Nem először látogattam el a krakkói Repülőmúzeumba, mondhatni lassan törzsvendégnek számítok. Ez azonban nem véletlen, mert - akár csak számos másik lengyel közgyűjtemény - tapasztalatom szerint mindig fejlődik, változik. Mindig vannak újdonságok. Már a legutóbbi látogatásom alkalmával is láttam, hogy miért is kell újra meglátogatnom, így idén határozott céllal mentem...
Legelőször 2012-ben voltam a múzeumban, amely egészen más volt, mint 2016-ban, vagy épen legutóbb 2021-ben. Szakmabeliként jó látni az újdonságokat, a friss beszerzéseket, vagy épen azt, hogy az elmúlt időszakban mit újítottak fel. Ugyanakkor az is látható, hogy rág bele az idő vas foga a szabadon álló gépekbe. Erre számomra jó példa a 2012-ben frissen felújított haditengerészeti Mi-4-es helikopter 2016-os, 21-es, vagy épen az idei állapotromlása.
Mivel már korábban leírtam a múzeum történetét, én ezt most nem szeretném megismételni, akit érdekel a linkelt korábbi írásaimba megtalálja.
Általában a múzeum meglátogatása számomra egész napos program, amikor egy- de akár kétezer fényképet is készítek, hála a digitális fényképezőképnek. Úgy vagyok vele, inkább több, a rosszakat, meg később majd kidobom. És meg kell vallanom, az ötödik hatodik óra táján már fókuszálni sem tudok. Így jártam legutóbb is, a 2021-es látogatásomkor, amikor az újra rendezett nagyhangárt látogattam meg. Sajnos csak késve vettem észre, hogy a nagyszerű motor-, és hajtóműgyűjtemény is megújult, a kiállítási tárgyak egyéni megvilágítást kaptak. Ilyenkor nem szoktam kétségbe esni, mert tudom, hogy legközelebb, biztos, ami zicher ott kezdek majd. És így is tettem.
Sajnos eléggé rossz időt fogtam ki, borongós, hideg őszi idő volt, ami nem kedvezett a fotózásnak, főleg a zárt terekben.
Az első meglepetés a bejárati épületben várt, amiről tudni kell, hogy az itteni kiállítás folyamatosan változik. Idén a lengyel kiképző gépek kaptak kiemelt helyet, és azok közül a pálmát frissen felújított TS-11 Iskra töltött el csodálattal. Érdemes tudni a típusról, hogy Lengyelországon kívül egyedül az indiaiak rendszeresítették. A felújított gép nem a megszokott lengyel színeket, hanem az Indiai Légierő színeit kapta meg.
Természetesen innen az utam a már bakancslistára tett motorgyűjteményhez vezetett, amihez a korábban berendezett csarnokon keresztül vezetett az út. Ez a gyűjtemény egy érdekes vegyes felvágott. Részben az egykori Német Birodalmi Repülőgépmúzeum roncs állapotban konzervált gépein, illetve néhány olyan lengyel, 50-es évekbeli gépen alapul, amelyek valamiért torzók, ez alól csak a szépen felújított PZL S-4 Kania és egy Jak-12 kivétel. Innen juthatunk be a motorok közé, amelynek az alapja szintén a Berlinből kitelepített gyűjtemény. Itt tényleg van minden ami szem szájnak ingere egy szakmabelinek. Korai első világháborús motorok, X, H, W, dupla W, vagy épen ellendugattyús álló dízel repülőgép motor, ha valami hiányzik, az talán egy U motor. Minden motor adattábláján nem csak a hajtómű típusát, de azt is feltüntetik természetese két nyelven, lengyelül és angolul, mint az a múzeum többi kiállítási tárgyának tábláján is.
Innen a már számomra ismert repülőgép régészeti kiállításhoz vezetett, ahol az újdonság a Keleti-tengerből kiemelt A-20 Havoc roncsa volt.
A nagyhangár sajnos a fényviszonyok miatt csak rosszul volt fotózható, és 2021-egyel ellentétben a Ju 52-esbe és a Li-2-be már csak vezetett túrák során lehetett bemenni. Ráadásul néhány gép hiányzott is, de erről majd később.
A szabadtér hozta a szokásos felhozatalt, és itt erőt vettem magamon és a szovjet gépek fényképezését a szokásos több szög helyet, csak egy oldalról kaptam lencse végre. Sajnos ezen gépek állapota folyamatosan romlik. Pedig van közöttük egy-két számunkra is érdekes, ritka változat is. Nem épen szívderítő a szakad vásznas An-2, vagy az I-22 Iryda, amely mióta oda járok egy hiányos torzó, pedig hát mint a lengyel repülőgép ipar terméke több odafigyelést és egy teljes helyreállítást is megérdemelne. Nem igazán értem, hogy miért mostoha gyerek. Sajnos a 2021-ben tőlünk kapott Mi-24-eshez sikerült még hajtóművet szerezniük, de még a szárnyakat sem sikerült felszerelniük, pedig hát az lemezmunkával is alig pár óra, amit tapasztalatból mondok, mert csináltam vagy párszor. Viszont a helikopter flotta szépen gyarapodott egy-egy rendőrségi Mi-8-assal és W-3-assal. Sajnos amikor ott jártam a múzeum már megkezdte a felkészülést a téli tárolásra, ami korábban szeptember végén még nem volt jellemző, így számos gépen már rajta volt a kabin takaró ponyva.
Az első világháborús hangár nem változott, sajnos most is az a sötét labirintus, ami 2014. óta . Ellenben a hidegháborús hangárba be került egy új F-4E Phantom II.
És végül, amikor már azt hittem hogy vége, megnéztem amit akartam, egy új, frissen felújított hangárra lettem figyelmes, egy korábban elzárt területen. A 2021-es látogatásomkor, amikor az új, nagyhangárt jártam be, már akkor elgondolkodtam, hogy a korábban az annak a mennyezetén lógott vitorlázó gépekkel mi lett. Nos most megkaptam a választ a négy évvel korábban feltett és lógva maradt kérdésemre. Ugyanis a múzeum egy új polgári repüléssel foglakozó nagyhangárral gyarapodott. Ide kerültek a vitorlázó gépek és a frissen felújított, a lengyel kisgépes repülést szimbolizáló egyéb típusok is.Köztök egy olyan is, ami nálunk is használatban volt, egy RWD-8-as. Igaz ez csak egy replika, de közelről sem lehet megmondani, hogy nem eredeti, olyan jól sikerült. Ez nem a Bálna előtt található gagyi Leopard és Lynx, hanem igazi múzeumi darab. Amikor még az egykori Dunai Repülőgépgyárban dolgoztam - abban a hangárban, amely ma már nincs meg, de egykor a Me 410-esek készültek benne - gyakran merült fel bennem, hogy Hadtörténetinek milyen éke lenne egy 1:1-es Me 410Ca replika. Nos amiről én csak álmodoztam, az a lengyelek meg is valósították, és nem csak ezt, Van nekik PZL-37 Los-uk Mielecben, vagy az eredeti mellett egy replika P-11c-s vadászuk is Deblinben. És akkor a páncélosaikról nem is beszélek, amelyből majd mindet újjáépítettek.
Az új hangár pazar, jól megvilágított, és nagyszerűen felújított gépekkel van tele. Ha valami felróható, az a feliratok hiánya a mennyezetről lógó repülőgépek esetén. Viszont van jó pár csemege az RWD-8-as mellett, pl az úszótalpas Wilga.
Azt kell mondanom - az időjárást leszámítva - az idei látogatásom is megérte. Most is számtalan újdonságot láttam, így továbbra is tartom magamat ahhoz, hogy 4-5 évente meglátogatom Krakkóban ezt a nagyszerű gyűjteményt, amit másoknak is csak ajánlani tudok.
Tarr (ambasa) Gábor
