blog235-01.jpgA XIX. század második felében egy újtípusú, elit könnyűgyalogság jelent meg a csatatereken, és bátorságuk, katonai képzettségük révén hamarosan a harcmezők kiemelt szereplőivé váltak. Egy olyan korban, amikor a tűzfegyverek fejlődését a katonai gondolkodás nem követte elég gyorsan és hirtelen megnőtt gyilkos mezőn még mindig a merev rohamoszlopok próbálták kierőszakolni a győzelmet, miközben percek alatt olvadtak el, megjelent egy olyan katonatípus, amely már azelőtt a laza csatárláncot alkalmazta, amikor azt még látszólag semmi sem indokolta. Ezek voltak a kor rettegett elitkatonái, a francia-algériai eredetű zuávok...

A zuáv szó eredete az arab nyelvben keresendő. A zuávok a mai Algéria területén élő, a kabil törzsszövetség egyik harcos törzse volt, akik évszázadok óta abból éltek, hogy fegyverforgató tudományukat jó pénzért áruba bocsátották a berber uralkodóknak. Ez így is maradt volna az idők végezetéig, ha 1830-ban a franciák nem döntenek úgy, hogy befolyásukat kiterjesztik Észak-Afrikára. Miután Algéria francia uralom alá került a franciák hamar kapcsolatba kerültek ezzel a hegyi harcos törzzsel, és mivel uralmuk megszilárdítása miatt szükségük volt a területet jól ismerő, és pénzért melléjük álló, katonákra, a zsoldjukba fogadták őket. És ezzel a zuávok megindultak azon az úton, ami a világhírnév felé repítette őket.

A franciák az első tapasztalataikat zuávokkal még az 1830-as hadjárat folyamán, augusztusban a szerezték, amikor is a Francia Expedíciós Haderő parancsnoka szolgálatába fogadta az egykori Algiri Dej katonáinak egy részét, akik továbbra is helyőrségi szolgálatot láttak el.1831-ben az algériai francia katonai kormányzat először egy, majd hamarosan újabb két zászlóaljat toborzott a zuáv törzs férfiaiból. Hivatalosan 1833. március 7. egy királyi dekrétum alapján váltak a zuávok a francia fegyveres erők részévé (máshol egy 1831. március 21. dátum szerepel). A zuáv zászlóaljak legénysége a hegyi törzs soraiból származtak, de a tisztikar és az altisztek jórészt X. Károly király egykori gárdájából kerültek ki. 1833-tól a zuáv zászlóaljakat 10 századba szervezték, amelyekből 8 arabokból,és muszlimokból, míg 2 francia nemzetiségű legénységből állt. 1838-ban, amikor is a harmadik zuáv zászlóalj ténylegesen is felállításra került  azokat egy ezredben egyesítették, melynek parancsnokává de Lamoriciere őrnagyot nevezték ki. A zuávok legkevesebb két évre szerződtek, és hamarosan keménységük révén az ottani francia erők elit csapatává váltak. Azonban nem sokkal később az algériai francia haderő jelentős változásokon ment keresztül, amikor is megalakították az algériai lövészegységeket a Tirailleurs Algériens-t, ami azt eredményezte, hogy a francia muzulmán katonákat inkább ezen egységekbe csoportosították át. Így a zuáv alakulatok személyi összetétele jócskán megváltozott. Az addig muzulmán legénységgel és francia tiszti és altiszti karral rendelkező alakulatokban a személyi állomány nagyrészt franciává vált és a muzulmánok csak olyan sajátos posztokon maradhattak meg, mint a tolmácsok és a hegyi vezetők.

blog235-02.png

A felállításukat követő időszakban a franciák természetesen a gyarmati uralmuk megszilárdítására használták a zuávokat. Részt vettek a területek pacifikálásban, illetve a lázongások leverésében, amire egy ilyen katonai hagyományokkal rendelkező harcos törzs soraiból verbuválódott zsoldos haderő, valljuk be igen kiválóan megfelelt. Első bevetésükre 1836 márciusában a Mouzaia szorosnál, majd szeptemberben Mitidja mellett, illetve 1837-ben Constantine ostrománál került sor.

1851-ben azonban jelentős változások álltak be a francia politikai életben. December 2-án a Louis-Bonaparte Napóleont, a katonák támogatásával Párizsban államcsínyt követett el, majd 1852 novemberében császárrá koronáztatta magát. Még abban az évben, december 2-án kikiáltották a Második Császárságot. Mai szemmel nézve talán furcsán hangzik, de a franciák egy jelentős többsége támogatta ezeket a változásokat. Az új császár, aki a Nagy Napóleon öccsének fia volt, természetesen hamarosan elődje nyomdokaiba lépve képzelte naggyá tenni Franciaországot annak fegyveres ereje által.

1853-ra a zuáv alakulatok száma már három ezredet számlált, amelyeket Algéria egy-egy tartományában helyeztek el. Az 1. ezred Algírban és Algéria központi területén, a 2. Oránban és Nyugat-Algériában, míg a 3. Constantineban és Kelet-Algériában került elhelyezésre. A három ezred békében ezeken helyeken díszlokált, itt kerültek elhelyezésre a laktanyái, illetve itt voltak szétosztva az alakulataik különböző helyőrségekben. 1854. december 23-án határozat született a 4. zuáv ezred megalakításáról, de erre ténylegesen csak 1855. március 15-én került sor, amikor is az algériai hegyi katonák már a nemzetközi hadszíntéren is bizonyították rátermettségüket.

blog235-03.jpg

III. Napóleon császár külpolitikája hamarosan véget vetett az unalmas, isten háta mögötti helyőrségi szolgálatnak. A Császár, akinek világpolitikai álmai voltak, minden lehetséges alkalmat megpróbált megragadni, hogy a francia fegyveres erők megmutassák erejüket és ismét dicsőséget szerezzenek a Francia Honnak. Erre nem is kellett sokat várni, ugyanis az orosz-török konfliktus hamarosan kiszélesedett. A franciák, oldalukon a britekkel és a piemontiakkal úgy gondolták, hogy a Cári Birodalmat, aki akkor Európa csendőre szerepében tetszelgett (lásd a Magyar Szabadságharc leverését) éppen ideje megregulázni. 1853 októberében kitört a krími háború, és hamarosan francia csapatok, köztük zuávok léptek Oroszország Anyácska földjére, hogy egy ostoba és véres háborúban áldozzák vérüket és emeljék a Gloire-t. A krími-háború után sorra következtek a kor nemzetközi konfliktusai, amelyek nagy részében a Francia Császárság lelkesen vett részt. 1859. francia-piemonti-osztrák háború, az 1864-66-os mexikói kaland, majd az 1870-es francia-porosz háború, amely végül is III. Napóleon bukásához vezetett. Ezek voltak azok a háborúk, amelyekből a világ megismerte a zuávokat és világhírűvé tette. A korabeli közvélemény szemében, hála a sajtónak ezek a halált megvető katonák a sajátos színes ruháikban népszerű hősökké váltak. A zuávok nem csak a rájuk jellemző öltözetük, hanem a könnyű-gyalogos harcmodoruk révén is kitűntek az egyszerű sorgyalogosok tömegéből, akik a XIX. század második felének tömeghadseregét alkották. A zuávok nem az akkor megszokott harcászati elvek szerint harcoltak, csapataik nem  vállt-vállt érve szoros sorokban nyomultak előre a harcmezőn, hanem már akkor is a lazább, csatárláncokat alkotva. Továbbá ők már akkor is szakítottak azzal a merev elképzeléssel, hogy a korabeli vontcsövű, hosszú, elöltöltős puskákat csak álló helyzetben lehetséges megtölteni. A zuávok háton fekve képesek voltak tűzkész helyzetbe hozni fegyverüket, majd fekvő, vagy térdelő helyzetből leadni sortüzeket.

A krími háborúban bizonyított rátermettségük okán a Második Császárság Gárdája egy zuáv ezredet állított fel. A gárda-zuávok békehelyőrsége kezdetben Saint-Cloudban, majd 1857-től Versailles-ben kapott elhelyezést. A gárda-zuávok természetesen társaik klasszikus egyenruháját viselték azzal a különbséggel, hogy a sárga hímzéseket, vörösre cserélték.

Aztán 1870-ben a Második Császárságnak és III. Napóleon kalandor politikájának csúfos vége szakadt a porosz szuronyok, és a krupp ágyuk nyomán. A franciaországi politikai változások, magukkal hozták a zuáv alakulatok átértékelését is. A dicstelen háború nyomán a zuávok elvesztették elit alakulat jellegüket, és a hosszú időre szolgálatot vállaló önkéntesek helyett, soraikat egyre inkább az algériai és tunéziai telepesek sorozott fiaival töltötték fel. Azonban azok az önkéntesek akik maradtak, továbbra is biztosították a zuáv alakulatok magas morálját.

Immár az új köztársaság hadi lobogója alatt a zuávok első tengerentúli bevetésére 1884-ban Indokínában került sor 1884 augusztusa és 1885 áprilisa között zajló kínai-francia háborúban, ahol a Tonkini Expedíciós Haderő részét képezték. A háború folyamán Simon és Mignot nevű tisztek parancsnoksága alatt két zászlóalj került bevetésre, illetve már a háború után közvetlenül került ki a hadszíntérre a Metzinger vezette harmadik zászlóalj. Az első két egység közül az egyik tevékenyen vette ki a részét az 1885, március 23-án lezajlott phu lam tao-i csatában, ahol az 1. zuáv ezred Simon vezette zászlóalja vereséget szenvedett a kínai csapatoktól.

1899-ben jelentős szervezeti változásokra került sor a Zuváoknál. Minden ezrednek fel kellett állítania egy ötödik zászlóaljat, amelyek az anyaországban kerültek állomásoztatásra. Az 1. és a 4. ezred 5. zászlóalja Párizs környékére, míg a 2. és 3 ezred 5. zászlóalja Lyon térségbe került. További változás volt, hogy egy esetleges francia mozgósítás esetén ezek az 5. zászlóaljak egy-egy három zászlóaljból álló zuáv ezred magját képezte volna.

A sikeres indokínai háború után további gyarmati háborúk vártak a francia zuávokra. 1900-1901-ben bevetésre kerültek Kínában a bokszer-lázadás leverése keretében bevetett nemzetközi haderő részeként. 1908-ban Marokkó következett, majd kitört az első világháború. A zuáv ezredeket és a más alakulatokhoz kapcsolt zászlóaljakat végig bevetették a háború folyamán. Harcoltak a nyugati-fronton, Macedóniában, a Dardanelláknál, illetve részt vettek a gyarmati uralom fenntartásában Indokínában, Algériában, Tunéziában és Marokkóban. Érdekes módon a háború folyamán a francia hadsereg 12 zuáv zászlóaljat állított fel Észak-Afrikában olyan franciául beszélő hadifoglyokból és dezertőrökből – főleg német Alsance és Lorraine-ből származókból – akik hajlandóak voltak önként a francia trikolor alá állni. Az első világháború folyamán összesen kilenc zuáv ezred került bevetésre, amelyek hírnevükhöz, és tradíciójuknak megfelelő elszántsággal és bátorsággal harcoltak, és különösen kitűntek a rohamok során.

blog235-05.jpg

blog235-06.jpg

A háború kezdetén az nyugati-fronton bevetett első négy zuáv ezred természetese még a hagyományos, színes egyenruhájukban vonult a csatatérre, azonban a gyorstüzelő ágyuk és géppuskák hatására, 1915-re ők is kénytelenek voltak khakira váltani. A háború után 1927 és 1939 között a csapatoknál az úgynevezett keleti egyenruha került rendszeresítésre, amely visszatért a hagyományokhoz, a csapatoknál újra kiosztásra került a piros fez, a kék kabát és a piros nadrág. Azonban ezt a színpompás egyenruhát nem a harcmeztőn, hanem díszelgéskor. Ugyanakkor a négy ezred egyéni színjelzést is kapott. Az ezredeket az egyenruhán található tombeaus, egy hamis zseb színe különböztette meg, amelynek színe vagy piros, vagy kék, vagy fehér, illetve sárga volt.

Ugyan a zuávok derekasan kivették részüket az első világháborúból, annál kevesebb szerepet játszottak a másodikban, ugyan már a kezdetektől részt vettek a küzdelemben, ott voltak 1940-ben és 1944-ben is a franciaországi harcokban, de teljesítményükkel különösképpen nem tűntek ki. A második világháború alatt összesen 14 zuáv ezred került felállításra.

blog235-08.jpg

blog235-09.jpg

A világháborúk után a zuávok nem vettek részt az Indokínaiban 1945-1954 között zajló háborúban, ugyanakkor bevetésre kerültek Algériában, ahol egészen 1962-ig kivették a részüket a gyarmati uralom felszámolásáért küzdők elleni harcból. 

Az algériai francia uralom vége, gyökereiktől fosztotta meg a zuávokat. Ugyan az ezredeik legénységét, már jó rég óta nem a zuáv törzs tagjai alkották, de katonáik jelentős többsége fekete lábú, azaz algériai francia volt. Így 1962-ben Algéria függetlenségének kikiáltása után a zuáv ezredek létjogosultsága, a hadkiegészítő területeik elvesztése okán megszűnt, és feloszlatásra kerültek, 1960. és 1962 között összesen hat zuáv ezredet töröltek a hadrendből. Azonban a zuáv ezredek hagyománya a francia fegyveres erők keretén belül ennek ellenére tovább éltek és 2006-ig a Francia Szárazföldi Haderő Kommandó Iskolája ünnepi alkalmakor a zuávok tradicionális egyenruháját öltötte magára ápolva az egykori 9. zuáv ezred hagyományait és bontotta ki annak csapatzászlóját. 2010-ben az iskola bezárása után azonban ez a gyenge kapocs is megszűnt, és a 9. zuáv ezred hadilobogója immár múzeumba került.

blog235-10.jpg

A francia zuáv ezredek:

-1. zuáv ezred 1852-1949. majd 1956-1960 újra felállítva.

-2. zuáv ezred 1852-1962

-3. zuáv ezred 1852-1962

-4. zuáv ezred 1854-ben mint Császári Gárdaezred került felállításra, majd 1870 után felvette a 4. hadrendi számot és 1962-ig, feloszlatásig megtartotta azt.

blog235-04.jpg

blog235-07.jpg

A 8. és a 9. az első világháború folyamán állították fel, de egyéb ezredek menetzászlóaljaiból összesen kilenc zuáv ezred került megszervezésre. 1919-ben alapították a 13. zuávokat, amelyek története aztán 1940-ben be is fejeződött. A második világháborúra hozták létre a 11. 12. 14. és a 21. zuáv ezredeket, amelyeket aztán Franciaország kapitulációja után nyomban fel is oszlattak. Később, immár a háború második felében feltámasztották a 9. ezredet és létrehozták a 22. 23. és 29. zuávokat. Ezeken felül az első világháborúban létezett még négy, vegyes algériai lövészezred, amelyeknek egyes zászlóaljai zuávok voltak, azonban ezeket az alakulatokat az első világháború befejeztével szintén megszüntették.

A francia haderőben legtovább a 9. zuávok maradtak fent. Az ezredet 1914-ben alapították meg majd Franciaország eleste után 1940-ben feloszlatták. Később a háború folyamán újra felállításra került aztán az algériai háború után 1962-ben ismét megszüntették. Aztán 1982. és 2006. között immár harmadszor született újjá mint a francia haderő különleges hadviselési iskolája, amely az ezredet tekintette jogelődjének.

Eddig ez volt a francia zuávok története, de mint már írtam a zuávok divatot teremtettek és mintájukra számos ország és haderő állított fel egységeket többé-kevésbé másolva, mintául véve a zuávok egyenruháját és harcmodorát.

 

A Pápai Állam zuávjai

A pápai zuávok eredete a Louis Juchault de Lamoricière által 1860-ban létrehozott egységre vezethető vissza, amelyet francia-belga Tirailleurs-ból alakítottak ki. 1861. január 1-jén az alakulatot átnevezték pápai zouávoknak, amely nevet Xavier de Mérode adta nekik.

A pápai állam zuávjainak eredetileg nőtlen, katolikus önkéntesek voltak. Az egységet francia hatásra és mintára hozták létre. Egyenruhájuk szinte teljesen azonos volt azokéval, azzal a különbséggel, hogy kabátjuk szegélyhímzése nem vörös, hanem szürke volt. A pápai zuávok parancsnoka a svájci Allet ezredes lett. Igazából az alakulat messze meghaladta egy ezred méretét és amolyan nemzetközi idegenlégó jellegét öltötte. A személyi állomány meglehetősen vegyes képet alkotott. 1868 májusában az alakulatban lévő 4592 főből 1910 vallotta magát hollandnak, 1301 franciának, 686 belgának és csak 240 itáliainak. Ezeken felül mintegy 300 kanadai, amerikai és ír szolgált az ezredben, míg a fennmaradó 155 fő dél-amerikai illetőségű volt. Egy másik forrás szerint 1910 holland, 1400 ír, 1301 francia, 686 belga, 157 pápai és olasz, 507 kanadai (többségük quebecki francia), 87 porosz, 50 angol, 32 spanyol, 22 egyéb német, 19 svájci. 14 amerikai, 14 nápolyi, 12 modenai, 12 lengyel, 10 skót, 7 osztrák (vajon ebben vannak magyar nemzetiségűek is?), 6 portugál 6 toszkán, 3 máltai, 2 orosz, és 1-1 a Dél-tengeri Szigetekről Indiából, Afrikából, Mexikóból, Peruból és volt még egy cserkesz is.

A pápai állam zuávjai a tűzkeresztségen 1867. november 3-án estek át a mentanai csatában, ahol Garibaldi és forrófejű önkéntesei az olasz egység reményében Róma ellen vonultak, hogy kikényszerítsék a Pápai állam csatlakozását Itáliához. Azonban ekkor még erre nem érett meg az idő, és a 4000-10000 főt számláló forradalmi lelkesedés összetalálkozott 5000-20000 franciával és pápaival. Garibaldi 1100 fő véres veszteséget szenvedett el, és ezen felül 800-1000 katonája került fogságba, míg az egyesített francia haderőből a pápaiak 144, a franciák pedig mindössze 38 főt vesztettek el. Más adatok szerint a pápai csapatok 24-30 halottat és 81 sebesültet vesztettek. A francia parancsnok a harc után, igen elismerően nyilatkozott a pápai zuávokról.

Azonban ekkorra már a pápai állam napjai megvoltak számlálva. 1870 szeptemberére az olasz egység győzedelmeskedett, és a még ellenálló pápai csapatok 7:1-es túlerővel voltak kénytelenek szembenézni. A végső harcokban keményen ellenálltak de a túlerő végül legyűrte őket. A győztesek nem tolerálták a végsőkig való kitartást, a megadás után többjüket kivégezték, köztük egy belga tisztet, aki nem volt hajlandó átadni a kardját.

Az olasz egység létrejötte után az egykori pápai zuávok francia önkéntesei visszatértek hazájukba, ahol többek között létrehozták belőlük a Volontaires de l'Ouest, azaz a Nyugati önkéntesek csoportját. A hazatérők régi egyenruhájukat megtartva, immár a poroszok ellen fogtak fegyvert. A zuávok első bevetésére Orleans környékén került sor, ahol közülük 15-en estek el vagy sebesültek meg az október 11-12. között zajló harcok folyamán. Később részt vettek a loigny csatában, de a porosz csapatok Párizsba való bevonulása után az önkéntesek csapatát feloszlatták.

 blog235-11.jpg

Spanyol zuávok

A spanyol závok meglepően későn, már a francia zuávok aranykora után jelentek meg. Az 1872. és 1876. között zajló harmadik carlist háborúban, a trónkövetelő Don Alfonso Carlos alapított egy zászlóaljat Carlist Zuávok néven, mintegy a saját, és felesége személyes testőralakulataként. A carlist zuávok eredete a pápai zuávokhoz vezethető vissza, ahol annak is 2. zászlóaljának 6. századáig. Az elit spanyol zuávok egyenruhája egy sajátos keveréke volt a francia és a pápai zuávok egyenruhájának, azonban a fejfedőjük a baszk sapka volt, ami megkülönböztette őket bármilyen más zuáv alakulattól. A legénység a tisztikar egyenruhája közötti különbség a zekéjük színe volt, az előbbi kék, az utóbbi kékes-szürke színűt viselt. Szintén megkülönböztető jel volt a legénység és a tisztikar között, a fehér, illetve vörös barett. A hagyományos piros helyett a spanyol zuávok szürke nadrágot viseltek.

 

Lengyel zuávok

A lengyel zuávok, akiket neveztek a halál zuávjainak is, az 1863-as januári felkelés során kerültek felállításra. Az egységet egy ex-francia tiszt, Francois Rochebrune - aki a krími háborúban egy zuáv ezredben harcolt őrmesterként - az egykori francia zuáv ezredek mintájára hozta létre. A lengyel zuávokat 1863 februárjába alakították meg ojcowi önkéntesek. Nevüket, mármint hogy elkötelezték magukat a halállal, onnan kapták, hogy a belépők felesküdtek: „győznek, vagy meghalnak”. Halálra szánt kinézetüket tovább erősítette fekete egyenruhájuk és a mellükön lévő, nagy, fehér kereszt is.

A lengyel zuávok a tűzkeresztségére az miechowi csatában került sor, ahol Wojciech Komorowski vezetésével sikeresen tisztították meg a helyi temetőt az azt védő orosz csapatoktól. Azonban hiába győztek a lengyel zuávok, az összecsapást a lengyelek elvesztették. Sajnos ez a tendencia nem változott, és hát a nagyszámú és képzett orosz csapatokkal szemben vajmi keveset ért a honfiúi lelkesedés. A chroberzi csatában a fekete zuávok Marian Langiewicz parancsnoksága alatt fedezték a főerők visszavonulását. A grochowiskai csatában halált megvető rohamot intéztek az orosz ágyúállások ellen amelyet sikerrel be is vettek, de ezért súlyos árat voltak kénytelenek fizetni. Beváltották esküjüket győztek, vagy meghaltak, sajnos sokuknak a roham során ez utóbbi jutott osztályrészül. Az összecsapás során a támadás alatt a rohamot vezető Langiewicz elvesztette az irányítást megtépázott csapatai felett, ezért az egység visszavonulást, már magának az ezredparancsoknak, Rochebrune kellett irányítania.

Rochebrune általános katonai megítélése olyan jó volt a lengyel felkelők körében, hogy hamarosan tábornoki rangra emelték, sőt a felkelés katonai parancsnokává is felkérték. Azonban ott is voltak ellenlábasai, és talán hazafiúi elfogultság okán sokan nem szerették volna, aha felkelést nem egy lengyel vezeti. (Talán át tudjuk érezni a dilemmát, ha a mi Dembinszkynkre gondolunk.) Rochebrune végül csalódott a belharcok megosztotta lengyel felkelésben, és talán egy kicsit meg is sértődött, így visszatért hazájába.

Közben a fekete zuávok egy másik része részt vett Stefan Malczewski vezénylete alatt a pobiednik maly csatában, ahol ismét az esküjük betartása miatt az egység súlyos veszteségeket szenvedett, mivel a harchelyzetet figyelmen kívül hagyva nem voltak hajlandóak visszavonulni. Az oroszok az elesett zuávokat egy tömegsírba hantolták el, és megtiltották a helyi lakosoknak, hogy az arra keresztet, vagy bármilyen más emlékjelet tegyenek. Azonban a helyi lakosság a cári hatóságot kijátszva, négy facsemetét ültettek a sír sarkaira. Aztán a cári uralom elmúlásával, az egyik elesett unokája egy emlékoszlopot állíttatott a hősök végső nyughelye fölé..

Rocheburne távozása után a fekete zuávok parancsnokságát egy rövid ideig helyettese Tytus O'Brien de Lacy vette át. Azonban az orosz túlerő felülkerekedett a felkelésen és a lengyelek kénytelenek voltak letenni a fegyvert. Egy részük a megtorlást elkerülendő a Monarchiába menekült, míg 21-en közülük csatlakoztak a hazájuk mellett fegyvert fogó garibaldistákhoz, akiket Francesco Nullo vezetett. Ez a maréknyi fekete zuáv utolsó harcát az 1863. május 5-n megvívott Krzywkaka-i csatában vívta meg.

Végül a januári felkelést egy év és 148 nap után az oroszok eltiporták, és 1864, június 18-án a lengyelek ismét kénytelenek voltak rabigába hajtaniuk a fejüket. Ekkorra már szervezetszerűen nem harcoltak fekete zuávok, bár valószínűleg más alakulatok soraiban lehettek egykori önkéntesek.  A lengyel zuávokat nagyra értékelték bátorságuk és elszántságuk miatt, de pont ezért számuk nagyon rövid idő alatt elenyészett, és alakulatként megszűntek létezni. Esküjük egyben a végzetüket is jelentette.

Rochebrune-t hazatérte után a francia kormány kitüntette, és csalódottsága ellenére továbbra is a lengyel függetlenség lelkes szószólója maradt. 1870-ben ezredesként harcolt a poroszok ellen, régi fekete zuáv egyenruháját magára öltve. 1870. november 19-én egy mesterlövész golyója végzet vele Saint-Cloud közelében.

 blog235-12.jpg

blog235-13.jpg

Amerikai zuávok

A francia závok után a legismertebbek az amerikaiak, köszönhetően számos filmnek, amelyek az amerikai polgárháborút dolgozzák fel. A testvérháború kitörése után mindkét oldalon számos zuáv alakulatot állítottak fel. A Unió hadseregében összesen hetven zuáv ezred szerveződött, míg a másik oldalon a Konföderáció erőinek soraiban 25 zuáv század kelt hadra. Az amerikai zuávok, nem csak a külsőségeket, hanem a hagyományos zuáv taktikát is magukévá tették. A sorezredektől eltérően ők nem zárt rendben, hanem igazi elit, könnyűgyalogságként laza csatárláncban vették fel a küzdelmet az ellenséggel.

Az Unió legismertebb zuáv alakulatai a 5. new yorki önkéntesek, akiket Duryee's Zouaves-nek is neveztek első parancsnokuk után. De megemlítésre érdemesek a 114. Pennsylvaniai gyalogosok, vagy a 11. new yorki önkéntesek a Fire Zouaves-ok. A háború folyamán azonban a zuáv ezredek sokszor elveszítették jellegzetességüket. az elhúzódó háború során az egyenruhájuk elkopott és a drága és díszes uniformis pótlása bizony nehézségekbe ütközött, ezért számos ilyen északi alakulat a konfliktus során a kékbe öltözött át. Azonban voltak ellenpéldák is, 1863-64-ben három északi ezred (140. és 146. new yorki és a 155. pennsylvaniai) a csatamezőn mutatott bátorságuk okán megkapta a zuáv egyenruhát. Szintén az északi zuávok történetéhez kapcsolódik, hogy az utolsó, csatában meghalt északi katona szintén egy zuáv volt a 155. pennsylvániak soraiból, aki 1865. április 9-én esett el a virginiai Farmville-nél.

blog235-14.jpg

Nem csak észak, hanem dél is állított fel zuáv csapatokat, azonban ők csak a század erejű szervezésig jutottak. Számuk miatt a déli zuávok kizárólag könnyűgyalogságként kerültek bevetésre. Közülük a legismertebb a louisianai Tigrisek (ma az állam egyeteme és focicsapata is ezt a nevet viseli). Ha azt mondjuk, hogy a zuávok mindig is kitűntek magamutogatásukkal, hát a louisianaiak talán mindenkin túltettek. Hozzájuk hasonló színes egyenruhát talán egy másik zuáv alakulat sem viselt a történelem folyamán. A Tigrisek eredetüket egészen az 1846-48 között zajló mexikói háborúig vezetik vissza. A tigrisek jogelődje a Chatham Roberdeau Wheat vezette Louisianai önkéntesek 1. különleges zászlóaljának B százada volt. Ugyan a Tigrisek minden más déli zuáv alakulat fényét elhomályosították, de érdemes megemlíteni a Coppen's zuávokat is.

blog235-16.jpg

Igazából a két oldalon feltűnt összesen közel száz önálló zuáv alakulat harcait bemutatni szétfeszítené ennek a cikknek a kereteit, önállóan is megtöltene egyet, így most erre nem is vállalkozom. Az két oldal zuávjai, a hosszú polgárháború majd mindegyik csatájában részt vettek.

A polgárháború után a zuávok fokozatosan eltűntek az amerikai hadsereg szervezetéből. Az 1870-es és az 1880-as években a milícia rendszert lassan felváltotta a Nemzeti Gárda szervezete és ezzel együtt a még megmaradt zuáv alakulatok is megszűntek. Jellemző példa az 1879-ben még zuáv alakulatként nyilvántartott Wisconsini Milícia, a következő évben már a szabványos katonai egyenruhát öltötte magára.

Az amerikai zuávok uniformisa nagyon változatos képet mutatott, ugyan egyenruha főbb darabja a hagyományos szabást követték, na de a színek. A fez (már aki azt viselt és nem turbánt, kepit vagy kalapot) lehetett sárga, kék zöld, vagy akár piros is. Az amerikai zuávok a derekukra egy három métert is elérő szövet csíkot, kendőt, tekertek, amelynek felöltéséhez gyakran társaik segítségét is igénybe kellett venniük.

blog235-15.jpg 

Egyéb zuávok

A zuávok divatossá váltak és az ekkor lezajló dél-amerikai háborúkban is feltűntek az őket másoló alakulatok. Így lettek brazil, paraguayi zuávok. Brazíliában 1865-ben alakult meg fekete önkéntesekből, a Zuavos de Bahia. Ugyan az akkori brazil hadseregben nagy hagyománya volt a fekete katonák alkalmazásának, azonban valamilyen okból nem nézték jó szemmel egy ilyen szegregál alakulat létrehozását, ezért hamarosan feloszlatták azt és tagjait más egységekhez irányították át. Voltak zuávjai Portugáliának az afrikai gyarmatain, akárcsak az olaszoknak és a spanyoloknak. Garibaldi önkéntesei szívesen öltötték magukra a zuávok egyenruháját. Így tettek pl. a kalabriai zuávok is, akik 1860-ban a Szicíliai Királyság ellen vonultak hadba Garibaldi zászlaja alatt. Talán a legmeglepőbb, hogy a brit fegyveres erők is szervezett zuáv mintára a Nyugat-Indiai Szigeteken egy helyi ezredet. 1880. és 1908. között a Török Szultáni Testőrség két zuáv ezreddel rendelkezett, amelyek megegyeztek a francia uniformissal, egy kivétellel,a török gárda-zuávok zöld turbánt viseltek. Az ifjú törökök forradalma után a szultáni zuávokat feloszlatták. a testőrség is csak egy kicsiny része maradhatott csak meg, mint palotaőrség.

Napjainkban, talán hagyománytiszteletből, ceremoniális alkalmakkor marokkói, és algériai egységek is viselnek zuáv stílusú egyenruhát. Sőt a tunéziai Elnöki Testőrség is ezt viselte egészen 1969-ig.

blog235-17.jpg

blog235-18.jpg 

A zuávok egyenruhája:

Az észak-afrikai francia csapattesteknek, mint az algériai lövészek, vagy a helyi lovasság, a szpáhik nagyon hasonló egyenruhát viseltek azonban megkülönböztette azokat a színűk. Maga a zuáv egyenruha jellegzetes, buggyos kényelmes nadrágból buggyos ingből, és azon lévő rövidke, gazdagon hímzett zekéből áll. Az egyenruhához való fejfedő már sokkal változatosabb képet mutat. Megtalálható köztük a fez, a kepi, a turbán, baszk sapka, de volt olyan konföderációs alakulat, amely zsiraldi kalaphoz hasonló szalmakalapot viselt. Az egyenruha az esetek többségében piros nadrágból és kék kabátból állt, de volt számos kivétel, főleg az amerikai polgárháború frontján, illetve ide tartozik még a lengyel zuávok fekete ruhája is. Igazából díszes kivitele ellenére, a füstös lőpor korában ez egy igen praktikus viselet volt, amely tekintélyt, elit jelleget kölcsönzött, miközben beazonosíthatóvá tette a füst lepte harcmezőn a barátot az ellenségtől. Azonban főleg észak-amerikai tapasztalatok megmutatták a zuávok egyenruhájának hátrányait. A rövid, zeke szerű kabát a hidegebb éghajlatokon egyáltalán nem bizonyult praktikus viseletnek, gondolom a szabad derék nem kevés reumát, és vesebetegséget okozott az amerikai polgárháború hadfiai között.

blog235-19.jpg

Összességében a zuávokból a krími háború egyszerű gyarmati rendfenntartókból nemzetközi sztárt csinált. Divatba jöttek mind színes egyéni ruhájuk, mind katonai teljesítményük nyomán, amely hatására számos állam másolni kezdte. Sok önkéntes úgy gondolta, ha zuáv egyenruhába bújnak, akkor ők is ugyanolyan jó katonák lesznek, vagy legalább is az ellenség azt fogja gondolni róluk. A zuávok elterjedésének másik oka. hogy az 1850. és 1870. közötti időszakban a legtöbb államban mind a politikai, és katonai vezetés, mind a közvélemény úgy gondolta, hogy a világ legjobb hadserege a francia, így érdemes azt másolni, különös képen annak elit alakulatait. Aztán ezt a képet az 1870-71-es francia-porosz háború úgy fújta szét, mintha sohasem létezett volna. (Jellemző, hogy az 1868-as medzsi reformok után a japánok a haditengerészetüket brit, a hadseregüket francia mintára kezdték szervezni, de aztán hamarosan átváltottak a németek követésére.) Így az 1870-es francia vereséggel a zuávok népszerűsége is alább hagyott, az ipari forradalom egyre inkább a tömeghadseregek felé fordult, ahol az ilyen egyéni alakulatoknak egyre kevesebb szerep jutott. A szabványosítás lázában élő a következő nagy háborúra készülő tábornokok képzeletébe egyre kevésbé illettek eb az ilyen alakulatuk és hírnevük is lassan feledésbe merült. Így aztán ahogy 1830-ban megjelentek, és 1853-ban kiléptek a rivaldafénybe 1870-után úgy tűntek el, mintha sohasem léteztek volna, és csak egy múló divathullám lett volna ez az érdekes gyalogos típus.

blog235-20.jpg 

Ambasa

Szerző: ambasa  2020.09.29. 00:00 2 komment

Címkék: újkor csapattörténet Olaszország USA Lengyelország Spanyolország Franciaország

A bejegyzés trackback címe:

https://karosszektabornok.blog.hu/api/trackback/id/tr8816217884

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

kriesz 2020.10.01. 13:51:06

Köszönöm szépen a cikket! :)

Sigismundus · https://csakugyirkalok.blogspot.com/ 2020.10.02. 18:58:05

Én is köszönöm, érdekes volt, kétszer is elolvastam. Egyrészt műélvezetből, másrészt a nyelvtani vagy fogalmazási hibákra is figyelve. De nem vettem észre semmi igen feltűnőt, se hubat, se suta fogalmazást, úgyhogy nem értem..
süti beállítások módosítása