blog296-001_1.jpgSajnos az utóbbi időben egyre kevesebbet jutok el könyvesboltokba, így nehezen tudom követni az újabb és újabb megjelenéseket. Mivel lehet, hogy nem csak én vagyok így, ezért megpróbálom időről időre megosztani olvasmányélményeimet a blog olvasóival, hátha egyesek kedvet kapnak egy-egy olyan könyvöz, amelyről még nem hallottak, de az érdeklődési körükhöz tartozik…

-Hidán Csaba László: Régi magyar fegyverek – nem csak hagyományőrzők számára (Zrínyi 2018.)

-Bencze László: Solferino (Hadtörténelmi Levéltári Kiadványok 2001.)

-Dombrády Lóránt, Germuska Pál, Kovács Géza Péter, Kovács Vilmos: A magyar hadiipar története - A kezdetektől napjainkig 1880-2015 (Zrínyi 2016.) 

-Alfred Price – Wocke Wulf – Az FW 190-es szolgálatban (Hajja és Fiai 2000.)

-Wolf Perdelwitz, Hasko Fischer: A bombaüzlet (Kossuth 1987.)

-Patrick O’Brian: Kapitány és katona – A világ túlsó oldalán (Magyar Könyvklub 2004.)

 

 

blog308_hidan_regi_magyar_fegyverek.jpg-Hidán Csaba László: Régi magyar fegyverek - nem csak hagyományőrzők számára  (Zrínyi 2018.)

A tavalyi évben jelentette mag a Zrínyi kiadó ezt a kis alakú, puhatáblás, közel 100 oldalas könyvecskét. Kis terjedelme ellenére a mű tizenegy, 4-10 oldalas fejezetből áll. A könyv első, és egyben nagyobb része a honfoglaló magyarok fegyverzetével foglakozik. Először egy rövid általános képet kaphatunk a harcmodorukról, és az ezzel szerves egységet alkotó fegyverzetükről. Ezek után a szerző sorra veszi a különböző fegyvereket, a szablyákat és a kardokat, az ütő- és vágófegyvereket, mint l a fokos, csákány bárd, stb., majd jönnek a kopják és végül az íjjak. Ezeket általában nem önmagukban álló részek, hanem olyan páros fejezetek, ahol az elsőben magát a fegyvert mutatja be, írja le, majd azt követőben azok használatát ismerteti, saját, gyakorlati tapasztalatai alapján. A könyv utolsó harmada számomra egy kis ugrás. Az utolsó részfejezeteiben a XVI-XVII. századi magyar hadiviseleteket, a lovasnomád- és a huszárharcmodor közötti szerves kapcsolatot ismerteti. Az utolsó amolyan utószóban a szerző a saját gondolatait ismerteti a hagyományőrzés és a nemzettudat között. A könyvecske végén 21színes kép segít eligazodni az olvasottakban.

Talán még annyit érdemes megemlíteni még, hogy a könyv minden oldala tele van hivatkozásokkal, sőt minden fejezet végén van irodalomjegyzék.

Nem először olvastam könyvet a szerzőtől, akinek korábban már több, ismeretterjesztő filmjét is láttam a legnépszerűbb videómegosztón. Úgyhogy nem volt kétség, annak ellenére, hogy már elolvastam egy hasonló témájú könyvét, ezt is beszerezzem. Maga a könyv számomra könnyen olvasható volt, ugyanakkor odafigyelést is igényelt. Hidánnak, szerintem van érzéke az íráshoz, jól és könnyedén ír, olyan dolgokról, amit nem könnyű emészthetően előadni. Alapvetően nekem tetszett a könyv, de nem feltétlenül.

Igazából a könyv utolsó negyede és az első, tetemesebb rész közötti ugrást nem teljesen értettem. Kicsit olyan érzésem volt, mintha a szerkesztő kevesellte volna a terjedelmet és meg kérte volna szerzőt, hogy írjon hozzá még egy kicsit. Igazából számomra, ami leginkább nem teszik az ez. Maga a könyv törzsszövege nincs 80, az egész mű, pedig 100 oldal, aminek nem elhanyagolható része a jegyzetek és az irodalomjegyzék. Ha azonban ez még nem lenne elég a szerző néhol ismétli önmagát, és mindezt potom 4000, jó magyar forintért. Jó tudom hogy a kiadótól 25-, karácsonykor, pedig akár 40%-os kedveszménnyel is beszerezhető, ami talán a reális ára. Számomra furcsa, bár a mű végén lévő színes táblák sok hasznos segítséget adnak az írás megértéséhez, de szerintem a könyvön belül az adott fejezethez kapcsolódva is kellett volna illusztrációkat elhelyezni. Így számomra az írott hivatkozások üresek, ennyi pénzért még nekem kell rákeresnem az interneten, hogy jobban megértsem az írottakat. Számomra érthetetlen a kiadó részéről, hogy ebből miért nem csinált, olyan művet, mint amelyből már hármat is kiadott Udovecz György tollából?

Minden esetre, a könyv jó és hasznos, de szerintem túlárazott. Ha ajánlanom kellene, akkor az általam korábban olvasottal tenném azt, amely tartalmában hasonló, mégis annak a könyvnek a teljes ára egy negyeddel kevesebb ennél. Azonban ha már a karácsonyi akcióval nézem, akkor már versenyképesebb, de még akkor is, az a gazdagabban illusztrált.

 

blog308_solferino.jpg-Bencze László: Solferino (Hadtörténelmi Levéltári Kiadványok 2001.)

Az utóbbi pár évben egyre inkább az érdeklődésembe kerültek azok a XIX. század második felében vívott háborúk, amelyek meghatározták Európa képét az első világháború előtt, illetve amelyek kialakították azt a hadszervezetet, és harcászatot, amellyel 1914-ben a nemzetek hadba vonultak. Már számos cikket írtam ezzel kapcsolatban a bogon és még tervezek is. A sorba illik bele Bence Csaba könyve is.

Bence Csabáról nem sikerült sokat megtudnom, minden esetre a 1987. és a 2000-es évek között számos könyve jelent meg, amelyek főleg az Osztrák birodalom történéseivel foglakoznak a napóleoni háborúktól az első világháborúig. Köztük több, az általam fent említett 1850. és 1880. közötti időszakot dolgozza fel.

A könyv, a címével ellentétben nem csak a solferinói csatáról, hanem az 1859-es Osztrák- Piemonti- Francia háborúról szól.  A közepes alakú, puhatáblás könyv 240 oldalon, öt fejezetben mutatja be a konfliktust. Az első rész az előzményeket, a második a háború kitörését, a harmadik két kisebb kezdeti összecsapást, a negyedik a magentait, míg az ötödik a címadó, solferinói csatát dolgozza fel. A hadműveletek leírása mellett a könyv kitér a háborút megelőző politikai és diplomáciai előkészületekre, a hadszíntér részletese bemutatására, az 1848-as olasz forradalmat követő osztrák megtorlásokra, két fél hadseregeinek bemutatására és természetesem, ami solferinónál megkerülhetetlen a kor katonai egészségügyére. A könyv csak kevés illusztrációval rendelkezik, ellenben nyolc térkép segíti a hadiesemények megértését.

Számomra a könyv nagyon érdekes volt, és rengetek újdonsággal szolgált, illetve sok téves képzetemet tette helyre. Érdekes volt az olaszországi forradalom utáni megtorlás, amely brutalitásban talán még a magyarországit is felülmúlta. Ugyanígy megdöbbentő volt számomra és lerombolta azt az idealizált képet, hogy a harminc éves háború egyfajta cezúrát jelentett és – már a mennyire lehet ilyet mondani – humanizálta a háborút. Döbbenetesek azok a leírások, amik a sebesültek sorsáról, vagy épen a hadszíntér polgári lakosság szenvedéseiről szólnak. Egy igen érdekes téma a katonai egészségügy helyzete és mérete a különböző hadseregekben, illetve azok az önkéntes polgári mozgalmak, amelyek, nemzetiségüktől függetlenül megpróbálták enyhíteni a sebesültek szenvedéseit. Többek között a könyv számomra árnyalta Henry Dunant szerepét.

A könyv stílusa számomra megosztó. Sokszor oldalakon keresztül olvasható egy-egy hadszíntér bemutatása, már-már szó szerint az utolsó bokorig, ami számomra unalmas, és túlzó volt. Ugyanakkor, amikor már azt gondoltam, hogy itt kellene abbahagynom, mindig jött egy érdekes, színes leírás. A hadseregek bemutatásánál a szerzőt kicsit részrehajlónak éreztem, illetve ez nem is igazán jó szó. Az osztrák hadsereg és tisztek minden hibáját részletesen bemutatta, míg az ellenoldalt némileg idealizálta. Én ezt nem éreztem szándékosnak, inkább csak olyannak, amikor a kevésbé ellenőrzött adatokat kritika nélkül fogadjuk el. Ez azért is érdekes, mert azok a francia tábornokok akik, itt kitűnő hadvezérek tizenegy év múlva már alkalmatlanok voltak. Nem vitatom, hogy képzettebbek lehettek, de sikereiket sokkal inkább az ellenség hibáinak köszönhették. A könyv folyamán azért változik ez a kép és a szerző már árnyalja ezt. Nagyon jó ötlet, hogy a térképek a könyv végére kerültek, mert így egy-egy összecsapás, vagy hadművelet követése némileg könnyebbé vált. Csak némileg, mert persze a térképek itt sem tökéletesek, de használhatóak. A fő gond inkább ott van a színesebb leírások miatt a szerző az alakulatok megnevezésénél, hol a hadrendi számot, hol a parancsnok nevét, hol valamelyik alárendelt egységet nevezi meg és ez számomra, bármennyire is próbáltam követni, nem tette mindig egyértelművé a hadmozdulatokat. Minden esetre értékelem a szerző erőfeszítéseit, mert legalább megpróbálta, és egyfajta fejlődést is láttam. Talán egy-egy részletes hadrend segíthetett volna.

Alapvetően én egy értékes, igen érdekes, hiánypótló könyvnek értékelem és csak ajánlani tudom mindenkinek, akiket ezek a XIX. századi konfliktusok érdekelnek.

Azoknak, akiknek felkeltettem az érdeklődését, itt  html formátumban megtalálhatják.

 

blog308_a_magyar_hadiipar_tortenete_a_kezdetektol_napjainking_1880-2015.jpg-Dombrády Lóránt, Germuska Pál, Kovács Géza Péter, Kovács Vilmos: A magyar hadiipar története - A kezdetektől napjainkig 1880-2015 (Zrínyi 2016.)

A nagyalapú, közel 300 oldalas, keménytáblás könyv a Zrínyi kiadó fegyvernemi sorába illik be, amelyekből hármat, a tüzérségről és a páncélos csapatokról illetve a magyar tengerészekről és folyamőrségről szólót már korábban ismertettem. Mint elődei ez is egy igényes, jó minőségű papírra nyomott, mű, amely minden fejezetét egy-két, a saját kutatási területén otthonosan mozgó szerző követte el.

A könyv az időrendet követi, és alapvetően négy fejezetre oszlik. Az első a magyar hadiipart mutatja be a Monarchia keretein belül az első világháború végéig. Ezt a fejezetet Kovács Vilmos a HIM parancsnoka írta meg. A fejezet több, jól elkülöníthető részre oszlik. Először bemutatja a kialakulását, majd a helyét az első nagy világégés folyamán. Különböző alfejezetekben ismerhetjük meg az egyes szakágak, a kézifegyver-, löveg-, lőszer-, repülőgép- és hajógyártás történetét és eredményeit. Az első fejezet mintegy 80 oldal.

A második fejezet az első világháború végétől a második világháború végéig terjedő kort öleli fel szintén 90 oldalon. A szerzők Kovács Vilmos mellett a korszak hadigazdaságának kutatója, Dombrády Lóránd, aki alapművet írt már ebben a témában. Ez a fejezet három jól elkülöníthető részre oszlik. Az első bemutatja azokat a nehézségeket, amelyek a trianoni békediktátum, és az idegen megszállás során sújtotta a magyar hadiipart. Szemléletesen vázolja fel, hogy hogyan sikerült a rejtés időszakában a kifosztott ipari kapacitásokba új életet lehelni, vagy legalább is valamennyire konzerválni az állapotokat. A második rész a harmincas évek újra-felvegyverkezésének időszakát, míg természetes a harmadik a második világháború alatti tevékenységet mutatja be. Itt is jól elkülöníthetően ismerhetjük meg a különböző iparágak történetét, de a könyv külön részt szentel, egyes fontosabb fegyvereknek is.

A harmadik fejezet 60 oldala Germuska Pál tollából került ki, akinek már számos könyve jelent meg, köztük a Néphadsereg kialakulásáról, illetve a magyar és a szocialista blokk hadiiparáról, Ez a fejezet is időrendben vázolja fel a magyar hadiipar háború utáni negyvenöt évének történetét. Ez a fejezet sokkal inkább gazdaságtörténet, itt kevesebb már sokkal kevesebb szó esik az egyes fegyverekről, a hangsúly inkább a különböző vállalatokra és az állam kapcsolatára helyeződik.

A negyedik, alig 20 oldalas lezáró fejezetet, egykori igazgatóm, a Magyar Hadiipari Szövetség egykori elnöke, Kovács Géza Péter írta meg. Ez a fejezet röviden ismerteti a magyar hadiipar rendszerváltás utáni leépülését, illetve a 2010 utáni reményeit.

Alapvetően a könyv, hála a különböző szerzőken különböző stílusú. Az első két fejezet olvasmányosabb, hála hogy a szakírók mellett hadtörténész is közreműködik, így a megjelenek a közönség számára érthetőbb fegyverek ismertetése is. Ez már nem mondható el a két utolsó fejezetről, amelyet - ismereteim szerint - nem hadtörténészek írtak. Szintén a különböző íróknak tudható be, hogy bizonyos fejezetekben bizonyos szakágak hangsúlyosabban, bizonyos területek, viszont egyáltalán nem jelennek meg. Jó példa erre, hogy a második fejezetből kimaradt a hajógyártás, míg az utolsóban számos példa - érthetően a szerző hátterének - a repülésből jön. Ugyan ebből fakadóan a második fejezetben a repülőipari résznél, legalább két téves képaláírás, és legalább egy tárgyi tévedés is található. Ez persze így most úgy hangzik, mintha ez egy rossz könyv lenne, de gondoljuk végig, ennyi hibát sikerült találnom egy 300 oldalas könyvben azért, szerintem ez irigylésre méltó. Ugyanakkor azt is jelenti, hogy nem szabad mindent kritika nélkül átvenni a könyvből.

A könyv nagy erénye a számos, igen érdekes 263 kép mellett a 258 adattáblázat, és két térkép, amely számos olyan adatot tartalmaz, amelyből képet kaphatunk a magyar hadiipar elmúlt 135 évéről. Igazából, kisebb hibái ellenére is ez a könyv egy alapmű, amely részletesen vázolja fel a magyar fegyveres erők és a magyar gazdaság e területének kapcsolatát, történetét és eredményeit.

Maga a könyv mérete és súlya miatt, olyan igazi otthonolvasós könyv. Nem könnyű olvasmány, és ez különösen igaz a két utolsó fejezetére, amely sokszor száraz adathalmazok leírása. Ennek ellenére, azt gondolom, hogy akit érdekel a hadiipar és ezen belül a magyar hadiipar története, annak a polcáról nem hiányozhat ez a mű. Amelynek tartalmához és kiviteléhez képest a 6300 Ft-os ára egyáltalán nem kiugró. Én nem csalódtam benne, azt kaptam, amire kíváncsi voltam és tudom ajánlani mindazoknak, akiket nem csak a fegyverek, hanem azok megszületése is érdekel.

 

blog308_focke_wulf_190.jpg-Alfred Price – Wocke Wulf – Az FW 190-es szolgálatban (Hajja és Fiai 2000.)

Price egy eléggé ismert repüléstörténeti szakíró, akinek a tollából egy tucat könyv került ki, amelyekből vagy négy magyarul is megjelent. Ezek sorába tartozik a második világháború, kiváló német vadászgépének a bemutatása. Az igazsághoz tartozik, hogy a szerző nem először írta meg a típus történetét, ez a második változat, amelyet a magyar olvasó is a kezébe vehetett.

A könyv kis alakú, igényes, keménytáblás, közel 250 oldalas, és első osztályú papírra nyomott. Anno a megjelenésekor 2000 Ft-volt, ma olyan 3000-3200, ha kapható. A mű 25 fejezetből áll, azonban ezek rövidek és sok képpel illusztráltak, 178 kép, fotósorozat, ábra és térkép található a könyvben. A gazdag illusztrációk mellett négy fejezet sorolja fel a Fw 190-esekkel felszerelt alakulatokat és ismerteti az azokban található gépek számát, illetve azt is, hogy ezekből, mennyi a bevethető. A könyv végén négy appendix/függelék is található, amelyből néhány kiegészítő ismeretre tehetünk szert, úgymint a gyártott gépek száma, vagy épen a különböző német rendfokozatok angolszász megfelelője.

Maga a könyv gyorsan olvasható, hiszen a 250 oldal nagy része illusztráció, vagy épen táblázat. Igazából, ha jól meggondolom, akkor a szöveg olyan 30-40%-ot tesz ki. A könyvet érdekessé teszi, hogy még korábban sikerült beszélnie olyanokkal, akik megalkották, illetve repülték a Fókát. Maga a könyv is főleg ezeknek a beszélgetéseknek, illetve a brit jelentéseknek, például a zsákmányolt gépek kiértékelési jegyzőkönyvein alapul. Így ami az előnye az a hátránya is műnek. Nagyon informatív, de igazából csak angol-szász és német szemszögből mutatja be a gépet. Ugyan van egy keleti-frontos fejezet is, de ott is csak a német visszaemlékezést olvashatjuk. Igazából ez a könyv egy érdekes keveréke egy típusismertetésnek és egy interjúkötetnek, a fejezetek többsége önmagukban is olvasható, így akár egy cikkgyűjteménynek is felfoghatjuk. A könyv fordítása, amúgy jó, igazából engem csak néhány szedési hiba zavart, amelyek viszont óvatosságra intenek a hadrendeknél közölt adatokkal kapcsolatban.

Mindezek ellenére, a műszaki leírások ellenére egy könnyű, gyorsan olvasható szórakoztató olvasmány, de koránt sem egy átfogó mű a Fókáról. Minden esetre én csak ajánlani tudom, mindazoknak, akiket érdekelnek a második világháborús repülők, és persze sikerül hozzájutnia a műhöz, mert szerintem annak, akinek megvan, nem szívesen válik meg tőle.

 

blog308_bombauzlet.jpg-Wolf Perdelwitz, Hasko Fischer: A bombaüzlet (Kossuth 1987.)

A könyv eredetileg 1984-ben jelent meg az NSzK-ban. Egy kis alakú 200 oldalas papírkötéses könyv, ami, akkor Nyugat-német országban bizonyára botránykönyv lehetett, itthon inkább a gaz hadiipar és a soron lévő német militarizmus újjáéledését bizonyító kiadvány lehetett. Azonban, ha lehámozzuk a politikai mázt, és a bulvárt egy igen érdekes könyvet vehetünk a kezünkbe.

A könyv kilenc fejezetre oszlik, amely tematikusan mutatja be a nyugatnémet hadiipart. Külön fejezetet kap a kézifegyver-,  löveg-, a páncélos-, a hajó- és a repülőgépgyártás, illetve az utolsó fejezetben a szellemi export, vagyis az egykori német konstruktőrök külföldi tevékenysége.

A könyv olvasmányos, ugyanakkor, szenzációhajhász, ezért kellő kritikával olvasandó. A könyv túlhangsúlyozza a hibákat, ezért amellett, hogy egy fals képet vázol fel, ugyanakkor megmutatja, hogy a Magyar Néphadsereg anomáliái, koránt sem voltak egyediek. Igazából, miért is írok mégis erről a harmincéves, idejét múlt adatokat közlő, politikai töltetű, bulvárkönyvről? A könyv nagy erénye, hogy miközben a korának anomáliáit leplezi le, bemutatja az előzményeket. A műből, számos egykori, és mai híres német hadiipari cég történetét ismerhetjük meg és helyüket a német és egyetemes ipartörténetben, illetve több, híres hidegháborús fegyver kifejlesztésének hátterét. Ha valamiért ezért érdemes elolvasni.

Maga a könyv fordítása jó, hibát csak elvétve találtam benne, az azonban zavaró és az adatok visszakeresését nehezíti, hogy számos esetben a német fegyverek, hajók neveit, magyar fordításban közli.

Alapvetően a könyv nekem tetszett, mert érdekel az ipartörténet, és szerintem egy jó alapot nyújt a német hadiipar híres cégeinek megismeréséhez, olyanokéhoz, mint a Krupp, a Rheinmetall, a Mauser, a Heckler & Koch, a Blohm + Voss és a többi, amelyeknek sokkal inkább csak a termékeit ismerjük. Én szívem szerint mindenkinek ajánlom a könyvet, aki tudd kellő forráskritikával olvasni, illetve érdekli a német hadiipar története.

 

blog308_kapitany_es_katona.jpg-Patrick O’Brian: Kapitány és katona – A világ túlsó oldalán (Magyar Könyvklub 2004.)

Természetes dolog, hogy az ember előbb-utóbb kezébe veszi és elolvassa az egyik kedvenc filmjének könyvváltozatát. Így csak idő kérdése volt, hogy mikor kerítek sort a Kapitány és katona regényre, ahogy azt korábban a 13. harcossal is megtettem.

Maga a regény a Könyvklubtól már megszokott módon, igényes, keménytáblás kiadás. A kisalakú regény több mint 400 oldalas.

Mielőtt belekezdenék a regény ismertetésébe, először is el kell mondanom egy kis csavart. Noha a kötet címe teljesen megegyezik a jól ismert, 2003-as, Russell Crowe film címével, mégsem az. Amennyire ki tudtam venni ez igazából a film előzménykötete, így a magyar cím sajnos meglehetősen megtévesztő, bár ha nem is úgy de a történet epizódjai, valamilyen formában gyakran visszaköszönnek, illetve emlékeztetnek a mozifilm egyes jeleneteire, illetve számos szereplő is visszaköszön belőle. Természetesen a cselekmény két főhőse itt is Jack Aubrey kapitány és Stephen Maturin doktor.

A Kapitány és katona regény a filmmel ellentétben nem Dél-Amerika partjainál, hanem a Földközi-tengeren játszódik, és az ifjú Aubrey kapitány a 28 ágyús HMS Suprise fregatt helyett a 14 ágyús HMS Sophie szlup frissen kinevezett parancsnoka. Főhősünk már itt is kiváló kapitány és parancsnok, de ugyanakkor egy pénzéhes ifjú tiszt is, aki törvényes kalózként, hajlandó minden ellenséges kereskedőhajót elfogni, a zsákmánypénz reményében. Ifjú és pénzéhes tisztként ég benne az ambíció, miközben képes azt kockáztatni egy férjes asszonnyal való liezonnal is. De talán ennyi elég is, hiszen nem szeretném elmesélni a történetet, hátha valaki úgy dönt, hogy inkább elolvassa.

A regény nekem egy kicsit lassan indult – bár tegyük hozzá, hogy azt már többször meg is írtam, ritkán olvasok szépirodalmat – de azután belendül. Meg kell mondanom, voltak olyan részek, hogy annyira érdekelt a cselekmény fonala, hogy alig vártam, hogy továbbolvashassam. A regény természetéből fogva nem nagyon van párhuzamos cselekmény, hiszen az egész egy sajátos környezetben játszódik, nevezetesen egy kis hadihajó szűk terében. A könyv egyik erénye, hogy miközben élvezhetjük a történet folyását, közben megismerhetjük egy XIX. század eleji hadihajó szerkezetét, működését és harcászatát is. A regény egy másik motívuma, az angol-ír viszony, mivel a fedélzeten lévő szereplők egy része ír gyökerekkel rendelkezik, rengeteg történelmi és politikai utalással találkozunk ezzel kapcsolatban.

Ugyan a könyv bizonyos értelemben távol áll a filmtől, de mégsem idegen attól, így azoknak, akiknek tetszett a film tudom ajánlani a regény elolvasását, illetve azoknak is érdemes kezükbe venni, akik szeretik a vitorlás hajókat, azok tengeri csatáit, illetve a napóleoni kort.

Maga a film alapja Patrick O’Brian másik, magyarul is megjelent regénye: a Déltengeri kalandok, amit azt hiszem, hogy amint tehetem, beszerzem és elolvasom.

 

Ambasa

Szerző: ambasa  2019.10.22. 00:00 Szólj hozzá!

Címkék: könyv

A bejegyzés trackback címe:

https://karosszektabornok.blog.hu/api/trackback/id/tr415238340

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.