Még 2015-ben elhatároztam, hogy összegyűjtöm, és szabadidőm adta lehetőségekhez mérten végigrágom magamat a Magyar Királyi Honvédséggel foglakozó összefoglaló műveken, és az olyanokon, amelyek egy-egy nagyobb részterületet ölelnek fel, hogy megosszam tapasztalataimat és szubjektív véleményemet ezekről a könyvekről. Sajnos ez akkora mennyiség, hogy egyszerre nem fog menni, ezért 3-4 könyvenként fogok időről időre sort keríteni ezekre a csokorba szedett könyvismertetőkre.
- Mujzer Péter: 38/40M. Toldi könnyű harckocsi (magánkiadás 2024.)
- Punka György, Sárhidai Gyula: Magyar Sasok - A Magyar Királyi Honvéd légierő 1920-1945 (Zrínyi Kék sorozat 2007.)
- Becze (B. Tsenge) Csaba: Elfelejtett hősök - A Magyar Királyi Honvéd Légierő ászai a második világháborúban (Puedlo 2007.)
- Csonkaréti Károly, Sárhidai Gyula: A Magyar Királyi Folyamerők és fegyverzetük 1920-1945 (Zrínyi 2009.)
• • • • • • • • • • • • •
- Mujzer Péter: 38/40M. Toldi könnyű harckocsi (magánkiadás 2024.)
Ez a szerző - egyenlőre cím nélküli - sorozatának második füzete. Az első a Csaba páncélkocsiról szólt, amelyről már korábban írtam.
A füzet formátumban és kivitelben is megegyezik a korábbival. 100 oldalas puhatáblás, gazdagon illusztrált kiadvány. Több, mint tíz fejezetben járja körül a típust bemutatva annak történetét, műszaki leírását, harci alkalmazását. Ezeket egészíti ki rengeteg szerkezeti rajz, korabeli fényképek, színes festési rajzok, és az összes alakulatok szerinti beosztása. A füzetet egy bőséges irodalomjegyzék egészíti ki.
Szerinetem egy alapos, színes informatív kiadvány. Látszik, hogy a szerző, amit csak tudott összegyűjtött a típusról: adatokat, alkalmazásokat és képeket, ábrákat, amelyeket kiegészített színes ábrákkal is. A kép és rajzanyaga egyedülálló, akárcsak a szöveges tartalma. A szöveges rész tömör, ugyanakkor kimerítő, ahogy végigveszi a típus svéd előtörténetét, a magyar alkalmazási előzményeket és teóriákat, amelyek elvezettek a rendszeresítéshez. A bevetések tapasztalatai, a szerkezeti hibák kiadása miatt olvasmányos. Terjedelme ellenére a sok illusztráció ellenére gyorsan és könnyen olvasható, amit segít az eléggé nagy betűk is, amely nekem sajnos már szempont.
Kevés hibát találtam csak benne. Van néhány betűhiány, de ez elhanyagolható. Két komolyabb hibát találtam csak benne, Az egyik, hogy két egymás utáni képfelirat fel van cserélve. a másik pedig egy tördelési hiba miatt egy mondat vége hiányzik. Ezt amúgy jeleztem a szerzőnek és a következő példányokban már várható egy hibajavítás.
Összességében, ez egy jól megírt, és fontos könyv egy magyar harckocsitípusról, amely egyszerre foglalja össze a Toldi harckocsi mind technikai leírását, mind harci alkalmazását.
Csak ajánlani tudom.
- Punka György, Sárhidai Gyula: Magyar Sasok - A Magyar Királyi Honvéd légierő 1920-1945 (Zrínyi Kék sorozat 2007.)
A könyv előzménye eredetileg még angolul jelent meg 1996-ban a Hikoki kiadónál. Ez a mű ennek a bővített változata.
A könyv a sorozat többi tagjához hasonlóan nagyalapú, keménytáblás, gazdagon illusztrált 200 oldalas mű. Maga a könyv saját felosztása szerint hét fejezetre oszlik. Az első a magyar felségjelek fejlődését mutatja be. Ezt követi két fejezetben egy történelmi összefoglaló jó 80 oldalon, amely tartalmaz egy részletes listát a légigyőzelmekről. Majd két fejezet szól a gépeink festéséről. Ezt néhány, főbb gép műszaki bemutatása követi, majd 4 oldalon ismerhetjük meg a magyar repülőgépipar eredményeit a XX. század első felében.
A könyv igen gazdagon illusztrált, igazából a 200 oldalából olyan 80 oldal lehet a tényleges szöveg. Nagyon sok adatot tartalmaz és nagyon sok fekete-fehér és ami a lényeges színes ábrát, festési rajzot. Ezek mellett nagyon fontos adatokat, többek között a légigyőzelmekről, és a termelési adatokról. Ebben a tekintetben ez egy nagyon fontos, hiánypótló mű. Azonban - és ez cseppet csorbítja a mű jelentőségét - belecsúszott néhány nem is nevezném hibának, inkább csak gikszernek. Van egy rész, ahol a műszaki adatok összekeveredtek (tördelési hiba). A rajzok ugyan nagyméretűek, de a képek sajnos nem. Némely rajz fénymásolat szintű, amely nem illik a könyv minőségéhez. Nagyon érdekesek a korabeli műszaki leírások, és nagyon fontos, hogy ezek végre valahol megjelentek, de sajnos a laikusok számára érthetetlen és unalmas., ráadásul jó lett volna, ha a korabeli mértékegységeket mai értékek szerint is leírják. Vannak olyan részek, amelyeket szakmabeliként sem tudtam értelmezni, hogy mit is jelent a leírás, és az a gyanúm, hogy a szerzők is így voltak vele, ezért írták le kritikátlanul. Nagyon részletes üzemeltetési utasításokat kapunk, de jó lett volna ha ezeket valaki értelmezi és elmagyarázza a laikusoknak is, hogy ezek mit is jelentenek. Ráadásul ezek a leírások hullámzóak. Látszik rajtuk, hogy miről sikerült szerezni leírást és miről nem, Az egyik bő, a másik összecsapott.
Érdekes volt számomra, hogy ugyan mostanában több olyan könyvet olvastam, amelyben Sárhidai Gyula társszerző volt, de ebben a nem láttam úgy elhatárolódni az általa írt részeket a társszerzőjétől. És ez jó. Az már kevésbé hogy most sem állta meg, hogy bírálja saját könyvének egy-két illusztrációját. Könyörgöm, ha rossz ne tedd be, ha beteszed ne bíráld, önmagad hitelét rontod.
Summa summárum, ez egy nagyon fontos, összefoglaló könyv a Magyar Királyi Honvéd Légierőről, sok illusztrációval és adattal. Szerintem megkerülhetetlen alapmű. Csak ajánlani tudom.
- Becze (B. Tsenge) Csaba: Elfelejtett hősök - A Magyar Királyi Honvéd Légierő ászai a második világháborúban (Puedlo 2007.)
Ennek a könyvnek létezik egy jelentősen bővített, a Zrínyinél 2016-ban megjelent dupla terjedelmű változata, de én most itt az első változatról írok.
A könyv nagy alakú, kemény táblás, mintegy 200 oldalas, gazdagon illusztrált mű. A könyv némi bevetés után, ahol segítséget ad könyv értelmezéséhez légigyőzelmek száma szerint végigveszi magyar pilóta ászokat, beleértve nem csak a vadászokat, illetve megemlít két, nak a MKHL-ben szolgáó személyt is. Az egyes személyeknél megemlítésre kerülnek személyes és a katonai pályafutását érintő adatok, beleértve a győzelmi jegyzéket és a kitüntetéseit. A bevezető táblázat után rövid életrajz és a katonai pályafutásának bemutatása következik, amelyet egy-egy légiharcának bemutatása színesit. Az egyes személyek közül a jelentősebb eredményt elérők 5-6, míg a kisebb ászok, 1-2 oldalt terjedelmet kaptak. A kötet több mint 180 fekete-fehér, 14 színes fotót és 8 csak bf 109-et ábrázoló színes oldalnézeti festés ábrázoló rajzot tartalmaz. A fotó nagy része személyes jellegű. A könyvet egy irodalom jegyzék zárja.
Maga a könyv érdekes és fontos összefoglalója a Magyar Királyi Légierő legeredményesebb pilótáinak. Nagyon jó, hogy a szerző figyelme nem csak a vadászokra terjed ki, hanem más repülő fegyvernemek képviselőire is. Jellegénél fogva némileg száraz, de ezen a szerző megpróbál javítani a különböző légiharcok leírásával, bár meg kell vallanom ezek egy idő után számomra összefolynak. Jó a könyv felépítése, az hogy számos, a kívülálló számára nem egyértelmű dolgot megmagyaráz. Nagyon tetszett, hogy a szerző, ahol csak lehetősége volt rá, megpróbálta beazonosítani az ellenfeleket. Ez abból a pár szóból, vagy mondatból eg kívül álló számára nem látszik, de lehet, hogy emögött a sor mögött több napi kutatómunka áll, ami a szerző alaposságát és elhivatottságát dicséri, ami tiszteletre méltó.
Ami egy kicsit furcsa volt a számomra, hogy a szerző gyakran a pilóták személyét a keresztnevükön hívja. Magam is repülős vagyok, és tudom hogy itt a tegeződés szokás, de nem kifelé, nem egy tudományos műben, ráadásul olyan személyek esetében, akikkel a szerző szerintem nem találkozott. Furcsa már azért is, mert tudom, hogy a szerző nagy tiszteletet, mi több csodálatot érez ezen személyekkel kapcsolatban, úgyhogy itt nem tiszteletlenségről van szó. A másik amit szóvá kell tennem, ami egyrészt jó, hogy a szerző nem próbálja lefordítani az idegen alakulatok neveit, de a szovjeteknél a cirill betűs íráshoz való ragaszkodás szerintem nem volt a legjobb döntés, bár kétség kívül egyértelművé teszi a nemzetiségét. Számomra ez nem okozott gondot, ahogy az alakulatok milyenségének a megnevezése sem, de a fiatalabb generációnak ilyenkor mindig a könyv elejére kell lapozni, hogy fel tudja oldani ezeknek a rövidítéseknek a megoldását.
Most is azt kell írnom, hogy ez egy fontos és érdekes könyv, egy bizonyos szempont szerinti összefoglaló a MKHL-ről. Csak ajánlani tudom!
- Csonkaréti Károly, Sárhidai Gyula: A Magyar Királyi Folyamerők és fegyverzetük 1920-1945 (Zrínyi 2009.)
A könyv a Zrínyi kék könyv sorozatába illeszkedik, formátuma annak felel meg. Nagy alakú keményborítós, gazdagon illusztrált, minőségi kiadású 120 oldalas könyv. A könyv hat fejezetből áll, amelyek részben egy fejlődés történetet részben eseményeket dolgoz fel.
Kicsit bajban vagyok a könyv bírálatával. Tartalmilag semmi bajom nincs vele, abban nem sok kivetni valót lehet találni. Ami a gond, azt nehéz megfogalmazni, de remélem amit leírok abból érthető lesz. Ez egy megúszós könyv. A lehető legkevesebb plusz munkából a lehető legtöbbet kihozni, amit egyébként jól teljesített. Aki ismeri a szakirodalmat és olvasott mát a szerzőktől, annak ez egy nagyon ismerős könyv lesz, ugyanis korábbi írások, könyvek, cikkek szó szerinti átvétele, azokból kiragadott szövegek halmaza, És a probléma a halmazzal van.
Már az előszó is érdekes, mivel úgy kezdődik, hogy ez első könyv amely összefoglalja ezt a témát, annak függvényében, hogy az 1991-es Haditengerészek és folyamőrök a Dunán 1870-1945 már megtette, ráadásul amelynek egyik szerzője szintén Csonkaréti volt. Mellesleg az a könyv szövegmennyiségben, bővebb. Alapvetően nem lenne baj azzal, hogy a könyv a szerzők korábbi munkáiból készít egy összefoglalót, hiszen nem mindenkinek van ideje arra, hogy bővebben olvasson a témával kapcsolatban. A gond ott, van, hogy ezeket a szövegeket nem fésülték össze. Elég bosszantó, hogy bizonyos dolgokat négyszer is olvasok, van olyan, hogy egy leírt dolog a következő oldalon ismét találkozom. Egyébként ezek a leírások korrektek és a forrásmegjelölés is megvan, vagyis nem arról van szó, hogy a szerzők más tollával ékeskedtek volna. Egyszerűen a szöveg nem koherens. Jellemző, hogy van egy fejezet a hajók fegyverzetéről, amely csak a géppuskáktól a gépágyúig ismerteti azokat, a lövegekről nem ír. Majd ezt követi a hajók rövid bemutatása, amelynek a végére kerültek az aknák és a torpedó. Ez miért nem a fegyverzet részhez került? Nem értem. Szintén ilyen, hogy a könyv címében 1945-ben lezárul, de tartalmilag foglakozik a háború utáni aknamentesítéssel, ami ugyan ennek a történetnek a folytatása, de hiányzik a megmagyarázása, hogy miért is került ide.
Amit a könyv leír az jó, főleg annak, aki nem olvasta Csonkaréti korábbi könyvét, vagy a Haditechnika cikkeit. A képek és az ábrák is kitűnőek. Maga a kezdeményezés is jó. Ami a gond, hogy hiányzik az a munka, ami ezeket a korábbi szövegeket egy egységes történetté fésülte volna össze. Mielőtt, azonban elmarasztalom a szerzőket e miatt, nem biztos, hogy ez az ő hibájuk volt, mert lehetett, hogy a kiadó sürgette őket. De ha nem akkor is áll felelőségük, hogy ezt így átvették.
Jó könyv lehetett volna, de sajnos a hiányzik belőle a plusz munka. Ennek ellenére, ajánlom azoknak, akiknek ez az elsőkönyve ebben a témában.
Tarr (ambasa) Gábor
