Néhány napja volt 1 éve, hogy sokunk élete drasztikusan megváltozott. A vírushelyzet miatti első zárások ekkor léptek életbe. Engem is komolyan érintett a dolog, így az évfordulón, akarva-akaratlanul visszatekintettem ez eltelt időszakra és amolyan számvetésfélét végeztem.
Egy jó ideig munka nélkül voltam otthon, majd új munkát találtam, ami nem jelentett rendszeres utazásokat külföldre. Ennek köszönhetően ha túl sok dologra nem is, de érdekes módon, a hobbira kifejezetten előnyösen hatott a dolog. Egy jódarabig nem voltak igazán szigorú korlátozások így a játék sem szenvedte különösebben kárát, de mivel „minden nap otthon aludtam”, a festésre és modellezésre is több időm jutott. No persze nem volt ez olyan hatalmas időtöbblet, hisz a család kötötte le a szabadidőm nagy részét, de mégis rendszeresen- , majdnem napi szinten festegethettem.
Habár a bevezetőben 1 évet említettem, egy kicsit mégis kibővíteném visszatekintésem intervallumát egészen 2019 novemberéig, két okból is. Ekkor kezdtem meg „szokásos” téli szünetemet és ilyenkor amúgy is több időt tudok a hobbira fordítani, illetve az új munka oly’ rövid ideig tartott 2020-ban, hogy szinte ez a szakasz egybefolyik a vírus miatti kényszerpihenővel. A másik, hogy a téliszünet alatt kezdem kifesteni az azóta nagy kedvencemmé váló Blood Red Skies első gépeit. Így, hogy kerek legyen az ezt is érintő összegzés, gondoltam beleveszem…
Tehát ’19 őszén-telén álltam neki az első gépeknek, amik –azt kell mondanom- elsőre igen kibabráltak velem. Habár felkészülve vágtam bele a dologba, vettem festék készleteket, ecseteket, még vékony maszkolószalagokat és harmadik kéz állványt is, de meglepően szerencsétlenül indult a dolog. Azt gondoltam ilyen apró repülőgépeket igazán gyerekjáték festeni, de aztán rájöttem, hogy az általam kigondolt minőséghez, kell egy-két fogás és bizony gyakorlás. Nem kell itt nagy ördöngősségekre gondolni, de ennek is megvannak a maga speciális lépései, gyakorlati kihívásai. Mint például a matricák felvitele….
Ezeket ki kellett tapasztalnom és be kellett gyakorolnom. Az első sikertelenségek után, ma már sokkal hamarabb elkészülök egy rajjal és nagyobb örömet is szerez. Első körön a kezdődoboz két raját festettem ki, majd ezután következett, a lendületet meglovagolva, a szovjet kontingens…
Ezután a János által korábban meghirdetett #feherhegy400 kampányhoz gondoltam, hogy kiegészítem a 17. századi keresztény seregemet. Kifestettem pár karaktert, akik különösebb szerepet valószínűleg nem kapnak a csaták során, de színesíthetik a felhozatalt. Majd ezen felbuzdulva gondoltam, hogy rendbeszedem az ellenfelet is, mert a már kifestett török egységben is volt néhány hiány. Így kaptak a janicsárok tisztet és zászlóst. A tiszt festése során használtam először ún. freehandet, azaz szabadkézi mintát. Persze szigorúan csak valami egyszerűt.
Ezután a változatosság kedvéért újra nekirugaszkodtam a repülőgépeknek és nagy kedvenceimnek a Messerschmitt 110-eseknek. Más színsémával és technikával mint legelőször, valamint kifestettem pár bombázót is. Ez már bevált és egy egész jól játszható német flottám lett… Ősszel be is vetettem őket egy nemzetközi kampányban, amibe Royo barátommal szálltunk be, az angliai légicsata 80. évfordulójának alkalmával.
Mivel már nyár vége volt és ha lassan is, de közeledett a közös fehérhegyi játék újra elővettem a 17. századot. Életre keltek a hajdúk, akiket később keresztén és török oldalon is bevethetek majd. Született egy oszmán főparancsnok és néhány egyéb tiszt, zászlós stb.
Sajnos időközben életbeléptek a szigorítások és a nagy játék elmaradt, de én fejembe vettem, hogy bizony ráfekszek erre a korszakra és olyan állapotba hozom mindkét seregemet, hogy a bemutatóra szánt dolgok mind festettek legyenek. Összeraktam pár ágyút, talpakat gyártottam nekik, zászlókat nyomtattam, stb. Török oldalon elkészült 12 szpáhi. Sajnos velük nem haladtam jól, így felüdülésképpen újra elővettem a Blood Red Skies-t. Annál is inkább, mert megérkezett az amerikai kontinges. Egy raj Mustang, amit igen jó áron sikerült megvásárolnom az ebay-en, valamint 2db Liberator, ami egyenesen az Egyesült Államokból érkezett. Egész fellelkesültem, úgyhogy nekik is álltam. Amikor végeztem gyorsan belevágtam az ellenfelek festésébe, akik a magyar Pumák lesznek. Jelenleg hozzájuk még várom a matricákat, amiket egy amerikai cég kérésemre nagyon készségesen legyártott. Valamint Imre barátommal készítettünk egy ász kártyát vitéz Szentgyörgyi Dezsőről, így már ő is játszható személyesen és bárki csatába vezetheti őt az amerikai vagy szovjet ellenfelekkel szemben.
A kis kicsapongás után, erőt vettem magamon és visszatértem a terveimhez és újra elővettem a 17. századi figurákat. Jelenleg a második osztag szpáhin dolgozok, majd őket akindzsik, vagy valamilyen irreguláris gyalogság követi. Időközben beszereztem egy rajnyi Fiat Cr.42-t is így félő, hogy ha megérkeznek a matricák (hozzájuk is és még 2 másik magyar alakulathoz) újra elcsábulok. Pedig reményeim szerint hamarosan újra indulhat a klubélet, rendezhetünk Historikumot, bepótolhatjuk a fehérhegyi csatát, és akkor szükség lesz a festett reneszánsz seregekre… De hát ez egy hobbi, az ember örömből, örömért csinálja, és ha muszájjá válik, már megette a fene az egészet.
Jelenleg tehát így állok, ez lett volna a számvetésem nagy vonalakban és konklúzióként azt kell megállapítanom, hogy lényegében elégedett vagyok. A körülményekhez- és magamhoz képest jelentős haladást értem el, de még hosszú az út. Hegyekben állnak a festetlen figurák és tereptárgyak, jó időre megvan az elfoglaltságom.
Petyo
