Sajnos az utóbbi időben egyre kevesebbet jutok el könyvesboltokba, így nehezen tudom követni az újabb és újabb megjelenéseket. Mivel lehet, hogy nem csak én vagyok így, ezért megpróbálom időről időre megosztani olvasmányélményeimet a blog olvasóival, hátha egyesek kedvet kapnak egy-egy olyan könyvöz, amelyről még nem hallottak, de az érdeklődési körükhöz tartozik…
-Charles Phillips, Craig Taylor: A keresztesek hadjáratai és a lovagi élet - Képes Enciklopédia sorozat (Kossuth 2011.)
-Markó Árpád: Hadik András altábornagy berlini vállalkozása (Magyar Ház 2010.)
-John Keegan: Hat hadsereg Normandiában (Akadémia 2013.)
-Donald L. Miller: A levegő urai – Amerikai bombázók a náci Németország ellen (Gabo 2013.)
-Savanyújóska: Niels Juel, Dánia elfeledett tengeri hőse (Hét tenger blog 2019.)
-V.G. Jan: Batu kán (Európa 1988.)
-Charles Phillips, Craig Taylor: A keresztesek hadjáratai és a lovagi élet - Képes Enciklopédia sorozat (Kossuth 2011.)
A könyv egy igazán szép kiállítású, nagy alakú, keménytáblás kötet, amely több, mint 250 fényes papírra nyomott oldalt tartalmaz. Mindent egybe vetve, noha megjelenésekor borsos volt az ára, az a formátumával arányban volt.
A Képes enciklopédia a Kossuth kiadó egy sorozata, amelyben nem csak történelemmel kapcsolatos művek jelentek meg. Ezek egy része ma is elérhető a kiadónál, ráadásul igen kedvezményes áron.
Beszédes a könyv címlapján látható alcím „A keresztesek története és mítosza több mint 400 lenyűgöző képpel. Csaták, kalandok, ostromok, erődítmények, diadalok és vereségek.” A mű két nagyobb részre és tíz fejezetre, azon belül alfejezetekre oszlik. Az egyes fejezetek nem egyforma hosszúak, de az alfejezetek, egy sajátos szerkesztési elv miatt, mindig kétoldalasok. Természetesen vannak bővebb és rövidebb témák, ezt a szerzők úgy oldották meg, hogy azokat több, két-három kétoldalas alfejezetben bontották ki. Ez így első hallásra elég furcsának hat, de vannak előnyei. Mivel a könyv nagyalapú és kivitelének köszönhetően csak otthon olvasható, így mégis lapozható akkor is, ha csak kevés időnk áll rendelkezésre, hogy letelepedjünk a kedvenc fotelunkba, mondjuk két film között, vagy éppen a munka után.
Az első rész a klasszikus, szentföldi keresztes hadjáratokat mutatja be. Az első fejezetet egy rövid bevezető és időrendi táblázat előzi meg, majd következik a legismertebb, első és második keresztes háború feldolgozása. Az ezt követő további öt fejezett mutatja be a szentföldi keresztes állam kialakulását, történetét, bukását, egészen Jeruzsálem elvesztéséig. Ez a rész nagyjából a kötet felét teszi ki.
A második rész már egy kicsit vegyesebb. A hetedik, nyolcadik és kilencedik fejezetek azokat a hadjáratokat mutatja be, amelyek a szentföldi keresztes uralom megmentésére, esetleges visszaállítására irányultak. Ezek a részek gyakorlatilag nem csak a Szentföldre korlátozódnak, hiszen bemutatásra kerül Oroszlán Szívű Richárd szentföldi, Szent Lajos egyiptomi és tunéziai, de II. András magyar király hadjárata is. Ugyan itt kerül ismertetésre a Hunyadi János balkáni harcai. Ez a három fejezet végül a nádorfehérvári diadallal zárul le. Ugyanebben a részben még egy fejezet foglakozik a különböző harcos szerzetesekkel, lovagrendekkel, illetve az utolsó az Európán belüli, de nem a Szent föld irányába ható keresztes hadjáratokat mutatja be, olyanokat mint a spanyol reconquista, a baltikumi teuton, a dél-franciaországi albigensek elleni, illetve a dél-itáliai, és a csehországi, huszita küzdelmek. A könyvet egy (meglepő és formabontó módon) négyoldalas utószó zárja le. A könyv végén a könnyebb eligazodást egy név-, és helymutató segíti.
Nos a könyv érdekes és jól olvasható, amit megkönnyít a már korábban említett sajátos szerkesztési elve. Ugyan e miatt nem csak folyamatában, hanem részenként is olvasható. A mű gazdagon illusztrált, majd minden kétoldalas fejezet legalább 3-4 képet tartalmaz, azok hitelesége számomra azonban kétséges. A szerzők jelentős részben nem korabeli ábrázolásokat használtak, hanem a sokkal látványosabb, de hiteltelenebb XVIII-XIX. századi festményeket. Talán ebből is látható, hogy ez a könyv sokkal inkább ismeretterjesztő, mint tudományos mű. Persze ez nem azt jelenti, hogy ne lenne jó. Inkább azt gondolom róla, hogy populárisabb formát használt, ami önmagában nem baj. Ugyan azt írtam róla, hogy jól olvasható, de azért azt vegyük figyelembe, hogy csak a témájához mérten, hiszen oldalakon keresztül nagyon sok hasonló névvel kell megbirkóznunk. Nekem tetszett, hogy a könyv nem ragadt le a Jeruzsálemi királyság megalakulásától bukásáig terjedő mintegy száz évvel, hanem mert tovább meni Nádorfehérvárig, és feldolgozta a spanyolországi, baltikumi harcokat is. Szintén jó ötlet volt a szerzők részéről a harcos szerzetes lovagrendek bemutatása, amely nem merült ki a három legismertebb Templomos-, Johannita- és Teuton- rend bemutatásában. Hanem ismerteti több kisebb szentföldi, baltikumi, sőt spanyol rendet is, annak ellenére, hogy ezek jelentős része meglehetősen kérészéletű volt.
Maga a könyv alapára közel 8000 Ft-volt, ami ugyan borsos, de arányban volt a megjelenésével. Azonban jó hír, hogy a kiadótól ma 3400-4000 Forintos áron is beszerezhető. Én jómagam egy antikvár példányra tettem szert potom 2500 Forintért. Azt gondolom, hogy azoknak, akik szeretik a szép, színes, szagos, angol-szász stílusú könyveket, és érdeklik a keresztesek kalandos világa megéri a kedvezményes áron a könyvet beszerezniük. Amellett hogy a könyvespolcuk egy látványos darabbal gazdagodik, még egy olyan mű birtokába is juthatnak, amit időnként elővéve olvasgathatnak üres óráikban. Látványos megjelenése elősegíti a téma népszerűsítését is, és arról egy összefoglaló, színes képet ad.
-Markó Árpád: Hadik András altábornagy berlini vállalkozása (Magyar Ház 2010.)
Néhány hónapja egy kis alig 70 oldalas inkább füzet, mint könyv akadt a kezembe az egyik antikváriumban. Talán nincs olyan azok között, aki olvassa ezt a bejegyzést, aki ne hallott volna Hadik András híres haditettéről, amikor is borsot törve Nagy Frigyes király orra alá, megsarcolta fővárosát, Berlint.
Maga a könyv, mint már írtam egy 70 oldalas füzet, amely a műben lévő több utalás szerint is valamikor a második világháború idején született meg. Noha a füzetben sehol sem tesznek róla említést (legalább is nekem nem tűnt fel) eredetileg ez egy 1941-es Hadtörténet Közleményekben megjelent cikk utánközlése. Illetve feltételezem, hogy a szerző 1944-ben, az Athenaeumnál megjelent, több mint 300 oldalas Hadik életrajzának idevágó III. részének 2. fejezetének valamilyen változata.
Maga könyv érdekes és olvasmányos, bár néha ellentmond önmagának, illetve elveszik a helységnevek tengerében. Ugyanakkor a hadművelet jó része részletesen lekövethető, hála a két, egész oldalas térképnek, amelyből az egyik a hadszínteret, míg a másik Hadik seregének útját dátumokkal mutatja be. Meg kell mondanom a legtöbb könyvvel ez a bajom, hogy ha tesznek is bele térképet, az sokszor köszönő viszonyban sincs a szöveggel, és az ott említett helységek nincsenek rajta. Ez a mű, üdítő kivétel, érdekes, hogy mindez egy 1944-es kiadású könyvben meg tudták csinálni, amit ma már nem. A mű gyakorlatilag három részre osztható (ennél több fejezet van benne). Van egy rövid bevezető, ahol megismerhetjük a forrásdokumentumokat és azok forráskritikáját is egyben. Az elsőben részben a szerző felvázolja az előzményeket és ismerteti Hadik tervének megszületését és annak engedélyeztetését. A második rész maga a hadművelet lefolyását írja le, míg a harmadikban a támadás következményeit, utóéletét és néhány ahhoz kapcsolódó anekdotát és azok eredtét. A mű nagy érdeme, hogy sokszor idéz korabeli dokumentumokból és levelekből. Számomra igen érdekes volt azok a leírások, hogy már akkor is milyen pontosan dokumentáltak egy hadműveletet, és ennek mennyi hivatalos írásos nyoma volt, beleértve a parancsokat és az azokhoz kapcsolód hadilevelezéseket.
Ugyan a könyv, hála a korabeli dokumentumok pontos használatának viszonylag tárgyszerű, és a szerző minden állítását dokumentumokkal próbálja igazolni, mégis átsüt rajta történetének főszereplője iránti csodálat. Fontos adalék, és forrásmű, de azért aki olvassa, ezt figyelembe kell vennie, amikor kézbe veszi ezt az érdekes és hiánypótló művet. Én mindenkinek csak ajánlani tudom, ezt a gyorsan elolvasható érdekes kis füzetet, akit érdekel a magyar hadtörténelem és XVIII. századi hadviselés.
-John Keegan: Hat hadsereg Normandiában (Akadémia 2013.)
Ha valaki egy kicsit is komolyabban foglakozik a hadtörténelemmel, előbb-utóbb a kezébe akad egy Keegan könyv. Jómagam először a Waterloo könyvével találkoztam, amely egyéni megközelítése, már akkor megfogott. Érdekesség, hogy az amúgy kiváló Csata arca című műve egyik fejezet így önállóan jelent meg először, azután szerencsére az egész művet is kiadták. Második találkozásom Keegannel a Discovery Chanelen történt. Ott láttam először a Háború és civilizáció sorozatát, amely azután hamarosan A hadviselés története címmel írott formában is kiadásra került. Ezek után sorra jelentek meg Keegan legjelentősebb művei. Sajnos a szerző már nem él, de művei megkerülhetetlenek. Ugyan az utóbbi időben Keegan fénye a szememben kissé megkopott, egyre többször kapom pontatlanságokon, de abban verhetetlen, hogy a hadtörténelmet, általában valamilyen egyéni megközelítésből mutatja be, szakítva a hagyományos időrendi elmeséléssel. Summa-summárum le se tagadhatom, hogy Keegan rajongó vagyok.
A hat hadsereg Normandiában egy 500 oldalas, kisalakú puhatáblás könyv. A mű nyolc fejezetből áll és egy meglehetősen hosszúra nyúlt bevezetőből áll. Keegantől szokatlan módon a hét fejezet, ugyan jórészt egy-egy nemzet szemszögéből, de végül is kronológiai sorrendben végig veszi a csata mentét. A nyolcadik fejezet pedig, egy lezárás, amolyan igazi keegani eszmefutatás a csata jelentőségéről, utóéletéről és tanulságairól. A könyvet egy kisebb hadrendi ismertető zárja le, ami inkább érdekes, mint használható.
Ez a mű, már csak témájánál fogva se tud túl sok újat hozni, hiszen szinte minden valamire való angol-szász hadtörténész már megírta a maga változatát. A D-napról – magyarul is – számtalan könyv, visszaemlékezés és újságcikk jelent már meg. Az első fejezet egy kicsit amolyan személyes bevezető, amit leginkább túl kell élni. Én személy szerint nem igazán értettem, hogy miért kellett ilyen bő lére ereszteni ezt a részt. Engem annyira nem kötött le. A következő fejezetek elméletileg egy-egy nemzet szemszögéből mutatja be a csata egyes fázisait. De csak elméletileg, pedig milyen érdekes koncepció lehetett volna egy ilyen hadtörténeti mű. Igazából szerintem Keegan az első két fejezet alapján megpróbálkozott ezzel, de azután megijedt a lehetőségtől, és inkább visszatért egy hagyományosabb történetmeséléshez, de azért persze ezt is keegani módon. Amellett, hogy a könyvből megismerhetjük a csata menetét, sok apró háttértörténetet is olvashatunk pl. a szereplők előéletéről illetve sok apró adalékkal leszünk gazdagabbak, amelyek segítenek megérteni azokat az érzelmeket, amelyek befolyásolhattak egyes döntéseket. Keegan, amolyan igazi angol értelmiségiként sok apró utalást tesz, amely bevallom, sok esetbe nem értettem, vagy egyszerűen felesleges csapongásnak véltem, de azért valljuk be ettől olyan ez a könyv amilyen és nem sokadik normandia könyv.
Ami nem tetszett a könyvben, az elsősorban a kivitele. Egy ilyen könyv megérdemelt volna egy keménytáblás kiadást, e helyett az eléggé sérülékeny formátum helyett. A másik a fordítás. Mielőtt bárki rosszra gondol, a könyv fordítása kitűnő, ami nem is csoda, hiszen a magyarításban közreműködött a kedvenc szakfordítóm, dr Molnár György. Meg kell mondanom, ha fordítók között az ő nevét látom az számomra garancia, mind abban, hogy a magyarítás jól sikerült, mind abban, hogy egy értékes, jó könyvet vehetek a kezembe. Még nem találkoztam silány fércművel tőle. Azonban most elkövetett, egy szerintem szarvas hibát, lefordította, mind az alakulat neveket (amelyet még lehet valamennyire elfogadni, de ettől még szerintem nem szerencsés), és a hadműveletek elnevezését is. Nos, ez utóbbi számomra nagyon zavaró volt, sokszor nem tudtam, hogy valójában miről is van szó, hiszen ezeket és az eredeti elnevezésükkel ismerem. Szerencsére ez leginkább a könyv elején fordul elő, de ettől még számomra ez egy súlyos fordítási hiba.
Nekem tetszett a könyv (mint minden Keegan mű), de egy kicsit kihagyott lehetőségnek éreztem. Azok, akik szeretik a szerző stílusát azoknak mindenképen ajánlom, hiszen ez is magán viseli Keegan minden stílusjelét, az egyéni megközelítést, a rejtett összefüggések keresését, és a szokásos, néha elvont, a jövőbe is mutató lezárást és természetesen, a könnyed olvasmányosságot.
-Donald L. Miller: A levegő urai – Amerikai bombázók a náci Németország ellen (Gabo 2013.)
Nem tagadom, amikor fiatal voltam, a vadászrepülők nyűgöztek le, de ahogy öregedtem, egyre jobban kezdett érdekelni a második világháborús bombázó-hadviselés. Oly annyira, hogy egyszer még egy előadást is tartottam a németországi éjszakai légiháborúról. Szerencsére ehhez két kitűnő könyv is megjelent magyarul. Az egyik brit bombázók, míg a másik a német éjszakai-vadászrepülők szemszögéből mutatja be az összecsapást. Épp ezért örültem meg ennek a könyvnek, amikor megláttam, hiszen az amerikai nappali hadjárat eddig kimaradt. Nem tagadom nagy reményekkel fogtam a kezembe ezt a meglehetősen vaskos, keménytáblás könyvet. Maga a mű közel 750 oldalas és ebből a törzsszöveg is vagy 650, míg a fennmaradó 100 tartalmazza a köszönet-nyílvánítást, a név- és tárgymutatót, az irodalomjegyzéket. A könyv nem tartalmaz térképeket, viszont három csoportban 46 fekete-fehér fotót igen.
Maga a könyv 17 főbb fejezetre oszlik, és lépésről-lépésre mutatja be azt a folyamatot, amely az amerikai stratégiai bombázóhaderő elvi alapjainak lerakástól, a megteremtésén és bevetésén át a győzelembe betöltött szerepének értékelésig tartott. Ha valakit csak a légicsaták érdekelnek, az csalódni fog, erről a mű kevesebb, mint fele szól, ellenben azok mellett nagyon sok minden másról, amely segít megérteni ennek a roppant légiarmadának tevékenységét.
A könyv híven mutatja be azokat a folyamatokat és elvi vitákat, amelyek nyomán megteremtődött az az elmélet, amely nem volt egyedülálló, hogy a jövő háborúja megnyerhető stratégiai bombázással. Megismerhetjük, hogy miért is sikerült az amerikaiaknak megteremteniük az eszközt hozzá, és azokat a kezdeti kiábrándító bevetéseket, amely koránt sem igazolta a korábbi elméleteket. Megismerhetjük a parancsnokokat, de az egyszerű repülősöket is. Végigkövethetjük azt a folyamatot, ahogy az amerikai parancsnokok szembesültek az elméletük kudarcával, és azzal, hogy ennek ellenére milyen sokáig próbáltak ahhoz ragaszkodni, és azt is, hogy amikor azt feladták, hogyan próbálták azt akár maguk előtt is titkolni. Láthatjuk a célpontok kiválasztásának problémáját és azokat a vitákat, amelyek során azokat folyamatosan váltogatták.
A könyv nagyon nagy teret szentel az egyének, az egyszerű katonának. Megismerhetjük az amerikai repülősök kapcsolatát a brit bajtársaikkal, vagy épen a polgári lakossággal. Képet kaphatunk a szabadidős elfoglaltságukról, az összetörtek lelki ápolásáról, a bennük lévő lelki vívódásokról, a félelmeikről. Megismerhetjük a lelőtt pilóták hadifogolyéletét, vagy épen a Svájcban internáltak korántsem kellemes fogságát. Láthatjuk azt, ahogy megélik a háború végét.
A könyv az utolsó előtti fejezetben részletesen értékeli a stratégiai-légihadjárat, német gazdaságra, és a német nép moráljára gyakorolt hatását. Lehet, hogy sokaknak ez unalmas, de számomra ez volt az egyik legérdekesebb fejezet. Ugyan a könyv a 8. légihadseregről szól, de többször szóba kerül a 15. is, így noha a fő hangsúly az Angliában állomásozó amerikai légihadseregen van azért valamennyire ez az Európában állomásozó amerikai bombázóhaderő története.
Összességben én nem csalódtam, azt kaptam, amire vártam. A könyv követi azoknak az angol nyelvű könyveknek a legjobb hagyományát, amely egyszerre mutatja a be a háborút többféle szemszögből, az egyéntől a parancsnokokig, az egyszerű harc megélésétől, a harc és a bevetés megtervezéséig. Láthatjuk az elméleteket, és annak gyakorlati megvalósítását, és annak a gazdaságra és a társadalomra gyakorolt hatását. Maguk a fejezetek olvasmányosak és 30-50 oldaluk miatt könnyen olvashatóak (a fejezetek gyakran kisebb alfejezetre oszlanak). Ha valami zavart az a katonai alakulatok neveinek magyarítása volt, ami szerintem nem a legszerencsésebben sikerült, illetve egy bizonyos elméleti kérdésnek szerintem túlzóan nagy teret szentelt
Számomra egy érdekes nagyon sok általam nem ismert adatot és történetet elbeszélő könyvet vehettem a kezembe. Mindenkinek tudom ajánlani, akiket érdekelnek a nagy átfogó történetek, de azoknak nem, akiket csak a légiharc forgataga köt le, azok csalódni fognak benne.
A könyvvel először egy antikváriumban találkoztam, de be kell vallanom akkor nem vettem meg, amit hamarosan megbántam. Miller művének eredeti ára 6000 Ft, de nekem szerencsém volt és másodszorra 2000-ért akadtam egy kitűnő állapotú antikvár példányra, ekkor már nem haboztam, és nyomban lecsaptam rá, és mondhatom nem bántam meg.
-Savanyújóska: Niels Juel, Dánia elfeledett tengeri hőse (Hét tenger blog 2019.)
Amikor a XVI.-XVII. századi hadügyi forradalom szakirodalmát próbáltam összeszedni és bemutatni, igen nagy bajban voltam, hiszen nem találtam olyan művet, amely kifejezetten a tengeri hadviselésben létrejövő igen jelentős változásokat mutatta volna be. Szerencsémre az egyik blogíróm nem sokkal később a segítségemre sietett. Savanyújóska névvel író szerzőtől már mutattam be egy meglehetősen terjedelmes írást, de úgy érzem hogy ez a cikksorozata (amúgy melyik nem) is megérdemli, hogy a blog olvasói figyelmébe ajánljam.
A szerző egy érdekes, nem nagyon ismert témához nyúlt. Nem gondolom hazánkban, olyan sokan foglakoznának a tengeri hadviseléssel, vagy Dánia hadtörténelmével, a kettővel együtt meg szinte senki. Pedig a téma érdekes. Ugyan nem olyan döntő, mint az Atlati-térségben kialakuló kezdetben angol-spanyol, majd angol-holland és végül angol-francia versengés, de szerintem figyelemre méltó az ebben az időszakban a Balti-tengeren lezajlott, sokkal kisebb léptékű, ugyanakkor szerintem sokkal jobban emészthető küzdelem. Ennek, még ha rövid ideig is Niels Juel dán admirális volt a főszereplője.
A szerző szerintem most is jól érzékkel nyúlt egy olyan témához, ami ugyan nálunk sajnos kevésbé népszerű. Persze Savanyújóska, ha csak népszerűséget és kattintások sorát szeretné, akkor bármikor írhatna második világháborús témáról, de szerencsére, vagy inkább szerencsékre hajlandó más kevésbé ismert témák felé is kirándulni, amivel lehetővé teszi az olvasói horizontjának kiterjesztését.
A szerző stílusa jó, könnyen olvasható, ugyanakkor szakszerű. Látszik, hogy amiről ír annak alaposan utána járt. Nem csak száraz történelmi leírást kapunk, hanem megismerhetjük az azok mögött játszódó intrikákat, kisstílű machinációkat, előítéleteket. Egy színes történelmi leírást kapunk egy érdekes személyről, aki nagyon sokáig nem lehetett próféta a saját hazájába, aztán rácáfolva a mondásra végül is mégis megkapta a megérdemelt elismerést. Ehhez a történethez megfelelő aláfestést ad a hajóágyúk dörgése, a csataleírások, amelyek kikerekítik ennek a nagyszerű embernek az életrajzát.
Én alapvetően szeretem azokat a blogbejegyzéseket, amelyek egy-egy témát kibontanak, és nem pár mondattal intéznek el. Tudom, rohanó világban élünk és sokaknak csak arra van ideje, hogy pár sort olvassanak csak el, de én nem ilyen vagyok. Így igazából azoknak ajánlom ezt az írást, akiket érdekel a vitorlás korszak tengeri hadviselése, a színes életrajzok, skandinávia és XVII. század. Azoknak ajánlom, akik hajlandóak az idejükből egy kicsivel több időt szakítani, hogy egy érdekes témát jobban is megismerhessenek. Én személy szerint nagyon élveztem az írást, pedig számomra újdonságként, a telefonom olvastam végig, sokszor kisebb, lopott szünetekben.
A cikk első része itt olvasható.
-V.G. Jan: Batu kán (Európa 1988.)
A trilógia első kötetéről, amely Dzsingisz kán közel-keleti hódítását mutatta be, már írtam korábban. Azt a rész olvasva felkeltette az érdeklődésemet a folytatás, és megvallom, sokáig szemeztem egy példánnyal az egyik kedvenc antikváriumom polcán. Végül, hosszú tépelődés után, amelynek fő gondolata, az volt, hogy végül mikor is kerítek rá sort megvásároltam, csekély 600 Ft-ért, a közel 500 oldalas regényt (Az antikvárium.hu-n már 500 Ft alatt is kapható.)
Nos ez a kötet az orosz fejedelemségek ellen, 1237-ben meginduló mongol támadás első felét dolgozza fel. Pontosabban 1237-1238 telén zajló véres hadjárat története elevenedik meg a mű lapjain. A kötet egy sötét korszakot ábrázol, de a kötet végén azért feldereng a remény. A mű különös aktualitását adta, hogy eredetileg 1941-ben íródott, így nem nehéz párhuzamot találni az akkori német támadás, és az évszázadokkal korábbi tatár dúlás között.
Ez a regény is követi az előző kötet hagyományait, de talán, mert gyakorlatilag a jeges orosz pusztán és erdőségekben játszódik, számomra sokkal komorabb volt. Egy nagyon sötét történet elevenedik meg előttünk, ahol a hősiesen küzdő, de vezetőik, a fejedelmek széthúzása miatt eleve reménytelen helyzetben lévő orosz nép sorra szenvedi el vereségeit, az idegen hódítóktól. A műnek az ad egy kis sajátosságot, hogy a mongolok és az oroszok szereplők mellett, megjelenek a közép-ázsiai muzulmán területekről származó alakok is, mint a mongol sereg része. E miatt egyszerre ismerhetjük meg az orosz, a mongol szokások mellett a hódító hadseregbe bekényszerített, vagy épen önként csatlakozott népeinek szokásait is. A könyv egy érdekes és igen ellentmondásos (bár nem tudom megítélni, hogy mennyire hiteles) képet fest le Batu kánról. Természetesen a sok csata- és ostromleírás mellett itt is van romantikus szerelmi szál, mindkét oldalon.
A könyvet gyorsan sikerült elolvasnom, de megmondom őszintén, talán a sötét hangulata miatt, nem éreztem benne azt a lendületet, mint az előző kötetben. Néhol kicsit hosszúnak éreztem egy-egy leírást, amelynek bizonyára fontos jelentősége van az érzés fokozásában, de engem inkább untatott. Ennek ellenére, ha valakinek van ideje, és a magyarországi tatárjárás összefüggéseiben is érdekli, noha regényes formában érdemes elolvasnia.
Jó olvasást!
Ambasa
