feltöltésre, ezúttal Liverpool közelébe a 9. vadászrepülő parancsnokság alárendeltségébe.

Október 7-én a század visszatért Northolba ismét bevetésre készen immáron Spitfire Vb repülőkkel felszerelve. Azonban közben a németek sem aludtak és megkezdték a Franciaországban állomásozó vadászrepülő századaik átfegyverzését Focke Wulf Fw 190 vadászokra. Az új típusról a britek pont a 303-asok révén szereztek tudomást, amikor október 13 egy pilótájuknak sikerült Franciaország felett lencse végre kapnia egyet az új német vadászból. 1941-ben a 303-asok 46 biztos és 7 valószínű légigyőzelmet jelentettek és további 4 gép megrongálását. Ez alatt kilenc pilótájukat vesztették el, köztük három olyat, aki parancsnoki beosztást látott el. Az év folyamán 20 Spitfire-t voltak kénytelenek leírni egy részüket balesetben egy részüket viszont a németek lőtték le.

1942 csendes évnek indult a 303-asok szemszögéből, egészen február 12-ig, amikor is több bevetést is repültek a csatorna-áttörés megakadályozása érdekében. Mint ismeretes a németek két csatacirkálója, a Scharnhorst és a Gneisenau erős tengeri és légi kíséret mellet kitört a franciaországi Brest-ből és az angolok orra előtt sikeresen a Csatornán áthajózva északra távozott. Az erre az esetre előre elkészített brit riasztási terv összeomlott és így a németek sikeresen verhették vissza az ellenük irányuló, összehangolatlan támadásokat. Az időjárás jobbra fordultával a század egész tavasszal és nyáron folytatta az előző évben már megszokott bevetéseiket. Augusztus 15-én a századot ismét hátravonták, ezúttal a London közeli Redhillbe, hogy felkészüljön a Dieppe-i rajtaütés támogatására. A négy nappal később kezdődő hadműveletben a 303-asok számos támogató és oltalmazó bevetést repültek. A brit statisztikák szerint, a hadművelet alatt, ismét ez a lengyel század volt a legeredményesebb.

A sikertelen partraszállási kísérlet után a század visszatért Kirton in Lindsay-be ahol a következő év márciusáig állomásozott.

Az 1942-es esztendőben a 303-asok 21 légigyőzelmet jelentettek, miközben maguk 10 pilótát veszítettek, akik közül négyen légiharcba, ketten balesetbe vesztették életüket, míg négyen fogságba estek. Közülük is említést érdemel Kustrzynski, akit Saint-Omer felett lőtt le két Focke-Wulf még március 13-án. Zbigniew Kustrzynski sérült gépével kénytelen volt kényszerleszállni és súlyosan sérülten német fogságba esett. Folyamatos szökési kísérletei miatt megjárta Colditz-ot és a Stalag Luft III-at Saganba, ahol A nagy szökés című film is játszódik. Innen végül sikeresen szökött meg egy másik brit pilótával Robert Stanford Tuck-kal amikor is 1945-ben a közeledő Vörös Hadsereg elől a németek megpróbálták a tábort nyugatabbra telepíteni. A két szökevény sikeresen lépet le a menetből és keletre fordulva átsétáltak a szovjetekhez. Végül a moszkvai brit nagykövetségen keresztül háromévi fogság után sikeresen visszatértek Angliába.

1943-ban is folyatódtak a franciaországi bevetések. Június elején az egység visszatért az immár otthonának számító Northoltba, ahol korszerűbb Spitfire IX-es gépeket kapott. Rövid átképzés után a század ismét bekapcsolódott a harcokba. Június 9-é Sliwinski elérte a század 200. légigyőzelmét, amely Fw 190-es volt. Közben bővült a század feladatköre, és egyre gyakrabban kísérték az USAAF nehéz bombázóit is bevetéseik egy-egy szakaszán.

November 12-én a század Észak-Írországba települt, ahol a tengeri konvojok oltalmazásában vett részt. Az 1943-as év már nem volt olyan eredményes, miközben a század legalább egy pilótája balesetben meghat, illetve két másik fogságba esett.

Jan Zumbach és Miroslaw Feric

1944 áprilisába a század ismét új feladatot kapott, amikor London közelébe Horne-ba települt át. Itt a 145. vadász wing alárendeltségében azoknak a bombázóknak az oltalmazásában vet részt, amelyek a Franciaországban lévő V-1-es kilövőket támadták. Ezen bevetések alatt májusba három pilótájukat is lelőtték, akik közül ketten német fogságba estek, de Bartkowiak-nak sikerült elkerülnie a német járőröket és a francia ellenállá segítségével négy hónap múlva visszatért az egységéhez. Természetesen a század részt vett az 1944 június 6-án meginduló, összetett Overlord hadműveletben. Kezdetben az Anglia légvédelméért felelős parancsnokság (Air Defence of Great Britain – ADGB) alá osztották be, majd átkerült a 2. Tactical Air Force-hoz, amely a britek közvetlen légitámogatást végre hajtó magasabb egysége volt a nyugati-fronton. Ebben az alárendeltségében számos bevetést repültek a normandiai partok felett a D-napon. Június 19-én a németek megindították a London elleni V-1 offenzívájukat és a 303-asok ismét visszakerültek az ADGB fennhatósága alá, hogy erősítsék London légvédelmét. A századot a nyár folyamán ismét átfegyverezték Spitfire IX-esre. A 303-asok az ősz folyamán alacsonytámadásokra vetették be, köztük több esetben, a Hollandiában lévő V-1 és V-2 indítók ellen.

1945 telén és kora tavaszán a század továbbra is angliai támaszpontokról felszállva Hollandia felett tevékenykedett. Április 3-án a 133. RAF századdal Andrews Fieldre települt, ahol megkezdte az átképzést az új North American Musrtang IV-esekre. A 303-asok utolsó harci bevetésüket április 25-én repülték, amikor is a RAF Bertesgadent támadó Avro Lancastereit kísérték.

A háború után a század feleslegessé vált és 1946. December 11-én feloszlatták. Ugyan, mint a legeredményesebb lengyel századot a britek meghívták a győzelmi parádéjukra, de a 303-asok mégsem vettek azon részt. (Ennek az esetnek több változata is létezik, de a végeredménye mindegyiknek ugyan az, és még az is lehet, hogy így, vagy úgy mindegyik igaz. Az egyik szerint Moszkva a nyomására britek nem hívtam meg egyetlen egy nyugaton felállított Lengyel egységet sem, amin érthető okokból a lengyelek megsértődtek. A másik változat szerint később meggondolták magukat a britek, de ekkor már a lengyelek dacból mutattak fityiszt nekik. A 303-asok esetében él még egy olyan változat is, hogy őket meghívták, de senki mást és ezért ők távolmaradásukkal tüntettek. Minden esetre, ami tény a londoni győzelmi parádén csak olyan lengyelek vettek részt, akik nem az emigráns haderőben szolgáltak, hanem brit fegyveres erők valamelyik alakulatában.)

Az eredmények:

Légigyőzelmek 1940. augusztus 31. és 1945. május 8. között saját jelentéseik alapján:

287 és 1/6 légigyőzelem, 35 nem megerősített légigyőzelem, 22 megrongált ellenséges repülőgép légiharcban. Ezeken felül további 10 repülőgépet az ellenséges repülőtereken a földön pusztítottak el, és hármat rongáltak meg.

Mítosz és valóság:

A 303. Repülőszázad a RAF része volt.

A nyugaton harcoló 303. Repülőszázaddal kapcsolatban ma is több legenda él. Az egyik, hogy a 303. Repülőszázad a RAF része lett volna. Ez így ebben a formában nem igaz. A 303-asok az Önálló Lengyel Haderő része volt, amely repülőegységei a RAF alárendeltségében harcoltak. Egy államközi egyezmény értelmében persze a britek gondoskodtak az alakulatok ellátásáról, beleértve a fegyverzete is, illetve fegyelmi jogkörrel is rendelkeztek felettük, és természetesen ők dönthettek a harci felhasználásukról is.

A lengyel sikerek a németek iránti engesztelhetetlen gyűlöletből ered.

Ez csak részben igaz. Valóban a lengyelek kivételes bátorságról és elszántságról tettek bizonyságot a németekkel szembeni harc során, azonban ez önmagában kevés lett volna a sikerhez. A 303-asok fő erénye, hogy sokkal jobb kiképzésben részesültek már a háború előtt, is mint az átlagos RAF repülők, amelyeket, még ha alárendelt szerepben is, de harci tapasztalatokkal gazdagíthatak. Továbbá a harcok első időszakában a britek ragaszkodtak a merev formációikhoz, amelyek ekkor már elavultak voltak és a németek harcászati fölényüket kihasználva könnyen fölébük kerekedhettek, ellentétben a lengyelekkel, akik ezen megdöbbentek és fütyülve a brit oktatóikra kerülték azt. (A németek ezt a brit ék alakú formációt nemes egyszerűséggel “Idiotenreihen” – idióták sorának nevezték.) A lengyel sikerek egy másik összetevője volt a sokkal jobb lőkiképzés. Míg az átlagos brit pilótákat arra képezték ki, mintegy 250 méterről nyissanak tüzet és  gépeik fegyverzetét is erre a távolságra lőtték be, addig a lengyelek átszabályozták a gépeik fegyverzetét úgy, hogy 100 méterről érjék el a legjobb hatást.

Nem lenne tejes a kép a 303-asokról, ha nem mutatnám be néhány pilótájuk életútját, amely egy érdekes keresztmetszetet mutat erről a sajátos közösségről:

Witold Urbanowitz

Urbanowicz 1908-ban Olszankában született. 1930-ban kezdte meg repülő pályafutását a deblini repülő iskolán, ahol két év múlva végzett. Első hajózó beosztás a varsói 1. repülő ezred éjszakai bombázó századában volt, mint megfigyelő. Innen került a vadászrepülőkhöz. Szolgált a 113. És a híres 111. Kosciuszko vadászszázadban is. 1936 augusztusában P.11a gépén repülve elfogott, majd lelőtt egy szovjet felderítő gépet, amely berepült Lengyelország fölé. Hivatalosan ezért megrovásban részesül, de nem hivatalosan megdicsérték, mint annyi más hasonló esetben. Minden esetre “büntetésből” a deblini repülő iskolára helyezték át, ahol a Kobra becenevet kapta. 1939 szeptemberében Urbanowitz a sebtében felállított Ulez csoportban harcolt, amely Deblin és Ulez repülőterére települt. Az Ulez csoport az ős öreg naftalinból előszedett PZL P.7 vadászokat kapta meg, amelyekkel vajmi kevés esélyük volt a kiváló lengyel pilótáknak, hogy a siker reményében vegyék fel a harcot a korszerű német repülőgépekkel ellenében. Szeptember 8-án a németek megközelítették Deblint így az iskolát evakuálni kellet. Az Ulez csoportot hátravonták Romániába, hogy majd az Angliából és Franciaországból érkező korszerű vadászokkal fegyverezzék át. Természetesen ezek a gépek soha sem érkeztek meg. Urbanowicz visszatért Lengyelországba, hogy folytassa a harcot, de közben megindult a szovjet támadás is. Urbanowitcz hamarosan egy szovjet irreguláris fegyveres csoport fogságába esett, azonban két kadéttal együtt már másnap megszökött tőlük és Románián át Franciaországba, majd Nagy-Britanniába szökött. Itt, a 6.OTU (brit repülő kiképző alakulat) kezdte meg az átképzését a korszerűbb Hurricane típusra. Kezdetben a RAF 145. Századához vezényelték, ahol első harci bevetésélt augusztus 4-én repülte. Első légigyőzelmét Anglia felett egy Bf 110-es felett aratta augusztus 8-án, amit megfejelt Ju 88-assal négy nap múlva. A 303-asokhoz augusztus 21-én csatlakozott, a hol az A raj társparancsnoka lett. A század kötelékébe szeptember 6-án érte el az első sikerét egy Bf 109-es felett diadalmaskodva. Másnap, miután az előző lengyel parancsnok, Zdislaw Krasnodebski súlyos sebesülése miatt nem tudta ellátni századparancsnoki beosztását Urbanowiczot kinevezték a század élére. Szeptember 18-án Sikorski tábornok tűzte a mellére híres Virtuti Militari Ezüst Keresztjét, majd október 24-én megkapta a brit DFC-t (Distiguished Flying Cross).

Azonban Urbanowicz, hiába volt sikeres a lengyel felső vezetésben nem volt népszerű, így októberben kénytelen volt leköszöni a század éléről. Urbanowicz az angliai légicsata folyamán 15 megerősített és egy valószínű légigyőzelmet ért el. Ezzel az eredményével Urbaowicz a 10. Legeredményesebb szövetséges pilóta volt az angliai légicsata folyamán.

Urbanowicz tudását akármennyire is nem szerették nem tudták nélkülözni, így 1941. április 15. és június 1. között ő töltötte be az 1. lengyel vadászrepülő wing parancsnoki posztját. Még abban a hónapban Urbanowiczot kinevezték az USA-ban lévő lengyel nagykövetség légi attaséjává. 1943 szeptemberében Kínába utazott az USAAF 14. Légihadseregéhez, és hamarosan csatlakozott az annak alárendeltségében harcoló 23. vadászrepülő csoport 75. vadászszázadáhaoz, a híres Repülő Tigrisekhez. Itt P-40 Warhawkon repülve számos bevetést repült. Decemberben az egyik repülése során hat Zéróval csapott össze, amelyből kettőt le is lőtt. (A valóságban a repülők a 85. Sentai Ki.44-esi voltak, de ebben az időben minden csillagmotoros japán vadászgépet Zérónak azonosítottak.) Nem hivatalosan a Kína feletti harcok több japán gépet is lelőtt légiharcokban, illetve a földön is semmisített meg, de ezek nem megerősített győzelmek. (Kenneth K Koskodian szerint összesen 11 japán repülőgép írható a számlájára.) 1943 decemberében tért vissza az USA-ba, ahol továbbra is attaséként működött a háború végéig.

1946-ban hazatért Lengyelországba, de ott a kommunista politikai Rendőrség többször is letartóztatta árulás vádjával. Negyedik kiengedése után elhagyta hazáját és az USA-ba emigrált, ahol New Yorkba telepedett le. Nem hagyta el korábbi hivatását és 1973-as nyugdíjba vonulásáig az American Airlines, az Eastern Airlies és a Republic Aviation-nál dolgozott. 1991-ben a rendszerváltás után hazalátogatott, majd 1995-ben Lech Wales köztársasági elnök repülő-altábornaggyá léptette elő. New Yorkban 1996. augusztus 17-halt meg, 88 éves korában. Urbanowicz híres volt, hogy repülőgépét soha sem érte ellenséges találat 2010-ben a RAF Uxbridge-i légibázisa előtt felállítottak egy teljes nagyságú Hawker Hurricane makettet, amely Urbaowicz egykori gépének festését és jelzéseit viseli. A lengyelek és a britek mellet az amerikaiak és a kínaiak is kitüntették.

Jan Zumbach

1915. április 14-én Ursynow-ban született, amely akkor a cári Oroszország része volt. Apja német, anyja lengyel volt, de a kis Jan egyben svájci állampolgár is volt, mivel apai nagyapja a XIX. Század folyamán vándorolt be Lengyelországba Helvéciából. Zumbac 1935-ben lépet be a lengyel hadseregbe, ahol 1936-ig a gyalogságnál szolgált. Átlépve a légierőbe 1938-ban fejezte be repülőkiképzését, majd a 111. Vadászszázadhoz került. 1939-ben a német támadás idején Zumbach nem tudott szembeszállni a németekkel, mert még augusztusban egy légibalesetben megsérült. Ő is Románián keresztül került Franciaországba, ahol CGII/55 francia vadászosztályban MS.406-on majd Curtiss Hawk 75-ön repült. Julis 10-én azonban egy szerencsétlen összecsapásban több társával egyetemben a német Bf 109-esek lelőtték. 18-án kelt át Angliába, ahol augusztus 2-án csatlakozott a 303-asokhoz. Az angliai légicsata során nyolc megerősített és egy nem megerősített légigyőzelmet ért el. Zumbach volt az első szövetséges pilóta, aki légiharcba keveredett a németek új vadászgépével a Fw 190-essel. Egy rövid, kiképző egységnél való szolgálata után 1942-ben raj, majd május 19-től századparancsnokká nevezték ki, amelyet egészen december 1-ig töltött be. Ebbe az időszakban a Zumbach által repült Spitfire-ek egyéni jelzése egy a gép bal oldalára felfestett Donald Kacsa volt. A 303-asok éléről való leköszönése után parancsnoki akadémiára küldték, amelynek sikeres elvégzése után a 133. wing parancsnokává nevezték ki. Utolsó légigyőzelmét 1944. Szeptember 25-én Arnheim felett aratta egy Fw 190 felett. 1945. Január 30-án egy könnyfutár Auster gépen repülve egy ellenőrző körútja során a gépéből kifogyott a benzin, és így kénytelen volt kényszerleszállni ellenséges területen, ahol német fogságba esett és ott is maradt a háború végig.

Zumbach a második világháborúban 12 saját, 2 megosztott 5 valószínű légigyőzelmet ért el, továbbá 1 ellenséges gép megrongálást írták még a számlájára.

Zumbach miután 1946 októberében leszerelt kénytele volt valami más megélhetés után nézi. Kezdetben svájci útlevelét felhasználva Dél-Európában és a Közel-Keleten csempészetből próbált megélni. 1962. januárjában szerződést kötött a Kongóból kivált katangai lázadókkal, hogy megszervezi és vezeti a légierejüket. Ez decemberig tartott. Ez után használt repülőgépekkel kereskedett, de 1967-ben ismét zsoldosnak állt Afrikában, ahol a Biafrai Légierőt szervezte meg és vezette. Douglas B-26-okon több bevetést is repült az afrikai ország polgárháborújában. Számlájára írható az a légicsapás vezetése is, amelyben a markudi repülőtéren a nigériai hadsereg vezérkari főnöke életét vesztette.

Zumbach 1975-be megírta és kiadta kalandos életét, Az utolsó csata – Életem pilótakén, csempészként és kalandorként.

Jan Zumbach 1986. január 3-én Franciaországban 77 éves korában, tisztázatlan körülmények között hunyt el. Teste ma Varsóban a powazki katonai temetőben nyugszik

Miroslaw Feric

Feric 1915. Június 17-én a Szarajevó melletti Travnikban született horvát apa és német anyja házasságának gyümölcseként. Apja az első világháborúban elesett. 1919-ben az első világháború után anyja a lengyelországi Ostrow-ban telepedett le. Ő is 1936-ban kezdte meg repülési tanulmányait és 1938-ban végzett. Akárcsak Zumbach , ő is a 111-esekhez került. Az 1939-es hadjáratban Varsó védelmében harcolt és lelőtt egy Hs 126-os-t illetve nem igazoltan megosztva egy Bf 110-est.  Lengyelország eleste után Románián keresztül Franciaországba, majd Angliába menekült. Franciországban MS.406-on repülve részt vet Nantes védelmében, de légiharcba nem keveredett. A Szigetországban a 303-asokhoz került, ahol hamarosan kiérdemelte az ász pilóta címet. Első győzelmét, abban az ominózus augusztus 31-i légicsatában aratta egy Bf 109-es felett 1941. novemberében az A raj parancsnokává nevezték ki, de betegsége miatt nem sokáig tölthette be ezt a posztot. Csak 1942 februárjában tért vissza az egységéhez, de 14-én egy gyakorló repülés során lezuhant és szörnyethalt. Ma Angliában, Nortwoodban nyugszik. Feric a 11. A legeredményesebb lengyel vadászrepülők között 8 és 2/3 igazolt és egy valószínű légigyőzelmével

Feric azzal írta be magát a 303-asok történetébe, hogy személyes naplójába megörökítette, nem csak a saját, hanem a társai légiharcaiak lefolyását is. Halála után ezeket a leírásokat bajtársai tovább vezették. Feric naplója amolyan nem hivatalos, ugyanakkor nagyon személyes századtörténet.

Zdzislaw Henneberg

Henneberg 1914. Május 11-én Varsóban születet, apja és anyja is német származású volt. 1934-ben ott hagyta egyetemi tanulmányait és katonai pilótának állt. A repülő iskola elvégzése után a 111-esekhez került. Kiváló pilóta volt és tagja a Varsói Aero Klubnak. Eredményeit jelzi hogy hazáját ő képviselte a németországi Rhön-ben megrendezett, nemzetközi vitorlázó versenyen. 1937-től oktató Deblinben, a háború kitörése is itt érte. A szovjet támadás megindulása után ő is Románián keresztül Franciaországba szökött, ahol kiképzést kapott az MS.406-os vadászrepülőgépre, majd egy MB.152-esekkel felszerelt lengyel vadászrepülő század élére nevezték ki. A francia összeomlás láttán, június 18-án három társával együtt gépeikkel az angliai Tangmere repülőtérre szállt le. Ők voltak az egyetlenek, akik gépeikkel együtt érkeztek a Szigetországba. Henneberg szintén augusztus 2-án csatlakozott a 303-asokhoz. Első bevetésén, augusztus utolsó napján lelőtték de, sértetlenül megúszta. Két nap múlva egy bevetésén már megrongált egy ellenséges repülőgépet, majd öt nap múlva diadalmaskodott egy Bf 109 felett. 1940. szeptember 21-én Urbaowicz távozása után megbízott századparancsnok lett. Az angliai légicsata során 8 ellenséges gépet lőtt le. November 7-én átadta a század parancsnokságát Adam Kowalczyk-nak, de a következő év február 20-án ismét őt nevezték ki.

1941. április 12. Hat Spitfire élén egy alacsonytámadást hajtott végre a franciaországi Le Touqet és Crecy melletti német repülőterek ellen. A támadás során a német légvédelem eltalálta gépét. Hennebergnek sikerült elhagynia a francia légteret de 30 km-re Dungeness-től kénytelen volt a Csatornán vízre szállni. Kísérője jelentette a kényszerleszállás helyét, és a mentőcsapat azonnal elindult, majd két napig kutatott utána, de sikertelenül. Teste soha sem került elő, csontjai ma is valahol a La Manche mélyén fekszenek.

Antoni Glowacki

Glowacki 1910. Február 10-én Varsóban született. Tanulmányait is ott folytatta, majd rádió mérnök lett, majd 1928 és1930 között a Phillips lengyelországi gyárában dolgozott. A katonai kiképzése után a légierőhöz jelentkezett és a Lodz melletti Lublinek-en végezte el a pilóta iskolát, 1935-ben végzett, ami után a varsói 1. Repülő ezredhez vezényelték, majd Deblinben lett oktató. 1939-ben a német támadás idején PZL.23 Karas könnyűbombázón repült. Egy más változat szerint csatlakozott a Varsói páncélos-gépesített dandárhoz és annak egyik felderítő szakaszában harcolt. Ő is Románián keresztül jutott Franciaországba. Még a francia összeomlás előtt belekerült az első száz kiválasztott hajózó közé, akikből Angliában, az első lengyel bombázóegységeket kívánták felállítani. 1940. Január 28-án érkezett Nagy-Britanniába, ahol azonban gyorsan átirányították a vadászrepülőkhöz. Augusztus 5-én a RAF 501. Repülőszázadához vezényelték. Első győzelmét augusztus15-én aratta, egy Stuka fölött, majd 24 egyetlen napon 3 BF 109-est és 2 Ju 88-as lelövését írták jóvá neki, amivel egy csapásra ász lett. Ő lett az első egy nap alatt ásszá vált szövetséges pilóta. Azonban a hónap utolsó apján maga is rajta vesztette, gépét lelőtték és meg is sebesült. Felépülése után oktató lett az 55. OUT-ban.

1941. november 7-én csatlakozott csak a 303-asokhoz. Majd harcolt Dieppe felett. Azonban nm sokáig harcolt ezzel a lengyel századdal, mivel 1943. Február 7 egy másik lengyel vadászrepülő század a krakkói 308. élére nevezték ki. A következő időszakban több más repülő alakulatnál is megfordult, többek között az USAAF354. Századában is. 1944 szeptember 9-től a háború végéig a 309. Lengyel vadászrepülő század parancsnoka volt. Ez a század, nagyhatótávolságú Mustángokkal volt felszerelve.

Glowacki a háború során összesen 8  biztos, 1 megosztott 3 nem igazolt légigyőzelmet ért el, illetve3 ellenséges gép megrongálást írták jóvá számára.

1946-ban, mint annyi más társa Glawicki is leszerelt. 1954-ben elhagyta Angliát és belépet az Új-Zélandi Légierőbe, ahol négy évet szolgált, mint kiképző. Feladat volt, hogy a dugattyús motoros gépekről átképezze a növendékeket a sugárhajtású de Havilland Vampire-ekre. Nyugállománya vonulása után sem szakadt el a repüléstől és az Új-Zélandi Légügyi Hatóságnál helyezkedett el. Glowacki 1980. Április 27-én Új-Zélandon, Wellingtonban hunyt el.

John Alexander Kent

Kent Kanadában, azon belül is Winipegben született 1914. Június 23-án. 1933-ban szerezte meg pilótaigazolványát, amivel akkor a legfiatalabb kanadai repülőgépvezető lett. 1935-ben lépett be a Királyi Légierő állományába, és 1940. augusztus 2-án csatlakozott a 303. Repülőszázadhoz, mint az A raj parancsnoka. Első légigyőzelmét 1940. szeptember 9-én egy Bf 110-es és egy Ju 88 felett aratta. Az Anglia légicsatában 7 német gép lelövését igazolták számára, és az egész háború folyamán összesen 13 gépet lőtt le igazoltan, 3 nem igazoltan és 3 rongált meg. A lengyelek csak Johny Kentowski-nak hívták nem kis humorral díjazva azt a szélmalomharcot, amely a lengyel nyelv megtanulása érdekében tett. Úgy gyakorolt, hogy a térdén lévő térképzsebbe tett papírra írta át fonetikusan a lengyel szavakat. A 303-asok után a RAF 92 vadászrepülő századának parancsnokává nevezték ki, majd 1941-ben a 1 lengyel vadászepülő wing társparancsnokává. A háború második felében a Közel-Keleten vezetett kiképző egységeket illetve töltött be más parancsnoki posztot. A háború után berepülő pilóta volt 1956-ban ment nyugállományba. 1985-ben a Surrey megyei Workingba, október 7-én 71 éves korában hunyt el

Miroslaw Feric, John Kent, Bohdan Grzeszczak, Jerzy Radomski, Jan Zumbach, Witold Lokuciewski, Zdislaw Henneberg, Jan Rogowski, Eugeniusz Szaposznikow 

Természetesen a 303. század kalandos története sokakat megihletett. Az első könyv róluk még a háború alatt jelent meg Arkady Fiedrel tollából: 303 Squadron címmel. A könyv másfél millió példányban kelt el. A műben hogy megvédjék a német megszállás alatt nyögő családtagokat, fiktív neveket használtak. 2010-ben az angliai légicsata 70. Évfordulójára kiadták új fordításban 303 Squadron – The legendary Battle of Britain Fighter Squadron cím alatt. Ebben a kiadásban már a szereplők valódi neveit használták.

Ugyan ebben az évben, az évfordulóhoz kötődően a brit Channel 4 bemutatott egy dokumentumfilmet Bloody Foreigners címmel. 2018-ban egy nagyszabású mozifilmet is leforgattak, amelyet Nagy-Britanniában Hurricane – 303 Squadron, Lengyelországban 303 – Bitwa o Anglie, az USA-ban pedig Mission of Honor címmel mutatták be. A film premierje 2018. augusztusa 17-én volt Varsóban. Sajnos Magyarországon a látványos, több mint kétórás háborús filmet nem mutatták be.

Természetesen a század története a Sabaton együttest is megihlette, akik gyakran merítenek a lengyel hadtörténelem hősi lapjairól.

A század népszerűségét jelzi, hogy a lengyel nemzeti Emlékezet Intézete még egy társasjátékot is kiadott: 303 squadron címmel.

Hát ennyit a lengyel 303-as repülőszázad történetéről, és a ki nem hiszi, az látogasson el  Northolt-ba, ahol még ma is megtalálható az Orchard Inn nevű kocsma, amely az angliai légicsata idején, majd minden odatelepülésük idején a lengyel század törzshelye volt…

Ambasa