2015. és 2018. között már négy alkalommal is meglátogattam ezt a rendezvényt. Aztán közbe jött a COVID és valahogy kimaradt. Aztán a munka miatt is sokáig lebegett, az, hogy el tudok menni, de aztán végül is jól alakultak a dolgok és idén sikerült ismét eljutnom Niepolomicébe...

Az út kicsit kalandosra sikerült, főleg ami a szállásfoglalásomat illeti, de végül is megoldódott, de egy kicsit elrontotta a kedvemet. Amikor szerdán útra keltem, még lógott az eső lába, és csütörtökön és pénteken is 5 és 15 fok között volt a hőmérséklt és, noha elállt az eső, de az eget felhők borították. Aztán eljött a szombat és kiderűlt, mi több gyönyörű napsütéses idő köszöntött ránk.

Mint az első cikkben írtam Niepolomice mintegy 20 kilóméterre fekszik Krakkótól kelet dél-keletre túl a jól ismert Wileczkián. Lehet 15 személyes iránybuszokkal menni, de a helyi BKV-nsm is van járata oda, amely óránként jár. Ha valaki ezt választja, akkor arra kell vigyáznia, hogy olyan jegye- vagy több napos jegye legyen, amely jó a III. övezetbe is. A leg egyszerűbb a 8 zlotyis 1,5 órás jegyet venni, mert az út bizony kifelé 70-75 perc.

Én szombaton mentem ki, amikor nyit a rendezvény, és kicsit szabadabban lehet bejárni a rendezvényt, viszont vasárnap van egy felvonulás, ahol, viszont egy ponton állva végignézhetjük az összes résztvevőt. Amelyből aztán van jócskán. A rendezvény facebook oldal szerint 1200 résztvevő és 30000 látogató jelent meg az álmos kisvárosban.

A régi rendezvényekhez hasonlóan itt is a fő hangsúly a hagyományőrzőkön volt. A különböző korok táborai kicsit elkülönültek és a COVID előtthöz képest kicsit nagyobb területen helyezkedtek el. Volt egy ókori, egy középkori, egy XVIII-XIX. századi és egy világháborús és egy modern tábor. Érdemes tudni, hogy a résztvevők ugyan, gondolva az időjárás viszontagságaira kőházban is alhatnak, de vannak olyanok akik kint a szabadba, korhű sátrakban vészelik át az amúgy nem épen meleg éjszakát. A nagyon sok jópofa hagyományőrző közül nehéz kiemelni egyéneket, de nekem a személyes kedvencem egy római légionárius, és egy janicsár, aki amint meglátta a fényképezőgépet harci pózba vágta magát De ott volt még a magányos dli katona mogyoró szín egyenruhájában, vagy a magányos indián a sátrával, vagy épen a japán katona a gésával, vagy a 30-as évek beli hölgyek a korabeli kerékpárokkal. Szoktak lenni dinamikus bemutatók, de énnekem ezek eddig kimaradtak, nem úgy mint idén, amikor 4 lengyel lovas, köztük egy szárnyas huszár a kosztümbe öltözött bemondónővel, egy apróddal és két másik hölggyel egy pazar, több, mint fél órás bemutatót tartott. Egyszerűen leírhatatlan, ahogy kopjával döfték ki a szívük hölgy kezében kitartott karikákat, elég jó arányban, amelyből látszott, hogy ez bizony nem megrendezett, hanem hosszú gyakorlás eredménye. rengeteg gyerek volt, akiknek a kedvence persze egy lengyel terepjáró volt, amelyen egész nap kúsztak-másztak. A másik jópofa csoport egy FBI bemutató volt, akik elsőre még meg is tévesztettek, mert egy rendőr autó előtt egy hullazsákot láttam, és az első gondolatom az volt, hogy igazi, asztán leesett, hogy egy amerikai helyszínelésbe csöppentem. A másik kedvencem az NDK-s határőrök voltak akik régi jó szokásukhoz hasonlóan ismért lezártak egy utcát és minden arra járó autós igazoltattak. Nekik volt egy terepjáró Trabantjuk és egy rendőrségi Wartburgjuk, igaz már nem a kétütemű fajtából. Meg kell említeni még a Magyar Különleges Erők Hagyományőrző Egyesület résztvevőit, sajnos idén csak ők képviselték hazánkat, legjobb tudomásom szerint.

Jelentős jármű és eszközpark is felvonultatásra került:

A rendezvény farvizén voltak még egy wargame, egy társasjáték bemutatók, sőt egy Bolt Action verseny is több, mint egy tucat asztalon. Ugyan korábban már négyszer voltam itt, de csak egy esetben láttam egy gyenge makett versenyt, de idén ismét volt. Nem mondom, hogy komoly volt, de szemmel látható fejlődésen ment keresztűl, vagy 200 makettel.

Meg kell említenem, amit korábban is tapasztaltam, hogy meglehetősen gyermekcentrikus a rendezvény, A társasjátékokba be lehet szállni, és ki lehet próbálni, amelyek egy része kifejezeten a gyerekeknek szól. Vannak festő asztalok, legalább 2-3-ral is találkoztam, illetve a makettezőknél volt még egy fahajó készítő asztal is. ha valaki kedvet kapott, az be is tudott vásárolni. Kint a szabadtéren volt egy vásár rész, ahol játék katonák és jelmezek, kézműves termékek közül is válogathattunk volna, illetve a városka főterére, mint mindig kitelepülte a vásárosok a fakardjaikkal és minden más olyannal, ami nekünk gagyi, de egy 10 év alatti gyermek legfőbb vágya, mint a műanyag kard és dugód puska. Ezeken felül, legalább három helyen árultak wargame-hez figurákat, szabálykönyveket, egy helyen maketteket és egy másikon társasjátékokat és könyveket.

Végül is nem csalódtam és az egész napot kint töltöttem, ha nem is jövőre, de még visszatérek Niepolomicébe...

Pola Chwały facebook oldala

Niepolomice város honlapja, ahol a település története még magyarul is olvasható.

Írásaim a korábbi rendezvényekről: 2015-ös cikk , 2016-os cikk, 2018-as cikk.

Tarr (ambasa) Gábor