A Császári Gárda Tengerészek története (Bataillon des Marins de la Garde Impériale)

Napóleon császári gárdájának talán az egyik legkülönlegesebb alakulata volt a gárda tengerészek zászlóalja, a Bataillon des Marins de la Garde Impériale. Igazából ezzel az egységgel először egy Foundry Napoleon játék közben találkoztam, és mint valamiféle tengerészethez köthető alakulat egyből megragadta a fantáziámat. A figurák Ákos barátomé voltak, aki megszállottan gyűjti a Császár hadseregének legkülönbözőbb egységeihez tartozó katonák miniatűr másolatait 28 mm-ben. A cikk néhány illusztrációja is majd az ő keze munkáját dicséri.

blog35 01.JPG

1803 szeptember 17-én konzuli rendeletre jött létre az egység, öt századba szervezett 337 tengerésszel és tiszttel az állományában. Az alakulat feladata volt, hogy óvja Napóleon testi épségét, Anglia inváziójakor a La-Manche csatornán való átkelése közben. 1803 december 20-án egy újabb rendeletben írták elő a ruházatot, a fegyverzetet, a helyőrséget és a tisztek és a katonák járandóságait. Miután az invázió lekerült a napirendről, az alakulatot nem oszlatták fel, hanem véglegesen betagolták a Gárda szervezetébe, továbbra is azzal a céllal, hogy védje a Császárt minden olyan esetben, amikor az valamilyen vízi járművön utazik.

1804 május 21-én az alakulat lészámát 739 főre emelték, ezt a létszámnövekedést egy 1804 július 29-én kiadott rendelet szentesítette, majd egy augusztus 30-án kiadott újabb, immár 818 főre növelte, de a továbbra is 5 századba osztva a legénységet.

Minden század 1 parancsnokból 5 tisztből vagy zászlósból 15 különböző rangú altisztből, 1 dobosból, 1 kürtösből és 125 tengerészből állt. Egy alegység Párizsban állomásozott 6 altiszttel és 60 tengerésszel az állományában. A zászlóalj állományába tartozott még egy cipész, egy szabó és egy puskaműves is, akár csak a Gárda hasonló alakulatainál.

blog35 03.jpg blog35 04.jpg

A zászlóalj lobogójának két oldala

1804 október 23-án az egység 820 főre nőtt, majd 1805 július 20-án ismét visszacsökkent 818-ra.

1805 szeptember 15-én 120 ember elhagyta Boulogne-t és csatlakozott a Németországban állomásozó hadsereghez. Ezek a tengerészek részt vettek az 1805 december 2-án lezajlott austerlitzi csatában.

1806 elején ez a kikülönített egység visszatért Franciaországba. 1806-ban a tengerészek egy csoportja részt vett a Visztula és 1807-ben az eylaui csata után Marienweder hídjainak felépítésében.

1806 szeptember 20-án 100 főtt a Grande armée-hez vezényeltek, majd 1807 április 19-én követte őket a zászlóalj többi része. 1808 január 14-én a tengerészeket Párizsba vezényelték, hogy onnan februárban az akkor 737 főt számláló zászlóaljból 579-en csatlakozzanak a Spanyolországban harcoló francia sereghez.

1808 július 19-én a baylen-i csatában a 2. hadtest részeként vettek részt, ahol 100-an estek el a soraikból és több mint 300-an megsebesültek. Azok a hadifoglyok, akiket nem öltek meg a környező falvak csőcselékei Cadizból Cabrera szigetére hajózták át.

1809 március 27-én a zászlóaljat újjászervezik ismét öt századdal.

1809-ben részt vettek az új osztrák koalíció elleni háborúban, harcoltak Lobaunál, és ők szervezték meg a Dunán a hírközlést és a navigációt. Az alakulat 113 ember Baste kapitány vezénylete alatt részt vett 1809 július 4-5-én a wagrami csatában.

1810 szeptember 16-án a zászlóaljat nyolc századosra bővítették és átszervezték a törzset is.

1811-ben az alakulat részei visszatértek Spanyolországba, ahol műszaki csapatokként és Massena marsall hátvédjeként szolgáltak.

1812 januárjában az állomány 1.136 tisztből és tengerészből valamint 8 kürtösből állt.

1812-ben az alakulat egyik százada Cadizba vonult.

1812-ben két század a műszaki csapatok állományában részt vett az oroszországi hadjáratban, akik közül 1812 december 15-én mindössze 85 szerencsés tengerész tért haza.

1813-ban az alakulatot hamvaiból újraélesztettek. A zászlóalj a fiatal Gárda 1. hadosztályának alárendeltségben Szászországba került, mint a Gárda tüzérségének tartaléka. A gárda tengerészek a birodalom utolsó hadjáratát gyalogosként vagy tüzérként harcolták végig.

1814 április 21-én egy zászlós és 21 tengerész kísérte el Napóleont a száműzetésbe a Gárda Tengerészek állományából.  Amikor 1814. június 30-án feloszlatták az alakulatot, az állományában akkor 14 tiszt 326 tengerész tartozott.

Napóleon visszatérése után a „Száz nap” alatt az egységet újjászervezték 94 tiszttel és tengerésszel az állományában, amely később 150-re emelkedett. Az alakulat 107 katonája részt vett az 1815-ös hadjáratban és harcolt Waterloonál is. 1815. június 24-én az alakulat 57 tengerésze részt vett Párizs védelmében, majd a Loire vidékére vonult vissza ahol 1815 augusztus 15-én immár végleg feloszlott.

 blog35 02.jpg

Felvételi követelmények:

Az lehetett gárda tengerész, aki betöltötte 25. életévét és a magassága 1,78 és 1,84 cm közé esett. Jó egészségi állapotban és kondícióban volt, feddhetetlen erkölcsű volt, szolgált a függetlenségi háborúkban és tudott írni és olvasni.

Az alakulat helyőrsége Toulonban és Brestben volt, míg egy kisebb alegysége Párizsban állomásozott.

A gárda tengerészek tengerész kék huszár stílusú arany sújtásos zubbonyt és dolmányt viseltek, azonos színű magyaros stílusú arany vitézkötéses nadrággal.  A fejen arany szegélyű tengerész kék huszárcsákó pompázott, hosszú vörös toll dísszel. A gárda tengerészek rendszeresített fegyvere a Charleville modele 1777 muskéta volt bajonettel, de sokuknál volt pisztoly is.

A zászlóalj minden katonája 12 Frankot kapott évente fenntartási célra, míg a tisztek lakhatási támogatást is kaptak.

Parancsnokok:

Augier (1803 október 28)

Baste (1809 november 04)

Vattier (1810 szeptember 16)

Ganteaume (1811 január 08)

 Biker (1811 november 11),

of Saizieu (1813 november 25),

Slash (1815 május 06)

Tisztek akik hősi halált haltak az alakulatból:

Jacquelot Lieutenant: Austerlitz 1805 december 2,

Lieutenant Cretel: 1808 szeptember 20-án belehalt a Rotánál augusztus 12-én kapott sebeibe.

Lieutenant Allègre: 1812 december 7–én belehalt a Berezinánál 1812 november 27-én elszenvedett sérüléseibe

Lieutenant Perrot: 1912 december 10, Vilna.

Brienne 1814 július 29 (bár ő inkább a könnyű gyalogos dandárt vezette általában)

Csaták
A gárda tengerészek ugyan, mint sorgyalogos egység szolgált, de mint a Gárda többi egysége túl értékes volt, ahhoz, hogy akármikor bevessék, inkább csak amolyan végső  tartalékként szolgáltak. Természetesen ez a végső tartalék ha kellett, akkor harcba szállt és erre azért számos csata is bizonyítékként szolgál. A hősi halált halt gárda tengerészek csontja ma is ott porladnak Boulogne-sur-Mer, Baylen (1808), Wagram(1809), Cadiz(1812), Borodino(1812), Beresina(1812), Wilna(1812), Danzig (1813), Drezda(1813), Lipcse(1813), Arcis-sur-Aube(1814), Charleroi, Ligny(1815), Waterloo (1815) csatamezejein.

blog35 06.jpg

Az ifjú hagyományőrző hölgy a gárda tengerészek egyenruhájában pompázik

A gárda tengerészek története után lássunk néhány képet a Perry fivérek 28 mm-es figuráiból, melyek B. Ákos ecsetének nyomait viseli magukon.

blog35 07.JPG

A gárdatengerészek vonalban

blog35 09.JPG

A gárda tengerészek rohamoszlopban

blog35 11.JPG

A parancsnoki alap tiszttel és dobossal

blog35 10.JPG

A zászlós alap kürtössel

blog35 12.jpg

Egy gyalogos alap

Ambasa

Szerző: ambasa  2012.11.13. 00:00 Szólj hozzá!

Címkék: újkor 28mm csapattörténet Franciaország

A bejegyzés trackback címe:

https://karosszektabornok.blog.hu/api/trackback/id/tr484884549

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása