blog223-001.jpgSajnos az utóbbi időben egyre kevesebbet jutok el könyvesboltokba, így nehezen tudom követni az újabb és újabb megjelenéseket. Mivel lehet, hogy nem csak én vagyok így, ezért megpróbálom időről időre megosztani olvasmányélményeimet a blog olvasóival, hátha egyesek kedvet kapnak egy-egy olyan könyvhöz, amelyről még nem hallottak, de az érdeklődési körükhöz tartozik…

-Angus Konstam: A kalózkodás igaz története (Alexandra 2011.)

-Turcsányi Károly, Bán Attila, Hegedűs Ernő, Molnár Gábor: Haderők és hadviselés az elöltöltő fegyverek korábban (HM Hadtörténet Intézet és Múzeum 2015.)

-Szabó László: Doberdo, Isonzo, Tirol (Kossuth 1980.)

-Szabó László: Piave 1918 (Kossuth 1986.)

-Kamen Nevekin: Bécs még várhat – A budapesti hadművelet bevezető szakasza (PeKo 2014.)

-Rob Johnson, Michael Whitby, John France: Útmutató a győzelemhez – 25 hadászati stratégia az ókortól napjainkig (Athenaeum 2011.)

 blog223-002.jpgAngus Konstam: A kalózkodás igaz története (Alexandra 2011.)

 Talán nem árulok el titkot, azzal, hogy már számosan feldolgozták a kalózkodás történetét Konstam előtt is, amelyekből több magyar nyelven is megjelent. Konstam könyve nem tartozik a ma divatos színes-szagos népszerűsítő könyvek közé. Tíz fejezeten keresztül mutatja be a kalózkodás történetét az ókori kezdetektől napjainkig. A különböző részek hol bővebben, hol kevésbé bőven taglalnak egy-egy korszakot, sokszor egészen a részletekbe belemenőleg. A szerző számomra érdekes módon többször hivatkozik, korai XIX. századi művekre, amelyből valószínűleg korábban is többen merítettek, csak nem hivatkoztak rá számomra ennyire feltűnően. Kostam nem fest valami romantikus képet, a kalózokról, hanem a maguk valóságába mutatja be őket. Természetesen a legnagyobb figyelmet a klasszikus kalózkorra vetíti, de nem rejti véka alá a tengeri rablók életének árnyoldalait. A könyvből megismerhetjük, hogy a gyakran nagynevű kalózok sokszor nem voltak többek piti bűnözőknél, akikből a korabeli sajtó csinált csak rettegett hőst. A könyv – bár ez nem újdonság – bemutatja az arab és a kínai tengeri rablókat is. A könyv az utolsó két fejezetében kitér a kalózok és a kalózkodás kapcsolatára az irodalommal és a filmművészettel. A 350 oldalas könyvet azért több ábra és néhány fénykép is színesíti.

 Alapvetően nekem tetszett a könyv, mivel nem a jól bevált sztereotípiákkal dolgozik, hanem a valóságot próbálja bemutatni igen részletes módon. Pont a részletessége az egyik hibája, hiszen ezért nem olyan olvasmányos. Anno elég jutányos áron, az eredti ár töredékéért, alig 1.100 Ft-ért jutottam hozzá az Alexandrában szokásos leárazások egyikén. Szerintem annyit mindenképpen megért.

 

blog223-003.jpgTurcsányi Károly, Bán Attila, Hegedűs Ernő, Molnár Gábor: Haderők és hadviselés az elöltöltő fegyverek korábban (HM Hadtörténet Intézet és Múzeum 2015.)

 Alapvetően szeretem az ilyen összefoglaló könyveket, azonban ennek megszerzés még sem volt túl szokványos. A könyvre a figyelmemet egy előadás hívta fel, ahol az egyik társszerző beszélt az általa írtfejezetről, igen érdekesen és szemléletesen. Lehet, hogy az adott téma mást nem nagyon érdekelt volna, de konkrétan a hadkiegészítés rendszeréről, olyan érdekesen beszélt, hogy elhatároztam, megpróbálom megszerezni a könyvet. Sajnos ott és akkor, nem nagyon tudtam a kezembe venni, pedig valószínűleg számos nehézségtől kíméltem volna meg magam. Először is a könyvre keresve csak annak bemutatójáról találtam anyagot, miközben nem sikerült fellelnem a kiadóját, ráadásul egyik nagy könyvterjesztő kínálatában sem szerepelt. Ezek után ad-actra tettem a témát, de ekkor rám mosolygott a szerencse. Miközben Ákos barátomnál egy játékra készültem, véletlenül megláttam nála a kötetet, így végre megtudtam, hogy a HIM gondozásban jelent meg. Innentől már csak néhány telefon és sikerült megtudnom, hogy a kötetet a HIM egyik irodájában tudom megvásárolni. Nos az első kísérletem, egy dög meleg nyári napon dugába dőlt, mert a megbeszélt időpontban a terjesztésért felelős úriember már nem volt bent, de másodszorra már sikerrel jártam, bár akkor is csak többszöri, a porta és közte lezajlott telefonbeszélgetés után volt elhagyni az elefántcsont tornyát. Végül akinek szerencséje van, nem feltétlenül kell végigjárnia ezt a kanosszát, mert mily meglepő módon a Hadtörténeti Múzeum ruhatárában is megkapható, már ha éppen feltöltik a készletet. De nem ez a lényeg, beszéljünk inkább a könyvről.

A könyv hat fejezetben járja körül a témát, úgy mint:

-A kor államhatalmi törekvései, ahol megismerhetjük az akkori szövetségi rendszereket és konfliktusokat. Ez a rész ugyan nem túl hosszú, de igen szemléletesen mutatja be azokat a folyamatokat, amelyek gyökeresen befolyásolták Európa és a világ formálódását a tárgyalt időszakban.

-Fegyvergyártás és fegyverzet rész tételesen és részletesen mutatja be azt a műszaki fejlődést, amely során a korai pontatlan kéziágyútól eljutottak a tömeggyártott, vont csövű, hátultöltős tűzfegyverekig a XIX. század közepére. Nem csak a fegyverek fejlődését, hanem az azok előállításához szükséges technológiai folyamatok, találmányok időrendi megjelenését is megismerhetjük. A szerző kitér a kohászat, a fémmegmunkálás, de még a salétrom előállításának problémáira is. Nekem. mint műszaki embernek, akit érdekel az ipartörténet, ez egy nagyon érdekes fejezete volt a könyvnek, de csak a hasonló perverzeknek ajánlom. Egy kevésbé műszaki beállítottságú embernek kevésbé lehet érdekes, és nem is biztos, hogy teljesen megérti az ott leírtakat.

-Haderőszervezés és hadkiegészítés. Ez egy viszonylag rövid, mégis igen informatív fejezet, nagyon sok adattal. Ami számomra érdekes volt, hogy a könyvről szóló előadás, nem ennek a fejezetnek a megismétlése, hanem a kiegészítése volt, így egyáltalán nem volt unalmas számomra. Azonban meg kell jegyeznem, hogy ez egy fontos, de rétegtéma. Ugyanakkor nem teljesen azt kaptam itt amire számítottam, de ez nem von le semmit sem ennek a fejezetnek a kiválóságáról.

-Fegyvernemek és alkalmazásuk fejlődése, természetesen arról szól, amiről a cím is árulkodik. Időben és országok szerint mutatja be a szervezet és a fegyverzet fejlődésének hatását a harcászatra. Ez a rész egymás után taglalja a gyalogság, a lovasság, a tüzérség és a haditengerészet átalakulását.

-Hadviselés – példák a haderő alkalmazására fejezet a korábban leírtakat néhány konkrét ütközet, vagy hadjárat leírásával mutatja be. Ezek a leírások ugyan tömörek, de mégis igen alaposak általában egy-egy térképpel is segítve a leírtakat.

-A hatod fejezet gyakorlatilag az előző öt fejezet összefoglalója, amelyet több oldalas táblázatok is segítenek.

Nos, meg kell mondanom nagy reményekkel vettem kézbe a könyvet. Aki olvasott már Turcsányi féle könyvet, annak nem újdonság, a könyv sokkal inkább hasonlít egy tankönyvre, vagy egyetemi jegyzetre, mint egy hagyományos ismeretterjesztő műre. Ez leginkább a könyv fejezet-alfejezet beosztásán látszik. A legtöbb fejezet valamilyen fegyvernemi és/vagy nemzeti felosztást is követ. Ugyanakkor a könyv főszerkesztőjének nem ez az egyetlen könyve, amelyben a megszokottól eltérő nézeteit hirdeti. Ezeket lehet teljesen újszerű felfogásnak is tekintheti, bár nézetem szerint időnként a tényeket hajlamos úgy csoportosítani, hogy azok igazolják az elméleteit. Így sajnos szerintem minden erénye ellenére, a leírásokat elfogadva a következtetéseket, már forráskritikával kell kezelni. Kicsit zavaró volt számomra, hogy a szerző egyenlőségjelet tesz a lőfegyverek és a tűzfegyverek között. Ugyanez a helyzet a néhol túlzó precizitással, kicsit zavaró az, amikor „a huzagolt, illetve új gyártású (szorosabb csőillesztésű) lövészfegyver” kifejezést egy oldalon négyszer olvashatom. Szintén az összefoglaló jelleg miatt az utolsó két fejezet némileg önismétlő. Mindezen kritikák ellenére számomra fontos, forrásmű a könyv, de csak olyanoknak ajánlom, aki rendelkeznek már bizonyos háttérismerettel és szét tudják választani a szerzők által felsorakoztatott tényeket az azokból levon következtetéseikből. A kötet, mai viszonyok között baráti áron kapható, 3.980 Ft-ba kerül.

 

blog223-004.jpgSzabó László: Doberdo, Isonzo, Tirol (Kossuth 1980.)

A könyv hat fejezetből áll, amelyből az első az első világháborút megelőző szövetségi rendszerek kialakulását, illetve azt a speciális viszonyt mutatja be, ahogy az olaszok a Monarchia ellenségéből előbb szövetségese, majd az érdekek ellentéte miatt végül újra ellenségévé váltak a német diplomácia minden igyekezet ellenére. Számomra ez a fejezet igen érdekes volt hiszen nem csak a saját, hanem az olasz szemszögből is bemutatja, hogy végül is mi késztette oldalváltásra a taljánokat. A következő négy fejezet a a fent említett három front harcait mutatja be. Természetesen meg van a korra és a kiadóra jellemző politikai felhang, ezért bizonyos forráskritikával kell kezelni a leírtakat. Sajnos itt a térbeli elkülönítés miatt, van egy időrendi csavar a könyvben. Miközben a negyedik fejezet végén már eljutunk a háború végig, ekkor visszaugrik a szerző a tiroli frontra vagy két évet. Ez engem annyiban zavar, hogy a könyv közepén már volt egy katarzis és ez az ugrás megtörte, sőt összekuszálta a könyv ívét. Záró fejezetként egy rövid fejezetben megismerhetjük a csapatok életét és azt, hogy milyen hiányosságokkal is kellett megküzdeniük. Maga könyv könnyen olvasható, olvasmányos, kis méretű, ideális utazás közben. Számomra érdekes volt, de mint már fentebb említettem forráskritikával olvasandó.

 

blog223-005.jpgSzabó László: Piave 1918 (Kossuth 1986.)

Közvetlenül az előző könyv után olvastam el, így érdekes volt, hogy ugyanaz a szerző közel 10 év múlva vajon mennyiben ír mást az előző művéhez képest. Csak a fiatalabbak kedvéért a Kossuth Kiadó az előző korszak politikai kiadója volt, így az itt megjelenő könyvekben a politikai felhang az átlagosnál is erősebben jelent meg. Az előző könyv a Népszerű történelem sorozatban jelent meg, amely általában egy komolyabb mű volt, amelyek általában rövidebben marxista történetírás szemszögéből járt körül egy-egy témát. Ez a könyv azonban a szivárvány sorozatban jelent meg, amely inkább a fiatalabb, középiskolai tanulmányait folytató, korosztályt célozta meg. Ez a könyv az előzőtől eltérően csak egy, a háború végi, Piave menti hadműveletet mutatja meg. A könyv nagyon részletesen taglalja a hadműveleteket és azok előkészítést. Az azonban zavaró, hogy miközben nagyon pontos leírást kapok, sok helységnévvel, hozzá két kicsi és rettenetesen elnagyolt térképet kapok, amelyen hadosztályok helyett csak a hadseregeket, legjobb esetben a hadtesteket tüntetik fel. Miközben a harcokat ezred szinten faluról falura követhetnénk, ehelyett csak a nagyvárosokat tüntetik fel a térképeken. Ez a kontraszt engem nagyon zavart hiszen nem tudtam térben elhelyezni az olvasottakat. Azonban nem ez a mű legnagyobb hibája, hanem az , hogy rettenetesen elfogult. Sajnos ettől nagyon egyoldalúvá válik a könyv, engem nagyon zavart, hogy 20 esetből 19-szer kritikát fogalmaz meg a monarchia hadvezetésével szemben, míg a másik oldalt valami tökéletes gépezetként mutatja be. Úgy hogy érdekes módon ebben a könyvben sokkal jobban éreztem az ideológia felhangot, mint az előző kötetben, pedig abban kellett volna ennek jobban megjelennie. Ez persze lehet, hogy nem véletlen, talán a megjelenés évének köszönhető, amikor éppen egy keményebb időszak köszöntött be, a magyar politikai életben. Amellett, hogy nagyon részletes leírás, erős forráskritikával kell kezelni, ezt levetkőzve, azonban alighanem pontosabb leírást kapunk belőle, mint a korabeli, erősen idealizált leírásokból.

 

blog223-006.jpgKamen Nevekin: Bécs még várhat – A budapesti hadművelet bevezető szakasza (PeKo 2014.)

Ennek a könyvnek is egy külön története van, hiszen nem mindennapi, hogy egy bolgár szerző a Budapest előterében lévő harcokat dolgozza fel. A könyvről először a Hadtrörténeti Délutánok keretében értesültem, ahol Számvéber Norbert ismertette az akkor még csak bolgár és angol nyelven megjelent művet. Noha – aki ismeri, tudja – a magyar hadtörténész általában igen kritikusan viszonyul mindenféle, a kutatási területébe eső művekhez, beleértve a saját korábbi írásait is, erről a könyvről igen pozitív hangnemben nyilatkozott. Talán nem tévedek túl nagyot, ha azt gondolom, hogy végül is igen nagy szerepe volt a magyar kiadás megszületésében. Általában én óckodok a második világháborús, magyarországi harcokkal foglakozó művektől, úgyhogy ez is csak egy kötelező vétel volt, amit majd egyszer csak elolvasok. Aztán úgy alakult, hogy meglepően korán a kezembe vettem, és nem csalódtam, de erről majd később. A könyv 14 fejezetből és számos mellékletből áll. Az könyv első fele bemutatja az előzményeket, a felek terveit és a rendelkezésre álló csapatokat, bele értve azt a brit elképzelést is, amelyek egy Olaszországból kiinduló, Bécs ellen irányuló, eléggé illuzórikus támadást. Szintén ez a rész tartalmazza azt a pár oldalt, ahol nagyon jól levezeti szerző azokat az ellentmondásokat, amelyek a későbbi memoár irodalomban bukkantak fel a hadművelt elrendelésével kapcsolatban. Ezt követően részletesen ismerteti a két fél hadműveleteit. A könyv egyaránt támaszkodik német és szovjet iratanyagokra. Míg az előző könyvnél a térkép problémáját vetettem fel itt nem ütközünk ebbe a hiányosságokba, mivel egy plusz, kétoldalas térképet is kapunk a könyvhöz, amelyen tényleg végig tudjuk követni az eseményeket. A könyv rengeteg adatot tartalmaz, a közel 450 oldalból, több mint száz a különböző melléklet, amelyben részletes létszám, fegyverzet-feltöltöttségi adatokat, szemléletes hadrendi és szervezeti ábrákat, időrendi összefoglalót és egyéb hasznos információkat tartalmaz. Számomra nagyon olvasmányos volt a könyv, és az utóbbi időben talán egy könyvet sem faltam ennyire, mint ezt. Ugyanakkor el kell mondanom, hogy noha mindkét oldal iratanyagából dolgozott a szerző, mégis volt egy olyan érzésem, hogy a német adatokat egészségesebb kritikával kezelte, mint a szovjeteket. Ez nem azt jelenti, hogy a könyv nem tárgyszerű vagy pontos, egyszerűen azt, hogy noha leírja mindkét változatot mégis, vitás esetekben hajlamosabb a szovjet verziót hitelesebbnek feltüntetni. Nagyon kellemesen csalódtam a könyvben, pontossága mellett mégis olvasmányos, emészthető volt, csak ajánlani tudom mindenkinek, akiket érdekelnek a Magyarország területén zajló hadiesemények.

 

blog223-007.jpgRob Johnson, Michael Whitby, John France: Útmutató a győzelemhez – 25 hadászati stratégia az ókortól napjainkig (Athenaeum 2011.)

A szerzők a könnyvel elég nagy fába vágták a fejszéjüket. A hadviselés – szerintük - 25 alapelvén keresztül próbálják bemutatni a győzelemhez vezető utat. Minden fejezet illusztrálására 1-2 hol ismert hol kevésbé ismert példát hoznak fel. A példákat gyakran térképekkel is illusztrálják, ahol fel tüntetik az események idősorrendjét is. Minden fejezet egy bevezetésből, történelmi példá(k)ból és egy összegzésből áll. Mintegy 250 oldalas könyv sok képpel és ábrával rendelkezik. A fejezetek általában nyolc oldalasak, így könnyen olvasható.

Na eddig a száraz ismertető, és most jöjjön a véleményem. Erre könyvre eredetileg egy cégen belüli beszélgetés hívta fel a figyelmemet. Alapvetően szeretem az ilyen jellegű, kicsit a hadviselés elméletével és alapjaival foglalkozó műveket. Így viszonylag nagy reményekkel nyúltam a könyvhöz, ráadásul 4.500 helyett 1.500 Ft-ért jutottam hozzá. Ideális úti olvasmánynak tűnt. Minden optimálisnak látszott, amíg el nem kezdtem olvasni. Először a fordítás csapni való volta tűnt fel. Olyan hajmeresztő mondatok tarkították a könyvet, mint az „Izraeliek bombát lőnek ki a Golán-fennsíkon” miközben a képen egy tüzérségi löveg látható. De volt olyan kifejezés is a könyvben – amelyugyan megfelel a magyar szabályoknak – csak éppen a fordító alkotta. Hiába nehéz úgy fordítani, hogy fogalmunk sincs arról, amiről olvasunk, és így minden esetben szótár első jelentését írjuk be. Ez kicsit olyan, mint amikor egy fordító-programba betettem egy játékszabályt, és a lövésből fényképezés lett. Azonban kevés lenne csak a szegény fordítónőn elverni a port, pár elég sokat tehet a könyv alacsony színvonalán. Maguk a szerzők is kevernek dolgokat. Pl. a súlypontképzés klasszikus példáját Leuktrát ők a „lépcsőzetes támadás” példájaként említik. A súlypontképzés helyett a súlypont megtámadásról írnak, illetve helyettesítik az „erők koncentrációja és kulminációja” kifejezéssel. A kezdeményezés megszerzése és megtartása fejezet példái Eban-Emael és a Pegazus híd, az utóbbi egy oldalban. Nem tudom de erről nekem sokkal inkább a függőleges átkarolás jut eszembe, mint a kezdeményezés megszerzése. Jellemző, hogy a villámháborúra példaként Halhin-Golt és az 1945-ös, szovjet, távol-keleti hadműveleteket hozza fel, amely a mély hadművelet iskolapéldái, és nem a villámháborúé. Szóval itt látszik talán a legszemléletesebben, hogy a szerzők az alapokkal sincsenek tisztában. A szempontok elég önkényesek, a leírások rövidek, és ezért a lényeg nem is mindig világlik ki belőlük. Szóval, ha egy képekkel illusztrált nyolc oldalas fejezetben két csataleírás is található, akkor egyre alig másfél oldal jut, ami azért – legalábbis számomra – édeskevés arra, hogy megfelelően alátámasszuk a mondanivalónkat. Pl. a fent említett távol-keleti hadjáratot egy, azaz egy oldalon próbálják leírni a szerzők. Úgyhogy ritkán írom le, de ezt a könyvet egyáltalán nem ajánlom senkinek, akinek vannak háttérismeretei, azok végigbosszankodják majd, akik meg nem, azok olyan hibás, a magyar terminológiától, eltérő kifejezésektől eltérő fogalmakat ismerhetnek meg, amelyet rajtuk kívül senki sem fog megérteni.

Jó olvasást!

Ambasa

Szerző: ambasa  2016.12.20. 00:00 4 komment

Címkék: könyv

A bejegyzés trackback címe:

https://karosszektabornok.blog.hu/api/trackback/id/tr9212058783

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Postosuchus 2016.12.20. 19:10:30

Hali!
A Turcsányi-féle könyv nekem is megvan, az külön tetszik benne, hogy a haditengerészetet is elég részletesen tárgyalja. Jó kiegészítő lehet mellé ez is, tervezem megvenni: bookline.hu/product/home.action?_v=Csikany_Tamas_A_szabadsagharc_hadmuveszete_1848_1849&id=283289&type=22

A kalózos könyvet nem ismerem, de jónak tűnik, a témában nincs nagy tudásom. :)

ambasa 2016.12.20. 20:02:26

@DatAss:
Igen,a haditengerészetet véletlenül kihagytam, pedig fontos és értékes része a könyvnek a terjedelme ellenére. Köszönöm, hogy felhívtad rá a figyelmet!

A könyv, amit említesz, azt hiszem egy tanulmánykötet, vagy összegyűjtött cikke és írások gyűjteménye. Most egyébként, még karácsonyig a Zrinyi webshopjában 40% kedvezménnyel tudod megvásárolni. Én így szereztem be a most megjelent: Elfeledett háborúk című könyvet.

TG

bogesz001 · http://arhk.xszerver.hu 2016.12.21. 19:36:49

Az első és az utolsó nekem is meg van.
süti beállítások módosítása