blog365-001.jpgSajnos az utóbbi időben egyre kevesebbet jutok el könyvesboltokba, így nehezen tudom követni az újabb és újabb megjelenéseket. Mivel lehet, hogy nem csak én vagyok így, ezért megpróbálom időről időre megosztani olvasmányélményeimet a blog olvasóival, hátha egyesek kedvet kapnak egy-egy olyan könyvhöz, amelyről még nem hallottak, de az érdeklődési körükhöz tartozik…

- B Szabó János - Fodor Pál: Új korszak határán - Az európai államok hadügye és hadseregei a mohácsi csata korában (MTA 2019.)

- Horváth Jenő: Olaszország az első világháborúban (Nagy Háború Kutatásáért Közhasznú Alapítvány 2021.)

- Prit Buttar: A penge élén - Sztálingrádtól Harkovik 1942. november - 1943. március (PeKo 2021.)

- Kőnig Frigyes: Végvárak a Magyar Királyságban (Cser 2018.)

- Peter Hore: Csatahajók enciklopédiája (Athenaeum 2008.)

- Gyarmati Gábor - Dallos Péter: Lövészfegyverek (Zrínyi 2021. Haditechnika Fiataloknak)

*****

blog365-uj_korszak_hataran.jpg- B Szabó János - Fodor Pál: Új korszak határán - Az európai államok hadügye és hadseregei a mohácsi csata korában (MTA 2019.)

Készülve a mohácsi csata 500. évfordulójára örvendetes módon egyre több könyv, publikáció jelenik meg a témában. Ennek egyik eleme a „Mohács 1526-2026 rekonstrukció és emlékezet” sorozat keretében megjelent mű. Akik olvassák a blogot azok tudják, hogy nagy rajongója vagyok B Szabó János munkásságának, szeretem a stílusát, azt hogy nem próbál rám erőltetni egyfajta nézőpontot, hanem többet kínál, amelyekből rám bízza a választást, de úgy, hogy azokról ugyanakkor forráskritikát mond. Ráadásul nekem régi nünükém, hogy a történelemszemléletünk nagyon belterjes, amin nem segített, hanem inkább rontott az olcsó angolszász népszerű történeti művek fordításainak beáramlása. Így különösen örülök az olyan írásműveknek, amely nem önmagában, hanem összefüggéseiben mutatja be a történelmünket, lehetőséget adva a saját tudatlanságunkból fakadó olyan toposzok lerombolásának, amelyek szerint ez csak nálunk volt így, vagy mi ebben egyedülállók voltunk. Ezek után nem volt kérdés számomra a könyv beszerzése, még úgy sem, hogy azóta pdf verziója felkerült az internetre.

A kötetet 11 szerző jegyzi, a címlapon megjelent két történész amellett, hogy ők is írtak egy-egy fejezetet a szerkesztés feladatát is felvállalták. Maga a könyv egy közepes alakú keménytáblás, szép kivitelű 250 oldalas mű. A kötet a bevezetőn kívül 11 európai államot és hadszervezetét mutatja be, majd ráadásként a kor erődépítészetéről és azon belül a hazai várépítésekre gyakorolt hatásáról szól egy külön fejezet. Az államokat bemutató fejezeteket más-más szerzők, de egységes formátumban írták. Egy -egy fejezet tartalmazza az állam rövid bemutatását, a politikai helyzetét, a bevételeit, és kiadásait. a hadseregét, annak méretét, és felépítését, fegyver- és csapatnemeit, azok elméleti és gyakorlati létszámát, és történelmi példákon keresztül azok alkalmazását. Egy-egy országfejezet 7-25 oldal. A könyv sok lábjegyzetet tartalmaz, de ezek - egy szerző kivételével - általában csak forrásmegjelölések.

Nekem alapvetően, mint azt a bevezetőben írtam kedvelem az ilyen, a történelmet összefüggéseiben bemutató művek. És nem csalódtam, azt kaptam amit vártam. A különböző szerzők jól oldották meg a feladataikat és még viszonylag olvasmányosan is dolgozták a fel a rájuk kiosztott feladatokat.

Tényleg csak apróságok azok amik nem tetszettek. Azt gondolom, még ha ez természetesen kukacoskodás, de pont a mű színvonala miatt azért bizonyos dolgokra illett volna figyelni. Az egyik, hogy van olyan szerző aki nem ismeri a haderőnek és a fegyvernem közötti különbséget, illetve az is zavar, hogy többen a általánosságban használják a „kézi lőfegyver” kifejezést, miközben egyértelműen a kézi tűzfegyverekre gondolnak, miközben az íj és a számszeríj is kézi lőfegyver (szerintem). Ha valamit nem tudtam hova tenni az az utolsó fejezet, amely a korabeli várépítészetről szólt. Félreértés ne essék, az egy szakmailag kiváló tanulmány, csak túl szakszerű. Sokszor olyan fogalmakat használ, amelyeket nem magyaráz meg. Illetve sokszor nem értettem, hogy miért azokat a várakat, erődöket mutatja be és ezért számomra nem egy fejlődési vonal, hanem egy egyszerű felsorolás benyomását keltette. De mindezt - hangsúlyozom - magas színvonalon. Ugyanakkor ez után, vagy e fejezet helyett jó lett volna egy összefoglaló utószó, hiszen ahhoz hogy el tudjuk helyezni a Magyar Királyságot Európában, állandóan vissza kellett volna lapoznom, minden egyes fejezet után.

Persze most, mivel hosszabban írtam az általam vélt hibákról úgy tűnhet, hogy ez nem egy jó könyv, de mint már jeleztem erről szó sincs. Ezek apró, és inkább csak számomra bosszantó hibák. Azért nem írok az erényeiről, mert egyszerűen nincs mit külön kiemelnem, mert minden magas színvonalú. Ez egy kitűnő, jól megírt, hiánypótló mű, amit mindenkinek csak ajánlani tudok.

 

blog365-olaszorszag_az_elso_vilaghaboruban.jpg- Horváth Jenő: Olaszország az első világháborúban (Nagy Háború Kutatásáért Közhasznú Alapítvány 2021.)

Sajnos azt gondolom - mint azt az előző könyvnél is írtam - hogy a történeti szakirodalmunk egyik nagy hibája, hogy nagyon Magyarország központú. Ismerjük a történelmünket, de nem nagyon tudjuk azt beilleszteni a külső történések folyamatába. Ezért is örültem meg, amikor értesültem erről a kiadványról.

Maga a könyv egy közepes alapú, papírkötésű 340 oldalas mű, amelynek törzsszövege 300 oldal. A szerző négy nagyobb fejezetben mutatja be Olaszországot az első világháború idején, kitérve az előzményekre és az utána következő rövid időszakra. A nagyobb fejezetek kisebb részfejezetekre oszlanak. A kiadvány 9 képet és 12 térképet is tartalmaz. illetve egy irodalomjegyzéket és egy név- és címmutatót.

Maga a könyv egy egy kaleidoszkóp a XIX. század végi, XX. század eleji Itáliáról. Megismerhetjük belőle a politikai életét, a pártszerkezetét, a bel- és külpolitikáját, és a hadseregét. Egy 30 oldalas bevezető után, egy fejezet szól a semlegesség, egy Cadorna és egy Diaz főparancsnoksága időszakáról.

Nekem tetszett, hogy a könyv mennyi mindenre kitér, és mennyi mindent megmagyaráz. Tényleg egy átfogó képet kapunk belőle a kor Olaszországáról. Talán a politika a katonai események rovásra egy némileg túlsúlyban, de engem ez nem zavart. Az egy kicsit inkább, hogy véleményem szerint a szerző egy paraszthajszálnyit elfogult és idealizálja az olaszokat, amit én egy enyhe túlkompenzálásnak érzek. Ennél zavaróbb, a néhány szedési hiba, amelyek téves adatokat mutatnak be, illetve a bosszantó elírások. A katonai szervezetek keverése (haderőnem-fegyvernem), illetve olyan, hogy a német császári hadsereget Wehrmachtnak nevezi. Szintén érdekes, hogy megemlíti a Szent István csatahajó elsüllyesztését, de nem szól a hadba lépés napján lévő osztrák-magyar haditengerészeti akciókról, amely késleltette az olasz mozgósítást és felvonulást.

Alapvetően ez egy jó, és hiánypótló mű. Végre megismerhetjük a másik oldalt is és nem csak a magyar csapatok harcát a dél-nyugati fronton. Azoknak akiket érdekel az első világháború melegen ajánlom, hiszen egy tágabb képet kaphat az olasz front összefüggéseiről.

 

blog365-pengeelen.jpg- Prit Buttar: A penge élén - Sztálingrádtól Harkovik 1942. november - 1943. március (PeKo 2021.)

A magyar PeKo kiadókönyvei számomra a minőséget jelentik. Mind témaválasztásban, mind minőségben, legyen szó az alapműről, a fordításról, vagy éppen a kivitelről. Természetesen a minőséget meg kell fizetni, így a kiadó könyvei, ha nem is drágák, de nem is olcsók. Így amikor megtudtam, hogy megjelenteti Brit Buttar trilógiájának első kötetét nyomban elhatároztam ezt be kell szereznem. Ez a mű meglehetősen friss, hiszen az eredeti is csak 2018-ban jelent meg az Osprey gondozásában. Ugyan Sztálingrád témájáról már számos könyv jelent meg magyar nyelven is, de ezek főleg a katlanon belüli eseményekre koncentrálnak és csak kevésbé a mutatják be a hadműveletet tágabb összefüggéseiben. Nos Buttar könyve pont ezzel foglalkozik, és csak érintőlegesen ismerteti magát a sztálingrádi romok között zajló harcokat. Ezen kívül engem régóta érdekelt a harkovi ellencsapás is, de ezekről eddig csak nagy általánosságokban, tudtam csak olvasni. Így hát nem volt kérdés, ezt a könyvet minél előbb el kell olvasnom.

Maga a könyv szép kivitelű, kisalakú, keménytáblás. Tizennégy fejezetben, 500 oldalon mutatja be az eseményeket. A könyv egy kisebb képmellékleten kívül tartalmaz 22 térképet is.

A szerző alapfoglakozását tekintve, nem hadtörténész, hanem orvos, ennek ellenére, vagy talán pont ezért, képes kívülállóként megírni a történetet. Ugyanakkor ennek ellenére nem éreztem szakmaiatlannak. Persze ehhez az is hozzájárulhat, hogy mát több, a keleti fronttal foglakozó műve jelent már meg. Igazából nagyon jó érzékkel nyúl a nem lerágott csontokhoz. Így két kötetben megírta a balti térség harcait és Kelet-Poroszország elfoglalását, négy kötetben az első világháború keleti frontjának eseményeit, illetve ezt a trilógiát, amely Sztálingrádtól Ukrajna felszabadításáig dolgozza fel a keleti front déli területeinek hadieseményeit. Maga a mű követi az angolszász hagyományokat, egyszerre mutatja a nagy képet, és visszaemlékezéseken keresztül a kisembert is. Egyszerre használ német és orosz memoárokat. A szerző miközben részletesen ismerteti - gyakran napokra lebontva - a harccselekményeket, kitekint és hol nagyobb összefüggéseket, hol egy-egy résztvevőt mutat be pár oldalon. Ha valami nem tetszett, az, hogy helyenként - talán azért hogy túlhangsúlyozzon bizonyos dolgokat - önismétlő. A másik a térképek. Itt nem mondhatom, hogy nem lennének, de eléggé sematikusak, illetve van olyan is, ahol teljesen más alakban szerepel egy helységnév, mint a szövegben. Ez azért is érdekes, mert ismerem a fordítót, és tudom, hogy a téma ismerője és alapos is. Mellesleg ezért is szeretem a PeKo kiadványait, mert nem spórol a megfelelő, hozzáértő fordító megtalálásán, mint ahogy ennél a könyvnél is történt.

Összességében ez egy nagyon jó mű, egy kiváló fordításban, amely egy kevésbé ismert szemszögből mutat be egy jól ismert csatát. Ráadásul, még ha csak érintőlegesen egy kívülálló szemével ismerteti a 2. magyar hadsereg don-kanyari megsemmisülését, és annak tágabb környezetét. Azt gondolom, hogy akit érdekel a második világháború keleti frontja, annak ez egy kötelező olvasmány.

A könyv ismertetője a hadijátékos blogon.

 

blog365-vegvarak.jpg- Kőnig Frigyes: Végvárak a Magyar Királyságban (Cser 2018.)

Gyerekkorom óta érdekelnek a várak, így amikor a várbarátok facebook csoportban felhívták a figyelmemet erre a kiadványra, a megvásárlása mellett döntöttem.

Maga a könyv egy szép kiállítású nagyalakú, gazdagon illusztrált 140 oldalas kiadvány. A középkori Magyarország mintegy negyven nagyobb, központi erődjét, várát, kolostor erődítményét és megerődített templomát mutatja be 1-6 oldalon. Az egyes fejezetek néhány mondatban tartalmazzák az adott vár történetét, de a fő hangsúly azok ábrázolásán van. Ugyanis a szerző nem történész, hanem Munkácsi-díjas festő, grafikus, mellesleg gyerekkora óta a várak szerelmese. Ez a könyv nem más, mint Guilo Turco 1571-72-ben végzett várfelméréseinek újrarajzolása, érthetőbbé tétele.

Alapvetően a könyv kevés szöveget tartalmaz, én két ültő helyemben elolvastam, A mű veleje, hogy néhány ismert és számos kevésbé ismert, vagy ma már romjaiban sem létező, főleg Zala- és Somogy megyei végvárat mutat be tömbrajzok és alaprajtok formájában.

Alapvetően ez egy szép kiállítású könyv, rengeteg illusztrációval. Igazából nekem tetszett. Mindössze egyetlenegy hibát találtam benne. A szerző rajzai mellett gyakran saját kezű jegyzetei találhatóak, amelyek nekem eléggé nehezen voltak olvashatóak. A könyvet azoknak ajánlom, akik nem csak felkeresni szeretik a várak romjait, hanem szeretnék látni, hogy azok milyenek is lehettek.

 

blog365-csatahajok-enciklopediaja.jpg- Peter Hore: Csatahajók enciklopédiája (Athenaeum 2008.)

Már gyerek korom óta érdekel a hajózás, ezen belül természetesen a hadihajók, így nem véletlen, hogy előbb-utóbb beszereztem ezt a könyvet. A kötet eredeti ára a kivitelének megfelelően meglehetősen borsos, majdnem 8000 Ft. Szerencsére azért viszonylag gyakran megjelenik az antikváriumok polcain, így én is ennek töredékért, 2500 Ft-ért szereztem be.

Maga a kiadvány egy A4-es méretnél nagyobb, keménytáblás, fényes papírra nyomott, mintegy 250 oldalas mű. A könyv igazi angolszász, színes-szagos kiadvány mintegy 550 fényképpel. Maga a mű négy nagyobb fejezetre oszlik. Az első egy bevezetés a páncélos hajók történetébe, a második a dreadnought előtti, a harmadik az első világháborús, majd az utolsó a második világháborús csatahajókat ismerteti. Egy-egy alfejezet fél-négy oldal nagyságú és vagy egy-egy hajókategóriát, vagy egy-egy hajót/hajóosztályt ismertet. A könyv végén egy nyúlfarknyi minilexikon és névmutató található.

Mint már írtam ez egy igazi angolszász ismeretterjesztő mű, annak minden ismérvével. Így szakmailag ne várjunk sokat tőle. A fordítást Márkus János, Munteán László követte el, de sajnos szakmai lektornak nyoma sincs és ez meg is látszik. A fordítóknak fogalma sem volt a magyar nyelvben már meghonosodott elnevezésekről, így pl. a barbetta páncélosokat egyszerűen felemelt lövegállásúnak fordították, vagy pl. egyszerűen tükör módon fordították le katonai árbocnak a military mastot. Szintén látszik hogy pl. a meghajtásnál előkerülő rövidítéseknek meg sem próbáltak utána nézni, így pl. simán átléptek azon a rövidítésen, hogy HRCR (Horizontal Return Connecting Rod Engine). De mondjuk az a mondat is megér egy misét, hogy „A brit csatacirkálók bebizonyították, hogy meg tudják védeni a kereskedelmet, és el tudják űzni a menekülő ellenséget.” Hát ennyit a fordításról, és most nézzük az eredetit. Szerintem nagyon hullámzó a színvonala. Pl, én sokszor nem értettem a szerző koncepcióját, Amikor a hajótípus kialakulásának folyamatát ismerteti, akkor számomra lényeges dolgokról ott nem szól, csak később az adott hajó ismertetésekor, így számomra egy elég érdekes képet vázol fel. Ugyan ez igaz a csatahajók történelembe helyezésével. Nem igazán értem, hogy miért, és miért abban a sorrendben mutat be tengeri ütközeteket. Persze ezt betudhatnám annak, hogy nem akar önismétlő lenni, de ennek ellentmond, hogy bizonyos hajókat mind az első, mind a második világháborús részben is ismertet. Ugyanakkor pl. az első világháborús német csathajókat és csatacirkálókat alig 7 oldalon elintézi, addig csak az Iowa-osztály 8 oldalt kapott. Maga szöveg is hullámzó, színvonalú, sokszor közhelyes, de ugyan akkor néha nagyon érdekes, és részletes leírást közöl egy-egy hajó műszaki tulajdonságáról (igazából ekkor tetszett nekem a könyv). Szintén érdekes a szerzőtől, hogy a lövegek kaliberét átszámítja mm-re és azokat kerekítve közli, ami nekem zavaró volt.

Alapvetően ez egy ismeretterjesztő könyv, csapnivaló fordítással. Érdekes, látványos, de eléggé kritikusan olvasandó. Sajnos pont azok akiknek ez a könyv szól azoknak nem lesz meg az ismerete ahhoz, hogy ezt megtegyék. Hogy őszinte legyek ez egy olyan könyv, amely jól mutat a könyvespolcon, és ugyan adott számomra új információkat, de egy laikusnak, akiknek szól, nem vagyok biztos, hogy ezzel kellene kezdeni a csatahajók színes világának megismerését.

 

blog365-loveszfegyverek.jpg- Gyarmati Gábor - Dallos Péter: Lövészfegyverek (Zrínyi 2021. Haditechnika Fiataloknak)

Nem ez az első Haditechnika Fiataloknak füzet, amelyet ismertetek, és nem is az utolsó. Idén az őszi pót-könyvhétre, illetve a kecskeméti repülőnapra a Zrínyi beerősített és a már meglévő két füzet mellé sebtében kiadott még nyolcat. Amellett, hogy a Magyar Honvédség megkezdte az elavult, lassan működésképtelen haditechnikai eszközeinek cseréjét, egyfajta szemléletváltás keretében úgy érzi, hogy azokat be is kell mutatnia. A régi, beteges titkolózás helyett, ma az új rendszerek eladása folyik a közvéleménynek. (Persze nem kötnek mindent az orrunkra, ezek egy része természetes, egy része nem, de ez most nem ide tartozik,)

A Zrínyi folytatva az előző kiadványok hagyományát, ehhez is szakmabeli katonákat kértek fel a füzet megírásához. Mindkét szerző képzett fegyverzetis, aktív tiszt.

A füzet a szokásos, fekvő formátumú, 72 oldalaskiadvány. A kiadvány három nagyobb részre oszlik, amelyből az első bemutatja a kézi tűzfegyverek kialakulását és fejlődését. A második, a gépkarabélyon keresztül mutatja be a modern kézi tűzfegyver működését, majd a harmadik részben végigveszi ezek fajtájit.

Maga a füzet szerintem jól van megírva. Tömör, szakszerű, mégis olvasható. Igaz nekem vannak műszaki ismereteim, de azt kell mondanom, az amúgy száraz műszaki leírást is sikerült szerintem a témához képest olvashatóan, de mégis szakszerűen megírnia. Igazából nekem, ami nem tetszett egy nyelvészeti dolog, amivel több, mai katonával is volt vitám, de nem tudok tenni ellene. Meggyőzni nem tudnak, és én sem őket. Én sajnálom, hogy a 70-80-as években elkezdett katona-szakmai nyelv megújítási folyamata elbukott. Ha valamit hiányolok - igaz nem is ígéri a cím sem - hogy itt kevesebb hangsúlyt kaptak az MH új rendszeresítésű kézifegyverei. Én részemről ezekről többet szerettem volna olvasni, ehhez képest semmivel sem kaptak nagyobb teret, mint a többi bemutatott fegyver.

Igazából azt kell mondanom, hogy ez egy jól megírt iparos mű. A szerzők jól oldották meg, hogy a szakmai kérdéseket is olvashatóan írják meg, úgy hogy akár tényleg egy fiatal is megértse. Szakszerű, de olvasható.

 

Jó olvasást!

Ambasa

Szerző: ambasa  2021.12.14. 00:00 Szólj hozzá!

Címkék: könyv

A bejegyzés trackback címe:

https://karosszektabornok.blog.hu/api/trackback/id/tr2916781334

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása